Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

4 ‘“^/Círiap 1970. AUGUSZTUS 14., PÉNTEK Változó idők, változó levelek HÍRNÖK JŐ _____TŰZ ÉS FÜSTJFLEK ’„ A levelek a legfontosabb emlékek közé tartoznak, ame­lyeket az egyes ember hátra­hagyhat” — írja Goethe. S hogy ezt valóban komolyan gondolta, azt Schillerrel váltott leveleinek hatkötetes kiadásá­val igazolta. A levelezés ősi érintkezési forma. Régebbi, mint az írásbeliség. Hiszen levélnek foghatók fel a hírnök által küldött üzene­tek, vagy akár az ősemberi dob-, tűz-, füstjelzések. A szó szoros értelmébe vett — a megírt, elküldött levelek érdekes, korai, időszámítás előtti darabjai százával kerül­tek elő az egyiptomi papirusz- tekercsekről. Görög államfér­fiak, hivatalnokok, vagy ma­gánemberek közölték benne gondolataikat, egymásnak szánt mondanivalójukat. Mi­közben érdekes adatokkal szolgáltak a későbbi korok kultúrtörténészeinek, történet­íróinak. Galeotto Marzio, Mátyás ki­rály udvari történetírója arról tudósít, hogy Magyarországon a XV. században magyar nyelven leveleket nem igen írtak. Annál meglepőbb, amit a tudós professzor, Szalay Ágoston vet papírra, 400 ma­gyar levél 1504-től 1560-ig cí­mű publikációjának előszavá­ban. „Mindjárt a XVI. század elején a magyar nyelv olyan általánossá lön, miszerint ezen levelek tanítása szerint nem­csak a magyarok magok közt, de más nemzetbeliek is, sót még a törökök is hazánkbani levelezéseikben a magyar nyelvet használták.” A levelek címzése valahogy ilyeténféleképp hangzott: „Ez levél adassék Budai Jánosnak Szombaton (Szombathelyen) lakosnak, ne­kem szerelmes uramnak” — írja Margit asszony a szom­bathelyi levéltárban őrzött 1551-ben datált levelében. Ér­dekes a négyrét hajtott ívre róttakból is idézni: ,r .. köszö- netemet és szolgálatomat Írom te Kegyelmednek, mint jó uramnak. Továbbá kérőm te Kegyelmedet az Istenért, hogy rám ne neheztelj, hogy pénzt nem adok...” (!) És így hangzottak a szerel­mes Zrínyi Kata sorai férjé­hez, Forgács Imréhez: „szerel­mes szívem, én édes uram, Kegyelmedet kérem, hogy ha kegyelmed éngem szeret, ne késsék ott, hanem siessen ha­za”... Bakics Anna így üzen Ré- vay Mihálynak: „Kérem, hogy vegyen apró gombot harmin­cat az én spanyol köntösömre, feketét, mert egyébként kész volna, csak az híjával va­gyon”. A levelet pecséttel zárták le. Az előkelő mágnások vörös színűvel, a kevésbé rangos személyek barna, zöld vagy sárgásfehér pecáétet használ­tak. Mint ahogy piros pecsétes levelet hozott a holló Szilágyi Erzsébetnek Mátyástól, Prága városából az Arany-versben. Vörös pecsétes levelet őriz­nek Lórántffy Zsuzsanna ke- aeírásával 1621-bőíl. Rákóczi Györgynek küldte az aggódó feleség: „Kegyelmedet fölötte igen kérem az maga egészségé­re viseljen szorgalmatos gon­dot, az mostani hévségben hol­mi alávaló italoktól az kik gyakorta az embernek megár­tanak, magát megtartóztassa...” Majd később a férje akaratá­nak behódoló, de nagyon hatá­rozott véleményű asszony sza­vai: „Édes uram, megbocsás­son, ha Kegyelmed ellen va­gyon írásom. Azt Kegyelmed tudja, mit kíván Bethlen Ist­ván és mit ígér Kegyelmed; de kérem Kegyelmedet, hogy ha lehet, ne szerezzen Kegyelmed több adósságot, mert nem tud­juk míg élünk kifizetni és ne­veletlen gyermekeink vannak, ha Kegyelmed megígéri Bábol­nát ... Mindazonáltal — édes uram, úgy kell lenni, az mint Kegyelmed akarja”. Az üdvözlőkártyák, a képeslapok divatja jóval ké­sőbbi. Csak a 19. század köze­pétől honosodott meg a képes üdvözletküldés. Az első kará­csonyi képeslapot Angliában 1843-ban J. Calcott Horsley küldite a neves színésznek. Henry Colinak. A litográfia a Royal Acadiemiát ábrázolta. A képeslapküldés szokása né­hány év alatt elterjed egész Európában. 1880 karácsony he­tében az angol posta már 4 tonnányi karácsonyi képesla­pot kézbesített és 11 és fél ki­ló levelet Az idő változásával válto­zott a levelek hangja, funkció­ja. Társadalmi érintkezési for­ma lett A pesti magyar—né­met levelező könyv tanúsága szerint jó ízlésű ember csak levélben kérheti meg imádott hölgye kezét, levélben hívhat­ja meg barátait De csak meg­felelően körülírt, gondosain megfogalmazott levélben. így hangzik az egyik példa, ame­lyet az ifjú írhat annak a hölgynek, akivel levelezni óhajt: „Különösen Tisztelt Kisasz- szony! Bocsásson meg, hogy Kegyedhez bátorkodom intéz­ni levelemet. Örökké felejthe­tetlenek maradnak boldog nap­jaim, amelyeket végtelenül tisztelt házuk közelében él­tem ... Csak tudnám, vajon nem kellemetlen-e Kegyednek levelem. Vajon el vagyok-e mindenki által egészen feled­ve, vagy még emlékszik vala­ki rám. Erről Kegyedtől tudó- síttatni, mennyei örömet sze­rezne nekem”. A kereskedelmi levelezés önálló szakterület lett. Iskolá­kat nyitottak, ahol levelezésre tanítják a hallgatókat Könyvek jelentek meg, ame­lyek példát adtak, hogy kell hivatalos és magánleveleket írni: barátnőtől kabátfaaomhoz tanácsot kérni, háztartási al­kalmazottról előző helyén in­formálódni, vőlegénynek sza­kító levelet írni. De az 1940-es évekbe-!} nap­világot látott „Mit írjak — hogy írjam?” című levelezési tárban különleges aktualitású példára bukkantam: „Tisztelt X cég! Két hete vásároltam Önöktől ügynöke útján egy... gyártmányú rádiót. Azóta többször kénytelen voltam megnézetni a készüléket, mert sajnos állandóan rosszul mű­ködik ... Szeretném a készülé­ket egy másikra átcserélni...” Mindjárt alatta a cég udvarias válasza: „Ügynökünk ezen és ezen a napon felkeresi önt, hogy a rádiót kicserélje. Ismé­telten elnézését kérjük...” Kádár Márta NYERS REZSŐ KÖNYVÉNEK KÜLFÖLDI SIKERE Az idei év egyik legnagyobb magyar könyvsikere külföldön Nyers Rezső négy nyelven ki­adott interjúja, a „20 kérdés — 20 felelet”, amely a gazdasági reform jelenlegi problémáit elemzi. Határainkon túl egyéb­ként általában erősen megnö­vekedett az érdeklődés a ma­gyar politikai és egyéb tema­tikájú mű iránt — nyilatkoz­ta Balabán Péter, a Corvina irodalmi vezetője az MTI munkatársának. A Corvina az idén igyekszik a tavalyi rekor­dot megdönteni, 1969-ben 204 művet adott ki, többet, mint bármikor a kiadó fennállását követő 15 év alatt. Az 1970-es kiadványok között ott találjuk eszperantó nyelven Petőfi köl­teményeinek válogatását épp­úgy, mint a magyar konyha dicsőségét hirdető munkát, Neruda és Asturias tollából, a „Megkóstoltuk Magyarorszá­got” című kötetet is. Röpülj páva A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége — alkotmányunk évfordulója al­kalmából — délszláv folklór­esteket rendez Baranya megye városaiban és falvaiban. A nemzetiségi esteken Jugoszlá­via egyik leghíresebb amatőr művészeti együttese, a belgrá­di „Vukica Mitrovity” ének­és tánccsoport lép fel. A negy­ventagú együttes a jugoszláv népek és tájak legszebb dalai­ból, táncaiból állította össze magyarországi műsorát. A „Vukica Mitrovity” ma­gyarországi vendégszereplése idején fellép a Magyar Tele­vízió „Röpülj páva” gála­estjének nemzetközi műsorá­ban is. dbgan nyalta a száját. Amikor Kamilla közeledett felé. dühö­sen acsangott. Az asszony azonban boldog volt: — Teljesen megbabonázott miniket — turbékoita. Kísérle­tet tett, hogy újra megsimo­gassa a kutya buksiját, de Csimpi, párnás kezed felié ka­pott. A megkezdett mozdulatot Dönci buksiján fejezte be. És Ödön nem vicsorgott, ami nagy önfegyelmébe került. Há­la azonban többéves házasság- szédelgői gyakorlatának edzett volt az effajta párnás. ránco­sodni kezdő kezek elviselésé­ben. Viszolygását hamar le­győzte az a tudat, hogy a Bauer családhoz immáron két eltéphetetlien sízál fűzi: egy italra szomjas kutya és egy szerelemre szomjas asszony. Odakint kulcs csörrent, Ka­milla ijedten kapta el a kezét és mire Bauer belépett, már a kereveten ült. — Szervusz, kedvesem — gügyögte előkelőén ... — Szervusz, anyus — mond­ta unottan Bauer és Kamilla elhatározta, hogy leszoktatja arról a pórias „anyusozásról”, mért egy finom úr szemében ez nyilván közönségesnek hat. — Nicsak, Ödön — örvende­zett Bauer, és öröme csak ak­kor teljesedett ki, amikor Csimpi felemelte a fejét Dönci öléből és egy boldog vakkan- tásisal a földre ugrott. Bauer nem sejthette, hogy az ugrás és a vakfkantás indító oka Dönci csípése. Csimpi azon­ban okos ösztöneivel, mintha megérezte volna feladatát: el­indult Bauer felé, hivatalosan megcsóválta a farkát. Igaz, hogy fele úton elcsúszott, de Bauer ezt az örömnek tudta be és boldogan kiáltott fel: — Csodát tettél, Ödön. En­gedd meg, hogy Döncimek szó­lítsalak! ölelés! Parola! Bokacsatto­gás: — Megtisztelsz, Elárulnád, hogyan szólítanak a barátaid? — Rezsónak... Mint gázre­zsó ... Szellemes, ugye? — vi­hogott Bauer és Kamilla me­gint szegy elite és közönséges­nek tartotta. De ezért ne tart­suk öt sznobnak. Kamilla ugyan is valóságos dzsentri- család leánya volt. Igaz, hogy szegények voltak, de a Tomka de gemere Tomchka név ötszáz — Csakhogy eljött, kedves Ödön — harsogta boldogan Rauemé, született Tomka Ka­milla. — Képzelje, szegény Csimpi búskomor. Egész nap fekszik és kábán bámul maga elé. Az állatorvos tanácstalan. Én érzem, hogy maga után bú­sul... Megvallom — pirult el szégyenlősen — én csőik röpke órácskát töltöttem magával, de azóta nekem is hiányzik, — Ugyan, nagyságosasszo­nyom, elhalmoz olyan dicsé­retekkel, melyekre érdemtelen vagyok — szerénykedett Dön­ci. — Inkább nézzük a mi kis betegünket... Csimpi bágyadtam feküdt egy mennyezetes kutyanyoszo- lyában. Szemét tüllfüggöny védte a túlzott fény ártalmai­tól. Amikor azonban meghal­lotta Dönci hangját, úgy ug­rott ki a baldahinos ágyból, hogy magával rántotta a tüll- függönyt. Egy ideig mint a csapdába esett nyúl vergődött a fátyol rabságában, de végül kiszabadította az első két lá­bát és a kétméteres uszályt magával húzva, szűkülve má­szott Dönci lábaihoz. Vison- gott, csóválta a farkát és egyre csak a száját nyalogatta. Dönci miagában ismét meg­állapította, hogy az alkohol veszélyes rabtartó és Bauemé fél életét odaadta volna egy korsó rumos sorért. — Csimpike... Kicsi kutyu- Ii... — nyújtotta a kezét Dönci és az állat boldogan nyalta a finom kezet, melyet nem tört meg a munka és amelyet belépése előtt tripli- secbe mártott gazdája. Csimpi az összes szeszek között a trip- lisecet szerette a legjobban, de mit is várjon az ember egy kutyától? — Csoda! Ezt a történetet megírom a kutyaújságnak — áradozott Bauemé. — A (kutyáknak is van lap­juk? — kioittyanitotta el magát Dönci, — Maga nem tudja? A Ku­tya című lap nagyobb példány- számban kel el, minit a Gyer­mekünk című újság — mondta Kamilla büszkén. — Hát bizony, manapság egy kutyához sokkal drágábban jut az ember, mint egy gye­rekhez, ami úgyszólván ingyen van, míg egy valamirevaló ku­tyáért egy ezirest is elkérnek... — Csimpikéért 1600 forintot fizettünk, de mondhatom: megérte. — Kettőt is! — szögezte le Dönci, majd az asszonyhoz fordult: Kamilla kedves, úgye szólíthatom így?... — Boldoggá tesz, Ödön. Iste­niem, milyen szép név: Ödön... Csupa dallam, csupa ö, csupa dé, csupa en, ahogy a költő Is írta. Ezzel szemben a Rezső ropog, recseg és abban az ő is hamis... — Na és a Kamilla, mint egy f üttyös madár trillája: Ka-mil-la, tirilalla... — trom­folt Ödön. — Maga egy költő... De mit is akart, kedves? — Oh, csak egy pohár vizet, hogy az izgalomtól kiszáradt ujjaimat megnedvesítsem... — Talán egy kis bort? Vagy bontsunk pezsgőt, az örömre... — Szó sem lehet... Nem élek vele, csak ritka alkalmak­kor ... — Majd teremtünk ilyen al­kalmat — kuncogott Kamilla és máris perdült a vízért. — Gyere, te részeges dög — morogta Ödön és a triplisec- kel töltött orvosságos üveget a kutya szájához tette. Ha idő­ben el nem rántja, Csimpi az üveget is lenyeli. Mire az asz- szony az ezüsttálcára helyezett krisitálypohárral visszatért, Csimpi békésen szunyókált Dönci ölében és álmában bol­Lázer-csoda az Operában Mesebeli színimpressziókat és a legkülönbözőbb mozgó fényalakzatokat lehet most elővarázsolni lézerfény segítsé­gével minden színpadon. A Nemet Szövetségi Köztársaságban kikísérletezett színpadi lázért első ízben a müncheni Natio- naltheaterben alkalmazták Mozart „Varázsfuvolájá”-ban. A háromdimenziós lázerképeket, melyek formáját, színkombi­nációját és mozgási folyamatát tetszés szerint pontosan meg lehet ismételni, rendkívül egyszerűen lehet előállítani, összc- font lézersugarakat strukturált felülete üvegből készült „szétszóró testre” bocsátanak, amit mechanikus úton ide-oda mozgatnak, miáltal az egyes sugarak többször Is megtörnek, irányuk megváltozik és a terem különböző sarkába vetődik. Fényforrásként olyan lázerek jönnek számításba, amelyek piros, zöld és kék lézersugarakat bocsátanak ki BŐVÜL AZ ÖVODA­Budapesten és vidékén az idén is jelentősen tovább bő­vül az óvoda- és az iskola- hálózat. Több óvoda, illetve általános iskola átadására ke­rül sor Pest megyében is. 2000 —2500 idén végzett pedagógus ........ —■———— év re vissza vezet,he tő és az ősök képei között egy valóságos püspök is szerepelt. E képek ma is ott díszelegtek a Bauer család szalonjában —, ahol e történelmi találkozás is lezaj­lott —, mivel negyvennégyben, amikor az öreg Tomika, rugal­masan elszakadt szülőhazájá­tól és egy német teherautóin külhoni gyepükre költözött, e képekre nem akadt vevő. Tomka úr tehát az ünes la­kásban hagyta őkeit, öreg ház­vezetőnőjével és az akkor húszesztendős Kamillával együtt. A .Tomka-nemzetség utolsó férfisarja ezt követően a távoli Brazíliába menekült, hogy ott ápolja tovább a nagy nemzeti gondolatot, valamint tevéikmy lépéseket tegyen a Tomka-nemzetség fenntartásá­ra. E kísérletek azonban csak félig maradtak eredményesek: egy spanyol donna négy utód­dal is megajándékozta, de egy sem volt gyerek, csak lány és mint ilyen, alkalmatlan a Tomka név továbbvitelére, ha­csak az nem fordul elő, hogy valamelyik Tomka-leány a há­zasság szentségének kihagyá­sával válik anyává, de erre még gondolni sem illő. Ha már belementünk Ka­milla életrajzába, nyilván so­kakban felmerült a kérdés, hogyan ment ez az ősmagyar úri lány, egy Bauerhez, akinek felmenői — mint említettük — ószeresek voltak. Ezt a házas­ságot az öreg házvezetőnő hoz­ta tető alá, aki volt gazdáinál kitanult minden úri furfangot. Halála előtt imigyen szólott Kamillához, öleit saját lánya­ként nevelt: — Csak akkor hűnyom le nyugodtan a szemem, ha j övö­det biztosítva látom. Neked az új uralkodó osztályba kell há­zasodnod. Ismerek is egy de­rék fiatalembert. Jeles béke­harcosként ismerik Klauzál tér szerte, ö a kerület fém­gyűjtő felelőse. Saját íróaszta­la van és feje felett nagyjaink képe mellett a lelkes jelszó vi­rít: Gyújtsd a vasat és a fé­met, ezzel is a békét véded. Nos ez a Bauer elvtárs nagyon agilis fiatalember, fényes jövő vár rá. Körösifalvi tanácsos úréktól például azzal vitte el az összes rézedényt, de még az önegúr vaslker észtjét is, hogy ÉS ISKOLAHÁLÓZAT munkába állásának eredmé­nyeként javul a szaktanár­ellátottság, s az új iskolák ré­vén tovább csökken majd a tanintézetekben a kettősváltás aránya. rájuk kérdezett: „Magúk tehát nem akarják a békét védeni?” Körösfalvi méltósága még a fürdőszobakályhát is rátuk­málta — valódi, békebeli vö- rösrézhengere volt — hogy bé- keszeretetét kifejezésre juttas­sa ... Szóval, lányom, ennek a fiatalembernek jövője van... Az esküvő napján meghalt, de jól is tette, mert az ifjú párnak kellett a lakás, mert Bauemaik jövője volt, de laká­sa nem. Az éveik múltán Kamilla be­látta, hogy a házvezetőnő nem hazudott Bauer volt MÉH osztályvezető, majd kulitúrház- igazgató, — egy anyagi termé­szetű botlása után —, később tsz-elnök — egy eszmei jellegű botlása után, és maszek vásá­rozó kisiparos — több elvi és anyagi természetű bottadozása utón. És mosit fényes villában la­kik, Mercedes autón száguld ja be az országot, hogy apró cik­kekkel elégítse ki dolgozó pa­rasztságunk egyre növekvő kulturális igényeit. Kamilla rangjának megfelelően élhet. Legfeljebb az fáj neki, hogy velük vége szakad a Bauer- nemzetségnek is, de ez Bauert egy cseppet sem izgatja. Egy eseüegies gyerekre tartalékolt minden gyengédségét ezért Csimpire pazarolja. És látha­tóan beletörődött abba, hogy nevének nem lehet folytatá­sa. ezért ez irányban évek óta már kísérletet sem tesz. Mert Bauer céltudatos férfi és hiá­ba semmire sem fecsérli drága idejét. Most újra helyreállt a csalá­di boldogság: Csimpi vidám, Csimpi csóválja a farkát és ha lehet még aranyosabb, mint annafoelőtte. Olyasmit például sohasem tett, hogy hanyatt fe­küdjön és boldog vakkantá- sokkal rúgdoljon a mennyezet felé. — Köszönöm neked, Dönci- kém, Döncilikém... Engedd meg, hogy megcsókoljalak — mondta Bauer úr, majd egy tartózkodó, férfiason szemér­mes homloíkcsólk után feleségé­re rivaMt: — Adjál egy puszit te is a mi jótevőnknek. Kamilla — engedelmes hit­ves lévén — nem várta meg, hogy kétszer szóljanak neki... (Folytatjuk) i k l

Next

/
Oldalképek
Tartalom