Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

1970. AUGUSZTUS 28., PÉNTEK ?‘%0rtop Komócsin Zoltán Csepelen Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Péter Jánosnak, az MSZMP Budapesti Bizottsága osztály- vezetőjének kíséretében csü­törtökön egész napos látoga­tást tett a XXI. kerületben. A vendégeket a Csepeli Pártbi­zottságon Ribánszki Róbert, az MSZMP XXI. kerületi Bizott­ságának első titkára, Kardos Vilmos, a kerületi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke, S a városrész több más veze­tője fogadta. Tájékoztatták Komócsin Zoltánt Csepel éle­téről, fejlődéséről, majd elkí­sérték a Központi Bizottság titkárát a Szocialista munka vállalata címet viselő Magyar Posztógyárba. A gyárlátoga­tást követően az üzem kultúr­termében Komócsin Zoltán kerületi aktívaülésen adott tá­jékoztatót a X. kongresszusra való felkészülésről, valamint időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Vezetőségválasztások Kutatók, ko Pusztából erdő Fenyőfő község szomszéd­ságában nagy kiterjedésű ho­mokos fennsík húzódik, amelyről már évszázadokkal ezelőtt kipusztult a növényzet. A 200 hektáros terület telje­sen védtelen a víz és a szél pusztító hatásával szemben, így ezen a vidéken a legna­gyobb az eróziós kár. A Ma­gasbakonyi Erdőgazdaság ter­vet készített a kopáros bete­lepítésére. Az elmúlt évben 140 hektáron ültették el az erdei fenyőcsemetékét, s ezek­ben a napokban újabb 20 hek­tárt készítenek elő telepítésre. A szaporító anyagot a szom­szédos erdőség egészséges, szép növésű 150—200 éves fe­nyőfái szolgáltatják. ,, ' • - - ................. • ^ -r ^ t*r.7r**r f* } :• * , A gödöllői Kisállattenyészté­si Kutató Intézet elődjét, egy baromfitenyésztő iskolát, melyre még utal pár emlék­nek meghagyott épület, 1897- ben alapították. Életrehívásá- nak célját — az évi negyven tojást adó parlagi tyúkokból nemesített fajtát előállítani, — az iskola messzemenően telje­sítette: a kisgazdaságokban később az állomány kicseré­lődhetett, húsz-huszonötmillió gödöllői kendermagos, fehér, és sárgamagyar adta onnan az­után évenként a nyolcvan­két tojást. A dolgok megjelenése és tartalma elválaszthatatlan. A látogatóban rögvest mély tisz­telet támad a több mint hetven év alatt oly terebélyessé, sok­ágúvá növekedett és fejlődött intézet iránt, amint megszem­léli. Hogyan mutassam be pár mondatban emberkééit is, dr. Petőházi Gábor igazgatót, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a városi párt- bizottság tagját, ezt a rend­kívül melegszívű, közvetlen vezetőt, tudóst, társadalmi munkást, aki úgy szól az imént bemutatott idegenhez, mintha öt éve ismerné? Hétholdas pa­raszt családból származik. A háború alatt, Keszthelyen vé­gezte a mezőgazdasági akadé­miát, amit az önmaga nagyot- akarásán kívül a tehetséges, szegénysorsú diákoknak tan­díjmentességet kijáró profesz- szorának, Hauser Jánosnak is köszönhetett. Negyvenötben, családja tizenkilences, meg spanyolhoni-internacionalista munkásmozgalmi örökébe lép­ve, kommunistaként került a gazdasági és politikai vezetés­be. Az elmúlt negyedszázad alatt volt állami gazdasági igazgató, minisztériumi párt­titkár, miniszterhelyettes. De mikor hat éve az intézet élé­Vezetékek varázsa Oszlopok, drótszálak. Köz­napi eszközök, s mégis: va­rázslat jár nyomukban. Fény gyűl, rádió szólal meg, televí­zió képernyője vibrál kékesen, háztartási gépek zúgása hal- lik. Az elektromosság: igény és követelmény. A legutóbbi négy esztendőben, 1966 és 1969 között Pest megyében 21 273 új fogyasztót kapcsoltak be a villamosenergia-hálózatba. Ha csak három főt számítunk, ak­kor is több mint hatvanezer ember jutott hozzá a villa­mosság áldásaihoz. Az elektromosság igény és követelmény. S még valami: rengeteg pénz. A villanyára­mot termelő erőművek létesí­tése drága beruházás, a szak­nyelv szerint a villamosener- gia-ipar eszközigényes ágazat. A Dunamenti Hőerőmű Válla­lat milliárdokba került, s újabb milliárdokat követel megkezdett bővítése. Millió­kat emésztenek fel a magán- fogyasztókat ellátó hálózat bővítési munkálatai csak a megyében évről évre, a köz- világítás fejlesztése, karban­tartása jelentős tétel a me­gye településeinek költségve­tésében. Az elektromosság ál­dás. Ám áldozat is. Ma világszerte a legfonto­sabb gazdasági, fejlettségi mércék között tartják számon a villamosenergia-termelést, s az egy lakosra jutó felhasz­nálást. Hazánk a rangsor vé­géről a középmezőnybe vere- kedte fel magát, ám még ren­geteg a tennivaló az iparban, a mezőgazdaságban éppúgy, mint a magánfogyasztók, a háztartások igényeinek kielé­gítésében. Több villamos ener­giára van szükség, s éppen ezért a beruházások, a fej­lesztések alapos körültekin­tést, mérlegelést igényelnek. ’ A lakosság 1970 első félévé­ben 14 százalékkal több vil­lanyáramot használt fel, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Évről évre növekszik, mégpedig gyors ütemben a háztartások fogyásztása. 1965- ben 991 millió kilowattóra «olt, 1969-ben meghaladta az 1,6 milliárdot! S miközben emelkedik a termelés, a villa- mosenergia-ipar a lépésváltás idejét éli, hiszen egyre na­gyobb szerephez jut az erő­művek működtetésében a föld­gáz, az olaj. Száz esztendeje, 1870-ben a világ energiater­melésének 70 százalékát még a fa elégetése fedezte, ám napjainkban részesedése egy százalékra süllyedt, hogy át­adja helyét a szénnek, a szén pedig kiszoruljon a szénhidro­gének térhódítása nyomán. E szakmainak látszó változások mögött lelni meg a villany­áram tömeges elterjedésének lehetőségét, azt, hogy lényegé­ben mindenki élvezője lehet a civilizáció e leglátványosabb áldásának. Mindenki, aki... A vezeté­kek varázsa ugyanis könnyen háttérbe tolja a józan meg­fontolást. Éppen a tömeges el­terjedés, fölhasználás követ­kezményeként véli úgy min­denki: a villany járandóság. S ezért sűrűn beadványok, kér­vények, panaszok, ingerült kö­vetelések bombázzák a taná­csokat: villanyt kérünk, ne­künk is jár, mi is élvezni akarjuk áldásait... Akadt go­romba követelőző, akinek kül­területi házához 800 ezer fo­rintba került volna a vezeték kiépítése... Egy szál házért, egy családért. Nem ilyen gaz­dag az ország. Ezért kívána­tos, hogy a tanácsok félreért­hetetlenül tisztázzák, melyik terület kap villanyvezetéket a következő években, s melyik terület az, ahová nem jut el, mert értelmetlen, ésszerűtlen, a többség érdekével ellentétes lenne. A villanyáramnak min­denki haszonélvezője lehet. Az elektromosság igény és köve­telmény. S mert az állam je­lentős anyagi ráfordításokkal igyekszik kielégíteni az igé­nyeket s követelményeket, nemhogy eltekinthetne attól, hanem éppen maximálisan ér­vényesítenie kell ebben az ér­telemben is a józan mérlege­lést, az ésszerűséget. M. O. re került, — nem pihenőhely­re érkezett. Érzékeltetésül, bizonyításul: a hatvanas évek második felében tenyésztették ki az évi kétszáztízenöt tojást hozó, G—33 hibrid tojót, s a kétszázötven tojást adó G—11 hibrid tojót. © Egy tény, amely önmagában is beszél: az intézetben a ma­gas tudományos fokozat és ki­emelkedő gyakorlati eredmé­nyeket elért kutatók többsége kommunista, sőt vezető párt­funkciót betöltő, jelentős közéleti munkát kifejtő em­ber. Például dr. Tóth Márton, tudományos osztályvezető, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, intézeti párt- titkár, a városi pártbizottság tagja, megyei tanácstag. Me- zőgazdasági-munkáscsaládból mint népi kollégista került biológushallgatónak, majd a Szovjetunióban tanult ba­romfitenyésztést. Kitűnően végezte az egyetemet, tette le az aspirantúrát... Az inté­zetben legutóbb az ő vezetésé­vel kísérletezték ki a híres gö­döllői receptúrát. S míg 1960-ban a háztáji gazdaságok­ban öt kiló hagyományos ta­karmányból, három hónap alatt állítottak elő egy kiló ba­romfihúst, ma e gödöllői táp­pal negyvenkét nap alatt alig több, mint két kiló takar­mánnyal érik el ugyanezt. Hogy mely fajtánál? Az ipar­szerű tartásra tenyésztett G—65-ös brojlernél, húsba­romfinál. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1969-ben a huszonöt kiemelke­dő tenyésztési programból kettőt bízott intéze­tükre, — e broiler kite­nyésztése volt az egyik. Még az idén ebből a fajtából hu­szonnyolcmilliót vágnak hazai gazdaságokban, az NDK-ban pedig ötmilliót! (Tízezres kel­tetőgéppel dolgoznak.) © A másik téma, melyet a hu­szonöt nagy tenyésztési prog­ramból reájuk ruházott a tár­ca — egy jó hazai broiler nyúlfajta kitenyésztése kis­üzemi-nagyüzemi tartásra. A világszerte legdrágább, mert zsírmentes húsról van szó — értéke kétszerese a baromfi­nak, világpiaci ára kilónként egy dollár. Az intézetben idő­közben máris kitenyésztett új fajtából, a szép nevű gödöl­lői fehérgyöngyhibridből, ezer­kétszáz elit törzsanya szárma­zékából, ez évben eddig négy­ezer tenyészállatot adtak el: igénylik az újra mind fogé­konyabb nagyüzemek, szak­csoportok, kisüzemi állattar­tók. E tenyésztelepük, nagysá­gánál fogva, világviszonylat­ban páratlan! De erről már dr. Holdas Sándor kandidátustól, párt- szervezetük oktatási felelősé­től hallok. Vörös agrármérnöki diplomát szerzett annak ide­jén az egykori népi kollégista — azóta Ford-ösztöndíjasként Amerikát is megjárta. „A broi­ler hazájában” című könyve nagy sikert, s második kiadást ért eL Osztályán még csincsillával, s nyérccel is foglalkoznak. Egyik, nagy értékű szőrméje hasznáért tenyésztett állat tar­tásának sincs hazai múltja — de világszerte is az elsők va­gyunk, akik átvesszük, kidol­gozzuk, továbbfejlesztjük há­ziasításukat nagyüzemi tartás­ra, elterjesztésre. © Jóleső érzéssel búcsúztunk a három politikai-közéleti mun­kát is kifejtő neves kutatótól: e gödöllői látogatás érzelmein­ket is megmozgatta. Nem csu­pán azért, mert ígéretet adott, hogy ezután még több hús ke­rül asztalunkra — vágy még több valuta a nemzet kasszá­jába. De kivált a nyúl, a nyérc, a csincsilla a modern állattenyésztés esztétikai örö­méről is meggyőzött — hogy a tudomány mint valósítja meg a szépséget, a nagyüzem hogy’ ad teret néki. Képet nyertünk a mai tudományos tevékenység fegyelmezettségé­ről, összehangoltságáról, olajo- zottságáról: arról, hogyan vá­lik közvetlen termelőerővé, miközben megőrzi alkotó jel- I legét, s az örök emberi kí- ! váncsiságot, keresést. S nem­zeti önérzetünknek is jólesett, amikor azt láttuk, hallottuk, tapasztaltuk, hogy egy sereg témában, kutatásban és gya­korlati megvalósításban, ki­használván a hazai szellemi kapacitást és mezőgazdaság­ban való jártasságot, érzéket — végre nem későn, de igazán korán ébredünk! Padányi Anna Eltemették dr. Szántó Rezsőt Csütörtök délután a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában mély részvéttel, katonai tisztelet- adással kísérték utolsó útjára dr. Szántó Rezsőt, a párt régi tagját, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosát. A ravatal­nál díszőrséget állt dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács tit­kára, eljött a végső tisztelet- adásra a párt Központi Bi­zottságának több tagja: a tá­bornoki kar delegációja Ko­vács Pál vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes ve­zetésével, továbbá a Partizán Szövetség, a Külügyminiszté­rium és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képvise­lői. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Partizán Szövet­ség nevében Úszta Gyula, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Partizán Szövetség főtitkára mondott búcsúbeszé­det. Ráth Károly nyugalmazott nagykövet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében búcsúzott Szántó Rezsőtől. Fodor Zoltán, a Külügymi­nisztérium bécsi ENSZ-képvi- selője a Spanyolországban harcolt nemzetközi brigádok magyar önkéntesei, valamint a barátok és harcostársak ne­vében búcsúzott az elhunyttól.' A koporsót az Intemacionálé hangjai és a díszszázad sor- tüze közben bocsátották a sír­ba, amelyet elborítottak a ke­gyelet és gyász virágai. KONGRESSZUSI VERSENYBEN Egyetértés minden tekintetben Termékeiket a fél világ is­meri és viseli. Pedig a Vecsé- si Fehémeműkészítő Szövet­kezet csupán az utóbbi öt év alatt fejlődött azzá, ami. Az­óta vásárolták meglevő, sze­rény helyiségeikhez a szomszé­dos ingatlant, alakították , ki segítségével az összefüggő kis üzemházat, ahol már zárt fo­lyosó köti össze a szociális he­lyiségeket és a munkaterme­ket. Eleinte csak belföldre ter­meltek, AZ UTÓBBI ÖT ÉV azonban mindenféle értelem­ben jelentékeny előrehaladást hozott (azaz nem hozta: meg­teremtették, megtermelték). Azóta készítenek nyugati és szovjet exportra is férfiinge­ket — az előző években szin­te felsofolhatatlanul ' sok ke­leti-nyugati megrendelő szá­mára szállítottak: készárut, bérmunkát vegyesen. Jelenleg az ez évi libanoni bérmunkán dolgoznak (mintegy húszezer férfüng) — egy nyugatnémet cég pedig bérmunkával bízta meg őket a Hungarotexen át. Főleg műszálas jersey blúzok ezek, a vevő által megadott fazonban; a cérnán kívül min­dent a nyugatnémet cég biz­tosít. Az első háromezer da­rab határideje: augusztus vé­ge... Milyen a tagok átlagos élet­kora? Hát nem éppen tizenévesek. Jó néhány „ős”-tag is hű ma­radt a szövetkezethez. így például Éles Károlyné raktár- vezető: alakulás óta, azaz hu­szonkét esztendeje van itt. Az­tán Bodnár Lászlóné varrónő, Horváth Józsefné, Takács Gé- záné; Szabó Lajos fősza­bász ... Liskó Lajosné most elnökhelyettes és főrneós, var­rónőként kezdte. Tizenöt-tizen­hét éves tagok mind. Biztosított-e a mumkaéllá- tottságuk? Teljes mértékben! Bár az utánpótlásról elmondhatnák ugyanezt. Jó. néhány varrónőt felvennének. Újságunkban is hirdették — eredménytelenül. Tanulót is alig kapnak. Tízet terveztek — egy, azaz egyet­lenegy jelentkezett a most kezdődő tanévre. Pedig meg­érné: nem kellene Pestre be­járni, megmaradna a költség, idő, fáradság... Miről tájékoztat még Kiss Tiborné, a főkönyvelő? Például arról, hogy a 20—22 főnyi alakuló létszám mára megnégyszereződött; a nyolc­vanból mintegy negyvenen dolgoznak a központi műhely­ben, a többiek otthon, mint bedolgozó tagok. Mégis, alig győzik a munkát — ami nem­csak a munkaerő hiányát, ha­nem a színvonalas teljesít­mény meglétét is illusztrálja. KERESETI LEHETŐSÉG: a varrónőké általában 1400— 1500. Nem sok, de ha a munka nem is túl könnyű, legalább tiszta, és női kéznek való munka. A vasalás korszerűsí­tésére, gépesítésére egyelőre nem futja a fejlesztési alap­ból, viszont a vasalónők ne­héz és egészségtelen munkáját jobban is dotálják. A legma­gasabb kategóriába sorolták őket, s így kétezer-kétezerkét- száz az átlaguk. A múlt év végi nyereségré­szesedés is a jó munkát hono­rálta megfelelően: az évi át­lagkereset 9,3 százalékát fizet­ték — egyhavi fizetésnél töb­bet. Hogyan vezetnek be egy új terméket? Az alapanyaggyártól kapott új nyersanyagból először kis mennyiséget készítenek, majd a kereskedelem igénye mérté­kében „ráállnák” az új készít­ményre. A közismert, rohamo­sára .fel tűnV-majd letűnt káira- zsanyakú férfiing is gyorsan hódított — amíg kellett, csi­nálták is; a nagy láz egy év alatt lehűlt, végül leálltak a gyártásával, mert nemigen ke­resik, nincs belőle rendelés. Könnyebb-e a varrónőnek a szintetikus anyaggal bánnia? Akárcsak a háziasszonyok­nak: sokkal kellemesebb, egy­szerűbb a dolga vele, varrni, vasalni is könnyebb a korsze­rű szintetikus anyagokat. A negyedszázados évfordu­lón rendezett szövetkezeti VETÉLKEDŐN a Május 1, a Tyereskóva, a Novemjber 7, a Zója, a Hámán Kató, a Béke — azaz a Vecsé- si Fehérnemű-készítő Szövet­kezet valamennyi szocialista brigádja indult. Majdnem ki­felejtettem az Egyetértést —■ márpedig ez nagy mulasztás lenne: ebben a szövetkezetben egyetértésben nincs hiány. A teljes tagság szocialista brigá­dokba tömörülve dolgozik és hoz sikert — és valutát. Az em- lékezetes megyei vetélkedőn pe­dig a Május 1 brigád második helyezést ért el — kapott is egy modern magnókészüléket jutalmul. Nyomban megvette tőlük a szövetkezet, azóta a tagság egésze szórakozik rriél- lette, a tágas, szép étkezőtek nemben rendezett programok alkalmából __ Szemmel láthatóan jól dol­gozik a vecsési ktsz — fejlő­dik, emberséges munkakörül­ményeket igyekszik teremteni a tagjai számára és minél jobb keresetet. Mi kell még? Utánpótlás! Egy szem tanu­ló helyett legalább tíz. Vecsési I mamák — nem ártana gondol- I kozni rajta. Péreli Gabriella TIVADART BIZONYÍTÉK MI MA ’71 * .Verseny — KISZ-alapszervezeteknek Minden diák tudja a „szo­morú” hírt: szeptember else­jén megkezdődik az 1970/71-es tanév. De hiszen összekerül­nek a régi cimborák, megkez­dődnek a diákcsínyek is, és a feleletek nehéz órái: sok olyan programot ígér a tanév, me­lyet minden fiatal várva-vár. — És mit tartogat a KISZ? Van-e valami újdonság? Igye­keznek-e tartalmasabbá, szí­nesebbé tenni az alapszerve- i zeti életet? Erről kérdeztük meg Varga Lászlót, a KISZ Dabasi Járási Bizottságának titkárát. — Nem tudom, hallottál-e arról, hogy az elmúlt év vé­gén a dabasi gimnázium ta­nulói, amolyan kiáltványban hívták az árvizes építőtáborba a»fiatalokat: a járás középis­kolásainak (természetesen a fiúk közül) 70 százaléka ott volt a tivadari táborban. Ez a tábor bizonyította — számít­hatunk rájuk. Ezért a tanév ideje alatt is merünk kezde­ményezni és reméljük, hogy tervünk sikerül is... — A terv? — A dabasi járás vala­mennyi KISZ-alapszervezete között versenyt hirdetünk „MI MA ’71” címmel. A me­zőgazdaságban és az iparban dolgozó KISZ-tagokról is szó van, azaz a járás szinte vala- i mennyi fiatalja érdekelt eb­ben a versenyben. — Hogyan mérhetik össze erőiket? — Minden alapszervezet egyenlő eséllyel indul. A „Kiválp” címet 1200 ponttal lehet elérni, míg a „Jó” alap­szervezet címét 1001-gyel. A versengés alapja az akció- program. Elkészítésénél figye­lembe kell venni a helyi lehe­tőségeket és már eleve úgy kell tervezni, hogy a megfele­lő pontszám összegyűlhessen. Az év során minél több tag­gyűlést, politikai előadást, klubestet, színház- vagy mú­zeumlátogatást tart egy alap­szervezet, annál több a juta­lompontja. A jegyzéket, hogy miért hány pont jár, elküld­tük az alapszervezeteknek. — Eredményhirdetés? — Az első eredményhirde­tés 1972 januárjában lesz. A „Kiváló” címet elért alap­szervezetek tagjai 10 napos balatoni jutalomüdülésen vesznek részt és jogosultak a „Kiváló KISZ-alapszervezet” bélyegző használatára. A „Jó” címet elért alapszervezetek titkárai és három tagja is részt vesz jutalomüdülésen. Egyébként a vetélkedő tá­mogatására — módszertani ki­adványként — újságot is ki­adunk, elnevezése egyezik a versenyével: MI MA ’71. T. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom