Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

1970. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP 3 ™&Ortap Szovjet automata gépek a Cordatic Gumigyárban Egy évtízed alatt az ipar megváltoztatta Pest megye ar­culatát. A hatvanas évek o lépésváltás időszakát jelentik annak a megyének a történel­mében, mely hosszú évtizede­ken át tapodtat sem mozdult előre, a fővárost övező terület­ként élő példa volt az egyen­lőtlen fejlődésre, az egészség­telen koncentráció hátrányai­ra. Tény: a megye még a fel- szabadulás után is hosszú éve­ken át az elmaradott területek közé tartozott, s helyzetét be­folyásolta, hogy ipara nem volt számottevő. Az ipar — ma már ez nem­zetközileg elfogadott — alap­vető tényezője a területfejlesz­tésnek, döntő hatással van az adott területén élő lakosság életkörülményeire, a települé­sek korszerűsítésére. Az ipar: varázsvessző. Kenyeret ad, jobb létfeltételeket teremt, gazdasági, politikai, kulturális hatásával a gazdagabb holnap serkentője. így volt ez, s igy van ma is az ország egészét nézve éppúgy, mint a megyé­ben, ahol 1950-ben az ötszázat sem érte el az iparban foglal­koztatottak tízezer lakosra ju­tó száma, 1960-ban kilencszáz fölött volt, a múlt esztendőben pedig elérte az 1150-et! Erik q gyümölcs A négy esztendeje, 1966 no­vemberében tartott megyei pártértekezleten a megyei pártbizottság beszámolója hangsúlyozta: az iparfejlesz­tésben elért eredmények gyü­mölcsei beérőben vannak, s a hatvanas évek végére a megye ipara az országos termelésen belül jelentős részt képvisel majd. A megállapítás helyes­nek bizonyult. Az elmúlt évek­ben a megye ipara az országos átlagnál gyorsabban növelte termelését, s részesedése több iparterületen az országos ösz- szesből ugrásszerűen emelke­dett. Míg országosan az előző évhez mérten 1968-ban a szo­cialista ipar öt, 1969-ben pe­dig három százalékkal növelte termelését, addig megyénkben a növekedés 9,2, illetve 5,8 szá­zalékot tett ki. Az iparfejlesztés irányának helyességét bizonyítja, hogy a megyében is azok az ágazatok fejlődnek a leggyorsabban, amelyek országos méretekben is az átlagot meghaladó mér­tékben bővítik termelésüket. így például a múlt esztendő­ben a megyében az villamos- energia-ipar s a vegyipar volt a listavezető 33,4, illetve 20 százalékos termelésnövekedés­sel, azok az ágazatok tehát, melyek népgazdaságilag is a kiemeltek közé tartoznak, amelyekben a dinamikus ter­melésbővítés össztársadalmi érdek. A két listavezető mel­lett felsorakozók is az Ipar fia­tal ágazatai, igy a villamos ipari gépek gyártása, a hír­adástechnikai ipar. Azok a nagy anyagi befek­tetéssel végrehajtott fejleszté­sek, melyek eredményeként új üzemek jöttek létre, illetve meglevők rekonstrukcióját va­lósították meg, nemcsak azt se­gítették elő, hogy az iparban foglalkoztatottak száma meg­közelítse Pest megyében a százezret, hanem azt is, hogy a települések előbbre léphesse­nek. Hiszen az ipar jelenléte és hatása nélkül aligha kapott volna városi rangot Gödöllő és Százhalombatta, aligha sike­rült volna kommunálisán is úgy fejleszteni a településeket, mint például történt az Buda­kalász, Tápiószele, Szigethalom esetében. A párt XX. kongresszusának határozatai alapján kidolgo­zott megyei gazdaságpolitikai célok, iparfejlesztési feladatok — a harmadik ötéves terv tel­jesítése, a gazdasági reform bevezetése és kibontakoztatása — egészükben és részleteik­ben is megvalósulnak. Többet és most A mérleg serpenyőjében, sajnos, ellensúlyokat is talál­ni. Hosszabb ideje nem sike­rül kellő haladást elérni az építőanyag-ipar termelésének növelésében — döntő részben ez a Cement- és Mészművek rovására írható —, a korábbi évekhez mérten számottevően lelassult a műszeripar árukibo­csátásának emelkedése, a tex­til- és textilruházati ipar pe­dig egyenesen mélypontra ju­tott, holott a megyében a tel­jes ipari termelésből való ré­szesedése tekintélyes arányú. Az építőanyag-ipart kivéve a többi iparterületen a gondok forrása elsősorban az, hogy a gyárak csak lassan és tétováz­va vállalták az újat, késve fe­dezték fel a piaci változásokat, már csak az értékesítés szem­betűnő csökkenésekor kezdtek erőteljes gyártmányfejlesztés­hez, hogy a korábbiaktól elté­rőt, mást, jobbat vagy tetszető­sebbet kínálhassanak. Ennek igazára különben az is figyel­meztet, hogy a megyei iparon belül mérséklődött a teljes ér­tékesítésből az export részará­nya, s bár ebben objektív okok is közrejátszottak — pl. nép- gazdasági érdekből való szál­lítási átcsoportosítások stb. —, nagy hiba lenne figyelmen kí­vül hagyni a kül- és belföldi piacokról egyaránt érkező jel­zéseket: a felhasználók, a fo­gyasztók korszerűbbet, célsze­rűbbet keresnek. Az ipar ereje kétségtelenül abban is lemérhető, hogy — akár egy üzem, akár egy ága­zat esetében — milyen gyor­san képes túljutni a válságos időszakokon, mennyiben ké­pes tartalékait — szellemi és anyagi tartalékait mozgósítani. A megye iparának teherbíró képessége az elmúlt években ilyen értelemben is vizsgázott, hiszen például a Csepel Autó­gyár, de az egész járműgyár­tás nehéz időszakon jutott túl, s úrrá lett a nehézségeken. Az ipar ereje tehát nem az állan­dóságban, hanem éppen a változásra való készségben rej- lik, s a megyében levő szá­mottevő gyárak, iparvállalatok nagy többsége bizonyította e készséget. Az Ipán Szerelvény és Gépgyárban például a ter­mékösszetétel nagyarányú kor­szerűsítése vert hidat a haté­konyabb gazdálkodáshoz, de így volt ez a Pest megyei Fa­ipari Vállalat, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat eseté­ben is. A ma nehéz helyzet­ben levő iparterületek és üze­mek tehát itt kell hogy keres­sék a jobb holnaphoz vezető erőt, További próbatétel A következő esztendők: a negyedik ötéves terv évei. 1971 —1975 között országosan 32— 34 százalékban jelölték meg a párt Központi Bizottsága által elfogadott irányelvek az ipar kívánatos termelésnövekedé­sét. A megye iparának reális lehetősége van arra, hogy to­vábbra is sikeresen állja a próbatételt, s az országos átla­got meghaladó mértékben bő­vítse termelését. Erejét azon­ban akkor lehet lemérni iga­zán, ha a mennyiségi növeke­déssel párhuzamosan, ponto­sabban azt meghaladó mér­tékben javítja hatékonyságát; értékesebb árukat termeléke­nyebben állít elő, hozzájárulva az országosan is első helyen le­vő feladat teljesítéséhez, az in­tenzív fejlődéshez, a társadal­mi munka termelékenységének növeléséhez. A hatvanas éveket s különö­sen az évtized második felét úgy könyvelhetjük el, mint a megye iparának felnőtté éré­sét, erejének kibontakozását. A hetvenes évek első fele arra ad majd választ, hogy ezt az erőt képesek-e mindenütt felnőtt­ként fölhasználni. Olyan kér­désekre kell feleletet adni, amelyet már ma ismerünk. Van tehát idő a felkészülésre. S kellő alapok is léteznek ah­hoz, hogy a válasz egyértelmű, az ipar erejét, áldásos hatását továbbgyarapító legyen! Mészáros Ottó Katona Vince 63 éves, nyug­díjas, 1954 óta Bag község párt­titkára. Katona Vince.., — Nagyon rendes ember. Szimpatikus. Dudás Vendelnek hívnak, ismerem őt gyerekko­ron^ óta, együtt nőttünk föl. Mindenben benne van. Nem pökhendi. Barátságos. Lehet vele szót érteni. Én is nyugdí­jas vagyok már, de a községi tanácsnál dolgozom, 500 forin­tot kapunk, karbantartás meg ilyesmi, parkosítás. Mindig di­cséri a munkát, látszik, örül annak, ha valami jól sikerül. Az utcán Az emberek a dolguk után sietnek, de a kérdésre, isme­rik-e Katona Vincét, készsége­sen megállnak. — Bélész Ferenc vagyok, nyugdíjas. Ügy húsz éve isme­rem, én is a vasútnál dolgoz­tam. Munkába menet, jövet beszélgettünk, mindenre tu­dott valamit mondani. Szereti a nép. Svehla Pál vagyok, már öreg ember, öregebb, mint ő. De én még rosszat nem hallottam ró­la. A bagiak mind ismerik, de még egy rigolyát se tudnak rá mondani. Azt tudom, hogy nagyon szereti a sportot. Strumperger József vagyok, itt lakom, de Túrán vagyok fodrász. Én 1936 óta ismerem a Vincét. Mindig mozgalmi em­ber volt, a vasútnál a legjobb munkás. De sokat dolgozott pénz nélkül! Az emberekért, én tudom. Például 45 után ki­járta, hogy a vasútállomáson csináljanak járdát, mert sok nép jár arra, a sárban, la­tyakban. Aztán a kultúrháznál is ő kardoskodott, hogy sza­vazzuk meg, mert azt mondta, ami itt fölépül, az a mienk, el nem vehetik. így hallgattunk rá, és milyen jó, hogy meg­van! Az orvosi rendelő előtt vizs­gálatra várakoznak. — Én 26 éves vagyok, és szokták mondani, hogy a fiata­lok nem jönnek ki az öregeb­bekkel. A Vince bácsi az más, mindent megtesz, amit kér tőle Thtounn Mumm Berlinbe utazik Thiounn Mumm, a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront képviselője, a kambodzsai királyi egységkormány gazda­sági és pénzügyminisztere mar gyarországi tartózkodása so­rán látogatást tett Timár Má­tyás miniszterelnök-helyet­tesnél és Púja Frigyesnél, a külügyminiszter első helyette­sénél. Találkozott a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, valamint a Magyar Szo­lidaritási Bizottság elnökségé­nek tagjaival. A miniszter vasárnap Budapestről Berlin­be utazik. Véget ért a málnaszezon, de a gondok, amelyek megoldásá­ra lapunk interjúsorozata ne­gyedik vasárnapja keresi már a választ, továbbra is foglal­koztatják a termelőket és a felvásárló, feldolgozó vállala­tok szakembereit is. Mint már többször megírtuk, hiába volt az idén viszonylag gazdagabb a termés a Börzsöny alján, Nagymaros meg Vác környé­kén, a szállítóeszközök, a hű­tött tárolók hiánya — főkép­pen pedig a rossz, elhanyagolt úthálózat érzékeny károkat okozott a kényes gyümölcsben. Szerkesztőségünk — kutat­ván a megoldás lehetőségeit — sorra felkereste az illetékese­ket, mondják el véleményüket, miként lehetne csökkenteni a milliókra rúgó bevételi ki­esést A közreadott nyilatkoza­az ember. Engem javasolt mint párttitkár Szegedre, a tanár­képzőbe. Lelkiismeretes, ha a szavát adja, állja is. Nemcsak nekem, Kékesi Jánosnak, ez a véleményem, hanem a töb­bieknek is. Fociztam itt, tu­dom, mi mindent tett. Kijárta a jobb anyagi lehetőségeket meg a szociális helyzet javítá­sát, fölépült az öltöző, a mos­dó... Papp Ferenc vagyok. — Társadalmi munkát szervezett a kultúrház építéséhez meg a járdaépítéshez. Őrá hallgatnak. Mert megmagyarázta, hogy ez mindenkinek érdeke, hogy ma­gunknak csináljuk. Gáspár Sándor a nevem. Én is beleszólok, mert el kell azt mondani, hegy a tanácshoz hiába jártunk, hogy legyen víz meg villany a cigánytelepen. Neki szóltunk, és ő annyira megértette, nem utasított el, hanem elintézte, már állnak a villanyoszlopok. Meg a nagy családosoknak is ő adatta a lakást, ami megüresedett. Skuczi Gyula vagyok, már a 74.-et taposom. Hogyne is­merném Katona Vincét. Moz­gékony ember, mindent intéz, ha kérdez valaki, mindenre vá­laszol, ha baj van, hozzá men­nek, mert biztos, hogy segít. Itt a Szent László utcában kér­ték, hogy csináljanak utat, mert bennragadunk a sárban, már van is pénz, hozzákezd­tek. Három gyereket is fölne­velt becsületesen még emellett. Jó ember ez, kérem, én ta­núsíthatom. Dolgos, szíves. Mindenkivel elbeszélget, ne­kem még nem volt bajom, de én is hozzá megyek, ha lesz. Kell az én nevem is? Paly a Mihályné. A koronatanú — A felesége vagyok én már negyven éve. Csak kérdezzen aa elvtársnő, mondok mindent. Amikor mi megismerkedtünk, az úgy volt, hogy ő mindig futballozott, a lányok, én is, kijártunk nézni. Már akkor sok baj volt vele, mert mindenbe beleszólt, a sportkörben veze­tő lett, nem volt otthon soha. Az Országos Gumiipari Vál­lalat Cordatic Gumigyárában a nemrég befejeződött re­konstrukció során négy szov­jet nyersgumikeveréket elő­állító gépet helyeztek üzembe. Az új automata gépek üzem­be helyezésével jelentősen megjavult az ott dolgozók munkakörülménye. A korsze­rű berendezések teljesen zárt rendszerben keverik és készí­tik el kaucsukból, koromból és más alapanyagokból a tokon kívül sokan személyesen is felkerestek bennünket, má­sok levélben juttatták el hoz­zánk javaslataikat. E tekintet­ben figyelemre méltó Csibra Józsefné kertészmérnök véle­ménye, aki mint a megyei ta­nács élelmezésügyi szakfel­ügyelője a következőket mon­dotta: — Szerintem, akárcsak az interjúsorozat eddigi legfőbb következtetése szerint, első és legégetőbb gond a rossz úthá­lózat. Az átmeneti tárolóhe­lyek, a hűtőlánc hiánya szin­tén orvoslásra vár csakúgy, mint a göngyölegek ügye. Je­lenleg már közel ezer holdra terjed a Dunakanyar málnaül­tetvénye. A legfrissebb össze­sítések szerint az idei termés, amely csak helyenként volt ki­emelkedő, körülbelül 140 va­hiába lestem. Az is baj volt, hogy nem tanulhatott, pedig első tanuló volt az iskolában, nagyon okos. Az én nagybá­tyám, a tanító, könyörgött, hogy adják felsőbb iskolára, de az apja azt mondta, az egyik vasutas, a másik se legyen úr. De a vasútnál meg munkanél­küliség volt, nem vehetett el a semmire, amikor kapott ál­lást, krampácsoló lett, úton volt mindig. — Én, kérem, negyven éve veszekszem vele, hogy ne menjen mindig a mások ügyi­be, örökké a gyűlések meg ide­gesség, fáradtság. Szidtam meg a gyerekek is, hogy minek ez, senki sem köszöni meg neked. De ő csak nem, nem, csinálja, amíg futja az erejiből. Hiába, ha ez van a véribe. Mindig azt mondja, neki menni kell, ne is avatkozzunk bele. Aztán meg a könyvek. Mit rontja a szemét velük, azt el se’ hiszi! Szóval, mérgelődök sokat. De azért azt mondom, sokat érne, ha minden ember ilyen volna, mint az enyém! Önmagáról — Nem tudok én nagyon mit mondani. Párttitkár va­gyok, de ha nem lennék, ak­kor is azt csinálnám, amit most. örülök, ha látom, hogy haladunk, vagy ha valakinek sikerül a dolga. Hát még ha abban az én munkám is ott van! Nem lehet erről beszélni. Talán nem is érthető... majd ki tetszik találni hozzá a töb­bit. Tóth Mihály, a községi ta­nács vb-titkára. — Nagyon is érthető. Van érzéke, szíve az emberekhez. Rátermettsége a vezetésre. Ezen múlik majdnem minden. Itt a községben nincs olyasmi, amiben ő ne segített volna. Az óvoda, iskola, a gázlerakat, társadalmimunka-szervezés, intézkedés, minden a faluért, a jobb ellátásért, a lakossá­gért. Hát persze hogy szeretik! Hát persze! Milyen egyszerű is ez. És milyen nagy dolog, mert ilyen egyszerű! Varga Vera nyersgumit. A kiváló minő­ségű nyersgumiból a gyár mind több és több gumiab­roncsot készít, hogy a megnö­vekedett járműpark igényeit kielégíthesse. A vulkanizáló üzemben a szovjet és NSZK-beli gépeken készülnek a világhírű Corda­tic gumiabroncsok. A nemré­gen üzembe helyezett gépeken 25 százalékkal több gumiab­roncs készül, mint azelőtt. gonra tehető. Külön témakörbe tartoznék, hogy ebből a meny - nyiségből az idén miért csak 20—30 vagon jutott a fogyasz­tóknak igen magas áron. Fél­reértés ne essék, nem az a baj, hogy a konzervgyárak, a hűtő­ipar vagy a Hungarofruct az áru zömét fölvásárolja, hiszen ehhez fontos népgazdasági ér­dekek fűződnek. Inkább az a körülmény nyugtalanító, hogy a lehetőségekhez képest még mindig túlságosan alacsonyak a terméshozamok. A területet növelni már a munkaerőhiány miatt sem lehet, de nem is ér­demes. Egyetlen mód kínálkoz­nék a terméseredmények ja­vításához. Nem tartom maga­mat hivatottnak, hogy szak­mai tanácsokat adjak, de a tartalékok igénybevételével még jelentékenyen növelhet­nék a gazdaságok a termés mennyiségét. Ismétlem: a leg­fontosabb feladat mégis a ké­nyes áru szállítását elősegítő jó úthálózat biztosítása. Minthogy legutóbb mi is ezr zel a megállapítással zártuk in­terjúnkat, felkerestük Hoó$ Lászlót, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának vezer tőjét, s megkértük, nyilatkozz zék. íme a válasz: — Ismerjük a volt szobi jár rás málnatermesztőinek pana­szát, tárgyaltunk már velük ebben az ügyben, s bejelenthe­tem: anyagi lehetőségeinkhez képest hamarosan intézkedni is fogúnk. Az út, amelyről már többször szó esett, elhanyagolt, rossz állapotban van. Nemcsak az a baja, hogy az elmúlt télen is felfagyott, gödrössé, hepe­hupássá vált, hanem a 38 kilo- méteres szakaszból tíz kilomé­ternyi csupán négy, a többi is csak öt méter széles. Kétirá­nyú forgalomra ma már nem is nagyon alkalmas. Szobtól Bernecebarátiig a teljes újjár építése 70 millió forintba ke­rülne. Erre azonban — meg kell mondanunk őszintén — még a negyedik ötéves tervben sem nyílik lehetőségünk. Vi­szont átmeneti megoldásként az egész útvonalat 1971 és 1973 között felújítjuk. E mun­kálatok során 6 méterre széle­sítjük, és aszfaltréteggel borít­juk be. A felújításhoz, a kapa­citástól függően, ha lehet, már ebben az évben hoz­záfogunk. Most már csak az a fontos, hogy a gaz­daságok minél előbb gondos­kodjanak a bekötő utaktól fel­vezető feljárók elkészítéséről. Valamennyi érintett termelő­szövetkezetet felhívtunk már kötelezettségére. Mi ugyanis hiába korszerűsítjük az utat, ha a sáros dűlőkről rátérő jár­művek tönkreteszik, s vészé-, lyeztetik rajta a közlekedést. A Börzsöny vidéki málnater- mesztők legnagyobb gondja az útfelújítással egyelőre tehát megoldódik. Két-három éven belül a málnaszállítmányokat sima, széles úton fuvarozhat­ják a gépkocsik rendeltetési helyükre. Legközelebb Pátkay András verőcei olvasónk kérésére a Göngyölegellátó Vállalat ille­tékeseitől kérdezzük meg, mit tudnak és mit szándékoznak tenni a korszerű göngyölegel­látás érdekében. Súlyán Pál Ön is nyerhet.ha LEHEL hűtőszekrény tulajdonosa, a HŰTŐGÉPGYÁR tffl érÚ* ___/f melyei az MI LLIOMODIK tIHEl hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. FIGYELJE HŰTŐSZEKRÉNYÉNEK GYÁRTÁSI SZÁMÁT! Az ipar ereje Vezetőségválasztás előtt Arckép — tn HOGYAN CSÖKKENTHETŐ A KÁR? Málnaszüret - gondokkal Nyilatkozik a szakfelügyelő és a KPM közúti igazgatóságának vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom