Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

etui HEcr» hírlap 1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Az óvónő hétszer jelentkezett Ma nyolc éve, hogy Tömör Lajosné Malya Anna meg­kezdte a munkát itt, a volt Sári községbeli, ma dabasi óvodában, melynek vezető­je. Miért lett óvónő? Termé­szetszerűen fakadt érdeklődé­séből, kedvteléseiből, vonzó­dásaiból választása, hogy érettségi után beiratkozott a kecskeméti képzőbe. Aztán végzett, elhelyezkedett, férj- hezment, gyermeke született. Szenvedélyesen érdekli a pe­dagógia, pszichológia: hatszor felvételizett az ELTE pedagó­giai, levelező tagozatára, ta­valy, hetedszerre, felvették. A levelezőre, — de a tanévben hetenként háromszor feluta­zik az esti tagozat előadásai­ra. Az első évvégi vizsgán egy négyes osztályzatot kapott, a többi ötös... Ha elvégzi az egyetemet, természete­sen óvónőként dolgozik to­vább ugyanitt. De ne róla Ír­jak, hanem az óvodáról. Amikor idekerült, akkor alakult a termelőszövetkezet. Nyolc eve: gumicsizmás, kapcás kisgyere­kek. De még hat éve is, a gyerekeknek majdnem hetven százaléka nem aludt külön ágyban. Reggelire sokan bab­levest, gombócot, üres kiflit ettek, vagy semmit. S nagy bajnak kellett lenni, hogy el­vigyék őket orvoshoz... Mint­ha több emberöltő múlt volna el. A szülők nagy része, el­sősorban az édesanyák, szakí­tott a bejáró életmóddal: a szövetkezetben, vagy kiegészí­tő üzemeiben dolgoznak. Ott­hon : fürdőszobák ... főze­lék.., gyümölcs ... De: több az egyke is. Megmutatja udvarukat, ahol most — szünidő van éppen az óvodában — a kis rúd, kötél, trapéz, nyújtókorlát, lépcsős rakéta, és a többi, mászó, egyensúlyozó, hintázó, bujkáló apróságok nélkül árválkodik. Egy sereg, rendkívül elmés mozgásfejlesztő • játék. Az egyiken, — a földtől vagy húsz centi magasan langő vaspálca — például valóságos kötél­táncot járhatnak a gyerekek, és meg is teszik, mert testük, értelmük, szinte magától fe­dezi fel, használja ki az ösz- szes lehető lehetőségeket. Va­lamennyi miniatűr tornaszer az országos közegészségügyi intézet iskolai csoportja által kikísérletezett eszköz, szerke­zet. velük rendezik be mosta­nában az óvodaudvarokat, szerte az országban. (Itt is sokszorosított tervrajz alapján készítették el egyedileg: de vajon — miközben annyi minden fölösleget is előállí­tunk szériában — miért nem gyártjuk ezeket az igazán kitűnő, hasznos eszközöket?) Ezek a Fehér Akác Termelő- szövetkezet ajándékai, csak­úgy, mint a parkosítás, tata­rozás. A téesz költségén uta­zott mind a nyolcvan gyer­mek Budapestre, bábszínház­ba is, általában rengeteget köszönhetnek nekik. E mozgásfejlesztő játékok jól beillenek az óvodák új ne­velési programjába, melynek lényege: u több szabadság. Rájöttek ugyanis (csak­ugyan?), hogy ha túl kötött foglalkozásokat állítanak ösz- sze a gyermekeknek, vissza­fejlődik önállóságuk, leépül előadókészségük, sorvadnak alkotó hajlamaik. Szóval, amit a legkezdetlegesebb kultúrák­ban is tudnak az anyák, — arra most a tudomány is rá­ütötte hivatalos pecsétjét... Értesítjük t. vevőinket és ügyfeleinket, hogy HASZONVAS-ÉRTÉ KESÍTÉSI OSZTÁLYUNK ÚJ CÍME: Budapest XIII., Mautner Sándor u. 150. Telefon: 290-559 Változatlanul beszerzünk és értékesítünk: hengereltacél-termékeket, melegen és hidegen vont acélcsöveket, idom-, siög- és szalagacélokat, használt szerszámokat, motorokat, gépeket, kerítéselemeket, kis- és nagykapukat, valamint egyéb válogatható, felhasználásra alkalmas vas- és acélanyagokat. Gazdag készletekkel és olcsó árakkal várjuk vevőinket. Ne feledjék új címünket: KOHÁSZA TI ALAPANYAGELLÁTÓ VÁLLALA T HASZONVAS OSZTÁLY Bp. XIII., Mautner Sándor u. 150. Telefon: 290-559. Az sem jó például, ha a gye­rek olyan verset tanul be, amely neki nem tetszik: hadd válasszon inkább, azt tanulja, amit szeret. Az új nevelési program, — mely azért program — szerint a gye­rekek foglalkozásai kevésbé kötöttek, játszhatnak kedvük­re. (Minden élményüket ma­guktól „kijátsszák”. A csa­ládban megélt jeleneteket épp úgy, mint a nemrég látott ka­rambolt. A negatív élmények is bekerülnek az óvodaudvar­ba: a részeg ember is, a bör­tön is...) Az óvodában most egyfajta tudományos szabad­ságot szeretnének megvalósí­tani. Az óvónők nagy része örül a változásnak, mely az ő alkotó hajlamaikat is fel­szabadítja. Legnagyobb problémájuk: a játékok ára emelkedett, az óvodák költségvetése viszont nem: kevesebb játék jut egy gyerekre — nagyon elkel te­hát egy-egy termelőszövet­kezet, vagy üzem segítsége ... Az óvónők kezdő fizetése ezeregyszáz forint, mely hosz- szú évek során csak lassan emelkedik. Az óvónőképzők nagy része bővelkedik betöl­tetlen helyben, az óvodák többségében pedig rengeteg a képesítés nélküli óvónő. Se­gédszemélyzetet, dajkát is alig tudnak felvenni, mert az ő fizetésük még kevesebb. És te­gyük hozzá, az itteni munka nemcsak szép, felemelő, — de fizikailag, szellemileg egyaránt rendkívül fáradságos. Pedig nagyon jó lenne, ha itt mielőbb kedvező változás történne. Mondjuk azt, hogy a gyermek ér annyit, mint a termék? Hogy akik velük foglalkoznak, keressenek leg­alább annyit, mint egy átla­gos képességű, szakképzettsé­gű üzemi dolgozó? Bizonyít­suk, hogy a gyermek van annyira bonyolult, mint a gyártmány: hogy a vele való foglalkozáshoz tehetség, kedv, felkészültség kívántatik? Jó lenne, ha ezt az ügyet az eddiginél még inkább a ma­gáévá tenné a társadalom. Annyi mindent gyártunk, — gyártsák azokat a kis torna­szereket, mozgásfejlesztő ra­kétákat, mászókákat is, talán jut rá valahol kapacitás, ta­lán üzletnek sem ráfizetéses. És jó volna, ha az óvónők anyagi megbecsülése is jobbra fordulna. Hogy minél több olyan lány, asszony kerüljön erre a pályára, mint amilyen Tömör Lajosné. Padányi Anna Gyanús Törökország azt akarja el­érni az amerikai hatóságok­nál, hogy a bostoni szépmű­vészeti múzeumot kénysze­rítse felvilágosítás nyújtá­sára arra vonatkozólag, hogy milyen körülmények között jutott hozzá az ókori ötvös­munkákból álló új gyűjtemé­nyéhez. Olyan aranytárgyak­ról van szó, amelyek össz­súlya 10 kg, és az i. e. har­madik évezredből származ­nak. A bostoni múzeum mé­lyen hallgat a gyűjtemény megszerzésének körülményei­ről, s arról, hogy a régisége­ket hol találták. Ez nemcsak a gyűjtemény archeológiái értékét kisebbíti, hanem ala­pot ad arra a gyanúra is, hogy a gyűjtemény csempé­szés útján került a múzeum­ba. Munkások mesélik Üj ez a ház. Alapját ástuk pince mélyre. Betont kevertünk, s vibrátorral sűrítettük keményre, hogy szilárdan álljon. Majd falakat vontunk, nyers-pirosat, — de égretörőt. S mikor megnőtt a sok emelet, — tetőt ácsoltunk fölé, gyalultunk ajtót, ablakot. Falakat festettünk, — sokszínűt. Most kész a ház! A napfény, bujócskát játszik száz szobában, s orron fricskázva minket, velünk tréfálkozik, mikor a szoba közepén civódva vitatjuk asszonnyal, anyával, — hol álljon a szekrény, s merre az ágy. Borbély Tibor Régi kastélyok — új lakók Foton gyerekek - Pomázon betegek A régi Magyarország ar­culatához szervesen hozzátar­tozott a főúri kastélyok, föl­desúri kúriák jelenléte. Ezek­nek egy része nevezetes táj­képelem, fontos művészet- történeti és művelődéstörté­neti jelentősége is van. Má­sik részük olykor bántóan ízléstelen, hivalkodó eklekti­kus épület, művészi értéke jelentéktelen. Viszont csak­nem valamennyi anyagigé­nyes, költséges építkezés. A második világháború ezeknek az épületeknek nagy részét erősen megvi­selte. Csaknem valameny- nyit elhagyták a régi tu­lajdonosok. Közülük sok szenvedett súlyo­sabb károkat az ostrom ide­jén, egyesek kiégtek, mások beáztak, omladoztak a gazdát­lanság idejében. Mindent egybevetve, ez a magában nagy értékű ' épületállomány egyik nagyon terhes öröksé­ge volt és részben maradt is a demokratikus átalakulás­nak. Bár a volt urasági kasté­lyok és kúriák egy jelentős része már új hivatását be­tölti — sok szociális, kul­turális, sport- és egészségügyi szervezetnek nyújt otthont. Olykor gyönyörű környezet­ben, hatalmas parktól övez­ve, de még mindig nagy számmal vannak üresen kon­gó, elhagyatott, elvadult kör­nyezetű kastélyok, omladozó falakkal, beszakadt tetővel. A helyreállítás azonban na­gyon költséges feladat. Pél­dául a keszthelyi Festetics- kastély már három éve le van zárva a tatarozások miatt. Új tulajdonosa, az Országos Széchényi Könyvtár eddig 20 millió forintot költött a tatarozására, és további 30 millióra tervezik a költsége­ket az 1975-re előirányzott teljes rekonstrukcióhoz. A hatalmas épületnek 101 helyi­sége van. Jelenleg zeneiskola és járási könyvtár működik az épület egyik szárnyában. Másik országos, sőt világ­hírű kastélyunk a fertődi volt Esterházy-kastély, már évek óta betölti új hivatását. Vi­lágraszóló zenei rendezvé­nyeknek lett az otthona és külföldi turisták ezrei cso­dálják meg gyönyörű park­ját, a magyar Versaillest. A fóti volt Károlyi-kas­télyban működő Gyer­mekvárosban, a gondozás nélkül maradt gyerme­kek százait, ezreit neve­lik olyan körülmények között, bogy nemcsak az intézet vezetői, de egész társadalmunk joggal büsz­ke lehet rá. Nógrád megyében hét szo­ciális otthon működik volt urasági kastélyban. A po- mázi egykori Teleki-kastély­ban munkaterápiás gyógy­intézet van. A Hat­van, volt Hatvány-kástéy- ban kórház, a gyöngyösi Or- czy-kastélyban múzeum, a parádi két Károlyi-kastély­ban úttörőintézmények kap­tak helyet. Egész sor kastély­ban működnek kollégiumok, különböző pedagógiai intéz­mények, tudományos és ku­tatóintézetek. Sok nevezetes, műemlék jellegű kastélyépület vár még felújításra, de mindent egy­bevetve, sokkal hasznosabb és általánosabb érvényű hi­vatást töltenek be, mint an­nak idején. Táska, füzet, toil Jól startol az Ápisz az új tanév előtt Közel 150 ezer általános is­kolás és 70 ezer középiskolás diák ellátására készült fel az Ápisz, azaz a papír- és író­szer kiskereskedelmi vállalat. Bajó Tibor igazgató tegnap el­mondta, hogy több mint 6 mil­lió füzetet hoznak forgalomba, Interjú egy eltartottal — Csakhogy végre megtalál­tam, néni. De hogy-hogy itt tetszik lakni? ' — Ö, jő nekem a sufniban is. Nem is vágyóik egyedül, mert látja, itt van mellettem a kutyaól is. — Barátságos legalább a ku­tya? — Jaj, nagyon rendes a Bodri, mindig hagy az ételé­ből is. — Nem értem. Hát nem kap eleget enni? — A fiatalok szerint untig eleget. Azt mondják, arra a kis időre nem kell túltáplálkozni, mert sérvet kapnak tőlem a koporsóvivők. — Csak nem a halálára spe­kulálnak? — Bizony már eléggé unnak. Ugyanis amikor megkötötték velem az eltartási szerződést, már az utolsó kenetei is föl­vettem. — Ennek hány éve? — Már van vagy három esz­tendeje. Még előttem beszélték meg a szép temetésemet. — Most már persze az sem nagyon lesz. — Aligha, föleszem a papot, az énekkart, a csipkés szem­fedőt, mondják. — így meg is mondják. — Meg, meg, igen őszinte emberek. Persze csak akkor, ha magunk között vagyunk. — Es ha mások is ott van­nak? — Ha mások is ott vannak, akikor engem nem hívnak be. — S nem is nagyon kíván­kozik közéjük. — Nem, nem, ha valami csúnyát akarnak mondani, ki­jöhetnek ide. — De verni nem verik? — A férfi egyáltalában nem, a fiatalasszony néha. De igen kicsiket üt, hogy ne legyen látlelet. — És volt készpénze is a néninek? — Volt, volt, de elvették, nehogy elpazaroljam. — Miért, vannak költséges passziói? — Akadnak, akadnak. Pél­dául igen szeretem, ha a ke­nyérkémen lekvár vagy zsira­dék van. Meg a cipőmnek tal­pa. — És ők mit csináltak a pénzzel. — Elköltötték. Abból lett a motor is. — A néni ilyen magas kor­ban motorozik? — Ö, lelkem, dehogy. Azzal próbált egyszer a fiú elütni, de csak ő törte ki majdnem a nyakát. — Sajnálta? — Nagyon. Hiszen csupán jót akart, hogy minél előbb a mennybe jussak. — Biztos abban, hogy oda jut? — Hogyan lennék benne biztos? Rettentő bűneim van­nak. ■— Magának bűnei! — De mennyire! Nem mond­tam, hogy felvettem az utolsó kenetet és még mindig élek? Pedig példálóztak már öngyil­kosságról is. — Ilyen fiatalon öngyilkosok akarnak lenni? — Nem, nem ők, nekem csi­náltak kedvet hozzá. De vala­hogy nem akaródzik. Meg úgy nem jutnék a mennyországba sem. — Nagyon szeretne oda jut­ni? — Azt azért nem. Meg hogy pukkadjanak, legalább száz évig akarok élni. — És nem is beteg? — Egy cseppet sem. ügy lát­szik, használ nekem, hogy ilyen pocsékul etetnek. — Ha megtudnák, hogy ez így van... — Isten ments! Képesek lennének, mindennap libamáj­jal etetni, csakhogy minél előbb elpusztuljak. Nagy S. József 120 féle iskolatáskát, 1000 féle műszaki körzőkésetebet az NDK-ból. Megnyugtató választ kap­tunk arra, hogy nem emelke­dett-e a különböző tanszerek ára. Az egyetlen, első osztá­lyosoknak szánt gyurma 50 fii- lenes áremelésén túl minden tavalyival azonos termék változatlan össze­gért vásárolható meg. Az azonban igaz, hogy sokfé­le, más-más minőségű füzet és egyéb tanszer kapható azonos fajtából is, s a finomabbak természetesen többe kerülnek. Egészséges törekvés az is, hogy a 8 forintos golyóstolltól a 110 forintos golyósironig, az olcsó készletektől a viszonylag drá­ga Parkerig, vagy Mont- Blancig széles választék áll rendelkezésre. Általában min­denből van elég; talán rajz­táblákból nem kapni annyit és olyan méretűt, mint amire rö­videsen befut a vevők igénye. Ezen nem tudnak segíteni, többek között azért, mert a gyártással foglalkozó vidéki vállalat munkásai az árvíznél dolgoztak és ez alatt az idő alatt természetesen nem ké­szült, vagy csak igen kevés, ebből a hiányzó termékből. A Pax írónők minősége ismét jó. Az idén is előre csomagol­ják a különböző iskolákba és. osztályokba járó diákok füzeteit, nincs akadálya azonban annak, hogy a vá­sárlók kérésére abból ki­vegyenek vagy ahhoz hoz­zátegyenek. Ismételten kérik a vállalat ve­zetői, hogy már most kezdjék meg az iskolaholmik beszerzé­sét, hogy elkerüljék a minden­kinek kellemetlen torlódást, túlzsúfoltságot és az ezzel já­ró kellémetlenségeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom