Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
rL MEGYEI mírlap 1910. AUGUSZTUS 4., KEDD Jatting útra készen Amikor e cikket nyomdába adjuk, még nem ismerünk részleteket U Thant ENSZ- főtitkár és Gunnar Jarring svéd diplomata, a főtitkár közel-keleti különmegbízottjá- nak tárgyalásáról. Annyit tudunk csak, hogy hétfőn már össze is ültek, megtárgyalni a Rogers-terv egyiptomi, jor- dániai, illetve izraeli elfogadása utáni teendőket: a részleteket. Jóllehet a Rogers-terv elfogadása a közel-keleti konfliktusban érdekelt legfontosabb államok részéről jelentős lépés előre, még messze vagyunk attól, hogy a térség tartós békéjének körvonalait felvázolhassuk. Két oldalon is akadályok merülnek fel. Az egyik Izrael halogató taktikája. Ismeretes, hogy Tel Aviv a Rogers-tervet is csak öt napig tartó folytonos ülésezések után fogadta el. Ezt követeli a halogatás újabb fázisa: most a végleges válasz elküldését késlelteti Tel Aviv. A párizsi Figaró szerint Izrael az időt arra használja fel, hogy további biztosítékokat követeljen az USA-tól. A másik akadály az arab világon belül lelhető fel. Egyfelől a palesztínai ellenállási szervezetek legtöbbje nem szándékozik letenni a fegyvert. Másfelől, egyes arab államok sem hajlandók elfogadni a Rogers-tervet, köztük olyan jelentős országok, mint Irak és Algéria. Mindeddig Szíria sem fogadta el a Rogers-javaslato- kat, ám talán reménykeltő jel, hogy a szíriai küldöttség mégis elutazott Líbiába, ahol — Tripoli városában — az Izraellel hadiállapotban levő arab államok kül- és hadügyminiszterei gyűlnek ösz- sze értekezletre. Ugyanakkor Kadhafi líbiai elnök, miután látogatást tett Kairóban Nasszer elnöknél, Bagdadba vette útját. Feltehetően közvetíteni akar az EAK és Irak között kiéleződött nézeteltérésekben. A mozgásba lendült közel- keleti helyzetet tehát a fokozott diplomáciai tevékenység és az újabb ellentétek felmerülése jellemzi. Mindamellett remény van rá — hiszen a nagyhatalmak is ezt támogatják és javasolják —, hogy előbb-utóbb sor kerül a Ro- gers-tervben javasolt tűzszünetre és a Jarring-misszió közeli felújítására. ★ Lapzártakor érkezett: Az AFK kairói jelentése szerint az anaib országok leülés hadügyminiszterei értekezletének hétfőre tervezett megnyitását későbbi időpontra halasztották. A tanácskozást akkor kezdik csak meg, ha Kadhafi líbiai államfő, iraki látogatásának bef ejeztével Tripoli- ba érkezik. Az árvízkárosultakért (Folytatás az 1. oldalról.) forint értékű ruhát és játékot küldött Aszódra. A dobogókői BM iskolában Csegöld község százhúsz kicsinye pihen. A budakalászi textilgyáriak két- két törülközővel ajándékozták meg őket, Szentendre járás községei egy teherautó ruhaneműt küldtek. A pilis- szentkeresztesi úttörők és ifjú vöröskeresztesek meglátogatták a csegöldi gyerekeket és zsebpénzükből vásárolt csokoládéval kedveskedtek a vendégeknek. A Vöröskereszt országos társadalmi bizottsága értékelte a gyűjtés eddig eredményét, s megállapította, hogy Pest megye a 30 millió 470 ezer forinttal az első helyen áll. Eskü a fő téren (Folytatás az 1. oldalról.) Ionosén azoktól, altikre a vezetés felelősségteljes feladata hárul. Az esemény nyitányaként a nyílegyenes sorokban vigyázz- ban álló díszzászlóalj a térre lépő Demcsa Pál vezérőrnagyot fogadta, majd felolvasták a néphadsereg kiképzési főcsoportfőnökének az avatóünnepségre kiadott parancsát. A fiatalok közül ezután Rózsahegyi Géza törzsőrmester lépett a dísztribün elé, a mikrofonhoz. A katonai eskü szövegét mondó szavait hangszórók sugározták a térre, s e szavakat kórusban zengték utána az ünnepeltek. Demcsa Pál tábornok köszöntőjével, a tiszthelyettesek dísz- menetével ért véget az ünnepség. A katonai