Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-02 / 231. szám
4 “tÄiriflP 1970. OKTOBER 2., PÉNTEK Mindig gúnyosan vegyes tisztelettel csodálkoztam a sorbanállókon. A „mindiget” úgy kell érteni, hogy mostanában, több mint 10 éve, amióta — én úgy tapasztalom — ha egyáltalán nem állok sorba, akkor is megszerezhetek mindent. Csak egy kis tűrési határ — vagyis nagyvonalúság, lemondani tudás, esetleg érdektelenség, fáradtság és főleg időhiány — szükséges hozzá. Tehát aznap nem megyek moziba, csontosabb karajt veszek és néhány milliméterrel alacsonyabbra nőtt kenyeret, esetleg hervadtabb zöldséget vagy főzeléknek- valót. Dehát sokszor még ennél is nagyvonalúbbnak kell lennem, ha nem akarok sorba- állni — becsülettel elárulom — legalább egy évben háromszor, de én akkor sem állok sorba, inkább ... De nem mindenki hasonlít rám, nem mindenkinek van ilyen fene jó dolga és blazírt nemtörődömsége és igenis sorba áll. Például Vácott... Fakir — nem fakir? íme, a Dunakanyar kenyérbolt. Messze földön — de legalábbis Vácott és környékén — híres, hogy itt „fehérebb” a kenyér, keltebb a tészta, puhább a bele és sültebb a héja, és friss, meleg. No, nem a nap minden szakában, hanem éppen akkor, amikor az üzlet tulajdonosa, a sütőipari vállalat kiveszi a kemencéből és az udvaron át röpke néhány perc alatt az üzletbe szállítja, akkor. Akkor már szép hosszú sor várja a forró kenyeret, mert Vác minden kenyérszerető embere tudja, hogy mikor szedik ki az említett kemencékből a cipókat — és felsorakoznak. A sor elején álló nénit megszólítottam : — Hogy lehet a sor elejére kerülni ? — Időben kell jönni. — Megéri? — Az az egy óra? Hogyne, kedveském. Nincs nekem fogam, csak a puha, lágy kenyeret ehetem. — Szeret sorban állni? — Én észre se veszem, nem vagyok olyan kényelmes. Csak az tud jól vásárolni, aki áldozatot is hoz. Ha elfáradtam a vásárlásban, akkor tudom, hogy jól vettem mindent. — Neve? — írja csak meg, hogy a Kenyeres Bözsi — és nevet — az igazit úgyse mondom meg, mert a lányom megtiltotta, hogy sorba álljak kenyérért, úgy tudja, nem is csinálom; mert olyan fakírok ezek a fiatalok, hogy a hideg kenyeret is megennék. Hát én nem vagyok fakir... Szeretik — sorakoznak A Fő utcai húsbolt. Azt hallottam, néhanapján itt is felgyülemlik a tömeg. Most nincs sorban állás. Sapka György üzletvezető; — Tulajdonképpen nem Hc'i ajánlatunk: Ismét kapható: Vegeta levespor, 1 csomag 8 Ft Jugoszláv levesporok metélt tésztával: Tyúkleves: 7 Ft Marhahúsleves: 7 Ft kell sorba állni, illetve nem kellene, de a vevőknek egyforma az ízlése, a jót, a szépet, az olcsót akarják venni és e három kívánság nem mindig esik egybe. Amikor egybeesik, akkor mindenki jön és vásárol, mert tudják, nem mindig van az, amit szeretnének. Nem nagyon kedvelik például a fagyasztott húst, a drága csontos karajt és combot. Inkább veszik a friss húst és az olcsóbb csont nélkülit. Úgy? érdekes, hogy a csont nélküli húsok közül némelyik olcsóbb. Hát ezért is duzzad fel néha a tömeg a pultok előtt. A városi tanács kereskedelmi felügyelője, Varga József: — A csúcsforgalmak bizonyos torlódást okoznak, de igazi sorban állás legfeljebb a húsnál és a kenyérnél adódik némelykor. Pénteken, és naponta négy-öt óra között zsúfoltak az üzletek. Ezért fontos a belkereskedelmi miniszter legújabb rendelete, amely módosítja az üzletek Z-i/ását. Járási tanács, Gyenes Ká- rolyné kereskedelmi főelőadó: — A hús esetében, az emberek félnek, hogy nekik nem jut. De a sorban állást önként vállalják, mert ha nem kapnak tőkehúst, vehetnének például baromfit. Ki a józan várakozó? Érdekes a sorban állás lélektana: például fogytán a tej az egyik váci üzletben. Valaki elsuttogja, hogy „kevés lesz a tej”. Egyszeriben megsokasodnak a tejpult előtt az emberek és suttogják: „kevés a tej” — és sorban állnak. „Már alig van” — mondja jókedvűen egy férfi, aki még kapott két litert. Erre még nagyobb lesz a sor. És csak állnak kitartóan, pedig az eladónő már mondja is, hogy: „ne tessék sorba állni, nem jut- mindenkinek, majd-- egy óra múlva, ha jön a következő szállítmány. De a sorban állók rendíthetetlenek. Igaza lenne a pszichológusnak, aki ezt írta: „Miért maradnak az en.berek csökönyösen a sorban, mikor nyilvánvaló, hogy semmi esélyük rá, hogy (most helyettesítsük be ide, hogy:) tejet kapjanak?” És válaszol rá így: „... A sokban állók egy különleges hatodik érzékkel rendelkeznek, amely „megérzi” azt a kritikus pontot, amikor elfogy az áru. Mégsem adják fel a küzdelmet, nem szélednek el, mert áldozatul esnek egy »pótlólagosk optimizmusnak, amely abba a tévhitbe ejti őket, hogy a sor tulajdonképpen rö- videbb, mint gondolták.’’ Hát igen. Soraink az üzletek előtt sokkal rövidebbek, mint eddig bármikor. Csakhogy ez nem optimizmus kérdése, hanem üzlet, áru és még egyszer üzlet és áru kérdése. — berkovits — iX. országos múzeumi hónap Megyei megnyitó Nagytarcsán A IX. országos múzeumi hónap Pest megyei megnyitójára október 4-én, vasárnap délután 4 órakor kerül sor a Nagy tárcsái Falumúzeumban, amely ekkor ünnepli tízéves fennállását. A múzeumi hónap rendezvény-sorozata azonban már szombaton megkezdődik a megyében. Abonyban nemzetiségi-néprajzi kiállítást nyitnak ezen a napon, az Újvilág Termelőszövetkezet központjában. A tápiószelei Blaskovich Múzeumban a szentendrei festők tárlatát nyitják meg szombaton délután. Vasárnap, a nagy tárcsái ünnepi megnyitón kívül az újabb szerzemények kiállítása nyílik, a ceglédi Kossuth Múzeumban, a péceli kultúra kiállítása az Isaszegi Falumúzeumban: A. Penci Falumúzeumban rendezik meg A francia—porosz háború és a Párizsi Kommün eredeti dokumentumainak bemutatóját, míg a szobi Börzsöny Múzeumban a legjobb szerzemények kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. HOL A HIBA? Ózhtvás és gombabányászat A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában most megjelent új könyvek nemcsak a szakembereknek, hanem a természetjáróknak, a vadászoknak, a virágkedvelőknek és kertész- kedőknek egyaránt sok hasznos tudnivalót, érdekességet tartogatnak. A vadászatnak és a legnagyobb hazai nagyvad, az őz természetrajzának szakirodaimában is fehér foltot tár fel dr. Bertoti István könyve: az Ozhívás. Eddig sem a hazai, sem a külföldi szakirodalom nem fog1- lalkozott az őzhívással. Lehetséges, hogy egy újabb, esetleg jövedelmező foglalkozási ág alakul ki Szemere László t „Föld alatti gombavilág” című könyve alapján. Sokan ugyanis még a föld alatti gomba létezéséről sem tudnak, mert külsőleg jelentéktelen, de ízre és értékére nézve annál jelentősebb termőteste a föld mélyében rejtőzik. Ebben a könyvben olvasmányosan tárja fel a szerző útmutatásait, amelynek alapján sokan hódolhatnak majd a „gombabányászat” szenvedélyének, vagy jövedelmező foglalkozásnak. Világszerte divatba jött a szubtrópusi növények, elsősorban a citromfélék szobai termesztése, Magyarországon is sokan nevelnek citromot, narancsot és mandarint cserepekben, ládákban, ezért fordíttatta magyarra a Mező- gazdasági Kiadó Truhlar és munkatársainak „A citromfélék termesztése nálunk” című könyvét. Horváth Sándornak, a homoki szőlőtermesztés kiváló szakemberének könyve: Szőlő a házikertben... A hazai könyvpiacon két év alatt elfogyott, s ezért került sor a „Kutya tenyésztése, tartása és kiképzése” című könyv második kiadására Több mint egy évtizedes A BÉKAHALÁSZ A DINASZTIA HOIDTALAN ÉJJEL TÉLEN PÉZSMA Amikor Cegléden, a Malomtó szélén megkérdem, hol lakik Fedák Antal, mutatják a házát: az ott, amelyik még nincs bevakolva. Szerencsém van, a családfőt otthon találom. Mondom, a ceglédi kórházban hallottam, hogy békákat szállít nekik. — Szállítok én mindenhova, Pestre is. Ez az én foglalkozásom, békahalász vagyok. Mutatja az engedélyét, megnyugtatom, nem emiatt jöttem, a mestersége érdekel. — Kalász volt nekem az apám meg a nagyapám is. Én is az lettem. Ezért nem kellett vizsgát tennem. — S a fia? — kérdem, mert körülöttünk a család. Anti mindjárt nyilatkozik: — Segítek édesapámnak, de legszívesebben dolgoznék gépen, most már tizenhat éves kortól kaphatok jogosítványt. Nehéz munka ám ez, pláne ősszel belenyúlni a hideg vízbe. Ráadásul a ruha ... Fedák Antal mutatja a hónaljig érő guminadrágot és -csizmát. Megemelem, hét kiló. Az apa folytatja: — Azelőtt én is halász voltam, de most már csak békát fogok, mert az kell. Fedáknét faggatom, hogyan fogadta a család a változást. — Megszoktuk, Az zavarna bennünket, ha nem volna béka, hiszen ebből élünk. A férjem 60C—800 békát szállít hetente a különböző klinikákra kórházakba, a MAVAD-nak meg a pesti Matróz csárdába. Ha nyúzni kell, az az én dolgom ... — Eszik-e a békát? — Dehogy esszük — válaszol a fiú. — Képzelje el, mennyi békát kellene ennem, hogy úgy jóllakjak, mint két tányér bablevessel. Pénz az... Háromhatvanat adnak egy békáért ... — A gyerekeket ijesztgetik a békával, a lányok nem félnek tőle? — Nem mondhatnám — szól az anya —, bár talán a kicsi mintha tartózkodna. Sári — Fedák Sári —. hatodikos, ki tudja, nem lép-e a nagy név örökébe. Margit — tizennégy éves nagy lány — már hoz is egy békát, két ujja közöt. őt nem zavarja. Pillanatnyilag mindössze három béka árválkodik a fóliában, éppen most szállítottak. — Hol halásznak? — Az egész Alföldön, a mocsaras vizekben, rizsföldeken, halastavaknál. Járunk mindenfelé. Megtudok néhány szakmai titkot. Éjjel csak akkor szabad halászni, ha nincs hold, mert különben a béka nem áll meg. Mennek a sötétben a vízben, ha valami mozgást észlelnek, odavilágítanak. A béka hirtelen megmered egy pillanatra a váratlan fénytől, s ez elég ahhoz, hogy bent legyen a zsákban. Egy zsák béka 30—35 kiló, sokszor kilométereket is gyalogolnak a vízben, mire visszatalálnak a motorhoz. Nappal hálóval meg tapogatóval halásznak. Mutatják a tapogatót. Egy dróthenger, amelyet a sekély vízbe eresztenek, s ha beletéved egy béka, nekiütközik a drótnak, és koppan. Ekkor már nincs menekvés. — Milyen békát fognak? — Csak kecskebékát — szól szakértelemmel a fiú. — A va- rangyost vagy a zöld levelit ki se vesszük, az nem kell. — Egyszer fogott a férjem egy nagy citromsárga békát — meséli Fedákné. — Olyat azóta se láttunk. — Mezőtúr körül láttam meg valahol — folytatja a békahalász. — öt métert ugrott, nagy fekete szeme volt. Teljesen átlátszó volt, a belét, a tüdejét is lehetett látni. Felvittem az Állatkertbe, vizsgálgatták, nézegették. Azt mondták, nincs meg a pigment, a bőrfesték, azért ilyen. Kaptam is érte egy köszönőlevelet. — Télen hogyan halásznak? — Ősszel gyűjtünk már ezer darabot, hogy legyen tartalék. Télen inkább pézsmapatkányt fogunk, s a bőrét adjuk el. A patkány olyan családszerető állat, hogy az emberek tanulhatnának tőle. Már szétvertem a fészkét, de még mindig szoptatja kicsinyeit. Másik alkalommal pedig, amikor fogságba kerültek, az anya megölte kölykeit. Megmutatja a békák téli szállását, egy kis pincét, fölötte tyúkól van. Az udvaron baromfi, nyúl, kutya. Csak megkérdem: egyáltalán nem undorodnak a békától. Rám csodálkoznak. — Mi ugyan nem. Bár a tavaszi béka, úgy mondják, első béka. az a rövid nyakú, az nagyon utálatos... de a többiek?,.. — soós —< kitartó kutatómunka alapján összegyűjtött és a gyakorlatban is kipróbált tapasztalatait adja közre dr. Felleg János, a „Kétműszakos munka- szervezés a tehenészetben” című könyvében. A belsőséges motorokkal hajtott járművek 200 rejtett hibájának megkeresését megtalálását kísérheti nyomon az olvasó Gabriel Győző „Hol a hiba?” című könyvében. A pécsi irodalom kis tükre A Pécsett élő Tüskés Tibor író feldolgozta a mecsekaljai város irodalmának gazdag történetét. Műve — „A pécsi irodalom kis tükre” címmel — most jelent meg könyvalakban. A „kis tükör” kilenc- száz év pécsi irodalmát tekinti át. A szerző emléket állít a haladó pécsi irodalmi körnek, a Janus Pannonius Társaságnak és folyóiratának, a „Sor- sunk”-nák, amely elindítója lett a később országszerte ismertté vált pécsi irodalmi folyóiratok egész sorának, köztük az ötvenes évek „Dunán- íú(”-jának és a ma megjelenő „Jelenkor”-nak. AZ UJ „SZÖVETSÉGESEK” ELÉGEDETTEK Számítógépgyártás kölcsöngépen Jobb a hangulat — Több lesz a részesedés Ma már senki nem beszél arról, hogy mi volt, hosszú évekig a nagymarosi Fém- és Műszeripari Ktsz-ben. Mindenki a jövőt latolgatja. — Tavaly november végén, — amikor átvettem a szövetkezet irányítását — mindössze 3,5 millió forint értékű árut rendeltek meg tőlünk. Csak egy részlegünknek volt munkája. A többiek várták a jószerencsét. S ez volt a többség, hiszen 1969-ben is több mint 20 millió forint volt a szövetkezet árbevétele. Január közepére aztán sikerült mindenkinek folyamatos munkát biztosítani. Megszűnt a létbizonytalanság. — mondja az elnök, Spilenberg László. — Ügy mesélik, a régi partnerek megfutamodtak. — Nagy többségük új szállítókat keresett. Nem bíztak benne, hogy tartjuk a határidőket, s a minőséget. De akiket visszahódítottunk, azok elégedettek. Éppen úgy, mint az új „szövetségeseink”. Az Elektronikus Mérőműszerek Gyárával például hároméves szerződést kötöttünk. A számítógépek kisegítő műszereinek alkatrészeit gyártjuk. Ahhoz, hogy nagyobb mennyiséget is szállíthassunk, új gépekre van szükségünk. A jelenlegi fejlesztési alapból erre még nem jut, de az ÉMG a segítségünkre sietett. A szükséges gépeket tőlük béreljük, míg sajátot nem vásárolunk. — Továbbra is bérmunkára rendezkednek be? — A nagyvállalatokkal hasznos az együttműködés. Különösen a számítógép-programban. Ügy gondoltuk, új önálló termékkel is piacra lépünk. A BNV találmányi pavilonjában mutatták be az „AUTOPONT” elnevezésű automata asztal-' ponthegesztő gépet. Gyártási ;ogát megvásároltuk az UJÉRT-től, s jövőre már megkezdjük a sorozat- gyártását. Ezt a terméket mintha a mi szövetkezetünknek, találták volna ki. Részlegeink ugyanis az alkatrész- gyártástól az összeszerelésig valamennyi munkafolyamatot el tudják végezni. — Lesz piaca a ponthegesztőnek? — Előzetes piackutatást végeztünk, s igen sok nagy- vállalat jelentette be igényét. Többek között az Egyesült Izzó, a Villamos Gépgyár, a Műszeripari Kutatóintézet, a VBKM és a Híradástechnikai Anyagok Gyára. Ez az új ponthegesztő ugyanis sokkal egyszerűbb, biztonságosabb, mint az import-gépek. Reméljük, a hazai kereslet kielégítése után exportra is szállíthatunk. — Nagymaros környékéről sokan járnak Pestre dolgozni, kevés az ipari üzem a környéken. — Éppen azért feladatunk a gazdasági stabilitásunk megteremtése mellett a helyi munkaerő foglalkoztatása is. Jelenleg 190-en dolgoznak a központi műhelyekben, Bedolgozóink száma 70. Ha sikerül megállapodást kötnünk a szovjet Fiát-kocsik műszerfalának gyártására, bedolgozóink számát megsokszorozhatjuk. Szo- bon pedig megvásároltuk a volt járási tanács épületét, ahol új üzemrészt rendezünk be. — Szépek a tervek, jó úton járnak. De érzik-e ezt a tagok is? — A hangulat sokkal jobb, mint egy évvel ezelőtt volt. Tudom, hangulatból nem lehet megélni. A részesedés is magasabb lesz év végén két százalékkal, mint tavaly volt. — A szövetkezet nevében a fém és a műszer is szerepel. Milyen arányú a fémipari tevékenységük? — Tavaly még 50—50 százalékos volt az arány. Idén már a termelésünk 70 százaléka műszer, de a műszer- gyártáson belül is szeretnénk szakosodni. Ennek megfelelően például az orvosi felszerelések gyártását csökkentjük, s a felszabaduló munkaerő elektronikus műszereket készít. — mka — Foto: Gábor Sorbanállás és „hatodik érzék”
