Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
6 MST HEGYEI Füriem 1970. SZEPTEMBER 20., VASÄRNAP EGYEDÜL VANNAK? Két öreg Szmim Oly szívesen beleegyezik az ember, hogy tágasabb perspektívából ítéljen meg egy kérdést: Magyar János 62 éves paraszitember szegény, szerencsétlen, sorsán úgysem lehet változtatni. A lelki klinika jóleső kúrája a másik példa: özvegy Mózes Andrásné szintén Tápiószent- márton lakója, saját jogán havi 300 forint járadékot kap, ezenkívül a valamikor 12 hold földje után évi 1500 forint járadékot, tart tehenet, disznót és minden vasárnap baromfit vág. Kilépek a tisztán euklédeszi jellegű rendszer merev axiómáiból: a Móricz Zsigmond utcában özvegy Szebenszki Pálné teljesen egyedülálló, vak asszony, havi 470 forint életjáradékból él. Most a teljesen egészséges emberi tudat nyers, eleven valósága kerül fölénybe: Magyar János havi 200 forintból tengeti életét, s Turóczi Jánosné főkönyvelőhelyettes a Rákóczi Tsz-ben arról beszél: egy jól kereső tsz-tag évi jövedelme 50—60, a közepeseké 40 ezer forint körül van. Kezdem sejteni, hogy mind a józan ész, mind az emberiesség nevében igazságot kell kérnem, de ehhez nem elég a tényeket felsorolnom, hanem az érzelmi-lelki állapotomat is érzékeltetnem kell, mert nem tudom másképpen megindítani a „tágasabb perspektívákban” élőket. Egy paraszti porta mozdulatlansága: kősír... Ormánságban láttam és ríttam róla hasonlót, mert ott deszkázták be az ablakokat (ÜVEG HELYETT AKÁCPALLÖ) s az udvart felverte a dudva. Minden kősírban a tragédia lenyomatát látjuk, azért nem olyan éles, eleven a fájdalom: ha még van ott élet, akkor erősebben hat. Magyar Jánosék újtelepi lakása körül csak ledöngölt agyag van, tíz kicsiny baromfi, a kert harmadosban másé, a hideg konyha az övéké: abban áll mezítláb az asszony. — A gyerek — mondja száraz tónussal — meghalt Menüénél, amikor a vonatok ösz- szeütköztek. — Az utolsó fiú volt — a két tenyerét mutatja — nem maradt senkink. — Az ő ingét hordom — a férfi a mellbimbójánál kihúzza a szűk ing anyagát —, most is az van rajtam. Hat hold szántóját művelte valamikor Magyar János, aztán a keresgélő korszakban az iparba ment, majd visszatért a téeszbe. A vékony, keserű asszony erről így beszél: — Olyan parkettát rakott, hogy régen a plébános úrnak sem volt. Csakhát rokkant lett. Májzsugora van. A gyerek után kapunk kis pénzt, de a lelkem még tanuló volt... a tsz-ből pedig segélyként havi 200 forintot. Ennél a pontnál alakul, fordul a beszélgetés, eddig panaszos volt, most kezd agresszívvá válni. (A férfi most hatol le arra a helyre, ahonnan a lélegzet ered, ahonnan a dráma jön, s ahonnan minden tett fakad.) — Hónapok óta nem ettem húst — a mondatok innen szaggatottá válnak —, már az ízére sem emlékszem. Ne tévessze meg magát — a hasára, puffadt arcára mutat — nem kövér vagyok, ez csak bőr rajtam, meg víz, nincs bennem erő semmi... Felkapaszkodik, kúszik a padlásra, nagy papírdobozt cipel le onnan, mutatja, üres gyógyszeresfiolák, üvegcsék. — Hatvan forintot költők el havonta gyógyszerre és milyen jó, hogy a doktor úr ingyen kezeL Rövid számítást végzek közben. Évi 700 Ft a házadójuk, a háztáji műveléséért 360 Ft- ot fizetnek, a vetőmagért 120-at, de a háztáji részében kiadott, alig hoz egy kis levesbe valót. — Jó reggelt, krumpli, jó napot, krumpli, jó estét, krumpli. A Rákóczi személyzetise, egy kedves asszony, nagyot sóhajt. — Nem messze lakom innen, ismerem őket, tudom, na- g-on nehezen élnek. — Nincs rádióm, tévém, újságot sem járatok — kiáltja Magyar János, aztán megszelídül az arc, kérős, könyörgős lesz, még egyetlen fogát is kitolja a szájában: — De ha a tsz megadná a havi 300-at, amit másnak is, a járadékot... Az udvaron megyek le s föl tíz-tíz lépést, a perspektíva nem tágul, hanem szűkül bennem. Most összeragasztom a törött tányérokat, idehordom a kombájn csépelte búzát, azt a rágós, de csodás ízű nyári szalonnát, piros héjával, zöld növényeket, levelük alatt a gyümölccsel, vadkacsákat estére, de ezek csak eladatlan szavak — helyettük gondolatban már keresem a kiutat, ne kelljen újból vállalni „az emberiség törvényhozójának” szerepét, korunk roppant méretűvé terebélyesedett társadalma nagyobb gondjait kell a magasba emelni... a kézzelfogható igazság rovására tévedni olykor bölcs dolog... hiszen Magyar Jánost belerakhatom egy általánosító statisztika közepébe (NEM TUDUNK MÉG ELEGET FIZETNI A NYUGDÍJASOKNAK) és ettől mindjárt enyhülne a szorongás, engedne a feszítés... s mégis kiáltani kell, S, O. S., tsz-ek és tanácsok és mindenki... hiszen erre, ennek a két sorscsapott embernek a felkarolására, igenis, van pénzünk, lehetőségünk ... csak ODA KELLENE RÁJUK JOBBAN FIGYELNI!!! Szűts Dénes Nyolcezer kisiparos Az idén 1300-an váltottak ipart, illetve működési engedélyt Pest megyében, s ezzel a kisiparosok száma megközelíti a nyolcezret. A friss engedélyesek többsége mellék- foglalkozásként űzi otthon iparát, tíz százaléka pedig nyugdíjas. A megyei KIOSZ a helyi tanácsokkal együttműködve adja ki az iparengedélyeket, hogy továbbfejlesszék az ország legnépesebb megyéjében az ellátó-szolgáltató tevékenységet. A megye kisiparosai élnek a rendeletek adta lehetőségekkel: eddig több mint egymillió forint hitelt vettek fel gépek, szerszámok vásárlására, műhelyük bővítésére. A mesterek havonta már 30 millió forint értékű munkát végeznek. Tevékenységük nyomán a nagyközségekben máris érezhető a javulás, a kisebb településeken azonban még hiányoznak az iparosok. A következő években ezeken a helyeken is jobb lesz a javítóellátó szolgáltatás, mert az illetékesek jövőre 1200 ipar- engedély kiadásával számolnak. KÖTELVERŐ FELSZERELÉS A MÚZEUMBAN Hogyan büntették a XVIII. században a korhelykedöket Arany János városa is készül az októberi múzeumi hónapra. A két múzeum gazdag programmal várja az érdeklődőket. Erről adott információt A „bankigazgató" kiszólt az ablakon. Takarékszövetkezetből — bűnszövetkezet Ügyvezetés, százezrekért — A zsebre vágott részesedés „Maszek bank" és korrupció A tápiószecsői takarékszövetkezet sok százezer forintnak gazdája: kezelője és felhasználója. Az ott dolgozók felelősségteljes feladata a szabályszerű pénz- és hitelgazdálkodás, a sokféle számviteli teendők végzése. Egy 40 éves asszony, Dósa Istvánná, ügyvezetői minőségben irányította ezt a munkát, két beosztottja, Nagy Lajosné pénztáros és Papp Ferencné könyvelő közreműködésével. A takarékszövetkezet nagy forgalmat bonyolított le. De nemcsak hivatalos ügyekben... Kamatozó kamatok Társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó, bűn- szövetségben elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés, csalás, legkevesebb 22 rendbeli vesztegetés, hamistanúzásra rábírás és hamistanúzásra fel- bújtás — a Büntetőtörvénykönyv e jó néhány paragrafusa mind Dósa Istvánná neve mellett áll abban a vádiratban, amelyet a Pest megyei Főügyészség az ügyvezető és két munkatársa ellen adott ki. A nagyszabású gazdasági bűntett szálai tíz évre nyúlnák vissza. A sikkasztásokat Dósáné és Nagyné kezdte, majd belépése után Pappné is csatlakozott hozzájuk. Előbb csak 20—30 forintokat sikkasztottak. Majd miután ez senkinek sem tűnt fel, ezreket, aztán tízezreket, s végül már csak százezrekben lehetett mérni a sikkasztást. Hogyan volt mindez lehetséges? Ügy például, hogy a készpénzes kölcsönök végelszámolásakor a törvényesnél kevesebb kamatot tőkésítettek, vagy nem számoltak fel ügyleti és késedelmi kamatot, s ez több mint 11 ezer forintot „kamatozott” hármójuknak. Bevált módszerrel, hamis okmányok segítségével nem létező személyek nevére pénzt vettek fel, s az összegen osztozkodtak. 1964-től a kölcsönök kifizetésénél a megengedettnél nagyobb kezelési költséget számoltak fel, s a hasznot zsebre vágták. Vagy pedig a ténylegesen felvett kölcsönök összegéhez hozzáírtak, és a különbséget maguknak fizették ki. Ha például valaki 2000 forintot kölcsönzött, Dósáné és társai 5000 forintot jegyeztek be, amiből 3000 saját bevételük volt. Másik busásan jövedelmező pénzforrásnak bizonyult a takarékszövetkezet tagjainak megkárosítása. Számukra ugyanis éveken át nem fizették ki a 7 forint részesedést. Pontosain 352 esetben történt, hogy az iratokat sorra hamisítva úgy tüntették fel, mintha a forintok jogos tulajdonosaikhoz vándoroltak volna — és nem hozzájuk... Kölcsönfizetés — disznókért A legnagyobb visszaélésekre azonban a már említett kölcsönök adtak lehetőséget. Dósáné saját, illetve férje nevére kereken 112 000 forintot, más nevekre pedig 25 ezret vett fel. Az ügyvezető, a pénztáros és a könyvelő a hamis vagy hamisított bizonylatokkal összesen 118 600 forintot fizetett ki és vett fel saját célokra. A takarékszövetkezet igazgatóságát természetesen nem tájékoztatták az efféle „maszek” üzletről, illetve az igazgatóságot rendszeresen félrevezették. A kölcsönökből egyébként bőven kijutott a rokonoknak, ismerősöknek és még nagyon sok embernek. Elterjedt a környéken: mindenki kaphat kölcsönt, ha hajlandó némi befektetéssel „ösztönözni” Dósánét és Nagynét a kifizetésre. A „bankigazgató” néven emlegetett ügyvezető, hogy zavartalanul bonyolíthassa a forgalmat, már a lakásán is fogadta az ügyfeleket. S jöttek a kliensek, nem sajnálva a 100, meg 500 forintokat, vagy az üveg italokat. Volt, aki két hatvankilós sertést ajánlott fel a célra... Folytathatnánk a sort... De a végén nekik is benyújtották a számlát. S ezen a számlán többek közt azt ösz- szegezték, hogy Dósáné és Nagyné több mint 285 ezer forint, Pappné pedig több mint 77 ezer forint elsikkasz- tásában bűnös. A vádirat benyújtásáig ebből 132 000 forint még nem térült meg a szövetkezetnek. Kérdőjelek A nagykátai rendőrkapitányság különben már megkezdte a vizsgálatot, amikor az ügyvezető újabbal szaporította vádpontjai számát. Előbb egy asszonyt vett rá hamis tanúzásra, de lelepleződött. Letartóztatása után pedig — utolsó kísérletként — a kapitányság épülete mellett elsétáló két tanút próbált erre rávenni — kikiabálva a fogda ablakából... A megyei főügyészség vádat emelt, a Pest megyei Bíróság a napokban elkezdte a tárgyalást, amely néhány hétig eltart még. Ezzel a szövevényes ügy megnyugtatóan lezárul. De megmarad néhány kérdőjel. Hogyan kerülhetett például felelős posztra Dósa Istvánná, akit már iskolai végzettsége — három technikumi osztály — sem tett alkalmassá az ügyvezetői tisztségre? S miféle ellenőrzés védte ott a társadalmi tulajdont, ahol ily hosszú időn keresztül zavartalanul alakulhatott át egy takarékszövetkezet — bűnszövetkezetté ? A kérdésekre azonban már nem a bűnügyi krónikás feladata válaszolni. — Szitnyai — Csak gázálarcban Elsősegélynyújtók vetélkedője Gázálarcban nem könnyű mozogni. A kárterületre csak gázálarcban szabad belépni. Az elsősegélynyújtók teljes felszerelésben sietnek a sérültekhez. Az egyik csoport egy áramütést szenvedett beteget ápol. Mesterséges légzést alkalmaznak, aztán hordágyra teszik s viszik az elsősegély- nyújtó helyre. Gyorsan, mert minden perc számít, nemcsak a beteg miatt, hanem azért is, mert mérik az időt. Vác város egészségügyi szakszolgálatainak közös zárógyakorlatán vagyunk, a szakmunkásképző intézet sportpályáján. Elméleti képzés előzte meg ezt a szombat délelőtti bemutatót. Versenynek is mondhatnánk, hiszen pontoznak, s a legjobb eredményt elérő szakasz jut be a megyei döntőbe, október 18-án. Ápoltaknak és elsősegély- nyújtóknak jólesik egy cigaretta a gyakorlatok után. Ök maguk is értékelnek, vitatkoznak, jól csinálták-e. A zsűri kihirdeti az eredményt: Vác város egészségügyi alakulatai közül a nyolcas szakasz 81 ponttal bejutott a megyei döntőbe. Szeptember 30-ig a váci járás valamennyi egészségügyi alakulata megtartja zárógyakorlatát. dr. Balanyi Béla, a városi múzeum igazgatója: — Mint mindig, úgy most is az Arany János Emlékmúzeummal együtt készülünk a jövő hónapra. Október 3-án Freitag Béla, a múzeumbaráti kör elnöke nyitja meg a történelem tárházának ünnepét, s másnap a kör már egy nagy kirándulást is tesz. Az úticél: Pótharaszt. Mai neve Csév- haraszt, ez volt régebben a város birtoka. Gyermekrajz- kiállítás nyílik a művelődési házban október 10-én a helyi általános iskolások munkáiból. — Előadásokat nem tartanak? — Rengeteg ismeretterjesztő előadás, séta és vetélkedő lesz. Bállá Gergelyt, a város egykori jegyzőjét mutatjuk be az érdeklődőknek, ö írta meg a város őstörténetét, melyet a városi tanács könyvalakban is kiad. Városnéző sétára hívjuk a történelem kedvelőit: így ismertetjük meg a műemlékekhez fűződő történelmi adatokat. Arany Jánosról tart előadást dr. Törös László, az emlékmúzeum igazgatója Október 12-én, á gimnázium irodalmi színpada közreműködésével. Népmesékről szól Lengyel Dé- nesné ismertetője — Arany János gyermekeinek gyűjtéséről számol be, október 18-án. Ki mit tud lesz a gimnáziumban, majd az utolsó előadás október 26-án arról szól: hogyan büntette a tanács a XVIII. században a korhelykedöket? — Az állandó kiállítások? — Az élelmiszer-tartósítás történetéről már 4 éve be van rendezve a kiállításunk, nagy a látogatottsága, csakúgy, mint a város történetét ismertető tárlatunknak, mely két éve látható. — Ebben az évben mit szerzett be a múzeum? — Mint mindig, sok apróságot. A legérdekesebb darabunk egy kötélgyártó mester felszerelése. Nemrégen halt meg Jászkara jen őn, a felszerelés már nagyon régi, alig használnak ma már ilyet a kötélverők. — tamás— Nagyezüst és nagyvadas Taksonyi tapsifülesek A háztáji árutermelés kedvelt ágazata a nyúltenyésztés a taksonyi fogyasztási szövetkezetben. Tökölön, Halásztelken, Szigetszentmiklóson és Taksonyban is működik már egy-egy szakcsoport — tekin télyes törzsállománnyal. A múlt évi 4800 darabbal szemben az idén 6500-ra kötöttek szerződést a szövetkezettel export céljára. A húsos fajták közül főképp a német nagyezüst, az új-zélandi és a magyar nagyvadas fajtákat tenyésztik a szakcsoportok, amelyek törzsállományuk kialakításában rendszeresen együttműködnek és egymás számára kedvezményt biztosítanak a cseréhez, a felfrissítéshez. — Most pedig itt tartjuk a nagymamát túsznak, míg Pistike le nem érettségizik. Dopping-.— Te is most zavarsz célvíz idején. v?r^ Útirány-eltérítés — Most pedig azonnal vigyen a házasságkötő terembe! — Milyen nagy irodaház épült, vajon hány ember dolgozik benn? — A fele. Kép szöveg nélkül «
