Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

PEST uKC*n 1970. SZEPTEMBER 13.. VASÁRNAP Szovjet harckocsizok napja A Szovjetunióban minden évben szeptember 13-án emlékeznek meg a harckocsizok napjáról. Az idén huszonötödször rendezik meg a harckocsizok ünnepét. A szovjet páncélos csapatok a tudomány és technika legújabb vívmányainak felhasz­nálásával készült, kiváló harckocsikkal rendelkeznek. A csapatok parancsnokai­nak és harcosainak pedig minden adottságuk megvan a korszerű fegyverek ered­ményes használatához. Képünkön: hadgyakorlaton előrenyomuló harckocsioszlop. Ezüstjubileum ENSZ-előzetes Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének kedden kezdődő ju­bileumi ülésszakára élénkülő folyosói eszmecserék jegyében készülődnek a' 126 tagállam képviselői a New York-i üveg­palotában, amelyet sokan a háborús feszültségektől ter­hes nemzetközi élet első szá­mú biztonsági szerepének te­kintenek. * A világszervezet ezüstjubi­leumának hivatalos dátuma október 24. Ezen a< napon lé­pett életbe 25 évvel ezelőtt az 50 alapító tagállam által San Franciscóban jóváhagyott alapokmány. Számos ország állam-, il­letve kormányfőjének megjelenésére számítanak az október utolsó harma­dában sorra kerülő 10 na­pos ünnepi ülésszakon, amely betetőzi a világszerve­zet negyedszázados jubileumi ünnepségsorozatát. Értesülések szerint Nixon elnök október 24-re jegyeztette elő felszóla­lását. A vezető államférfiak New York-i látogatásával kapcso­latban máris a nemhivatalos két- és több oldalú csúcstalál­kozók sorozatának lehetőségét emlegetik az ENSZ-palota fo­lyosóin. Amerikai politikai körök­ben a várható „legfonto­sabb látogatóként” Koszi­gin szovjet kormányfőt emlegetik. Nixon elnök számára tigyamis hivatalbalépése óta ez lenne az első alkalom arra, hogy személyesen találkozzék a szovjet kormányfővel. Ameri-' kai megítélés szerint az ENSZ- évforduló nyújtotta alkalom fontosságát külön aláhúzzák a közel-keleti helyzet aggasztó fejleményei ENSZ-megfigyelők várako­zással tekintenek a közgyűlés jövő kedden kezdődő általá­nos vitája elé, amelynek ke­retében rendszerint a tagálla­mok külügyminiszterei fejtik ki kormányuk álláspontját a nemzetközi helyzet vitás kér­déseiről. A külügyminiszte­rek összejövetele lesz előrelát­hatólag az első alkalom arra, hogy megkíséreljék életr.ekel- tend Gunnar Jarring közel-ke­leti békemisszióját, amely Iz­rael bojkottja következtében gyakorlatilag már az első munkanapot, augusztus 25-ét követően holtpontra jutott. A közgyűlés előkészítésének fontos mozzanatát alkotják kolaton. 'Kerekeink, mint élet­len korcsolya a kemény jé­gen, pillanatonként hol bal, hol jobb oldalt veszélyeztették az útjelző fehér köveket, azok meg az életünket. A fiatal pi­lóta képtelen százon alul tép­ni, pedig már az első csúszás­nál is elsápadt, megállt, ki­szállt a kocsiból, összehúzott szemmel, mindent értő arccal vizsgálta a kocsi elejét. És a másodiknál is ezt tette. Azért megérkeztünk. Töltésnek jó volt ez a kis kaland. Baktatok a macskaköves utcákon, az első gondolatom: apám 1914-ben, 21 évesen itt szolgált, Nyíregyházán, a hu­szároknál. És én? Nézzük csak, hogyan is kerültem el eddig ezt a várost. Egyetlen megyeszékhely, ahová soha­sem vitt az utam. Jól van, most itt vagyok. Nézzük a vá­rost. Szomorú idő, szomorú helyzet, szomorú város. Pedig forgalmas, lüktet. És sugároz. Erős áramú, szellem és aka­rat hullámhosszai eljutnak a megye legtávolabbi, legsze­rencsétlenebb tanyáira is. A város nemrég ülte 125. születésnapját. Kis öcsike, persze, hogy kamasz még, és máris mekkora erőpróba. A kamasz feszülő izmokkal áll, tartja a viharban roppant szé­les vállát. Ruháit mindenütt kinőtte már, hátán a zakója pattanásig feszül. Ujja konyá­kig, ha ér. Nadrágja is rövid és kopott, másikért kiált. És ötven-száz éves macskakövek! Több helyütt széles, alföldi fazonú utcái kövezetlenek. Most éppen sárosak. Az épü­lő, égbenyúló toronyháztól öt percnyire nádtetős házak, bor­dáikról málliik a vakolat És a város északi részén modem lakótelep, hatalmas, szemet, lelket nyugtató kul- túrpark. És délen is születik az új városnegyed. A kamasz most nem sokat adhat önma­gára, a családjára, testvéreire kell vigyáznia, ott, vidéken tobzódott, rombolt nemrégen a Tisza. De sok szomorú dolgot írt errefelől, e tájról Krúdy... De sok szomorú hírt, tudósí­tást, riportot olvastam, hal­lottam, láttam errefelől, erről a tájról az idén ... Társadal­mi átok... természeti csa­pás.?: A társadalmit éppen huszonöt éve, hogy eltöröltük. Volt, nincs. Úri muristul el­küldtük a pokolba. De a ter­mészet időnként újrakezdi, ki­harap az itt élők testéből, szí­véből egy darabot, s mint jól- e lakott, bajszát nyaldosó kan­dúr, sompolyog tovább a Tisza. Megmozdult az ország és a sebekre gyógyírt rakott. Sok ezer építőmunkás és fiatal is­mét leiket lehelt a Szamos- közbe, lelket a hitehagyott emberekbe. És házat építettek, házat építenek mindaddig, amíg mindenki vissza nem térhet elveszett- és most már új otthonába. Megyei tanátsháza. Belé­pek. Dr. Fekszi István átölel. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács elnöke úgy fogad, mintha erre várt volna immá­ron 16 éve. Éppen ennyi ideje, hogy nem láttuk egymást. Földik vagyunk, illetve ő Borsod megyéből, Szerencsről került Egerbe. Életünk leg­szebb korszakát töltöttük ott. És ő már akkor elnökhelyet­tes volt. 1954-ben került Nyír­egyházára, elnöknek. Mondom néki, hogy ma olyan fiatal­embereket, mint akkor ő volt, előadónak is alig merünk ki­nevezni, legalábbis gondolko­dunk, tanakodunk az előlépte­tésen. Nevet, és nagyon ked­vesen vendégül lát. Pedig de sok dolga lehet. Restellkedem is, dehót ez egy újságírónak nem áll jól és nem is üdvö­zít. Azért magamban megfo­gadom: egy óra múlva békén hagyom. Mellette áll helyet­tese, dr. P. Szabó Gyula. ő is kedvesen fogad, aki Fekszi- nek rokona, az neki is az. Dr. Fekszi szabadságon volt a Balatonnál. Tegnapelőtt jött haza. Tegnap Bondor minisz­terrel helikopterről szemlél­ték a tájat, az ordas Tisza nem tett-e újabb kárt, hogyan is áll az építkezés. Ma én már az ötödik vendége vagyok, pe­dig alig múlt reggel kilenc óra, és a helyetteseivel is tár­gyalt már. Beszéde megfon­tolt, nyugodt, pedig nem lát­szik pihentnek, semmiképpen sem kipihentnek. Arca fehér, lehet, a Balatonnál nem sü­tött a nap. Szegeden, Szolnokon már jártam, ide jöttem utoljára az árvizies székhelyek közüli Őmiatta, az elnök miatt, vele akartam beszélni. Állandóan kint volt, utoljára szabadsá­gon. Telefonja süketen, üre­sen hallgatott, üzenni nem akartam, talán nem is emlék­szik, talán nem is illik ez a nagyvonalúskodás. Most is csak úgy jöttem, bejelentés nélkül, lutrira. Szerencsém volt, az ajtó tárva-nyitva és a szíves gazda itthon. Amíg beszél, arra a szegedi körzeti tanácselnökre gondolok, aki a harc félide­jében elment szabadságra, mert még tavalyról akkorra, arra az időre „ütemezték” be. És mert akorra volt beutaló­ja valahová. Az egész város megmosolyogta ezt az embert, mert ezen már bosszankodni sem lehetett. Dr. Fekszi István, a Sza­bolcs-Szatmár megyei Tanács vb-elnöke azt mondja: „Tudod, öregem, a játszma még nem ért véget, ezt a par­tit még nem nyertük meg, de remélem, megnyerjük.” V álaszként elmondom a véleményemet, illetve azt mondom, hogy elég sápadt, Egerben mintha jobb színe lett volna tizenhat évvel ez­előtt. Nem mosolyog. Nem is szel- liemeskedik, talán a pátoszt PIACI ŐRJÁRAT azok a konzultációk, amelye­ket a különböző földrajzi cso­portok képviselői folytatnak egymással a jelöltekről a köz­gyűlés, illetve a főbizottságok elnöki tisztségére. A kialakuló hangulat ar­ra enged következtetni, hogy a többség Edward Hambro-t tekinti a leg­esélyesebb jelöltnek a köz­gyűlés elnöki tisztségére. Ugyancsak élénk konzultációk folynak a főbizottságok elnö­ki posztjára számításba jöhe­tő jelöltek listájáról. Mind- eziefcnék a tisztségeknek a be­töltéséről szavazással dönte­nek majd a közgyűlés plenáris ülésén a világszervezet ezüsit- jubileuma ülésszakának kez­detén. (Folytatás az 1. oldalról.) piacon. Termelőszövetkeze­tek, kiskereskedők, kínálják áruikat a standokon. Az árak hasonlóak a fővárosi piacok áraihoz, itt azonban nincs akkora forgalom, mint Pesten. Ez nem is csoda, hiszen a ház­táji terményei eleget adnak az otthoni háztartásba. Érde­kes azonban, hogy a baromfi szépen kel. Istráb Ferencné Tápiószecsőről hozott egy ket­rec tyúkot, tízet, de már csak kettő van belőle. — Ezek hízott tyúkok ám, tölteni valók. Nem adom drá­gán, 25-ért kilóját. Monoron nem tartanak annyi ba­romfit ... Cigányasszony kéregét, gye­rekét a hátán hordja: — Csak két forintot adjon nagyságos fiatalúr, megmondom a jövőjét. Nő, tartsa csak... Én megrettenek a jóslástól, inkább adok két forintot a tenyerem nélkül. Az ócskás előtt nézelődök: — Mennyiért adja ezt az inget? — ötven forint. — No, ne viccelődjék, hát á nyaka már törődött. Hú­szért adja! Az üzlet nem jött létre, a kuncsaft az új MÁVAUT-pá- lyaudvarra megy ing nélkül. Cegléden a templom mö­götti piacon már nagyobb a tolongás, veszekedésre le­szünk figyelmesek. — Maga engem ne nevez­zen „kedveskémnek”, az anyád lehetnék — ripakodik egy idős asszony az eladónőre, aki rögvest replikázik: — Hát mit mondjak: „öreg­asszony”?! Azonban a piacon nemcsak veszekedés, hanem áru is van. Össze nem lehet számolni, hány asszony árulja itt por­tékáját: gyümölcsöt, zöldsé­get, túrót, tejfelt, tojást. Az egyik kofa már pakol, pedig még csak fél tíz: __ Én már mehetek. Keveset hoztam. Őszibarackot meg szilvát. Szépek voltak, hamar elkeltek. Mit láttunk még? Mézeska- lácsost, köszörűst, lángos- sütőt és rengeteg vásárlót. Ami igaz igaz, a fővárosi pia­cokhoz egyre inkább hasonlí­tanak a megyei piacok. A kö­Minibuszkaraván (Folytatás az 1. oldaliról.) támogatására. A géprablások miatt támadt közfelháboro­dást az amerikai „Izrael- Lobby” növekvő hangereje propagandakampányban ipar­kodik kihasználni Tel Aviv „vaskezű” politikájának és területi hódításainak igazolá­sára. Egyre nagyobb hang­súlyt kap az a követelés, hogy az Egyesült Államok nyújt­son az eddiginél is nagyobb méretű katonai támogatást Izraelnek. Az utasokat fogva tartó Pa­lesztinái szervezet képviselő­jét az öt érintett kormány pénteken biztosította, hogy „nem tervezitek fegyveres be­avatkozást az utasok kiszaba­dítására”. Hivatalos források­ra hivatkozó lapjelentések szerint amerikai kormány­körök azonban továbbra sem zárják ki a fegyveres erő igénybevételét egy „esetleges evakuálási műveletben”. Az amerikai 6. flotta egyJ ségeinek a közel-keleti tér-1 ségbe történt irányításával kapcsolatban megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy 1958- ban a 6. flotta 5000 tengerész- gyalogost szállított partra Li­banonban a „belső felfordu­lásra” és az amerikai állam­polgárok „megvédéséire” hi­vatkozva. A RENDŐRSÉG megtáma­dott a Washington állambeli Tacoma környékén egy indián tábort és könnygázbombákat vetett be lakói ellen. Az inci­densre azt követően került sor, hogy az indiánok összecsaptak a halászhálóikat elkobzó rend­őrökkel. TALÁLKOZÁS A VILÁGHÍRŰ HOSSZÜTÁVFUTÓVAL (Folytatás az 1. oldaliról.) lónak, aki egyben a Magyar Autóklub elnöke is. A miniszterhelyettes és a kíséretében levő szakemberek megtekintették a brit posta új, önműködő levél- és cso­magosztályozó központját, egy vasútigazgatóság és egy kor­szerű pályaudvar műszaki berendezését, két tengeri kikötő műkö­dését, különös tekintettel a konténerek kezelésére és a forgalom-ellenőrző radarrendszerre, a farnborough-i légi bemu­tatót, a londoni Heathrow légikikötőt, az M—4-es autó­pálya építését, a Vauxhall autógyárat, amely a Csepel Művektől is vásárol szerszám­gépeket, valamint a londoni metró- és autóbuszközlekedés központi irányító szerveit. Részletesen tanulmányozták a közúti biztonság, a gépgo- csivezető-képzés, a parkolás állapotát Tornádó (Folytatás az 1. oldalról.) mint hétszáz turista, javarészt német tartózkodott. A vihar több embert a levegőbe röpí­tett, majd visszavágott a lagú­nába. A kemping elpusztult, a hely .olyan, mintha heves bom­batámadás érte volna. A katasztrófának eddigi jelentések szerint összesen harminchárom halálos ál­dozata van. A sebesültek száma kétszáz­négy. Az anyagi kár leírhatat­lan. Több ezer katona, rendőr, tűzoltó és önkéntes munkás péntek este óta szaikadatlanul dolgozik, hogy segítséget nyújtson a károsultaknak. Olasz vezető személyiségek részvétüket fejezték ki a halá­los áldozatok hozzátartozói­nak. A tornádó súlyos károkat okozott Padova megyében is. Egy személy meghalt, húszán súlyosan megsebesültek. ★ A Magyar Távirati Iroda ró­mai értesülése szerint a velencei hajószerencsét­lenségnek magyar áldoza­tai, illetve sérültjei is van­nak. A forgószél által elsüllyesztett vízi' buszon egy 23 tagú ma­gyar turistacsoport tartózko­dott. A csoport tagjai közül meghalt Belanszki Tivadar 65 éves, Boros Jánosné sz. Gyön­gyösi Ilona 42 éves és Tzibula Ottó 25 éves miskolci lakos. A jelentés szerint az eltűntek listáján van Nagy Lászlóm sz. Pap Erzsébet 46 éves mis­kolci lakos. Sérüléssel kórház­ban ápolják Kurucz Istvánná sz. Dobsina Jolán 44 éves mis­kolci lakost. Kisebb sérülést szenvedett a csoport két má­sik tagja: Vaskó Bertalan és Müller Bálintné, ugyancsak miskolci lakosok. ÜJABB NYOLC esettel nyolcvankettőre emelkedett az Izraelben nyilvántartott koleramegbetegedések száma. szőrűstül, Varga Károlytól hallom: — Kérem, én sokszor me­gyek a Fény utcai csarnokba. — Tudja, hol van? — Tudom. A Széna térnél. — Igen, No, ott csak a má­zsák többek. A piaci élet ugyanolyan mint ott, csak ki­csit kevesebben vannak __ De a kuncsaftoknak Cegléden is élesíteni kell a késeket, nemcsak a fővárosban. T—E. Homokország fővárosa. A dráma fővárosa. Az újjáépítés fővárosa. A Nyírség központ­ja. Sohasem jártam még itt. Ismeretlen minden utca, min­den ház, furcsák a kövek. Kora reggel indultunk Deb­recenből, szakadó esőben tet­tük meg az utat. Kocsink két­szer is csúszott vagy 150—200 métert az új, kísérleti útbur-

Next

/
Oldalképek
Tartalom