Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

1970. OKTÓBER 6., KEDD 3 A gépek az emberekért vannak A két miniszterhelyettes — dr. Gergely István és Kaza- recki Kálmán — a kertészeti világkongresszus 130 részvevő­jével Nagykőrösre látogatott, hogy a paradicsombetakarítás komplex gépesítését megnéz­zék. Én előtte való napon jártam ott, senki sem tudta, tulajdon­képpen a város határában le­vő Dózsa Tsz melyik táblájá­ban állnak és várnak a gépek. Kétszer is elmentünk a magas­ra nőtt növények, háromszor a teljesen kicsik (káposzta-kar­fiol) mellett, s szemünket me­resztve bámultuk a horizontot — gépek sehol. Mondták, hogy pirosak, kékek, de sem kéket, sem pirosat nem találtunk, sőt még Nekovetits Géza főker­tész sem. Később aztán, a gé­peket megtalálva, gondoltam már arra, milyen nagy a világ, a szántóföld, a határ, és mi­lyen kicsi az ember és a gép, hogy ilyen könnyedén el tud bújni, és az ember az első bú­zaőrlő óta azzal foglalkozik, hogy megtörje ennek a nagy világnak, határnak, földnek a hatalmát. Néha, persze, az em­ber becsapja magát és a gépet a gép kedvéért konstruálja, vagy úgy alakítja, hogy annak, aki a géppel dolgozik, azt ke­zeli, semmi kedve se teljék benne. A gépet feltaláló ember és a géppel dolgozó ember elkü­lönül egymástól, s nem is az a baj, hogy nem tudják egymás nevét sem, hanem hogy a gép csak egy termelési célt testesít meg, termékeket, búzát, répát, azaz cukrot, kenyeret, húst vagy újabb gépet, s nem az ember munkakönnyítő és köz­ben többet termelő célját. A Mezőgépfejlesztő Intézet két kutatójával, Üveges Jó­zseffel és Pető Lászlóval egy legalább ötven méter hosszú, fedett, oldalain nyitott csar­nokban kezdtem a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ké­szítette gépkomplexust „meg­emészteni”. Az talán természe­tesnek tűnik, hogy a két kuta­tó (tervező) csodálatosnak és nagyszerűnek tartotta a renge­teg helyet elfoglaló, tényleg piros színű alkotmányokat. A betakarító valóban tisztességes egy gép — holdbéli csoda lett volna 50 évvel ezelőtt —, mert felszedi a paradicsombokrokat, s a bogyókat leválasztja a nö­vényről. Ezt az egyszerűnek tűnő 'műveletet csak az tudja értékelni, aki szedett már 40 fokos melegben paradicsomot. Hol állva, hol guggolva, na­ponta 10 órát görnyedve kell a szép piros paradicsomot szedni, és még azt is elátkozza a végén az ember, aki ki talál­ta. — A Blackfelder- és FMC- gépeknél is jobbak a mieink — mondják a fiatal és lelkes ku­tatók —, pedig azok az USÁ- ból érkeztek. Persze, a gép felszed min­dent, a piros, a félérett és a zöld paradicsomot, tehát az érést majd úgy kell alakítani, minél több pirosodjon egyszer­re. — Na már most! — ragad­nak karon a „fiúk”, és vonszol­nak a feldolgozó gépsor elejé­re. (Megjegyzik, milyen máz­lim van, hogy a protokoll előtt egy nappal jöttem, lehet dol­gozni.) A „na-már-most” után műszaki paraméterek százait vágják hozzám, amiből a kö­vetkezőket tudom megjegyez­ni: A betakarító-vagy felsze­dőgépből a paradicsom egy vízzel félig megtöltött kocsiba kerül (hogy ne törjön össze), majd a gépesített tartály be­vonul ide, a fészerbe. A gépsor elején a zöld pa­radicsomot ládákba rakja a polipgép egyik karja, a fél­érett és a piros mosdani in­dul, onnan egy hosszú, nagyon hosszú asztalra, jobban mond­va asztal-párra kerülnek. A mosdás után a teljesen „be­ijedt” paradicsomokat ügyes kezek szétválogatják. A sza­lag rohan, és a piros egy csa­tornába kerül, onnan a Kőbá­nyai Vas- és Acélöntöde által gyártott zúzóba, majd lé alak­jában „becsorog a konzerv­gyárba”. A félérett sorsa ked­vezőbb, piacra indul, hogy mi lecsót főzzünk belőle, vagy friss felvágottal, szalonnával megegyük. — Óránként 15 tonnát dol­goz fel — kiált büszkén a ter­vező —, hallatlanul nagy a kapacitása: a mellette dolgo­zó 24 ember meg sem állhat. Gyerünk, gyerünk ... folyik a piros, félig rózsaszínű gumó­tenger ... A gépek 1970-ben „K” szinten, 1971-ben már „P” szinten kerülnek kísérlet­re. Ami magyarul annyit tesz: a prototípust már itt látha­tom. Végeredményben — mon­dom magamnak — egy nagy­szerű berendezést láthatok, végre mi is „elintézhetünk” egy nap 2,5 hold paradicso­mot úgy, hogy még a csumája sem marad meg.. Csak a 24 asszonyt, lányt a szalag mel­lett lehetne nélkülözni. Ám a gép még azt nem tudja, me­lyik paradicsom piros, érett, s melyik rózsaszínű, melyik kell nekem a szalámihoz, s melyik lének a konzervgyárba. Ide emberi tudás, értelem szüksé­geltetik, és sajnos vele együtt tempó, munkatempó ... előre­hajolni, válogatni... előre­hajolni, válogatni. De mik azok a szalag mel­letti, fekete műbőrrel bevont 15—20 centiméter átmérőjű ruganyos rudak? Amelyek akár a bárszékek a pultnál, a gép közvetlen közelében sora­koznak? — Fenéktámaszok — mond­ja Üveges József kicsit mér­gesen, hogy jobb, alkalma­sabb szó nem jutott eszébe — kérem szépen, ennek a me­nyecske hátul nekitámasztja a derekát, szóval nem a dere­kát, hanem kicsit lejjebb ... cseppet nekidől, és a széknél sokkal kényelmesebben vé­gezheti a munkáját. Nosza próbálom mindjárt, igazítanak, nyomjam a com­bom a gömbölyűre formált szalagtartónak, kezemmel vé­gezzek válogató mozdulatokat, s tényleg ... nem fájdul a de­rék, nem zsibbad a kar, nem merevedik a láb... ott „há­tul” meg aztán egészen ké­nyelmesen tart. — Gratulálok — kiáltom a gépzúgásban és nagyon vidá­man kapkodok a kezemmel, mintha tényleg piros, és ró­zsaszínű paradicsomok futká- roznának az ujjaim között, s lecsendesedve akkor gondolok először arra, amit írásom ele­jére helyeztem, a kicsi ember és a nagy világ, az óriás föld­tábla kapcsolatára. Véleményem szerint a más­napi bemutató jól sikerülhe­tett. Szflts Dénes Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége Másfél évtized Dr. Wild Frigyes kitüntetése Vasárnap délelőtt a KISZ Központi Művészegyüttese Rottenbiller utcai székházá­ban ünnepelte 15 éves fennál­lását a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetsége. Az ünnepségen Molnár Já­nos művelődésügyi miniszter- helyettes üdvözölte a jubiláló szövetséget, majd átnyújtotta a szövetség tagjainak adomá­nyozott kitüntetéseket. Dr. Wild Frigyes főtitkár a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát kapta, öten a Szocialista Kultúráért kitüntetésben ré­szesülték. Ezután dr. Wild Frigyes mondott ünnepi beszédet, majd a szövetség legjobb ének-, zene- és tánckarai ad­tak műsort. Szudán! miniszter látogatásai ­Fehér Lajos, a kormány el­nökhelyettese. hétfőn szívélyes beszélgetésen fogadta Ali Al Thom szudáni mezőgazdasági minisztert. Ugyancsak hétfőn dr. Di- mény Imre is fogadta a szudá- ni minisztert. Tájékoztatták egymást a két ország mezőgaz­daságának eredményeiről és problémáiról. DR. HORGOS GYULA MOSZKVÁRA UTAZOTT I. Kazanyec szovjet kohásza­ti miniszter meghívására hét­főn magyar kohászati delegá­ció utazott Moszkvába. A kül­döttséget dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter veze­ti. A magyar delegáció a két ország kohászatának együtt­működéséről tárgyal, a kül­döttség tagjai meglátogatnak több szovjet üzemet. — A negyedik ötéves terv teljesítésének • segítéséről tárgyalt tegnap a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa. voshoz. A doktor középkorú férfi, a kertben fekszik, béké­sen fröccsözik. De lelkiisme­retes, hevenyészett sínbe rak­ja a kezet, egy gyenge kis kötéssel szorítja. Telefonál a mentőkért, a kagylóba sú­lyos balesetről beszél, közben rám kacsint, lefogja a kagy­lót: . — Csak így viszik el a fiút, ha hazudunk egy kicsit. De ez nemes hazugság. Másképp éj­félre se jut a gyerek Kapos­várra. — Édesapa, ne haragudj... , — Köszönöm doktor úr, ne haragudjék. — Semmi, fiam. Állunk a kilométerkőnél, vár­juk a mentőt, Szemesről jön, valakivel, ahogy a doktor mondta, súlyos eset. Mi csak álló utasok leszünk. A kocsi megérkezik, beszállunk. Egy fiatal férfi fekszik a kocsi­ban, haja vörös, arca kó- kadt. Nyakán valami kötés, mellette csinos lány. Németek. A fiú vigasztalja a lányt, de merev nyakkal, merev szem­mel, a kocsi mennyezetére néz. A mentős azt mondja, fe­jest ugrott a fiú a 20 centis vízbe. Nyakcsigolyatörés. Fogják egymás kezét, mi is a fiammal. Hatvan kilométer, Kaposvár, örökkévalóság. • — Édesapa, nekem van az Iskolában balesetbiztosítá­som. A törés négyszáz forint. — Maradj csöndben. — Ne haragudj. , — Á, dehogy — és megsl- mogatom a fejét. A német lány sír, a fiú el­ájul. Péter fejét elfordítom, de nincs látnivaló, nincs mit néznie, kinn már sötét van. Egyébként is jobban bírja a helyzetet, mint én. Átszeljük a várost, a kórház udvarán megáll a kocsi, majd belénk fut egy másik. Levesz­nek mindenkit, egy cigány­kisfiút kézben visznek, szög­be lépett, lába dagadt, üsz­kös, fekete. A műtős az any­jával kiabál. Tegezi, szidja és röhög. Azt mondja, marha asszony, minek az ilyennek gyerek. Csak a technikája, ugye? Az asszony szeme csillog, könnyes, cigányul szól a fiá­hoz, megcsókolja a homlo­kát. Az magyarul válaszolt. — Holnap hozzon kalá­csot. A cigány nő azt mondja a mentősnek, nem volt ott, a gyerek őrizte az állatokat, a tsz-nek. A mentős a hátával hallgat és azzal is válaszol. Arra gondolok, hogy én ott voltam. Vajon a német ' lány is ott volt, amikor a fiú ug­rott? Pétert szólítják, engem gyön­géden, de határozottan visz- szanyomnak az ajtóból. Fárad­tak az orvosok odabent, nincs kedvük beszélni. Kimegyek vissza az udvarra. Hatalmas, szép udvar, az épületek bo­rostyánnal befutva. A német lány is kijön, ajkát harapdál- ja, ő most kihez szóljon? Ide­gen ország, idegen ég, idegen emberek, idegen orvosok, talán a szavát sem értik. Kijön a cigányasszony is. Egyidősek lehetnek. Teljes közöttük az arc- és a ruhakülönbség. De az aggodalom rokonná teszi őket. Rágyújtok, a füstöt a csillagokra fújom. A cigány­asszony kér, a német lányt megkínálom, anyanyelvén szó­lítom, meghatódik, örül, pa­naszkodik, kérdez, kér. Kijön a kisfiam, arcán a győztesek mosolya. Kezét ösz- szevarrták, törött csontját sínbe rakták, az egész a nya­kába kötve. A nemet fiút is hozzák, álla alatt vakít a gipsz. A cigányfiút ölbe viszi, féltőn, a durva szájú mentős. — Itt marad mind a kettő, jól megcsinálták. Ez a kis hü­lye cigánygyerek, meg ez a nagy mélák német — veti oda a szót. Éjfélre érünk vissza a Bala­tonhoz. ★ — Hát sohase kutassa még a fiát? Hatan állunk a kapuban, az őrmester, és mi öten, rokonok, ami itt szemlátomást szintén nem nagy rang. Annál is ke­vésbé, mert van belőlük itt több, mint ezer. Előttünk is tolonganak, hátunknál is, az őrmester kezd idegesítő lenni, talán ő is megérzi, számot ka­punk. A hömpölygő rokoni tö­meg hullámaira bízzuk sor­sunkat, megyünk, sodródunk, a torkunk már szorul, a szemek csillognak, ma esküsznek a fiúk, ma esküszik a fiam. Négyszögletes tér, futball- pályányi. Színes sokaság, vö­rös drapériás, zászlós tribün, civilek és katonák mindenütt. Ismeretlen fegyverek, ijesztő járművek, laktanya. Az ezredes feláll és a kellő katonai parádé után beszélni kezd. Egyszerű szavak, értel­mes szavak, nagyszerű sza­vak. Melyik lehet az én fiam? Áll az ezred, vezényszavak röppennek, bokák csattannak, fegyverropogás. a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak, néphad­seregünknek hűséges katoná­ja leszek. A népköztársaság alkotmá­nyához, törvényeihez és tör­vényes rendeletéihez híven, becsülettel teljesítem köteles­ségemet. Elöljáróim és feljebb­valóim parancsainak engedel­meskedem. Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem. Az ellenséggel so­ha. a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom, ellene mindenkor, mindenütt bátran és férfiasán harcolok. Zászló­inkat szabadságharcos előde­ink példáin lelkesülve, győ­zelemre viszem. Parancsnokainkat, zászlóin­kat, bajtársaimat megvédem, csapatainkat, fegyvereinket és egyéb harci eszközeinket el nem hagyom. A katonai isme­reteket elsajátítom. Példaadó- an viselkedem, és a fegyelmet minden törvényes eszközzel fenntartom. Alárendeltjeimről legjobb tudásom szerint gondoskodom, őket öntudatos hazafiakká és a népek szabadságának harco­sává nevelem. A honvédségi és más népi vagyont megőrzőm és megőriz­tetem. A szolgálati és állami titkot híven megtartom. Békében és háborúban egy­aránt népünk igaz fiához mél­tó módon viselkedem, becsü­lettel élek és halok. Ha pedig a haditörvényeket megsértem, eskümet „megsze­gem, sújtson a Népköztársaság törvénye és dolgozó népünk megvetése.” Velük mormogom, otthagyom a családot, ne blamáljon az a két könnycsepp. Fújják a ka­tonazenét, keményen ropog a katonabakancs, kutatom a fiamat. („Hát sohase kutassa még?”) Ott megy, lefogyott, Megférfiasodott, nyakában géppisztoly. Veri a díszlépést a zászló előtt, tisztjei előtt, ro­konai előtt. Kamatozó befektetés, gondokkal Lehetőség, hiedelem és valóséig egy mezőgazdasági-ipari (igazaiban A nyugati piac szárított zöldséget, gyümölcsöt szinte korlátlan mennyiségben át­vesz — ha szándék is van az iparág fejlesztésére, sőt a be­ruházások is megtörténtek, ugyan mi akadálya a termelés, az üzlet gyors kibontakozásá­nak? A régebben főként, s elsősorban szesz- gyártással, szörpkészítéssel foglalkozó Pest megyei Zöld­ség Gyümölcs Feldolgozó Vál­lalat évi termelési értékének öt esztendeje még csak húsz százalékát adta a szárított zöldség, gyümölcs. A régi ceg­lédi szeszfőzdéjükben például ma modem beton-üveg csar­nokokat, komplett nyugatné­met szárítószalagot, a lehető legkorszerűbb szociális létesít­ményeket találunk, épülőfél­ben ezernyolcszáz négyzetmé­ter raktárterületet, százötven vagon befogadóképességű hű­tőteret... Nagykátán tavaly öt hónap alatt épült fel, majd kezdte meg működését egy korszerű szárítóüzem. A vál­lalat jelenleg már megyénk­ben tizenöt helyen, városok­ban, községekben, gyárakban vagy előkészítő-, tisztítótele­peken összesen hat&zázkilenc- vennégy dolgozóval foglalko­zik szárítással. Megéri. A Nagykátán működő nyugatné­met szárítóberendezés egy hó­nap alatt megtermelte vétel­árát. S még mennyi lehetőség, de szándék is a fejlesztésre: a ceglédi gyárban már a rak­tári szállítást szeretnék gépe­síteni. A kiselejtezett zeller, meg petrezselyemlevélből zél- lerolajat, petrezselyemolajat készíteni: az egy-kétmilliós beruházás fél év alatt megté­rülne. Petrezselyem- és zellerleve­let, gyökeret, kaprot, sárgaré­pát, paszternákot, tormát, al­mát, szilvát, zöldbabot száríta­nak. Több kilós csomagolás­ban, mint félkész terméket adják el, külföldön elsősorban zacskós levest készítenek be­lőle. Egyszerű az egész. Mond­juk a hagymát kézzel megpu­colják, aztán már a gép vágja össze, szeleteli, szállítja, für­A kertben találkozunk, sok ezren keressük egymást. Ha­talmas kosarak, fehér damaszt, sült csirke, lopva bor, zsebbe csúsztatott bankó. A katona átöleli anyját, megcsókolja feleségét, felkap­ja kislányát, örömsikoly. A katona sír. A kisebbik ostoroz­za, kérdezi és simogatja rajta az angyalbőrt. A fiú fáradt, a katona ideges, éjszaka a Ka­póssal csatáztak, megáradt az is. Sült csirkét nem hoztunk. Mosóport, cigarettát, borotva- pengét igen, csirkét nem. El­fajzott városiak. És én ezt na­gyon szégyenlem. A katona azt mondja, nincs étvágya, gyü­mölcsöt enne. Anyja pénzt nyom a zsebébe. Tűz a nap, fá­radunk, köröttük már min­denki ül, heyer, csacsog, csám­csog. Ö a feleségével a vá­rosba megy, mi vissza a Ba­latonhoz. „Inkább most szólj, ha nem bírod. Később jobban fájna. Kibírod két évig? — hallom a katona rekedt hangját, pedig már a homokban fekszem. Nyögök a súly alatt. Szenv- telenül kíméletlen az élet. El­rontjuk, ki akarunk bújni, már-már azt hisszük, megúsz- tuk. ö haladékot ad, aztán vá­ratlanul benyújtja a számlát, kamatos kamatot követel a be nem fizetett részletekért. „A politikai tiszt jó fej. Ér­telmes, okos ember, azt hi­szem, jó vagyok nála.” — hal­lom még távolról és elalszom a langyos homokban. Következik: Vác deti, szárítja. A szárított leve­leknél a gépi és kézi váloga­tást párhuzamosan végzik. A munkahelyek nagy, s egyre nagyobb része rendes, tiszta, a tevékenység zöme ülőmunka, s nem megerőltető kézi mun­ka. Az iparág elsősorban nő­ket foglalkoztat. Ott, ahol a vállalat két leg-- nagyobb, legmodernebb tele­pét létesítette, Cegléden és Nagykátán két-háromezerre becsülik a „rejtett női munka­erő-tartalékot”. A két, korsze­rű üzemben ugyanakkor nincs elég munkásnő. Cegléden a szárítóüzem most összesen há­romszázhúsz dolgozót foglal­koztat, nagyrészt nőket, de leg­alább négyszázötven emberre lenne szükség a kapacitás tel­jes kihasználásához. (Ugyané telepre a vállalat négy-ötezer forintos kereseti lehetőséggel most Szabolcsból szerződtet segédmunkásokat, vagonkira-. kasra ...) A nagykátai hagy­maszárító üzemben még rosz- szabb a munkaerővel való el­látottság: itt is háromszáz, négyszáz nőt tudnának foglal­koztatni — s alkalmaztak ed­dig száznegyvenet. Nem jobb a helyzet másutt sem. A tápió- szőllősi előkészítőben, ahol hagymát tisztítanak, három­négyszáz munkásnőt is felven­nének, kaptak nyolcvanat. Ügy tűnik, felül kell vizsgálni egy hiedelmet, mely szerint korszerű üzem, plusz könnyű (segéd) munkalehetőség, plusz rendes szociális létesítmények, plusz női munkaerő-tartalék egyenlő a teljes foglalkozta­tottsággal helyben, vidéken.' Érzelmi, lélektani motívumok, vagy az emberek jelenlegi ér­tékrendje többet számít a ké­nyelmi szempontoknál vagy a két-háromszáz forintos, fize­tésbeli különbségnél, öt-tíz éve Pesten dolgozó asszonyok nem minden esetben hagyják ott a régi munkahelyet, ha la-, kóhelyükön egy üzem meg-; nyitja kaprát. A fiataloknak: meg éppen szórakozás számba mehet nemcsak a fővárosi tar-; tózkodás, de az utazás is,' melynek gondolata mondjuk1 egy pesti ember számára a ké­nyelmetlenség képzetét kelti.' E sorok írójának feltűnt, hogy' a szárítóüzemekben, a zöldsé-; get, gyümölcsöt fürdető gépek mellett, ahol a vizes talajon a munkásnők általában gumi-; csizmában állnak, néhány fia­tal lány műanyagszandálban; világoskék, rózsaszínű zokni­ban, sőt, tűsarkú szandálban dolgozott: csinosak akarnak lenni a munkahelyen is. A' fehér köpeny fogalmának ma-; gasabb értéke már éppen köz-; hely. Ezért, hogy Cegléden az ÉVIG, ahol kis motorokat sze-; relnek, könnyen kap munka-; erőt, míg az ugyancsak rendes,' tiszta munkahelyet biztosító szárítóüzem nehezen. De szá­mít a két munka közötti presz- tizskülönbség is... Csak bo-; nyolítja a helyzetet, hogy ami-; kor a Ceglédi Városi Tanács felmérte, milyen ipartelepítést kívánna a lakosság, az óhajok nagy része az élelmiszeripart jelölte meg... P. A. ÉSREN TARTÓ Kisméretű, gépkocsira sze­relhető ionizátor sorozatgyár­tását kezdte meg a MEDICOR. Az ionizátor a negatív ionok számának szaporításával meg­könnyíti a légzést, s ezáltal olyan klíma keletkezik a jár­művekben, hogy a gépkocsi- vezetők később fáradnak el. A járművek vezetői ébereb­bekké válnak és biztonságo­sabban vezetik kocsijukat. A szakemberek remélik, hogy az új műszer — amelynek árusítását még ez évben meg­kezdik — alkalmazásával csökken a balesetek száma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom