Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

2 "X/űHap 1910. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK CSAK RÖVIDEN MOSZKVÁBAN hivatalo­san bejelentették, hogy And­rej Gromtko külügyminiszter november 10. és 16. között hi­vatalos látogatást tesz Olasz­országban az olasz kormány meghívására. A SZOVJET FŐVÁROSBAN hivatalosan bejelentették, hogy Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszterelnök október máso­dik felében hivatalos látoga­tásra a Szovjetunióba érkezik. BELGRÁDBAN hivatalo­san közölték, hogy a belga ki­rály és királyné meghívására Joszip Broz Tito köztársasági elnök, feleségével október 6- tól 9-ig hivatalos látogatást tesz Belgiumban. JANE FONDA amerikai filmszínésznő 2500 dollár óva­dékot fizetett le egy New York-i bíróságon Malik Sha- kurnak, a „fekete párducok” nevű szervezet egyik tagjának ideiglenes szabadon bocsátása ellenében.. Mozambiki mozaik 2. A kártékony erőmű Négy évszázadon át Portugália afféle rablógazdálkodást folyta­tott Mozambikban: minden moz­dítható! elvitt onnan. A fehér tulajdonban levő farmokon és a kényszermunka-telepeken roppant elmaradott eszközökkel folyt (és folyik ma is) a termelés. Mozambik fontosabb mezőgaz­dasági terméke az olajos magvak több fajtája, a kókuszreszelék, a gyapot, a cukornád, a rizs, a tea és a dohány. Iparának nagy része e termékek feldolgozásával fog­lalkozik, ezenkívül elég jelentős petróleum! inomítói, cementgyárai és gyémántcsiszolói is vannak. Am kőolaj, szén-, bauxit-, színes­fém- és ezüstbányáiban éppen olyan eszközökkel dolgoznak, mint száz évvel ezelőtt... A bá­nyászok és a hozzájuk beosztott kényszermunkások bére, de a termelékenysége is, igen ala­csony. A portugál vállalatok pro­fitja így is óriási, hiszen a mun­kabér'és a szállítás majdnem in­gyenes. Mégis, a termelésnek ezt az elavult módját nem lehetett már fenntartani: a nyersanyagok világpiaci ára termelékenyebb üzemekhez idomult. A Mozambik- ból jövő árukat, azok drágasága miatt egyre nehezebben lehetett eladni. A korszerűsítés gondolata még­sem innen ered — a portugál gyarmatosítók így is megeléged­tek volna Mozambik hasznával. A gondot az Afrikában is fellán­golt szabadságharcok, a politikai­lag függetlenné vált afrikai or­szágok példája és a Frelimo, a mozambiki felszabad ítási front harcának kibontakozása okozta a gyarmattatóknak. Portugália vad erőszakkal lépett fel a Frelimo, ellen: kivégzés, börtön, a parti­zán járta falvak felegétése járja évek óta. De ereje kevés, fegy­verzete kezdetleges. Ekkor vető- döt fel a gondolat: érdekeltté kell tenni Mozambikban a nagy euró­pai és amerikai monopóliumokat, valamint a szomszédos, fajgyűlölő kormányokat, Dél-Afrikát és Rhodésiát. Ezek segítségével Por­tugália el tudja majd fojtani az afrikaiak szabadságmozgalmait. így került sor 1963-ban Cabora Hassa erőművének tervezésére. A terv eleve úgy készült, hogy ab­ban a portugál tőke játssza a leg­kisebb szerepet. Költségeit előze­tesen 400 millió amerikai dollárra becsülik. Portugália 1963. évi Tímár Mátyás sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) lemben csekély a szocialista országok részesedése. Tímár Mátyás rámutatott, hogy Olaszországba irányuló mezőgazdasági kivitelünkben a közös piaci rendtartás bizo­nyos gondokat okoz. Ügy vél­jük, kölcsönös érdek, hogy eb­ben is hosszú távra szóló sta­bil alapokra helyezzük kap­csolatainkat. A tudósítók kérdéseire vá­laszolva, Tímár Mátyás szólt az európai biztonsági konfe­rencia előkészítéséről. Ismere­tes — mondotta —, hogy mi Magyarországon fontosnak | tartjuk az európai biztonság gondolatát, támogatjuk a kon­ferencia összehívásának esz­Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) betakarítani. Az árvíz és az esőzések nyomán keletkezett belvíz is hozzájárult, hogy a gabona-, szőlő- és gyümölcs- termés lényegesen kevesebb a tavalyinál. Az őszi munkák: 4 millió holdról a termés beta­karítása, talajelőkészítés há­rom és fél millió holdon, a szőlő leszüretelése és feldol­gozása, valamint a közel 2 millió tonna gyümölcs és zöld­ség betakarítása jelentős erő­feszítéseket és körültekintő munkaszervezést kíván a me­zőgazdaság dolgozóitól. Az őszi vetésekhez elegendő ve­tőmag áll rendelkezésre. A műtrágyaellátás javult, de foszfortartalmú műtrágyából nem tudják az igényeket ma­radéktalanul kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemek­ben rendelkezésre áHó gé­pekkel az őszi mezőgazdasá­gi munkák csak akkor fe­jezhetők be időben, ha nyúj­tott, illetve kettős műszak­ban, az előző éveknél na­gyobb arányban üzemelte­tik a gépeket. Ezenkívül, igen sok kézi munkaerőre van szükség, ezért minden moz­gósítható, kisegítő munkaerőt be kell vonni a betakarítási munkába. A pénzügyminiszter előter­jesztése alapján a kormány ha­tározatot hozott a borforgalmi adó új rendszerének kialakí­tásáról. Egyszerűbbé válik az adóztatás, mivel azok a terme­lők, akiknek évi bortermése nem haladja meg az 5 hektoli­tert (tehát a termelők csaknem 90 százaléka) a jövőben nem esetenként, hanem a többi adóhoz hasonlóan évenként s az ötévi átlagtermés alapján átalánnyal fizetik majd bor­forgalmi adójukat. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beszámolt az óvodák és napközi otthonok vizsgálatának eredményéről. Az óvodákban és napközi ott­honokban 400 ezer gyermek felügyeletét és nevelését látják el. Az utóbbi tíz évben 136 ezer fővel növekedett az elhe­lyezett gyermekek száma. Az óvodai ellátottság aránya 33,7 százalékról 54,3 százalékra, a napközi otthonokban elhelye­zett tanulók aránya 6,6 száza­lékról 15.4 százalékra növeke­dett. A kormány az előterjesz­tést tudomásul vette, és meg­állapította, hogy az újabb óvo­dai és napközi otthoni férőhe­lyek létesítése, fejlesztése és ellátása állandó, fontos fel­adat. Felkérte a Szakszerveze­tek Országos Tanácsát, felhív­ta a vállalatokat és a tanácso­kat, hogy az eddiginél ts foko­zottabb együttműködéssel se­gítsék ezt a munkát. A külügyminiszter előter­jesztésére a kormány jóvá­hagyta az ENSZ-közgyűlés ju­bileumi ülésszakára utazó ma­gyar delegáció összetételét és tevékenységének irányelveit. A honvédelmi miniszter je­lentette a kormánynak, hogy a közeljövőben a Varsói Szer­ződés tagállamai közös had­gyakorlatot tartanaik, amelyen magyar katonai egységek is részt vesznek. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Plusz 80000 hízott sertés (Folytatás az 1. oldalról.) deményezés megvalósítá­sához. Végül is az egyezség alapján a Ceglédi Állami Tangazda­ság, valamint társa: a Nagy­kőrösi Állami Gazdaság, mint vállalta, 24 000 sertés elhelye­zésére alkalmas férőhelyet épít. A Felsőbabádi Állami Gazdaság 4720, a Monori Ál­lami Gazdaság és a Magyar- nándori Állami Gazdaság ugyancsak 4720, a törteli Aranykalász és a kőröstetét- leni Vörös Csillag termelőszö­vetkezet 3420 sertésférőhelyet létesít. A dunavarsányi Petőfi, az áporkai Egyetértés, a dél­egyház! Egyesült Törekvő, a ráckevei Aranykalász, a tö­köli Vörös Csillag, a lórévi Dunamente, a makádi Üj Élet és a taksonyi Egyesült Erő termelőszövetkezet közös ösz- szefogással 3700 sertés felne­velésére alkalmas nagyüzemi telepet alakít ki. Mint az igazgató elmon­dotta, az összes férőhely évente mintegy 80 000 sertés meghizlalását teszi lehe­tővé. Az új telepek 1972 végéig el­készülnek, s ettől kezdve terv szerint működnek majd. B. P. méjét. Ügy véljük, hogy az európai légkör — itt elsősor­ban a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság egyez­ményére gondolok — alkalmas arra, hogy létrejöjjenek a biz­tonsági konferencia feltételei. Hozzátehetem, hogy a vezető olasz politikusokkal folytatott tárgyalásaim alapján úgy lá­tom, itt, Olaszországban, is van előrehaladás a konferen­cia gondolatának térhódításá­ban. Tímár Mátyás részletesen elemezte exportunk szerkeze­tét, s végül egy kérdésre vá­laszolva beszámolt az árvízká­rok helyreállítási munkálatai­ról. — A helyreállítással együtt 3—4 milliárdos kár érte az országot — mondta. — Meg­vizsgáltuk, szükséges-e módo­sítani emiatt terveinket, de úgy látjuk, a kár nem akkora, hogy eredeti célkitűzéseinken változtatni kellene. Csütörtökön Tímár Mátyás észak-olaszországi útja során Genovába érkezett, ahol meg­tekintette a kikötő berendezé­seit. egész költségvetése mindössze 150 millió dollárt tett ki. Az erőmű építésé tellát meg inkább függő ál­lapotba hozza Portugáliát a nagy­tőkés hatalmaktól. Amerikai, olasz, angol, nyugatnémet, fran­cia, svájci és svéd monopoiiuinok vesznék részt a vállalkozásban. A Zemöesi Consorlie Hydroeiectrico részvényéiért az óriási tőkeerő­vel rendelkező Angló-American Corporation of South Africa vál­lalt kezességet. Igaz, ez volt az egyik fő cél az építéssel. Cabora Bassa Mozambik észak- nyugati részén, Tete tartomány­ban, Zambézi folyamra épül, 500 kilométernyire a torkolattól. Már elhelyezése is mutatja, hogy épí­tői nemcsak Mozambiknak szán­nák általa áramot. A 155 méter magasra, 300 méter szélesre ter­vezett építmény nincs messze a rhodesiai határtól. Aránylag nem nagy költséggel áramot tud majd adni Zambiának és Malawinak is. Ez lesz Afrika legnagyobb, a világ negyedik erőműve. Ha mind a négy egység dolgozik, évi ter­melése 45 000 kilowattóra lesz. (Az egyiptomi óriás, Asszuán, évi ter­melése 10 000 kilowattóra!) Az áram segítségével olcsóbbá akar­nák tenni a mozambiki bányák és gyárak termelését. A Zambézi vizéből létrehozott mesterséges tavak segítségével öntözni fogják Tete tartomány száraz sztyeppéit. Ettől azt várják, hogy Európából egymillió fehér bőrű telepes köl­tözik majd Mozambikba; hatal­mas tartalék lenne ez a fekete bőrűek elleni harcban. Cabora Bassa megvalósítása so­rán ezer bantu családot kell ki­telepíteni otthonából. A múltbeli gyakorlat szerint ezeket a mun­kalehetőségüktől megfosztott em­bereket — más vidékről odahur- coltakkal együtt — az erőmű építkezésénél, kényszermunkások­ként használják majd fel. A mozambiki afrikaiakat még súlyosabban érinti azonban az, hogy az óriás erőmű felépítésé­vel Mozambik portugál gyarmato­sításában számos gazdag, katonai­lag erős nagyhatalom válik érde­keltté. Az építkezések fegyveres biztosításából ezek máris részt vállaltak. A Frelimo, a Felszabadítás! Front válaszképpen hadat üzent Cabora Bassának. Csapatainak egy részét az építkezések színhe­lyére vezényelte, hogy meggátolja az erőmű létrehozását. Mozambik népének létérdeke, hogy gazdasága fejlődjön, korsze­rűsödjön. De ennél is előbbrevaló, hogy megszabaduljon a gyarma­tosítóktól. Ha ezt nem tudja el­érni, csak azok élveznék a léte­sítmény hasznát. Ezért adta ki a Frelimo vezető­sége a parancsot: „Romboljátok porig Cabora Bassát!” Máté György A PELOTA (híres baszk labdajáték) világbajnokság megnyitó ünnepségén, San Sebastianban egy baszk tünte­tő benzinnel leöntötte majd felgyújtotta magát és mintegy 20 méterrel Franco tábornok páholyától a mélybe ugrott. Az első kézfogás „Tornaőrs falu lakossága az­zal a keresse! foruuit a ma­gyar kormánynoz, nogy nyújt­son segítségei igavonó erővel az aratasi munnak elvégzésé­re. Ha kozelöen van lovakkal rendentezö csapategyseg, fel­szólítom, hogy nyújtson segít­séget igaerovel. A helyszínen egyezzen meg a csapategysé- gcnkel.” Enneit az utasításnak a kelte 1945. szeptemocr 24; az aláíró Ljovuskln, a ma­gyarországi szövetséges Elleu- orző Bizottság vezernarl főnö­ke; a címzett pedig az Eger­ben állomásozó Anyiszimov ezredes. S most idézünk egy másik korabeli levelet, amelynek címzettje William C. Key ve­zérőrnagy, a Szövetséges El­lenőrző Bizottság amerikai képviselője, aláírója pedig Vo- rosilov marsall: „A magyar kormány segítséget kér a Bu­dapestet fenyegető árvíz elhá­rításához. Szükségesnek tar­tom közölni Önnel, hogy fi­gyelembe véve a veszély ko­molyságát abban az esetben, ha a Duna medrét nem tisz­títják meg idejében a felrob­bantott hidak roncsaitól — a szovjet parancsnokság olyan határozatot hozott, hogy a le­hető legnagyobb segítséget nyújtja Magyarországnak ... Kérem Ont, tájékoztasson a szóban forgó kérdéssel kapcso­latban az Önök által tett in­tézkedésekről.” A levél dátu­ma 1945. október 2. Azért idéztük ezt a két do­kumentumot, hogy felelevenít­sük olvasóink emlékezetében az ország akkori helyzetét. A két dátum között pedig ki­emelünk egy harmadikat: 1945. szeptember 25-ét. Ezen a na­pon megjelent a rendkívüli magyar minisztertanácson Vo- rosilov marsall és a kővetkező szövegű levelet nyújtotta át a jelenlévőknek: „A szovjet kormány — figyelembevevő azt a közreműködést, amely- lyel Magyarország hozzájá­rult a szövetségesek harcának sikeréhez a hitlerista Német­ország ellen, és figyelembevé- ve, hogy az ideiglenes magyar nemzeti kormány lojálisán végrehajtja az 1945. évi január hó 20-án megkötött fegyver­szüneti egyezményt, — elha­tározta, hogy Magyarországgal felveszi a diplomáciai kapcso­latokat és ajánlja a kölcsönös követküldést.” S hogy ne csak az ország belső állapotát, hanem nem­zetközi helyzetét is jellemez­zük, írjunk ide egy — ugyan­csak korabeli — mondatot. Trumann amerikai elnök így nyilatkozott 1945 július végén a potsdami értekezleten: „Nem szándékszunk diplomá­ciai kapcsolatokat létesíteni a szóban forgó országok kormá­nyaival.” A megjegyzés Ma­gyarországnak is szólt. A Szovjetunió döntése volta­képpen az első baráti kéz- nyújtás volt, az első segítség, hogy Magyarország nemzetkö­zi rangot nyerhessen. Hasonlítsuk össze azt a vilá­got, negyedszázad előtti nem­zetközi helyzetünket a maival. »la: az ENSZ-beu magas tiszt­ségeket viselnek küldötteink. Ma: magasrangu külföldi polí- luviisou érkeznek Budapestre, vezetőink véleményét kérik, tanácskoznak" velük és hivat­koznak rájuk, küldötteink négy világrészben ünnepélye­sen es tisztelettel fogadott ven­dégek. Ilyen szép és fényes az ív, amely azt a nemzetközi pályát jelzi, amelyet Magyar- ország 1945-től 1970-ig megtett. Az első, nemzetközi rangot adó szovjet kéznyújtástől máig. Magyarország a szocialista közösség tagja lett. Ez azon­ban nemcsak azt jelenti, hogy egy régi szövetségi rendszer­ből újba lépett. Szövetség­változtatásban volt részünk hajdanán is elégszer. Most: történelmi méretű változás állt be. A két világháború között a magyar kormányok a legsö­tétebb reakciót képviselték és szolgálták, önpusztító háború szekeréhez kötötték hazánkat, a gyűlölködés és a soviniz­mus mérgével igyekezték fer­tőzni a népet. Most: a haladás táborában talál bennünket a történelem, ahogyan az 1848- ban volt. Csak hogy akkor ti­szavirág életű volt ez az álla­pot, most azonban tartós, egy­szer s mindenkorra való. Magyarország nem nagy, nem is erős. Szerények aka­runk lenni. Régen is kis or­szág voltunk, ma is — mégis hogy megváltozott helyünk, szerepünk a világban! Régen a kicsiség kiszolgáltatottságot je­lentett, kiszolgáltatottságot az imperialista erők játékának, »la a kicsiséget ellensúlyoz­zák barátaink. A szocialista közösség megvédi minden tag­ját. A szocialista közösség erőt kölcsönöz minden tagjának. A szocialista közösség lehetősé­get nyújt minden tagjának, hogy szeles körű nemzetközi tevékenységet fejtsen kt. S a szocialista közösségnek szük­sége is van arra, hogy minden tagja hozzájáruljon legjobb képességeivel, önálló kezde­ményezéseivel a közös ügy­höz. Magyarország igyekszik be­csülettel eleget tenni ennek a feladatának, s tiszteletre mél­tó helyet vívott ki magának a népek családjában. Nem fe­lejtjük el azonban, hogy az első segítséget, a kezdő sebes­séget ezen az úton a Szovjet­unió adta, egyebek között a diplomáciai kapcsolatok fel­vételével. Azóta is elsősorban a szocialista világhatalom tá­mogatása és védelme teszi le­hetővé, hogy nemzeti érté­keinket kihasználhassuk, ké­pességeinket valóban kibonta­koztathassuk nemzetközi téren is. Negyedszázad telt el azóta, hogy Tornaőrs igavonó erőt kért, hogy a hídroncsokat el kellett távolítani a Dunából. Megváltoztak a feladatok, meg a kapcsolat formái, a lényeg azonban megmaradttá magyar nép tudja, hogy mindig szá­míthat a Szovjetunióra. Tatár Imre Amikor legutóbb írtam egy sorozatot az NDK-ról, két kol­légám is félreértett. Az első, akivel egy szerkesztőségben dolgozom, azt kérdezte tőlem, hogy mondd, öregem, hány na­pig, mennyi ideig jártál te az NDK-ban? Mondom neki vá­laszként .hogy tíz napig, má­jusban, és öt napig júniusban. Azt mondja, nagy fantáziád le­het, hogy erről a tizenöt nap­ról 10 folytatásból álló soroza­tot képes vagy megírni. Én, folytatta, tavaly 14 napig jár­tam Suhl megyében, és csak két írást voltál hajlandó tő­lem leközölni. Igaz, ezt te megteheted, mérhetsz fukar kezekkel is, hiszen főszerkesz­tő vagy. Értettem, mit akart mondani a kollégám, és hogy ne maradjon kétségek között, megtoldottam az előbbi állítá­somat a következőkkel. Egy évig voltam Németor­szágban hadifogságban, és vé­gül egy év után ötvenvalahány kilósán, több hadifogságból megszökve jöttem haza. Az­után hét év alatt hatszor jár­tam az NDK-ban, mindenütt, ahova elvittek, vagy ahova kedvem tartotta elutazni. Ta­lán az egy év meg ez a hatszor két-hárcm hét megérdemelt egy sorozatot. Ebben marad­tunk, remélem, talán még az olvasó is megbocsátotta azt az úti beszámolót. A másik kolléga, aki félreér­tett (és akivel nem egy szer­kesztőségben dolgozom) több dolgot is szem elől tévesztett. De a sok közül nekem a leg­jobban az fájt, hogy ő, a betű­vető, a szakma-, brancsbéli, a vájtfülű nem volt hajlandó megérteni, hogy az írásoknak is annyiféle hangszerelésük van, pontosan annyi, mint a zenének. Hát létezik annál meghatóbb öröm (számomra) és egyben bizonyíték (remé­lem: sokunk számára), a mi változó életünkre, mint a tény? Drezdában 1945-ben átöleltük egymást Szedlák Sándor szö­kött hadifogollyal, jó szeren­csét és egy darab kenyeret kí­vánva egymásnak: irány Ma­gyarország (neki Szécsény, ne­kem- Gyöngyös). És huszonöt év múlva újból (azóta először) ismét találkoz­ni Drezdában a pályaudvaron, ott ahol 22 évesen, ötvenvala­hány kilósán elváltunk. És eb­ben nem is az az érdekes, hogy most hány évesek va­gyunk, sokkal inkább az, amit próbáltam hangsúlyozni (le­het sikertelenül), hogy ezen a földön, ahol az isten átka vert minden embert, mert a hitleri Németország kihívta maga el­len az istenek, az emberiség nemes dühét és haragját, nos ezen a földön, ahol két éhen­kórász 25 éve búcsúzott egy­mástól, pontosan ezen a föl­dön és nem odahaza találko­zik ez a két ember és az éhe­ző senkiből igazgató lett, aki­nek fia most a szocialista né­met földön. Drezdában végzi egyetemi tanulmányait. Mit csinál ilyenkor két ember, ha Drezdából ismét hazafelé tart a vonat? Nem lop, nem kér, illetve kér a pénzéért a 30 fo­kos melegben, a nemzetközi gyorson, a csehszlovák pincér­től egy üveg sört Lehetőleg hideg sört. És emlékezik és szidja a fasizmust, mint ahogy a német elvtársakkal is egy- egy pohár sör mellé ültünk a rekkenő hőségben és elevení­tettük a múltat, meghánytuk- vetettük a világ sorsát, a szo­cializmus jövőjét, mindent amit becsületes emberek sör mellett és sör nélkül is be­szélni szoktak egymással. Mindezt csupán azért vetettem most papírra, hogy megindo­koljam a következő történetet de előbb feltegyek magamnak (kollégám helyett) egy kér­dést: hányszor is jártam én Szolnokon? Rengetegszer, de hát nem mindegy? Tulajdon­képpen Szolnokon akármeny- nyiszer jártam is, plasztikus emléket bennen mindössze 3— 4 hely, ember, esemény ha­gyott és bármilyen furcsa (bár nagyon szeretem szolnoki is­merőseimet, barátaimat) az első, aki és ami idetolakszik emberként is, emlékként is, éppenséggel nem szolnoki. És hogy a gondolattársítást pró­báljam érthetővé magyaráz­ni, Szedlák Sándor egykori katonacimborám, sanyarú Sá­gomban, kenyér nélküli cim­borám, éppen annyira nem német, mint amennyire én nem vagyok. Mit keresett hát az NDK-sorozatban? A válasz egy kérdés: mit kerestünk mi 1944—45-ben Németország­ban? És mit találtunk ma, 1970-ben az NDK-ban? Erről ennyit és azért ilyen hosszan, mert ezzel próbálom indokol­ni, hogy egy pesti ember, aki Gyulán igazgató, akivel éle­tember először Moszkvában találkoztam, s akivel végül is legutóbb Szolnokon hozott ösz- sze a sorsom, nos mit keres ez az ember a szolnoki cím alatti történetben, hogyan té­vedt ebbe az írásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom