Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
1970. SZEPTEMBER 13, VASÁRNAP ^cMírlap 3 A város válaszol Kérdőívek a holnapról Egy gödöllői kezdeményezés példáját követte Cegléd városa, amikor a lakosság különböző rétegeihez, elsősorban a legnagyobb gyárakba, vállalatokhoz, intézményekbe, háromezernél több kérdőívet küldött szét, melyben a városfejlesztéssel, a negyedik Ötéves terv perspektíváival kapcsolatos véleményeket mérték fel. Közönnyel nem vádolhatok a ceglédiek: az ívek háromnegyed része, megválaszolva, visszaérkezett Ismeri-e a város fejlesztési tervét? — a kérdezettek mindössze tizenkét százaléka felelt igennel. Negyvenkét százalékuk pedig egyáltalán nem ismeri az elképzeléseket. Első gondolatunk csak az lehet, hogy a tanácsok és lakosság közötti érintkezés, tájékoztatás új,i jobb formáit lenne szükséges kialakítani. De az ő szándékuk is, hogy a jövőben gyakrab- bar tartsanak lakókörzetenként informálást a város, s a körzet fejlesztéséről. Milyen beruházásokat tart legsürgősebbnek? — a válaszok nem okoztak meglepetést. Ugyan mi lehet fontosabb lakásnál, útnál, jár-i dánál, óvodánál, bölcsődénél, egészségügyi intézményeknél? Meglepő, hogy kevesen jelölték meg a parkosítást, pedig a város harmincnyolcezer lakosára ma még mindössze tízezer négyzetméter park jut. A luxuskiadások közé számítanák még a kertépítést? (Sok ma elmaradt, mert nem égetően sürgős beruházás a jövőben súlyos mulasztásként! jelentkezhet. Cegléden is áll, hogy az új lakónegyedekben évekig késnek a járulékos beruházások. S ahogy a lakosság nem igényli még a parkosítást, a vállalatok sem méltányolják eléggé a bölcsőde-, óvodahiányt. A tanács a közelmúltban Huszonöt vállalat igazgatóját hívta össze, hogy üzemi bölcsőde, óvoda létrehozását sürgesse, a vállalatvezetők eddig elzárkóztak, azok is, akik zömmel nőket foglalkoztató gyárak élén állnak.) Milyen beruházásokhoz járulnak hozzá pénzzel vagy társadalmi munkával? Mindössze tizenhét százalék nem kíván részt venni semmilyen /társadalmi munkában. Járdaépítésre ötvenegy százalék fizetne önkéntes hozzájárulást, a gáz bevezetésére hatvanhárom százalék. A törvénykezés és a lakosság akaratának nagy szerencsés összhangja, találkozása valósult meg itt: az azóta született rendeletek épp fenti beruházásoknál mondják ki a hozzá- | j árulás lehetőségét. Gázbeve- j zetésre, további járdaépítésre, pedig komoly sort kerítenek Cegléden a jövőben, hiszen öt éven belül végrehajtják a gázprogramot. Itt kérdezzük meg, hogy miért nem a sokkal olcsóbb hideg homokaszfaltot választják a járdaépítkezéseknél? Cegléd harmincnyolcezer lakosából mindössze egy-két- ezer a bejáró, zömmel magasabb beosztásokban, hosszú évek során megállapodva fővárosi munkahelyükön, kik már nem kívánnának helyben, a városban elhelyezkedni. S bár igaz, a ceglédi gyárak még sok nőt tudnának foglalkoztatni, az ipartelepítés igénye azért nem oly szorongató. (Jelenleg rohamosan fejlődik náluk az ÉVIG Villamos Kisgépgyára, s a közeli években leköltözik ide a Mechanikai Hordógyár.) Figyelemre méltó azonban, hogy a kérdőíveken a lakosok arra, milyen iparosítást, gyárakat igényelnének, elsősorban az élelmiszeripart jelölilj meg. Nem tudtunk mit kezdeni a beérkezett válaszoknak a kultúrát érintő, a kulturális igényeket kifejező részével. A kérdezettek hatvan százaléka több színházi előadást óhajtana. De hiszen a helyi, Kossuth Művelődési Házban a szolnoki, kecskeméti, szegedi színházi együttesek gyakran fellépnek, s korántsem telt ház előtt. Kivétel talán az operett... * A városrendezés átfogó problémáival foglalkoztak a kérdőívek kitöltői, amikor azt tudakolták tőlük, mit tennének a tanácselnök helyében. Leggyakrabban a köztisztaság, a város szívéből a vasúthoz vezető, az elmúlt évek víz-, gáz-, kábel-, csatornavezetési, építési munkái miatt állandóan „feltúrt” főút, a magán- ház-kisajátítás, a város külön-| böző részein hónapikog elheverő építési anyagok és törmelék kerültek itt szóba. S e problémákat megismervén, magunk is egyre indokoltabbnak találnánk a lakosságnak mondjuk a körzetekben történő, részletes, széles körű gyakori és vitát is teremtő tájékoztatását, felvilágosítását például arról, hogy az állomáshoz vezető főút rendes burkolása hárommillió forintjába kerülne a tanácsnak, de az út maga a KPM-hez tartozik, ők kapják rá, hogy úgy mondjuk, a keretet, akkor miért a helyi tanács áldozzon a célra, mikor az utóbbit egy sereg más igény is szorongatja? De a KPM-nek nem annyira sürgős ez az útszakasz, mint a tanácsnak, s a lakosságnak ... Vagy arról, hogy Cegléd szerencséjére, az építendő M4-es főközlekedési út kikerüli a várost — utcáit, csendjét, köztisztaságát nem teszi majd tönkre az országos, nemzetközi teherforgalom ... Mindenesetre, a tanácsok egyre bővülő önállóságához szükség lesz mindenhol a lakosság jobb tájékoztatására, véleményének felmérésére, a születő döntésekbe való bevonására. Mindennek kialakításához e felméréssel a ceglédiek megtették városukban a kezdeti lépéseket. P. A. Jan Marko hazánkba látogat Péter János külügyminisz tér meghívására hivatalos baráti látogatásra szeptember 15-én hazánkba érkezik Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. Kétezer éves fazekaskemence Esztergomban — amely valóságos „kincsestára” a régészeknek — a Lőwy Sándor utcában egy homokfalban ritka leletet, az időszámításunk előtti első századból származó késő kelta-kori edényégető kemencét fedeztek fel a régészek, olyan mennyiségű kerámia-töredéket tudtak összegyűjteni, hogy rekonstruálhatják majd a 2000 éve gyártott edényeket. Feltételezhető, hogy a kemencét azért építették oda, mert az ottani Szent Tamás-hegyij nyersanyagot dolgozták fel. A kemence felett Árpád-- kori, többszörösen megújított cölöpös éoület maradványaira bukkantak. Itt különböző korszakokból származó réz-' pénzeket találtak. A legrégibb 111. Béla, a legújabb Zsigmond idejéből származik. Három római pénzérme is napvilágra került. A kutatások során öntőtálca-darabok kerámiából készült fúvócső réz- és bronzrögöcskék kerültek felszínre, amelyek arra utaltak, hogy egy ötvösmester lakóháza vagy műhelye volt az építmény. Egy többszörösen áttapasztott tűzhely nyomait is megtalálták. Lovak és kutyák A vásárról jelentjük Szombaton a Mezőgazdasági Múzeum épületében dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes megnyitotta a szocialista országok lótenyésztési és lóversenyzési kongresszusát. Az ötnapos tanácskozáson szovjet, lengyel, csehszlovák, bolgár, NDK-beli, román és jugoszláv lótenyésztési szakemberek vesznek részt. Szombaton a mezőgazdasági kiállításon dr. Sárkány Pál, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnöke megnyitotta a kétnapos nemzetközi kutyakiállítást. A kiállításra 11 országból 1860 kutyát neveztek be. Az első napon a nemzetközi zsűri a német juhász, a boxer és a tacskó fajtákat bírálta el. Ezen a napon három nagydíjat is odaítéltek. Vasárnap — a kiállítás második napján — a magyar fajták kerülnek sorra. Kongresszusi irányelvek Kívánalmaktól a feltételekig A megkülönböztetett figyelem, melyet a párt politikája o nők és az ifjúság helyzetének, problémáinak szentelt és szentel, indokolt. Súlyos történelmi örökségként feudális viszonyok maradtak ránk a felszabaduláskor nemcsak a gazdaság berendezkedését, hanem a női. és az ifjúság társadalmi helyzetét tekintve is. Nem túlzás: kezdetben az alapvető emberi jogokért kellett megküzdeniük azoknak, akik nemük, életkoruk miatt addig jelentős hátrányokat szenvedtek, s akik előtt — mert a nagy történelmi változások mindig ilyen egyszerűek — a felszabadulást követő évek nyitották meg a boldogulás útját. Rövid idő alatt két nagyjelentőségű dokumentum igazolja a párt- és államvezetés figyelmét: a párt Központi Bizottsága határozatban foglalta össze a teendőket a nők, s az ifjúság helyzetének javítására, most pedig a X. kongresszus irányelvei sum mázzák a feladatokat. A kívánalmak közismertek. Hosszú esztendők óta napirenden szerepelnek, s a két és fél évtized alatt elért eredményeket a nők és az ifjúság helyzetének javításában aligha becsülheti le bárki. Mégis: gyorsabban és következetesebben szükséges haladni, s ehhez a két pártdokumentum reális helyzetelemzésével, a teendők határozott megfogalmazásával jó alapokat terem tett. Nem a kívánalmak körét, hanem e kívánalmak gyakorlati megvalósításának feltételeit szükséges bővíteni, gazdagítani új vonásokkal. A kongresszusi irányelvek tárgyilagosan megállapítják: „A nők egyenjogúsága hazánkban közjogi ' és politikai értelemben biztosított. E jog érvényesülését azonban kor látozza, hogy még nem minden területen adottak az anyagi, a dologi, a szemléletbeli feltételek.” Majd más helyen, hasonló tárgyilagossággal: . ibban kell segíteni a fiatalok pályakezdését, beilleszkedését a dolgozó közösségbe. El kell érni, hogy minden fiatal megtalálja képességének megfelelő helyét a társadalomban.” Sok helyen hallani, s ki vonná kétségbe, hogy igaz: önmagában az, hogy valaki nő, nem is ismeri, egyszerűen válaszol. „Hat-nyolc hétig alig aludtunk valamit, a Balatonnál is nehezen ment az alvás... nemrégen volt egy szívtrom- bózisom is.” Most az idővel, pontosabban az időjárással futnak versenyt, elmondják, hogy tízezer épületet kell rendbehozniuk. Rendbehozniuk!? A tízezerből öt és félezer lakást teljesen yjként kell felépíteniük, illetve a tél előtt, november közepéig tető alá hozniuk. Hogy értsem a számot, rögtön közli: a harmadik 5 éves terv idején Szabolcs-Szatmár megyében tizenháromezer lakás felépítését vállalta a megye. Igaz, teszi hozzá, most itt van a Számos-közben az egész ország, ebben a percben nyolcezer ember dolgozik, épít. „Egymillió tonna anyagot mozgatunk. Ez most a legfontosabb. És mindent a helyszínre kell szállítanunk. Ne vedd hencegésnek, inkább az örömnek tudd be, amikor azt mondom: jól állunk. De az idővel a versenyt még nem futottuk le. Az utolsó körben még sok minden történhet. Szeretnénk a kormány által tett ígéretet beváltani, segíteni akarjuk az adott szó teljesítését. Eddig több mint nyolcvanmillió téglát, hárommilliói cserepet, több millió palát és sok más rengeteg építőanyagot szállítottunk az árvíz sújtotta területekre. Kevés, még több kell. Ha itt beáll az eső, ezeken az útakon nincs isten, aki szállít. Mint mondottam, időarányosan jól állunk. Remélem, abba az ötezer házba (egyszoba-konyhába) a kiöntött emberek a tél előtt beköltözhetnék. És ezek az emberek örülnek. Cirógatják az új lakásokat a szemükkel, a kezükkel. A bontott anyagokból istállót, nyári konyhákat építenek. Megnéztem ezt a munkát és produktumát, nagyon takarosak ezek a kis kalibák és a szorgalom meg-i ható. Gondolom, az építőmunkások segítenek nekik. Így van ez jól. De öröm és bánat keveredik, néhol repedeznek a szép, új házak falai. A mezőgazdasági épületekkel van bajunk. Ezeknél komoly az elmaradás. Az újakhoz jóformán hozzá sem tudtunk kezdeni. Nem volt erőm és még ma sincs. A szegény ember vízzel főz. Mi is mentjük a menthetőt. Tetőket húzunk, foldozgatunk, renoválunk, a tél beállta előtt csupán ideiglenes szállásokat tudunk készíteni az állatoknak. Ez sem könnyű, ez sem kis dolog. Háromezer-háromszáz szarvasmarhának kell a tető. És most jön az alma, a burgonya, a... Azokon a földeken, amelyeken talán éppen tíz éve holdanként öt mázsa rozst arattak, most holdanként egy vagon almát szednek. 1969-ben 32 ezer vagon almát adtunk a népgazdaságnak. Ez holdanként körülbelül száz mázsa rozs- nak felel meg értékben. Szabolcs nagy tartaléka az országnak, öt év múlva a megye 45 ezer vagon almát küld majd a népgazdaságnak...” Amíg Feleszi beszél, arra gondolok, hogy micsoda ördögi' játékot űz velük, a szabolcsi emberekkel az élet. Nagy termés, millió tonna építőanyag, vagonhiány, eső, évszázados rossz utak, tehetetlenségi1 erő. Szállítási kapacitás! Így mondják a hivatalos emberek, de úgy értik ők is, mint az egyszerű parasztok: menJ tőhajót kérünk! S. O. S.!Hogy sikerüljön minden, amit az’ emberi ész, jóság, akarat szeretne végbevinni itt, Sza- bolcs-Szatmár megyében, á Számos-közben, ahol meglehetősen igazságtalanul nagy csapást mért az emberekre a természet. Nagyon sok állami rendelkezést, talán még törvényt is ki kell itt most játszani, meg kell kerülni; éppen a nemes cél érdeké-! ben. A Tisza is törvénytele-! nül jött és elvitte, elmosta az életet. Az ember itt most ve-i rekszik, önmagáért, család-» jáért, az országért. Persze; hogy az ország is segít ebben» a verekedésben. De a verekedés módszerei egy kissé mindig törvénytelenek. Mennyi fiatal kollégám járt itt akkor, amikor tombolt a szennyes ár. Mennyi megdöbbenést hoztak szívükben vissza Pestre. Probléma, disznóság... Hogy lehet.. , Ezt nem szabad ... Meg kell büntetni... Segíteni kell.. j Könny, éhség, mocsok, szúnyog és pióca, jóság és aljasság ... Mi van a vagonokkal; a miniszter miért nem intézkedik, miért nem tesz valamit? A segélyt, a pénzt, azt hová rakják, kinek adják, nem lehetne igazságosabban? Es a cigányokat miért nem támogatják emberhez méltóan? És az öregek, ővelük mi lesz, védje meg őket is a kormány, a mi kormányunk ilyesmit nem hagyhat! És, ha már odamentek a megyénkből a fiatalok segíteni, építeni miért hagyják őket ölhetett kézzel ülni, tétlenül? Miért nem adnak nékik munkát? És: arról tudsz, kérdezték, hogy elloptak egy kocsi sódert és valamelyik huligán meg akart erőszakolni egy fiatalasszonyt? Lehet, hogy a cigányok? És: egy kutya vízbefúlt és az emberek otthagyták! Hanyag a KÖJÁL! Annyi a svábbogár, mint a nyű. És: a táborokban nincs kultúrműsor! Él egy jóval idősebb kollégám, Szegedről megtérvén: — Kérlek, az idén Szegeden elszabotálták a szabadtéri játékokat! Dilettánsok. — Még szerencse, hogy az igazi szabadtéri játékokat, a nagy bajvívást a Tiszával nem dilettánsok, de profik játszották — mondom néki, de könnyű nekem, sem fiatal, sem szegedi nem vagyok. Tudom, nemes indulatok voltak ezek, aggódás, együttérzés szülte a panaszokat. Derék kollégák, jó emberek mind- ahányan. Csak a fiatalok még nem tudják: nincs világégés mocsok, korom, pernye nélkül. És azt sem: az élet erősebb mindennél. Az élet erősebb a piócánál és a tolvajnál is, ott fent a Szamosközben (és Szegeden), lassan minden talpra- áll. Akkor kötelező irodalomból ajánlottam nékik Zsu- kov: Emlékek, gondolatok című könyvét, amely ugyan nem hibátlan írásmű, de tankönyve lehet az emberi helytállásnak. Vereségből, pánikból, szegénységből, éhezésből, egyfajta elmaradottságból, de hazaszeretetből, önérzetből, emberi szellemből és akaratból. a nép tiszta leikéből sar- jadzott az a hérosz, amely az égig lángolt, pernyéjével porba sújtva a fasizmust, az emberiség ámokfutó gyilkosát. Elmentem még Nyíregyházán Bodó József ezredeshez, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes parancsnokához, öt sem láttam egy évtizede tán. Egy világfi könnyedségével fogadott, ő utoljára 1956-ban, Egerben élt át egy drámát, hitét akkor sem hagyta el és hite őt sem hagyta sohasem cserben. Most úgy beszél az eseményekről, mint leszerelt obsitos az újoncélményeiről, politikai ellenfeleiről, mint az egykori tizedes rigolyáiról. Most ki kéne találni szép, új szavakat, de honnét vegyek ilyeneket, nincs a készletemben más: nagyon örültem, nagyon örültünk egymásnak. Kedves, szép város ez a Nyíregyháza Kimentem a Tiszához, álltam a partján, bámultam a vizet. Már megint félelmesen hömpölyög a folyó, sok volt az eső. Azon rágódtam, amit délelőtt beszéltünk a megyei tanácsházán, „öregem, nem tetszik a város, nem szép Nyíregyháza? Tudod te, mi épül itt, mi lesz itt rövidesen? Ezerágyas új kórház, szálló, könyvtár, áruház, gumigyár, konzervgyár, hullámpapír, felvonó ... milliárdokért... gyere el, majd akkor gyere el, és nézz meg bennünket...” És épül, fejlődik az ember, kedves elvtársaim — fűztem tovább a délelőtti gondolatokat. Milyen szép álomuniformisba öltözött mindannyiunk lelke, egy életre vagyunk megfertőzve. A romok fölött is, fáradtan, szívtrombózis után is, mindig csak a jövőről álmodozunk, sok álmunk beteljesedését meg sem érjük tán. Keddi számunkban: Miskolc fiatal, nem erény, tehát nem jogosít fel előnyökre. E széles körben — lakó- és munkahelyeken egyaránt — hallható nézet hirdetői egy valamiről feledkeznek el. Arról, hogy férfinek lenni, középkorúnak vagy idősnek lenni sem erény önmagában, csupán adottság. Nem előnyökről van szó, hanem : az egyenlőségről! Arról, hogy hátrány se legyen nőnek vagy fiatalnak lenni. Ma pedig még a hátrányok-- ról van szó. Arról, hogy bár a lakosságnak több mint a fele nő, hogy a foglalkoztatottak 43 százaléka tartozik a „gyengébb nem”-hez, s az ifjúság egyre többet vállal magára az országépítés munkájából, nem kapják meg a súlyuknak, szerepüknek megfelelő helyet. Főként azért nem, mert szerények a valós feltételek, a gyakorlati körülmények hely-: zetük javításához, jogaik ér: vényesítéséhez. A Központi Bizottság határ rozata, valamint a X. kongresszus irányelvei szilárd elvi alapot nyújtanak ahhoz, hogy a cselekvésre hivatott állami és társadalmi szervezetek konkrét intézkedések soroza-: tával bizonyítsák: a kívánalmak után végre eljutottunk a feltételek megteremtéséig. Á sokgyermekes családok hely-? zetének javítása/ a nők szak- képzettségének növelése, a gyermeknevelés erőteljes segítése, az ifjúság esetében a pályaválasztás tökéletesítése, a bátrabb káderpolitika, csupán kiragadott példa arra, mi mindenben lehetséges és szük-r séges tenni, elsősorban az ar-: ra hivatott szervezeteknek, de végső soron az egész tár-? sadalomnak is. Lényegében ugyanis erről van szó. Nem választhatókét-: té a feladat, nem lehet olyasféle megkülönböztetést tenni, hogy a kívánalmak megfogalmazása a társadalom egészének dolga, a cselekvés viszont már ^ csak a társadalom egy részének kötelessége. Azt ugyanis, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért fizessenek, nem csupán kívánalomként fogalmazzák meg, hanem erre rendelkezések, utasítások garmadája is kötelez minden munkahelyet. Mégsem fizetnek. Segít ezen egy újabb rendelet? Aligha! Az segít, ha a társadalom — ebben az esetben a társadalomnak az adott munkahelyen dolgozó tagjai — nem tűri el ezt a megkülönböztetést, ha az ott dolgozó kommunisták, a szakszervezeti bizottság, a nőbizottság újra és újra számon- kéri, mi történt a visszás helyzet fölszámolása érdekében, s ha pem történt semmi, miért nem? Az elvi-politikai követelmények hangoztatásában nincs hiba egyetlen közösségben sem. Nem nyugodhatunk azonban addig, míg újabb lépés nem következik: a cselekvés a követelmények hangoztatása után. Mert legtöbbször azok nem tartják be, nem hajtják végre, nem valósítják meg a nők és az ifjúság helyzetét javító rendelKezéseket és intézkedéseket, akik szavakban fennen hangoztatják egyetértésüket. Ha mindenütt fölfedik e tarthatatlan kettősséget, ha munkahelyen, lakóhelyen, minden közösségben túljutnak az elvek ismétlésén, s egyetértésük szavait cselekedetekre váltják, akkor fogyni kezd a kívánalmak'száma, s gyarapodni a tényleges lehetőségeké. Elutazott a NSIEP pártmunkás- küldöttsége Szombaton elutazott a Német Szocialista Egységpárt pártmunkásküldöttsége, amely Günther Ehrensperger, az NSZEP KB terv- és pénzügyi osztályának alosztályvezetőjével az élen az MSZMP KB meghívására tartózkodott hazánkban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Andriko Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője búcsúztatta.
