Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

1970. OKTÓBER 24., SZOMBAT "%/£iirf«P 3 Nyissuk ki a „második” éléskamrát is Befejeződött a tsz-ek és háztáji gazdaságok együttműködésének NEB-vizsgálata ban használatos műtrágya- és növényvédőszer-ellátás ja­vult. Előfordul azonban, hogy a választék kicsi, és főleg drá­gább szerek kaphatók. Végül a Pest megyei NEB a következő javaslatokkal élt: A tsz területi szövetségek gyűjtsék össze a háztáji gaz­daságokra vonatkozó rendelé- teket és azokat megfelelő ma­gyarázatokkal és gazdaságos számításokkal füzetek formá­jában adják ki. A nagyüze­mek a téli hónapokban indít­sanak ismeretterjesztő tanfo­lyamokat, ahol a háztáji gaz­dálkodás technikáját tanít­ják. A tsz-szövetségek tegyék érdekeltté a háztáji agronó- musokat és tsz-vezetőket a háztáji árutermelés fokozásá­ban. Meg kell bízni a Mező- gazdasági Gépkísérleti Inté­zetet, hogy a különféle adott­ságoknak megfelelő kis erő- és. munkagépeket dolgozzanak ki. Az OTP vegye fel részlet- vásárlási listájára a mezőgaz­dasági kisgépeket is. Az ÁFÉSZ-ek fejlesszék üzlethá­lózatúkat és alakítsanak ki gazda-boltokat, ahol a tsz- tagok a kisgépeket, szerszá­mokat, vetőmagokat, műtrá­gya és növényvédő szereket megvásárolhatják. A termelő- szövetkezetek segítsenek a háztáji porták korszerűsítésé­ben, az istállók modernizálá-* sában és adjanak meg tovább­ra is minden kedvezményt a háztáji termelés növelésére. A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság összefoglaló jelentését az illetékeseknek felterjesztette, mi pedig re­méljük, hogy a tanácsok . és javaslatok megfogadásával a nagyüzemi mezőgazdaságok hatalmas, kamrája mellett a kisebb, a háztájié is kinyílik és egyre több árut ad a lakos­ságnak. Szűts Dénes KONGRESSZUSI VERSENYBEN A kéttized Üresek az irodák a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepén. Szűcs Lajos telepvezető vil­lámmegbeszélést tart a mű­szakiakkal a folyosón, a párt­titkár lenn van valamelyik műhelyben, Petró Józsefné szb-titkár pedig kísérőket biz­tosít az üzemlátogatásra érke­zett iskolások mellé. A nyitott műhelyajtókon ki- hallatszik a villanyvarrógépek egyhangú zümmögése. Vén­asszonyok nyara, szorgos hét­köznap délelőtt. Lepésben a divattal — El is kél a szorgalom — mondja a telepvezető — más­képp nem tudnánk lépést’ tar­tani a piac igényeivel. Az az idő, amikor öt-tízezer darabos — meg ennél is nagyobb szé­riákat gyártottunk egy-egy konfekciókabátból, már a múlté. Manapság százötven­kétszáz darab készül egy fa­zonból, minden nap más mun­ka kerül a szalagokra. Az át­állás pedig zökkenőkkel jár, amit csak szorgalommal, nagy pontossággal és összeszokott­sággal tudunk kivédeni. Sze­rencsére dolgozóink megér­tették, hogy a visszaesés, a termelés átmeneti csökkenése nemcsak a népgazdaságnak káros — hanem a saját zse­büknek is. Igyekeznek is mi­nél simábban végrehajtani az átállásokat. Ezt a törekvésü­ket jól segíti a kongresszusi munkaverseny. — Mennyi a gyáregység idei termelési terve? — Százhatvanmillió forint. Ennek teljesítése sok erőfe­szítést követel, mert o nor­máink szorosak, termékeink munkaigényesek: kizárólag felsőruházati cikkeket gyár­tunk, a legújabb divattá gyer­mek-, női és férfikabátokat, ballonokat, női kosztümöket. „Megtalálom a számításomat“ Túri Gáborné varrodai gé­pész — köznyelven: varrónő — húsz esztendeje dolgozik a gyárban, ez az első munkahe­lye. Mi tartja itt? — Először is a légkör; jó a kollektíva a 49-es szalagon. Harmincnyolcán vagyunk — két brigádban —, harminchat nő, két férfi. — A művezető, persze, fér­fi — vetem közbe, kissé epé­sen. Turiné nem veszi a la­pot: — Férfi, és nagyon rendes ember. Nemcsak a munkát be­széli meg velünk, de a jutal­mazást is. — Azt például, hogy ki kapjon prémiumot? — Igen, és azt is, hogy mennyit. Nálunk ugyanis nincs egyenlősdi, sem a bére­zésben, sem a jutalmazás­ban! Ki mennyit és hogyan dolgozik, aszerint kap órabért, prémiumot. — ön például mennyit ke­res? — Ez a másik dolog, ami ideköt: megtalálom az anyagi számításomat. Az átlagkerese­tem 1800 forint; ehhez hol egy kis prémium jön, hol ver­senyjutalom, ilyenkor eléri a kétezeregyszázat is. — Hogy állnak a kongresz- szusi versenyben? Jókedvűen kiigazít: — Nem állunk, haladunk! A harmadik szakaszt például 103,2 százalékra teljesítettük. Petró Józsefné közbeszól: — A kongresszusi versenyt négy szakaszra osztottuk, és minden szakaszban kitűztük a célfeladatokat. A harma­dik szakasz szeptember 30- ával zárult, a 49-es szalagnak 103 százalékot kellett elér­nie. Ezt 0,2 százalékkal túl­teljesítette, Ne becsülje le ezt a kéttizedet — mondja meg­győzően, noha egy szót sem szóltam —, ez nálunk ma ér annyit, mint tizenöt évvel ez­előtt a tíz-húsz százalékos túl­teljesítés! — Nekem is elhiheti — csat­lakozik hozzá Túri Gáborné —, mert én sztahanovista, meg élmunkás is voltam, mi­előtt a könnyűipar kiváló dol­gozója lettem. Mondhatom, az A nemszeretem munka — KISASSZONY, egy dup­lát kérek! — Mi kell? — kapja fel a fejét a kisasszony, aki a sa­rokban a falat támasztva tré- csel valakivel. — Egy duplát kérek — mon­dom újfent, de a kisasszony most már nem válaszol, elkín- zott arccal vonszolja magát oda a pulthoz, ahol a kávét csapolják az ördöngős masi­nából. Arcán unalom és meg­vetés, kiábrándultság és mél­tatlankodás is egyben, hogy nem hagyják, soha nem hagy­ják békén azok a nyomorult vendégek. Felnéz a magasba a falakra. Arcán nem a megelégedett­ség, hogy már mennyit, ha­nem a fejvakaró méreg, hogy még mennyit — így üldögél az árnyékban az az építő­munkás, akit a frász kerülget minden hét elején, hogy újra kezdődik a meló. Nem ír: viaskodik. Ügy ül az íróasztal felett és úgy né­zi az árkus íveket maga előtt, mint Botond nézhette Bizánc kapuját. Csak buzogány he­lyett golyóstoll van előtte és a bizánci kapu helyett kimu­tatások papírból. És isten, va­lamint az összes hivatali szen­tek a megmondhatói, mennyi­vel erősebbek a papírkimu­tatások, mint egy bármilyen „bizánci” kapu. Nem kell nagy emberismeret hozzá, hogy bárki megállapíthassa, nem szereti, amit csinál. Nem szereti a munkáját a presszós kisasszony, nem a kőműves; ki nem állhatja a munkáját a hivatal dolgozó­ja; s .tudok orvosról, aki unja mesterségét, sőt színészt, aki úgy jár be a próbákra, mint alagsori iktatóba hajdan a mindig fenékbe rúgott akta­kukac. Félős undorral. És higgyék el nekem, a kel­lemetlen kiszolgálás, a meg­repedt falak, a hadaró szí­nész, a lélektelen orvos vagy a morcos ügyintézés nem ál­talában és legkevésbé álta­lában az építőmunkások, az orvosok, vagy felszolgálónők hibája — hanem csak azoké, akik nem szeretik a munká­jukat. Nem szeretik, amit csi­nálnak, de csinálják; vagy lustaságból, hogy máshol folytassák életüket, vágy a te­hetetlenségi nyomaték viszi őket, avagy egyszerűen anya­gi megfontolások teszik tönkre őket is, s a velük hiva­talból érintkező embereket is. Hogy mennyien vannak? NEM LEHET TUDNI, nincs ilyesmiről statisztika. Min­denesetre nem kevesen van­nak, akik így kezdik a vá­laszukat : „... ha újra kezd­hetném az életemet, hát ezt nem...” Persze, senki nem tiltja, hogy újra kezdjék az életüket, de nem teszik, mert nem tudják, nem is akarják és nem is ösztönzik őket. Ugyanakkor mégsincsenek olyan sokan, mint gondolnánk — sokkal kevesebben van­nak, mintsem hatásuk nyo­mán vélni lehetne. De hát egy üzletben elég egyetlen citrom arcú és lelkű eladó, hogy — csekk ide, csekk oda — még a reklámplakátokról is leher- vassza a mosolyt. Elég látni egyetlen építőmunkást, amint ott darvadozik az árnyékban, elég egyetlen szerelő az új házban, aki csak „odakeni” a vezetékeket, hogy levonjuk a következtetést — ilyen, ké­rem, nálunk az építőipar. És persze, nem is csak egy van! Tudom, messze még az idő, amikor a tudomány, a techni­ka, s a szellemi-jellemi ne­velés nyomán minden '.mber számára szükségszerű és bol­dogító lesz a munka. Sőt azt is tudom, hogy talán soha el nem jön az az idő, hogy min­den ember számára, vagy minden munka az ember szá­mára a boldogság netovább­ját, a kielégülés magas fo­kát jelentse. Igaz, ma is van­nak már és mind többen van­nak, akik azt csinálják, amit szeretnek, pontosabban azt csinálhatják, amire kedvük, tehetségük van, vagy leg­alábbis olyat, ami közel esik érdeklődési körükhöz, alka­tukhoz. Ám az is tény, hogy a becsületes munka, avagy a munka becsülete még min­dig kevesebb súlyt, nyomaté­ket kap egész társadalmi ne­velésünkben, mint ahogy az szükségeltetne. A robot végezhet emberi munkát, de az ember nem képes még rövidebb távon sem robotként dolgozni. A végzett vagy végzendő mun­ka szépségét, vagy ha az ép­pen nehéz, akkor célszerűsé­gét, társadalmi fontosságát megmutatni, értelmét meg­magyarázni — a vezetők fel­adata lenne. És az is, hogy emberséges módon, éppen az ember érdekében a jelenlegi munkáját ellátni nem képes, azt szeretni nem tudó és nem is akaró dolgozókat átirányít­sák oda, ahol önmaguk s a társadalom számára is hasz­nosabb tevékenységük. HOGY EZ UTÓPIA? Az is, de személyzeti mun­ka is. Nem lenne szabad hagyni, hogy egy ember egész életét boldogtalanná tegye restsé­géből, tehetetlenségéből vagy anyagi megfontolásból, s nem szabad, hogy egy ilyen em­ber megkeserítse tízek és szá­zak, esetleg ezrek életét. Mert azt mindig elfelejtjük, hogy a „legkisebb” beosztás is az életben messze gyűrődző tár­sadalmi konzekvenciákat von maga után. Az egy ember ügye e konzekvenciák nyo­mán válik közüggyé. Gyurkő Géza utóbbit volt nehezebb elérni. Nőttek a minőségi követel­mények, szorosak a normák. Igaz, hogy több a pénz is. — Az pedig elkél olyan he­lyen, ahol új házat építettek, ugye Irénke? — toldja meg a szólt Petró Józsefné. — Meglesz a csillárom <— újságolja boldogan Turiné az szb-titkárnőnek —: Név­napi ajándékba kapom, a bri­gád tagjaitól. Mert nálunk — fordul hozzám — ez a szo­kás: megünnepeljük a név­napokat. Az a húsz forint sen­kit nem vág a földhöz, az ünnepeltnek meg nagy örö­met szereznek vele. Rangot is jelent, nemcsak pénzt Zelenka Istvánná a gépál­lomás irodáját hagyta ott a gyárért tizennégy évvel ez­előtt. — A keresetem is több itt, meg több a nő is: jobban ér­zem magam közöttük — ma­gyarázza. Az alapkeresete 1900 fo­rint, de inkább 2100-at visz haza, mint kevesebbet. Szép-, temberben például 2300 fo­rintot kapott. Ekkor fizették ki a II. versenyszakasz ju­talmát: tízezer forintot osz­tott szét a szalag dolgozói kör zött az ötös bizottság. Az ő szalagjukon — a 63- ason — tegnap férfi hab­szivacskabátok készültek, ma gyermekbundákra álltak át. Hogy ő mit csinál? Stircelő: géppel tűzi le a kabátok fa­zonját, elejét. A tizenhat szalag közül csak nyolc szalag teljesítette a verseny célfeladatait. Az övék a legjobbak között volt. Magam sem szeretem a nagy szavakat, a munkás­asszonyok még keyésbé. Egy kicsit elfogódottan kérde­zem tehát: — Van visszhangja itt a ver senyértékelésnek ? — Van bizony, már csak azért is, mert bemondják az eredményt a hangos híradó­ban — válaszolja szellemesen, majd komolyra fordítja a szót: — Az egész műszak be­szélt róla, hogy a 63-as sza­lag három tizedet „rávert” a tervre. Tudja, nem tagad­juk: jól jön az ilyen pénz, de a rang, az erkölcsi elis­merés se kutya. Apróság, de.„ Egy kis szoba előtt megtor­panok: a fali mosdókagyló fölé — vízcsap helyett —< szifonfejet szereltek. Nyom­jam csak meg — biztat az szb-titkár, igazi szódavíz jön belőle: védőital, önkiszolgáló módszerrel. A nyári hónapok­ban csipkeszörpöt adnak a dolgozóknak, egész évben pe­dig szódavizet. Tulajdonképpen apróság az egész, mondogatom magam­nak, miközben búcsúzom a gyár vezetőitől, megnyomom a csapot, jön a szódavíz, na és? Csakhogy én emlékszem azokra az időkre, amikor még az ásványvizet is poharan­ként méricskéltük a meleg munkahelyeken, nehogy a hó­nap közepére túllépjük a „ke­retet”. .. Nyíri Éva Importált ELEKTROMOS MASSZÍROZÓGÉP érkezett a FŐriiost ^KERAVILI^ szaküzleteibe. Ara: 300 Ft Bp. VII., Rákóczi út 30. Vidékre csomagküldő szolgálat: Bp. V., Kossuth L u. 2. sz. Mint már augusztusban je­leztük, a tsz-ek és háztáji gazdaságok együttműködésé­ről országos vizsgálat kezdő­dött. Pest 'megyében a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság a napokban fejezte be vizsgálatát, amelyben rendkí­vül érdekes megállapításokat téve, fontos javaslatokkal élt. A Pest megyei NEB megál­lapította, hogy az új gazda­ságirányítási rendszer beveze­tése után kiadott, a háztáji gazdálkodást erősítő rendele­tek pozitív változásokat hoz­tak. A megye termelőszövet­kezetei iparkodnak a forgó gazdálkodás figyelembevéte­lével a lakóhelyhez közel, jó minőségű földet biztosítani a háztáji részére. Üj jelenség, hogy a köztes termelés biz­tosítására olyan területet ad­nak ki háztáji földként, amely az előző években nem lett gyomirtózva. A tsz-ekben a szükséges minőségi vető­magvakat, védekező szereket térítés ellenében biztosítják a tsz-tagoknak. A termények szállítását elvégzik, bár egyes helyeken a költségeket meg kell téríteni. A háztáji gazda­ságok főleg az élő állatot, ba­romfit, tojást a tsz-ek révén értékesítik. Az értékesítés után járó felár elosztása 50— 50 százalékos arányban törté­nik, de akad, ahol a felárat az árut átadó tsz-tagok között teljes egészében felosztják. Az állattartással foglalkozó tsz- tagok részére — csekély kivé­tellel — szálas- és abrakta­karmányt biztosítanak. Leg­több helyen, saját tenyésztés­ből vagy az állatforgalmi vál­lalat útján biztosítják a szük­séges hízónak valót, a napos­csibét, kacsát vagy libát. Né­mely tsz-ben kedvezményesen darálnak a tagoknak, vagy pedig csereterménnyél elégí­tik ki a tagság daraszükség­letét. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a háztáji gazdaságoknak különféle tá­pokat és kéveréktaikarmányo- kat ad. Általánosan tehát megállapítható, hogy me­gyénk 'termelőszövetkezetei igyekeznek a háztáji gazda­ságoknak segíteni. Hiba azonban, hogy a ház­táji bizottságok megalakultak ugyan, de tevékenységük leg­nagyobb részt kimerül a ház­táji földek kiosztásában. A háztáji agronómus munkája is formális. Az állattartásnál legfeljebb az állatorvos ad egészségügyi tanácsokat. Legtöbb helyen a tervekben szerepeltetik a háztáji termel- vényeket, de hogy ezek ter­melését milyen mértékben teljesítik, azt senki sem kéri számon. Találhatunk viszont olyan gazdaságokat is, ahol a háztáji termeléshez szükséges anyagok, takarmányok bizto­sítását is betervezik. Nem jó azonban, ahogyan a munka­erővel gazdálkodnak. A ter­melőszövetkezetekben akad olyan időszak, amikor gondot okoz a tagság foglalkoztatása, de ezt inkább kiegészítő üze­mekben oldják meg, ahelyett, hogy a régi istállókat rendbe­hoznák, és a tagságot állat­tartásra ösztönöznék. Az állattenyésztésről A NEB jelentése hangsú­lyozza, hogy lassan, de kedve­zően fejlődik a háztáji gaz­daságok állattenyésztése. Két év alatt 3,3%-kal nőtt a ház­táji tehenek száma. Ugyan­csak több kocát tartanak a háztájiban, és ezt elősegítette a takarmányok szabad forgal­mazása, valamint az üzemi kooperációs formák kialaku­lása. A juhtartást a legelte­tési lehetőségek korlátozása befolyásolja. A baromfite­nyésztés kedvezően alakul, mert a folyamatos alapanyag­ellátás a termelést zavartalan­ná teszi. Meg kell azonban állapítani, hogy a háztáji és magánosok igényeit csak 60— 70 százalékban elégítették ki. A háztáji gazdaságok a szar­vasmarha-utánpótlás alap­anyagát a vemhesüsző-akció keretén bélül kapják. Az igények jóval nagyobbak, mint amennyit az állatforgal­mi vállalat adni tud. A háztáji gazdaságok állat- állományának elhelyezése ta­lán a legsúlyosabb gond. Az állatokat régi istállókban, ólakban, régi módszerekkel tartják. A tartási körülmé­nyek tehát korszerűsítésre szorulnak. A kertészeti termelés visszaesése Az utóbbi években a ház­táji gazdaságok kertészeti ter­melése jelentősen visszaesett, s az utóbbi három évben 20 —25 százalékot csökkent. En­nek oka a tagság elöregedése, az ültetvények kézi erővel való művelése, a szerves- anyagutánpótlás elégtelen­sége, a szakszerű növényvé­delem hiánya és a szőlő-gyü­mölcsösök kiöregedése. A sző­lők és gyümölcsösök termő állapota megyei szinten rossz, jelenleg 50—60 száza­lékos. A zöldségfélék háztáji termelése azért is fontos len­ne, mert évente kb. 1500 va­gonnyit termelnek, és ebből 600 vagont értékesítenek. A megye lakosságának jobb el­látására növelni kellene a háztáji zöldségtermelést. Gyü­mölcsből jelenleg még a me­gye össztermelésének 60—62 százalékát a háztáji és kise­gítő gazdaságok adják. Saj­nos, nem megoldott a csont­héjasok értékesítése, a terü­letek termőerejének fenn­tartása, a gyümölcsösök fel­újítása. A háztáji, gazdaságok, .termé­keinek értékesítését a . ter­mékforgalmazás új rendje, kedvező irányban befolyásol­ta. Az új termékértékesítési rendszer előnyeivel élve több tsz-ben, mint például a bugyi Tessedik Sámuel és az inár- csi Március 21. tsz-eknél a háztáji termékeket is a gaz­daság elárusító helyein érté­kesítik. A hernádi Március 15. Tsz a háztájiban hizlalt ser­téseket megveszi, és kilónként egy forinttal többet fizet a hivatalos felvásárlási árnál. Az egyes vállalatok részére történő értékesítésnél elsősor­ban a szabadpiaci árak inga­dozásai miatt nagymérvű a változás. Viszonylag egyenle­tes a bor, a tej, a vágóállat- kínálait és a felvásárlás is. A legtöbb panasz az ÁFÉSZ-ek felvásárlására merült fel. A háztáji tej felvásárlása 1968- hoz viszonyítva 30 százalék­kal emelkedett, annak ellené­re, hogy a tehénállomány nem nőtt ilyen arányban, A termelők többsége ma már nem házal a tejjel, hanem egy tételben átadja a tejiparnak. A termelést segítő akciók 1970 első félévében az ál­latforgalmi vállalat 876 da­rab vemhes üszőt helyezett ki a háztáji gazdaságokba és az év végéig még további 600 állatot kihelyez. Ez jelentősen több, mint amit az elmúlt években tudott adni. Kocából ötszörös mennyiséget, össze­sen 2552-t ad a háztáji gazda­ságokba. Az akció sikerét ve­szélyezteti viszont, hogy egyes esetekben a vállalat nem szállítja le az igényelt meny- nyiséget, mint például a nagy- kátai járásban, ahol 800 da­rab vemhes koca helyett csak 250-et adtak. A ceglédi járás­ban is hiányosan elégítették ki a háztáji gazdaságok igé­nyeit. A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság jelentésében különösen hangsúlyozza a háztáji gazdaságok gépekkel való ellátásának fontosságát. Megállapították, hogy gépek­ben csekély a választék és a gépek drágák. Egyes kisüzemi növényvédelmi gépek tartó­san a hiánycikkekhez tartoz­nak. A háztáji gazdaságok­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom