Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
6 «ST MEGYEI K^CtrlaD 1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA Csúcsforgalom a szövetkezeti kereskedelemben Mit vásárolhatunk őszre, télre VARSÓ—PRÁGA—BUDAPEST—BERLIN Négy főváros a szívbetegekért Rendőrőrsöt kér Vecsés Vecsés legutóbbi tanácsülésén többek között a közrend és a közbiztonság helyzetéről tárgyaltak, értékelték a helyi kmb-csoport működését. A beszámolóban elhangzott, hogy a rendőrség és a tanácstagok kapcsolata aktív, nagy segítséget nyújt a munkásőrség és az önkéntes rendőrök csoportja. Mégis: a Ve- csésen elkövetett bűncselekmények száma az elmúlt évben némileg emelkedett. A tanácstagok szinte kivétel nélkül javasolják: a régebben működött s közben megszüntetett rendőrőrsöt újra állítsák fel Vecsésen. „A statisztikai adatok indokolják és szükségessé teszik ezt” — mondotta Császi Sándor tanácstag. Fürsztenceller József mint a bűncselekmények melegágyát említette a „bokrcsított” utcákat és a bozótot az állomás környékén. Ezek megszüntetését javasolta. Szentpéteri László tanácselnök elmondotta, hogy Vecsés nagyközséggé válása, városiasodása, jelenlegi szervezeti formája indokolttá teszi egy rendőrőrs felállítását. „Figyelembe kell venni nemcsak a község lélekszámút — mondotta —, hanem a főváros közelségét is. Jobban meg kell szilárdítani az állampolgári fegyelmet is, s a tanács itt sem nélkülözheti a rendőrség segítségét.” Többen javasolták: rendszeresen kell tartani kmb-fogadó- órákat, ahol bejelentéseit bárki megteheti. Javasolták, hogy állítsanak fel még egy őrszobát, továbbá bizonyos útvonalakon sűrítsék a járőrszolgálatot. Budapesten, a volt Gizella Malom udvarán, a SZÖVÁRU raktárai előtt hatalmas sárga kamionok rakodnak: csempé- zett olajkályhákat, motorkerékpárokat, bútorokat, szőlőpréseket, éléskamra nagyságú hűtőgépeket. A monstrumok tonnaszámra nyelik el a sokféle portékát. — Mindennapos kép ez nálunk a nyár vége felé — mondja a vegyesiparcikk-fő- osztály vezetője, Tóth Ferenc, akit alig tudtunk megtalálni, mert éppen „eligazítást” tartott a vidékre induló tehergépkocsik vezetőinek. — Jön az ősz, s mint ahogy a jó háziasszony ilyenkor szerez be sok mindent a téli hónapokra, ugyanúgy, nagvban, a szövetkezeti áruházak, falusi boltok is most rendelik meg az őszi portékát. — Miből rendelnek a legtöbbet? — Állandó tétel most például a szállítható cserépkályha. Kétféle típust árusítunk, az egyik a TERMO 5000-res olajtüzelésű cserépkályha háromsoros csempével és a TERMO 7500-as olajtüzelésű négysoros csempével. A másik az ESZTERGOM típus, ez vegyestüzelésű cserépkályha, háromsoros csempével. Ezekből sokat szállítunk és akik most rendelnek, nem azt kapják tőlünk válaszként, hogy „sajnos, elfogyott”. Természeteseh, hagyományos tüzelésű kályhákból is nagy a készletünk jelenleg, sőt, a családi házak fűtésére etázs-rendszerű hasonló kis kazánokat, az olajkályha üzemanyagának tárolásához 200 literes vashordókat, hozzávaló olajpumpákat is árusítunk. Várható, hogy mire elkezdődik a fűtési szezon, megérkezik az NDK-ból az elektromos ventillátoros hő- i kandalló és az elektromos hő- | takaró is. — A raktár udvarán több száz hűtőgépet láttunk. Nem késő ez már? — Nem. Egyiptomból, a Szovjetunióból, Lengyelországból az őszi szezonra is importálunk, mert az a tapasztalatunk, hogy a hűtőgép ma már nem idénycikk. Sok háztartásban az éléskamrát pótolja, főleg a távfűtéses modern, új lakásokban, ahol az éléskamra általában kicsi és nem elég hűvös. A választékunk nem nagy, de, hogy úgy mondjam, „márkás”. A Szaratovot ismerik és szeretik a vásárlók, jó, megbízható készüléknek tartják, az Ideál egyiptomi gyártmány, 220 literes, nagy űrtartalma miatt valóban éléskamrának is beillik, garanciális ideje öt év. Az Igló bár-hűtőszekrény lengyel import, inkább modern lakószobába, modern bútorok közé való, hidegtálak, sütemények, italok tárolására. Elsősorban fiatal házasok vásárolják az új bútorhoz. — Ha már a bútoroknál tartunk, hogyan készültek fel az őszi—téli szezonra? — Gondoltunk az árvíz után újjáépülő falvakra, az ősszel házasuló fiatalokra is, amikor 60 millió forint értékben több mint 2200 garnitúra lakószobát rendeltünk az NDK-ból, Jugoszláviából, Romániából, Csehszlovákiából. Ezek folyamatosan érkeznek. De mindez csak a választék bővítését szolgálja, mert nagyon sokféle, kiegészítő, darabonként árusított bútort — székét;" Tótéit; ~ kárpitozott garnitúrát, variálható szekrényeket — szállítunk a szövetkezeti boltoknak. — Es a gazdaságoknak, háziasszonyoknak? — A háztáji gazdaságoknak szántuk a 30 literes kis szőlőpréseket, a Bonyhád típusú répavágó gépeket, különféle típusú kukoricamorzsolókat. A szüret után máris megkezdődik a fáradozás a jövő évi termésért, a szőlőtőkéket, gyümölcsfákat permetezni kell. Egyik típus, amit erre a célra beszereztünk, magasnyomású permetezőgép, rotációs kapával. Az őszi talajlazítás — a gép egyszerű átszerelésével — egy időben elvégezhető a gép rotációs kapájával. Másik ilyen gépünk olasz import, a Turbina típusú motoros házi permetező, porozóval együtt. Nagyon modern, príma minőségű növényvédő munkagép. A háziasszonyokra gondolva, rendeltünk a disznóölési szezonra keletnémet és szovjet gyártmányú húsdaráló gépeket, hurkatöltőket, bolgár és cseh import konyhakéseket, zsemleőrlőket, mákdarálókat stb. Reméljük, a hosszú téli estéken szívesen használják majd az elektromos asztali varrógépeket is, amelyeket szintén külföldről vásároltunk. — Mit kínál a műszaki osztály? — A műszaki osztály raktára most padlótól a mennyezetig áruval tömött. Csak néhányat emelnék ki belőlük, mert ezeket a vásárlók szempontjából nagyon előnyös feltételek mellett árusítjuk. Nálunk például 400 forinttal olcsóbb a fiatalok kedvence, a legújabb típusú, 175 köbcentis Jáwa sport motorkerékpár, csak mi árusítjuk 890,— forintért a Gulliver 2 táskarádiót, a Mini Super táskarádióhoz 20,— forint árkülönbséggel akkumulátort és töltőt is adunk, csaknem felére csökkentettük a kerékpár- gumi-garnitúra áráh Igyekszünk a vásárlók kedvében járni, és reméljük, hogy nem eredménytelenül. Alföldi Erzsébet Patinás „Kígyó*’ Az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat eredeti állapotában — a másfél évszázaddal ezelőtti patinás kivitelben — építette újjá Kígyó utcai kis üzletét, ahol most ékszerszalont rendeztek be. Az üzletben csak arany- és ezüsttárgyakat, -ékszereket árusítanak. Ott hozzák forgalomba a bizományba felvett ékszereket is. A varsói kardiológiai intézet a hasonló prágai, berlini és budapesti intézményekkel szórósán együttműködve végzi tudományos kutatásait. A varsói és a prágai kardiológiai intézetek például már három éve közös vizsgálatokat folytatnak, melyek célja az infarktus ún. előfordulási kockázati tényezőinek vizsgálata. A varsói intézet hasonló vizsgálatokat végez a berlini Humboldt Egyetem kardiológusaival együtt is. Kutatásaik tárgya számos speciális jellegű probléma, többek között a szívfal vastagságának ultrahangok segítségével való mérése. A budapesti III. sz. Belgyógyászati Klinika viszont a lengyel intézettel való együttműködés keretében a szívinfarktus előfordulásának kockázati tényezőivel kapcsolatban végez kutatómunkát. A varsói kardiológiai intézet munkatársai minden évben ellátogatnak külföldi partnereikhez, illetve vendégül látják őket, s ez alkalommal kicserélik tapasztalataikat. Érdemes kiemelnünk, hogy a varsói kardiológiai intézetet jelölték ki a népi demokratikus országok kardiológusai munkájának koordinálására a szívinfarktusok nyilvántartása terén. Mosson Ö is azzal, amivel mások: a „Kiváló Áru” minősítésű, leszállított áron vásárolható Tomi mosószerrel. Régi ár Oj ár TOMI PRIMA nagy doboz 13,- Ft 10,70 Ft TOMI PRIMA kis doboz 8,40 Ft 6,50 Ft TOMI EXTRA nagy doboz 14,20 Ft 11,70 Ft TOMI EXTRA kis doboz 9.- Ft 6,90 Ft TOMI SUPER nagy doboz 11,50 Ft 9,50 Ft TOMI SUPER kis doboz 7,60 Ft 5,90 Ft TOMI AUTOMAT 12,- Ft 9,90 Ft BIO TOMI 6,80 Ft 5,90 Ft Változatlan minőség, olcsóbb ár R égóta tervezték a műteremlátogatást. Halmai Gábor valamikor a gyárban volt munkás, onnét emelte ki az embert és kultúrát ösz- szegyúró forradalom, hogy messzi földön híres művészt csináljon a csöndes, de első pillantásra is hajlíthatatlanul keménynek tűnő idamszerészből. A gyáriak nem feledték el őt, ő meg a gyáriakat. Ha sűrűbben nem is, de három-négy évenként ellátogatott hozzájuk. Igaz, akkor hetekre. Festett. Járta a műhelyeket, s tucatjával készítette a nagyalakú vázlatfüzetbe a skicceket. „Szép rajzok” voltak ezek, ahogy az emberek mondták, s áhítatos képpel lesték, miként fut a szénceruza a papíron. Gépek, acélszer- kezetek kusza, s mégis rendszert adó vona- nalai, a porral, korommal borított ablakszemeken áttörő napfény, s emberek, emberek. Azok, akik ott dolgoztak a gépeken, s mégsem azok. Nem pontosan azok. A rajzok után a festőállvány következett, a vászon, a fölrakott, s levakart festékek. Szótlan volt most is, mint még munkás korában. Ha szót váltott valakivel, inkább csak a régiekkel. Azokkal, akikkel együtt dolgozott. Egyik, nagy méretű képét a gyárnak ajándékozta. Ott függött a tanácsterem falán. Komor hangulatú festmény volt. A fekete, a szürke sokféle árnyalata váltakozott a vásznon, s az alakok, bár mozgásukat a kép hűen visszaadta, holtaknak látszottak. „Régen”, ez volt a kép címe, s amikor — két éve — elvitték az újságok hasábjain nagy vitát kavaró gyűjteményes kiállításra, a fővárosba, egy külföldi nagy pénzt ígért érte. Halmai persze nem adta. „Az övéké” ennyit mondott. Az övéké. Ez jól esett. A kép valóban a régi gyárat idézte, az öreg, évtizedes lebontott nagy szerelőcsarnokot, azt a világot, ahol minden mozgott, s mégis, éppen a mozgás formálta a mozdulatlanságot, az évtizedek alatt semmit nem változót. Mert a szerelőcsarnok olyan volt a felavatás napján, mint húsz, meg negyven esztendő múlva. Maga az állandóság, mely fitymáló mosoly- lyal néz le az alatta, benne nyüzsgőkre. Amikor döntötték a falakat, néhány öreg furcsán dörzsölte a szemét. Mintha őket temették volna? Talán. A lélekbe senki nem lát. Megpróbálják ezrek, tízezrek, évszázadok, évezredek óta, ezzel, így született meg a művészet. S mégis: egyetlen ember sem ölthet teljes tökéletességet egyetlen műben sem. Mert ami megjelenik, akár szavak, akár ecset, véső, kotta nyomán, az már nem ugyanaz az ember. Ahogy Halmai rajzain is a gyáraiak voltak, s mégsem azok. Ráismertek saját vonásaikra, mozdulataikra, de fölfedeztek ezernyi idegenséget is, amivel nem tudtak mihez kezdeni. Ami furcsa volt. Borzongást keltő távolságba vesztek ezek az alakok, mintha tíz meg száz másik állna mögöttük, mellettük, mintha mindenki, aki valaha megfordult e falak között, föltámadott volna, hogy a vászonra kerülhessen a vázlatfüzet lapjairól. Halmai Gábor nagy művész, ezt tudták, hiszen az újságokban, a televízióban olvashatták, láthatták. Sokat jár külföldön, a képeit a világ minden táján őrzik, vásárolják. A nagyság megfoghatatlan. A siker teszi mérhetővé, legalábbis azok szemében, akiknek a hétfő, hétfő, s a vasárnap, vasárnap. Akik olyannak látják a világot, amilyen.' Ezért azután Halmaitól magától is kicsit borzongtak, nemcsak a képeitől. Hiszen, aki így látja a világot, mi mindent láthat az emberben? Mi tárul elé? Volt, akit megkért, elmenne-e vele, a fővárosba, modellt állni néhány napra? Zavart mosoly volt a válasz, csöndes, s kétségbeesett tiltakozás. Nem, nem, mert... A mert-ek átlátszóak voltak, gyerekesek, de Halmai nem furcsállotta, nem firtatta. Megérezte azt, amit csak a közülük való érezhetett. Fölhagyott hát a műtermi munka tervével, s ott a műhelyekben ültette le az embereit. Persze, nem ment simán. Mert ilyenkor szinte megállt a munka, távolabbról, de az egész műhely ott tolongott „A Gábor” háta mögött, s nézték, mi lesz a vásznon, mivé válik az ember, aki ült, állt, s legtöbbször nem tudott mit kezdeni a kezével. Innét, ezért, hogy a műterem-látogatás megszervezése sem ment könnyen. Kiváncsi ugyan sok akadt volna, ám különvonattál mégsem mehetnek, no, meg nem szabadíthatnak Halmai nyakára annyi embert, hogy ellepjék teljesen a házát. Végül is a párt- bizottság állította össze a listát, annyian Fekete hold mennek, ahányan beférnek a gyár sportkörének autóbuszába. A vezérkar, azután brigádvezetők, tömegszervezeti aktivisták, s né- hányan azok közül, akik még együtt dolgoztak Halmaival. Hajnalban indultak, a buszban a hangulat csöndes volt, rövid, közömbös mondatok hangzottak csak el, leginkább szundikáltak, míg Pestre értek. Nem kellett keresgélniük, a vezérkar jól ismerte a járást, többször voltak már Halmainál. Amikor a busz megállt a fenyők, s magasra nőtt bu- xusbokrok mögött rejtező villa előtt, néhá- nyan álmélkodva kérdezgették, valóban itt lakik-e A Gábor, hiszen... hiszen olyan, akkora ez a kert, mint régen a gyárat is birtokló báróé, akinek a gyár mellett még húszezer hold földje is volt. Csöngetni nem kellett, mert a vaskerítés kapujához vezető úton föltűnt Halmai Gábor, mellette a felesége, s a két gyerek, a hosszúra nőtt fiúk, akik láthatóan igyekeztek hátrább maradni. Kézfogások, Gábor nem hagyott ki senkit, bár, úgy látták, a régiek kezét mintha hosszabban szorongatta volna. Indultak befelé. Magától kialakult sorrendben. Elöl K rima iék, mellettük a vezérigazgató, a helyettesei. a pártbizottság, a szakszervezeti bizottság titkára. Mögöttük a műszakiak, azután a brigádvezetők, végül a régiek meg az aktivisták, vegyest. Hátul már nem hallották. mit beszélnek elöl, ezért a kertet nézegették, a gondozott gyepet, a nyírt bokrokat. a furcsa formákat felöltő virágágyásokat. Szép kert, sok pénzbe’ lehet ez, talán az állam adta, megérdemli — ilyen szavak hangzottak el, csöndesen, maguk között. Időnként a csoport éléről nevetés szállt hátra, nem tudni, kik és mit nevettek. Az egymásba rakott, leterített kecskelábú asztalok állították meg őket. Ez igazi meglepetés volt. Nem számítottak rá, s ezért kétszeresen jól esett. Halmainé, s egy másik, láthatóan a háztartást vezető asszony kezdte kínálgatni őket, apró pálinkás poharakat vittek körbe, majd evésre bíztattak. Sonka, kolbász, szalonna, vastaghúsú, vérvörös paradicsompaprikák, fényesen gömbölyödő paradicsomok, de csak csipegettek, restelltek volna nekiesni, bár a papramorgó marta a gyomrukat, valami vastagot kívánt. Amikor az evéssel végeztek, Halmai azt kérte, ha lehetne, több csoportra oszolva mennének a műterembe, mert biz’ ennyien egyszerre nem hogy nem látnának semmit, de be sem férnének. így lett. Először a fejesek mentek,' még véletlenül sem állt föl senki, akit a sarzsi nem jogosított rá, hogy hozzájuk csatlakozzék. Sokáig maradtak, az asztalnál ülők egymás között beszélgettek, a házról, a kertről, Halmainéról, milyen kedves asszony, s amikor kifogytak ebből, szó jött a délutáni programról, kimennek a Margitszigetre, föl a Várba, s majd este haza. Legtöbbjük már megjárta ezeket a helyeket, mégis, őrült; hogy nem maga van, idegen helyen valahogy mindig elveszettnek érzi magát az ember. Kérdezősködni kell, azután nem biztos, hogy jó az útbaigazítás, s így tovább. Most majd a busz viszi őket, nem kell firtatni, melyik villamos, merre fut, hol kell fölszálni, s hányasra, hogy ide meg oda jussanak;'; Végre, jött visszafelé a vezérkar, indult máris a második csoport, azután a harmadik; Szukiben voltak az időnek, így hát bármennyire szerettek volna is jóízűen kér- dezősködnh megtudni ezt is. azt is, nem tehették. Csak nézték a képeket, a kész, íSTü-fS1* kfsz, vásznakat, az egymásnak felelgető színeket, az egymásba mosódó vagy éppen élesen elkülönülő formákat’ alakokat, hallgatták, amint Halma! egy-eev szávai tudtul ad valamit, s bólogattak. Mi mast tehetnének? Hiszen a képek, kének voltak, nem lehetett megkérdezni őket, ímert olyanok, amilyenek, a zöld fűvön fel^ vő, katonaruhás alak feie helyén miért vik,faPOnya' ™iért a hM alatt í1vfze* s ™iért öleli szürke ég a fehér gyárkéménveket. miért fekete égen “ ?3 h°ld 3 csiUagokt61 sziporkázó Nézték a képeket, s Halmait Egy pillanatra úgy látták, mintha Halmai maga is a képek egyike lenne. Mészáros Ottó
