Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
4 1970. OKTÓBER 6., KEDD • • Ünnepi„ünnepek“ Nagytarcsán Megnyitották a megyei múzeumi hónapot TV-FIGYELŐ Rendkívüli műsorhét Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte vasárnap a nagytarcsai falumúzeum. A faluban élő pedagógus házaspárnak, Molnár Lajosnak és feleségének köszönhető mindaz, amit a néprajzi és helytörténeti teremben láthatnak az érdeklődők. Fáradhatatlan kutatómunkájuk eredménye az új kiállítás is, amely az évforduló alkalmából „Ünnepeink” címmel nyílt meg. — A naptári ünnepek meghatározzák a mi környékünkön is, hogy mikor, milyen ruhát vesznek fel a nők — mondja Molnár Lajosné. Ez íratlan törvény, s anyáról leányra szállt. Régebben még a szegényebbek is beszerezték lányaiknak, asszonyaiknak a megfelelő színű anyagból az öltözetet. A színpompás Pest környéki viseletek jellegzetessége: a tarka színek és a díszes hímzés. Az is kiderült, hogy minden ünnepnapon más-más színű ruhát viselnek az asszonyok, Húsvét és karácsony első napján például kék selyembe öltöznek Nagytarcsán. A községben tehát még tartják ezeket a szokásokat. Igaz, csak 35 éven felül. Néprajzi szempontból tehát különösen nagy, pénzben alig kifejezhető az értéke a nagytarcsai falumúzeum gazdag anyagának. Az ünnepségen dr. Ikvay Nándor megyei múzeumigazgató köszöntötte a tízéves nagytarcsai falumúzeumot. Az esemény egyben a múzeumi hónap megyei megnyitója is volt. (falus) Azt hiszem, nem véletlenül kezdődött a televízió elmúlt műsorhete rendkívüli adásnappal. A hétfőn sugárzott érdekes vetélkedő csupán a bevezetője volt ennek a nem mindennapi művészi produkciók egész sorát felsorakoztató műsorhétnek. Már a műsorok szerzői listája is igen sokatmondó volt. Bartók Béla, Thomas Mann, Eduardo de Filippo, Natalia Ginzburg, Fejes Endre, Ingmar Bergman, Kingsley Amis — hogy csak néhány nevet említsek a bemutatott produkciók alkotói közül. Mindez sejtetni engedte a nagyérdemű televízió-rajongóval: jelentős, sőt világhírű művek egész sorát láthatja, méghozzá a legkülönbözőbb műfajokban: balettben, tv-játékban, színházi előadásban és filmen. Es a kiváló produkciók ígérete alapvetően nem puszta ígéret maradt. Már a kedd este sugárzott Játékok olasz módra szerzőpárja: Eduardo de Filippo és Natalia Ginzburg kellemesen derűs és még- | is elgondolkoztató órát szerzett : a nézőknek. Filippo: Barátsága vérbő nápolyi komédia volt Major Tamás, Pécsi Ildikó és Zenthe Ferenc kitűnő előadásában. Ginzburg: Eperfagylalt habbal című játéka már kevésbé volt harsány, mégis élesebben leplezte le az olasz társadalom álszent erkölcseit, mint tették Filippo komikus figurái. Szerdán és szombaton Bar- tók Béla két világsikert aratott műve, A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára szerepelt az esti programban. A Horváth Ádám, illetve Mikó András rendezésében életrekeltett bartóki művek nemcsak a nagy magyar zeneköltő híveinek körében arattak osztatlan sikert, hanem minden bizonnyal sok új barátot is szereztek korunk zenéjének. Mindkét mű Ferenc^ik János vezényletével, Orosz Adél és Róna Viktor, illetve Melis György és Kasza Katalin tökéletes tolmácsolásában kelt életre. 1. Pirk János — Mióta él Szentendrén? — 21 éve. Pirk János, a nagybányai festők csoportjának törzstagja, Torma János tanítványa, szereti magasan a feje fölött látni az eget és végtelennek a földeket, agyongyűrt-arcú, széles-karimás kalapú parasztembereket festeni, beszívni a frissen kaszált fű szagát, nézni az alföldi naplementét, ahol a sugaraknak nem kell bukdácsolniuk. Pirk János, a szentendrei új művésztelep legidősebbje, öt gyermeke közül a legöregebb egyidős a telepen lakókkal. Múltja van Pirk Jánosnak, távolinak tűnő, „történelmi” emlékei vannak, agyonsárgult betöredezebt újságjai, ahol első képeiről írnak. — Parasztgyerek: voltam. Szegények voltunk, egy kenyérből éltünk, napszámba jártunk. Amikor a főiskolára fölvettek, modellre sem volt pénzem. Járt Párizsban, Rómában és Bécsben. Látta a legendás elődök szobrait, vásznait, látta a művészet forradalmát: Cezanne, Picasso, Braque világát — fölbolygatott tájakat, keresztre feszített arcokat, a tiszta formát. Járt: az orosz fronton, az akna marta mezőkön, a keresztre feszített ember előtt. „Tíz évi munkám veszett el. Kezdhettem mindent elölről.” Ennyit mond. Gödöllőre költözött, a felesége családjához, innen járt 49- ig Szentendrére Schubert Ernő műtermébe festeni, újrafogalmazni az elveszett tíz évet. — Sikerült? — Az első önálló kiállításom 1955-ben volt Szentendrén, utána 56-ban a Fényes Adolf teremben és 1957-ben megkaptam a Munkácsy-díjat. A festés közben napszámban kapáltam, hogy megéljünk. A műterem mészfehér. A bútorok Öregek és nyikorognák. A sarokban a képek élénk színűek. A festő ősz. Szakadt szandál van a lábán, gyorsan, idegesen beszél, nehezen érteni a szavát. — Én a földet festem. A földet, az embert, a napot. A parasztembert, a vető embert ... Pirk János harminc éve festi a vető ember robosztus alakját, igazítja mozdulatait, máshová teszi a feje fölött a napot, színeket változtat és úgy érzi — a vető ember a vásznon még mindig nem az igazi Rámutat az utolsóra: — Ez nem egy vető alak. Csak szín, fény, ember. A természettől nem tudok elszakadni Egy képet vesz elő, de éppen csak látom — Szentendre, tornyaival — meggondolja magát, „ezt nem...” és háttal fordítva a sublódnak támasztja. Másról kezd beszélni. — Elmosta a víz a rokonaimat. Lefeküdt a házuk. Többet oda sem mehetek. A víz hozzányúlt a szülőhelyemhez. — Hallottam, hogy a felesége meséket ír... — mondom, amikor az egyik képről az asszonyra ismerek. Látja, hogy a festményt nézem. És én látom, hogy pár évet fiatalodott a szeme. — Akkor Ambruskát hordta éppen ... Meséket is ír, de ez csak szórakozás, nem publikált sohasem, csak a keze, meg a fantázia vitte rá a meseírásra. Nagy a család — elkelt egy-két új mese — nevet. — Most már felnőtt, mind az öt gyerek nagy fiú, jó látni, mennyire összetartanak. Pirk János 67 éves. Tavaly ősszel kapta meg a műterem- lakást. — Télen fázunk. A szobrászoknak könnyű, ők kimelegednek a kővel birkózva, de mi, festők, nagykabátban dolgozunk. — Szereti Szentendrét? — Nagyon. És szeretem a szentendreieket. Barátságos emberek. Én Szabolcsban születtem. Pirk Jánost sokszor látják a Pannónia-telepen. Ez a HÉV Szentendre előtti megállója, a város előtti telep. Rajzol, fest errefelé, de van, mikor csak sétál. A Pannónia-telep sík terület, ahol a naplemente majdnem olyan, mint Szabolcsban. Tamás Ervin Foto: Urban Tamás Szintép maradéktalan művészi élményt nyújtott szerdán este Thomas Mann örök értékű elbeszélésének, a Tonio Krögernek filmváltozata. Rolf Thiele rendezésében, Jean- Claude Brialy és Nadja Tiller megformálásában nem csupán egyszerű adaptációt láthattunk, hanem Thomas Mann írói világából kaptunk rangos ízelítőt. , A szombati nap műsorprogramja volt a legzsúfoltabb valamennyi közül. Már délután a békéscsabai Jókai Színház előadására invitálták a nézőt. Baranya: Barátom, a miniszter című szatíráját közvetítették. A kora esti órákban Tímár József emlékét idézve elevenedtek fel a nagy színész legrangosabb szerepei. Az esti program: Fejes Endre: Élő Klára című tv-balladájával kezdődött. Ez a sajátos hangvételű Fejes-elbeszélés ezúttal egy árnyalattal gyengébb képi újraköltést kapott a korábbi sikeres Fejes-adaptációknál. Horváth Ádám rendezőnek nem sikerült egészében kibontania a figurák mélységét, amely pedig az elbeszélés egyszerű történetében maradéktalanul fellelhető. S még ezzel sem ért véget a szombati nap gazdag programja. A már említett Bartók-mű után: Bergman: Asszonyi Álmok című filmjét vetítették. Az ígért nagy művek sorából talán éppen ez a film keltette a legnagyobb csalódást. Bergman neve a modem filmművészetben fogalom. Trilógiájáról s annak is Csend című művéről csak felsőfokon beszélnek és írnak, a világ minden táján. Furcsa, hogy ennek ellenére nálunk csak a bergmani életmű leggyengébb vagy gyenge alkotásai kerülnek bemutatásra. Vajon miért? Talán még mindig ennyire álszemérmesek vagyunk? Vagy még mindig él az a helytelen gyakorlat, miszerint egy műről csak beszélni illik, és szabad, de megnézni nem? A vasárnap este vetített Csak ketten jászhatják című angol film elsősorban nem gyakran látott-olvasott történetével, hanem a kitűnő Sidney Gilliat rendezésében és Peter Sellers, valamint Mai Zetterling vérbő játékával emelkedett az átlagprodukciók fölé. Szó, ami szó: átlagon felüli műsorhét volt. Bárcsak gyakran lenne folytatása! Prukner Pál Corvina-kiadvány BARTÓK A napokban kerül a könyvesboltokba Demény János: Bartók levelei című angol nyelvű kötet. A gyűjtemény, amely az eddig megjelent kiadványok közül a legteljesebb, a Corvina Kiadó ünnepi kiadványa a Bartók-évforduló tiszteletére. A mintegy 450 levelet és dokumentumot magába fogFóti Ősz — esővel Bizony, a Fóti Őszt majd elmosta az őszi eső. A Fóti dal keletkezésének 128. évfordulóján megrendezték — hagyományosan — vidám szüreti felvonulással a nagyszabású ünnepi programot, amire már hosszú hetek óta készültek a helybeliek. Szép számmal gyűltek össze — neves művészek felléptére várva — a faluból, a fővárosból és a környékről. A hangulatban sem volt hiba, azonban mindjobban beborult az ég. Először csak hideg szelek fujdogáltak, majd eleredt az eső, bezavart mindenkit a présház nagytermébe. így aztán igazi „présház” lett, ahogy szellemesen Németh Kálmán, a faluban élő szobrászművész megjegyezte. Igaz, a szűk helyen a tápiő- szecsői népi együttes nem léphetett fel idejében, de a szólószámokat folytatták, talán még nagyobb sikerrel. Képünk Tamási Esztert, a televízió bemondónőjét ábrázolja, amint éppen bejelenti a következő műsorszámot: Bangó Margit cigánydalokat ad elő. k. m. Foto: Gábor Gorka Géza kapta a pécsi kerámiabicnnálé nagydíját Pécsett vasárnap ünnepélyesen megnyitották a II. országos kerámiabiennálét. A gazdag tárlat a magyar kerámiaművészet elmúlt két esztendejének eredményét ösz- szegezi. ötvenhárom művész, több mint másfélszáz alkotása került ez alkalommal a közönség elé. A tudomány és technika házában rendezett ünnepségen — Baranya és Pécs párt- és állami vezetőinek jelenlétében — Takács Gyula, a megyei tanács vb- elnökhelyettese köszöntötte a kiállító művészeket, s adta át a díjakat. A biennálé nagydíját Gorka Géza Kossuth-díjas érdemes művész kapta. A zsűri — tekintettel a művek magas színvonalára — úgy döntött, hogy az idén nem ad ki második és harmadik díjat, hanem helyettük három kerá- mikusnak — Majoros Hedvig Munkácsy-díjas, G. Steindl Katalin Munkácsy-díjas és Schrammel Imre, ugyancsak Munkácsy-díjas művésznek — adományozott első díjat. Á biennálé egyúttal a pécs-ba- ranyai múzeumi hónap megnyitó eseménye is volt. Tárlatnyitó a Dalmát-házban Kavicsszobrok, temperák Szánthó Imre kiállítása Ä szentendrei Dalmát-házban nyitotta meg a Ferenczy Múzeum Szánthó Imre kamarakiállítását. A Dalmát-házat mint kiállítóhelyiséget a városi múzeum arra szánja, hogy míg a múzeumi rekonstrukciók tartanak, addig is kiállításokkal léphessen Szentendre a közönség elé. A távolabbi jövőben a Dalmát-ház kamarakiállításai a napi hír gyorsaságával mutatnák be egy-egy szentendrei művész frissiben készült munkáit. Az első, amolyan „próbakiállítás, nem hiába Szánthó Imréé. Szentendre 1945 utáni képzőművészeti közéletének első lépéseit Szánthó kezdeményezte.. 1948-ban a városházzá dísztermében és 1951-ben, az akkor létesített Ferenczy Múzeumban rendezett karikatúrakiállításával, majd a szentendrei festők általa szervezett első kiállításával. Szánthó Imre neve ősszel .kapcsolódott Szentendrével. A város alkalmi postabélyegzői is az ő művei. Képei, karikatúrái, kavicsszobrai sajátosan szentendrei világról tesznek tanúbizonyságot. ^ t — Lapidárium Szentendrén A váci kőtár után vasárnap Szentendrén is megnyílt a lapidárium állandó kiállítása. A Római sánc utcában az 1800 évvel ezelőtti római katonai tábor helyén létesített .ANGOLUL laló könyv számos olyan anyagot is közread, amelyek Demény János legújabb kutatásai eredményeként láttak napvilágot. Az ünnepi kötet terjesztésére Angliában a Faber and Faber, az Egyesült Államok területén pedig a New York-i St. Martin Press vállalkozott. kőtárban az Vlcisia Castra kőemlékeit mutatják be. A szentendrei ásatások során előkerült kövek számos érdekes adatot közölnek az utókorral. így kiemelkedő történeti értéket képviselnek a bennszülött lakosság síremlékei, a Septimius Severus császár látogatásáról tanúskodó faragott kő és egy sírvers, amelynek szerzője az aquincumi származású Lupus. Ugyancsak egy itt kiállított kőemlék tudatja, hogy a tábort, a IV. században Castra Constantiának nevezték el. A most megnyílt kőtár melletti műemlékvédelmi területen jövőre folytatják az ásatásokat.
