Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

Biztató tervek, gazdagabb holnap A megyében szervezettség, rend van, a megye erőteljesen fejlődik Nyers Rezső felszólalása Javítani kell a vezetés színvonalát A Központi Bizottság titkára ezután rátért a szocializmus építésének hazai kérdéseire. Hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom és gazdaság építése mindenkor bonyolult fel- adatcsoportot alkotott, s éppen ezért, az ese­ményeket helyesen értékelni csak egymásba kapcsolódó láncszemekként, azaz folyamat­ként lehet. Utalt a gazdasági reform bevezeté­sének előkészítésére és kibontakoztatására, majd ezeket mondotta: — A tapasztalat azt mutatja, hogy az új rendszer jó, ezt erősítenünk és fejlesztenünk kell. Tény az is, hogy az új elemek beveze­tése bizonyos nehézségeket okoz a pártmun­kában, az állami irányításban, általában a közéleti tevékenységben, s illúzió lenne úgy gondolni, hogy a jövőt tekintve más lesz a helyzet. A mainál hatékonyabban, jobban kell tudnunk cselekedni az új körülmények kö­zött. Az új szerkezet lérehozása közben, ta­gadhatatlanul, az állami szabályozás nem tu­dott még mindent kellő mértékben a hatása alá vonni, s ugyanakkor a kollektívák na­gyobb önállósága, nagyobb cselekvési szabad­sága sem találja meg minden esetben a cse­lekvés helyes irányát. Most tehát az a felada­tunk, hogy javítsunk a hatósági irányítás és a közgazdasági szabályozás különféle elemein, bizonyos korrekciós munkát végezzünk el, amellyel jobban érvényre juttatjuk tervgaz­dálkodásunk, a gazdasági reform alapelveit, ez a tökéletesebb működés feltétele. A döntő az, hogy a következő időszakban cselekvé­sünk középpontjában a munka hatékonyságá­nak növelése álljon. Ez megköveteli, hogy az állami szabályozás jobb legyen ott, ahol most nem elég jó, s megköveteli azt is, hogy töké­letesítsük a munkát a vállalatoknál, a szö­vetkezetekben, a különböző irányító szerve­(Folytatás a 3. oldalon.) XIV. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 'ÁRA 80 FILLÉR 1970. OKTOBER 31., SZOMBAT Amint azt lapunk tegnapi számában kö­zöltük, a megyei pártértekezlet csütörtöki ülésén felszólalt Nyers Rezső elvtárs is. Az alábbiakban ismertetjük beszédét. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, felszólalását így kezdte: — Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtár­sak! A megyei pártbizottság beszámolója és az eddigi vita a Központi Bizottság számára is világos képet ad a megye helyzetéről, politi­kai állapotáról. Úgy tűnik, a megyében szer­vezettség, rend van, a megye erőteljesen fej­lődik. Több a barátunk Nyers elvtárs a bevezető szavak után ér­tékelte a párttaggyűlésen, a járási, városi pártértekezleten elvégzett munkát, és meg­állapította, hogy azokon országos méretekben előrehaladásról adhattak számot. Hozzátette, hogy ugyanakkor a fejlődéssel együttjárnak nehézségek, gondók is. Régebbiek is vannak, újabbak is keletkeznek. Rámutatott, hogy bel­politikai életünk és fejlődésünk nem választ­ható el a Magyar Népköztársaság nemzetkö­zi kapcsolataitól, a világpolitikában elfoglalt helyzetétől. Részletesen foglalkozott a világ- politikában végbement és végbemenő folya­matokkal, s tótért a többi között a vietnami, a közel-keleti helyzetre, s az európai problé­mákra. Ezután a következőket mondotta: — A legutóbbi négy esztendő alatt külföl­dön — nyugodtan mondhatjuk — növekedett barátaink száma, s azok száma is, akik ugyan nem barátaink, de elismerik munkánk, erő­feszítéseink eredményét. Vannak természete­sen ellenségeink is. Az igazi ellenségből, a tőkésosztályból, az imperialistákból nem lesz­nek barátaink ezután sem, s a jövőben is mindent megtesznek, hogy zavarják fejlődé­sünket. Nem kímélik a fáradságot azért sem, hogy megpróbáljanak zavart kelteni a fejek­ben, feltételezik, hogy vannak erők Magyar- országon, amelyeket céljaiknak megnyerhet­nek. Ezzel a szándékkal kétségtelenül reáli­PEST MEGYEI Péntek reggel Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen Pest megye kommunistáinak kül­döttei, dr. Magyari Andrásnak, a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tanszékvezető tanárá­nak elnökletével folytatták tanácskozásukat. A megyei pártbizottság írásos és szóbeli be­számolójához újabb küldöttek fűzték véle­ményüket. Balogh László, a Váci Járási Pártbizottság első titkára Felszólalásában elsősorban a mun­kásosztály vezető szerepéről be­szélt. Elmondot­ta, hogy a megyei pártbizottság az elmúlt négy esz­tendő során nagy gondot fordított a munkásosztály vezető szerepének erősítésére. A pártértekezlet első napján — mondotta Balogh László — már sok szó esett a megye gyors üte­mű iparosodásá­ról, valamint az ezzel kapcsolatos gondokról és problémákról. Tény, hogy az elmúlt két év­tizedben Pest megye ipara egyedülálló fejlő­désen ment keresztül. Egyetlen számadat is érzékletesen bizonyítja ezt: es idő alatt tizen­háromszorosára nőtt az iparban dolgozók szá­ma. A gyors fejlődés következménye, hogy a munkásosztály nem homogén megyénkben. Ez érthető, hiszen a munkások jelentős része az elmúlt esztendők során a mezőgazdaság­ból és az élet legkülönbözőbb területeiről ke­rült át az iparba. Mindez meghatározza a fel­adatokat is: fokozni kell a rétegpolitikai mun­kát, elsősorban az ipari üzemekben. Külön- külön kell foglalkozni a törzsgárda tagjaival, a fiatalokkal, a nődolgozókkal, gondjaikkal és problémáikkal, mert csak így kerülhetünk kö­zel hozzájuk, így tehetjük hatékonyabbá ne­velőmunkánkat. Felszólalásának további részében a bejáró munkások helyzetéről beszélt. Elmondotta, hogy a bejárók az üzemben alig-alig vesznek részt a társadalmi és a kulturális életben, de odahaza, falujukban is csak na­gyon kevesen kapcsolódnak ebbe a munká­ba. Ezért helyes az a törekvés, hogy a közsé­gek kapcsolatot teremtenek azokkal az ipari üzemekkel, amelyekben jelentős számú lako­suk dolgozik, de ez a kapcsolat ne szűküljön le csupán a kommunális adó és a szociális kérdések rendezésére, hanem a politikai és kulturális nevelőmunka kialakítását is segít­se elő. Dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára Felszólalásában olyan sokat vita­tott problémákra kereste a választ, mint a munkaerő­vándorlás, a mun­kafegyelem-la­zulás, a munka­termelékenység, valmint az anya­gi érdekeltség kérdéskomplexu­ma. A munkaerő­vándorlás az utób­bi években való­ban felgyorsult — mondotta —, és helyenként egész­ségtelen mérete­ket öltött. Ennek gazdasági, társa­dalompolitikai és más szubjektív okai is van­nak. Az okok között megtalálhatjuk az átlag­bér-gazdálkodás kötöttségét, a termelőszövet­kezeti kisegítő üzemágak és a vidéki iparte­lepítés munkaerőelszívó hatását, a munka- és üzemszervezés hiányosságait. Vizsgálódásaink tapasztalata szerint az átlagbér-gazdálkodás kötöttségei valóban olyanok, amelyek rendkí­vül kedvezőtlenül hatnak az egész kérdés­komplexum alakulására. Az átlagbér-gazdál­kodás következtében a vállalatok az indokolt­nál nagyobb számban alkalmaznak alacsony keresetű, szakképzetlen dolgozókat, hogy a rajtuk megtakarított béralapot felhasznál­hassák az újonnan felvett szakmunkások átla­gon felüli béréhez. A szakképzetlen dolgozók jelentős részét improduktív munkakörökben foglalkoztatják, vagy olyan munkát végeztet­nek velük, amelyeket könnyűszerrel gépesít­hetnének, vagyis tulajdonképpen nem lenne szükség ezekre a dolgozókra a termelés fo­lyamatában. A munkások előtt semmivel sem magyarázható az, hogy az üzemen belül tö­megével találunk „nem dolgozó” embereket, akik éppen az érdemi munka hiánya miatt gyakran a „lógósok” benyomását keltik. Pedig többségük, legalábbis az üzembe kerülésük­kor, becsületes ember, és a legtöbb esetben rajtuk kívülálló okok miatt vannak er­re a sorsra kárhoztatva. A munkások nagy többsége elsősorban a közvetlen kereset alapján mérlegeli saját helyzetét, megbecsülését. Szívesen végeznek (Folytatás a 2. oldalon.) san számolni kell. Nem állíthatjuk teljes bi­zonyossággal, hogy hazánkban nem akadnak emberek vagy kisebb csoportok, szűk látókö­rűen gondolkodók, akik esetleg hajlanának erre. Mindez tehát bonyolultabbá teszi, nehe­zíti helyzetünket, de tény, hogy elegendő po­litikai látókörrel, felelősséggel és erővel ren­delkezünk ahhoz, hogy országunkat ilyen bo­nyolult körülmények között is a szocializmus útján, a kommunizmus felé vezessük, szoros kapcsolatban szövetségeseinkkel. — Azért, mert ellenségeink időnként kétes értékű „dicséretben” részesítenek bennünket, mi soha sem szűnhetünk meg hangoztatni és a gyakorlatban is bizonyítani, hogy a szocia­lista országok közösségének szilárd tagjai, a Szovjetunió szövetségesei vagyunk. Mindeze­ket világosan megállapították pártunk Köz­ponti Bizottságának irányelvei, és úgy tapasz­talom, a pártértekezlet, eddigi munkája so­rán, ugyancsak határozottan állást foglalt e kérdésekben. A Szovjetunióval való barátság, a szocialista országokkal való testvéri együtt­működés a mi politikánk fundamentuma. Ugyancsak fundamentuma pártunk politiká­jának, hogy a marxizmus—leninizmus tanítá­sait a magyar valóságnak megfelelően, a mi népünk elképzeléseinek, akaratának megfele­lően ültetjük át a gyakorlatba. Nyers elvtárs ezután részletesen foglalko­zott’ a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom különböző problémáival, azokkal a nehézségekkel, amelyeket az imperializmus igyekszik a maga javára kihasználni. VllÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! cm Befejezte munkáját a megyei pártértekezlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom