Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

1970. OKTÓBER 2., PÉNTEK 3 Jconyrcssssusi versenyben Egy kiváló vállalat születése Vetélkedés 20 ezer holdon Kedvezőbb feltételek Beszélgetés dr. Ádáni ^lil»á!ly«l» a megyei tanács titkárával FŐT: ANKÉT A GYERMEKVÁROSBAN A Fóti ősz ünnepségsoroza­tában csütörtök reggel a Gyermekváros felnőttklubjá­ban ankét kezdődött a hazafi­as nevelés kérdéseiről. A Vá­ci Járási Tanács művelődés- ügyi osztálya és a fóti Vörös­marty emlékbizottság által rendezett ankétra írókat, köl- , tőket, , pedagógusokat hívtak meg. A vitában felszólalt töb­bek között Kónya Lajos, Má­tyás Ferenc és Jobbágy Ká­roly költő. Véget ért a kedvezményes tüzelőakció Néhány száz „maradék” utalvány beváltásával az elő­írt határidőben, szeptember 30-án lezárult a SZOT ked­vezményes tüzelőakciója. Ezentúl a SZOT-utalványokat már csak az árvíz sújtotta te­rületeken, Szabolcs-Szatmár megyében fogadják el. A gyorsmérleg szerint a ta­valyi 909 864 utalvánnyal szemben az idén országosan 915 000 tüzelőutalványt váltot­tak be, több mint 600 000 fo­rint értékben. A vállalat az akció befeje­zése után most a kiskereske­delmi árusítóhelyeit, a Tüker- pincéket tölti fel, hiszen a hű­vös idő beálltával megkezdő­dött a kis tételes forgalom is. A következő napokban mint­egy 800—1000 vagon tüzelőt visznek az árusítóhelyekre, amelyeket ezzel a mennyiség­gel „dugig” töltenek, ezzel egy időben szállítják az intézmé­nyek és a központi fűtéses iázak téli tüzelőjét is. Unifosz 50 EC A szegedi Universal Ktsz- foen újfajta univerzális nö­vényvédőszer gyártását kezd­ték meg. Az új „Unifosz 50 EC” nevű szer a szőlők, gyü­mölcsök, zöldségkertek csak­nem valamennyi fajta rovar- kártevőjét elpusztítja. Tökéle­tesen helyettesíti az eddig importált, hasonló célú és ha­tású „Nuván 50 EC” és a „No- gosz 50 EC” nevű rovarirtó növényvédőszereket. vitték utána egy évre az er­délyi sóbányákba. De nincs élő tanú, aki igazolná, akikkel együtt volt, mind elhaltak. Pe­dig két ilyen bajtárs kellene az igazat, a történelmet bizo­nyítandó. Sándor bátyám ne­ve egy könyvben ki is van nyomtatva, de az nem elég. A nyugdíj emelésének kéne ez az igazolás. Megható történet Sándor bátyámé és nagyon kí­nos a helyzet, mármint az én helyzetem, igencsak szégyel­lem magam, hogy semmit sem tudok segíteni. Nézem az öreget, nagyon tiszta rajta minden, fótos a nadrágja, fótos az inge, nem is valami ügyes kezek végez­hették az öltéseket, remegős lehet már az a kéz, de gondos, fölöttébb gondos. A bakancs a lábán új, masszív, durábelba- kancs,, kitart a télen. Nem sértés, mert csak gon­dolom, hogy de szívesen oda­adnám magamról a ruhát, de hát hol vagyok én őtőle. A sparhelton icipici kis lá­basban tarhonyás krumpli ro- tyog, megrázza Sándor bá­tyám a kis lábast, nem szabad azt kavarni, bűn az ételt tör­ni. Kínál, tartsak vele, elfo­gadom. Szóval az öreg kubikos volt, 65 éves koráig jól is keresett. Akkor, ki tudja mitől, eszébe jutott az öregség, a nyugdíj, Elment a vállalathoz dolgozni. Lehúzott 10 évet. És 75 éveáen nyugalomba vonult. Havi 800-at kap. A húgát is ebből tartja el. Krumplit, babot a kert megtermi, zöldséget, hagymát is. Tésztát a húga gyúr. kenyeret is ő dagaszt. Tarhonyát, száraz lebbencset télre is eltesznek, a fehér vá­Ha egy gépkocsival kirán­duló ember a budapest—szol­noki út közepe táján lelép az országúiról, hogy uzsonnájá­hoz két szem paradicsomot kérjen a szedőktől, s meg­kérdi, hol áll ő most, akkor azt válaszolják: „a ceglédi tangazdaságban”. Ha továbbmegy, s Mikebuda hűvös erdőségeihez ér, vagy a csomói homokon termett sző­lőt csodálja, ott is csak azt mondhatják: „a ceglédi tan­gazdaságé”. A 14 835 hold szántót, 1452 hold szőlőt, 819 hold gyümöl­csöst, aztán rétet, erdőt, lege­lőt művelő, összesen 20 ezer holdas állami gazdaság 2000 dolgozója elhatározta, hogy 1970-ben megpályázza a ki­váló vállalat címet. Saját csúcsok dőltek meg — Jó sportbarátság fűz bennünket az ország többi ál­lami gazdaságához — mondja Szabó Elemér igazgató —, s ebből következően szeretnénk őket beérni, elhagyni, meg­előzni. Mi itt nem passzoljuk át a munkaversenyt a szak- szervezetre — csináljanak va­lami papírosdolgot, aztán rendben vagyunk —, hanem ezt a „benzint”, nagyon is fon­tosnak tartva, a motorba önt­jük ,.. A magyar ember — ezt bizonyítják olimpiai ér­meink is — szeret versengeni, vetélkedni, csak a korszerű módszert, a jó versenyszabály­zatot kell számára kidolgozni, azonfelül — Szabó Elemér mutató- és nagyujját összedör­zsölve, félreérthetetlen moz­dulattal jelzi — pórizmagőt is kell neki adni. Badosza Miklós, a verseny- bizottság titkára (mondjuk, a szövetségi kapitány) a csapat- építés fáradságos munkájáról beszél. 1969-ben 34 szocialista brigád nem kevesebb, mint 9 millió 714 ezer forint értékű felajánlást tett és 10 millió 223 ezer forintnyi munkát teljesí­tett. Az általuk elvégzett tár­sadalmi munka értéke 72 ezer forint volt. A három nagy ke­szonzacskóba, ott lóg a geren­dán. Már öt éve élvezi a nyug­díját Sándor bácsi, de hallot­ta, akik 19-ben küszködtek, verekedtek a proletárhatailom mellett, azoknak megtoldja az állam a nyugdíját néhány szá­zassal. Hát ő? Hát tehet Sán­dor bátyám arról, hogy túlél mindnyájunkat? Nem ivott, nem dohányzott, világ életé­ben dolgozott, a nehéz testi munka konzerválta őt. Szálfa, valóságos szálfa és sajnos, en­nie kell, öltöznie, ha nagyon szerényen is, de valamivel ta­karni kell az ember testét. És itt vagyok én, a rokon, az a bizonyos valaki rokon és semmit se tudok segíteni, te­hetetlen vagyok. Elmegyek a pártbizottságra, á szerkesztő­ségbe. Mindenki kedves — és széttárják a karjukat. Sándor bácsi nem lázadó al­kat. Tizenkilenc, az más. Ak­kor verekedni kellett, meg is volt hozzá a termete és a szí­ve. Most is optimista, tulaj­donképpen irigylem is. Már ő vígasztal engem, hogy ne tö­rődjek vele, majd ír ő levelet a pártközpontnak, ott is van valaki, aki ezekkel az ügyek­kel foglalkozik, az az elvtárs majd biztos segít. Megható történet. Hatvanöt éves korában elment dolgozni a gyárba, hogy majd 10 év múlva nyugdíja legyen. Szép, tiszta gyermeki lélek, és neki lett igaza. Ezek az emberek, amíg élnek, mindig igazuk lesz, mert ezek az emberek, így 800 forinttal is bíznak az életben. Következik: Debrecen II. rület, a ceglédi—cifrakerti— kecskéscsárdai közül a kö­zépső brigádjai győztek. — Kifogyott volna belőlük a szusz, ha nem tanulnak — Ring István, a versenybizott­ság elnöke (a jobb megértés végett: a szakosztály vezetője) az „edzésmódszert” dicséri. — Ember ember között, brigád brigád között, kerület kerület között, s gazdaság gazdaság között, így épül fel a X. kongresszus tiszteletére indí­tott verseny, amelyből mi nagy hasznot szeretnénk húz­ni. De ott tartottam, az 544 szocialista brigádtagból 341-en tanultak a múlt évben. Újítá­sokat vezettek be, elméleti ve­télkedőkön arattak babért, s ha a vége jó, minden jó, 574 ezer forint versenyjutalmat kaptak. Megjegyzem, 1969- ben a ceglédi tangazdaság a Minisztertanács elismerő ok­levelét nyerte el, négy kerü­letünk pedig az élüzem cí­met. Nem csoda, ha — evés közben jön meg az étvágy — idén az „NB I”-ben akarunk játszani. Mazsolák a kerületekből — Kossuth „megszavaz- zuk”-ja sem lehetett sokkal lelkesebb — Varga József szakszervezeti titkár becses jelentéseket mutat —, a ceg­lédi kerület 2,5 milliót, a kecskéscsárdai 760 ezer fo­rintot, a szelei félmilliót, az újszilvási 500 ezret kíván az eredménytervhez hozzátenni, magyarul, ennyivel több nye­reséget akarnak elérni. A szo­cialista brigádok újjászerve­zésénél azt mondtuk, néha a kövesebb több, inkább a mi­nőség javuljon. (Nézem a listát, versenystí­lust javít, hogy például a ceg­lédi „Dobi István” brigádnak a naplóvezetőjét Zsengellér Ferencnek hívják. „Hát el le­het egy ilyen versenyt veszí­teni?” — kérdi büszkén a bri­gádvezető.) Az összeállítás valóban jó­nak tűnik, Magyar Károly szarvasmarha-hizlaló, Juhász István sertéshizlaló brigádve­zetők a megmondhatói, a hib­ridüzemből, kertészetből, ba­romfiteleptől és a traktor­üzemtől hányán és hányán álltak rajtra készen. Ki mit tesz a győzelemért? — A verseny nem öncél — magyarázza Szabó Elemér —, hanem eszköz. A IV. ötéves tervben gazdaságunk termelé­si szerkezete megváltozik, az állattenyésztésé lesz a fősze­rep. Sokat fejlődik a növény- termesztés is, hiszen gépesí­tett osztagainknak csupán ab­raktakarmányból évente 3500 vagonnal kell produkálniuk. Állataink 500 vagonnyi lucer­nalisztet esznek majd meg, ezért építünk új szárítóüze­met Mikor álmodhatott volna egy gazdaságvezető arról, hogy 200 milliós beruházást valósíthat meg? Most én va- gvo„ ez a boldog ember. Már kötjük a szerződéseket s azonnal kezdődik az óriási ser­tésprogram megvalósítása, 24 000 sertésférőhelv. 50 ezer hizó évente, 2074 koca... S ebben a „húsgyárban” min­den automatizált... fehér köpenyben járkálhatnak a dolgozók, programozott meg­világítás, etetés, légkondicio­nálás lesz. Évi 24 millió fo­rint nyereséget hoz majd ez a telep, ahol 15 forintért ál­lítunk majd elő 1 kg sertés­húst. Szőlőnkben a hozamo­kat növeljük, gépesítjük a munkákat, kertészetünkben a legkorszerűbb szedő- és mű­velőgépeknek dördül majd el a startpisztoly. Kevesebb em­ber kell, de munkájuk köny- nyebb, higiénikusabb lesz. Je­lenleg a 600 kocás sertéstele­pünkön 74-en dolgoznak, a 2074 kocáson majd csak 37- en. A IV. ötéves terv végére a 2000 helyett 1800-an leszünk, de a jelenlegi 1560 fizikai dol­gozóból 859-en már szakmát szereznek. Művelt emberek kellenek, akik értenek a ke- mizáláshoz, gépekhez, tech­nológiákhoz. A verseny őértük is folyik... — Jó-e a verseny, a tanu­lás a dolgozóknak? — kér­dezem. — Erkölcsileg, anya­gilag előrehalad-e, aki azo­nosul a gazdaság céljaival? — Egy-két hónapja jött vissza például egy traktoro­sunk gépkezelői tanfolyamról — mondja Radosza Miklós —, a nyári szezonban 960 forint­tal többet keresett, mint ta­valy. Havi “átlagban 500 fo­rinttal kap többet, mert ügye­sebb, nagyobb a szakértelme, nekünk is több hasznot hoz. A legnagyobb kerület kom- bájnosai szerint a verseny motorja az érdekeltség: nekik fejenként 800 forintot hozott a nyáron, természetesen a fize­tésen felül. De az anyagiakon túl: az él üzem cím elnyeré­sére csak akkor van a kerü­leteknek lehetőségük, ha óv­ják dolgozóik testi épségét, ha baleset miatt alig vész el munkaidő. A versenyben felajánlott többletforintokat a ceglédi tangazdaságban nem a munka intenzitásának fokozásával, hanem a munka jobb meg­szervezésével, új technológiák kidolgozásával, újításokkal, a munkafegyelem erősítésével érik el. r p Érdek és dicsőség A versenybizottság meg­szabta a 100 forint költségre képzett nyereséget, s az 20 000 hold átmgában 20 forint ■ lett.' Ha ezt betartják, ha az arany, ezüst és bronz koszorús szo­cialista brigádok, a munkának eme t új héroszai magukkal tudják ragadni a több száz különböző helyen 40 fokos melegben, 20 fokos fagyban, esőben, sárban, hófúvásban, a szeszélyes időjárás döntötte kegyetlen gabonában, néha bizony átkozódva dolgozó töb­bieket, akkor... ; ..nos akkor az 1970-es évet a Ceglédi Állami Tan­gazdaság 34 millió forint nye­reséggel zárja, s elnyerheti a kiváló vállalat kitüntető cí­met. Azt pedig, hogy addig még mennyit kell Molnár Gyulá­nak Törteién, Csaja József­nek a Cifrakertben, Kopjás Mihálynak a kecskéscsárdai kerületben, vagy Spolmin Ist­vánnak, a Gagarin brigád ve­zetőjének a tehenekkel, a traktorral, ekével, szállító- lánccal, vagy a darálóval ve­sződnie ... azt itt mindenki tudja. De van ennek a ver­sengésnek egy helyi arany- szabálya: tedd előbb, aztán majd meglátjuk! A jövőbe néző pszichológia pedig: tudjuk, hogy megéri! Szűts Dénes Tegnap Pécelen szövetkeze­ti napot tartottak. A tízezer la­kosú, Budapest határában meghúzódó községben hét szö­vetkezet működik. Munkájuk­kal ismertették meg délelőtt a megye más községeiből érke­zett vendégeket. Az idegenve­zetők — a helyi szövetkezet vezetői — arra kérték a láto­gatókat, hogy ne csupán jóin­dulatú szemlélőként járják vé­gig az üzemrészeket, hanem kritikus szemmel nézzék mun­kájukat, mondják el vélemé­nyüket.) Elsőként az augusztusban megnyílt ABC áruházat mu­tatták be az érdeklődőknek. S bármilyen furcsa, ebben a boltban valamennyi „hiány­cikk” kapható. Megtalálható a polcokon a ceruzaelem éppen úgy, mint az olcsó edény. A Szeptember elsejével — egyelőre — befejeződött a ta­nácsi munka korszerűsítésé­nek egy lényeges feladata: a nagyközséggé nyilvánítás. A két esztendővel ezelőtt kezdő­dött folyamat tapasztalatairól beszélgettünk dr. Ádám Mi­hállyal, a Pest megyei Tanács vb titkárával. • Mi volt a nagyközséggé nyüvánítás célja? Egyre erőteljesebben jelent­kező igény: a falvakban élő emberek életkörülményeinek a városi lakosságéhoz való kö­zelítése, ügyeinek helyben tör­ténő intézése.. A nagyköz­séggé alakulás a községi taná­csok és a lakosság kapcsolatá­nak javítását, a tanácsi mun­ka korszerűsítését és egyszerű­sítését segíti elő. A nagyközsé­gi tanácsok önállóan dönthet­nek azokban a hatósági ügyek­ben, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik és eldön­tésük szélesebb körű területi vagy ágazati koordinációt, il­letve különleges szakértelmet nem igényel. Ez a hatáskör bő­vülés számokban kifejezve azt jelenti, hogy míg egy átlagos községben általában ötszáz fé­le-fajta ügyben, egy nagyköz­ségben hatszázötven féle-fajta ügyben van a tanácsnak hatás­köre. • Milyen feltételek alapján kaphatott egy község nagy­községi rangot? — A kormány határozatá­nak megfelelően a megyei ta­nácsok saját hatáskörükben nagyközséggé nyilváníthatták az ötezer lakosú vagy ennél népesebb községeket, a lakos­ság számától függetlenül a já­rási székhelyeket, a városia­sodé jellegű községeket, to­vábbá amelyekben elsősorban helybeli munkaerőt foglalkoz­tató jelentős ipari vagy bánya- üz.'éhV található, vagy amelyek" országos jelentőségű gyógy- és' üdülőhelynek tekinthetők. % Hány község nyerte el Pest megyében a nagyközségi rangot? — Negyvenkilenc. Ez a szám látszólag nagy, hiszen ez ideig országosan mindössze száznyolcvannégy község nyer­te el a nagyközségi rangot. A megye nagyközségeinek a szá­ma mégsem túlzott, mivel Pest megye közismerten nagyköz- séges megye. • Ezek szerint Pest megye lakosságából hányán élnek ma nagyközségekben? — A nagyközséggé alakulás a megye nyolcszázhetvenezer lakosából mintegy négyszáz- ezer községi lakost érintett. • Véleménye szerint nem volt túlságosan gyors a nagy- községesítés üteme? Biztosíta­ni tudták például az ezzel együttjáró személyi és anyagi feltételeket is? — Az átszervezés megkez­dése előtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága elvként kimondta: nagyközséggé alaku­lás csak ott lehetséges, ahol a már említett feltételeken kívül a vezetés feltételei is biztosí­tottak. Vagyis hiába érte el a lakosság lélekszáma az ötezret, hiába volt megfelelő bér- és látogatók fel is tették a kér­dést: vajon csak a szövetkezeti nap tiszteletére van-e ilyen árubőség. Az áruház vezetője válasz helyett a raktárt mutat­ta meg... Az üzemlátogatások után a szövetkezetek kiállításának megtekintésére került sor. Számtalan olyan terméket mu­tattak itt be a péceliek, melyet igazán szívesen vásárol a la­kosság. Lehet-e kapni? Ez volt az első kérdés. És a válasz: igen. Este, a hivatalos program után a vendégek és a helybe­liek szórakozásáról is gondos­kodtak. Vidám műsoros estet rendeztek a művelődési ház­ban, ahol többek között fellé­pett Hátonyi Róbert, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Petress Zsu­zsa és Mátray Zsuzsa. létszámkeret, ha a vezetők nem voltak alkalmasak a meg­növekedett feladatok elvégzé­séhez, a megyei tanács nem járult hozzá a nagyközséggé alakuláshoz, illetve egy későb­bi időpontra halasztotta el azt. • Példát is tudna említeni ezzel kapcsolatban? — Természetesen. A nagy­községgé szervezést három szakaszban hajtottuk végre. Az első periódusban jelentkezett a többi között Szigetszentmik- lós, Szob és Gyál község is. A megyei tanács az akkori veze­tést azonban nem tartotta al­kalmasnak a nagyobb felada­tok elvégzésére, ezért az első periódusban nem járult hozzá a nagyközséggé alakuláshoz. Amikor azonban a községek vezető apparátusa megerősö­dött, elhárultak az akadályok, Q A vezető apparátus erősö­dése egyúttal létszámemelést is jelentett? — Igen, de azt is el kell' mondanom, hogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága az apparátus erősödését elsősor­ban nem létszámemeléssel kí­vánta biztosítani, hanem a ta­nácsoknál dolgozók bérének emelésével. Ugyanis megfelelő szakembereket csak nagyobb fizetésért kaphatunk. Ezért a megyei tanács nem járult hoz­zá a községenként igényelt hat-tíz fős létszámemeléshez, hanem csak négy-öt fős lét­számemelést engedélyezett. Ennek haszna a gyakorlatban úgy realizálódott, hogy míg korábban a megye községeiben ezerötszázhetven forint volt a községi tanácsi dolgozók átlag­bére, ez az összeg most meg­haladja az ezerkilencszáz fo­rintot, ami viszont már meg­közelíti a járási jogú városi tanácsi dolgozók átlagbérét. És jig$onlóan nőtt a nagyközsé­gi“ tanácsok vezetőinek az át­lagbére is, a korábbi kétezer- hatszáz forintról kétezerki- lencszázharmincegy forintra. A Ezek szerint a nagyközsé­gek tanácsi apparátusának szakképzettsége jelentősen emelkedett? — Ha még nem is a kívánt mértékben, a fejlődés azonban így is mérhető. Például lehe­tővé vált a nagyközségeknél a műszaki képzettségű szakem­berek alkalmazása, öt község­ben már mérnök s egyre több helyen technikusi képzettségű szakember dolgozik műszaki ügyintézőként. • Milyen mértékben egy­szerűsödött az ügyintézés az elmúlt két esztendő tapasztala­tai szerint? — Elsősorban a községi és a járási tanácsok közötti akta- forgalom csökkent jelentősen. Számokban kifejezve: huszon­ötezer aktával lett kevesebb ez idő alatt, ami megfelel például a monori járás egész évi ügy­iratforgalmának. • Gondok? — Akadnak szép számmal. Az előrelépés ellenére még mindig hiány van elsősorban műszaki és mezőgazdasági szakemberben. Ezen elsősor­ban fiatalok munkába állítá­sával igyekeznek a nagyköz­ségek javítani, csakhogy a fia­talok szakmai hozzáértése még nem éri el mindenütt a kí­vánt szintet. • Hogyan segíthetnék ezen? — Hatvan tanácsi ügyintéző tanul jelenleg Aszódon kéthó­napos iskolán. Rövidesen to­vább folytatjuk megyei szer­vezésben a gyámügyi és sza­bálysértési előadók tovább­képzését. A tanácsakadémiára való kiválogatás is folyamat­ban van. Mindez a nagyközsé­gek tanácsi dolgozóinak poli­tikai és szakmai erősödését hivatott elősegíteni. • Várható további nagyköz­ségek alakulása? — Egyelőre nem. Most el­sősorban a már meglevő nagy­községek tanácsi munkájának tartalmi erősítése a legfőbb feladat. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága legköze­lebb decemberben foglalkozik ismét az eddigi tapasztalatok­kal és jelöli meg a további fel­adatokat. Prukner Pál Szövetkezeti nap Pécelen Válaszol a raktár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom