Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

1970. SZEPTEMBER 20., VASÁRNAP PEST hegyi: I khfűrlap 3 Ott aliol az a hatalmas ezüst torony áll, amely Far­kasrétre már idetetszik, és amelyből, ha nagyon fekete füst száll fel az égre, Csente- rics igazgató ideges, mert tud­ja, hogy a levegőbe haszonta­lanul pocsékba száll a drága pénz... Nos, ott, ahol az a to­rony áll — ott van Százhalom­batta, a város. Komáromi János, a városi pártbizottság titkára, Bartha Antal, a városi tanács vb-el- nöke és Ferenczi Illés vb-tit- kár egész délelőtt engem okí­tanak, egymást túllicitálva mondják el a hat hónap tör­ténetét, még inkább a követ­kező ötéves tervüket, A titkár­nál van egy mindentudó könyv, ha elakadunk, csak be­lenéz, és már fújja is a szá­mokat. Lenyűgöző számok. 1963 őszén átadták az első 80 lakást. Xztán mind több ; la­kást1 építettek, és mind több boldog ember költözött az ele­gáns, kényelmes lakásokba. Talán egy éve, hogy megszü­letett a gondolat: várossá ké­ne előléptetni ezt a települést. Pedig akkor még Komáromi az üzemi pártbizottságon dol­gozott, Bartha Antal pedig fent északon, a cseh határnál, a szobi járásban igazgatta a tanács ügyeit. A gondolat mindenkinek tetszett a me­gyénél is. És a gondolatot el­fogadta az Elnöki Tanács. 1970. március 28-án, szombat délelőtt itt volt a városban Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Fjodor Jego- rovics Tyitov, a baráti Szov­jetunió nagykövete, dr. Lévár- di Ferenc nehézipari minisz­ter. Borbándi János, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Papp Lajos, a Miniszterta­nács osztályvezetője, az egész megyei vezérkar, a város la­kói és vezetői, mindenki, aki ibefért a kultúrterembe. A .megjelenteket dr. Mondok Pál, a megyei tanács vb-elnöke üd­vözölte. Beszédet, ünnepi sza­vakat éppen Komáromi János, a városi pártbizottság titkára mondott. És akkor a kereszt­apa az újszülöttet a víz alá tartotta, és kimondta a szent szót: új város született, amely­nek neve Százhalombatta. Ez­után Gáspár Sándor elvtárs a következő kedves szavak kísé­retében adta át a városalapító oklevelet Bartha Antalnak, az új városi tanács vb-elnökének. városalapító oklevelet, kérem a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa , nevében, úgy dolgozzanak, hogy a megye minden dolgozója mindig büszke legyen Százhalombat­tára. Kívánok sok sikert, és kérem, törődjenek az embe­rekkel. az emberek gondjai­val. Fejlődjenek töretlenül, le­gyen Százhalombatta város Pest megye dísze, büszkesége.” Kedves, megható ünnepség volt, a fogadáson Tyitov elv­társ is, pohárköszöntőjében, meleg szavakkal köszöntötte az újszülöttet. Tehát Százhalombatta me­gyénk hatodik és egyben leg­fiatalabb városgyermeke. Kér­dezem a lelkes városi embere­ket, mitől város egy város. Mi­je kell legyen az embernek, hogy azt mondják rá: gazdag­jómódú? És mije a városnak, hogy azt mondják rá: város. Naiv kérdés'? Lehet, ámbátor mégiscsak a dolgok kulcskér­dése volna ez. Szóval Százhalombattán 8000 ember él, a városnak köz­művesített modern házai, la­kásai vannak, rendezett utcái, járdái, a legmodernebb vilá­gítása. Egykoron lakótelepnek indult, de milyen lakótelep­nek! Végül is, ahogy a veze­tők elmondják, négy terület­ből egyesült egységes várossá. Adva volt az ófalu, vagy ahogy most nevezik, az óváros, az­után Dunafüred, majd az új lakótelep (ez képezi a város magját) és az új családi lakó­telep. Mindenütt együtt él a múlt. á'jélén’ és a jövő, de bem mindenütt olyan plasztikusan könnyű felfedezni ezt a fri­gyet, mint itt, Százhalombat­tán. Del az jóformán semmit sem jelent, sőt éppenséggel nehezíti a munkát, nem köny- nyű itt vezetni. Nehéz, sokfog­lalkozású család e város, és nagyon különböző körülmé­nyek között él itt a négy te­lep. Itt egy kész, modem vá­ros, új iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, ABC áruház, szolgáltatórészleg. Azután itt van Dunafüred és a családi övezet, közel a maghoz, a ci­vilizált központhoz. És az óvá­ros. Rossz utakkal, szükségüz­letekkel, egy nagyon elhanya- kolt épületben az óvodával (igaz, ez már költözik az új helyre). A legnagyobb baj, a legnehezebb probléma, az óvá­rosnak nincs ivóvize. Az óvá­rosiak a régi téglagyár kútjá- ból hordják a vizet vagy a fertőzött kutakból isznak. Ez a helyzet a jövőre nézve is meghatároz mindent. Már ké­szül is az új vízhálózat, terve. De ebből víz, finom, édes ivó­víz csak 2—3 év múlva lesz. Eddig még csak Szent László­nak sikerült a kősziklából vi­zet fakasztania. A város veze­tői sokkal egyszerűbb, reáli­sabb és szolidabb emberek, ők a mitológia hőseinek csodate­vő útját nem vállalhatják. És bizony a mi ügyintézésünk ma is meglehetősen nehézkes, gólemi cammogás. Szóval víz, tiszta ivóvíz kell az óvárosiak­nak.-És azután jó út. Dunafüred. a csatornázása, ahogyan most látják, legalább kétmillióba kerül. Itt már örömmel jelenthetjük, hogy lassan el is készül ez a csa­tornarendszer. De itt is sürgő­sen meg kell oldani a vízgon­dot. Tehát a város vezetői azért a nagy boldogságtól látják a problémát is. És ami nem ke­vésbé fontos: a problémától észreveszik az eredményeket is. A titkár azt mondja, hogy a város lakosainak kétharma­da közművesített körülmények között él. A város a világítá­sára büszke, mert ezt jószeré­vel megoldotta. Egy-két sötét utca van még a periférián, jö­vőre ott is lön világosság. És most jönnek a családi házak, vikendtelepek, meg­kezdődik a harc a területekért, 800 lakáshoz közel 2500 ember­nek van itt szüksége területre. A vezetők arra gondolnak, hogy a Pannónia pusztát és az Urbárium dűlőt áldozzák fel erre a célra. A tervezett 800 lakás kétharmada családi ház, egyharmada magas beépítéses lesz. 1975-ig 980 új lakás épí­tését tervezik. Állami erőből. De az emberek hajlandók a saját zsebükbe is nyúlni és az OTP is messzemenő támoga­tást nyújt az új fészek rakói­nak. 1980-ig 6000 lakás áll majd Százhalombattán és al­kot majd egy nagyvárost (je­lenleg 766 lakásuk van). Távo­linak tűnik az a 10 év? Aho­gyan ismerjük életünket, amennyire rohan az idő, ko­rántsem. Csak kinyújtjuk a kezünket, egy sóhajtás és már itt is van. Érdekes, hogy egy új város­ban is van, jelentkezik a la­káshiány, a tanácsnál 123 la­káskérelem fekszik elintézetle­nül. de ebben a számban nincs benne az az igény, amelyet az emberek a két üzemnél nyúj­tottak be. Miután Százhalom­batta város a két üzemóriás­ra épült, ezért a város fejr lesztése az üzemével arányos, illetve az üzem fejlesztésének függvénye. Izgalom, vita és eljutunk a IV. ötéves tervhez. Nagyon sok mindent, nagyon szép, merész álmokat vetettek papírra a varos vezetői. Egy új város el sem képzelhető bátor férfiak es nők nélkül; óvatoskodó, méricskélő, tibláboló emberek képtelenek együtt szárnyalni egy ilyen új településsel. No persze, a bátorság önmagában nem minden, Százhalombattán sem takarózhatunk, csak ad­dig, ameddig a takarónk ér. Mindenesetre a százhalombat- taiak