Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

1970. AUGUSZTUS 4., KEDD ■T^ßnrfap 3 CIPÉSZBŐL LETT TSZ-TAG Aki a gyeplőt javítja A MEGSZÁMLÁLT EMBER (1.) Tízmillió a háromm iliiárdbál Rakodni kellene, kaszás kell, hogy a gabonatábla sar­kán, amit otthagy a gép, le­vágja. Kapás kell, etető a cséplőgéphez... ez kéne emi- de, az meg amoda ... — Majd a Szabó Lajos! Ejnye, hát Várriosmikolán a Vörös Csillag Tsz-ben a tagok között ennyi Szabó Lajos ta­lálkozik? — Dehogy — mondják a tsz-irodán —, de az a Szabó Lajos, akiről beszélünk, min­dent elvállal. Nincs olyan munka, amit jól el nem vé­gez. Egyébként a tsz szíjgyár­tója. Ugyan, tudjuk meg tőle, miként lett az? — Nem gyártok én szíjat, csak javítom a lószerszámot, — mutat a földön mellette he­verő ócska hajtóószárakra, meg egyéb szerelékre. Éles késsel ezeket szabdalja, igaz­gatja. Kisebb-nagyobb dara­bokat készít a még használ­ható javából-, hogyha ami a lovakról lekopik vagy lesza­kad, azt a részt azonnal pó­tolhassa. Egyszóval anyagot készít elő. Tizenhárom és fél pár lova van a tsz-nek, az új szerszám meg nagyon drága. Azelőtt bizonyára Szabó Lajos lehetett Mikolán a szíjgyártó mester, véljük. De nem. — A szíjgyártást még a ka­tonaságnál tanultam. Amikor 1934-ben behívták Balassagyarmatra a kerékpá­ros zászlóaljhoz, hát a foga- tos vonathoz osztották be és a szíjak javítását, lószerszámok készítését kellett elsajátítania. — Volt nekem már tanult mesterségem, a cipészség. No persze, így már érthető a beosztást intéző zupás filozó­fiája. A cipész is bőrrel dol­gozik, könnyű lesz a fejébe önteni a szíjgyártásnak min­den tudományát. Alaposan meg is tanulta. — Vagyis, amikor aztán le­szerelt és hazajött, két mes­terséget folytatott nyilván? — Nem kérem, újra elsze­gődtem segédnek az egyik mesterhez. Mert tizennégy cipészmes- ter dolgozott akkoriban Vá- mosmikolán. Szabó Lajos hol egyiknél, hol másiknál állt al­kalmazásban, soha sem vitte mesterségig, nem is töreke­dett rá. — Tizennégy cipészmester, ugyan hogyan élt meg annyi a faluban? — Ügy, hogy a műhelyük­ben főként csak télen dolgoz­tak, máskor inkább a földjükön. Akinek kevés volt, elment az a máséba is dolgozni. S hogy kétlaki volt a mes­ter, a segéd is az volt. Neki is megvolt a magáé, de eljárt kapálni, kaszálni, ahová csak hívták. — A földem nagy részét a magam munkájával szerez­tem, mert az apám tíz hold­jából, heten voltunk testvérek, kevés jutott rám. Mennyit kellett dolgoznom, amíg hét­holdas gazda lettem! A hete­dik holdat egy évvel a tsz megalakulása előtt vettem, így hát hét holddal léptem be. Elmondja, nem jól mentek a tsz dolgai. Volt olyan eszten­dő, hogy hétezer valahány fo­rintnál nem rúgott többre a keresete. Most reménykedik benne, jóval több lesz. Máso­dik éve új a vezetőség, már az első esztendőben javult a helyzet. A szíjak javításával eszten­dőnként csak össze-vissza 60 napon át foglalkozik 6 forint 50 fillér óradíjért. Máskülön­ben akárhová kell ember a tsz-ben, hívják és elmegy. De legjobban a cséplést szerette. — Arról ismertek mindig, hogy jó etető vagyok a gép­nél. Szerszámládája tetején ap­ró, fehér gyermekcipő kopot­tas felső részének fele. A pár másfél részéből 120 kis göm­bölyű bőrdarabot fabrikált, a kombájn átállításához, a répce aratásra kellett. Cipőr már nem csinál. Vámosmikolán .boltban vett lábbeliben jár majdcsak min­denki. A tizennégyből csupán két mester maradt, segédet most egyik sem tart már. Ket­tőből is csak az egyik dolgo­zik rendelésre, a másik javí­tással foglalkozik. Hová lett a többi? Ki meghalt, ki elköl­tözött. Egy pedig szintén tsz- tag lett, most takarmányos. — Néha jönnek emberek, hogy javítsam meg a lószer­számukat. „Nézzék csak, ez a kés az enyém, minden más szerszám a tsz-é és anyagom sincsen” — mondom nekik. Menjenek az irodába, rendel­jék meg ott a munkát, de nem mennek. Szabó Lajos nem fuserál, vigyáz a tsz tulajdonára, egy centi ócska szíj darab sem sik­kad el a kezén. Szikár, sovány ember, szin­te hihetetlen, hogy súlyos zsá­kokat, bármi más nehéz ter­het képes rakodni. Tíz éve tsz-tag. Most 59 éves. Szíj­gyártó, rakodó, gyalogmun­kás, dicsérő hangon azt mond­ják rá: mindenes... Szereti a munkát, becsülik szorgalmá­ért. Szakoly Endre Budakalász után Basaharc Esztergom határában, Basa­harcon tovább folytatták a Durva-partján talált 4000 éves rézkort temető feltárását. Az ásatás különlegessége, hogy ez az első olyan hazai régészeti terület, ahol egy­más mellett három kor­szak temetőjét találták meg. 1959-ben az ország leggazda­gabb avar kori, 1967-ben pedig a legnagyobb kelta temetőt tárták fel. A feltárás másik érdekessége, hogy a rézkori bádeni kultúra bolerázi nép­csoportjának ez az első meg­talált temetője. A basaharci temető mint­egy 100 évvel idősebb a Budakalászon talált, leg­nagyobb magyarországi temetőnél. Míg ott csontvázas sírok van­nak, itt csak hamvasztásosan temetkeztek. A sírokban a gazdag kerámia anyagon kívül csak néhány kőbaltát találtak. „Visegrádi" út a turulmadárhoz Űj út építését kezdték meg a Gerecse-hegység tetején emelkedő Turul -emlékműhöz. A közismert és kedvelt kirán­dulóhelyet most csak fárasztó, meredd! és sziklás ösvényeken lehet megközelíteni. Az új, 2,5 kilométer hosszú, 6 méter szé­les úton viszont gyalogosan s gépkocsikkal is kényelmesen fel lehet majd jutni a hegyte­tőre. Hasonló lesz a visegrádi Fellegvárhoz vezető úthoz. A bitumenes ktrándulóút az M—1-es autóútról ágazik le Tatahánya alsógallai szaka­szán. i Megjelent az 1970. évi nép- számlálás adatait nyilvános­ságra hozó könyvfolyam első kötete. A rendkívül sok érde­kes adatot magába foglaló könyv — jó néhány más for­rásmunkával kiegészítve — jó alkalmat nyújt arra, hogy megismerjük múlt és jelen azon jellemzőit, melyek elő­deink és magunk „megszám- láltatásának” eredményei. Er­re vállalkozik ma megkezdett cikksorozatunk. Több, mint négyezer eszten­dős múltra tekint vissza az a szándék, mely a népesség szám­bavételére, jószágainak, va­gyonának, lehetősségének, mai szóval élve életkörülményei- niefc fölmérésére irányult. Az első, hiteles forrásól! bizonyí­totta népszámlálást a kínai bi­rodalomban hajtották végre, mégpedig időszámításunk kez­dete előtt a 2238. esztendőben. A számlálóbiztosok — hogy is­mét mai kifejezéssel éljünk — nemcsak azt jegyezték fel, hogy hány alattvaló található a birodalomban, de tudiakolóz- tak a föld minőségéről, a ter­mékek mennyiségéről, s más dolgokról is. No persze nem puszta kíváncsiságból, hanem — az adó miatt... Ahogy a római birodalom censusai — s végrehajtód, a cenzorok — sem csupán a szabad polgárok számbavételét célozták, sta­tisztikai okokból. Napjaink censusai ebben is különböz­nek a régiektől: nem rejtenek titkolt szándékokat. Ebben is, sók másban is elütnek a múlt­tól. Abban például, hogy ak­kor hosszú esztendők kellettek az adatok összegezéséhez. Most meg júliusiban kézbe vehetjük a januárban megejtett census legfőbb adatait... Az egyháztól az ENSZ-ig Időszámításunk kezdetén a római birodalomnak Európá­ban, Afrikában és Ázsiában 54 millió lakosa volt, s a biroda­lom alattvalóin kívül az euró­pai földrészen még 11 millió ember élt. 1509-ben Velence urai számiáltatták meg alatt­valóikat, s az első, mai értel­mű népszámlálásra a kanadai Quebecben került sor, 1665- ben. 1749-ben az akkor svéd területnél! számító Finnország­ban készült összeírás a lakos­ságról, 1790-ben az Egyesült Államokban. Hazánk nem ma­radt el más nemzetektől. II. József rendeletére 1784—87 között népszámlálást tartottak, melynek nagy erénye, hogy mindenkire kiterjedt. (Mert a későbbi számbavételek a ne­mes uraikat, s a papságot „nem zaklatták”.) Az első hivatalos — Keleti Károly tervei alap­ján végrehajtott — hazai nép- számlálásra 1869-ben került sor. A lelkek számontartását az egyháztól— mely az anya­könyvek birtokában volt — az állam vette át, s napjainkban a világszerte tíz évenként sor­ra kerülő népszámlálások leg­főbb pártfogója, tanácsadója, módszerbeli tökéi etesí tője az Egyesült Nemzetek Szerveze­te... Am ml maga a fogalom: né­pesség? Az adott területen — mely lehet földrész, ország, város, község — egy időben élő emberek összessége. Példá­val megvilágítva. Az afrikai földrész népessége 1960-ban 237 millió volt. Magyarország népessége 1970. január elsején 10 315 597 főt tett ki. Sopron város népessége ugyanekkor 44 950 lelket számlált, a Bács- Kiskun megye kiskőrösi járá­sában levő Kecel községé pe­dig 10 457 embert. A megértés­hez közelebb jutva tehát már könnyebb leírni: a Föld népes­sége 1650 és 1850 között meg­kétszereződött. Az újabb dup­lázódáshoz azután már csak száz esztendő kellett, s nap­jainkban ez már ötven évre zsugorodott Minek tulajdonít­ható e gyorsuló sebesség? Három fő tényezőt jelölhe­tünk meg. Az első: a termelő­erők fejlődése, mély növeli a lakott területek népességeltar­tó képességét A második: a közlekedés, a szállítás tökéle­tesedése, mely ritkán, vagy egyáltalán nem lakott terüle­teket népesített be, s vitte el az ott termelt javakat másho­vá. A harmadik: az egészség­ügyi viszonyok gyors javulása, a halandóság hatalmas mére­tű csökkenése. így már érthe­tőbb, hogy például Ázsia la­kossága 1650-bsn 330 millió volt, de 1950-ben már 1418 millió! (A növekedés léptéké­nek érzékelésére: 1700-ban 400 millió, 1750-ben 479, 1800- ban 602, 1850-ben 749, 1900- ban 937 millió.) Kétszerező évszázad A különböző források erő­sen eltérően jelölik meg hon­foglaló őseink számát: 50 ezer és 500 ezer közé teszik. A népesség egyenletesen fej­lődött, de azután a tatárjárás nagy rendet vágott benne. Mátyás alatt már 4,5—5 mil­lió körül jár a népességszám, hogy a török uralom megint- csak gyilkos aratást végezzen. A mai, 93 030 négyzetkilomé­teres országterületre átszámí­tott, első hivatalos adat sze­rint az 1840-es években 3 954 000 fő élt hazánkban. Talán nem terheli az olvasót, ha a jobb érzékelés kedvéért két másik európai ország né­pességi adataival táblázatba foglaljuk a mienket. A népesség száma millió főben 1850 1900 1930 1950 1900 Dánia 1.4 2,5 3,5 4,3 4,5 Olasz­Otnszág 24,0 33,4 40,9 46,6 49,1 Magyar­ország 4,0 6,8 8,6 9,2 9,9 Az első, hivatalos, minden tekintetben megbízható nép- számlálás — 1869. december 31-én — adatai szerint 5 011 310 fő élt hazánkban, s mivel 1970 január elsején 10 315 597 főt számláltak ösz- sze, elmondhatjuk: kivándor­lások, háborús vérvesztesé­gek ellenére egy évszázad alatt megkétszereződött Ma­gyarország lakossága. A világ hárommilliárdnyi népességé­ből több, mint tízmillió él a Föld e darabján. (Itt jegyez­zük meg, hogy a népszámlá­lások nemzetközi módszertana különbséget tesz jogi és je­A Csepel Autógyárban az év második negyedében 205 bal­eset történt és a sérülések miatti munkakiesés 140 ember egyhavi munkaidejének felel meg. Ebben az üzemben a múlt év azonos időszakához képest romlott a baleseti arány. A baleseti jegyzőköny­vek jelentős részében ilyen okokat tüntettek fel: „Figyel­metlenül végezte munkáját.” — „Szakszerűtlenül dolgozott.” — „Kisebb géphiba történt.” — „Nem használta a védőfelsze­relést.” Ismételten szót kell emelni a dolgozók élete és testi épsége védelmében, még akkor is, ha országosan csökkent az 1000 munkásra jutó balesetek szá­ma és — eltérően a Csepel autógyáritól — kisebb a sú­lyosságuk is. Akad bőven ten­nivaló a munkavédelemben és az üzemek vezetőinek erről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. Egy szakszer­vezeti titkárral beszélgettem a napokban. A munkavédelem­ről szólva elmondotta, hogy vállalatvezetői szinten másfél év óta nem elemezték a bal­eseti okokat, s nem hoztak lé­nyegesebb elhárítási intézke­déseket sem. Egy másik, nagy­üzemi szakszervezeti bizottság jelentésében pedig ez szere­pelt: „Megállapítottuk, hogy vállalatunknál a balesetnek csak mintegy felét, elsősor­ban a súlyosabbakat vizsgál­ják ki az előírt 24 órán belül. Több alkalommal megtörtént, hogy a balesetek után sem hoztak intézkedéseket az okok megszüntetésére. Az üzemré­szek vezetői az esetek nagy ré­szében elegendőnek tartják az újraoktatást.” A két példa, sajnos, majdnem általánosít­ható. Joggal feltehető a kérdés: miért nem szigorítják meg üzemeinkben a munkavédelmi ellenőrzést és miért oly ritka a megelőző felelősségre vonás? Az a válasz, amit egyszer- másszor hallunk, nem fogad­lenlevő népesség között. Egy ország jogi népessége vala­mennyi állampolgára, akkor is, ha éppen kültöldön van. A jelenlevő népesség viszont e2 utóbbiakat nem tartalmazza, magába foglalja ugyanakkor a tartósan itt élő külföldie­ket. Hazánkban 1970. január elsején a jelenlevő népessé­get vették számba. Gyorsulás, lassulás Az ország népességének nö­vekedését gyorsította a halan­dóság, s különösen a csecse­mőhalandóság nagymérvű csökkenése, illetve a két vi­lágháborút követő áttelepü- lés. Lassította a népesség nö­vekedését a születésszám fo­kozatos mérséklődése, a ki­vándorlás, a nagy járványok, különösen az 1873. évi kole­rajárvány, s a két világhábo­rú. A népesség növekedésé­nek legfőbb tényezője: a ter­mészetes szaporodás, azaz a halálozások és a születések pozitív vagy negatív mérle- ge. A tényleges szaporodás mértéke számszerűen a leg­nagyobb évi átlagot az 1900- as évek első évtizedében érte el, 76 ezret tett ki. A legala­csonyabb volt az 1870—80 kö­zötti években, 35 ezer. A cikksorozat további részeiben részletesen foglalkozunk majd ezzel, most csupán mint legfőbb forrásra utal­tunk a későbbiek megértésé­hez. Egy ország népessége ugyanis döntő mértékben — ritka kivételektől eltekintve — csakis a természetes sza­porodás pozitív egyenlegével emelkedhet. Egy-egy orszá­gon belüli terület — megye, város, közáég stb. — népessé­gét azonban rendkívüli mér­tékben befolyásolhatja a ván­dorlás. Lássuk ezek után; hol, hogyan helyezkedik el hazánk népessége? Mészáros Ottó (Következik: A listavezető Pest megye) hiány van, ha keményebb in­tézkedéseket hozunk, kilépnek a dolgozók.” Arra talán nem is gondolnak, hogy a dolgozók ahhoz a munkahelyhez sem ra­gaszkodnak, ahol sok a baleset és nem érzik biztonságban tes­ti épségüket. A liberalizmus, a kisebb hibák feletti átsiklás a nagyobi) szabálytalanságok sorozatát szülheti nemcsak a gépek mellett dolgozók, hanem a műhelyek, üzemrészek veze­tői részéről is. Erre egyébként utalnak a figyelmetlenséget, szakszerűtlen munkát említő baleseti okok is, amelyek után legtöbbször ez szerepel: a sé­rülésért a dolgozó felelős. Va­jon csak a munkás hibáztat­ható-e a szakszerűtlenségért? Legalább ennyire felelős a ve­zetője is, aki ezt elnézi. (A fi­gyelmetlen és szakszerűtlen munka nemcsak balesetveszé- lyesebb, hanem a selejtkárokat is növeli.) Hibáztatható a ve­zető azért is, ha beosztottjai nem használják a védőfelsze­relést, mondván: anélkül köny- nyebben dolgoznak. Az embe­rért is felelős a vezető, nem­csak a termelésért, a mun­káért. Gyakran halljuk az üzemekben, hogy műszaki in­tézkedéseket hoztak a bizton­ságos munka érdekében. Jók és hasznosak ezek, de a hatá­rozottabb ellenőrzést semmi sem pótolhatja. Az ellenőrzés­nek pedig nélkülözhetetlen ré­sze — az üzemek és a dolgo­zók érdekében egyaránt — az indokolt felelősségre vonás is. Több éves tapasztalat, hogy az év második felében gyako­ribbak a balesetek, mert erre az időszakra esik a nyári sza- badságoltatások, majd az év végi hajrá miatti nagyobb munkatempó. Ennek elkerülé­se érdekében is szólunk, ezért is tanácsoljuk, hogy a további műszaki intézkedések mellett gondoskodjanak üzemeinkben a határozottabb munkavédel­mi ellenőrzésről. Kovács András Nagyüzemben — kis ecsettel Aprólékos munka, mégis szalagszerűen, százas, ezres, sőt tízezres tételekben munkálkodnak az ügyes kezű asszonyok, lányok: festik a jelvényeket a pénzverde tápiószelei érmeüze­mében. (Foto: Gábor) Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbádogos, víz- fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, , nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, ” minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt, a Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán Határozottabban... ható el. „Amúgy is munkaerő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom