Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

1970. OKTÓBER 20.. KEDD EEST HEGYEI kJűvI&P Napirenden a termelékenység A két betűvel jelzett forrás A két betű: K és F. A nem­zetközi szakirodalom így KF- fel jelöli a kutatást és fejlesz­tést, a termelés, s általában a társadalmi munka termelé­kenységének legfontosabb élte­tő forrását. Ma, a tudományos­technikai forradalomként em­legetett időszakban egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy ne növelje a kutatást és fejlesztést szolgáló anyagiakat, ne fordítson meg­különböztetett figyelmet mind­arra, amivel a kutatás és fej­lesztés kecsegtet. Napjainkban eljutottunk oda, amit Marx így fogalmazott meg: „Ha a termelési folyamat a tudo­mány alkalmazásának szférá­jává válik, akkor megfordítva, a tudomány a termelési folya­mat tényezőjévé, mondhatni funkciójává válik.” Hazánk sem kivétel a nem­zetközi érvényű szabály alól. Évről évre jelentős mértékben emelkednek a kutatási ráfor­dítások, növekszik a kutatás­sal, fejlesztéssel foglalkozók száma. 1960-ban 842 kutató­hely volt az országban, az ott foglalkoztatottak létszáma pe­dig 26 427 főt tett ki. 1969-ben már 1046 kutatóhelyen 61365 fő dolgozott. A fejlődés nagy­ságáról, s gyorsaságáról még szemléletesebb képet ad az anyagi ráfordítások emelkedé­se. 1960-ban a kutatási ráfor­dítások 1480 millió forintot igényeltek. 1969-ben ez az ösz- szeg már 6392 millió forintra rúgott. Kilenc esztendő alatt tehát a ráfordítások több mint a négyszeresére növekedtek. IPARÁGI MÉRETEK A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak tudománypolitikai irány­elvéi megállapítják: „A tudo­mányos kutatás volumene egy­re inkább iparági méretekkel jellemezhető, s a társadalmi tevékenység egyik szervezett — egyes területeken az ipar­szerű termelés jegyeit felmu­tató — ágazatává válik. Gya­rapodik a különféle típusú ku­tatóhelyek hálózata, a kuta­tómunka anyagi, technikai, személyi bázisa és fokozódik a figyelem a kutatómunka szervezetével, működésének mechanizmusával, a kutatás eredményességével összefüggő kérdések iránt, s jelentősen nő a hatékony kutatás-szervezés szerepe. Gyorsul a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő hasznosulása.” Közhely, hogy a kutatás és a fejlesztés, valamint a munka termelékenysége szoros köl­csönhatásban áll egymással. Nem meglepő tehát, hogy azok az államok fordítják a legtöb­bet kutatásra és fejlesztésre, amelyek vezető helyet foglal­nak el a világgazdaságban. A két legnagyobb, a Szovjetunió és az Egyesült Államok évente nemzeti jövedelmük négy szá­Az I. sz. Autóközlekedési Vállalat 11. sz. Üzemegysége (Cegléd, Külső Körösi út, a vásártér mellett) AZONNALI BELÉPÉSSEL gépkocsivezetőket vesz fel Gépjárművezetői tanfolyamot szervez, amelynek sikeres elvégzése után személy* _ és tehergépjármű-vezetői jogosítványt kapnak a résztvevők. A kiképzés költségét a vállalat fedezi. Jelentkezni lehet az 1. sz. AKOV 11. sz. Üzemegységének forgalmi és munkaügyi osztályán. Ugyanitt részletes felvilágosítás. zalékát invesztálják be a ku­tatásokba. Hazánk — 1968-as adatokról van szó minden esetben — 2,5 százalékot for­dít ilyen célokra, míg Nagy- Britannia 2,6, Franciaország 1,9, Svédország 1,6, Lengyel- ország 1,8 százalékot. A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor arra figyelmeztet­nek, hogy nem elég gyors ütemben növelni a kutatási ki­adásokat: azok felhasználásá­nak irányát, célszerűségét, ha­tékonyságát is mérlegelni kell. Egy bizonyos ráfordításhányad elérése után ugyanis a növeke­dés lassúbbodik — ahogy a kutatásban és fejlesztésben foglalkoztatottak számának emelkedése is mérséklődik —, s az anyagiak, szellemiek kon­centrációja kerül előtérbe. Ha­zai viszonylatban is e fejlődési szakasz küszöbéhez érkeztünk eL KÖZELEBB A TERMELÉSHEZ A gazdasági reform beveze­tése a tudományos kutatóin­tézetek tevékenységében is alapvető változások elindító­ja volt. Ma már megállapít­ható: helyes és szükséges vál­tozások ezek, a kutatás, fej­lesztés és a termelés köze­lítése elengedhetetlen. A me­gyei tapasztalatok ugyan­csak ezt a véleményt erősí­tik. (Pest megye, bár a ku­tatási tevékenység nagy ré­sze a fővárosra koncentráló­dik, fontos helyet foglal el a kutatási, fejlesztési tevé­kenységben. Ha csak zárójel­ben, s az említés erejéig is: a Szerszámgépipari Művek Fej­lesztő Intézete, a Kisállatte­nyésztési Kutató Intézet, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, az Agrártudományi Egyetem jelentős megyei ku­tatási bázis, s több termelő­üzemben, így a Forte Foto­kémiai Iparnál, a Híradás- technikai Anyagok Gyárá­ban, a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek diósdi gyárában működnek kutató, fejlesztő részlegek.) A megyében mű­ködő kutatási szervezetek te­vékenysége a reform beve­zetése óta' eltelt idő alatt fo­kozódó mértékben kapcsolódik a közvetlen termeléshez, s bár 'a vállalatok kutatási­fejlesztési kiadásainak még mindig csak tíz százalékát fordítják kutatóintézeti meg­bízatások fedezetére, a kutató és termelő közötti együttmű­ködés a korábbiaknál na­gyobb arányú, s gyorsan nö­vekszik. Jó helyre jutó pénz ez! Év­százada, a tudomány — mai­hoz mérten — embrionális ál­lapotában is jogos megállapí­tás volt az, amit Engels így fogalmazott meg: „A tudo­mány egyetlen gyümölcse, például James Watt gőzgépe, létezésének első ötven esz­tendejében többet hozott a világnak, mint amennyit a világ kezdettől fogva a tudo­mány ápolására kiadott.” S ha e jó helyre jutó pénzt rá­adásul még az eddigieknél is jobban — ésszerűbben és cél­szerűbben forgatjuk, akkor az eredmények is szembetű­nőbbé lehetnek. Mert ma még szép számmal találni haté­konyságrontó, eredményeket csökkenő tényeket. Így pél­dául azt, hogy — 1969-ben — 7528 tudományos kutató dol­gozott a kutató- és fejlesztő- intézetekben, s a munkában levő kutatási témák száma 7326 volt, azaz majd’ minden kutató önálló témával fog­lalkozott ... Ide sorolhatjuk azt is, hogy javítani szüksé­ges az időigényen: hazánkban egy-egy kutatási téma feldol­gozásának ideje kétszerese- négyszerese a nemzetközi át­lagnak, s ez, a gyakorlati fel­használhatóság szempontjából megengedhetetlen. VAN BELSŐ PIAC IS! Ha némi leegyszerűsítéssel is, de joggal megállapíthat­juk: a munka termelékenysé­ge azokban az ágazatokban haladja meg az átlagos szín­vonalat — s emelkedésének üteme is ott nagyobb az átla­gosnál —, ahol a kutatási és fejlesztési kiadások is fölötte állnak az átlagnak, így pél­dául a vegyiparban, a hír­adástechnikai ipar több terü­letén, a gépipar néhány al- ágazatában. Éppen ezért el­gondolkoztató viszont, hogy bár a végső kibocsátásra ke­rülő ipari termékek 45 száza­lékát a lakosság közvetlenül vásárolja meg, éppen a fo­gyasztási cikkek esetében hiányzik az átgondolt, hosz- szabb távra terjedő kutatási, fejlesztési tevékenység. Mint­ha nem is létezne a belső piac! Létezik. Sőt: döntő szerepet játszik a vállalatok fejlesz­tésében, s ezzel a gazdasági növekedés ütemének alaku­lásában. Amíg azonban a kor­szerűtlen terméket is „terme­lékenyen” — ebben az eset­ben: haszonnal — lehet elő­állítani, s túladni rajta, addig aligha kényszerülnek a válla­latok erőteljesebb kutatási, fejlesztési tevékenységre. A jövő évtől életbe lépő sza­bályozók remélhetőleg meg­kezdik e helyzet fölszámolá­sát, mely a vevőnek káros, a termelőnek kényelmes volt, s megvalósítják az egészséges sorrendet: a két betűvel jel­zett forrás s a termelékeny munka szoros kapcsolatát, s ezzel a korszerűbb fölhaszná- lási, fogyasztási szerkezet ki­alakítását. M. O. A munkaerő nem áru? A munkaversenyről — őszintén Amikor Ószkó Gyulát hét esztendővel ezelőtt kinevezték az ikladi ipari Műszergyár igazgatójává, azzal fogadták: ebben a gyárban munkaver­senyt szervezni nem lehet. Ez­zel szemben két esztendeje már hetvenhárom, tavaly pe­dig száztizenkét szocialista bri­gád dolgozott és versengett a gyárban a jobb és korszerűbb termelés érdekében. Az idén viszont jelentős a visszaesés a versenymozgalom­ban. Oka az a fantasztikus munkaerő-vándorlás, amely az elmúlt esztendőben kezdődött, az év folyamán erőteljesen fo­kozódott, és a mai napig is tart. Hogy miért mennek el az emberek az ikladi Ipari Műszergyárból? Választ rá Oszkó Gyula igazgatótól kér­tünk. — Legfőbb oka a környé­künkön kialakult egészségte­len, társadalomellenes bérver­seny. Ennek következtében a munkaerőpiac szó szerinti piac lett minálunk annak el­lenére. hogy két évtizede azt állítjuk: a munkaerő nem áru. Ezzel szembenállnak a makacs tények: januártól augusztus végéig a dolgozók negyven szá­zaléka lépett ki a gyárból, és ez a szám az év végéig min­den bizonnyal meghaladja az ötven százalékot is. Ez pedig nálunk 1000—1500 új ember munkába állását jelenti! Más szóval: nyolc hónap alatt a gyárban minden második-har­madik ember új! • Kik közül kerülnek ki az eltávozok? — A kérdés érdekes, ugyan­is nincs lényegesebb mozgás sem az alkalmazottak, sem a diplomások, sőt még a szak­munkások körében sem. Gyá­runkban a kilépők szinte ki­zárólag a produktív munkát végző betanított munkások kö­zül. kerülnek ki. (Azok közül is elsősorban a férfiak fordíta­nak hátat a gyárnak.) Vagyis azon a területen dolgozók tá­voznak és cserélődnek, akik körében a legtermészetesebb lenne a munkaverseny-mozga- lom, mivel éppen ők dolgoz­nak brigádokba szerveződve vagy pedig a szalagokon. • Véleménye szerint miért mennek el az embe­rek? — Ha valaki bejelenti kilé­pési szándékát, a művezető, a gyáregységvezető, sőt a pszi­chológus is mindig megkérdezi tőle: miért megy el? A vála­szok igazak, bár biztos nem a teljes igazságot mondják. A kilépőben mindig ott él az a gondolat, hátha nem sikerül a terve, és akkor esetleg vissza­kényszerül a gyárba. A vála­szok három csoportra osztha­tók. A megkérdezettek hatvan százaléka az alacsony kereseti lehetőségekre hivatkozik. Mintegy húsz százalékuk a munkahely megközelítését, il­letve a több műszakot mondja OKTOBER 21-22 Egészségnevelési napok Szentendrén 25 tudományos előadás — Kiállítások — Egészségügyi vetélkedő A szentendrei városi és já­rási tanács egészségügyi osz­tálya október 21—22-én rend­kívül gazdag programú egész­ségnevelő napot tart a városi tanács dísztermében. 21-én Kirilla Ferenc, a vá­rosi tanács vb-elnöke nyitja meg az előadássorozatot, ame­lyen elsőként dr. Szepessy Barnabás városi-járási főorvos tájékoztatja az ülés részvevőit Szentendre egészségügyének 25 éves fejlődéséről. Ezután dr. Bágyoni Attila. az egészségnevelési csoport főor­vosa a megyei egészségügyi nevelés egyéves munkájáról számol be. Dr. Rigó János, a Semmelweis kórház főorvosa a nem kívánt terhességek megelőzéséről tart előadást. Dr. Madár János KÖJÁL-igaz- gató a felvilágosítás jelentősé­gét méltatja a fertőzések meg­előzésében, míg dr. Hardy István, az Idegbeteggondozó főorvosa az orvos, a nővér és a beteg kapcsolatáról tart elő­adást. Polka Ede, az oktatási kabinet vezetője az iskolákban folyó egészségre nevelésről szól. Prof. dr. Horányi Béla, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Idegklinikájának igazgató-főorvosa az Ember és a társadalom címmel tart elő­adást. Délben nyitják meg a József Attila Művelődési Házban a „Pest megye egészségügyének 25 éve” című kiállítást. Jelen­tőségét dr. Békés Zoltán, a megyei tanács vezető főorvosa méltatja. Délután dr. Bágyo­ni Attila vezetésével kerek- asztal-konferencia lesz Uj utak és módszerek keresése az egészségre nevelésben címmel. Másnap dr. Kővári Aladár rendelőintézeti igazgató-főor­vos elnöklésével folytatódik a munka. Dr. Buga László, dr. Füsti-Molnár Sándor, Fodor Katalin, dr. Buda Béla, dr. Popper Péter és dr. Kontra György előadásával. Az ülésszak délután filmve­títéssel folytatódik, majd a középiskolás tanulók részvéte­lével neves művészek fellépté­vel vetélkedő lesz, ahol érté­kes jutalmakat sorsolnak ki. A központi előadásokon kí­vül a város más pontjain, ipa­ri üzemekben is tartanak elő­adásokat, valamint kiállításo­kat nyitnak. A kétnapos elő­adássorozatra minden érdeklő­dőt szívesen vár a rendező bi­zottság. k. m. indokuk Tizenöt százalékuk a munkahelyi körülményekkel érvel, míg mintegy öt százalé­kuk családi és egyéb okokra hivatkozik • Mennyiben reálisak az indokok? — Ami a több műszakos munkarendet illeti: általában két műszakban dolgozunk, ki­véve az öntödében és a mű­anyagüzemben. Ezeket lehetet­len akár csak egy műszakra is leállítani. Ez sem technológiai­lag, sem gazdaságilag nem megoldható. Akik a munkahe­lyi körülményekre hivatkoz­nak, azoknak igazuk is van, meg nincs is. Amiben igazuk van: egyes középvezetők való­ban durva hangot használnak, ami sérti az emberek önérze­tét. Más vezetők viszont még akkor sem mernék szólni, ha valaki elalszik a gépe mellett, mert attól fél, hogy az illető még aznap kikéri a munka­könyvét, és akkor kivel telje­sítik a terveket? • És akik az alacsony „ kereseti lehetőségekre hi­vatkoznak? — Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy Iklad vidéken van. Ma lkladról sokkal több ember megy be Budapestre, mint amennyi ide jár dolgoz­ni. Iklad ma már a főváros vonzókörébe tartozik. Viszont amikor itt kialakult az átlag­bérszínvonal az adott viszo­nyoknak megfelelően, akkor a fővárosban még nem volt ilyen nagy munkaerőhiány. Akkor például egy tekercsberakó ha­vonta átlagosan ezerkétszáz forintot keresett. 1967-ben éves átlagban tizenkilencezer-két­száz forint jutott egy emberre. Ez ugyan az adott lehetőségek mértékében két év alatt mint­egy 9—9,5%-kal emelkedett, mégis versenyképtelenek let­tünk a munkaerőpiacon. e Miért? — A termelőszövetkezetek kiegészítő üzemágainak gomba módra történt elszaporodásá­val ma már tehetetlenek va­gyunk. Példákkal is bizonyíta­ni tudom ezt. Amikor Galga- györkön alumíniumöntödét lé­tesített a termelőszövetkezet, egyik napról a másikra tizen­egy öntőnk ment el. Itt nálunk havonta kétezer-ötszáz, két­ezer-nyolcszáz között mozgott a fizetésük. Most gyakran lo­bogtatják munkásaink előtt ot­tani bérpapírjukat, amely sze­rint havonta hatezer forintot is megkeresnek. Igaz, napi tíz- tizenkét órás munkával, mert darabbérben dolgoznak, kor­szerűtlen és egészségtelen kö­rülmények között, de a hatezer forint mégiscsak több, mint a kétezer-ötszáz. A dolog másik oldala: minket állandóan azért bírálnak, hogy nem korszerű a gázelszívó-berendezésünk, nincs elég öltözőnk, zuhanyo­zónk, de kérdem én: , vajon nincs hatóság, amely ugyan­ilyen körülményeket követelne a termelőszövetkezetektől? Vagy ott talán nem érvényes a munkás- és egészségvédelem? (A hiba, azt hiszem, ott kere­sendő, hogy ezeknek a kiegé­szítő-üzem ágaknak az engedé­lyezését és ellenőrzését nem a tanács ipari osztálya, hanem a mezőgazdasági osztálya vég­zi.) S a következmény? Tizen­négy öntőgépünk közül jelen­leg mindössze hat-hét dolgo­zik, azon oknál fogva, hogy nem maradt több öntőnk. Az igazsághoz tartozik: a napok­ban jelentkezett nálunk a pé- tervásári termelőszövetkezet vezetősége, és közölte, ha adunk nekik öntőgépeket, szerszámokat és nyersanyagot, elvégzik helyettünk az öntödei munkát. Nem furcsállja? Az állami ipar adja ki albérletbe az öntödéjét egy manufaktúrá­nak? .,, • Más példákat is tud? — Sajnos, igen. Példáid egyik tízéves gyakorlattal ren­delkező finommechanikai tech­nikusunk ezerötszáz forinttal több fizetést kap az aszódi tsz- közi építőipari vállalatnál.’ Vagy: egyik osztályvezetőnket fegyelmileg elbocsátottuk. Itt kétezer-négyszáz forint volt a fizetése. Ahova elment, ott ál­lítása szerint havonta kilenc­ezer forintot keres. Még csak annyit tennék hozzá, hogy az illető társadalmi tulajdon el­leni cselekmény miatt került ki a gyárból. Vagy: az egyik lőrinci termelőszövetkezet gu­miüzeme tízforintos órabérről vesz fel kezdő kislányokat be­tanított munkásnak akkor, amikor mi egy szakmunkás­nak hét, hét forint húszfilléres órabért fizetünk. O Véleménye szerinít mindez minek a következ­ménye? — A gazdaságirányítás új rendszerének a bevezetésekor túlságosan féltünk az esetleges munkanélküliségtől, és indo­kolatlanul sok biztonsági fék iktatódott közbe. így példáiíl átlagbér-gazdálkodást és nem bértömeg-gazdálkodást írtak elő, megmaradt a kapun belüE munkanélküliség, és így to­vább. • Milyen megoldást ja­vasol? — őszinte legyek7 Nem tu­dom. Persze, nem dől a világ a fejünkre, termékeink nem­csak idehaza, hanem a keleti és a nyugati piacokon egy­aránt keresettek. A jelenlegi tendencia azonban nem egész­séges, valamiféle megoldásra sürgősen szükség van. Első­sorban nem adminisztratív rendszabályokra gondolok, nem is a szabad bérgazdálko­dás bevezetésére, mert az fel­tétlenül inflációhoz vezetne, de valamiféle akadályokat és gá­takat kellene állítani a jelen­legi káros munkaerőverseny ellen. Például azzal, hogy lé­nyegesen magasabb követel­ményeket támasztanánk a ter­melőszövetkezetek ipari tevé­kenységet folytató kiegészítő üzemágainak engedélyezésével és működésével szemben. Fo­kozni kellene ezekben a kis­üzemekben is a munkás- és egészségvédelmi, valamint a szociális követelményeket. • Befejezésül engedjen meg még egy kérdést: tu­lajdonképpen milyen hatá­sai vannak a munkaerő­vándorlásnak a munkaver- seny-mozgalomra? — A munkaerő-vándorlás következtében jelentős mun­kaerő-átcsoportosítást hajtot­tunk végre gyáron belül. Ez helyreállította ugyan a techno­lógiai egyensúlyt a gyárban, de kedvezőtlenül hatott a már összeszokott brigádokra, ame­lyek közül sok szétesett. De a munkaerő-vándorlás is kedve­zőtlenül hat a versenymozga­lomra: a munkabrigádok tag­jainak egyharmada, van, ahol a fele új ember. Ilyen körül­mények között folyamatos ver­senymozgalomról beszélni na­gyon nehéz Természetesen ma is működnek szocialista bri­gádjaink és nem is kevesen, de lényegesen kevesebben, mint egy esztendeje. Mindaz, amit Oszkó Gyula igazgató elmondott, nem csu­pán ikladi jelenség — kisebb- nagyobb mértékben a megy: más gyáraiban és ipari válla­latainál is találkozhatunk ugyanezekkel a gondokkal és problémákkal. És ez már fi­gyelmet követel. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom