Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

MíT HEcref 1970. OKTÓBER 18., VASÄRNAP ’k/ŰHop A Tokkapu szultáni palota A török napok programjá­ban a Margitszigeti Nagyszál­ló éttermében műsoros divat- bemutatót rendeztek. A látvá­nyos kollekciót isztambuli manekenek mutatták be az érdeklődő közönségnek. A ké­pen: „A Tokkapu szultáni pa­lota” nevű alkalmi ruha. 95 éves „szfratosztata" Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1875. október 19-én ismertette Dmitri) lvanovics Mengyele- jev, világhírű orosz tudós (1834—1907) Péterváron, az Orosz Fizikai és Kémiai Tár­saság ülésén a világ első, ki­dolgozott „sztratosztata” (sztratoszférarepüléshez al­kalmas utasfülkés léggömb) tervét. Nevéhez fűződik a kémiai elemek , periódusos törvényé­nek felfedezése (1869). E tör­vény a modem anyagelmélet egvik alapja. Ennek segítségé­vel Mengyelejev meghatározta sok — később felfedezett - — kémiái elém, mint például a gallium, a germanium, a szkandium stb. létezését és sa­játosságait. Eredménnyel ta­nulmányozta az oldatok jel­legzetességeit, a folyadékok kiterjedését, s felfedezi a kri­tikus hőmérsékletet. Mengyelejev veti fel először a szén föld alatti elgázosítá- sának gondolatát, s állandóan hangsúlyozza, hopv a kémiai folyamatokat eredményesen lehet alkalmazni a termelés különböző területein. Amíg a gyógyszer eljut odáig Ide jön fájdalmaival a kör­nyék. Egy asszony vérnyomás- csökkentő gyógyszert vásárol: sápadt férfi makacs főfájása ellen kér és kap valamit; bőr­gyulladást gyógyító kenőcsöt vált ki a szomszédházból való tanító bácsi; nehézkes szuszo- gással adja át egy nyugdíjas asszony a receptet — tüdőtá- gulata van... Legalább 1500— 2000 féle készítmény várja eb­ben a gyógyszertárban a be­tegsége ellen küzdő embert. Találomra kérdem a patikust: hányféle idegcsillapítójuk van. Tizenkettőig számolom a föl­sorolást. Vevő érkezése vágja kettőbe a sort. Aztán a fájda­lomcsillapítók után tudakozó­dom. E panaszok közvetlen és közvetett megszüntetésére, ti­zenhét orvosságot említ... Fejlődött valamicskét a gyógyszergyártás, amióta az ókori Plinius a fogfájás csilla­pítására veszett kutya hamvá­nak olajjal kevert elegyét ajánlotta. Hogy ez így van, abban a magyar gyógyszergyártásnak is jelentős a része. A termelésének több mint a felét exportáló magyar gyógy­szeriparban különlegesen meg­becsült, fontos helyet foglal el a csaknem 6000 dolgozóval működő Chinoin. Dollármilliós kutatások Volt egy magyar író — Kó­bor Tamás — akinek egyetlen könyvét sem emlegetik már napjainkban. Időtállónak egyetlen fölröppenő ötletszi­lánkja bizonyult. Az addig Al­ka Vegyészeti Gyár néven mű­ködő üzemnek ő találta ki 1913-ban Chinoin fantáziane­vét. Hogy a Chinoinban tevé­kenykedő kutatók termő kép­zelete mit adott a betegségek­től kínzott embernek, azt né­hány készítményük neve is ér­zékelteti»' A Chinoinból került ki például az Ultraseptyl, a Neomagnol, a, Troparin és a Novarin. Dr. Szentmiklósi Péterrel, a Chinoin orvostudományi fő­osztályának vezetőjével be­szélgettünk: — Mi alakítja ki a gyógy­szervegyészek kutatási prog­ramját? — kérdem. Széttárja karját. — Mi alakíthatná? Az igé­nyek, az élet. — Közelebbről? — A rákos megbetegedések A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesités megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. nagy száma szinte erkölcsi pa­ranccsá tette az emberiség szá­mára, hogy keresse az orvos­lás eszközeit. Ezenkívül azok a megbetegedések, melyek a lakosság széles körét érintik és hatékonyabb gyógyszert igé­nyelnek az eddig használato­saknál, szintén meghatározzák a programot. — Ezek minden esetben új gyógyszer előállítására irányuló kutatást jelentenek? — Korántsem. Munkánk je­lentős hányada úgynevezett reprodukciós kutatás. Ez má­sutt felfedezett jelentős készít­mények szabadalomképes ön­álló előállítását jelenti. Mind közegészségügyi, mind népgaz­dasági szempontból fontos munka ez, hiszen egy-egy új gyógyszer kutatási és kifejlesz­tési költsége nyugaton mintegy ötmillió dollár. És ennek meg­felelően borsosak a licencdí- jak is. Bár meg kell mondjam, a szabadalmak megvásárlása sok esetben kevésbé költséges, mint a reprodukálás, az idő­nyerés fontosságáról nem is szólva. Biztonság, biztonság, biztonság — Miért oly nagyok a kuta­tási költségek? És nálunk is ilyen tetemesek? — A kérdés második részére válaszolok előbb. Nálunk is költséges dolog ez. És a to­vábbiakból kitűnik, hogy miért. A gyógyszerkutatás rendkívül összetett és munka- igényes feladat. Az üj gyógy­szerek fölfedezésén nem ma­gányos kutatók, hanem kuta­tócsoportok dolgoznak. E mun­ka során a nemzetközi statisz­tikák szerint általában három­ötezer előállított új vegyület- ből egy válik végül is gyógy­szerré. Maga az átfutási idő is hosszú. Öt-hét esztendő. — Akkor valóban drága munka. — Jelentősek a vele járó költségek. Hogy csak egyetlen példát mondjak, csupán az USA 1968-ban ötszázmillió dol­lárt költött gyógyszerkutatás­ra. — Milyen szakaszai vannak a kutatásnak? — Az első stádium a kémiai kutatómunka. Ennek során új kémiai szerkezeteket állítanak elő. Mint említettem, rengeteg kísérlet szükséges ahhoz, hogy egy használható új vegyületet hozzunk létre. Ezt kíséri és kö­veti a farmakológusok munká­ja. Ök állatkísérletekkel hatás- tani vizsgálatokat végeznek. Megismerik a szer fő- és mel­lékhatását, mert hogy mást ne mondjak, egy eddig ismeretlen vegyületnek lehet magzat­károsító vagy éppen rákkeltő hatása is. Ezek a vizsgálatok végül is kiszűrik a készítmény fő hatását. Ha itt minden si­került, biztonsági vizsgálato­kat végeznek annak felderíté­se érdekében, hogy az új gyógyszer huzamosabb hasz­nálata nem rejt-e magában ve­szélyeket. — Ezt hány emberen vég­zik? Mosolyog. — Még mindig csak állatkí­sérleteknél tartunk. Ha ezek végül is eredményesek, akkor dönt az Egészségügyi Tudomá­nyos Tanács, hogy engedélye­zi-e az új gyógyszernek embe­ren való kipróbálását. Ez utób­bi előbb kis csoportokon, majd tömeges használat formájában történik meg. — Akkor már bevezetett gyógyszernek tekinthetjük? Legyint. — Dehogy. Megállapítják még a standardminőségét. Az üzemi vegyészek kidolgozzák a nagyüzemi gyártás technoló­giáját, a gyógyszerészek a végleges ’ gyógyszerformát, s az egészre a forgalomba hozatali engedély üti rá a pecsétet. A No-Spa karrierje Most már értem az öt-hét esztendős átfutási időt. És azt is megértem, hogy e roppant költséges munka is kifizető­dik. Hiszen, mint dr. Szent­miklósi elmondja, egyedül a No-Spa nevű magyar görcsol­dó készítmény a belföldi igé­nyek ellátása mellett export­ból 1970 végéig mintegy 250 millió forint bevételt jelent népgazdaságunknak. Ily mó­don végül is kifizetődik a gyógyszerkutatók szellemi erő­feszítése Ezeknek az erőfeszí­téseknek részese dr. Szent­miklósi Péter is, aki Állami díját dr. Mészáros Zoltán ku­tatótársaként a No-Spa kidol­gozásában való részvételéért kapta. Hippokratész szerint „A fájdalom csillapítása isteni cselekedet”. Jó, hogy napjaink­ban ez ilyenfajta emberi meg­becsüléssel jár. Bajor Nagy Ernő A 8400 holdas szegedi fű- szerpaprika termelő tájkörzet­ben sok helyen már harmad­szorra szüretelnek. A kora őszi fagyok megperzselték az ültetvényeket, megbámulták a zöld bokrok, a becslések sze­rint mintegy 6 százalékos ter­méskiesés keletkezett. En­nek ellenére jó közepes termést várnak a szakem­berek, mert a fagyos napokat követő kedvező időjárás lehetővé tet­te a folyamatos szedést. Az idei betakarítás azonban több munkát ad a gazdaságoknak, mint más esztendőben, a pi­ros csöveket ugyanis gondo­san át kell válogatni. Ez az év az első, amikor a szegedi körzetben bevezették az úgynevezett hálós tárolást. Hosszúkás, henger alakú há­lókba ömlesztik a termést, s így függesztik fel a gazdasá­gok a szárító ágasokra, illetve a szövetkezeti gazdák ottho­nukban a házak falára. Az ősi kistermelői mód­szer, a felfűzés munkaerő hiányában mindinkább ki­szorul, és a tsz-ek már csak .elvétve alkalmazzák. Már az idén kö­rülbelül 30 000 mázsa fűszer­paprikát „hálóznak be”. Egyéniség ni. tücsköt-bogarat, de igazat csak a szemünk mondott. Ilyenkor Jóska tapintatosan kibámult az ablakon. Ismeretségünk harmadik he­tében elmentem a mérnökkel. Hívott. Nagyon okosan, na­gyon komolyan azt mondta, miközben erősen a szemembe nézett, ez tarthatatlan hely­zet. Legalább mi ketten tisz­tázzuk dolgainkat. És azt mondatta még? ne tartsam gyávának, sem erkölcscsősz­nek, de vegyem tudomásul, a pletyka, amely a vállalatnál lábralcapott, most már súlyos, gyilkos méreteket öltött, az ő válla már ehhez keskeny, nem bírja, ebből neki baja lehet, minden esetre ellenfelei tönk­retehetik karrierjét, könnyű­szerrel kilőhetik őt. Igen, igen, nőtlen ő, nem is szándékozik megnősülni, nem ezzel van haj. A baj ott van, hogy én asszony vagyok és ő nem sze­retné, ha miatta hírbe kerül­nék. Először leültünk egy presz- szóba és ott beszélgettünk. Két óra múlva, amikor már untuk a füstöt, a zsivalyt azt mond­ta, hogy egy csöndesebb hely kellene. Nemrégen vett egy kis faházat az erdőben, oda­mentünk. Romantikus volt, én mindenesetre annak talál­tam. Konzervet ettünk, cso­koládét és francia konyakot it­tunk. Aztán amerikai cigaret­tára gyújtottunk. Nagyon kí­váncsi voltam, alig vártam, hogy kezdje már. Mit mond, hogyan kezdi, mit csinál egy ilyen intelligens férfi, jaj, csak el ne rontsa, csak ne okozzon csalódást nekem. Egész éjszaka ott marad­tunk. Sokat beszélt, és mindig itallal kínált. Éjfélkor már ő gyújtott rá az én cigarettám­ra. Spicces lettem, homályo­san arra gondoltam, ez az első férfi az életemben, akivel rögtön az ágyban kezdtem a szerelmet, és nem a fűben. Nem emlékszem, hogyan alud­tunk el. Beszélt, beszélt, egy darabig tartottam magamat, azután, ha jól emlékszem, bambán vigyorogtam. Reggel borzalmas vágyat éreztem Laci tiszta szerelme után. Egy óráig mostam, sú­roltam magam, a fogamat két­szer is az ő fogkeféjével. Ami­kor erre rádöbbentem, ismét kértem egy kis konyakot. És nem tudom miért, de magáz­tam Sándort. Félreértett a fér­fi. Belekezdett egy előadásba, amelynek az volt a lényege, hogy a szerelem a legdemok­ratikusabb dolog a világon. Kérlelt és bíztatott, ne legyek csacsi, az ágy mindenkit egyenlővé tesz. Ne nézzem én azt, itt az ő kis erdei lakjá­ban, hogy milyen nagy kü­lönbség van kettőnk között, igaz, ő mérnök, én pedig csak gépírónő vagyok, illetve most már könyvelő. Ez nem számít, itt egyenlők vagyunk. Rend­ben van, azt ő is elvárja, hogy odabent a cégnél majd magáz- zuk egymást. Nagy pofon lehetett, amit adtam, ijesztő a sikításom és káromkodásom, mert nagyon remegve, sápadtan nyitotta ki Szegedi fűszerpaprika - gondokkal Fűzés kelvett kálózás előttem az ajtót. Kiléptem a házból és ott állt a vállalati kocsi, leeresztett ablakában a vigyorgó sofőr zsíros arca. Hallottam, valahonnét a túlvi­lágról érkezett hozzám az er­dészlak ajtajának csapódása. És a hang is megszűrve, ér­telmetlenül érkezett agyamig: — Félreértett, félreértett.., — mormogta a mérnök. — Én a lakásomra kértem magát a kocsival... — Igen, tudom hová tetszett kérni a kocsit. De a háziasz- szonya ideküldött — mondta undorító udvariassággal a pi­lóta, és ahogy rám nézett, azt én nem tudom leírni. Szombat reggel volt és Laci szegény megint pénteken dél­után már hazajött. Mondták, éjfélig keresett, akkor fárad­tan lefeküdt. Semmit sem sej­tettem, az erdőből egyenesen az irodába mentem, a mun­kába felejtkeztem, abba pró­báltam kapaszkodni. Laci tíz órakor lépett be. Ránézett Jós­kára és megkérte... A fiú szó nélkül távozott az irodából. Most Laci fordította el a kul­csot, ő akasztotta oda a törül­közőt. Megfordult, arca hideg volt, tekintete jeges, elindult lassan, félelmetesen felém és düh és indulat nélkül vert, már semmit sem éreztem, de a tu­datom mélyén valahol mart a kíváncsiság, miért nem szól, miért nem szid, miért e szóf­ián verés. Alapos munkát vég­zett. Hogy ő szótlanul vert, én sem sikítoztam, mintha össze­beszéltünk volna, hogy jaj, is­tenem, csak minden hangtala­nul történjék, hogy ne tudja meg senki. Elájultam. Laci csókjaira ébredtem. Feltápászkodtam. Aztán le­ültünk beszélgetni. Ilyen még sohasem történt velünk, leg­alábbis így nem. Kértem őt, ne törje le egyéniségemet, ne rakjon a lelkemre béklyót, kis­lány koromban is minden ro­konom megállapította, egyéni­ség vagyok, eredeti egyéniség és lám, most mellette néhány év alatt, hogy elszürkültem. Az egyéniséget nem lehet bék­lyóba kötni, az nem nézi hol, mikor és hogyan, de kitör. És •megkértem arra is Lacikát, hogy beszéljen nekem, gyak­ran beszéljen a terveiről és néha szívjon el egy cigarettát, szokjon rá a dohányzásra, és megkérdeztem tőle, hogy miért nem iszunk mi sohasem konyakot. És miért olyan fér- fiatlan a külseje, miért nem segít magán, miért nem nö­veszt, no igazán, az én ked­vemért, bajuszt? Biztos jól áll­na neki, hiszen az olyan fér­fias. Mostanában ha Laci szom­batonként hazajön hozzám, el­visz a presszóba, kér két ko­nyakot a kisasszonytól. Igaz, csak kabinet brandyt, de az is konyak. És rágyújt egy ciga­rettára, igaz csak Fecskére, de az is cigaretta. Bajusza is van. egy kissé torzonborz fekete ba­jusz, de ez is csiklandoz. És konyak és cigarettázás közben fogja a kezemet és elmondja, hogyan vívta csatáját egész héten a kövekkel, téglákkal, a malterral és a kanállal és a művezetőjével és hogy az a sok ház, amit majd meglátok, ha arra járok, az a sok ház mind nekem épül, mert amíg húzza a falat az ég felé, rám gondol, hogy majd felme­gyünk a legfelső emeletre, föl, egészen a mennyországig. ősz Ferenc (Vdgc.) Már az is jólesett, hogy felkért a mérnök Nem szólt tánc közben egy szót sem, nem is nagyon szo­rított. De éreztük egymást. Valamit, egész keveset iha­tott, dúdolt. Nem a fülembe, csak éreztem, hogy nekem dúdol. Távolról Jóska is fi­gyelt bennünket, nagy bána­tos lószemével, pedig tudta a gyerek, hogy én sohasem érez­tem iránta semmit, csak saj­náltam őt, legfeljebb azt ve­hette észre, hogy nagyon sze­retek csókolózni, csak úgy sportból. Meg hogy a vérem ilyenkor megszólal, de erről én nem tehetek, ezért anyám­nak, apámnak tegyen szem­rehányást. Aztán megnyugod­tam, mert eszembe jutott, „ hogy nincs énnekem senki, csak a Laci és nem is kell énnekem rajta kívül senki más. A fiatal, új mérnök csak ve­lem táncolt. Amikor a sofőr elkért, odament a rögtön­zött söntés pultjához és ko­nyakot ivott. Szünet után újra felkért. Kellemes illata volt a beszédének. A konyak és a dohány keverékének fér­fias illata. Érdekes. Én még dohányos emberrel sohasem csókolóztam. Bajuszossal sem. A mérnöknek szép, szőke, selymes bajusza volt, a haja is, mint az érett búza, ami­kor a nyári langymeleg szél­ben hullámzik. Azon az estén hazakísért. Még a kapunkban is a terveiről beszélt. Pedig olyan szép este volt. Azért tetszett, hogy komolyan be­szél velem, hiszen éreztem, azt jelenti, emberként, nő­ként egyaránt komolyan vesz. Ezt még Laci sem tette ve­lem. Laci soha, egyetlen gon­dolatát, egyetlen, munkában szerzett örömét, vagy bánatát nem mondta el, igaz, mindig dicsért. Dicsért a szája, a sze­me, a keze, ahogy rám né­zett, szemében láttam, mi­lyen is lehetek én. De a mun­káról soha egy szót sem szólt. Eddig ezt nem vettem észre, csak most, hogy értelmes lénynek tartottak, hogy föl­fedezték bennem az embert. A sofőr tényleg hírbe hozott bennünket. A férfiak aljas, si­lány típusához tartozott. Köz­tem és a mérnök között semmi, az égvilágon semmi sem tör­tént. Tetszett a férfi, a neve is olyan szép, férfias volt. Sán­dornak hívták. De hogy mit érzek, még neki se mutattam, még kevésbé mondtam más­nak. Voltak kisebb kapcsola­taink, közösen vettük a feke­tekávét, hol én fizettem meg, hol ő, aztán beszállt ő is, Jós­ka. és ezzel ki is engesztelő­dön, hiszen a feketekávé-ban­da tagja lett ő is. Na, lám, a gittegylet. Jóska, a Nemecsek. Jólestek a délelőtti, délutáni meghitt feketézések. Jóska szaladt Sándorért, a férfi be- iött a kis irodánkba és szótla­nul, de nagyon beszédesen néztük egymás szemét. Köz­ben beszéltünk össze-víssza,

Next

/
Oldalképek
Tartalom