elkészítették tervüket, azt eszmeileg a felsőbb szervek is jóváhagyták, forintban azonban még nem döntöttek. A tervek: a már említett 980 új lakás (zárójelben jegyezzük meg, hogy ehhez a hatalmas lakásmennyiséghez a közmű­vesítés fővezetéke, gerince már kész), új üzletházháló­zat, szakorvosi rendelő, 17 or­vossal, az óvoda, bölcsőde már épül és a 12 tantermes is­kola is mocorog, a HKI-telep decemberre kész. Jó volna egy új irodaház, amelyben egysé­gesen székelhetne minden hi­vatal. Az utolsó tervévben egy kultúrház (ilyenje és mozija nincs a városnak), az sem vol­na baj, ha építeni tudnának egy tanácsházat, hiszen most a termelőszövetkezet régi iro­dájában dolgoznak az embe­rek. Strand, azám, strand. Ami­kor beléptem á tanácselnök szobájába, mind a hárman egy hatalmas tervrajz fölött dug­ták össze fejüket, tanakodtak, aztán a vendég tiszteletére abbahagyták, összecsavarták tekercsbe a papírt, de, hogy lássam én is, most újra előve­szik, mutatják, mekkora, ha­talmas strandra gondolnak, modernre és szépre. Közel mind a négy telephez, közel Dunafüredhez. És egy ifjúsági parkot, egy hasznos sportkom­binátot ... És temető és piac és szakközépiskola, minden, ami dukál egy városnak, ami­től város lesz a város. Temér­dek pénz ez, mai áron számít­va is megvan vagy fél mil­liárd. A vezetők reményked­nek, a sorok szerzője pedig mindehhez sikert és betelje­sülést Jáván. Érdekes a város összetétele is. Természetesen a lakosság többsége munkás. A korról pedig csak annyit, hogy az új városrészben sok az ifjú, az óvárosban talán az öreg a több. És itt ráfejeltek a szálló­igére, hogy kicsi vagy kocsi? Igent mondanak mind a ket­tőre, kicsi is, kocsi is. Sok gyermek születik, évenként több mint száz, és kocsi is több van mint 100, egész pon­tosan 142, két éve éppen a fele volt. És drága motorból is több mint száz szaladgál a város utcáin. Nem is hinné beavatatlan, hogy a két üzem­óriáson kívül van itt még egy téglagyár, él itt vagy 150 ter­melőszövetkezeti tag a mun­kások, mérnökök között. A nők a ktsz-ekben dolgoznak, amolyan bedolgozóként, de ez is olyan probléma, amelyet a közeljövőben kell megolda­niuk a város vezetőinek. A gyors fejlődés egyik garanciá­ja a tény: naponta 11 vonat­pár megy Pestre és jön Pest­ről ide. És majdnem ennyi a buszjárat is. Bár ezen is le­hetne javítani egy kis ötlettel, jóindulattal. A szomszédos Érd mindössze néhány perc­nyi járás ide. Onnét jóformán tízpercenként jár a busz Pest­re. Mi volna hát ezekhez a gyors járatokhoz odakapcsol­ni Százhalombattát egy inga­járattal. Természetesen a vezetők nemcsak a saját fejük után mennek. A jó vezető odafi­gyel, mit mond a nép, és a nép itt is igen sok mindent mond. Komáromi és Bartha azt mondják, ezek a kérések teljesen indokoltak és jogo­sak, csak a türelmetlenség az nem jogos. Áll a mondás, hogy pénz, pénz, pénz. Apro­pó, pénz. Nem áll rosszul a város, tehetős polgárok lak­ják. Rendeztek egy bútorkiál­lítást, alig egy hétig tartott benne az áru, kétszer is újabb bútorokkal kellett feltölteni, és néhány nap alatt minden elkelt. Hétszázezer forintos boltot csapott itt a Bútorérté­kesítő Vállalat. Az OTP-ben, 1968-ban 5 millió, 1969-ben 7 millió forintot őriztek, ennyit rakott be a nép. És a telek- vásárlás, az emberek ruhái, mind, mind arról árulkodik: szorgalmas, dolgos és takaré­kos emberek a százhalombat- taiak. önzetlenségben sincs hiány. Több mint 22 ezer tár­sadalmi munkaórát ajánlottak fel az emberek a2 ifjúsági park, a strand, a járda építé­sére. És ősszel 10 000 fát fog­nak ebben a piciny városban elültetni. Most is szép, tiszta, és zöldell itt minden tér a há­zak előtt. Ha az a tízezer fa bebokrosodik, de szép tiszta és zöld lesz Százhalombatta. Aki a virágot szereti.;: a városban a bűnesetek elenyé- szőek. Csúnya szó, de szépet takar: javuló tendenciát mutat a bűnlista. A város a legtöbb segítséget a megyén kívül a két hatalmas üzemóriástól kapja. A két üzem, amely a város büszkesé­ge, amely a megye és a város Százhalombatta, mint város a két nagyüzem szülötte, a szocializmust építő társadal­munk és a magyar—szovjet barátság szülötte. Mondhat­nánk úgy is, hogy Százhalom­batta mint város újszülött. De Tögtön tegyük hozzá, hogy nem koraszülött. Amikor Budapest felől a város felé jöttünk, oko­san és ügyesen úgy tereltek "bennünket zászlókkal, útjelző táblákkal irányitó emberekkel, ..hogy mindannyian lássuk: ez litt már város. Százhalombattá­nak hozománya vsn. nem üres kézzel jön ebbe a házas­ságba. Ennek örülünk, és ami­kor hazánk legfiatalabb városi tanács vb-elnökének átadom a büszkesége, hiszen jelentősé­gük országos, sőt nemzetközi. A város vezetői órákig ka­lauzolnak a napsütötte, kicsiny városban. Lévén okos, poli­tikus emberek, először azonnal a legócskább telepre visznek. Pannónia-puszta. Orrfacsaró trágyabűz, roskadozó, elhanya­golt viskók, a kötélen férfi al­sóneműk és finom női holmik száradnak, az udvarnak ható térségen libák, kacsák tocsog­nak, gyermekek szaladgálnak, valamivel odébb, az egyik ház előtt öreg lovat patkóinak vagy hatan. Harmincnyolc régi cselédlakás áll itt még ma is egymás hegyére dobálva. Ez a puszta nagyon kirí a képből, a modern, új városból. És a ta­nácsházától nem messze, az ablakból éppen odalátni, áll a maszek zöldséges bódéja, előt­te a saját mikrobusza. Mije legyen szegénynek? És a város szívében lüktet, él az üzem. Keresztül-kasul futnak az em- berderéknyi acélcsövek. Étte­rem, munkásszállás, ABC-áru- ház, postahivatal, rendőrség, szolgáltató ktsz. Mutogatják; magyarázzák a város vezetői; hogy melyik épületnek mi a rendeltetése és mutogatják az üres telkeket, hogy ott holnapi vagy holnapután majd milyen csodálatos épületek állnak. önfeláldozó kis város, 300 liter vért adtak legutóbb is, Bartha tanácselnök tízszeres véradó, születésnapjára a Vöt röskereszt üdvözlő táviratot küldött. Bartha meghatódva gondol erre vissza, önfeláldozó kis város, az árvízkárosulta­kat, mondhatni, erejükön felül támogatták, egy szóra zsebbe nyúltak az emberek, pénzt ad­tak, házat építettek ott lenn, a szamosközieknek. És tervezr nek házakat, Százhalombatta jövőjét s mert hovatovább a város vezetői már mérnökök és közgazdászok is egysze- mélyben. De „tervezik” az em- bereket is. 54 egészségügyi dől- gozójuk, 42 pedagógusuk van, a közeljövőben azokkal szeret- nének leülni és szót érteni, nem mintha valami, akár a legkisebb baj is volna ezekkel az emberekkel, de a távolság nemcsak a szerelmeket, a megértést is megöli, miért ne menjenek hát közéjük, miért ne nyerjék meg ismét és ismét őket a következő csatákhoz, harcosoknak, szövetségesek­nek? Sétálunk. Es közben, benn az üzemben Csenterics igazga­tó az ipari tévén nézi a füst színét, minőségét és nyugodtan hajol ismét munkája fölé, mert szép, világos, értéktelen füst száll az égre. Boldog. Nem tü­zelik a forintokat. Nem száll a drága pénz pocsékba. Következik: Kecskemét

Next

/
Oldalképek
Tartalom