Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

res» wee re» K^CIrlap 1970. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT M/ric/enféle Valahogy megesett a szí­vem ezen a szegény Julian­nán. Négymillió guldennal csökkenteni valakinek a fize­tését, egyik napról a másikra, nem csekélység! Tetszik tud­ni, kiről beszélek, a holland királynőről. Én nagyon bele tudom élni magam a mások bajába. Most is arra gondoltam, tegyük fel, hogy ez velem történik. Egy szép napon átiratban értesít a kancellária, hogy holnaptól kezdve évi 750 000 guldenból kell megélnem. Mit teszek er­re én? Hümmögök kettőt, hogy zágson, legfeljebb ösz- szébbhúzzuk magunkat, eddig sem költöttem többet három­negyed millió guldennál. Csakhogy én könnyen be­szélek, nekem esztékám van! Sehogy sincs szerencsém a kiváló árukkal. Hogyan, hogy nem, az én Pax-betétem már akkor is folyóstoll volt, ami­kor a minősítő bizottság még kiválónak találta. Aztán ott van az Amodent fogkrém. Már a dobozáról messzire vi­rít a kiváló embléma, leírásá­ból meg az is kiderül, hogy kellemesen mentolos ízesíté­sű, enzimgátló hatású, hogy egyebet ne mondjak. Mégis, az én Amodentom íze inkább emlékeztet a gyomor-röntgen előtt fogyasztott bizmutkásá- ra, mint az üdítő mentolra. Ráadásul habzani is habozik. Nemrégen lett kiváló áru a Kolumbia kávé. Nosza, vettem egy csomaggal. Nedűje olyan savanyú volt, hogy szürcsölé- se közben a kávécserjék kö­zött legeltető etióp birkapász­tor helyett saját nomád­pásztor őseimről és kedvenc italukról, az erjesztett kanca- tejről támadtak atavisztikus gondolataim. Ha már a kereskedelemnél tartunk, szeretném megkérni az illetékeseket, a jövőben szí­veskedjenek valami magyar nyelvű használati utasítást, műszaki leírást, brosúrát vagy effélét mellékelni az im­port árukhoz. Mert ugyan — hála a kul­turális forradalomnak, vala­mint a TIT József Attila sza­badegyetemének — honfitár­saimmal együtt az utolsó év­tizedben sok energiát fordítot­tam az idegen nyelvek elsajá­títására, a surabayai rádió dél-pápua nyelvű vízállásje­lentését, meg az import áruk feliratát mégsem értem. Itt van például a Goveja ju­ha. Eleinte azt hittem, hogy ez olyasmi, mint a Bálám sza­mara, aztán kiderült, hogy ju­goszláv levespor. Elkészítése roppant egyszerű: az ember fogja a paketicát, beleteszi 2 litra hladne vodeba, s az ered­mény 4 tanjura, ami nem két pár délszláv pengetős hang­szert jelent, hanem négy tá­nyért. Mindezt a MACOBERVA (Macedón Orvosi Berendezé­seket Gyártó Vállalat) néhány napig itt járt fődiszpécserétől tudom, akivel a Corvin Áru­ház liftjében gabalyodtunk egymásba. Mire kibogozta za­kója gombját a nyloncekke- remből, mindent elmondott a Goveja juháról. Igen ám, de mit tegyen az. aki nem gabalyodik össze egy jugoszláv állampolgárral? Vagy mit tegyek én, aki egyetlen kubai patriótát sem ismerek, aki idejében megóv­hatott volna attól, hogy ku­bai trópusi gyümölcslevet vá­sároljak? Mivel nem figyel­meztettek, megvettem. A do­bozról rámmosolygó, túlérett uborka diagramjától semmi­vel sem lévén okosabb, fel­bontottam. Mit gondolnak, mi volt benne? Malteros lé színű, zavaros folyadék, aminek megkóstolására családom egyetlen tagja sem vállalko­zott. Csakis a felvilágosítás hiá­nyával menthetem azt a ko­rábbi baklövésemet is, ami­kor Papaya-jam néven steril kocsikenőcsöt vásároltam a Csemege KÖZÉRT-ben. Aztán vettem már külföldi hintő­port is, amiről használatban derült ki, hogy molyirtószer, s emiatt három napig kerül­tek az emberek a villamoson. Valami sillabuszt, ha lehet­ne, a patagon méhpempő mellé, nehogy összetévesszük a cukrozott tejkonzerwel... Nyíri Éva ARANYMAZSOLA Negyvenhat vagon arany­mazsola csemegekukorica szál­lítására kötöttek szerződést a hajdúsági termelőszövetkeze­tek a Debreceni Konzervgyár­ral. A csemegekukorica „szü­retelése” megkezdődött: első­nek a hajdúnánási Lenin Ter­melőszövetkezetben törték le a kukoricát, s az aranymazso­lát Debrecenbe szállították. A Debreceni Konzervgyár a ku­koricát morzsolva konzsrvként és fagyasztva, illetve csövesen, méretre vágva, exportálja svéd, angol és nyugatnémet piacoknak. a! BÚTOR IMPORTALT GYERMEKKOCSIK ÉRKEZTEK a budapesti játékboltokba. FŐVÁROSI BOTOR­ÉS HANGSZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT aBai> OűlBaT RÁCKEVEI SETA MENYECSKEKOSZORÚ A KIÁLLÍTÁSON KÜLÖN AUTÓBUSZOK A SZÚR-RA Örömmel állítottam össze ezen a héten is a szabadszom- bat-rovatot, s remélem, hogy sok jó szórakozási lehetőséget tudok majd ajánlani. A magam részéről szomba­ton és vasárnap a ráckevei járásba rándulok ki, s azt is elmondom, hogy mit fogok ott csdnáLni, hátha olvasóink közül is sokan kedvet kapnak erre a kirándulásra. Ma déli 12 órakor ott leszek a Savoyai-kastélyban, ahol ak­kor nyílik meg két jónevű képzőművész, Patai Árpád és Vecsési Sándor kiállítása. Ugyancsak szombaton, és majd vasárnap is megnézem Ráckevén a kajak—kenu férfi és női bajnokság versenyszá­mait, és vasárnap ott leszek Csepelen, a Csepel Kupa ke­rékpárosversenyen is. Meg fo­gok nézni a járásban több mú­zeumot is, például Csepelen a Galériát, Szigetszentmiklóson a helytörténeti gyűjteményt, Dömsödön a Petőfi-emlékhó- zat és Ráckevén az Árpád Múzumot. Közben persze nem fogok megfeledkezni a gaszt­ronómiai örömökről sem, mert Dömsödön szombat este elme­gyek a Kék Duna vendéglőbe, ahol nemcsak kitűnő étel és ital, hanem tánc is van. Akik viszont nem tartanak velem, mert éppen a főváros­ban tartózkodnak, azok szom­baton okvetlenül nézzék meg a mezőgazdasági kiállításon a Béke és Barátság című mű­sort, mert híres megyei együt­tesünk, a tápiószecsői népi együttes • menyecskekoszorúja fog ott fellépni. Akik pedig a SZŰR-ra szereztek jegyet, azokkal közölhetem, hogy va­sárnap két helyről is, Vácról és Szentendréről indul külön- busz Budapestre. Vácról, a MÁVAUT-pályaudvarról fél kilenckor indulnak, és a részt­vevők mérkőzés után egy bu­dapesti városnéző sétán is részt vesznek. Akik pedig Szentendréről indulnak, azok­nak is hasonló programmal kedveskedik az IBUSZ. A solymári’ fiatalok nagy napja lesz vasárnap, este 7 órakor az ifjúsági klubban ta­lálkozhatnak egyik kedven­cükkel, Monyók Ildikó tánc- daliénekesmővel. A megyei mozikban is sok érdekes filmet vetítenek ezen a hétvégén. Nagykőrösön a Dél csillaga című kalandfil­met, Monoron a krimit kedve­lő közönség szórakozhat majd a Két úr, esernyő nélkül című román film előadásán. Ugyan­csak a kalandfilmek kedvelői­nek hívom fel a figyelmét a Dr. Synn kettős élete című filmre, amelyet Vecsésen vetí­tenek. Pilis igazi nagy film­mel kedveskedik a mozit ked­velő közönségnek, mert ott vetítik a Lambrakisz-gyilikos- ság nyomán készült „Z”, avagy egy politikai gyilkosság anató­miája című filmet, kitűnő szí­nészek szereplésével. S ha netán az időjárás meg­tréfálna bennünket a hét vé­gén és az eső lakáshoz kötne, úgy egy kitűnő könyvet sze­retnék kedves olvasóim figyel­mébe ajánlani. Egy író ember meditációja életének nem min­dig bonyodalom nélküli for­dulatairól, s közben több-ke­vesebb sikerrel végződő szín­darabírói tevékenységéről szól a televízióból is jól ismert Abody Béla Nyomozás című kötete. A könyvben közölt da­rabok érdekes és találó adalé­kot nyújtanak majd az olva­sónak az ötvenes évek irodal­mi közéletéről, a kulisszák mögött ható ellentétes erők párviadalairól. S ha mindeh­hez hozzávesszük, hogy az író sajátos, fanyar öngúnnyal boncolgatja önmagát, valamint korát is, úgy gondolom, ez­után már nem is kell többet írnom a könyvről. Ha az időjárás nem űz tré­fát velem, a ráckevei sétán bi­zonyára jól fogom érezni ma­gam. Meggyőződésem, hogy akiknek kedvet tudtam csinál­ni ehhez, azok sem fognak csalódni, mert a ráckevei Du- na-ág az elmondottakon kívül is még sok-sok érdekes hely lyel, műemlék épületekkel várja a látogatókat. Karácsonyi István 1800 éves fazekas- kemence Dunaújvárosban, a régi Castrum építési területén Földegyengetés so­rán, égett Falma­radványokra buk­kantak. Feltárult az 1800 esztendős fazekas-kemence, amelynek épen maradt a tüzelő- gödre, a kemence­nyílása, a rácsos boltozata, vala­mint a több mint három méter mélységű tfizter’e is. Régészek sze­rint a kemence egykori gazdája a második század­ban téglát vagy agyagedényeket égethetett. Kultúrházavató Ma avatják Makádon az Új Élet Termelőszövetkezet sa­ját erőből épült kultúrházát. Az új létesítmény három évig készült és a tsz-nek 2 millió forintjába került. A kultúr-. ház elsősorban a termelő- szövetkezet tagjainak kultu­rális, művelődési igényeit lesz hivatva kielégíteni: sok­szor játszik majd Makádon a Déryné Színház és gyakori vendégek lesznek a TIT is­meretterjesztő előadói is. A tankönyvek „terítéséről" Szombaton befejeződik az új tankönyvek árusítása az általános iskolákban. Vala­mennyi megtanulni való könyvet kézhez kaptak a diá­kok: ha valakinek egyik vagy másik kiadványt nem sikerült beszereznie, szeptember 5-e után a könyvesboltokban még megvásárolhatja. Év közben — a megrongálódott vagy el­veszett általános iskolás könyvek bármikor pótolhatók Budapesten az ÁKV — V. kér. Honvéd utca 5. szám alatti — tankönyvboltjából. Az új tankönyvek elosztá­sából az idén összesen 350 állami és szövetkezeti köny­vesbolt vette ki részét. Nagy tételek „terítéséről” volt szó: az idei tankönyveket össze­sen 16 000 tonna papírra nyomtatták. Mintegy hétezer — különböző szintű — okta­tási intézménybe kellett ki­szállítani a tanulni való írá­sos anyagot. Elegendő se­gédkönyv, szótár, atlasz ke­rült az üzletekbe, s nincs hiány kötelező, illetőleg aján­lott olvasmányokból sem. A szakközépiskolások és a technikumok tankönyveit — az iskolai árusítás befejezése után — csak a kijelölt ke­rületi könyvesboltokban le­het megvásárolni, ugyanis ezeket a speciális köteteket nem küldik az általános köny­vesboltokba. XXII. — így van! — helyeselt a kelleténél sokkal élénkebben Tihanyi. — Urak, ha megengedné­tek — jelentkezett Kávási, a gyúró, aki közismerten buta ember volt, bár szakértelmé­hez nem fért kétség, mivel hosszú ideig masszőrként dol­gozott egy gőzfürdőben. Ügy mondják, hogy politikai okok miatt kellett ilyen alantas foglalkozást választania. Állí­tólag horthysta tiszt volt. A hírt ő soha nem erősítette, de nem is cáfolta. Mellette szólt katonás megjelenése, vala­mint a fentebb már említett butasága. — Parancsolj kérlek — mondta Tábori egy kis gú­nyos mosollyal a szája szegle­tében. — Külföldi tanulmányútra kellene vinni a csapatot. Mondjuk Brazíliába. Pelét látni és meghalni... A szemek felragyogtak. Nem is olyan hülye ez a Ká­vási, bár azt mindenki sej­tette, hogy javaslata indító­oka, hogy évek óta disszidálni szeretne, de sosem kap útle­velet. — A külföldi tapasztalato­kat Signor Bimbola ingyen szállítja — hűtötte le a lelke­sedést Pihe. — Egyébként azt javaslom, hogy a pénz fel- használást illetően is hall­gassuk meg őt. Ezek a kapi­talisták jobban értenek az ilyesmihez... — És mikorra lehetne itt ez a Bim... Bim... — dadogott Biczók II. — Ha minden simán megy egy hét és itt van — mondta Pihe és a vezetőség az ülés hátralevő részében arról ta­nácskozott, hogyan fogadhat­nák megfelelő pompával a neves, világhírű szakembert. Azt csak az olvasónak árul­juk el, hogy Bimbola mester nem más, mint Kígyó Dönci, született Weigelmann Ödön, személyesen. De úgy véljük, hogy ezt már többen ki is ta­lálták. Elérkezett a nagy nap. A vasútállomáson, ünneplő zász­lók alatt tolongott Kisalmás sportszerető népe. Képvisel­tették magúkat a társadalmi szervek, és jelen volt az egy­ház képviseletében a haran­gozó is, jelezve, hogy a paró­kia számára sem közömbös a helyi testedzés. Patkány és Sunyi egy nappal előbb a helyszínre érkezett, hogy az előkészületeket ellenőrizzék. — Bimbola úr azt kéri, hogy kerüljük a nagy felhajtást. Kifejezetten megtiltotta, hogy a sajtót meghívják. Úgysem nyilatkozik, és az újságíróknak a szagát sem bírja. — A megyei lap tudósítója én vagyok, de természetesen ezúttal mint a szakosztály ve­zetőségi tagja veszek részt az ünnepségeken — jelentette ki Tábori. — Szerénység! Egyszerűség! Semmi lárma! Ez Bimbola úr kérése — mondta Patkány, és az ünnepség forgatókönyvéből azonnal kihúzta a tűzoltóze­nekart. a szövetkezet tánccso­portját, valamint az esti fák­lyás felvonulást. Sajnos, a községben már híre ment Bimbola érkezésének, ezért az állomásra kicsődült tömeget nem lehetett szétoszlatni. — Azért egy meglepetésem van — mondta büszkén Csi­kós, a klub elnöke. — Bim­bola urat az anyanyelvén fog­juk köszönteni... — A szentségét! — horkant fel Sunyi. — Ki beszél itt ola­szul? — Sajnos senki. De tegnap beutaztam a megyei székhely­re és a gimnázium egyik ta­nárával lefordíttattam a be­szédem. Egész éjjel tanul­tam ... — Szép gesztus — mondta Patkány. — Persze felesleges, mert Bimbola úrnak van tol­mácsa ... A vonat érkezését hosszú fütty jelezte. A fütty megszo­kott volt. A mozdonyvezetők így értesítették a kisalmási kettes őrház bakterét, aki rendszerint aludt. Most azon­ban a hosszan elnyújtott gőz­síp olyan ünnepélyesen szólt, mint hasonló alkalmakkor a díszlövés. A lassan begördülő vonat egyik peronján ott állt a hí­res mesteredző. Már a megje­lenése is tekintélyt parancso­ló volt. Barnára sült arcát fe­kete szakáll övezte. Szemén hatalmas, fémkeretes szem­üveg csillogott. Hófehér por­celánnadrágot viselt, felette piros virágokkal ékített inget. Mellette állt Pihe és egy nyu­gati eleganciával öltözött hölgy: a tolmács, akiben az ol­vasó könnyűszerrel felismer­heti Zsófiát, a hatalmas kar­riert befutott falusi patikus­lányt. A tömeg elismerően felmo- rajlott, majd hangos éljenzés­ben tört ki. Többeknek feltűnt, hogy Bimbola egy vékony dró­tot tart a kezében, mely veze­ték a tolmácsnő fülében ér vé­get. Patkány hangosan magya­rázta a körülállóknak; — Ez egy szinkron-tolmács- berendezés. Bimbola úr hal­kan mondja a szöveget a kis mikrofonjába és a tolmácsnő szinte egyidejűleg fordít. — Hiába, ez a technika.’ Bezzeg a bolgár tsz-küldöttség mellett egy rosszul beszélő fiatalember ügyetlenkedett —- mondta Tábori. Bimbola úr fürgén, sport­emberhez méltóan ugrott le a kocsiról. Ebből kisebb baj lett, mert a kis rádió-fülhallgatót kirántotta Zsófia füléből, de a hibát hamar helyrehozták. A peron elcsendesedett. Csikós előrelépett és Dante dallamos nyelvét palócosra hangszerelve rázendített. A tömeg látta, hogy Bimbola úr nagyon ide­ges lesz, aminek nyilván az volt az oka, hogy Csikós ki­ejtése csapnivaló. De azt is látták, hogy az egyik központi úr Bimbolához lép és valamit súg a fülébe. Bimbola úr el­mosolyodott és bátorítóan bó­logatott. Csikós egyszerre elhallga­tott, ebből a közönség tudta, hogy Itt a vége és lelkes taps­ba kezdett. Bimbola felemelte a kezét és azonnal csend lett... — II corpo umano a tre parte principale — mondta emelt hangon. A mondatot Zsófi másolta ki egy olasz nyelvkönyv első oldaláról. Ha híven fordít, ezt kellett volna mondania: Az emberi test há­rom fő részből áll... Ehelyett azonban így szólt: — Mélységesen meghat ez a szívélyes fogadtatás ... Közben a hallgatóság műkö­dés közben is láthatta a szink- ron-tolmácsberendezést. A be­széd további részét Bimbola úr a kezében tartott parányi mikrofonba susogta, hogy hangja ne zavarja a fordítást. Zsófi ezt hallotta: (Folytatjuk) l a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom