Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
»70. AUGUSZTUS 16., VASÄRNAP FEST he erei %/Círlap Új római nagykövetünk A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Száll József rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet érdemeinek elismerése mellett felmentette a Magyar Népköztársaság római nagy- követségének vezetésére kapott megbízatása alól. Ezzel egyidejűleg dr. Bényi Józse- ' fet kinevezte rendkívüli és : meghatalmazott nagykövetté, 1 és megbízta a Magyar Nép- [ köztársaság római nagykövetsége vezetésével. Korlátozták a Szamosköz személyvonatait A Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a MÁV debreceni igazgatósága a Mátészalka térségébe és a Szamosköz árvíz sújtotta területeire irá- nyúló építési anyagszállítások meggyorsítása érdekében a fehérgyarmati és zajtai vasútvonalakon személyvonati korlátozást rendelt el, augusztus 17-tól, hétfőtől. Kérik az ország valamennyi tájáról Szabolcsba utazókat, hogy a személyvonati korlátozást vegyék figyelembe és érdeklődjenek a vonatjáratokról a MÁV információs irodáiban. BRIGHTON Csillagászati kongresszus Augusztus 17—27. között tartja a nemzetközi csillagászati UNIÓ háromévenként megrendezésre kerülő kongresszusát az angliai Brighton- ban. A kongresszuson — a világ mintegy négyezer csillagásza vesz részt. A magyar küldöttséget Detre László Államidíjas, az MTA Csillagvizsgáló Intézetének igazgatója vezeti. SZOLNOK 11 baba névadója Szombaton a szolnoki városi tanács dísztermében csoportos névadó ünnepséget tartottak. A megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalat szakszervezeti tanácsa által rendezett családi ünnepségen tizenegy kisgyerek nevét jegyezték be az anyakönyvbe. A kicsinyeket és a névadó szülőket műsorral köszöntötték. A legmodernebb A Z1M Lampart Salgótarjáni Gyárában megkezdődött a „Boecker” márkájú 4 főzőlapos gáztűzhelyek sorozatgyártása. A luxus kivitelű tűzhelyekből —, amelyek sütője hőfokszabályozóval, minden egyes főzőlapja gyújtáslángbiztosítóval van ellátva — ebben az évben 15 ezer darab készült el. A szó kevés Életek értéke A gép engedelmes szolga, de dühödt ellenféllé is lehet. A munka figyelmet, hozzáértést követel, ezek hiányában veszélyes tevékenységgé válhat. A munka igénybe veszi a szervezetet, de nem tör az életre. S mégis: a munka emberáldozatokat szed. Törvény- szerű ez? A mondatok akár egy üzemi balesetelhárítási könyvecske bevezető sorai is lehetnének. Engedelmesen sorakoznának a papíron, anélkül, hogy bárki olvasná őket. Mert a baleset- elhárítási könyvecskéknek, előírásoknak, oktatási anyagoknak ez a sorsa. Törvényszerű ez? A hegesztő, a köszörűs, az öntödei munkás nem használja a védőszemüveget. A sajtológép kezelője felhajtja a védőrácsot, s úgy adagol. A vegyiüzem munkása nem köti fel a védőálarcot. A vontató- vezető túllépi a megengedett legnagyobb sebességet. A per- metlé-keverők félrehajítják a védőkesztyűt, a kötényt. Törvényszerű ez? Kérdezni tudunk. Az áldozatra — ha életben maradt! — kérdések dárdái szegeződnek: Forinttükörben: az állattartás A jó gazdaság olyan, mint egy pontosan illeszkedő fogaskerék-rendszer. Az egyik termelési ág kiegészíti a másikat, összhangban vannak egymással, s valamelyik fejlesztését csak az egész vizsgálata után határozhatják el. E mechanizmusból egy fogaskerékcsoportot ragadunk ki: az állattenyésztést és azt keressük, hogyan illeszkednek a részék az egészbe, a nyereséges gazdálkodásba. Színhelyünk az üllői Kossuth Tsz, informátoraink: ifj. Győri József elnök és Horváth Árpád főmezőgazdász: Variációk és döntés ,380 szarvasmarhát, 500 hízósertést, 350 juhot nevelünk. Dönteni kellett, hogy melyik ágat fejlesztjük tovább. Így gondolkoztunk: a sertés épphogy nullára kifut, alig van itt nyereségünk. A sertés abA vízszennyezést, az OVH. VIKOZ. Vízminőségvédelmi Ügyeletével: Budapest XIII., Kresz Géza u. 44. Telefon: 182-930 vagy vidéken: a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (Budapest) Vizminőségvédelmi Ügyeletével. Telefon: 131-690. rakigényes, takarmánytermő területünk meg nem végtelen, csak vásárolt takarmánnyal boldogulhatnánk, ez pedig drága. Egy bizonyos tartási szint alatt drága a termelés: 4—5 kiló abrak is kell egyetlen kiló húshoz. A sertésnevelés egyre iparszerűbbé válik, azaz a beruházás is egyre költségesebb, termelőszövetkezeti társulásokkal oldható meg. A húsellátás javításáért az 500 állatot évente leadjuk az államnak, de többre aligha vállalkozhatunk. A juhászatot „gazdasági seprőnek’’ nevezzük. A juh kis igényű, tartására kevés a ráfordítás, és a mezőgazdasági hulladék nagy felhasználója; a betakarításra nem érdemes területeket a juh lelegeli. Főleg tejesbárányként értékesítjük az állatokat, nagyon jó áron. Az ekkora juhászat jól illeszkedik gazdaságunk rendszerébe. A szarvasmarha-állomány fejlesztése mellett döntöttünk. A szarvasmarhák tömegtakarmányát biztosítani tudjuk, s hasznosíthatjuk a konyhakerti hulladékot is. (Tavaly eladhatatlan volt a sárgarépa, a tehenek viszont jóízűen elfogyasztották.) A tehenészet nyereséges, haszna tovább fokozható. Döntés és megvalósítás 1965-ben, 70 százalékos állami dotációval hozzákezdtünk egy 300 férőhelyes tehenészet megépítéséhez. Ekkor még sok kötöttség volt (típusterv stb.), nem a legjobb helyen épült a" telep. Korszerű (önitatók, gépi fejés stb.), de a takarmányozás nincs modernül megoldva, sok embert kell foglalkoztatni, nincs e folyamat gépesítve: azaz nem számoltak, számoltunk a jövővel. A költségtudatos szemlélet nem vezérelt bennünket. Akinek ma pénze van, már ésszerűségből is korszerűen épít. A szarvasmarha-nevelést rentábilissá kell tenni, ehhez pedig emelni kell a tejhozamot. Teljes tbc-mentes állományt alakítunk ki, idén a termelőszövetkezet 123 tehenet adott el, negyvenet pedig vásárolt, a jövőben újra vásárolunk. Tehenenkénti évi tejhozamunk 3300 liter, ezt a számot három és fél ezerre szeretnénk emelni, s ez reális követelmény. Friss és csíramentes tejet szeretnénk közvetlenül Budapestre szállítani, e célnak rendeltük alá új tejházunkat. A teljes tejmennyiséget eladjuk, mert ha feldolgoznánk, akkor piacot kellene keresni, állandó minőségi szintet tartani, s feldolgozáskor nem kis veszteség is van. Háztáji és igény Tagjaink a háztájiban kb. 15 tehenet, 45—50 hízómarhát, 250—300 sertést nevelnek. A közös gazdaság segíti az állattartást: a tagok lucernaszénát, tömegtakarmányt vásárolhatnak a termelőszövetkezettől, a réteket csak állattartók kaszálhatják, . . Nem nagy a háztájt-állatát*' lomány, de az idős emberek több munkára talán nem is képesek. Es változott a szemlélet is: mindenki szereti a kényelmesebb életet; fejés helyett inkább a tévét nézik, szombat, vasárnap gépkocsijaikkal kirándulni akarnak, s nem állatot etetni. Én sem mutatok példát, régebben 100—150 tyúkom volt, most tizenkettő. Lehet, hogy ez Budapest közelsége miatt van így? Nem gondolkoztunk még azon, hogy mivel fokozzuk az állattartó kedvet, mit lehetne tenni, mit nem. A tagok nem tudtak olyat kérni, amit ne teljesítettünk volna. De nincs új igény.” Forinttükörben láthatjuk pontosan, hogy eredményes-e az állattartás. Kétféle forinttükör van: egy közös gazdasági és egy népgazdasági. Ha e két tükör egybeesik, egyformán tükröz, akkor kis és nagy közösségnek hasznos e fogaskerékcsoport: állattenyésztés. F. P. hogyan tehette, miért nem vigyázott, miként mulaszthatta el... Évente több mint nyolcvanezer ember felel ilyen kérdésekre' Ki a tettes? A megállapítás, miszerint, ahol áldozat van, ott tettesnek is kell lennie, nemcsak a kriminalisztikában érvényes. Igaz az másutt is. így az üzemi baleseteknél. Ki hát a tettes? Mert áldozat van. Évente több mint nyolcvanezer ember. 1970. első félévében 36 ezer emberhez futott orvos, száguldott a mentőautó, vagy már egyik sem, mert nem volt segítség. A múlt esztendőben az állami iparban, építőiparban, a szállításban és a hírközlésben 288 ember neve mellé került a kereszt, 288 emberről készült jegyzőkönyv, amelynek záradékaként azt írták: „ ... következtében meghalt.” Minek következtében ? Ki a tettes? Szakszerű és hosszas felsorolásba kezdhetnénk. A tettes a felelőtlenség, a vigyázatlanság, a könnyelműség, az alkohol, az előírások félre- tolása... A felsorolás igaz lenne, s mégsem lenne az. Mert csupán az igazságot mondaná, s nem a valódit. Azt, hogy a tettes: maga az ember. Az, aki nem tett meg minden lehetőt a veszélyforrások megszüntetéséért. Az, aki szó nélkül hagyta, hogy mások kockára tegyék épségüket, életüket. Aki fittyet hányt a figyelmeztetésre. Aki nem használta a védőfelszereléseket. Aki ivott. A baleset: okozat. Az ok is kideríthető. Az ok eredői azonban sűrűn ködbe vesznek. Hiszen ki kezdi firtatni, hányán és hányszor látták a kendő alól kilógó hajfürtöket, melyeket egy rossz pillanatban megragadott a gép, s a fejbőrrel együtt tépte- le^-dft-hór-a tettes? Nem jog szerint. Erkölcsileg? Minden huszadik A megye ipari, építőipari vállalatainál, évente ezer munkásból, s más foglalkoztatottból átlagosan ötvenen válnak üzemi baleset könnyebb vagy súlyosabb sérültjeivé, áldozataivá. Minden huszadik ember! Iszonyú aratás ez, olyan, mintha az életek értéke a semmi lenne. Minden huszadik ember. Mi határozza meg, hogy ki lesz a huszadik? Meglepő, de tény: a megyében kétszerannyi embert ér üzemi baleset, mint amennyit közlekedési! Különösen a nehéziparban, s a mezőgazdaságban hosszú az áldozatok listája, valamelyest rövidebb a könnyűiparban, az építőiparban. De még mindig az áldozatoknál tartunk. És a tettesek? Tény, de nem meglepő: a balesetek elhárításának, megelőzésének, a munkásvédelem e legfontosabb területének Augusztus 20 előestéjén kiállítást nyitnak az esztergomi várhegyen, az Árpád- kori palota helyreállított földszinti termeiben. Az ásatások során talált kora Árpád- kori építészeti emléket láthatja majd a közönség. A várhegyen hét L István palotája éven át végzett kutatások pontot tettek a történész—régész körök több évtizedes vitájára. A hézagos, jobbára, legendákon és száj- hagyományokon alapuló okiratok szerint a legtöbben ugyanis Esztergom mélyebben fekvő részeit jelölték meg Géza és I. István palotájának helyeként. Az ásatások kétségtelenül eldöntötték, hogy az első magyar király rezidenciája a várhegyen állt. nincs becsülete az ipari, építőipari, mezőgazdasági üzemekben, a szállítási vállalatoknál. Nincs becsülete, bár van előadója, felelőse, napirenden szerepel tekintélyes helyi testületek ülésein, léteznek rá előírások, utasítások, megtörténik az új dolgozók baleset- elhárítási oktatása, s így tovább. Még sincs becsülete. Mert hiányzik a legminimálisabb fegyelem. Vezetőkből, beosztottakból egyaránt. Aki komolyan veszi az óvórendszabályok betartását és betartatását, aki hisz abban, hogy a balesetek elkerülhetők, mert megelőzhetők, az hóbortosként, akadékoskodóként jelenik meg mások szemében, s ha előtte nem is, de a háta mögött összenevetnek. Egészen addig, míg... Míg valakit baleset ér. Akkor — de csak akkor! — elhangzanak a nagy fogadalmak, napirenden vannak az ellenőrzések, osztogatják a fegyelmiket, s két— három hét múlva újra a régi kerékvágásban halad minden. Hamis érvelés az, mely a technikai, technológiai bonyolultság növekedését jelöli meg a balesetek fő forrásaként. Hamis érvelés, mert a balesetek nagy többsége éppen nem a bonyolult, hanem a legegy-- szerűbb tevékenységeknél következik be: a szállításnál, rakodásnál, az egyszerű gépkezelésnél. Ahogy hamis érvelés az is, mely azt hangoztatja: az embereknek nem lehet parancsolni. Lehet. A szó azonban valóban kevés. Az agitáció fontos, de nem egyetlen, s nem’ is a legjobb eszköz. Fegyelmet tartani nem szavakkal kell. ' Sok a papír A papír sem elég hozzá. Még a sok papír sem. Pedig sóik van belőle. Azonnal előkerül a dolgozó által aláírt nyilatkozat, miszerint megkapta a balesetelhárítási kioktatást, amikor valami baj van.' Előkerülnek aizok a papírok is; melyeken a szigorú technoló: giai utasítások állnak. A papírokból fedezék épülhet ugyani de nem adják vissza a holtait az életnek, a rokkantait nem váltotztaitjáik újra éppé, a sé-. rültet egészségessé. Nem papírokra van szüikség. Az életek értékét tettek védik. Szigor kell. Elsősorban a szakszervezietektől, s — helyben! Ne a megyei ellenőrzést várják, maguk mondjanak megálljt mindenre, ami veszélyes, ami életet, egészséget kockáztat. Szigor kell minden vezetőtől, művezetőtől a vezérigazgatóig. S szigor kell — a mostaninál jóval nagyobb szigor — az üzemorvosok részéről, minden ellenőrzésre jogosult hivatal, szervezet részéről, mert nem Igaz, hogy törvényszerű a nyolcvanezer áldozat évente. Ami ugyan az összes foglalkoztatotthoz mért százalékos arányát tekintve nem elviselhetetlenül nagy, ám életeket nem lehet százalékokkal méricskélni. Egyetlen szenvedő, csonka ember is tragédia. Hát akkor nyolcvanezer. KI tudná élvisieilnil, hogy évente egyszer sorbaállítsák a munkahelyén, s minden huszadikat kiléptetve közölnék: az egyikből hetekre sérült lesz, a másikból rokkant, a harmadikból halott...? Ki tudná elviselni? Úgy látszik, elviseljük. Csak éppen nem állunk miatta sorba. Mészáros Ottó A SZENTENDREI MÍH-TELEP értesíti ügyfeleit, hogy évi leltározás miatt az anyagátvétel augusztus 20-tól szeptember 10-ig, az anyagkiadás augusztus 29-től szeptember 10-ig szünetel.
