Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

2 rin U ECtei 1970. OKTÓBER «., KEDD Pompidou Moszkvában — harmadszor Vasárnap este megérkeztek Párizsból Moszkvába Pompi­dou elnök ma kezdődő szov­jetunióbeli látogatásának kró­nikásai. Mintegy százhúsz francia újságíró, tv- és rádió­riporter fog az államfői út minden mozzanatáról beszá­molni az élénken érdeklődő francia közvéleménynek. A tv-tájékoztatás külön érde­kessége, hogy a két ország műszaki-tudományos együtt­működése jóvoltából, a franciák, és természete­sen a szovjet tv-nézők is „színesben” láthatják az elnöki látogatásról készí­tett tv-tudósításokat. A szovjet kommentárok a küszöbönálló elnöki látogatás alkalmából nem csupán a ha­gyományos szovjet—francia együttműködés jelentőségé­nek megfelelő elismerő sza­vakkal, hanem színes, eleven, emberi és politikai portrét festenek a francia államfőről. Különösen érdekes annak em­lítése, hogy Georges Pom­pidou, De Gaulle tábornok ideiglenes kormánya tájékoz­tatási kérdésekkel foglalkozó tanácsosaként, miniszterelnö­kének megbízásából már 1944- ben járt a Szovjetunióban. Az akkori háborús viszonyoknak megfelelően a Párizs—Moszk­va út Teheránon és Bakun át Vezetett. Huszonhárom esztendővel később, 1967 júliusában Pom­pidou már De Gaulle elnök miniszterelnökeként és egyik fegbensőbb munkatársaként érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Beható tárgyalásokat folytatott Leo- Ayid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, Alekszej Kosziginnel, a minisztertanács elnökével és Nyikolaj Podgor- nijjal, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnökével. A látogatásról ki­alakított közös szovjet—fran­cia értékelés megállapította: a francia miniszterelnök szovjetunióbeli útja és a szov­jet vezetőkkel folytatott tár­gyalásai fontos tényezőül já­rultak hozzá a két ország egyetértésének és együttmű­ködésének megszilárdításához, a szovjet és a francia nép ha­gyományos barátságának meg­erősítéséhez. Jóllehet Pompidou ma kezdődő szovjetunióbeli útja szám szerint harma­dik, bizonyos értelemben mégis első: államfői minőségében ugyanis először érkezik Moszkvába. Utazása előtt tett párizsi nyi­latkozata, amelyben állást foglalt a tradicionális szov­jet—francia barátság és együttműködés továbbépítése mellett, hangsúlyozva, hogy „ezer oka van a kapcsolatok szorosra fűzésének” — felet­tébb rokonszenvező vissz­hangra talált a szovjet fővá­ros politikai köreiben. A francia elnök szovjetunió­beli látogatása során Moszk­ván kívül ellátogat Novoszi- birszkbe, Szibéria ipari és kul­turális központjába, valamint Üzbegisztán fővárosába, Tas- kentbe. Látogatást tesz Sza- markandban, ámely ezekben a napokban ünnepli fennállá­sának 2500 éves jubileumát, majd ismét visszatér Moszk­vába, a hivatalos tárgyalások befejezése végett. CSAK RÖVIDEN COUVE DE MURVILLE . volt miniszterelnök és külügy- ) miniszter hétfőn Párizsból re- 1 pülőgépen Pekingbe utazott. SVÉDORSZÁG eddigi leg­rövidebb tüntető menete: öt táblát hordozó nyolc fiatal lány négy rendőr kíséretében tiltakozott azok ellen a kísér­letek ellen, amelyek a maxi­szoknyát akarják érvényre juttatni a miniszoknyával szemben. Leena Slcoog film- színésznő volt a miniszoknyá­ba öltözött tüntetők vezetője, akik tábláikon a következő jelszavakat vitték: „A minit szeretjük”, és „Le a divatdik­tátorokkal”. PATAKOSZ görög külügy­miniszter a Spiegelnek adott nyilatkozatában célzást tett arra, hogy a száműzött görög politikusok esetleg vissza­térhetnek hazájukba. Arra a kérdésre, vajon a király visz- szatér-e, Patakosz röviden csak annyit válaszolt: az al­kotmány a királyra is vonat­kozik. AICSI KIICSI japán külügy­miniszter hétfőn visszatért Tokióba háromhetes egyesült államokbeli, latin-amerikai, olaszországi, franciaországi és egyiptomi látogatásáról. AZ IZRAELI egészségügyi miniszter közlése szerint az el­múlt négy napon két jeru- zsálemi arab — egy 45 éves asszony és egy 8 éves fiú — halt meg kolerában és négy újabb megbetegedés történt. EDWARD EVERETT HOR­TON amerikai filmszinész több mint száz régi film szereplő­je, Los Angeles-i otthonában 84 éves korában elhunyt. A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés- szerelő, kőműves, lakatos, szigeteld, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. 79 ÉVES korában Moszkvá­ban elhunyt Nyikolaj Konrad akadémikus, a legnevesebb szovjet keletkutató. Elsősor­ban Kína és Japán tanulmá­nyozásával foglalkozott, ö alapította 1922-ben az első ja­pán filológiai tanszéket hazá­jában, orientalisták nemzedé­keit nevelte fel. MAURICE CHEVALIER, a 83 éves világhírű francia san­zonénekes és filmszínész, aki az Egyesült Államokba érke­zett, újságíróknak kijelen­tette, hogy új életpályát kezd. „Mint fiatal író érkeztem ide” — mondotta, majd megma­gyarázta, hogy amerikai tar­tózkodása alatt népszerűsíteni kívánja „I remember well” (Jól emlékezem) című önéletraj­zi regényét. Újságírók kérdé­sére válaszolva azt mondotta, hogy a színpadra nem kíván visszatérni. TŰZ ÜTÖTT ki egy „csir­kegyárban”, a franciaországi Rodez közelében. Háromezer csirke és kétezer-ötszáz kis- pulyka megsült — erősen idő előtt. Még nem dőlt el az erőpróba Bolíviában Az államcsínykísérlet után zűrzavaros helyzet alakult ki Bolíviában. Képünkön: Alfredo Óvandó Candia elnököt — akit a hadsereg puccsal kísérelt meg eltávolítani — hívei vállukon viszik haza az elnöki palotába. Három fontos és érdekes hír érkezett a hírügynökségi te­lexgépeken hétfőn Latin-Ame- rika három különböző orszá­gából. Peru fővárosába, Li­mában Alvarado nemzeti füg­getlenségre és társadalmi— gazdasági haladásra törekvő kormányzata, hatalomra kerü­lésének második évfordulója alkalmából nagyszabású tö­meggyűlést rendezett, közel félmilliónyi lelkes tömeg, köz­tük igen sok szegényember vett részt a gyűlésen. „A több­órás gyűlés spontán lelkese­dése a kubai tömegmegmozdu­lásokra emlékeztetett” — jelen­tik a hírügynökségek. A másik hír Santiagóból jött. A chilei kereszténydemokrata párt kibővített vezetőtestülete lényegében azt határozta, hogy az október 24-i parlamenti ülésen támogatni fogja a bal­oldali Allende elnökké jelölé­sét. Ha valahol, úgy Washing­tonban bizonyosan nyugtalan­ságot keltett a fenti hír. Hi­szen arról van szó, hogy Pe­ruban immár harmadik esz­tendejébe lépett az olyan kor­mány uralma, amely nem az Egyesült Államok milliárdos monopóliumainak, hanem sa­ját népeinek érdekeit helyezi előtérbe és a súlyos USA-nyo- más ellenére is halad tovább a nemzeti függetlenség útján. Arról van szó, továbbá, hogy Chilében rövidesen ugyanez, sőt az amerikai imperializmus szempontjából még rosszabb változás következhet be. Hi­szen Allende nemcsak egysze­rűen a nemzeti függetlenseg és a szocialista igazság program­ját hirdette meg, de közismer­ten marxista is. A harmadik latin-amerikai hír az, amely talán inkább szolgál a washingtoni vezető körök megelégedésére, már- csak azért is, mert a bolíviai események hátterében való­színűleg ők maguk állnak. Va­sárnap Miranda tábornok, a hadsereg vezetője puccsot kí­sérelt meg Óvandó Candia ál­lamelnök ellen. Ismeretes, hogy Óvandó kormányának talán éppen a perui példa ha­tására voltak haladó, imperia­listaellenes cselekedetei, pél­dául az USA részvénytöbb­ségű Bolívián Gulfoü Com­pany államosítása. A hétfői jelentések szerint azonban az államcsínykísérlet nem járt sikerrel. A helyzet zűrzavaros, de annyit bizonyo­san tudunk a jelentésekből, hogy Óvandó elnök és Miran­da tábornok először hatórás tárgyalást folytatott egymás­sal (Óvandó utána kijelentet­te: „Nem volt háborús hangu­lat". Miranda pedig nem nyi­latkozott), s megbeszéléseiket lapunk zártakor is folytatják. A bolíviai erőpróba tehát még nem dőlt el. Bizonyos, hogy a perui veszteségek és a várható chilei veszély fényé­ben az Egyesült Államok igyekszik majd minden befo­lyását latba vetni Bolíviában, hogy a helyzet Miranda tábor­nok, vagyis Washington javára dőljön el. MA ÖSSZEÜL AZ EGYIPTOMI NEMZETGYŰLÉS Jordániái jelentések Kedden este — Nasszer el­nök halála óta első ízben — összeül az egyiptomi nemzet­gyűlés. Megfigyelők bizonyos­ra veszik, hogy a nemzetgyű­lést az új elnök megválasztá­sával kapcsolatban hívták ösz- sze, csakúgy, mint az Arab Szocialista Unió 150 tagú Köz­ponti Bizottságát, amely hét­főn este vitatta meg a Nasz- szer halála után kialakult helyzetet. Az arab állam- és kormányfők kairói csúcstalálkozóján megbí­zott arabközi békéltető bizottság követítésével vasárnap este ta­lálkozó jött létre az észak-jordá- niai gerillák képviselői és a térség katonai vezetői között. Az ammani rádió jelentése szerint a tárgyaló felek között végleges megállapodás jött létre. Odeh Jordániái tájékoztatás­ügyi miniszter ammani sajtó­értekezletén 7000 halottban és 1300 sebesültben jelölte meg a jordániai polgárháború áldoza­tainak számát. Odeh most is megerősítette kormányának azt a szándékát, hogy csakis az El Fatahhal, és az Eli Fatahhoz társult szervezetekkel hajlandó tár­gyalni. Odeh elmondotta még, hogy a kormány 5000 jordániai di­nár (körülbelül 15 ezer dollárt vérdíjat tűzött ki dr. Georges Habas és Najef Havatmeh fe­jére. A palesztínai népi fel- szabadítási front, illetve a palesztínai felszabadításért küzdő demokratikus népfront vezetőit a táiékoztatásügyi mi­niszter „betiltott politikai pár­tok vezetőinek” minősítette, s ezzel indokolta, letartóztatásuk elrendelését. A TASZSZ jelentése szerint Jordániában folyamatosan normalizálódik a helyzet. A Jordániái hadsereg és a pa­lesztínai ellenállási mozgalom osztagai mindenütt betartják a tűzszüneti megállapodást. Az idei SS 9 William Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke vasárnap nyilatkozatot adott a UPI hír- ügynökségnek, amelyben azzal vádolja a Nixon-kormányzatot, hogy egy állítólagos szovjet tengeralattjáró támaszpont Ku­bában való felépítéséről szóló híresztelésekkel szándékosan félrevezeti az amerikai népet. Fulbright kijelentette, hogy a hadügyminisztérium vezetői az elmúlt hét folyamán felvetet­ték ezt az ügyet a külügyi bi­zottság előtt, s nemcsak hogy nem rendelkeztek bizonyíté­kokkal a támaszpont építéséről, hanem még csak meg sem próbálták meggyőzni a bizott­ságot állításuk alaposságáról. Ilyen körülmények között a Kubában folyó építkezésről szóló céltudatos híresztelések nyilvánvalóan egyetlen célt szolgálnak: a Pentagon költ­ségvetésének elfogadásához szükséges izgatott közhangulat megteremtését. Ugyanez történik minden év­ben a költségvetési vita ide­jén — mondotta Fulbright és emlékeztetett arra, hogy ta­valy az SS 9-es szovjet raké­tákkal ijesztgették és vezették félre az amerikai népet. Fulbright megjegyezte, hogy miközben az Egyesült Államok felfújja ezt az ügyet, saját ma­ga nukleáris fegyvereket tart Törökországban, amely hatá­ros a Szovjetunióval. „Azt hi­szem a legkisebb kétség sem merülhet fel afelől”, hogy az Egyesült Államok Törökország és Görögország területén egy­aránt nukleáris fegyvereket tart — jelentette ki Fulbright. II. — Jó reggelt, őrmester elv- “űrs, a fiam... — Hogy hívják? — Andrr' — Hányadik század? — Nem tudom. — Hát eddig még sohase kutassa Kaposváron a fiát? — ? Augusztusban megszólalnak a szirének, hívnak, csalnak, me­gyek a Balatonra, cipelem magammal a rokonaimat. Há­rom napig rúgdalódzom még álmomban, azután győz a nap és a víz, átveszik lelkemben a hatalmat, nem gondolok semmire. A hét végén már a sült halas sátor körül ólál­kodom. A városból jött leve­leket kandi szemmel bámu­lom, úgy kén- hagyni őket, bontatlanul, talán. A második héten mosolyom­ból eltűnik a görcs, hanyagul figyelem asztaltársam, meny­nyi levest szed, hogy van a képén bőr? _,s századszor el­határozom. holnap én jövök, nem engedem, hogy ez az em­ber kiossza a családját, előbb én szedek a fiamnak. Másnap­ra elfelejtem, másnap egyéb­ként is Kaposvárra megyünk a katonafiúnkhoz. ★ — Hát sohase kutassa még a fiát? A kisebbik 14 éves, a báty­járól van most szó, védelmé­be veszi. Magas, szőke, nyomdász. tam már egyszer Kaposváron a kórházban, de itt a lakta­nyában még soha. ★ Akkor is augusztus volt, va­sárnap délután. Fekszem a homokban, Péter nyugágyat cipel, mellém rakja, beleül. Fájdalmasan ordít, felugróm. Ijedt arccal ül, jobb kezé­ben görögdinnye, a bal oda­ragadt a vasvázas nyugágy csuklója közé. Csorog a vére, csorog a vérünk a homokba, zsibbadt szívemben rozsdás ké- forog. Felkapom, roha­nok a ház felé, a fiú görcsö­sen szorítja a nyakamat, ar­com fele dinnyés, másik vé­res. — Édesapa, ne haragudj, nem vettem észre... Ordítok, de a szombathelyi fiú alig hallja, mert csak sze­retnék ordítani, mossa tovább a kocsiját. — Gyere, Sándor! Segíts..: Felnéz, látja a lógó kezet, a hüvelykujjban a kiálló fe­hér csontot, véres arcomat, falfehér lesz. Beugrik a ko­csiba, nyitja az ajtót. Mezít­láb nyomja a gázpedált, für­Hat hete vonult be. Én vol- dőnadrágban érkezünk az or«

Next

/
Oldalképek
Tartalom