Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

1970. SZEPTEMBER 20., VASÄRNAP

H£crs«

BODO BÉLA:

Svejknél, Prágában

II ogy is írja Hasek: a báró11 né közben előszedte kosarából az ajándékokat Egy tucat sült csirkét, rózsaszínű selyempapírba csomagolva, fekete-sárga zsinórral átkötve, két üveg hadilikőrt, rákötözött címkével, amelyen ez a felírás állt: „Gott strafe England” (Isten verje Angliát), a címke másik oldalán Ferenc József és Vilmos császár volt látható, kézen fogva, mintha éppen azt a gyerekjátékot akarnák játszani, hogy: „Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva, Nyuszi, talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.”

Kísérőnk megállít a nagy fehér épület előtt. Kórház. Itt feküdt — mondja — a „szimulánsok” közt Svejk, a derék katona. Itt kapta az ajándékokat ... Mert Jaroslav Hasek hőse valóban élt, ku- tyapecéri és közös hadseregbeli mivoltában.

Prágf gót templomait nézegetjük éppen, a tűhegyes, bűbájos, karcsú tornyokat, a híres prágai zsidó temető szorosan egymásra hordott sírköveit, a gélemet készítő rabbi sírját, amikor hirtelen elöntött a svejki hangulat. Szinte láttam, hogyan osztja szét a derék katona az agg osztrák bárónő sült csirkéit a szimulánsok közt, akiket beöntéssel, aszpirinnel s kinines vízzel kúrálnak a hadikórházban, hogy észre térjenek, s kimenjenek az első világháború vágóhídjára, meghalni a gyűlölt monarchiáért.

Felnevettünk kísérőnkkel, emlékezve a derék katona mulattató, mégis mély értelmű kalandjaira — nékem külön jólesett, hogy a szépséges Prága látogatásakor megálltunk a látnivalónak éppen nem nevezetes kórházépület előtt. Svejk miatt — olyan hangsúllyal, mintha más országban valaki azt mondaná: itt élt Bovaryné, vagy másutt: itt vívott halálos párbajt Anyegin. Vagyis egy remekmű. a rangos irodalom bevonult a városemlékek sorába, a sok száz éves harangjáték ékessége, a Hradzsin termei mellett egy semmitmondó kórházi

rangot, csontkezével pedig kiveri a perceket — memento móri, gondolj a halálra, az időd lejárt.

Czép. Érdekes. Ismét Svejk- ^ re kell gondolnom és „szimulánsaira”, akik közt például három súlyos tüdőbeteget addig kúráltak a frontra küldésük érdekében kininnel és beöntéssel, míg a temetőbe nem kerültek.

Aztán az ódon, szép Prága után megnézzük az új városrészt, a magasodó új lakótelepeket, a virágos ablakokat, a parkokat, a játszó gyermekeket. Emlékezz az élőkre! Svejkre is, de az élőkre is kell emlékezni, az élőkre gondolni, azokra is, akik ebben a szép városban laknak és mindenkire, mindenhol...

;'/////////////. v/////zw////////////////ff

i'ssssssyyyssssjwrsssyssjrsyssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*

55 HÉRA ZOLTÁN:

A régi hegyen

Emelj csak, magas öklödön tarts, mutasd a tájat lebegőben.

A bádogtornyot, a réten a tócsát ragyogtasd, mutasd.

Hozd fel a régi delet a mélyből, feszítsd az égre, homorítsd, és rop tess el engem újra, a fény árkai között, szemben a széllel.

Lejt az a hegy, ama másik, magasan áteresztett hunyorít lenti szurdoka.

Hadd, hogy magamat fölragadjon, a tüskék elől, a nyirok elől.

Oly teljes e dél.

Hadd kezdjem újra.

VsSSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSSSSS/SSSSSSJ

Barna bögre

szép barna bögrét. Szegény vagyok, de meglátod, megadom majd az árát, ha kap-i hatnék egyet hitelbe.

A boltos fiú először durván leszólta a társát, de egyszerre csalt tágra nvílt a szeme, kaján ötlete támadt.

— Ide hallgass, nem bánom, megkapod karácsonyra a barna bögrét, de azért megkell, hogy dolgozzál.

— Megdolgozni? De hát holds mit dolgozhatnék?

— A karácsonyi szünidőig! minden reggel eljössz a házunk sarkához és a táskámat elviszed az iskoláig. Ha meg-i teszed, megkapod a bögrét hitelbe.

Jancsi lesütötte a szemét, nagyon is jól megértette, miről van szó, de nem habozott egy pillanatig sem, vállalta a feladatot. Nagyanyunak meg. lesz a barna bögréje.

Napról napra cipelte a boltos fiú táskáját, meg a sajátját. Kétszer annyi utat kellett megtennie, mint ezelőtt, mert ellenkező irányban laktak.

Egy hét múlva szokatlanul nehéznek találta a táskát, a rákövetkező héten még sú-> lyosabbnak. Érezte, tudta, hogy a másik ki akar vele. babrálni, de meg sem mukkant. Biztos, hogy tégla van a könyvek között.

Szerencsére eljött a karácsonyi szünidő, letelt a súlyos penitencia. Jancsi pedig megkapta a barna bögrét.

Szép ünnepi estjük volt. Nagyanyu boldogan forgatta a barna bögrét, és kortyolgatta az ízes malátakávét.

Csípős hideg karácsonyi éjszaka volt. A körúti taxiállomásnál megállt egy köpcös, olyan hatvanas féle férfi.

— Jól megfizetek, aki hazavisz Érdre.

— Hazaviszem én, parancsoljon.

S már indult is a taxi. Az utasból áradt a szó:

— Kis házam, gyümölcsösöm van Érden. Naponta busszal járok be a műhelyembe. Maszek vagyok. Iparom van...

A sofőr csak hallgatott, nem volt kenyere a sok beszéd. Közben, régi sofőrszokás szerint jól megnézte utasát a visszapillantó tükörben. Nem tudta hová tenni ezt az arcot. Valami motoszkált az egyá- ban. Hol is látta ezt az embert? De az istennek sem tudott rájönni.

— Tudja — dőlt a szó a másikból —, Szatmár megyéSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSj

Bakó az ostorral megpöccintette a lovak hátát.

— Most már bizonyos, hogy én is elmegyek a bálra — mondta Bakó.

Szabó álmosan bólintott. Később, amikor lefeküdt, nem tudott elaludni. Az anyja csendesen járkált a szobában. ,

— Maga ismeri a Magdi férjét? — kérdezte Szabó.

— Azt mondják: jóravaló ember.

— Jóravaló — dörmögte Szabó, s nem tudott mit kezdeni a szóval.

Korán délután a futó eső végigpásztázott a lampionokon, a papirkoszorúkon, a szél meglazította a díszítéseket tartó kötelek feszülését. De az emberek kedvét ez sem rontotta. Alkonyaikor megszólalt a muzsika, vaskos hangok szálltak, a levegő vidámsággal telt.

Amikor Szabó odaért, már táncoltak is. A bejáratnál Bakóval találkozott.

— Kialudtad magad — kérdezte Bakó.

— Ahogy vesszük.

Bakó boros poharat nyomott a kezébe, koccintottak, ittak.

— Mondd csak, hogy tetszik neked ez a megváltozott falu? — kérdezte váratlanul.

Szabó értetlenül nézett rá. >— Bolondozik velem?

— Komolyan kérdeztem. Kiváncsi vagyok a véleményedre.

— Ügy mondja, mintha idegen lennék itt! Mintha Párizsból érkeztem volna!

— Na, annyira nem gondoltam. Dehát Miskolc is város. Az ember meg könnyen felejt

— Én semmit se felejtettem — mondta Szabó. — Nem is azért mentem a városba. Csak vinni akartam valamire.

— És az mit jelent? — kapta fel a fejét Bakó. Szabó vállat vont, Bakó csendben azt mondta: — Szerintem annyi, hogy az ember dolgozhat, megbecsülik. Igaz, amikor te elmentél, itt is másként álltak a dolgok.

— Nem is álltak — nevetett Szabó —, porban-sárban feküdtek!

Egyszerre Horváth lépett hozzájuk, megérintette Szabó karját.

— Látom, itt van. Nem ülne az asztalunkhoz?

Bakó intett valamit a szemével, de Szabó nem vette észre.

— Jó — mondta beleegyezéssel Horváthnak.

Amikor Magdi meglátta őket együtt, elsápadt, zavartan kaparászta az asztalt.

— A feleségem — mondta Horváth. Fejével Szabó felé intett. — Ö az, aki megcsinálta a gépemet. Említettem a feleségemnek — mondta Szabónak.

Tanácstalanul nézték egymást. Szabóban fellobbant a merészség.

bői jöttem fel Pestre, ott születtem, Kocsordon...

A sofőr szeméről egyszerre lehullott a hályog. Ez a ko- csordi boltos gyereke! Keserű történet pergett le az agyában. Lázas izgalom forrósítot- ta a homlokát. Lám, a Varga boltos vásott kölyke most itt ül mellette. Rövid percek alatt formát öltött benne az elhatározás.

Már jó ideje futott a kocsi az országúton.

— Mennyire van még ide az érdi ház?

— Van az még jó 7—8 kilométer — felelte az utas.

A sofőr, mintha csúszna a kocsi, kifutott az országút szélére. Egészen balra fordította a volánt, úgy, hogy a taxi majdnem keresztben állt meg az úton. A sofőr kikászálódott a kocsiból.

— Valami baj van. Leállt a motor.». Szálljon le ön is, együtt jobban boldogulunk.

— Fontoskodva vizsgálgatta a motort, majd odaszólt az utasának:

— Álljon egy kissé hátrább, két-három méterre. Én visszaülök, megindítom a motort, figyelje majd, hogy forog-e a hátsó kerék?

Beült a volán mellé, és csak úgy félvállról kiszólt az ablakon:

— Tudja-e, hogy ki vagyok én?

Az utas meglepődött.

— Nem én!

— Hát én is kocsordi vagyok. A Balázs gyerek. Balázs János — és tréfásan hunyorított a szemével.

— Maga a Balázs, a Jancsi?

— vidult fel a másik. — Hát ez nagyszerű, hogy így összetalálkoztunk. Micsoda szerencse ...!

— Lehet, hogy magának szerencse. Nekünk azonban van egy kis elszámolniva- lónk. Sejti, ugye, hogy mi? Egy barna bögrét vettem egyszer magától hitelbe.

Varga Imre elvigyorogta magát.

— Nahát, ez igaz, milyen jó az emlékezete.

— Jó bizony, idehallgasson, Varga úr! A barna bögre ára pontosan annyi, mint amennyit idáig az óra mutat, így hát kvittek volnánk. De ami hátra van az útból, azt a hat-hét kilométert, most már a saját lábán fogja megtenni. Jó éjszakát!

Beindította a motort, s már futott visszafelé a taxi.

wwssssssmsswmswsMsssssssssssjr

Őszirózsák

Rövidebbek már a napok, Vége van a nyárnak,

A kertekben újra látjuk Az őszirózsákat.

Szomorúság virágai Ismét megjelentek, Széppé tenni azok sírját Kik tőlünk elmentek.

Kik már nem várnak boldogan A holdas estékre,

Es nem jönnek vissza többé Édes ölelésre.

Misik János

népköltő

— Szerbusz — mondta bátran az asszonynak.

Magdi ránézett, őt is felfű- tötte Szabó közelsége. —Szerbusz.

— Talán ismerik egymást?

— csodálkozott Horváth.

— Együtt jártunk iskolába

— mondta természetesen Szabó.

Iíorváth a tekintetével vallatta őket. Néhány pillanatra mintha megfagyott volna a levegő. Az asszony mereven nézte az asztalt, nem merte felemelni a fejét. Szabó is mindenfelé menedéket keresett a szemével.

Horváth bort töltött, Szabónak kínálta. Ittak. — Nem táncol? — kérdezte aztán.

— öreg vagyok már ahhoz

— mondta Szabó.

— öreg férfi nincs is — mondta Horváth.

Ott termett Bakó, majd kicsattant a vidámságtól. Belekarolt Magdiba. — Vihetem?

— nézett Horváthra.

— Ha ő is akarja — mosolygott a férfi. Aztán nézte, hogyan járja a felesége. —

Mit szól az asszonyhoz? —

kérdezte Szabótok — Nagyon megváltozott?

— Mindnyájan megváltoztunk — mondta Szabó.

— S maga?

— Én talán a legtöbbet. Horváth a poharát forgatta.

— Maguk összekülönböztek? Vagy talán a szülők miatt? —

Szabó csodálkozó pillantására hozzátette: — Amíg éltek a szülei, nagyon tartották. Munkásember szóba sem jöhetett.

Szabó szeme felvillant, tenyere ökölbe szorult, aztán kisimult. í

— Én már mindent elfelej - i

tettem. ,

— Én is vagyok úgy, hogy i csak a fontosabbakra emlék- | szem. De olykor még azok is j kihullnak belőlem, mint a j homok a rostán.

— Mondja csak— nézett rá' nyílt tekintettel Szabó —, sok \ baja van azzal a masinával.?;

Horváthot meglepte a kér- ]

dés. Vagy fél percig hallgatott,:

aztán megenyhülve válaszolt.!

— Makrancoskodik. . i

»

— Rájöttem a fő hibájára —; mondta Szabó. — Tudja, mire; vigyázzon? — Magyarázatba! kezdett, körmével ábrákat vé-! sett az asztalterítőbe, Horváth j figyelmesen hallgatta.

Amikor Magdi és Bakó visz-ä szatért, ilyen magyarázkodás-! ban találta őket. Horváth a fe- ! leségére nézett.

— Jó volt? ;

— Mint a ringlispil —mond -; ta az asszony. — És ti?

— A gépet javítottuk — ne-! vetett Horváth.

A zenészek egy közismert! dallamot húztak, valaki éne- $ kelni kezdett, s magával ra- $ gadta a többieket is. Szelíden $ hullámzott a sokféle hang, $ mint folyó a nyári szélben. ü

épületet is mutasson — mert itt feküdt, kérem, Svejk, a „szimulánsok” közt...

Átmegyünk a hatszáz éves Károly-hídon, a szobrokkal megnehezült hídcsodán — itt is járt Svejk, fülig érő katonasapkában, állig érő, kimustrált mundérnadrágjában, két fegyőr között — hiszen emlékeznek rá ...

De most a hidat bámulják, hat évszázadát, remekmívű bejáratát és túl sok tornyát, a sok hídú Moldvának azt az ékszerkarkötőjét. A hidak általában arra valók, hogy átmenjünk rajtuk a folyó egyik partjáról a másikra. De mint-! ha ez a régi kőhíd nem is ezt) a főcélt szolgálná: autópark a; bejátatánál, külföldi rend- ; számtablákkal, a hídon bábeli; hangok — a híd élő múzeu- ! mi tárgy.

A harminchat, mást-mást 1 kifejező szoborcsoportj közt — az alkotások a híd két ] oldalán vonulnak fel — van j egy, amelynek alapzatát rá- ] esős ablakkal ellátott börtön-: nek képezték ki, a kőbörtön-; ben szakállas rabok félmezte-i lenül, amint éppen bilincseiket törik szét. A bilincstörés kőből faragott ereje ragad meg — a maga módján Hasek is ezt tétette Svejkjével, a derék katonával. Ezt Húsz János is, akinek dogmát tagadó tanai- |ból végül is az csendül ki, íhogy egyforma becsülés illeti [meg a királyt, a papot és a inépet; — máglyahalála nyil- iván ez utóbbi miatt történt. Hiszen még Marczali Henrik ódon, ókonzervatív Habsburg- katolikus nagy képes világ- története is erre utal. S a teret, ahol az órás, régi Városháza áll, szinte betölti magasodó szobra.

Most az órát nézzük, magyarok, angolok, franciák, németek, svédek — az órát nem lehet Prágában kihagyni. A megszálló német fasiszták a sok elhurcolt mellé, ezt az órát is le akarták szerelni — talán már nem volt rá idejük. Itt, most, a legendát hallgatjuk: az évet, a hónapokat, a napokat, a perceket és másodperceket jelző időmutató, s a hozzá tartozó órajáték készítő mesteréről, akit a régi prágai városurak megvakítottak, nehogy másutt is felszereljen ilyen káprázatos szerkezetet. Ez a szerkezet min- jden teljes órában kitnyitja a i magasban ablakait, s a két ; ablakban megjelennek az : apostolok, színes alakjuk faragott pompájával. Közben az : ablak alatt a csontváz halál 'zsinórral rángatja a lélekhaDömjén Miklós:

| Egyik határszéli kis falusban egy öregasszony lakott S nyolcéves kis unokájával. ^ Mindenki elhalt a családból, ^ rokonságból, csak ketten ma- ^ radtak. Az öregasszony mos- ^ ni, takarítani járt, ebből fu- S tóttá a nagyon sovány élet- S re. Jancsi már harmadikos, S csendes, szófogadó gyerek ^ volt. A nagy szegénység meg- tanította a tűrésre, s

§ November havában járták. ^ Egyik este az öregasszony a ^ nagy darab zsíros kenyér ^ mellé egy bögre tejet adott S vacsorára a kisfiúnak. Ritkán S futotta tejre, de aznap a ta- ^ nítóéknál mosott, és ilyenkor ^ mindig adtak valamit, mert a § Jancsit szerették, jól tanult, ^ soha nem volt vele semmi s baj. Nagyanyja ilyenkor min- ^ dig mesélgetett.

— Az én legnagyobb örö- S möm — szövögette a múltat $ az öregasszony —, amikor ^ olyan kicsi voltam, mint te, a ^ reggeli jó édes malátakávé ^ volt. Talán azért örültem 8 olyan igazán, mert hát egy 5 szép barna bögréből ittam. Ez § a barna bögre szinte hozzám ^ nőtt. Nagyon szerettem. Min- ^ dig szomorú vagyok, ha arra § gondolok, hogy a malátakávé S is elmaradt, meg a bögre | sincs többé. <

| A petróleumlámpa mar ^ gyengén világított A falra ^ rajzolódó karikák egyre ki- ^ sebbek lettek, majd a szobára § lassan ráborult az éjszaka.

^ Másnap reggel Jancsi az is- ^ kola után a boltos fiához sze- | gődött.

| — Nagyanyámnak kará-i i csonyra szeretnék venni egyi