Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
PEST SfECTEI kMÍí+OP 1970. AUGUSZTUS 9., VASÄRNAP Hol tart az aratás? Dr. Pénzes János nyilatkozata: a gabonahetakarítás nehézségeiről a várható termésről és a legsürgetőbb feladatokról Tavaly ilyenkor már megyénkben is pontot tettek a mezőgazdasági üzemek a nyár legnagyobb munkájára, befejezték az aratást. Most viszont még javában dolgoznak a ga- bonabetakarítók, dacolnak a párás forrósággal, küzködnek az újabb nehézségekkel. Minthogy a közvélemény is aggódó .figyelemmel kíséri verej- tékes munkájukat, megkértük dr. Pénzes Jánost, a megyei tanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettesét, nyilatkozzék az idei sok gondot okozó aratásról. • Hogyan alakult ki a rendkívüli helyzet, milyen nehézségek hátráltatták eddig a gabonahetakarítás meggyorsítását? — A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta, az utóbbi tíz esztendőben, csakugyan ez a nyár, az idei aratás a legnehezebb. Tulajdonképpen az időjárás okozta és okozza a legtöbb gondot. A tél sem kedvezett a gabonanövényeknek. Szeszélyesen alakult a tavasz is, hátráltatta a kalászosok fejlődését. Jóval kevesebb idő, mindössze öt-hat nap jutott a vegyszeres gyomirtásra, a gabona jó részére rá sem tudtak menni a növényvédő gépek. Emiatt helyenként túlságosan begazosodtak a táblák. Jelentékeny belvízkár is keletkezett, a megye összes kalászosaiból közel ötezer holdat kellett kiszántani a víznyomásos területeken. Nagy károkat okozott a tavasz végi, nyár eleji, sőt még a napjainkban is fenyegető jég és a vihar. ü Miről tanúskodnak az eddigi felmérések, hogyan be- j folyásoíta a várható termésátlagokat á szeszélyesen váltam kozó időjárás? — Eddig száztizenkét gazdaságból jelentettek kisebb- nagyobb károsodást. A nem végleges adatok szerint a jég-, a szél-, és viharkárok 92 000 holdnyi területet érintettek. Minthogy most mérik fel az Állami Biztosító szakértői a tényleges veszteséget, pontos számokat erről még nem tudok mondani. Annyi azonban már bizonyos, hogy a károsodott körzetekben júniusban és júliusban háromezer holdat kellett kiszántani, a különböző kultúrákon kívül, újabb 1200 holdnyi kalászost is. A csapadékos idő, de még a párás, trópusi forróság is nagy mértékben elősegíti a különböző kártevők elszaporodását. 54 ezer holdon észleltek a gabonatáblákon lisztharmat-fer- tőzést a megyében. Lényegében kéthetes késéssel kezdődött az aratás, de még ezután is gyakran abba kellett hagyniok a betakarítóknak a kinti munkát. A kenyércsata az utóbbi években is nagy erőfeszítést követelt a mező- gazdaság dolgozóitól, de most már a felsoroltakon kívül más nehézség is súlyosbítja a helyzetet. • Szerkesztőségünkbe is sok panasz érkezett az alkatrészhiányra, személyesen is tapasztaltuk, jogos az üzemek kifogása. Mi erről a véleménye? — Éppen erről akarok beszélni. Sajnos meg kell mondanom, hogy a tavalyi állapotokhoz képest az idén sem javult az alkatrész ellátás. Pedig a gazdaságok megfelelő időben jelezték és be is jelentették igényeiket az AGRO- KER-nél. Többek között 293 komplett kombájnkaszát kértek, ám a betakarítás megkezdéséig csupán 168 darab érkezett meg a vállalattól. Az 560 felhordó láncból az aratásig 30 darabot szállított a kereskedelem. Jó néhány alkatrész típus jelenleg is hiányzik, pótlása sok-sok időt, utánajárást követel. Hogy az üzemek úrrá legyenek a mostoha helyzeten már arra kényszerülnek, hogy a takarmánybetakarításhoz előkészített silókombájnokból szereljék ki az alkatrészeket az aratócséplő gépek rendbehozásához. Nos, ha még ehhez hozzászámítjuk — a kéthetes kezdés után —, hogy közben is szeszélyesek voltak a meteorológiai viszonyok, nem kell tovább bizonygatnunk a rendkívüli nehézségeket. Az esti és a reggeli harmat, valamint a melegben is páradús levegő csak növeli a gondokat, magas a gabona nedvességtartalma, sok helyütt még mindig eléri a 17—18 százalékot. Közismert, hogy a búzát csak legfeljebb 15 százalékos nedvességgel tárolhatják. A szárításra fordított többletmunka a betakarítás ütemét is csökkenti és mérsékeli a naturgabona átadásának lehetőségét is. • Hol tart Jelenleg az aratás, műsorra várható a még lábon álló termés biztonságba helyezése? — A hét végéig az összes aratandó terület hatvan százalékáról, körülbelül százötezer holdról takarították be az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a gabonát. Ha az időjárás kedvez, figyelembe véve a rendelkezésre álló gépek ötezer holdas napi teljesítményét, még két hét szükséges az aratás befejezéséhez. Eső vagy vihar esetén természetesen elhúzódik a finis. A nehézségek nem csökkennek, sőt a szemveszteség további növekedésére kell számítani. A helyenkénti túlérés miatt fokozódik a szempergés, meglehetősen sok még a gazos, megdőlt, összekuszálódott gabona is. • Milyen termés várható, fedezi-e a lakosság kenyérszükségletét a raktárakba kerülő gabona? — Meglehetősen nagyok a különbségek az egyes gazdaságok, de még a táblák között is. Sok üzemben a tervhez, sőt a legutóbbi becsléshez képest is alacsonyabbak a hozamok és a hektolitersúly sem éri el az előző évek átlagát. Ugyanakkor, más gazdaságokban várakozáson felüli a jó termés. Számításaink szerint a betakarítás eddigi tényadatait figyelembe véve, megyénkben összesen 21 ezer vagon takarmány- és kenyérgabona betakarítása várható. Ebből- a mennyiségből a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, a korábban kötött szerződések, majd a pótszerződések alapián 11 600 vagont vásárol fel. Tavaly július 31-ig 5300 vagon kenyérgabona került be a hálózat raktáraiba, az idén július végig 3469 vagon gabonát vettek át a telepek a gazdaságoktól. Véleményem szerint. minthogy az elmúlt hónapban 800 vagon gabonára kötöttek még pótlólag szerződést a termelőszövetkezetek, további emelkedés várható. A megye gabonatermése megfelel az utóbbi három év átlagának, az idén is biztosított az ország kenyérszükséglete. • Hogyan halad jelenleg a munka a búzaföldeken, melyek a legfontosabb tennivalók? — A határból érkező legfrissebb jelentések a gabona- betakarítók derekas helytállásáról tanúskodnak. Különösen jó példát mutatnak az idén kibontakozott kombájnos versenyben részt vevő arató-cséplőgépek vezetői. Csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatok róluk, akik a tikkasztó hőségben fáradságot nem kímélve, hajnaltól napestig dolgoznak. Bízom benne, hogy hozzájuk hasonlóan az aratás különböző posztjain dolgozó munkások is sikeresen teljesítik nehéz feladatukat. Külön szeretnék szólnia kombájnos verseny jelenlegi legjobbjairól, Papp Benőről, a ceglédi Vörös Csillag Tsz kombájnosáról, Király Istvánról, az úri Béke Termelő- szövetkezet, vagy Teleki Jánosról, a gombai Űj Élet Tsz élvonalban haladó arató-cséplőgép vezetőjéről. Sok sikert kívánok nekik és társaiknak is a mostani verejtékes kenyércsatában. A feladatokról röviden csak annyit; minden erőt, eszközt a betakarítás meggyorsítására kell összpontosítaniuk a gazdaságoknak. Fontos, hogy az aratás szervezettségét fenntartsák, sőt fokozzák. Az eddiginél is több figyelmet követel a szárítás és a tárolás. A tikkasztó hőség, a sok egyéb nehézség, jobban igénybe veszi az aratókat is. Jó ellátásukról, munkakörülményeik javításáról, a gazdaságok vezetőinek kell gondoskodni. Ahol pedig végeztek a betakarítással, a felszabaduló gépeket a munkákkal még hátrább levő gazdaságok rendelkezésére kell bocsájtani. Nemcsupán a szem veszteség csökkentése, elkerülése indokolja a gazdaságok szorosabb együttműködését, hanem a közelgő őszi munkák sikere is. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a kombájnokkal lépést tartsanak a szalma le- húzók, utánuk pedig a szántó ekék haladjanak. A tapasztalatok sajnos azt bizonyítják, hogy a legtöbb üzemben vontatott a betakarítást követő kiegészítő munka. Pest megye termelőszövetkezetei ezen az őszön közel 100 ezer hold kenyér- és 40 ezer hold takarmánygabona elvetését tervezik. Jövő esztendei terméskilátásaink nagyrésztattól függnék, hogy miként készítik elő a jó minőségű vetőmagot, a magágyat, és időben be tudják-e fejezni a vetést... (súlyán) Utcák Lakások Erkélyek Nagy Antal 37 éves, esztergályos a budapesti Ganz-MÁ- VAG-ban. Felesége 35 éves, betanított munkás a budapesti Május 1. Ruhagyárban. Két gyerekkel, a 11 éves Antallal és az 5 éves Attilával, Vecsé- sen, az Ágnes utca 22. szám alatt özvegy Vangel Ta- másné házában laknak albérletben. Egy szoba, konyha használattal: havonta 300 forint. A szoba 1 méter 50-szer 2 méter 50-es, két ágy és egy szekrény fér el benne. Nagy Antal 1800—1900 forintot keres, mikor hogy, Nagy Antalné 1500-at. Családi pótlékot 300 forintot kapnak, de a férjnek 140 forint tartásdíjat kell fizetnie elvált feleségének: egy gyerek után. Nagy Antalék most építkezni akarnak, mert úgy vélik, helyzetük tarthatatlan. 1966-ban házasodtak össze, akkor költöztek Szentmártonkátáról Vecsésre, s akkor sem tetszett nekik, hogy így kényszerülnek lakni. De akkor mégsem jutott eszükbe, hogy építkezzenek, ehhez az elhatározáshoz az a sze- renase segítette őket hozzá, hogy 1967-ben Nagy Antalné a gyári nyolctagú lottózóbrigáddal négyes találatot ért el. Fejenként 11 ezer 800 forint jutott rájuk. — Azonnal betettük a takarékba, telket akartunk venni, beadtuk a kérelmet, de két évig nem kaptuk meg. Tavaly májusban sikerült vennünk 139 négyszögölet, 30 ezer forintért. Az első részlet 6000 forint volt, ezt ki tudtuk fizetni, ennyi volt még a takarékban, a többit közben kivettük ruházkodásra, ilyesmire. A tanácsnál megcsináltattuk a tervet, két szoba összkomfortos házra, 600 forintért, és 700 forintért már vettünk építőanyagot is. Idén még az alapot sem tudjuk megcsinálni, mert kifogytunk a pénzből, meg fi1800 éves fazekaskemence Dunaújváros épülő, új városrészében, a Cast- rumban, három hónapja régészek „vallatják” az építészeti területet. Eddig négy avar ház és két kemence, kerámiák, orsógombok és más, évezredes emlékek kerültek napvilágra. A héten egy, a maga nemében egyedülálló fazekaskemencére bukkantak. Feltárták a tüzelőgödröt, a kemencenyílást, az ép kemenceboltozatot, és a több mint három méter mélységű tüzelőteret. A felső földrétegben talált szigillátatöre- dékből a régészek arra következtetnek, hogy a kemence 1800 éves lehet. zetjük a részleteket a telek után. Jövőre nekifogunk, és úgy gondolom, két év múlva már beköltözhetünk. Saját magunk csináljuk majd, illetve a rokonság, két húgom és a bátyám is itt lakik Vecsésen; ők segítenek. A vecsési Ágoston utca 38. szám kerítése mögött nem ház áll, hanem kiásott betonalap, tégla- és építőanyagkupacok. Ahogy beljebb lé- j pünk, a kert végében házat is j megpillanthatunk, vakolatlan, J szinte még új. Varga József és felesége lakik itt két gyermekével, egy 3 éves, és egy 9 hónapos kisfiúval. — Ezt a házacskát a férjem építette magának, egyedül, vagy öt éve. De kicsi, látja, csak éppen ez a kis konyha, meg ez a lyuk, a szoba. Nem fér el itt semmi, nem is érdemes venni, új kell. Már az alap kész, mi csináltuk, egy hónapig minden délután 4-től, a férjem akkor jön haza, sötétedésig, nyolcig általában. Meg szombat-yasárnap. Ami kellett hozzá, cement, sóder, meg a többi, mind a megtakarított pénzünkön vettük. A férjem rakta félre, ő tudja mennyit, én nem értek hozzá. 31 éves, jól bírja a munkát és mindent ő intéz, a tervet is ő csináltatta, két szoba hallos lesz, fürdőszobás. Talán jövőre kész lesz. Szórakozni egyáltalán nem járunk, de ha meglesz a ház, akkor se fogunk. Éppen az lesz benne a jó, hogy mi hívhatunk másokat magunkhoz, már lehet fogadni majd a rokonokat, láthatják, mire jutottunk, milyen szépen lakunk. Aztán elmulatunk mi otthon is. Berendezésnek szép háromajtós kombinált szekrényt, két dupla ágyat gondoltam. Háztartási gépekről egyenlőre szó sincs, nem jut rá, végzek magam mindent. Cegléden a Petőfi utca 7. szám alatti udvarban 4 család lakik. Az „L” alakú épület középső részében, egy négy helyiségből álló lakásban: Csiszár Géza, a fiúdiákotthon főhivatású nevelője és felesége, magyar—orosz szakos tanárnő. Nyolc éve házasok, 6 éve laknak itt, nyolc éves fiuk van. — Ez az egész tulajdonképpen az anyósoméké, eredetileg két szoba konyha és egy kamra volt. A kamra és az egyik szoba penészes, vizes, dohos, ott lakni nem lehet. A könyveink sajnos nem fértek máshová, itt tartottuk őket ládában, valamennyi tönkrement. A volt szobában van most a konyha, de addig is nehéz kibírni ott, amíg megfőzök. A volt konyhából, ennek köves a padlója, csináltuk az előszobát, de a bútor egy részét is itt tartjuk, meg a könyveket. A berendezés tűrhető, mert a házasságunk után vettük, akárcsak a háztartási gépeket, rádiót és tévét... Nincs túl nagy nyugalom, kevés a hely. Kértünk pedagóguskölcsönt, háromszor nem adták meg. Rákényszerültünk, hogy saját erőnkből építsünk. Ez a saját erő úgy néz ki, hogy segítenek az anyósomék, pénzzel, kölcsönnel, mert mi még az örökös többletmunkával, a tanít- 1 ványokért kapott pénzzel együtt sem tudnánk ilyen vál lalkozásba fogni. Meg nyaralni sem megyünk, ehelyett mind a ketten vállalunk nyáron is munkát, én például most a Kertészeti Kutatóintézet tangazdaságában ... 2500 forin tért. A telek már megvan, az alapoknál tartunk, a férjem minden szabad idejében ott dolgozik. Ha kész lesz a ház, legalább nyugalmunk lesz. Farkas Béláné 28 éves, a Ceglédi Tüdőbeteggondozó Intézetben kalmatizáló védőnő. Törteién lakik a férjével, aki vasesztergályos a Monori Gépjavító Állomás 4-es számú kirendeltségén. Az anyóséknál egy szobában laknak 3 éves kislányukkal. Évek óta próbálkoznak azzal, hogy elköltözzenek. Két évvel ezelőtt úgy látták, jó lehetőség kínálkozik, Cegléden építőközösség alakult: 98 lakás felépítésére szövetkeztek, a kivitelező a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Farkas Béláék jövedelme 3800 forint havonta. A lakásépítés megkezdésekor 35 ezer forintot kellett befizetniük egyszerre. Azt ígérték, hogy a lakásokat 1971 nyarán átadják. — Remélém, így lesz. Most ha takarítok, ha veszek valamit, nem érzem, hogy magamnak csinálom. Mintha nem is a saját életemet élném. Nagyon szeretünk olvasni, a férjem is meg én is, gyűjtöm a könyveket, saját könyvtárunk van. Szobrász akartam lenni, a képzőművészet is nagyon érdekel, de az ilyen könyveket — azon kívül, hogy nagyon drágák, nincs is hová tennem ... Vecsésen évente 100—120 ház épül fel, Cegléden ugyanennyire adnak ki építési engedélyt. A gondok a négy esetből könnyen kikövetkeztethetők. Varga Vera Hangyák a fűben Hanyatt fekszem a füvön és bámulom az eget. Az ég kék, ahogyan az egy önmagára valamit is adó égtől elvárható, s helyre kis bárányfelhőket osztogatott szét rajta a szél, a kitűnő rendező. Erdőszél, fű, kék ég, bárányfelhők — olajnyomaton, egy maszeknál a piaci standon: őrjítő giccs. A természet azonban olyan művész, hogy arcátlan merészséggel nyúlhat a leggiccsesebb témához is — és művészet kerekedik ki belőle. A távolban és mégis szinte kézzel fogható közelségben, ziháló női kebelként merész kis dombocskák vibrálnak a párázó melegben, rajtuk apró hangyák: dolgozó emberek. Napokon keresztül úgy jött ki valahogy a lépés, hogy a nikotinból és a szerkesztőségi szoba levegőjéből olyan mennyiséget szippantottam fel, amelyet már nem lehet tovább bírni: sem tüdővel, sem idegekkel. Vissza a természethez! A természet egy nagy testű hangya képében jót csíp most rajtam, de sebaj, a maradéktalan boldogság, amúgy sem lenne igazi boldogság. Vá- rakódzom hát és bámulom az eget, be- lehunyorgok a messzeségbe, ahol a nyár ritmusára emberek dolgoznak. En itt heverek, ők ott dolgoznak. En innen látom őket, ők is biztos látnak onnan engem és azt mondják, hogy a fene egye meg a fajtáját, van képe ilyen dologidőben süttetni a hősét a nappal, amíg más majd beleg ebed a munkába. Nem hallom őket, nem látom a szájuk mozgását sem, de esküdni mernék rá, hogy léhűtőségem, hanyatt- fekvő sültgalamb-várásom legalábbis bosszantja ott, azokat a domboldalon. Oda kellene menni, meg kellene nekik magyarázni, hogy csak egy órácskára menekültem ki a szabadba, a napsütésre, a csendre, a fenékbe csípő hangyák világába, mert a hangyák már a fejemben voltak, de... Szóval hülyének néznének, az biztos. Es egyáltalán, miért idegesít engem, hogy őket idegesíti az én sziesztázó pihenésem? Es, ha egyáltalán nem idegesíti őket? Ha észre sem vettek engem? Es különben is! Az ég kékje azért kék, hogy megcsodáljam, hogy belerévedjek szépségébe és mélységébe. Es azok a nyomorult bárányfelhők, ott a kép bal sarkában, azok talán azért vannak ott, mert ottfelejtette valaki? Nem! Azok énértem vannak ott, hogy nekem tessenek, hogy nekem jobban tessenek, úgy ahogy van, az a magasságos ég. Igenis! Meg a dombok is. A dombok, a rajtuk dolgozó emberekkel. Mert mégis csak borzasztó, hogy az ember végigrohanja az életét és átrohanja a tájékát is életének, hogy soha nem torpan meg egy pillanatra legalább száját tátani a fű növésére, nagy egy ocsmány fejű hangya szapora nyüglődésére. Minek szép és érdekes a természet, ha nincs aki észrevegye? Azok, ott a domboldalon, akik dolgoznak, miket mondhattak már rólam, aki itt fekszik az erdőszélen és nem dolgozik. Here módra hever! A fenébe is, paraszti, vagy megtaposott lelkű tisztviselő ősöm osonna most el fal nélkül is a fal mellett szégyenkezve, ho lógáson kapták rajta? Nem: ezt a népet és benne engem is, meg kell tanítani pihenni, hogy a bányászra, vagy tsz-parasztra, mérnökre vagy könyvelőre az első hét után ne jöjjön rá a frász az üdülőben: ...én meg csak itt ténfergek, míg otthon ugye... Meg kell tanítani persze dolgozni is, messze jobban, igényesebben, világszínvonalon dolgozni kell megtanítani ezt a népet, de legalábbis továbbtanítani feltétlenül kell... Ám pihenni is. Kikapcsolódni. Mert van mit Kipihennie a munkás embernek, s van miből kikapcsolódnia, ha ráköszönt az üdülés, a pihenés gyors szárnyakon száguldó ideje. Mert van mit kipihennie, de vagy szé gyelli, hogy ö nem dolgozik, míg más igen, vagy éppen hogy dolgozik megint, csak mondjuk a gép helyett a kapa segítségével gyarapítja jövedelmét. ... a hangyák, mind szorgalmatosabb sorokban menetelnek előttem. Valamiféle sajátos, csodálatos belső rend viszi őket a bolytól a megtalált élelemig és vissza. Mennek, megállás és pihenés nélkül, mennek ezek a hangyák. Pihenés nélkül! Hangyák! En különben ki nem állhatom őket; mert valaki, valamikor példaképnek találta ki az ember számára a hangyát. Amely nem lát, nem hall semmit o körülötte levő szép világból, csak menetel sora és rendje szerint a boly és a megtalált élelem között. Hangyaszorgalommal. Az emberi szorgalmat szeretem én. Es az emberi pihenést. Gyurkó Géza FÉSZEKRAKÓK
