Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

MST MECMI 1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK ^fCtrlap Élelmiszer higiéniás laboratórium A jó minőségű állati eredetű élelmiszereknek higiéniai szempontból is kifogástala­noknak kell lenniük. Ezért egyre nagyobb feladat hárul az élelmiszervizsgálatokkal fog­lalkozó állatorvosokra. Mun­kájukat könnyíti meg a LA­BOR MÉM, amikor elkezdte az élelmiszer higiéniás labo­ratóriumok gyártását. Az első ilyen laboratórium már mű­ködik a Váci Állategészség­ügyi Állomáson és még ebben az évben Szombathelyen is felállítják. A gyár elgondolá­sa szerint minden megyeszék­hely kap egy ilyen laborató­riumot. Csökkentek a telekárak — nőtt a kínálat Az év első felében a szoká­sosnál nagyobb ütemben nö­vekedett az állami telekkíná­lat. A tanácsok 10 757 telket adtak át értékesítésre az Or­szágos Takarékpénztárnak, így kereken másfélezer telek­kel, vagyis 17 százalékkal, volt nagyobb az állami telek- kínálat, mint a múlt év első felében. A kereslet mérsékelt emel­kedését jóval meghaladó ’kí­nálat hatása a telekárakban is kifejezésre jutott. A múlt év első felében a félezerrel kevesebb telek is 4 millió fo­Hosszútávú gondolkodók rinttal többe került a vevők­nek, mint az OTP-nél ez év első felében megvásárolt 8858 telek. Az idén átlagosan 12 600 helyett 11 500 forintot fizettek a vásárlók egy-egy te­lekért. Az árak tehát 9 száza­lékkal csökkentek, az eladott telkek átlagos területe ugyan­is lényegében nem változott. A tanácsok állapították meg a telkek eladási árát, s első­sorban a családi, és társasház építőknek, s a KISZ lakás- építkezéseknek ajánlották a szokásosnál kedvezményesebb telekárakat. A tanácsok már befejezték az új intézkedésekkel érintett telkek felmérését. Ezekben a hetekben küldik ki a tanácsi határozatot a telekadóról, azoknak a tulajdonosoknak, akiknek telkét, vagy telkeit az új adóztatási rendszer alapján figyelembe kell ven­ni. KORÁN ERŐK, KEMÉNYHÚSÚAK Paradicsom- hibridek Az idén már másod­szor tartottak paradicsom­bemutatót Kecskeméten, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézetben. Dr. Mészöly Gyula, az intézet igazgatója, ismertette a pa­radicsomnemesítés eddigi eredményeit, az új hibridek tulajdonságait és a termesz­tésük technológiáját. A tájé­koztató után megszemlélték a kísérleti parcellákat, ahol 97 új paradicsomfajta jelöltre hívták fel a részvevők figyel­mét. A bő választékból külön jelölték az ipar számára al­kalmas hibrideket. A gyorsfo­gyasztásra nemesített fajták­nál a korai érés az egyik leg­fontosabb követelmény. Kívá­nalom még, hogy kemény- húsúak és kitűnően szeletel- hetők legyenek. A jövő gépesí­tése szempontjából nagy je­lentőségűek azok a törzsek, amelyek egyszerre érlelik be termésüket, s a bogyók kisebb rázásra könnyen leválnak a kocsányról. A gazdaságok szakirányí­tóinak figyelmét már most felhívták a gépi szedésre al­kalmas paradicsom fajta­jelöltekre, amelyek jónéhány változata „vizsgázik” most a kísérleti parcellán. A MEGSZÁMLÁLT EMBER (4.) Csúcs és mélypont továbbiak is a városok új nemzedékének képviselői: Aj­ka, Dunaújváros, Komló, Ózd, Várpalota ... míg a lista má­sik végén Gyulát, Makót, Orosházát, Szarvast, Baját, Balassagyarmatot találjuk. Meglepő, hogy a megye öt városa közül egyikben sem haladja meg a természetes szaporodás mértéke a megyei átlagot. Sőt: Cegléden például mindössze egy, Gödöllőn pe­dig 1,1 százalékot ért el, de Szentendrén is — s ez külön meglepetés —, ahol a leg­magasabb volt a természetes szaporodás mértéke, csupán 4 százalékot tett ki. Amint írtuk: a természe­tes szaporodás az egyik té­nyező a tényleges szaporodás, illetve fogyás összetevőjében. A másik a vándorlási külön­bözet. Ezzel el is érkeztünk egy újabb, s nagy témához. Migrációs mozgás A nemzetközi szaknyelv a népesség, vagy a népesség egy részének földrajzi, térbeli helyzetváltoztatását migráció­nak, hazai kifejezéssel ván­dorlásnak teltinti. Ez „mes­terséges” folyamat, szemben a „természetesnek” vehető disz­perzióval, mely a népesség el­terjedését, szétszóródását — új vadászterületek, legelők stb. keresése — jelenti. A vándor­lás valamilyen vonzerő kö­vetkezménye, míg a népesség diszperziós mozgása negatív Ökoiknak tudható be. (A va­dászterület kimerülése, éghaj­lat változás stb.) A mai világ népessége főként és zömében migrációs mozgást végez. A vándorlás minden nép életé­ben döntő folyamat, melynek forrásául gazdasági változá­sok szolgálnak. Nem tekinti vándorlásnak a nemzetközi gyakorlat — köz­te hazánk gyakorlata sem — a településen belüli mozgást, az egyéb vándorlásoknál pe­dig különbséget tesz belső és külső mozgás között. (A belső a települések, országrészek kö­zötti, a külső az országok, földrészek között lebonyolódó, s van visszavándorlás is.) Ma már. Mert például az 1832- ben hozott osztrák törvény azt jelölte vándorlónak, aki so­ha többé nem tért vissza szü­lőföldjére. A spanyol törvé­nyek szerint meg az számított kivándorlónak, aki harmad- osztályú jeggyel utazott Ame­rikába ... Ma már a vándor­lás értékelése nagyjából egy­séges világszerte. Az okok azonban nagyonis különbö­zőek ... Az okok. Csak egyetlen pél­dát. 1845—1945 között 53—54 millió ember hagyta el az öreg kontinenst, Európát, s vándorolt más földrészekre, elsősorban Amerikába... A kíváncsiság űzte volna őket...? Meglepő tény: ha­zánkban csak 1954 óta léte­zik megbízható adattár a ván­dormozgalmakról. Igaz, azóta érzékeny műszerként jelzi a gazdasági és társadalmi válto­zásokat. A vándorlásnak sok­féle csoportja van, így köz­ségből városba, városból köz­ségbe, községből községbe, vá­rosból városba. A legfőbb kö­zülük a falu—város közötti vándorlás — a Landflucht —, s egyben a legrégibb is, vég­bemegy minden fejlett, s kö­zepesen fejlett országban. A szakma szóhasználatával: a társadalmi munkamegosztás fejlődése magával hozza a vándormozgalmak élénkülé­sét... Magyarországon évente általában egymillió lakás- változtatás történik. (Az Egye­sült Államokban 100 millió ...) Ezek jelentős része egyben vándorlás is. Így érthető, hogy az ország lakosságának csak mintegy fele lakik szülőhe­lyén. A többi már vándorbo­tot fogott... Vonzerő a város Évente 40—45 ezer fővel gyarapodik a városok lakossá­ga hazánkban, az útrakelt ál­lampolgárok célja nagy több­ségben a főváros vagy vala­melyik fejlődőben levő város. (Érdekesség, hogy a vándorlá­sok több évre terjedő, havi A természetes szaporodás 1938-ban — a „boldog béke­időben”! — nem volt túl nagy: 51,5 ezret tett ki. 1949- ben 84,6 ezret. A csúcsot 1954-ben érte el — 233,3 ezer élveszületés és 106,6 ezer ha­lálozás egyenlegeként — 116,6 ezer fővel. A mélypont nincs túl messze, akárcsak a csúcs. 1962-ben volt a legkisebb a természetes szaporodás, mind­össze 21,7 ezerre rúgott. 1966 óta lassú emelkedést állapít­hatunk meg — 1966: 36,5 ezer, 1969: 37,6 ezer — s így 1960—1969. között a tényle­ges szaporodás 354 553 főt tett ki, ennyivel lettünk többen a két népszámlálás végrehajtása közötti évtizedben. Az országos fölött Az ' egész után vegyük sor­ra a részleteket, hisz’ akad közöttük elgondolkoztató épp úgy, mint örömteljes. 1960. és 1969. között a természetes szaporodás Budapesten nega­tív előjelű volt. (Többen hal­tak meg tehát, mint ameny- nyien születtek.) Másutt erő­sen eltérő értékeket állapít­hatunk meg. A legmagasabb Szabolcs-Szatmár megyében volt a természetes népszaporo­dás, a népesség 9,6 százalé­kára rúgott. Ezt követően Hajdú-Biharban — 7,4-es Mis­kolc városban (7,0). A legala­csonyabb — a már említett Budapesten kívül — Szegeden — 0,5 — Somogy megyében — 0,6-os Csongrád megyében (0,9). Pest megye természetes sza­porodása — 4,6 százalék — fölötte áll az országos átlag­nak (3,5). Tizenkilenc megye közül hét előzi meg — temet egy nyolcadik hely — a me­gyén beiül azonban erőteljes eltérést mutatnak a termé­szetes szaporodás adatai. A legmagasabb értéket a dabasi járás érte el nyolc százalék­kal, míg a legalacsonyabb a volt szobi járásban — 1,4 — a természetes szaporodás. A két szélső érték között is elég­gé szeszélyes az eloszlás. A megyei átlagot magasan meg­haladja a természetes szapo­rodás a ráckevei, a gödöllői, a budai járásban, míg mélyen alatta van a ceglédiben és a nagykátaiban. A kisebb, járási jogú váro­sok közül szembetűnő — és örömteljes — amit a fiatal te­lepülések produkálnak. A lis­tát Leninváros vezeti, a né­pesség 30,1 százalékára rúgó természetes népszaporulattal, majd Kazincbarcika — 22,3 — s Oroszlány — 17,7 —a sor­rend. Nem véletlen, hogy a Érkezési oldal Az újjászülető Déli pályaudvarnál megkezdte a Közleke­dési Építő Vállalat az úgynevezett körépület alapozásának és a metróhoz vezető mozgólépcső építésének talajmunkáit. Ez a 14 méter átmérőjű épület a pályaudvarra érkező utasokat fogadja majd. részlete „sű adatait vizsgálva megállapíthatjuk: március és áprilisban, illetve október és novemberben mozognak a leg­többen az ország területén, nagy többségükben munkaké­pes korú, főként 16—34 éves férfiak, s 16—30 éves nők.) 1960 és 1969 között Budapest vándorlási különbözeié 153 ezer főre rúgott. A megyei jo­gú városoké 83 ezer, a többi városé 170 ezer főt tett ki. A községek lakossága ugyanez idő alatt viszont 403 ezer lé­lekkel csökkent... Százalékos arányban mérlegelve: a fővá­ros népességének 8,5 százalé­kát tette ki a vándorlási kü­lönbözet, a megyei jogú váro­soknál e mutató 17 százalék — tehát itt volt a legnagyobb mértékű a gyarapodás —, a többi városnál pedig 9,4, míg a községek népességük 6,9 szá­zalékát veszítették el a Vjkro- sok vonzerejének engedve. Az ország 19 megyéjéből ki­lencben nőtt, tízben csökkent a népesség. (1949 és 1960 kö­zött még csak öt olyan megye volt, amelyben mérséklődött a népesség száma!) A vándorlá­si különbözet mindössze há­rom megyében pozitív előjelű — Pest, Komárom, Fejér —, a többiben több volt az eí-, mint az odavándOi.ló. A legnagyobb vándorlási veszteséget — a né­pesség 11,9 százalékát — Hajdú-Bihar megye szenvedte el, majd ezt követően Sza- bolcs-Szatmár (8,6 százalék). Pest megye vándorlási kü­lönbözeié az 1960—1969 közöt­ti években 52 371 főre rúgott, kiszólással élve, utcahosszal előzi meg az utána következő Komárom megyét, ahol a kü­lönbözet 14 019 fő. Ha most ezek után a tényle­ges szaporodást tekintjük — tehát a természetes szaporo­dás, valamint a vándorlási különbözet egyenlegét — ak­kor százalékosan —, mert ez többet mond, mint a szám szerinti — a nagyvárosok kö­zül Pécs lakossága növekedett a leggyorsabban: 26,6 száza­lékkal. A további sorrend: Miskolc, Szeged, Debrecen és Budapest, míg a megyék kö­zül Komárom a listavezető — 11,8 százalékos gyarapodással —, ezt követően Pest és Fejér. A megye tényleges szaporodá­sa százalékosan ugyan Komá­rom után csak a lista második helyére jogosít, számszerűen azonban — 88 359 — utolér­hetetlen ... A lista másik vér gén Békés és Hajdú-Bihar me­gyét találjuk — népességük tényleges fogyása egyaránt 4,5 százalék, majd Tolnát. A jár rási jogú városok közül leg­nagyobb léptékkel Leninváros lakossága gyarapodott — 220 százalékkal —, majd Kazincr barcika és Dunaújváros. Ner gatív előjellel, tehát tényleges lakosság-fogyással szerepel Turkeve — 8,6 százalék —, Mezőtúr, Hajdúböszörmény, Csongrád, Hajdúnánás, Hód­mezővásárhely, Jászberény, Kapuvár, Karcag, Kisújszállás és Makó. A járások közül a Baranya megyei szigetvári já­rás szenvedte el a legnagyobb vérveszteséget: népessége 1960 és 1969 között 13 százalékkal csökkent... A megyei városok közül leg­jobban Vác és Gödöllő lakos­sága gyarapodott — előbbi 3264, utóbbi 3260 fővel — az összlakossághoz viszonyított százalékos gyarapodást tekint­ve viszont — s ez megint vá­ratlan eredmény — Szentend­re áll az élen 21,8 százalékkal, míg legkisebb mértékben Ceg­léden növekedett a lakosság: csupán 0,5 százalékkal, 176 fő­vel éltek ott többen 1970-ben, mint 1960-ban. Pest megye járásainak ada­tait nézve: mérföldes léptek­kel a budai járás gyarapodott — számszerűen és százaléko­san is első, „abszolút győztes” tehát —, ahol 21,6 százalék­kal, 23 201 fővel nőtt a lélek- szám. A második helyet a ráckevei járás foglalja el, míg a lista másik végén a ceglédi járást találjuk 6,6 százalékos, 3887 főre rúgó népességfo­gyással. A két népszámlálás közötti évtizedben a nagykátai és a volt szobi járásban szin­tén csökkent a lakosság. Mészáros Ottó (Következik: A tanyák még ...) Három-négy évvel ezelőtt a gazdasági reform bírálói kö­zött még szépszámmal vol­tak olyanok, akik attól tartot­tak, hogy a vállalatok növek­vő önállósága nyomán erősöd­nek majd a spontán, anar­chisztikus elemek népgazdasá­gunkban, veszélyeztetve elért eredményeinket, a tervszerű szocialista fejlődést. A leg­utóbbi két és fél év tapaszta­lata azonban rácáfolt az aggá- lyoskodókra: a harmadik öt­éves terv magasabb színvona­lon teljesül, mint azt valaha is remélhettük. Nem volt megtor­panás, törés a fejlődés folya­matában, sőt a tervgazdálko­dás magasabb szintre emelke­dett, felsőbb osztályba lépett. Ezt bizonyítja, hogy javult a munka hatékonysága, s a nem­zeti jövedelem az ipari terme­lést meghaladó mértékben, 40 százalékkal növekszik a har­madik ötéves tervben. A negyedik ötéves terv, amelynek kidolgozásán már párhuzamosan dolgoznak a kormányszervek és a vállala­tok, a népgazdaság fejleszté­sének új távlatait nyitja meg. A jövő formálásából, az 1971— 1975-ös esztendők arculatának kialakításából tevékeny részt vállalnak kezdeményezéseik­kel a vállalatok, a szövetke­zetek gazdasági műszaki szak­embereinek tízezrei. Felelős­ségteljesen mérlegelik a nép­gazdaság helyzetét, lehetősé­geit, a negyedik ötéves terv irányelveiben is vázolt célki­tűzéseiket, a közgazdasági esz­közök által diktált elvárásokat, a vállalat piaci kilátásait, ér­tékesítési lehetőségeit, a gyárt­mány- és gyártásfejlesztés kö­vetelményeit. Vagyis reálisan Számbaveszik azokat a kerete­ket, amelyek a vállalatok moz­gási lehetőségeit objektive be­határolják. De nem azért, hogy leszereljék a magasba törő kezdeményezéseket, a bátor kockázatvállalást, a minőségi lényegi változásra irányuló tö­rekvéseket, hanem azért, hogy megismerjék a szárnyaláshoz szükséges felhajtó erőt, az aerodinamikai törvényszerűsé­geket. Merjünk álmodozni — mon­dotta Lenin a polgárháború le­verése után, amikor a szov­jethatalom szinte kilátástalan gazdasági helyzetben és nem­zetközileg elszigetelten elkezd­te a helyreállítást, a szocializ­mus építését. S a Goelro, az első villamosítási terv hihetet­len álomból valósággá vált. Merjünk lelkesítő, nagy célo­kat kitűzni minden vállalatnál — így fogalmazhatjuk meg napjaink feladatát. A negyedik ötéves terv irányelveiben ki­tűzött célok: a 400 ezer lakás felépítése, a fogyasztás 30 szá­zalékos növekedése, a jobb hús- és gépkocsiellátás, a ki­emelt fejlesztési programok mind, mind ilyen lelkesítő cé­lok. A vállalatok vezetői szin­tén közölhetik majd dolgo­zóikkal a bérfejlesztés nyere­ség alakulásától függő elő­irányzatát, feltételeit, a lakás­építés hozzájárulásait, a helyi­leg kiemelt gyártmány- és gyártásfejlesztés öt évre szóló feladatait. Vállalati szinten szerények az anyagi lehetőségek és nem látványosak a feladatok — mondhatják a beavatottak. Olyanok, amilyet éppen érde­melnek — válaszolhatjuk erre, hiszen mindenütt helyileg szabják meg a mércét, alacso­nyan vagy magasan a felada­tokat és az igényeket. A válla­latok között számottevő kü­lönbségek lesznek 1975-ben, attól függően, hogy hol milyen feladatok végrehajtására mer­nek vállalkozni. A lehetőségek persze hosszabb távon sem korlátlanok. De öt esztendő alatt az adott lehetőségek ke­retein belül is lényegesen meg lehet változtatni a termelés, a termelékenység színvonalát, a szervezettséget, a munkások, a vezetők felkészültségét. A vállalati ötéves tervek részleteinek kidolgozásában, a szükséges elemzések elvég­zésében sok osztály sok dol­gozója vesz részt. Ám a kon­cepciók, a stratégia kialakí­tásában a felkészült és tehet­séges vezető egyéniségek sze­repe elvitathatatlan. A szak­ismereteken, a megalapozott népgazdasági, piaci és mű­szaki információkon túl, bá­tor képzelőerőre van szüksége annak, aki a szokványos, a rutinon túllépve a holnapot körvonalazó kollektíva ihleté­sére, lendületben tartására vállalkozik. Nagy próbatétel ez a középtávú tervezés, az irányító posztokat betöltők számára, s az előrelátás mér­téke, színvonala akaratlanul is a vezetői tehetség, a kor­szerű gondolkodás tükörképé­vé válik. Az éves operatív progra­mok — többnyire csak ilye­nek készültek idáig a válla­latoknál — nem befolyásol­hatják lényegesen a fejlődés menetirányát, öt évre előre viszont már lehet olyan ter­veket összeállítani, amelyek, ha nem is 180, de legalább 90 fokos fordulatot visznek a munkába. (Az persze kívána­tos, hogy gondolják végig a 180 fokos fordulat lehetőségét is a hosszútávú, 10—15 évés vállalati tervekben, s ennek kidolgozottabb részlete szól­jon a legközelebbi öt eszten­dőre.) S az ötéves terv olyan fő irányvonalat ad, amelynek alapján jobb éves tervek is készíthetők, s a váratlan helyzetekben szükségessé vá­ló operatív döntések hosszabb távú kihatásait szintén mér­legelni lehet. Megfelelő előrelátással el­kerülhetők tehát a rögtönzé­sek, a félmegoldások a napi munkában. Az előrelátás vi­szont soha nem lehet tökéle­tes, a kontúrok, a részletek óhatatlanul elmosódottak. E bizonytalansági tényezőket csökkenteni lehet ugyan sok­oldalú, alapos információk­kal, terwariánsok készítésé­vel, de megszüntetni nem. A kockázatmentes vállalati táv­lati terv fából vaskarika. Szükséges erről beszélni, mi­vel a kockázattól való görcsös félelem leszereli az alkotó kezdeményezéseket. A leg­jobb elképzelést is meg lehet torpedózni óvatoskodással; Mi lesz akkor, ha... Erre az egyetlen lehetséges válasz: Mi lesz akkor, ha nem merünk előre nézni, gondolkodni, sza­kítani mindazzal, amit már túlhaladott az idő. A legtöb­bet, a jövőt kockáztatjuk, ha nem merünk kockázatot vál­lalni. Kovács József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom