Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-25 / 225. szám
2 "X/űHap 1910. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK CSAK RÖVIDEN MOSZKVÁBAN hivatalosan bejelentették, hogy Andrej Gromtko külügyminiszter november 10. és 16. között hivatalos látogatást tesz Olaszországban az olasz kormány meghívására. A SZOVJET FŐVÁROSBAN hivatalosan bejelentették, hogy Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszterelnök október második felében hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. BELGRÁDBAN hivatalosan közölték, hogy a belga király és királyné meghívására Joszip Broz Tito köztársasági elnök, feleségével október 6- tól 9-ig hivatalos látogatást tesz Belgiumban. JANE FONDA amerikai filmszínésznő 2500 dollár óvadékot fizetett le egy New York-i bíróságon Malik Sha- kurnak, a „fekete párducok” nevű szervezet egyik tagjának ideiglenes szabadon bocsátása ellenében.. Mozambiki mozaik 2. A kártékony erőmű Négy évszázadon át Portugália afféle rablógazdálkodást folytatott Mozambikban: minden mozdítható! elvitt onnan. A fehér tulajdonban levő farmokon és a kényszermunka-telepeken roppant elmaradott eszközökkel folyt (és folyik ma is) a termelés. Mozambik fontosabb mezőgazdasági terméke az olajos magvak több fajtája, a kókuszreszelék, a gyapot, a cukornád, a rizs, a tea és a dohány. Iparának nagy része e termékek feldolgozásával foglalkozik, ezenkívül elég jelentős petróleum! inomítói, cementgyárai és gyémántcsiszolói is vannak. Am kőolaj, szén-, bauxit-, színesfém- és ezüstbányáiban éppen olyan eszközökkel dolgoznak, mint száz évvel ezelőtt... A bányászok és a hozzájuk beosztott kényszermunkások bére, de a termelékenysége is, igen alacsony. A portugál vállalatok profitja így is óriási, hiszen a munkabér'és a szállítás majdnem ingyenes. Mégis, a termelésnek ezt az elavult módját nem lehetett már fenntartani: a nyersanyagok világpiaci ára termelékenyebb üzemekhez idomult. A Mozambik- ból jövő árukat, azok drágasága miatt egyre nehezebben lehetett eladni. A korszerűsítés gondolata mégsem innen ered — a portugál gyarmatosítók így is megelégedtek volna Mozambik hasznával. A gondot az Afrikában is fellángolt szabadságharcok, a politikailag függetlenné vált afrikai országok példája és a Frelimo, a mozambiki felszabad ítási front harcának kibontakozása okozta a gyarmattatóknak. Portugália vad erőszakkal lépett fel a Frelimo, ellen: kivégzés, börtön, a partizán járta falvak felegétése járja évek óta. De ereje kevés, fegyverzete kezdetleges. Ekkor vető- döt fel a gondolat: érdekeltté kell tenni Mozambikban a nagy európai és amerikai monopóliumokat, valamint a szomszédos, fajgyűlölő kormányokat, Dél-Afrikát és Rhodésiát. Ezek segítségével Portugália el tudja majd fojtani az afrikaiak szabadságmozgalmait. így került sor 1963-ban Cabora Hassa erőművének tervezésére. A terv eleve úgy készült, hogy abban a portugál tőke játssza a legkisebb szerepet. Költségeit előzetesen 400 millió amerikai dollárra becsülik. Portugália 1963. évi Tímár Mátyás sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) lemben csekély a szocialista országok részesedése. Tímár Mátyás rámutatott, hogy Olaszországba irányuló mezőgazdasági kivitelünkben a közös piaci rendtartás bizonyos gondokat okoz. Ügy véljük, kölcsönös érdek, hogy ebben is hosszú távra szóló stabil alapokra helyezzük kapcsolatainkat. A tudósítók kérdéseire válaszolva, Tímár Mátyás szólt az európai biztonsági konferencia előkészítéséről. Ismeretes — mondotta —, hogy mi Magyarországon fontosnak | tartjuk az európai biztonság gondolatát, támogatjuk a konferencia összehívásának eszÜlést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) betakarítani. Az árvíz és az esőzések nyomán keletkezett belvíz is hozzájárult, hogy a gabona-, szőlő- és gyümölcs- termés lényegesen kevesebb a tavalyinál. Az őszi munkák: 4 millió holdról a termés betakarítása, talajelőkészítés három és fél millió holdon, a szőlő leszüretelése és feldolgozása, valamint a közel 2 millió tonna gyümölcs és zöldség betakarítása jelentős erőfeszítéseket és körültekintő munkaszervezést kíván a mezőgazdaság dolgozóitól. Az őszi vetésekhez elegendő vetőmag áll rendelkezésre. A műtrágyaellátás javult, de foszfortartalmú műtrágyából nem tudják az igényeket maradéktalanul kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemekben rendelkezésre áHó gépekkel az őszi mezőgazdasági munkák csak akkor fejezhetők be időben, ha nyújtott, illetve kettős műszakban, az előző éveknél nagyobb arányban üzemeltetik a gépeket. Ezenkívül, igen sok kézi munkaerőre van szükség, ezért minden mozgósítható, kisegítő munkaerőt be kell vonni a betakarítási munkába. A pénzügyminiszter előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a borforgalmi adó új rendszerének kialakításáról. Egyszerűbbé válik az adóztatás, mivel azok a termelők, akiknek évi bortermése nem haladja meg az 5 hektolitert (tehát a termelők csaknem 90 százaléka) a jövőben nem esetenként, hanem a többi adóhoz hasonlóan évenként s az ötévi átlagtermés alapján átalánnyal fizetik majd borforgalmi adójukat. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beszámolt az óvodák és napközi otthonok vizsgálatának eredményéről. Az óvodákban és napközi otthonokban 400 ezer gyermek felügyeletét és nevelését látják el. Az utóbbi tíz évben 136 ezer fővel növekedett az elhelyezett gyermekek száma. Az óvodai ellátottság aránya 33,7 százalékról 54,3 százalékra, a napközi otthonokban elhelyezett tanulók aránya 6,6 százalékról 15.4 százalékra növekedett. A kormány az előterjesztést tudomásul vette, és megállapította, hogy az újabb óvodai és napközi otthoni férőhelyek létesítése, fejlesztése és ellátása állandó, fontos feladat. Felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, felhívta a vállalatokat és a tanácsokat, hogy az eddiginél ts fokozottabb együttműködéssel segítsék ezt a munkát. A külügyminiszter előterjesztésére a kormány jóváhagyta az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszakára utazó magyar delegáció összetételét és tevékenységének irányelveit. A honvédelmi miniszter jelentette a kormánynak, hogy a közeljövőben a Varsói Szerződés tagállamai közös hadgyakorlatot tartanaik, amelyen magyar katonai egységek is részt vesznek. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Plusz 80000 hízott sertés (Folytatás az 1. oldalról.) deményezés megvalósításához. Végül is az egyezség alapján a Ceglédi Állami Tangazdaság, valamint társa: a Nagykőrösi Állami Gazdaság, mint vállalta, 24 000 sertés elhelyezésére alkalmas férőhelyet épít. A Felsőbabádi Állami Gazdaság 4720, a Monori Állami Gazdaság és a Magyar- nándori Állami Gazdaság ugyancsak 4720, a törteli Aranykalász és a kőröstetét- leni Vörös Csillag termelőszövetkezet 3420 sertésférőhelyet létesít. A dunavarsányi Petőfi, az áporkai Egyetértés, a délegyház! Egyesült Törekvő, a ráckevei Aranykalász, a tököli Vörös Csillag, a lórévi Dunamente, a makádi Üj Élet és a taksonyi Egyesült Erő termelőszövetkezet közös ösz- szefogással 3700 sertés felnevelésére alkalmas nagyüzemi telepet alakít ki. Mint az igazgató elmondotta, az összes férőhely évente mintegy 80 000 sertés meghizlalását teszi lehetővé. Az új telepek 1972 végéig elkészülnek, s ettől kezdve terv szerint működnek majd. B. P. méjét. Ügy véljük, hogy az európai légkör — itt elsősorban a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság egyezményére gondolok — alkalmas arra, hogy létrejöjjenek a biztonsági konferencia feltételei. Hozzátehetem, hogy a vezető olasz politikusokkal folytatott tárgyalásaim alapján úgy látom, itt, Olaszországban, is van előrehaladás a konferencia gondolatának térhódításában. Tímár Mátyás részletesen elemezte exportunk szerkezetét, s végül egy kérdésre válaszolva beszámolt az árvízkárok helyreállítási munkálatairól. — A helyreállítással együtt 3—4 milliárdos kár érte az országot — mondta. — Megvizsgáltuk, szükséges-e módosítani emiatt terveinket, de úgy látjuk, a kár nem akkora, hogy eredeti célkitűzéseinken változtatni kellene. Csütörtökön Tímár Mátyás észak-olaszországi útja során Genovába érkezett, ahol megtekintette a kikötő berendezéseit. egész költségvetése mindössze 150 millió dollárt tett ki. Az erőmű építésé tellát meg inkább függő állapotba hozza Portugáliát a nagytőkés hatalmaktól. Amerikai, olasz, angol, nyugatnémet, francia, svájci és svéd monopoiiuinok vesznék részt a vállalkozásban. A Zemöesi Consorlie Hydroeiectrico részvényéiért az óriási tőkeerővel rendelkező Angló-American Corporation of South Africa vállalt kezességet. Igaz, ez volt az egyik fő cél az építéssel. Cabora Bassa Mozambik észak- nyugati részén, Tete tartományban, Zambézi folyamra épül, 500 kilométernyire a torkolattól. Már elhelyezése is mutatja, hogy építői nemcsak Mozambiknak szánnák általa áramot. A 155 méter magasra, 300 méter szélesre tervezett építmény nincs messze a rhodesiai határtól. Aránylag nem nagy költséggel áramot tud majd adni Zambiának és Malawinak is. Ez lesz Afrika legnagyobb, a világ negyedik erőműve. Ha mind a négy egység dolgozik, évi termelése 45 000 kilowattóra lesz. (Az egyiptomi óriás, Asszuán, évi termelése 10 000 kilowattóra!) Az áram segítségével olcsóbbá akarnák tenni a mozambiki bányák és gyárak termelését. A Zambézi vizéből létrehozott mesterséges tavak segítségével öntözni fogják Tete tartomány száraz sztyeppéit. Ettől azt várják, hogy Európából egymillió fehér bőrű telepes költözik majd Mozambikba; hatalmas tartalék lenne ez a fekete bőrűek elleni harcban. Cabora Bassa megvalósítása során ezer bantu családot kell kitelepíteni otthonából. A múltbeli gyakorlat szerint ezeket a munkalehetőségüktől megfosztott embereket — más vidékről odahur- coltakkal együtt — az erőmű építkezésénél, kényszermunkásokként használják majd fel. A mozambiki afrikaiakat még súlyosabban érinti azonban az, hogy az óriás erőmű felépítésével Mozambik portugál gyarmatosításában számos gazdag, katonailag erős nagyhatalom válik érdekeltté. Az építkezések fegyveres biztosításából ezek máris részt vállaltak. A Frelimo, a Felszabadítás! Front válaszképpen hadat üzent Cabora Bassának. Csapatainak egy részét az építkezések színhelyére vezényelte, hogy meggátolja az erőmű létrehozását. Mozambik népének létérdeke, hogy gazdasága fejlődjön, korszerűsödjön. De ennél is előbbrevaló, hogy megszabaduljon a gyarmatosítóktól. Ha ezt nem tudja elérni, csak azok élveznék a létesítmény hasznát. Ezért adta ki a Frelimo vezetősége a parancsot: „Romboljátok porig Cabora Bassát!” Máté György A PELOTA (híres baszk labdajáték) világbajnokság megnyitó ünnepségén, San Sebastianban egy baszk tüntető benzinnel leöntötte majd felgyújtotta magát és mintegy 20 méterrel Franco tábornok páholyától a mélybe ugrott. Az első kézfogás „Tornaőrs falu lakossága azzal a keresse! foruuit a magyar kormánynoz, nogy nyújtson segítségei igavonó erővel az aratasi munnak elvégzésére. Ha kozelöen van lovakkal rendentezö csapategyseg, felszólítom, hogy nyújtson segítséget igaerovel. A helyszínen egyezzen meg a csapategysé- gcnkel.” Enneit az utasításnak a kelte 1945. szeptemocr 24; az aláíró Ljovuskln, a magyarországi szövetséges Elleu- orző Bizottság vezernarl főnöke; a címzett pedig az Egerben állomásozó Anyiszimov ezredes. S most idézünk egy másik korabeli levelet, amelynek címzettje William C. Key vezérőrnagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai képviselője, aláírója pedig Vo- rosilov marsall: „A magyar kormány segítséget kér a Budapestet fenyegető árvíz elhárításához. Szükségesnek tartom közölni Önnel, hogy figyelembe véve a veszély komolyságát abban az esetben, ha a Duna medrét nem tisztítják meg idejében a felrobbantott hidak roncsaitól — a szovjet parancsnokság olyan határozatot hozott, hogy a lehető legnagyobb segítséget nyújtja Magyarországnak ... Kérem Ont, tájékoztasson a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban az Önök által tett intézkedésekről.” A levél dátuma 1945. október 2. Azért idéztük ezt a két dokumentumot, hogy felelevenítsük olvasóink emlékezetében az ország akkori helyzetét. A két dátum között pedig kiemelünk egy harmadikat: 1945. szeptember 25-ét. Ezen a napon megjelent a rendkívüli magyar minisztertanácson Vo- rosilov marsall és a kővetkező szövegű levelet nyújtotta át a jelenlévőknek: „A szovjet kormány — figyelembevevő azt a közreműködést, amely- lyel Magyarország hozzájárult a szövetségesek harcának sikeréhez a hitlerista Németország ellen, és figyelembevé- ve, hogy az ideiglenes magyar nemzeti kormány lojálisán végrehajtja az 1945. évi január hó 20-án megkötött fegyverszüneti egyezményt, — elhatározta, hogy Magyarországgal felveszi a diplomáciai kapcsolatokat és ajánlja a kölcsönös követküldést.” S hogy ne csak az ország belső állapotát, hanem nemzetközi helyzetét is jellemezzük, írjunk ide egy — ugyancsak korabeli — mondatot. Trumann amerikai elnök így nyilatkozott 1945 július végén a potsdami értekezleten: „Nem szándékszunk diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a szóban forgó országok kormányaival.” A megjegyzés Magyarországnak is szólt. A Szovjetunió döntése voltaképpen az első baráti kéz- nyújtás volt, az első segítség, hogy Magyarország nemzetközi rangot nyerhessen. Hasonlítsuk össze azt a világot, negyedszázad előtti nemzetközi helyzetünket a maival. »la: az ENSZ-beu magas tisztségeket viselnek küldötteink. Ma: magasrangu külföldi polí- luviisou érkeznek Budapestre, vezetőink véleményét kérik, tanácskoznak" velük és hivatkoznak rájuk, küldötteink négy világrészben ünnepélyesen es tisztelettel fogadott vendégek. Ilyen szép és fényes az ív, amely azt a nemzetközi pályát jelzi, amelyet Magyar- ország 1945-től 1970-ig megtett. Az első, nemzetközi rangot adó szovjet kéznyújtástől máig. Magyarország a szocialista közösség tagja lett. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy egy régi szövetségi rendszerből újba lépett. Szövetségváltoztatásban volt részünk hajdanán is elégszer. Most: történelmi méretű változás állt be. A két világháború között a magyar kormányok a legsötétebb reakciót képviselték és szolgálták, önpusztító háború szekeréhez kötötték hazánkat, a gyűlölködés és a sovinizmus mérgével igyekezték fertőzni a népet. Most: a haladás táborában talál bennünket a történelem, ahogyan az 1848- ban volt. Csak hogy akkor tiszavirág életű volt ez az állapot, most azonban tartós, egyszer s mindenkorra való. Magyarország nem nagy, nem is erős. Szerények akarunk lenni. Régen is kis ország voltunk, ma is — mégis hogy megváltozott helyünk, szerepünk a világban! Régen a kicsiség kiszolgáltatottságot jelentett, kiszolgáltatottságot az imperialista erők játékának, »la a kicsiséget ellensúlyozzák barátaink. A szocialista közösség megvédi minden tagját. A szocialista közösség erőt kölcsönöz minden tagjának. A szocialista közösség lehetőséget nyújt minden tagjának, hogy szeles körű nemzetközi tevékenységet fejtsen kt. S a szocialista közösségnek szüksége is van arra, hogy minden tagja hozzájáruljon legjobb képességeivel, önálló kezdeményezéseivel a közös ügyhöz. Magyarország igyekszik becsülettel eleget tenni ennek a feladatának, s tiszteletre méltó helyet vívott ki magának a népek családjában. Nem felejtjük el azonban, hogy az első segítséget, a kezdő sebességet ezen az úton a Szovjetunió adta, egyebek között a diplomáciai kapcsolatok felvételével. Azóta is elsősorban a szocialista világhatalom támogatása és védelme teszi lehetővé, hogy nemzeti értékeinket kihasználhassuk, képességeinket valóban kibontakoztathassuk nemzetközi téren is. Negyedszázad telt el azóta, hogy Tornaőrs igavonó erőt kért, hogy a hídroncsokat el kellett távolítani a Dunából. Megváltoztak a feladatok, meg a kapcsolat formái, a lényeg azonban megmaradttá magyar nép tudja, hogy mindig számíthat a Szovjetunióra. Tatár Imre Amikor legutóbb írtam egy sorozatot az NDK-ról, két kollégám is félreértett. Az első, akivel egy szerkesztőségben dolgozom, azt kérdezte tőlem, hogy mondd, öregem, hány napig, mennyi ideig jártál te az NDK-ban? Mondom neki válaszként .hogy tíz napig, májusban, és öt napig júniusban. Azt mondja, nagy fantáziád lehet, hogy erről a tizenöt napról 10 folytatásból álló sorozatot képes vagy megírni. Én, folytatta, tavaly 14 napig jártam Suhl megyében, és csak két írást voltál hajlandó tőlem leközölni. Igaz, ezt te megteheted, mérhetsz fukar kezekkel is, hiszen főszerkesztő vagy. Értettem, mit akart mondani a kollégám, és hogy ne maradjon kétségek között, megtoldottam az előbbi állításomat a következőkkel. Egy évig voltam Németországban hadifogságban, és végül egy év után ötvenvalahány kilósán, több hadifogságból megszökve jöttem haza. Azután hét év alatt hatszor jártam az NDK-ban, mindenütt, ahova elvittek, vagy ahova kedvem tartotta elutazni. Talán az egy év meg ez a hatszor két-hárcm hét megérdemelt egy sorozatot. Ebben maradtunk, remélem, talán még az olvasó is megbocsátotta azt az úti beszámolót. A másik kolléga, aki félreértett (és akivel nem egy szerkesztőségben dolgozom) több dolgot is szem elől tévesztett. De a sok közül nekem a legjobban az fájt, hogy ő, a betűvető, a szakma-, brancsbéli, a vájtfülű nem volt hajlandó megérteni, hogy az írásoknak is annyiféle hangszerelésük van, pontosan annyi, mint a zenének. Hát létezik annál meghatóbb öröm (számomra) és egyben bizonyíték (remélem: sokunk számára), a mi változó életünkre, mint a tény? Drezdában 1945-ben átöleltük egymást Szedlák Sándor szökött hadifogollyal, jó szerencsét és egy darab kenyeret kívánva egymásnak: irány Magyarország (neki Szécsény, nekem- Gyöngyös). És huszonöt év múlva újból (azóta először) ismét találkozni Drezdában a pályaudvaron, ott ahol 22 évesen, ötvenvalahány kilósán elváltunk. És ebben nem is az az érdekes, hogy most hány évesek vagyunk, sokkal inkább az, amit próbáltam hangsúlyozni (lehet sikertelenül), hogy ezen a földön, ahol az isten átka vert minden embert, mert a hitleri Németország kihívta maga ellen az istenek, az emberiség nemes dühét és haragját, nos ezen a földön, ahol két éhenkórász 25 éve búcsúzott egymástól, pontosan ezen a földön és nem odahaza találkozik ez a két ember és az éhező senkiből igazgató lett, akinek fia most a szocialista német földön. Drezdában végzi egyetemi tanulmányait. Mit csinál ilyenkor két ember, ha Drezdából ismét hazafelé tart a vonat? Nem lop, nem kér, illetve kér a pénzéért a 30 fokos melegben, a nemzetközi gyorson, a csehszlovák pincértől egy üveg sört Lehetőleg hideg sört. És emlékezik és szidja a fasizmust, mint ahogy a német elvtársakkal is egy- egy pohár sör mellé ültünk a rekkenő hőségben és elevenítettük a múltat, meghánytuk- vetettük a világ sorsát, a szocializmus jövőjét, mindent amit becsületes emberek sör mellett és sör nélkül is beszélni szoktak egymással. Mindezt csupán azért vetettem most papírra, hogy megindokoljam a következő történetet de előbb feltegyek magamnak (kollégám helyett) egy kérdést: hányszor is jártam én Szolnokon? Rengetegszer, de hát nem mindegy? Tulajdonképpen Szolnokon akármeny- nyiszer jártam is, plasztikus emléket bennen mindössze 3— 4 hely, ember, esemény hagyott és bármilyen furcsa (bár nagyon szeretem szolnoki ismerőseimet, barátaimat) az első, aki és ami idetolakszik emberként is, emlékként is, éppenséggel nem szolnoki. És hogy a gondolattársítást próbáljam érthetővé magyarázni, Szedlák Sándor egykori katonacimborám, sanyarú Ságomban, kenyér nélküli cimborám, éppen annyira nem német, mint amennyire én nem vagyok. Mit keresett hát az NDK-sorozatban? A válasz egy kérdés: mit kerestünk mi 1944—45-ben Németországban? És mit találtunk ma, 1970-ben az NDK-ban? Erről ennyit és azért ilyen hosszan, mert ezzel próbálom indokolni, hogy egy pesti ember, aki Gyulán igazgató, akivel életember először Moszkvában találkoztam, s akivel végül is legutóbb Szolnokon hozott ösz- sze a sorsom, nos mit keres ez az ember a szolnoki cím alatti történetben, hogyan tévedt ebbe az írásba.
