Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

6 "c\JCíriap 1970. AUGUSZTUS 16., VASÄRNAP Fehér köpenyesek kis palotája A tanú távol marad... SOK A MUNKAÜGYI PANASZ AZ INÁRCSI MÁRCIUS 21 TSZ ELLEN Ha a felirat nem hirdetné, nem hinné a járókelő, hogy a csendes dunakeszi villanegyed­ben a váci járási rendelőinté­zet épülete elé érkezett. A kis palotát hajdan jó ízlésű, gaz­dag úr építhette családjának. Ma több, mint harmincezer embernek — Dunakeszi, Fót lakosságának — egészség- ügyi ellátásáról gondoskod­nak falai között. Az átalakítá­sok után január elsején nyíl­tak meg először a fehér ajtók az örökzölddel \ díszített nagy Táróban, s hangzott ed: kérjük a kővetkezőt! Az igazgató főorvos, dr. Za­lai Bálint szobája kényelmes fesztelenséget sugároz. Vagy talán nem is a modem beren­dezés, hanem a beszélgetés tónusa? öten ülünk a feike- téscsészék mellett, négyen fe­hér köpenyben. Itt most az új­ságírónak nem az a gondja, hogyan kérdezzen, hanem ho­gyan csoportosítsa a hallotta­kat. Mert az igazgatónak, dr. Faragó Péter sebésizorvos-igaz- gatóhelyettesnek, dr. Farkas János nőgyógyásznak és a leg- ifjabbnak, dr. Reményi István fogszakorvosnak minden fon­tos, minden lényeges, ami az eltelt fél év alatt történt. Va­lahogy mindegyikük kiemeli, visszatér rá; bár rövid ideje dolgoznak együtt, az ország különböző tájairól jöttek, már szinte barátok. Természetes az őszinte szó. — Talán azért, próbálják magyarázni —, mert valamennyien nagyon fiatalok, a két vezető is innen van a „meglett ember” koron, per­nek frissek, bátrak lenni, s fő­leg nagyon akarnak. Mit is? Azt, hogy ez a járá­si rendelőintézet ne csak intéz­ménynek legyen új, szemet - lelket megnyerő látvány, de megnyerjék betegeik szerete- tét, bizalmát is. Ezt a célt sok­féle módon, mindenki saját vérmérséklete szerint akarja megközelíteni és magyarázni. Dr. Faragó, az emberek, a be­tegek megismerését és a rész­rehajlás nélküli elbírálást tartja a legfontosabbaknak. Fellépni a lazaságok ellen, akár a beteg, akár az orvos magatartásában adódnának. Nehéz dolog itt helytállni, mert sokrétű a lakosság összetéte­le. Dunakeszi és Fót jellegze­tes agglomerációs nagyközsé­gek. Az őslakosok mellett sok a helyét kereső bevándorolt. A — Remélem, nem bántad meg, hogy lejöttél velem — kérdezte hazafelé a kocsiban Rezső. — Kellemes nap volt — csuklott Dönci. — A község vezetői páratlan vendégszere­tetről tettek tanúságot. Elhal­moztak mindennel — mondta és természetesen mélyen hall­gatott arról a közel tízezer fo­rintról, melyet a vásárosok dugtak a zsebébe. — Hát ebből élek én, meg kell vallanom, nem is rosszul — mondta Bauer. — Élhetnél jobban is — je­gyezte meg Ödön. — Jobban? Hát hol lehet egy nap alatt két darab ez­rest keresni? — Ötöt Is, ha nem töb­bet .. • Persze, nekem semmi közöm hozzá, a te dolgod... — Van talán valami ötle­ted? — Jegyezd meg Rezsókám, hogy nekem mindig van ötle­tem ... — Megvallom neked, hogy többször gondoltam arra, hogy milyen szép lenne, ha te nem betegállományban végzett fu- sinak, a kétlakiságn'ak nagy a vonzóereje. A fiatal nőgyó­gyász a türelmet tartja fő erénynek. Nem szabad csüg­gedni, hogy ha a terhes anya háromszor hallotta már a tud­nivalókat és negyedszerre sem aszerint él. A fogszakorvos az emberi motivációkra építi gyó­gyító m un Icáját. Az emberek nemcsak a fájdalomtól szeret­nének szabadulni, hanem újra frissé, szebbé válni. Óriási mozgatóerő ez, ha helyesen ki­aknázzák a gyógyulás' érdeké­ben. Az alagsori váróteremben gyárilag gondosan csomagolt személymérlegek várják, hogy helyükre kerüljenek — de az intézet tudományos munká­ját hazánktól több ezer ki­lométerre, Bombayban már megtárgyalták. Ott ismer­tették egyedülálló kezdeményezésüket: húszezer embernél végeztek arcüregi rákszűrést. Vagy a másik újí­tás, aminek létrehozásában a teljes kollektívának része van: olcsó, hazai eszközök­ből összeállított felszerelés­sel harcot kezdeni a fog- ínysorvadás ellen. Reményi doktor — külföldi szakla­pokban olvasottak nyomán — fogkeféhez hasonló me­chanikái ú eszközt szerkesz­tett, amely vákuumhatással növeli a vérkeringést. Re­mélik, hogy — a miniszté­rium jóváhagyása után — a mosonmagyaróvári fogkefe­gyár vállalkozik a sorozat- gyártásra. Felszerelés, műszer, esz­köz. Sok mindenük van, de a gyógyításhoz sok minden is kell! Elsősorban nem a pénz hiányzik — sorolja dr. Za­lai Bálint. , Hiszen az évi ötmillió forintos költségve­tésből másfél'milliót erre for­díthatnak; s harmincezer forinton aluli vásárláshoz semmiféle jóváhagyás nem szükséges. Inkább az a baj, hogy a gépi berendezéseket nagyon hosszú határidőre szállítják. Mint az alagsor­ban látott mérlegeket, ame­lyeknek a nyitásra kellett volna megérkezniük. Nincs az épületben olyan szakrendelés, ahová a már meglevő nagy értékű gépek és műszerek mellé ne kellene még jó né­hány. Gyorsan, eredménye­sen dolgozni, korszerű diag­volnál úriember és beszállhat­nál az üzletbe... — Sajnos, lehetetlen — mondta Dönci. — Legfeljebb majd tanácsaimmal támogat­lak. De most aludni szeret­nék. Pestre érve Bauer megkér­dezte: — Látod, én még azt sem tudom, hogy hol a lakásod... — Természetesen Budán — felelte Dönci. — De most egy barátomhoz megyek, ezért kérlek, tegyél le az Üllői út­nál ... — Biztos valami nőcske — nevetett csiklandósan Rezső ... — Ha már így ráhibáztál, bevallom — bólintott Ödön. — Itt állj meg, kérlek.,, Csimpi szivettépően visított, amint rabtartója kiszállt a ko­csiból. — Holnap meglátogatlak kiskutyám — nyugtatta Dön­ci. Megvárta amíg a kocsi el­tűnik, majd befordult a mel­lékutcába és eltűnt egy föld­szintes ház kapujában. A mosókonyhából furcsa za­jokat hallott. Megállt az aj­tónál és fülelt. — Ez Patkány horkolása.;: nózist felállítani ezek nél­kül nem lehet. Rövidesen kulcskérdés lesz, mert a ren­delő mintha máris kinőtte volna falait. Bár ma még ugyanannyi munkaperc jut minden betegre, mint a nagy intézetekben, de a forgalom a bevándorlás és a termé­szetes szaporodás miatt ál­landóan növekszik. Kilenc orvosuk nemcsak a rendelő­ben dolgozik, hanem váltott műszakos hatórás rendelé­sen ellátja a hozzájuk tarto­zó — iparilag erősen fejlett — járást is. A sebészet, nő­gyógyászat, gyermekgyógyá­szat, fogászat, röntgen, labora­tórium, EKG-szakrendelésen kívül el kell helyezniük az épületben az orr-, fül-, gége- és a szemészeti szakrende­lőt is, mert ezekre és az ideggyógyászati rendelőre nagy szükség van! Itt újra megnyílik a tervek tárháza Kell... kell... kell. Megvan már a pénz, amelyből a köz­ségi tanács megépíti majd a rendelőintézet kertjében sa­ját mentőállomásukat. Mert most ez a mammutközség az újpesti mentőállomásra szo­rul. Napjában nemegyszer onnan szirénáznak ki hozzá­juk. A telefonhívás havi interurbánköltsége jelentős összeg. Nagy vívmány, hogy minden két felnőttkörzet mel­lett ma már egy gyermek­körzeti rendelés is van. A nőgyógyász már a terhesség alatt figyelemmel kíséri a születendő gyermeket. A je­lenlegi hatszáz terhessel — öt körzeti rendelőben — ha­vonta kétszer találkozik. Csakhogy oda el kell jutnia. Gépkocsira van szükségük, hogy az óriási területen adód1) munkát elláthassák. Nem fél­nek a munkától; türelmetle­nek, mert. várni keli a megva­lósítással: a dunakeszi tanács építőipari kapacitása korlá­tozott. Vasrácsos kerítés mögött elegáns, zárkózott épület. Fe­hér falai között húszán arra esküdtek, hogy segítenek el­űzni a testi fájdalmakat úgy, hogy a lélek is kitárul­jon előttük. Az eltelt fél év a start, a nagy nekifutás még előttük van. Kívánjuk, végig tartson a hivatástudat­ból, a felelősségvállalásból. Komáromi Magda Ez a szaggatott röfögés Sunyi torkából tör elő... Aki pedig így sípol, az Pihe — morogta. Benyitott. A mosókonyha úgy megtelt szeszgőzzel, hogy kockázatos lett volna gyufát gyújtani. A villanyt pedig már hónapokkal ezelőtt kikapcsol­ták, mivel Dönci több hónapi villanyszámlával adós volt. — Hát ti mit kerestek itt? — lökte le dühösen Pihét a mángorlóról. Pihe nagyot koppant, azután sípolt tovább és Dönci megállapította, hogy ezekből reggel előtt egy em­beri hangot kihúzni teljesen reménytelen vállalkozás. Ele­gáns munkaruháját elhelyezte tehát az üstben és lefeküdt a mángorlóra. — Most a kezünkben vagy — keltette déltájban Patkány és erősen megszorította a tor­kát. — Mindent tudok! És nem is hagylak védekezni, mert megint kidumálod ma­gad. Ügy döntöttünk a hap- sikkal, hogy megdorgálunk. Ezért jöttünk ide este és el­határoztuk, hogy ha kell, két napig is várunk rád ... — Engedd el a torkát, mert már lila a feje — mondta Su­nyi, akiben azért volt ember­ség. — A lila nagyon szép szín — vélte Pihe. — De már feketedik — ve­tette ellene Sunyi. — Azt mondtuk, hogy hülyére ver­jük, de arról nem volt szó, hogy megölöd ... Dönci elájult és ettől már Patkány is megijedt: — Ha ez itt megdöglik ne­Az egykor jó munkájáért példaként emlegetett ináircsi Március 21 Tsz az utóbbi években is sokszor hallat ma­gáról. mégpedig különböző hi­bái kapcsán. Jelenleg a bün­tető bíróságot is foglalkoztatja, a tárgyalás — sok a vádlott meg a tanú, széles körű a bi­zonyítási eljárás — hosszabb ideje folyik. Nemcsak az állam bírósága előtt szerepelnek ennek a tsz- nek ügyei. A Dabasi Járási Közös Munkaügyi Döntőbizott­ságnak minden más munkaadó közül a Március 21-gyel leg­több a dolga. A felmerült munkaügyi viták számából könnyen ama következtethet bárki, hogy Iné.rcson a tsz-ben vagy nem ismerik eléggé, vagy tévesen értelmezik olykor a Munka Törénykönyvét és ál­talában a munkavállaló törvé­nyes jogait. A nyugdíjas észté Lássuk például Füleki Géza inárcsd lakos, nyugdíjas esetét. Fülekit 1968. november 26-án 500 forint havi bárért megha­tározatlan időre üzemrendészi munkakörben alkalmazta a tsz. Állása tehát csak fegyelmi úton, illetve felmondással lett volna megszüntethető. A bete­ges, orvosi kezelésre többször szoruló Füleki 1969. szeptem­ber 8-án ismét betegállo­mányba került, amit a tsz-nél be is jelentett. Ennek ellenére nem sokkal utóbb postán meg­küldték neki munkakönyvét azzal a bejegyzéssel, hogy al­kalmazása augusztus 31-én megszűnt. Füleld emiatt egyenesen a kém, hát szétverem a fejét — mondta és rázni kezdte. — Szerintem ez már hulla — mondta Sunyi. — Te vagy a tanú Pihe, hogy én szól­tam ... Dönci már régen ’magánál volt, de rájött, hogy pillanat­nyilag az a legcélszerűbb, ha mozdulatlannak tetteti magát, mint egyes bogarak teszik, ha támadás éri őket. — Tartsatok az orra alá egy kis rumot. Ha arra sem tér magához, akkor ez kampec — ajánlotta Pihe. Döncinek a legnagyobb ön­uralmára volt szüksége, hogy ne nyissa ki a szemét, de fő­ként a száját. — Szegény Dönci., I Azért ez egy kicsit erős volt. Az igaz, hogy átvágott minket, de valljuk be, melyikünk nem ezt tette volna az ő helyében? — sajnálkozott Sunyi. — És a betyárbecsület! Egy becsületes embert átvágni, az természetes és tiszta munka. Na, de minket? Hát kiben bíz­zon az ember, ha egy csirke­fogóban sem —i mondta Pat­kány, de azért látszott, hogy ő is megijedt. Pihe Dönci mellére hajtotta a fejét; . — Ver a szíve.. Halljá­tok? Még él... Dönci ezt a pillanatot tar­totta alkalmasnak arra, hogy szemhéjait félárbocra vonja. Szemgolyóit viszont homloka belső fala felé irányította, így a fölé hajló cimborák csak a piros szemefehérjét láthat­ták. SZOT-nál tett panaszt, onnan került levele a döntőbizottság­hoz. ahol ez év május 14-ére tűzték ki ügye tárgyalását. Egy nappal előbb a tsz jogta­nácsosa, dr. Szobonya Árpád I útján beadványt intézett a bi­zottsághoz : „... a panaszt megtekintet­tük és az jogszerű, ezért a magunk részéről a panasz jo­gosságát elismerjük.” Ezek után a döntőbizottság a a munkaviszony helyreállítá­sát rendelte el. Másik munkaügyi vita: Fizettek a tárgya'ás előtt Bábel János, a Március 21. Tsz építőbrigádjánál dolgozott hegesztőiként. Egy alkalommal a Nagykőrösi Konzervgyárban folyó munkálatoknál nyolcmé­teres vasgerendát hegesztett. Munka közben a gerendát meg kellett fordítani, egyik végét vasrúddal emelték, a másikat Bábel kézzel és eközben jobb keze középső ujját eltörte, azt részben amputálni is kellett. Betegállománya 46 napig tar­tott. A tsz-ből a táppénze és munkabére közötti különbözet megfizetését kérted A vezetőségi bizottság — tsz-eknél ez a vállalati döntő­bizottság megfelelője — kérel­mét azzal az indoklással uta­sította el, hogy munkája köz­ben nem járt el megfelelő gondossággal. A döntést Bábel nem fogadta el, megfellebbez­te, mert üzemi balesetnél tör­i— Felakadt a szeme — bor­zadt el Sunyi. — Anyám ..; — pihegte Dönci és már tudta, hogy ez­úttal is ő győzött. Ezek hálát adnak a szerencséjüknek, ha ő egyszer felkel. Nem is kí­nozta őket sokáig. Szemgolyó­it a helyére igazította és fel­húzta rajtuk a redőnyt: — Mit akartok tőlem? Hát ezt érdemiem, én, aki min­dent értetek tettem? — Már kezdi! Urak! Fojt­suk bele a szót, mert megint lyukat beszél a hasunkba — mondta Patkány. — Emlékezz vissza, te is beszélhettél az utolsó szó jo­gán. Mi se legyünk rosszab­bak, mint egy bíróság ... — mondta Sunyi. — Hát jó — egyezett bele Patkány. — Akkor felelj! Ho­vá tetted a dohányt, amit el­loptál tőlem? — Nem elloptam. Túl go­rombán fogalmazol. Kölcsön­vettem, hogy befektessem kö­zös üzletünkbe. Részvénytár­saságunk hamarosan felvi- rágzik. Ehhez természetesen tőkére van szükség. És én elő­tere. itettem — mondta Dönci és a belső zsebéből, hanyagul a mángorlóra szórt egy halom százast.. Sunyi azonnal számolni kezdte, majd jelentette: — Ez tízezer-ötszáz forint. — Majdnem elég az indu­láshoz — mondta Dönci... — Először is mindannyiotoknak fel kell öltözni... (Folytatjuk) kell saját vétlenségét bizonyí­tania. Erre azonban a vezető­ségi bizottság figyelme nem terjedt ki. Másodfokon a dön­tőbizottság foglalkozott az ügy­gyei. A tsz előkészítő iratá­ban a vezetőségi bizottság döntését helytállónak nyilvá­nította, annál is inkább, mert közlése szeíint a megyei mun­kaügyi felügyelő is a dolgozót találta hibásnak a baleset elő­idézésében. A tárgyaláson megjelent a tsz jogtanácsosa, de a munka­ügyi felügyelő írásos vélemé­nyének bemutatása helyett még az érdemleges tárgyalás előtt bejelentette, hogy 24 órán belül kifizetik Bábel János 1150 forint követelését. Vagy­is a munkavállaló a panasz jogosságát ez esetben is elis­merte. Miért kellett azonban ehhez megvárnia a tárgyalás napját? , A Rigó-ügy Egy fiatal, 15 éves fiúval; Rigó Ferenc Józseffel 1969. január elsején létesített mun­kaviszonyt a Március 21. Tsz. építőbrigádja, Budapesti épít­kezésen dolgozott a II. Pusz­taszeri út 87/89 .szám alatt, ezen a halyen osztották be te­lepőrnek. Munkáját itt végez­te 1969. július elejéig, amikor a tsz főkönyvelője, Stéger Jó­zsef. a helyszínen, nem tör­vényben megszabott módon, Írásban, hanem élőszóval kö­zölte vele, hogy áthelyezik, mégpedig Inárcsra. A gyerek néhány napon át megjelent Inárcson, ahová minden alkalommal szülei la­kásáról, Érdről utazott Buda­pesten keresztül. Szülei sokall­ták az útiköltséget, ő maga pedig a túl hosszú napi ingá­zást és kérte munkaviszonya megszűntetését. Ezek után az lett volna a természetes, ha, ,U4 ely^toP.Hák és , mupkehyvájt sem került sor. Emiatt a fiú különböző ha- tóságoknál bejelentett panasza végül is a dabasi döntőbizott­ság elé került, ahol ez év má­jus 14-re tűzték ki a tárgya­lást, amelyre beidézték Stéger főkönyvelőt is. A főkönyvelő azonban nem jelent meg, a tsz pedig a kívánt okmányo­kat nem küldte be. A döntőbizottság az új tár­gyalás határnapját május 28- ra tűzte ki és egyben írásban fordult a tsz-hez, vonja fele­lősségre meg nem jelenése miatt főkönyvelőjét, aki más ügyekben már szintén több­ször figyelmen kívül hagyta az idézést. A döntőbizottság iratára a tsz mind a mai na­pig nem válaszolt ugyan, de Stéger főkönyvelő a tárgyalás­ra elment. Előadta, ez alka­lommal hall először arról, hogy a fiú munkakönyvét ke­resi a tsz-en. A Rigó-fiú vi­szont közölte, hogy ajánlott levélben ötször is kérte elma­radt fizetését és munkaköny­vét. A levelekről Is most hal­lott először a főkönyvelő. A döntőbizottság ezek után megkereste a tsz-t, bocsássa rendelkezésére Rigó Ferenc József öt ajánlott levelét. Ez a vétívvel kézbesített felszólí­tás is válasz nélkül maradt. Éppen ezért a bizottság az il­letékes Budapest vidéki Pos­taigazgatósághoz fordult, an­nak tisztázását kérve, átvet­te-e a tsz az öt ajánlott leve­let. A Rigó-ügy elintézése te­hát húzódik, hízik az akta, de a gyerek jogos járandósága már egy évnél hosszabb ideje késik, és munkakönyvét sem kapja meg. A döntőbizottság rövidesen újra tárgyalja a panaszt, kérdéses azonban, hozhat-e majd határozatot, hátha ismét beidézi a főköny­velőt, aki újra nem jelenik meg... Mindezek után jogos a kér­dés: mi értelme, hogy egysze­rű, világos ügyeket munkaügyi vitává szélesít a tsz, és csak a tárgyaláson, vagy közvetle­nül előtte szűnteti meg a pa­nasz okát? Szokoly Endre vény szerint a munkaadónak KIRÁNDULOK SZENTENDRÉN VII

Next

/
Oldalképek
Tartalom