Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-22 / 222. szám
PE St negyei 'kJCMísp 1970. SZEPTEMBER 22., KEDD Szakma az iskolában Utánpótlás, igények, gondok Kétszáznégyes Ipari Szakmunkásképző Intézet, Vác. Az öreg épületeket, a tantermeket, műhelyeket, irodákat, tanári szobákat, az ebédlőt, kertet, hálókat betölti a tanévnyitás sürgése-forgása: a folyosókon bőröndök, elfogódott szülők, ma gondosabban fésült, ille- delmesebbre fogott tanulók. A levegőben célnak feszülő tervek, elhatározások, a kezdés mindig új, mégis örök, mert folyton visszatérő lendülete. Vágyak és szándékok pásztázzák a jövőt. Az először érkező kamasz a portánál elkomolyodik, mert érzi a választás súlyát: tudja, bár az iskola küszöbét lépi át, az ajtó munkába, mesterségbe, életbe nyílik. Pár hónappal ezelőtt még büntetlenül válaszolhatta a kérdésre, „mi szeretnél lenni” — tengerész, pilóta. Ma kinevetnék érte. A játék,' mese, fantázia elvesztett területdarabja helyett a valóság kárpótol, az öntöde tüze, az okos gép, kezes szerszám, az engedelmes- ,ellenálló anyag, emberek szükséglete, közösségek emberi ve- tülete ad új lehetőséget, tár fel ,új birodalmat. Az intézettel való ismerkedéskor a látogató megtudja, hogy nyolcszázhatvan tanulót vettek fel, s képeznek a gépi forgácsoló (esztergályos, marós, gyalus), gépszerelő (lakatos), villanyszerelő, öntő, mintakészítő (öntőipari), kőműves ps szobafestő szakmákra... Hogy kétszáz fős kollégiumuk — amelybe főként öntőipari tanulók kerülnek az egész ország területéről — a dunakeszi iparitanuló-Lntézetet is kisegíti, ezenkívül bizonyos ifjúság- védelmi szerepet tölt be az iskolavezetés megértéséből; ottr hont ad veszélyeztetett családi vagy anyagi körülmények között élő, de mesterség elsajátítására törekvő fiataloknak -MyT.i Hogy lakatos és öntödei- naiíílakészítő műhelyei, valamint két kemencével és nagyszámú segédmunkásgárdával működő öntödéje hét és fél milliós éves bevételi tervet teljesít. Az intézet igazgatójának Irodájában pedig arról hall a látogató, hogy a nyolcszázhatvan tanuló közül hétszázhar- minchat a váci és váci járási üzemek, ktsz-ek, termelőszövetkezetek iskoláztak be. Az öntödei és mintakészítő tanulók nagyobb részét , azonban főként budapesti vállalatok ré- sgére képzik — például a Ganz-MÁVAG számára —, de az alumíniumiparnak is nevelnek öntőket, például az Apc községbeli Qualital Műveknek ... Tanulóik a közismereti és szakelméleti tárgyakat az intézetben sajátítják eL Az új tanév azért jelentős, mert jaszerint most vezetik be az 1970. január 1-i, az iparitanuló-intézetekre vonatkozó reformtörvényt. E törvénynek köszönhetik elsősorban az úgynevezett profiltisztítást: hány éve még harminc szakmára vettek fel jelentkezőket intézetükbe, ez a szám az idei tanévre hétre csökkent. (így Budapestre jár központosított elméleti oktatásra Vácról a kisszámú órás-, kozmetikus-, ács-állványozó tanuló.)... Ennek, hogy a hét ittmaradt szakma közül négyben emelt szinten képeznek: a gépi forgácsoló, gépszerelő, villanyszerelő és mintakészítő tanulók a három év alatt elvégzik a megfelelő szakközépiskola első két évfolyamát — segéd korukban különbözeti vizsga nélkül iratkozhatnak be a szak- középiskola esti, levelező tagozatának harmadik osztályába... Ennék, hogy a hagyományos képzéssel szemben az elméleti oktatás valamennyi szakmában heti két napról háromra növekedett... (Az ipa- ritanuló-iskolának a középiskolához való közelítését — melytől a munkásosztály műveltségi szintjének emelkedése vádható — a nyári, téli, tavaszi iskolai szünetek évről évre való növekedése is jelzi. Részint mindebből fakad jelenlegi legnagyobb problémájuk is: — A megnövekedett elméleti anyag több egyetemi végzettségű tanárt kívánna, de nem kapunk! Következmény a tanári kar túlterhelése, s hogy az órák nagy részét nem az előírt képesítéssel rendelkező pedagógusok tartják... Ugyancsak anyagiakra vezethető vissza, hogy nem minden üzem talál megfelelő szakoktatót — mondja Szintai Márton igazgató. — Milyen szakmákra volt túljelentkezés, és hova mentek kevesen? — Túljelentkezés egyikre sem. Kevesen felvételiztek az öntő, mintakészítő, kőműves, szerkezeti lakatos szakmákra. Az ötvenes évek elején például az öntőiparban túlképeztünk: évente háromszázhat- van-háromszáznyolcvan tanulót vettünk fel, kiknek nagy része azután más munkaterületre vetődött. Most évi száznegyven öntőipari tanulót kellene beiskolázni — felvettünk harmincnyolcat, mintakészítőkből harmincnégy helyett tizennyolcat. Az sem jó, hogy az utóbb említett tizennyolc elsősből eredeti szándéka szerint csak nyolc akart mintakészítő lenni. — Az általános Iskolákból milyen bizonyítványúak érkeznek? — A gyengébb tanulmányi eredményűek. — Érződik rajtuk az általános iskolai politechnikai nevelés? AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbádogos, viz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szökés betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket és nyugdíjas takarítónőket. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán Budapest IX., Viola u. 45. — Nem különösebben — válaszolja az intézetben tizenhét éve dolgozó igazgató. Csernitzky Károlytól, a gyakorlati oktatás vezetőjétől, az üzemi szakmunkásképzés színvonaláról érdeklődünk: — Az elsőéveseknek majdnem mindenhol van tanműhelye, a másodéveseknek már kevésbé. Az ideális: tovább növelni a tanműhelyek számát, felismervén, hogy a drágább szakmunkásképzés nem ráfizetés! Padányi Anna Mészkó-faragványok a XI. századból Szekszárdon harmadik éve folyik a XI. századbeli I. Béla király által alapított apátsági templom feltárása a régi megyeháza udvarán. A feltárással párhuzamosan megkezdődtek a helyreállítási munkák is. Az újabbkori ráfalazások lebontásakor néhány értékes XI. századbeli kőfaragvány került elő. MORZSA Rossz Az öregedés nem is olyan rossz, ha az ember a másik lehetőségre gondol. (Hemingway) Hetvenöt éves az Eötvös Kollégium Az NDK-ba utazik a Nemzeti Színház Szeptember 28-tól október 5-ig Berlinben és Lipcsében vendégszerepel a Nemzeti Színház. Bemutatják Madách: Az ember tragédiája című drámáját. A vendégszereplésre utazó szereposztás szombat este Budapesten tartotta premierjét. Képünkön: a római szín egyik pillanata. Cluvia: Csernus Mariann. 1895 szeptember 22én nyitotta meg kapuit az Eötvös József Kollégium. Az első másfél évtized viszonylag szerény körülmények között az akkori Csillag utca, a mai Gönczi Pál utca egyik bérházában telt el, s. csak 1911-ben költöztek a Ménesi útra, abba a méltóságteljes épületbe, amelyet volt lakói oly sokszor és oly sokféleképpen bemutattak már a magyar irodalomban. haczkó Géza, Szabó Dezső, Fája Géza, Sőtér István, Balogh Edgár, Jankovics Ferenc visszaemlékezései bizonyítják, hogy az Eötvös Kollégium nem egy volt a sok közül. Mindig mércének számított, s még akkor is példakép volt szakmai igényessége, amikor politikai céljait és taktikáját vitatni kényszerültek a haladás erői. Az Eötvös Kollégium fennállása óta a legtehetségesebb, legtöbbet ígérő tudományegyetemi fiatalok gyűjtőhelye volt. A kollégisták már az első esztendőkben, a nyomasztó osztrák—német kulturális és politikai orientáció idején a francia liberális demokratikus szellemnek hódoltak. Szentnek tartották a véleményszabadságot, az egyéni jogokat, az emberi méltóságot. Ez a szellem vezette el a „tudós tanárjelöltek” legjobbjait annak felismeréséhez, hogy az öncélú tudományok kora lejárt, ez késztette sokukat, hogy ellenzékiségüket forra- dalmisággal cseréljék fel, s 1919-ben beálljanak vörös- katonának, 1932-ben pedig „kommunista szervezkedésben” vegyenek részt. A felszabadulás előtti úri rend hol dühösen támadta az Eötvös Kollégiumot, hol pedig csendesen a maga képére akarta formálni. Befelé- fordulásra, elzárkózásra ösztökélték, s nem is mindig eredménytelenül. Volt idő, amikor örökségének forradalmi vonulatából egyszerű diákszokásokat fabrikáltak, s amikor a tudományoknak élés arisztokratikus túlhangsúlyozása került előtérbe. Volt ebben a visszavonulásban persze a fasizmussal szembeni önvédelem is, de politikai éretlenség, félreértés is. Ebben az időben sem kint, sem bent nem volt egyetértés a kollégium megítélésében. Kint a szegénysorsú fiatalok az Eötvös ellenében hozták létre a Győrffy Kollégiumot, a későbbi NÉKOSZ magját, bent pedig vissza-visszatérő viták folytak, amelyek voltaképpen a háború után erősödtek fel igazán. Sajnos éppen akkor szűnt meg átmenetileg a kollégium, amikor e polémiák, s természetesen az országban bekövetkezett politikai változások hatására megindult a belső tisztulás folyamata. 1950 és 1957 között diákszálló lett belőle, s még a tanulásra olyannyira inspiráló könyvtárat is elvették tőle. Igazi kollégiummá, szak- kollégiummá csak 1957 után vált ismét, mégpedig a legjobb hagyományokat folytatva. Ma ismét rangot jelent Eötvös kollégistának lenni. Annyi év után újra példaként áll a testvérintézmények előtt magas színvonala és a szocializmussal való eggyéforrottsága révén. A régi kollégisták, Kodály Zoltán, Balázs Béla, Kuncz Aladár, Novobátzky Károly, Alexits György, Csűrös Zoltán, Pais Dezső, Bárczi Géza, Zsirai Miklós, Gyergyai Albert és sok száz, az ország különböző vidékeire vetődött tanártársuk egykori otthona — jó ügyet szolgál. T. L. Rendezvény az új kórházban/ Tudományos ülés Cegléden Az Alföld egyik legszebb, legmodernebb kórházában, a ceglédiben alig fél éve kezdték meg a gyógyító munkát és máris újabb nagy eseményre — az első tudományos ülés megrendezésére — készülnek. Az új kórház többnyire fiatal orvosainak az a véleménye, hogy a korszerű és magas színvonalú gyógyító munka feltétele az elméleti és gyakorlati tapasztalatok rendszeres időközönkénti értékeléTV-FIGYELŐ Ez is, az is A szokásosnál több veretes, igényes programot kínált műsorában az elmúlt héten a televízió. Az Anouilh színművéből készült tévéfilm: Jeanne, a pacsirta, Alfonso Sastre Hálóban című drámájának tévéadaptációja, és a feledhetetlen Cybulskival készült Hamu és gyémánt — gazdag ajándék volt egy hétre. Csortos Gyula szerda esti emlékműsora bennem csalódást keltett. Én ugyanis — ellentétben a műsor szerkesztőivel — nem arra voltam kíváncsi, hogy mit játszott Csortos a magánéletében — vígjátékot-e vagy tragédiát —, hanem arra, hogy mit játszott a filmvásznon és mit a színpadon, hiszen ott sosem volt alkalmam látni. Bármennyire tisztelem is Makay Margitot, Me- zey Máriát és Gyárfás Miklóst, az ő véleményük helyett a magamét szerettem volna kialakítani. Sajnos, nem sikerült... Szóljunk néhány szót régi, kedves ismerősünkről, dr. Agyról is, aki ezúttal jövőnk- ről igyekszik fellebbenteni a titok fátylát. Teszi pedig ezt a tőle — illetve szellemi szülőitől — megszokott közgazdasági alapossággal és szellemességgel. Az örökös című, 1968-ban készült magyar filmből két tanulságot sikerült levonnom. Az egyik, hogy nincs rossz szerep, ha Sinkovits Imrére bízzák, a másik, hogy Almási Éva nemcsak bájos színésznő, de angol kiejtése is kenterben veri a Benkő Gyuláét. Tanulságnak elég kevéske... Szombat délutántól éjfélig ülhetett a képernyő előtt, aki ráért. A Halál a függöny mögött című csehszlovák krimi nem volt jobb, sem rosszabb, mint a sokévi átlag. Van valami azonban, ami meghökkentett. Nevezetesen, hogy a nyomozás vezetőjét alakító Miroslav Hornicek hangja csaknem fél oktávval volt magasabb. mint az őt szinkronizáló Kállai Ferencé. Hogy honnan tudom? Tessék csak visszaemlékezni a Rügen szigeti jelenetekre, amikor a felügyelő saját hangján, németül beszél! Sommerset Maugham Talpig úriasszonya azt nyújtotta, amit Maughamtól megszoktunk: könnyű, kellemes szórakozást. És egy kitűnő alakítás lehetőségét a címszereplő Béres Ilonának. Sajnáltuk viszont John Middleton—Gábor Miklóst, akinek egy ilyen csupa charm, csupa ész asszonyt kellett megcsalnia egy kirívóan butuska libával. Tudom, hogy az író szándéka is a kontraszt volt, de azt hiszem, Esztergályos Károly rendező kissé túllőtt a célon a színészek kiválasztásánál. Az Alfred Hitchcockkal ígért egy órából — háromnegyed lett. Eddig tartott ugyanis az Isten veled, George című krimifilm, s pontosan ennyit is érdemelt. De az legalább jól sikerült A hét zenei műsorairól befejezésül néhány szót. Igazán nem az egyensúly kedvéért, de úgy esett, hogy egy rosszat és egy jót sikerült végigélveznem. A rosszak közé sorolom a Kó- tavár című sorozatot. Balázs Samu álmagyaros modorosságai, Muzsikus Péter és Fuzsi- tus Pál — Szilvássy Annamária és Telessy Györgyi — gyermetegen mesterkélt örömujjongásai azokban is viszolygást keltenek, akiknek a műsort szánták: a gyerekekben. Igazi zenei élményt nyújtott viszont a Sol Hurok bemutatja című műsor, mármint azoknak a keveseknek, akik hajlandók voltak ezért éjszakázni. Pedig Maja Pliszeckája, Isaac Stern, Segovia és Van Cliburn művészetével érdemes megismerkedni. Akár a Kóta- vár rovására is... ny. é. se. Ezért a Pest megyei Tanács Semmelweis kórházával közösen október 9—10-én kétnapos tudományos ülésszakot tartanak. A rendező és a vendéglátó kórházon kívül előadásokat jelentettek be a debreceni orvostudományi egyetemről, a váci, a gyulai és az orosházi kórházból. A rendező bizottság mintegy 150—200 résztvevőre számít. Nagy gonddal készítik elő a résztvevők számára a kulturális programot is. Ha az első próbálkozás sikeresnek bizonyul, a tudományos üléseket szeretnék a ceglédi kórházban tradícióvá tenni, és 2—3 évenként rendszeresen megismételni. Október 9-én a szabadon választott előadások keretében zömmel a vendéglátó kórház munkatársai számolnak be tudományos munkájuk eredményéről. A találkozó második napját a gyomor- és bélrendszeri vérzések diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatos kerekasztal-kon- ferencia fogja kiegészíteni. k. m. Cincérhadsereg Egyedülálló gyűjteménnyel dicsekedhet Fejér megyében a kincsesbányai általános iskola biológiai szertára: gombostűre szúrva a megyében előforduló Valamennyi rovar megtalálható itt. Az érdekes gyűjteményt Nagy József iskolaigazgat ó állította össze. Tizenhat éve járja a megyét, s gyűjti a rovarokat. Gyűjteményének legérdekesebb része a „cincérhadsereg”. Ebből a rovarból 105 különböző fajtát gyűjtött össze. A cincérgyűjte- ményben akad néhány ritkaság is: például az ökörfarkkóró-, a szil- és a nyírfada- rázscincér.