pályát élethivatásul választó fiatalemberek útja az ország különböző alakulataihoz vezet majd, ahol elméleti és gyakorlati tudásukat immár önállóan kamatoztathatják, s adhatják át sok-sök ezer egyenruhát viselő fiatalnak. Szít. Fronttolmács a tanácsülésen (Folytatás az 1. oldalról.) ről — lépésre, de gyorsan helyreállították a hétköznapi életet. Kinyitották még a templomot is. A pincébe bújt öregasszonyruhába öltözött lányok sem maradtak sokáig leselkedve az ablakok mögött; ahol rend volt, ott hamar megjött a bizalom is. Annyira, hogy a végén a német ajkú lakosságból az egyik férfiember jött jelenteni, hogy az erdőben német tisztek bújtak meg. Ahogy ez lenni szokott ilyenkor, előbb tűzharc, majd megadás következett. A nép persze kiváncsi volt, mit csinálnak most velük. „Mikor meghoztuk ide a németet, kaptak szalonnát, kenyeret, aztán persze pincébe kellett zárni a foglyot, de három nap múlva már indultak a táborba. Nagyon jó volt nekünk a parancsnok, azt mondta, minden ember akar élni, ha már nem ellenség, akkor az ő élete is neki fontos”. Ez az Iván volt az, akinek valóban sokat köszönhettek személy szerint is, de sokat az egész település Is. Utolsó tevékenysége, hogy 1945-ben továbbutazásakor még több tonna sót küldött az őt szerető falubelieknek. És ez a szerény, kedves ember, a tanácsülés felszólalójaként most is csak a faluról szólt: „Örülök, hogy Budaörsöt majdnem nem tudok megismerni”. Az útépítést éppúgy saját ajándékának veszi, mint az iparosodást, a gyarapodást. Nem hiába és nem véletlenül hangzott a feleségét köszöntő néhány mondat a virágcsokor mellé: Szeretettel köszöntjük azt, aki hozzákötötte életét ahhoz, ki annyi jót tett ennek a falunak...” T. Gy. Országosan eddig az árvízkárosultak segélyezésére 292 millió 100 ezer forint gyűlt össze. A megye nyolc Szabolcs megyei község patronálá- sát is vállalta. Az árvízkárosultak számára szervezett gyűjtést augusztus 10-ig le kell zárni, ez természetesen nem vonatkozik a felajánlott társadalmi munkákra. Vasárnap is arattak (Folytatás az 1. oldalról.) sége bekapcsolódott a vetélkedőbe. A mezőny legjobbja Papp Benő, a Ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kombájnosa, aki kettőszázhatvanhat holdról 44 vagon gabonát aratott. Öt év (Folytatás az 1. oldalról.) hangoztatják —, mert még az idén négy üzemet a bitumengyárat, a gázolaj -kénmente- sítő, a parafingyártó és a kla- us üzemet kell átadni a rendeltetésének. A négy készülő üzem termékeivel, a parafinnal, gázolajjal, kénnel jelentősen javítja a hazai ellátást, sőt a parafin- ból határainkon túlra is szállítanak majd. A négy üzemet három vállalat szereli. A Budapesti Kőolajipari Vállalat már nagy gyakorlatot szerzett Százhalombattán. Az Országos Bányagépgyártó Vál lalatnak a bitumengyár lesz a második munkája. A Vegyi' műveket Szerelő Vállalat dől gozói azonban először vesznek részt az olajváros építésében Augusztus közepére várják a bécsi SALT befejezését Hétfőn rendkívüli megbeszélést tartottak a bécsi SALT szovjet és amerikai delegátusai. Az eszmecserén nem vettek részt a teljes delegációk, de ott voltak a küldöttségek vezetői: Szemjonov és Smith. Kedden került sor a szovjet nagykövetségen a stratégiai fegyverek korlátozásáról tanácskozó szovjet és amerikai küldöttségek bécsi ülésszakának 29. hivatalos találkozására. Ugyanakkor úgy hírlik, hogy a keddi és pénteki hivatalos ülések közötti napokon a jövőben is tartanak majd olyan csökkent létszámú soron kívül beiktatott eszmecseréket, amilyeneken már korábban is találkozott a két küldöttség. I A szovjet—amerikai találkozások sűrítéséből a megfigyelők arra következtetnek: • mindkét fél augusztus közepére be akarja fejezni a bécsi ülésszakot; Ö le akarják zárni a rendkívül terjedelmes tárgyalási anyag bizonyos körülhatárolható részletének megvitatását; © bizonyos — nyilvánosságra ugyan egyelőre még nem hozható — javaslatokkal szeretnének elutazni Becsből, amelyekre a SALT — valószínűleg ősszel Helsinkiben összeülő — következő tanácskozásán konkréten visz- szatérhetnek. MARAD A NYÁR (Folytatás az 1. oldalról.) mérséklet 15—19, a legmagasabb nappali hőmérsékletek 22—27 fok között lesznek, 5 milliméteres, vagy annál nagyobb csapadék pedig az ország területének 70 százalékán várható. Várható időjárás kedd estig: Időnként megnövekvő felhőzet többfelé záporral, zivatarral. Mérsékelt, zivatar idején átmenetileg megerősödő, változó irányú szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 14—19, legmagasabb nappali hőmérséklet 23—28 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete Siófoknál hétfőn 11 órakor 23 fok volt. Ágcsernyő A pozsonyi Pravda, a Szlovák Kommunista Párt központi sajtóorgánuma az ág- cscrnyői csehszlovák—szovjet tárgyalások második évfordulója alkalmából a következőket írja: Az SZKP Politikai Bizottságának és a CSKP KB elnökségének 1968. július 29-től augusztus 1-ig tartott tanácskozása vásári szenzáció volt annak idején a csehszlovák sajtóban. Ezzel a találkozóval kapcsolatban fokozták a szov- jctellenes hisztériát, kialakították a nyugtalanságnak és az aggodalomnak a légkörét. Ahelyett, hogy energikusan véget vetettek volna a szov- jctellenes hisztériának, a csehszlovák sajtó az álhazafiság, a vak nacionalizmus, a kispolgári fennháházás és a nagyzási hóbort minden hangszerén játszott. A szlovák szakszervezeti lap, a Praca, az évforduló alkalmából vezércikkében megjegyzi: az ágcsernyői tárgyalásokon a Csehszlovák Kommunista Párt akkori vezetősége elismerte mindazokat a komoly hibákat, amelyeket elkövetett azáltal, hogy tág teret engedett az antiszocialista erőknek. Ennek ellenére sem az ágcsernyői tárgyalások után, sem a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1968. augusztus 3-i nyilatkozata után a CSKP akkori vezetősége, élén Dubcekkel, nem tett semmit a helyzet javításáért. HATALMAS Dinoszaurusz csontvázára bukkant két kanadai paleontológus. Az őskori lelet korát 100 millió évre becsülik. :■ -..v > M * Ö ■m m AZ UTOLSÓ ROMAI Augusztusi vasárnap Róma legforgalmasabb pontján, a Vesta-templom előtti téren, a tengerparthoz vezető úton. Délben készült a kép, amikor már mindenki, aki tehette, elhagyta a forró várost, hogy a tenger mellett keressen enyhülést, csak az „utolsó római’’ bandukol még, ing nélkül, kis bőröndjével, valószínűleg ugyancsak a tengerparti strand felé. Hirosima szemtanúi /. Testvérem sem ismert meg (MAEDA MASAHIRO BESZÁMOLÓJA) Nyolcesztendős voltam sikkor, a Misasa eleim i iskola második osztályának tanulója. Bátyám is csak középiskolába járt még, de azért behívták egy hadiüzembe dolgozini. Nővéreim közül az idősebbik egy leánygimnáziumban tanult, a fiatalabbik az ötödik elemit végezte. Mindkét iskolát kilakoltatták, tehát vidékre kerültek. A mi iskolánkból is laktanya lett, osztályunk a közeli koorjuzsi templomba járt tanulni. Augusztus hatodika reggelén légiriadó volt, de csakhamar lefújták, és elindulhattam a templom-iskolába. Akkor hirtelen észrevettem az égen egy nagy fehér labdacsot, még láttam, amint felcsillant, de máris elért a légnyomás és elfújt, akár a pelyhet. Eszméletemet vesztettem. Fölocsudva romokat, széttépett villanyvezetékeket láttam körülöttem, a környéket sűrű porfelhő takarta. Az országúton rohanó menekülők, rongyosan, véresen. Az én ruhám is foszlányokra szakadt. Mindez a robbanás gyújtópontjától 1700 méterre történt. Valaki a segély csapatból megszólított: „Siess ide!” Gyorsan felszálltam a tehergépkocsira, elindultunk. Az út mentén égő házak. Fejfájást éreztem és megsimogattam a hajam: ösz- szegöndörödött a perzseléstől. Eljutottunk a Sinso-hídhoz, de átkelni már nem lehetett rajta: gyalog gázoltuk át a folyót Amikor megérkeztünk, egy ismeretlen lány rám szólt: „Szegény gyermek! Menj abba a házba, ott kapsz kenőcsöt a fejedre.” A házban bekenték olajjal a fejem. Jaj! Ismét légiriadó! Zúgtak a szirénák. Az ég elsötétült, mindenki rohant félelmében, én is eszemet vesztve futkostam ide-oda, míg végül beugrottam egy védősáncba. Aztán a légiriadó elmúlt, és én elindultam gyalog Nagacuka irányába. De hirtelen meggondoltam magam: aggódtam otthonunk miatt, hát visszafordultam. És íme, a rémült tömegben véletlenül összetalálkoztam bátyámmal. De fejem annyira megdagadt az égési sebektől, hogy nem ismert rám. Hiába szólítottam: Bátyám! ö tanácstalanul meredt rám: „Te lennél az, Masahiro?” Majd kiszakadt belőle: „Micsoda öröm!” Hátára vett és menekültünk tovább. Fejem sajgott az égésektől. Bár egy katonától kaptam egy csomag kétszersültet, képtelen voltom enni. Sőt, hányinger fogott el és éreztem, hogy egyre lázasabb vagyok. így érkeztünk meg Jasu faluba, az iskolába, ahová a sebesülteket, az összeégett embereket szállították. Nyögtek, ordítottak: Vizet, adjanak vizet! Többen már eszméletlenül fetrengtek. A orvosok megműtötték sebeimet és bekenték kenőccsel, aztán rizsgombócot adtak, de még mindig nem volt semmi étvágyam. Ezután a falusiak elkísértek bennünket egy tanyára, és ott aludtunk. Bátyámmal és barátjával, akivel az iskolában találkoztunk, égy dombon álló házban töltöttük az éjszakát. Bátyám másnap elmondta, hogy egész éjjel hánykolódtam a láztól és vízért kiáltoztam. Már egy napja nem ettem semmit, így aztán nagyon legyengültem. Arcom teljesen bedagadt, szememet nem tudtam kinyitni. Szerencsére a házban volt egy gyógyszertár, itt kaptunk lázcsillapítót, a bátyám pedig a ház mögötti patakban benedvesített egy törülközőt, és ezzel hűsítette fejemet. Harmadnap reggel, bátyáim barátja, a faluból visszatérve közölte, hogy találkozott szüleimmel. Másnap aztán egymásután érkeztek meg, előbb édesapám, majd anyukám, végül nagymama és nővérem. Mikor látták, hogy élek, sírni kezdtek az örömtől. Én pedig a boldogságtól egy szót sem tudtam szólni. Ök mindnyájan épek, egészségesek voltak, csak a nagymamát sebezte meg a nyakán egy üvegszilánk. De az én arcom tovább dagadt és szememet csak annyira tudtam kinyitni, hogy homályosan láttam a körülöttem levőket. Feledve fájdalmamat, elmeséltem nekik, mi történt velem. Édesanyám rámszólt: „Még így is nagy szerencséd volt! De most pihenj, nyújtózkodj ki. Még nem szabad sokáig ülnöd.” Lefeküdtem, ám éjjel újra rámtört a láz. Családunk eredetileg Jama- moto faluba menekült, a rokonokhoz. Amikor ott megtudták, hogy a mi utcánk lakosait Jasu faluba irányították, akikor jöttek ide, hogy engem megkeressenek. Együtt voltunk tehát, idősebb nővérem kivételével, aki a végzetes napon éppen ügyeletbe ment Édes- ajtóm mindennap, kora reggeltől késő estig őt kereste. Mi anyámmal „otthon” maradtunk. „ö gondozott engem. A többiek a szomszéd tanyán töltötték az éjszakát A harmadik nap késő este jött haza apa. „Ö volt Megtaláltam őt.” — Hol van? — anyám meg én dermedjen néztünk rá. De jaj! Nem láthattunk mást, mint nővérem egy kis dobozát Apám csak eny- nyit tudott mondani: Meghalt! Ez maradt belőle... ez a doboz ... Mi pedig nem tehettünk mást, mint sírtunk. S ma, annyi év múltán, amikor egészségesen élek, dolgozom — kereskedelmi rajzoló vagyok Hirosimában — ezek a köny- nyek még újra meg újra felfakadnak. KÖVETKEZIK: A SZENNYES VIZ IZE
