Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

1970. AUGUSZTUS 23., VASÄRNAP MST megyei Ciríap AUGUSZTUS 29-TŐL Külföldön élő magyar művészek kiállítása f Augusztus 29-én nyílik meg a külföldön élő magyar kép­zőművészek alkotásaiból ren­dezett kiállítás a Műcsarnok­ban. A tárlat előkészületei­ről Passuth Krisztina mű­vészettörténész, a Szépművé­szeti Múzeum munkatársa a következőket mondotta: A Magyarok Világszövetsé­gének felhívása olyan nagy visszhangra talált a külföldön élő és alkotó magyar művé­szek körében, hogy a bekül­dött mintegy 650 műalkotás bemutatására a Szépművésze­ti Múzeum „szűknek” bizo­nyul, s ezért döntöttünk a Műcsarnok tágas termei mel­lett, ahol a nagy méretű szobrokat is ki tudják állíta­ni. — A művészetek népes ha­zai tábora a kiállításon olyan mesterek — festők, szobrá­szok, grafikusok, műépíté­szek, fotóművészek — alkotá­saival ismerkedhet meg, aki­ket eddig csak hírből ismert, hiszen többségük hosszú év­tizedek óta külföldön él. Mű­vészi munkásságukkal öreg­bítették a magyar művészek jó hírnevét, s nem egy közü­lük iskolát is alapított. A kiállítás alkalmából mint­egy 25 külföldön élő művész látogat haza. Pörkölt kávéból jéghideg üdítőital Házi vegykonyhájában fur­csa, különleges italt kísérlete­zett ki Fái László budapesti mérnök: kávé-üdítőt, A szoká­sos pörköltkávéból viszonylag egyszerű eljárással sikerült úgy kivonni a koffeint és az illő olajakat, hogy a szirup megőrzi a kávé minden jó tu­lajdonságát. Ha a szirupot tejbe öntik, szabályszerű tejeskávé lesz. Ha szikvízzel keverik, jéghi­degre hűtve fogyasztható, s íze, illata, továbbra is olyan, mint a feketekávéé. Pezseg, mint a Cola, azonnal oltja a szomjat, és serkentő hatású. Két és fél deci szénsavas ital megfelel egy jó erős duplának. Egyelőre nem gyártják üzemszerűen a kiváló tulaj­donságokkal rendelkező italt, mely versenytársa lehetne a Colának is, de remélhetőleg rövidesen lesz rá vállalkozó, ugyanis kis beruházással, nagy tömegben lehet előállíta­ni. S így valószínűleg az üzle­tekben is találkozhatunk vele nemsokára. .. . ii*ifl»üiJT (—d») Vezetőségválasztások A mérce a holnap A beszámoló taggyűlések néhány tapasztalata a váci képcsőgyárban A gyorsan fejlődő iparváros legnagyobb üzemében, az Egyesült Izzó Tv-képcső és Al­katrészgyárában mind a hat pártalapszervezetben lezajlot­tak a vezetőségválasztást elő­készítő, beszámoló taggyűlé­sek. Négy esztendeje, a gyári pártbizottság megválasztása­kor 186 kommunista dolgozott a gyárban, számuk ma eléri a 240-et. Négy esztendő alatt a pártépítés erőteljes volt, 124 tagot vettek fel, ám jönnek és mennek az emberek, s így a tényleges gyarapodás kisebb. Jönnek és mennek az embe­rek ... Máris a problémák, s a taggyűlési tapasztaltatok sű­rűjébe érkezünk. r r Ovatoskodás nélkül A taggyűlések legfőbb ta­pasztalata a nyílt vita kibon­takozása volt. A gyárban, ahol egy időben élt az a felfogás — s ném alaptalanul! —, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, ma a kommunisták saját példá­jukkal bizonyították: más a légkör, s e más légkörben a szavaik visszhangja is torzulás­tól mentes. A korábbi taggyű­lésekhez mérten a beszámolt taggyűlések jóval aktívabbak voltaik. A képcsőüzemi, egyes alapsiaervezjetben például 38 tagból huszonhármán szólaltak fed, s óvatoskodás nélkül be­széltek itt Is, a többi tanács­kozáson is a gondokról, bajok­ról. Arról például, hogy jön­nek és mennek az emberek, az egészségesnél jóval nagyobb a munkaerőmozgás, s ezt sem tágabb, sem gyári értelemben nem fékezik, ellensúlyozzák erélyes, eredményes intézkedé­sek. A gyár pártbizottsága Ör­vendetes tényként állapította meg, hogy az alapszerveaaték mostani taggyűlésén — sza­kítva a korábbi, jónak nem nevezhető hagyománnyal —, nemcsak a közvetlen, hanem % közvetett, gyári vezetést is jócskán érte bírálat. Az anyag­ellátás zavarai, a termelésben Eö’lbukkanó szervozetletiségek, a képcsőballomok ~ minőségi problémái, az elhatározott in­tézkedésiek végrehajtásának lassúsága mind-mind napiren­den szerepelt. Ahogy az is: szívesen látnák a gyár gazda­sági és politikai vezétőit sű­rűbben a műhelyekben, üzem­részekben. A bírálatok, észrevételek túlnyomó többsége reális volt, slhangzott azonban néhány ir­reális óhaj, követelés is, sőt, így-két felszólaló szavaiba ke­seredett némi bérdemagógia. fezért érdemes erre kitérni, mert hiba lenne akár ebben a gyárban, akár bárhol a beszá­moló taggyűléseket úgy fölfog­ni, mint eredményközlő fóru­mokat, ahol csak „jól fésült” vélemények hangzanak el. Nem az a baj, ha a hibás, té­ves nézetek is felszínre kerül­nek. Baj, ha válasz nélkül ma­radnak. A képcsőgyárban nem így történt, s ez megintcsak a fejlődés, a kommunista közös­ségek előrelépésének jele. Önállóbban, de... A gyár 90 millió forint erejéig árcsökkentést hajtott I végre, a vásárló a képcsövet összességében ennyivel ol­csóbban kapja. Kiragadott példa ez arra, hogy a párt- szervezetek termelés-ellen­őrző munkája milyen gya­korlati eredményekben ölt testet, s arra is, hogy a nye­reségszemlélet nem össze­férhetetlen a vásárlónak is nyereséget nyújtó intézkedé­sekkel. A pártalapszerveze- tek megnövekedett önálló­sággal végezték a termelés ellenőrzését, kérték számon a párt gazdaságpolitikájának helyi megvalósítását. A párt- bizottság, a végrehajtó bi­zottság valóban csak irányí­tott, s nem avatkozott be operatívan az alapszerveze­tek, s a vezetőségek munká­jába. Ez a helyes, a párt IX. kongresszusának határo­zatai által is ösztönzött gya­korlat már kevésbé érvényes a pártalapszervezetek, a párt­vezetőségek némelyike eseté­ben. Így például a képcső­gyári, az üveggyári alap­szervezet ma még a kelleté­nél többet is magára vállal, olyan operatív feladatok vég­rehajtását, melyek elvonják tényleges, lényegi munká­jától. A vezetőségek beszámolói a termelés pártellenőrzésé­nek elmélyülése, mint ered­mény mellett nem hallgat­tak arról, hogy a pártélet úgynevezett belső területein, az oktatásban, a felvilágo­sító munkában, az ideoló­giai kérdések napirendre tű­zésében már jóval szerényeb­bek a haladás jelei. Amint azt az egyik felszólaló meg­fogalmazta: ezek a „csendes taggyűlési témák”. Valóban, túl nagy a csend ezeken a taggyűléseken, s ez egyben a jövő programját is adja. Mert a mérce — amint ezt megfogalmazták a taggyű­lések egyikén — a holnap, a mai teendőinket úgy kell el­bírálni, hogy azok szilárd alapokat nyújtanak-e a holnaphoz. Tartós haladás ugyanis nem létezhet a párt­élet belső gazdagodása nélkül, s ahogy ezt a képcsőgyári kommunistáknak nem szabad szem elől téveszteniük, úgy másutt is figyelmet érde­mel. Az önállóbb alapszer­vezeti munka ugyanis nem pusztán formai, szervezeti ön­állóságot feltételez, de meg­kívánja az elvi szilárdságot, a problémalátás érzékeny­ségét is. Az alapszervezetek belső életét ugyanis — s bármennyire természetes ez, sűrűn elfeledkeznek róla — maga az alapszervezet, az ott levő tagság formálja. Kezdeményezés, több fokozatban Valamennyi pártalapszer- vezet taggyűlésén elégedetten állapíthatták meg, hogy a gyá­ron belül a kommunisták te­kintélye növekedett, s ezt oly­kor még a negatívum is iga­zolja, nevezetesen az, hogy a pártszervezetekre nem tartozó problémák megoldását is tő­lük kérik, remélik. A tekin­tély növekedésében nagy sze­repe volt annak, hogy a kom­munisták nem riadtak vissza a kezdeményezéstől egyetlen lehetséges területen sem. A kommunisták javaslatára ke­rült sor a jelentős dollármeg­A Velencei-tavi Nádgazdaság dinnyési telepén nyáron sem szünetel a munka. A télen levágott nádat most dolgozzák fel a gazdaság dolgozói. Osztályozás, válogatás után kévékbe kötik az értékes árut. Az idén 16 ezer kéve első osztályú nádat szál­lítanak külföldi megrendelőknek. Itthon közel S00 ezer kévét 'értékesítenek. takarítást lehetővé tevő átál­lásra a képcsőballon-ellátás- ban, az anyagkészletek fölmé­résére, s normalizálásuk meg­kezdésére s így tovább. A kezdeményezések több fo­kozatban is léteznek. Döntő szerepet játszanak ebben a pártcsoportok, pontosabban szólva azok a partcsoportok, melyek betöltik feladatkörü­ket. A fejlődésről az tanúsko­dik, hogy ma már szép szám­mal találhatunk ilyen kommu­nista közösségeket, így pél­dául a négyes alapszervezet­ben a Jakus-féle pártcsopor­tot, a minőségellenőrzés, s a kettes alapszervezet pártcso­portjait. A beszámoló taggyűlések ta­pasztalatai szerint néhány kommunista tisztségviselő munkájával a tagság nem elé­gedett. Amit a cikkben ösz- szefoglaltunk, valamint ez a tény egyaránt azt igazolja, hogy magasabbra került a mérce a képcsőgyári kommu­nisták valamennyi alapszerve­zetében, s hogy mérlegre a ténylegesen végzett munkát tették. Ha a megválasztandó vezetőségek, s velük együtt a tagság teendőit hasonló reali­tással és igényességgel hatá­rozzák majd meg a szeptem­beri taggyűléseken, mint tet­ték ezt a számadással az augusztusi tanácskozásokon, akkor a következő években a mainál is magasabbra kerül­het a mérce; megfelelnek an­nak is. Mészáros Ottó HETI KOMMENTAR Tisztavatás Az egész ország nyilvánossága előtt zajlott le nép­hadseregünk új tisztjeinek avatása az alkotmány ünne­pén. Mi ezen a kommentálnivaló? Csupán annyi, hogy jó, helyes törekvés az, mely a nyilvánosságot nem zárja ki olyan eseményekről, ahol semmi titkos nem törté­nik. A nyilvánosság előtt megtartott tisztavatás —vagy a közelmúltban a tiszthelyettesek avatása Vácott — jó alkalmat kínál viszont arra, hogy más valamit kom­mentáljunk: civilek és katonák, társadalom és hadse­reg kapcsolatát. A lapok — így lapunk is —, a rádió, a televízió sű­rűn beszámol arról, hogyan élnek, dolgoznak, tanulnak tisztek és harcosok, miként állnak helyt egy-egy had­gyakorlaton. S még inkább hallhatott az egész ország — sajnos, hogy alkalom nyílt rá — az árvíz idején a hadsereg s más fegyveres testületek tagjainak hősi helytállásáról. Megnyugtató érzés, hogy ilyen hadseregünk van. Munkában, mentésben, harcgyakorlatban, bajtársiasság- ban egyaránt becsülettel helytálló hadsereg. A hadse­reg: honvédek, tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok szigorúan szervezett közössége, intézmény, mely ren­deltetésének megfelelően sajátos és fontos helyet fog­lal el a társadalom szerkezetében. Sok példa van had­sereg és polgári lakosság szoros együttműködésére — így a határőrsök s a határmenti falvak esetében —, a közös érdekek fölismerésére és érvényesítésére. Am a hadsereg s ami tőle elválaszthatatlan, a katonai szolgá­lat, emberek sokaságát érinti, s bizony, sok esetben az ünnepi méltóság, büszkeség ilyenkor szertefoszlik. Baj ez? önmagában még nem lenne baj, hiszen a katonai szolgálat idejének letöltése kötelesség, olyan kénysze­rűség, melyet egyénnek és társadalomnak egyaránt vál­lalnia kell. A baj inkább az, hogy a bevonulok, család­tagjaik, de szélesebb környezetük sem látja, láttatja meg e kötelességen belül azt, ami erkölcsi erőt ad a kö­telesség becsületes, tiszta szívvel történő teljesítéséhez: a hazafiság, a hazaszeretet, a béke megőrzésének ne­mes indokát. Talán éppen ott a hiba, hogy e nemes, erkölcsi in­dokokról csak így, általánosságban esik szó, hogy a gyári, termelőszövetkezeti, hivatalbeli ifjúsági szerve­zetek túlnyomó többségében hiányzik a közvetlen és őszinte eszmecsere ezekről az elvontnak tűnő, de való­jában nagyon is gyakorlati fogalmakról. S hiányzik ez a felnőttek részéről is, akik legtöbbször inkább régi, el­riasztó katonaélményeikkel traktálják a sor alá került fiatalokat, ahelyett, hogy végiggondolnák: más ez a mai hadsereg, s más benne a szellem. A hazafiságra nevelésnek fontos része a hadsereg szerepének, a katonai szolgálat jelentőségének megérte­tése. Az ország nyilvánossága előtt lezajlott tisztavatás éppen fénjével, ünnepélyességével világította meg ilyen értelmű, hétköznapi teendőinket. előkerül a gumiból is' Javul a közbiztonság Nyilatkozik: Fodor Pál megyei főkapitány-helyettes « Az újságok nap mint nap hírt adnak arról, milyen bűn­esetek törtémnek az országban. Az utóbbi időben egyre több bűntényről számolnak be. Az olvasó ebből arra a következ­tetésre juthat, szaporodnak az erőszakos cselekmények. így van valójában? Erről kérdez­tük olvasóink nevében Fodor Pál alezredest, a Pest megyei Rendőrkapitányság helyettes vezetőjét. — Milyen megyénk közbiz­tonsága? — Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1969. végén tárgyalta meg az ország közbiztonságá­nak helyzetét. Akkor megálla­pították, hogy alapjában véve törvényes rend van. Megyénk­ről elmondhatjuk, hogy köz- biztonság tekintetében az or­szágos átlagnál is jobban ál­lunk. Tízezer lakosra kevesebb bűneset jut, mint máshol, an­nak ellenére, hogy speciális helyzetben vagyunk. A főváros közelsége a lakosság gyors ütemű növekedése és az átme­nő forgalom mind elősegíti a bűnözést. — Hogyan alakul a bűnözés 1970-ben? — A bűnesetek száma csök­kent. Míg 1969 első félévében 3870 bűncselekményt követtek el, 1970-ben csupán 3657-et. A személyi tulajdon ellen elkö­vetett lopások száma pedig 662-röl 622-re csökkent. Ugyancsak kevesebb a betöré­ses lopás és a társadalmi tu­lajdont károsító lopás is. — A lakosságot különösen az erőszakos cselekmények fog­lalkoztatják. Itt is beszélhe­tünk javulásról? — Feltétlenül. 1969 első fél­évében 8 embert öltek meg a megyében. Idén négyen lettek gyilkosság áldozatai. Kevesebb az emberölés kísérlete és a súlyos testi sértés is, csökkent a hivatalos személy elleni erő­szak és a nemi erőszak. Vi­szont több rablást és garázda­ságot követtek el a megye te­rületén, mint régebben. — Milyen intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy tovább javuljon a megye köz- biztonsága? — A rendelkezésünkre álló erőket úgy csoportosítjuk, hogy a legveszélyesebb he­lyekre több járőrt küldünk és erősítjük az ellenőrzést. Az a tapasztalatunk, hogy újabban legtöbb bűncselekményt a vá­rosokban és az aglomerációs övezetben követik el. Állan­dóan elemezzük a felderített bűncselekményeket, és ennek alapján tesszük meg a megelő­ző intézkedéseket. — Sok szó esik arról, hogy az emberek közömbösek, nem segítenek bajbajutott társai­kon, sőt még arra sem veszik a fáradságot, hogy a rendőr­séget értesítsék. Valóban Így van? — Ezen a téren javul a helyzet. A közömbösség álta­lában abból adódott, hogy a segítséget nyújtókat is felelős­ségre vonták. Az ügyészség újabban a védelmet nyújtókat felmenti, hiszen nem ők kez­deményezik a verekedést, ha­nem éppen a megakadályozá­sában segédkeznek. — Ehhez a témához kapcso­lódik: sokan mondják, hogy a rendőrség nem elég radiká­lis a szabálysértőkkel, garáz­dákkal szemben. így van ez? — Az utóbbi időben hatá­rozottabban lépünk fel a rend­bontókkal szemben. Bizony, egyszer-egyszer előkerül a gumibot is. Természetesen csak a törvényesség betartása mellett. A lakosság egyetértés­sel fogadja a szigorúbb intéz­kedést. Elismeri, hogy ez nem rendőri önkény, hanem az ő biztonságuk érdekében törté­nik. — Kik követik el a bűncse­lekményeket? — Szomorú, hogy egyre több fiatalkorú ellen kell el­járást indítanunk. Az a ta­pasztalatunk, hogy mind na­gyobb csoportokba verődve randalíroznak. Természetesen nem ez a jellemző a megye ifjúságára. Éppen ezárt jó len­ne, ha az ifjúsági szervezetek is segítenének a fiatalkorúak megfékezésében. Egyre több a visszaeső bűnöző is. Ez egy­részt megnyugtató, hiszen azt igazolja, hogy kevesebben tér­nek a bűn útjára. Másrészt szomorú, mert arra is rávilá­gít, hogy bizony az utókeze­lésünk még nem tökéletes. — Egy kényes kérdés: meny­nyi bűnügy marad felderítetle­nül? — A komolyabb bűncselek­mények közül szinte egyetlen­egy sem. Tíz év óta mindössze egy gyilkosság tettesét nem si­került megtalálnunk. Az ösz- szes bűncselekmény alig 12 százalékát zártuk le úgy, hogy a tettes ismeretlen. Természe­tesen ez nem azt jelenti, hogy ezek a bűnözők szabadon fut- károznak. Később, ha újabb bűncselekményt követnek el, biztos rendőrkézre kerülnek. A rendőrség lehetőségeihez képest mindent megtesz, hogy megelőzze a bűncselekménye­ket, vagy felelősségre vonja az elkövetőket. Ahhoz azonban, hogy még gyorsabban csök­kenjen megyénkben a bűncse­lekmények száma, a lakosság segítségére is szükség van. A nyitott ajtó csemege a besur­ranó tolvajnak, a sok ital táp­talaja a garázda cselekmé­nyeknek, a rossz családi élet a fiatalkorúakat hajtja züllött társaságba. Ha bezárjuk laká­sunk ajtaját, a vendéglátó- iparban dolgozók nem adnak bort a részegnek, s a szomszé­dok nem tűrik a családokban a torzsalkodást, a gyermekek bántalmazását, megkönnyítik a rendőrség munkáját. Több idejük jut arra, hogy ne a bűn felderítésével, hanem megelő­zésével foglalkozhassanak. (m. Kovács)

Next

/
Oldalképek
Tartalom