Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
1970. SZEPTEMBER 20., VASÄRNAP *■ LZ* b megyei '&EMap Dr. Síró Ferencnek, a megyei pártbizottság titkárának előadása Pest megyében is nagy fejlődést ért el a szövetkezeti ösz- szefogás azóta, hogy 1945-ben Dánszent miklóson megalakult az első termelőszövetkezet. Jelenleg már 195 mezőgazdasági, 60 ipari, 77 fogyasztási típusú és 122 mezőgazdasági társulás foglalkoztatja a megyében dolgozó keresőképes lakosság több mint egyharmadát. Pénteken — mint röviden már hírül adtuk — aktívaértekezleten összegezték a szövetkezetekben dolgozó kommunisták a mozgalom eddigi eredményeit és legfontosabb feladatait. Az alábbiakban dr. Biró Ferencnek, a megyei pártbizottság titkárának elhangzott vitaindító előadását ismertetjük. Mélyreható társadalmi átrétegeződés ként is. A közösből származó jövedelmet á háztáji egészíti ki. Átlagosan ezek a bevételek mintegy 4500 forint körüliek. A közösből és a háztájiból származó személyes jövedelem együttes összege megyei átlagban elérte a bérből és a fizetésből élők átlagos keresetét. Öiezerhétszáz új tsz-tag - egy év alatt állam elismeri a szövetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezés szabadságát, a szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének, perspektivikus szocialista gazdasági és társadalmi szervezeteknek, az állami vállalatokkal egyenrangúaknak tekinti, és társadalmi, gazdasági jelentőségüknek megfelelően támogatja tevékenységüket. A termelőerők fejlődése, valamint a lakosság életszínvonalának, igényeinek növekedése következtében újabb területeken válhat indokolttá a szövetkezés bővítése. Ilyenek elsősorban a termékértékesítés és -feldolgozás, lakásépítés, fuvarozás, személyszállítás stb. A szövetkezeti formát minden, olyan gazdasági cél megváló-, sítására indokolt támogatni,'- amelyhez a lakosság egyes, csoportjai hajlandók anyagi-í lag is hozzájárulni, a tévé-- kenységet munkával és más közreműködéssel elősegíteni.'- Egyes közérdekű feladatok, szövetkezeti keretek között; történő megoldása azért is- előnyös, mert így csökkenteni: lehet bizonyos, egyébként az államra háruló terheket. K szövetkezeti munkában szo~: ros emberi kapcsolatok alakulnak ki, mindez elősegíti a- társadalmi felelősség és az el-' lenőrzés fejlődését is. A szövetkezeti mozgalom fejlődése — mint dr. Biró Ferenc elöljáróban hangoztatta — különösen az utóbbi 13 esztendő alatt gyorsult meg. A harmadik ötéves terv négy esztendejében a termelőszövetkezetek 92 százalékkal, az ipari szövetkezetek 48 százalékkal növelték termelési értéküket, míg a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek 30 százalékkal bonyolítottak le nagyobb kiskereskedelmi forgalmat, mint 1965-ben. A szövetkezeti, de különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével mélyreható társadalmi átrétegeződés ment végbe. E tekintetben Pest megye országos viszonylatban is egyedülálló helyet foglal el. Az átrétegeződés különösen erőteljes volt a főváros környéki településeken, ahol nagy létszámú községek alakultak ki. A megye üzemeiben foglalkoztatott több mint százezer és a Budapestre bejáró 170 ezer dolgozó jelentős része a parasztság soraiból került ki. Korábban jelentős volt a kétlakiak száma, akik kevés földterülettel rendelkeztek, és az iparban vállaltak munkát. Ezek nagy része a mezőgazdaság szocialista átszervezése után is megtartotta földtulajdonát, s csupán pártoló tagként lépett a szövetkezetbe. Életükben, a földtulajdonhoz való tartozásukban minőségi Változást hozott az 1967. évi III. számú szövetkezeti törvény, amely rendezte szövetkezeti tagsági viszonyukat, és az 1967. évi IV. számú, földtulajdonról szóló törvény, amely lehetővé tgtte a föld-tulajdon- viszonyolc rendezését, a föld- tulajdon és a földhasználati jog egységének megvalósítását, a szövetkezeti földtulajdon kialakítását. Ennek nyomán is az elmúlt években jelentősen megváltoztak a mezőgazdaságban a tulajdonviszonyok. A termelőszövetkezetek használatában levő földek 1968-ig részben a tagok egyéni, részben pedig az állam, illetve a kívülállók egyéni tulajdona volt. Jelenleg a szövetkezetek közös használatában levő földek a törvény alapján egyre nagyobb arányban válnak szövetkezeti tulajdonná. A kívülállók földje gyakorlatilag megváltásra került. Jelenleg az állami tartalékterületek szövetkezeti tulajdonná való átalakítása folyik. A tagok egyéni földtulajdonát csak megfelelő indokok alapján váltják meg szövetkezeteink. Ez kettős célt szolgál: egyrészt hogy figyelembe vegye a tagok — bár egyre gyengülő — ragaszkodását földjük tulajdonjogához, másrészt viszont hogy a megváltással járó pénzkiadások ne egyszerre jelentsenek nagy terhet közös gazdaságainknak. A személyi jövedelmek növekedése jó hatással van a tagok munkavállalási kedvére. Ennek eredményeként az alkalmazottak, vagy más kívülállók közül is egyre többen kérik tagfelvételüket. Amíg a korábbi években inkább az I elvándorlás volt jellemző, ta- I valy már közel 5700 új tagot vettek fel termelőszövetkezeteink. A társadalmi körülmények változása, a személyes jövedelmek növekedése eredményeként jelentősen fejlődött parasztságunk életfelfogása, | erősödött urbanizációs törek- I vése. A parasztember koráb- I ban a pénzét földvásárlásra, vagyonának gyarapítására ku- porgatta — ma már egyre általánosabbá válik a kulturáltabb életre való törekvés. Mind többen vásárolnak háztartási gépeket, modern szobabútorokat, kultúrcikkeket. Lebontják döngölt falu régi házaikat, a városi környezetMegszűntek a vagyoni különbségek A kisparaszti magántulajdonon alapuló gazdaságok szövetkezetesítése, a termelőszövetkezetek térhódítása, a paraszti osztályhoz tartozó létszámának csökkenése gyökeres változást hozott a paraszti osztály belső, strukturális helyzetében is. A termelőszövetkezeti parasztságnál lényegében már eltűntek azok a különbségek, amelyek a paraszti rétegek között korábban megvoltak. A módosabbak nagyobb tartalékaikat már felélték, a végzett munka arányában való részesedés teszi ki jövedelmük nagyobb részét. Persze, az idősebb generáció tudatában, gondolkodásában, magatartásában még élnek a múlt maradványai. E tekintetben is megfigyelhető olyan különbség, hogy a gazdaságilag erős. jól szervezett és vezetett szövetkezetekben, ahol a mai közös gondok erősebb ösz- szetartó kapcsok, ott kevésbé hatnak a múltbeli megítélések. Megszűntek tehát a régi, az osztályhelyzetből fakadó érdekkülönbségek, ezzel egyidejűleg azonban más jellegű, átmeneti feszültségek keletkeztek a szövetkezetekben dolgozók különböző csoportjai között. Például: a tagok és az alkalmazottak között, a keresetek és a munkakörülmények közötti különbségek miatt, az időszakos és az állandó munkahelyen dolgozók között, valamint a vezetők és a nem vezető beosztásúak között. Ezek a feszültségek a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben, ahol alacsony és nem elég biztonságos a tagok jövedelme, erőteljesebbek, a jól gazdálkodó szövetkezetekben elenyé- szőbbek. Növekvő átlagjövedelmek . A IX. kongresszus óta sokat változott a közösből származó munka szerinti részesedés megítélése, tartalma. Korábban, az úgynevezett maradványelv szerint képezték a munkadíjalapot is. Ennek következménye sok szövetkezetben az volt. hogy főként év közben nem tudták a tagok jogos jövedelemigényét kielégíteni. A munkadíj szövetkezeti garantálása és költségként való kezelése ezen a területen is minőségi változást hozott. Az árutermelés kiszélesítése, a pénzbevételek növekedése lehetővé tette, hogy a részesedés mind nagyobb .hányadát pénzben, s rendszeresen — havonként — kifizessék. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődése, a termelőszövetkezeti parasztság egyre növekvő jövedelme lényegesen módosította az emberi kapcsolatok tartalmát, a parasztság életfelfogását, életformáját. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a szövetkezetek bruttó jövedelme csaknem négyszeresére, a tagok személyes jövedelme pedig több mint három és félszeresére növekedett. Az ipari szövetkezetek nyeresége 1965- höz képest 93 százalékkal, a kereskedelmi szövetkezeteké 54 százalékkal nőtt, Az átlagos kereset az ipari szövetkezetekben 1758 forint, a kereskedelmi szövetkezetekben 2309 forint. A termelőszövetkezeti tagok közösből származó átlagos évi jövedelme az 1961. évi 8200 forintról 19 300 forintra növekedett. Ez a jövedelem azonban még erősen differenciált szövetkezetenként és a szövetkezeten belül munkakörönbe is beillő fürdőszobás lakásokat építenek. Lassúbb a változás a megyénk délkeleti részén levő tanyavilágban. Bár a fiatalok már rendszerint a községbe, vagy a városba költöznek, az idősebbek ragaszkodása a tanyai életformához még igen erős. Ez nemcsak a maradi gondolkodásmóddal, a régihez való ragaszkodásukkal függ össze, hanem azzal is, hogy a tanya nagyobb lehetőséget nyújt a háztáji állattartásra. Külön figyelmet érdemel a szövetkezetben dolgozó asszonyok helyzete. Számuk meghaladja a férfiakét, az ipari és a kereskedelmi szövetkezetekben eléri a 60—80 százalékot. A közösben végzett munka mellett rendszerint rájuk nehezedik a családellátás gondja is. Az eddiginél sokkal több figyelmet kell fordítani körülményeik javítására, helyzetük megkönnyítésére. Feladat: a szövetkezeti jelleg és a szocialista tartalom iovábbfej«esztése Négyszázhetvenhat szocialista brigád A szövetkezeti tagok erkölcsi és politikai tudatának fejlődését bizonyítja a szocialista brigádmozgalom erőteljes növekedése is. Tavaly már az ipari szövetkezetekben kétszáz, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kétszáz- hetvenhat ■ szocialista brigád működött A termelésben való példamutatásuk mellett sokat tesznek ezek a brigádok a tudatformálásért is. Ennek is köszönhető, hogy meggyengült az „enyém” és megerősödött a „miénk” fogalma. A parasztság tudatváltozása különösen szembetűnő a fiatalok körében. Szövetkezeteinkben egy új ifjú nemzedék nőtt fel, amely természetesnek tartja a jelenlegi állapotot. Ez a nemzedék már kevésbé kötődik a múlthoz, az egyéni tulajdonhoz fűződő nosztalgiához. Igényeiben is rendkívül megnőtt fiatalsággal állunk szemben. Sokszor türelmetlenül ostromolják a termelőszövetkezeti és a községi vezetőket a kulturáltabb körülmények megteremtéséért Fontos feladat, hogy megtaláljuk a megfelelő hangot, a módszert a velük való foglalkozásban és többet törődjünk nevelésükkel. Sok tennivalót követel még a szakmunkás- képzés is. Minthogy a szövetkezetek, jellegüknél fogva kis- és középméretű gazdasági vállalkozások, hatékonyan és gyorsan tudnak ellátni olyan feladatokat, amelyeket elsősorban a kis- és középvállalatok láthatnak el. A szövetkezetek speciális helyzetet foglalnak el a gazdasági és technikai fejlődés folyamatában is. Gondoskodniuk kell tehát arról, hogy közgazdasági környezetük ennek megfelelően alakuljon. A szövetkezetek ne az elmaradottságot konzerválják, hanem tartsanak lépést a korszerű, eredményes gazdálkodást elősegítő, technikai kö- I vetelményekkel. A szocialista állam érdeke, hogy erősödjék a szövetkezeti tulajdon, mint szocialista tulajdon, az egyes szövetkezetek tagjainak közös tulajdona. Ezért a gazdaságpolitikát perspektívában is a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és a szövetkezeti tulajdonformának együttes, összehangolt fejlesztésére kell alapozni. A szövetkezetekben a működés törvényességének ellenőrzése, valamint az adózással, illetve az állami támogatással összefüggő pénzügyi revízió az illetékes állami szervek feladata. Az állami felügyelet gyakorlása terén még téves nézetekkel is találkozhatunk. Néhány szövetkezeti vezető úgy fogja fel, hogy az állami felügyelet gyakorlása a szövetkezet belügyeibe való beavatkozás, sérti a szövetkezeti demokráciát. Megítélésünk szerint, éppen az erősíti a szövetkezeti élet, a demokrácia fejlesztését, ha az állami szerves a törvényesség, az össztársadalmi érdekek megvalósítását a maguk eszközeivel,'; módszereivel elősegítik szövetkezeteinkben. Ez bátorítást adhat jogaik gyakorlásához az egyszerű szövetkezeti tagok-j nak, és megfelelő biztonság-',; érzetet a szövetkezeti vezetők-! nek. Általánosítható tapasztalataink szerint az állami fel-j ügyelet gyakorlása ellen á! dolgozó tagok nem emelnek' kifogást, viszont szót emelnek: ellene azok a szövetkezeti vezetők, akik nem tudják megfelelően összeegyeztetni az egyéni, a szövetkezeti és az össztársadalmi érdekeket. Az új körülmények között az: állami szervek részéről is tapasztalhatunk némi bizonytalanságot. A régi, rossz gyakorlatot, a gazdálkodásba való beavatkozást — helyesen —» megszüntették. Ezzel egyidejűleg azonban még nem alakultak ki azok a módszerek,1' amelyekkel kellő határozottsággal segíthetnék a szövetkezeti tagságot jogai gyakorlásában, ellenőriznék az össztársadalmi érdekek megvalósulását a szövetkezetekben. A minisztériumok és a tanácsok fontos feladata — egyben felelőssége —, hogy a szövetkezetek társadalmi, gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek, tevékenységük legyen összhangban a népgazdaság általános érdekeivel. Tapasztalataink szerint a tanácsi szervek helyesen értelmezik az új helyzetet és feladatukat általában jól látják el a megyében. A területi szövetségekről Fontos szerep hárul a szövetkezetekre Pártunk nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonít a szövetkezeteknek, úgy ítéli meg, nagy szerepük van a szocialista társadalom építésében. Éppen ezért célszerű és szükséges a szövetkezetek szerepének növelése, működési körük további bővítése. A szocialista állam támogatja a szövetkezetek széles körű tevékenységét. Különösen nagy fontosságot tulajdonít a három nagy szövetkezeti ágazat: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek további fejlődésének. Számít rá, hogy a szövetkezetek mindinkább eredményesen és hasznosan működnek közre a mezőgazdaság és az ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bővítésében, minőségi fejlesztésében. Annál inkább szükség van erre, mert mind ez ideig nem használtuk ki teljes mértékben a szövetkezetekben rejlő lehetőségeket, az egyéni és csoportérdekeknek a társadalom közös érdekeivel való összehangolásáira. „A szövetkezet, mint a szocialista gazdálkodás nagy mozgékonyságú formája — írja Nyers Rezső — előnyös a társadalom szempontjából ott, ahol a gazdasági tevékenység természete szerint decentralizált, ahol a termelőerők koncentrációja és centralizációja nem nagymértékű. A kis- és középméretű gazdasági tevékenységben a szövetkezeteknek olyan előnyei vannak, mint a kisebb igazgatási apparátus, az egyszerűbb adminisztráció, a tevékenység gyorsabb átcsoportosítási lehetősége, a piaci hatásokra való gyorsabb reagálás. Ilyen területeken a szövetkezet lehet az egész társadalom szempontjából a legracionálisabb, vagyis — népiesen szólva — a legolcsóbb gazdasági formáció.” Ebből következik, hogy a szövetkezeteknek nemcsak a szocialista átszervezésben van nélkülözhetetlen szerepük, hanem a szocializmus konszolidált viszonyai között, hosszú távon is pótolhatatlan intézményei a termelés, a kereskedelem és a szolgáltatások számos területének. A szövetkezeti mozgalom fejlesztését nagymértékben elősegítette azoknak az elvi problémáknak a tisztázása, amelyek a szövetkezetek megítélése, a szövetkezetek jellege, a szocialista társadalom építésében elfoglalt helyük és szerepük értékelése körül kialakultak. A Központi Bizottság szövetkezetpolitikai munkaközösségének elvi állásfoglalásai, a Társadalmi Szemle hasábjain folytatott elvi vita az 1967. évi III. törvény, az 1003-as és az 1030-as kormányhatározatok nagymértékben hozzájárultak a problémák tisztázásához. A kisipari, és a kereskedelmi szövetkezetek szövetségei már régebben, a termelőszövetkezeti szövetségek három éve működnek a megyében. Hasznosan és eredményesen dolgoznak, megfelelnek a velük szemben támasztott igényeknek, betöltik funkciójukat. Eredményesen képviselik tagszövetkezeteik érdekeit, a vállalatok, intézmények és a tanácsok kapcsolatában, a szerződési feltételek kialakításában, a jobb értékesítési lehetőségek felkutatásában. Közreműködnek tagszövetkezeteik terveinek kidolgozásában, megbízás alapján szervezik a szövetkezetek belső ellenőrzését. Mindemellett sokoldalú információt szolgáltatnak, amelyek jól segítik a gazdálkodást és a mozgalmi tevékenységet A jövőben még nagyobb feladat vár a szövetkezetek területi szövetségeire. Széleskörű tevékenységük mellett célszerű lenne, ha további segítséget adnának a szövetkezetek közép- és hosszútávú terveinek elkészítéséhez, a szövetkezeti társulások létrehozásához, a szövetkezeti belső mechanizmus fejlesztéséhez, a belső ellenőrzés, általában a szövetkezeti demokratizmus fejlesztésével kapcsolatos feladatok megoldásához. Az eddiginél nagyobb szerepet kell szánni a szövetségekben a választott bizottságoknak is. Megítélésünk szerint a kisipari szövetkezetek megyei szövetsége, a KISZÖV, és a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége, a MÉSZÖV is sikeresen átálltak az érdek- képviseleti feladatok ellátásár ra. Nehezítette munkájukat, hoey új szemlélet kialakítását, új munkastílust kellett meghonosítani az apparátusban és a szövetkezetek közötti kapcsolatban egyaránt. A szövetkezeti pártszervezetek feladatai Az állam és a szövetkezetek kapcsolata Az elmúlt évtizedben sokat változott, fejlődött a szocialista állam és a szövetkezetek kapcsolata, viszonya A közelmúltban a szövetkezeteknek, valamint társadalmi képviseleti szerveiknek az állammal való kapcsolatát új jogszabályok rendezték A jogi szabályozás fő elvi alapja, hogy az A szövetkezetek létrehozásában, szervezeti megszilárdításában megyénkben is nagy szerepük volt a kommunistáknak, a szövetkezetek párt- szervezeteinek. Áldozatos, fáradtságot nem ismerő, példamutató munkájuk nélkül nem érhettük volna el azokat az eredményeket, amelyek ma már fémjelzik a mozgalom fejlődését. Szövetkezeti párt- szervezeteink valóságos motorjai a termelés fejlesztésének, a technika korszerűsítésének, nagymértékben elősegítik a tagok tudatváltozását, a maradi gondolkodás, a visz- szahúzó erők felszámolását, a szövetkezeti demokrácia erősítését Ennek ellenére több szövetkezetben még alacsony a pártmunka színvonala. Ezen a helyzeten céltudatos tevékenységgel, a kommunisták politikai képzettségének növelésével kell változtatni. A szövetkezeti munkában több területen indokolt a párt irányító és ellenőrző szerepének erősítése. A pártszervezeteknek olyan munkamódszert kell kialakítaniuk, amely alkalmas a párttagság politikai állásfoglalásának érvényre- juttatására. Szembe kell szállniuk az olyan jelenségekkel, folyamatokkal, amelyek a szövetkezeti vezetés, és a szövetkezeti tagság elkülönüléséből származhatnak. A párt- szervezeteknek a pártmunka módszereivel elő kell segíteniük, hogy a tagság a közgyűléseken rendszeresen kérje számon a választott vezetőségtől és a bizottságoktól az alapszabályban, valamint az ügyrendben meghatározott feladatok végrehajtását. *
