Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
4 ‘s'ZKirtap 1970. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP Séta egy egészségesen fejlődő községben Tipikus Pest közeli településnek vélnénk, hiszen határos a fővárossal, ipara is van már — a csapágygyár —, mezőgazdasága is — a szakszövetkezet —, régi falumagja is meg gyorsan növő új körzetei, tehát azt hinnénk, osztozik szomszédainak meg társainak, egy Érdnek, egy Budaörsnek, egy Gyálnak sereg gondjában, problémájában. Mégis hogyan növekedhetik, alakulhat szerkezetileg ilyen szerencsésen, küllemében ily kellemesen Diósd, miért, hogy a fejlődésben annyira elöl járnak, mint ahogyan sétánk szemlélteti ? De településfejlesztési csodaszert példája nem kínálhat. Orvosságra nincs szükségük, megelőzéssel éltek annak idején, tíz éve meg öt éve. „Egyszerűen nem engedtük, hogy lélekszámú, nagyobbra növekedjék, mint amennyit el tud viselni" — így Demény János tanácselnök-helyettes. 1950- ben nyolcszáz lakosa volt, 1960-ban ezerötszáz, most kétezer-négyszáz, tíz év múlva háromezer-ötszáz lesz. Vessük fel: vajon más fővárosközeli település nem alkalmazhatta volna ugyanezt a megelőzést, a betelepülések folyamatának lelassítását? Utólag nem volna túl sok értelme a kérdésnek, mert a múltat nem lehet helyesbíteni. A jövő pedig úgysem hoz akkora emberáradatot, mint amelyet a megye vagy e budai járás az elmúlt tizenöt évben fölvett. S amelynek tengerében Diósd — bár ha nem maradt száraz sziget, hiszen lakossága húsz év alatt megháromszorozódott — ahogy tehette, gátakkal védekezett. E megelőzés azonban önmagában korántsem magyarázza egészséges fejlődését. Több szimpatikus, már megvalósult vagy a még csak jelzett községfejlesztési elgondolás az, amiért érdemes végigsétálnunk utcáin, kérdezni, ismerkedni, választ kapni, meggyőződni — s ez elgondolásokat példának vagy csak figyelembe ajánlani. A község központja —mintha gyermekkorunkban járnánk. A tanácsháza vagy százéves, mellette szép, fehérre festett öreg templom, kikövezett árkok, lombos fák, meditáló kőszentek, csend, virágágyások. E falusi főteret nem túrták fel a korszerűsítés jegyében, a fákat nem vágták ki, nem kavarog por, füst, mert a fő forgalom elkerüli. A község új arcának rajzolói számoltak azzal, hogy egy település régi központjába nehezen lehet betelepíteni az újat De akkor hova? Az üzletek, középületek jó részét eddig a központ közelébe, mégis szétszórtan, lazán helyezték el. Az új központ pedig nem az OTP-házak mellé került. Mert négyszáz OTP-lakást „adnak át”, illetve adnak el az elkövetkező időkben, azaz években Diósdon, ebből kilencvenet még az idén. Nem tudjuk, melyik megfogalmazás s felfogás találóbb, ha még a helyi építkezések közé soroljuk az épülő magasházakat — vagy már a főváros zöldövezetbe kitolt részének tekintjük a majdani nagyvonalú lakókomplexumot? Mindenesetre szerencsésebbnek vélnénk minél több ilyen „kitolt” építkezést, „mini bolygóvárost” — mint a fővárosi zsúfoltság továbbnövelé- sét. Viszont: „a zöldövezeti közművesítés túl drága” — mond ellent az építészek, városrendezők egy része. De ne kezdjünk most vitázni velük, inkább örüljünk annak, hogy a Diósdon épülő OTP-magasházak az egész község közművesítésén lendítettek: a tanács több milliós hitelt vesz fel csatornázásra, amelyet a tervek szerint két év múlva befejeznek, a lakosság a maga hozzájárulását tíz év alatt fizeti vissza ... Persze az, hogy a teljes csatornázást napirendre tűzhették, annak is köszönhető, hogy nem szorítják őket elemi gondok, út, járda, iskola, rendes üzlethálózat hiánya. Mindenütt csín, rend, tisztaság. A titka: egy öttagú ku- bikosbrigád. Utat, járdát, árkokat építenek, fákat ültetnek, parkosítanak. Az idén egy háromholdas ifjúsági parkot is létesítettek. A másik tanácsi házi brigádot öreg mesteremberekből toborozták. Most éppen egy új kultúrcentrumot építenek, ahol többek között posta, ifjúsági helyiség, párthelyiség, könyvSzolgáltatás a lakosságnak részlegünkben: ALBERTIRSAN, CEGLÉDEN és TAPIÓSZELÉN készítünk, javítunk és átalakítunk hordókat, kádakat, bútorokat kárpitozott garnitúrákat Ágybetétek - Igény szerint — 1100 Ft-tól. A lakosság részére INGYENES ODA- ÉS VISSZASZÁLLÍTÁS STYLUS Faipari Ktsz Cegléd, Déli u. 59. Tel.: 231. tár, társadalmi ünnepségek rendezésére is alkalmas olvasóterem kap helyet. A leendő könyvtár berendezésére százharmincezer forintot kaptak a Művelődésügyi Minisztériumtól... (Kell is egy ilyen pe- zsegtető kultúrcentrum Diósd- ra — mivel a régi művelődési ház néhány jól működő szakkörét, zeneiskoláját „központosították": Budakeszihez kapcsolták. Budakeszihez — ahova Diósdról úgy járnak, hogy előbb Budapestre utaznak...) Diósdliget — a község legkülsőbb s leggyorsabban növő negyede, a víkendházak, nyaralók kerülete. Régebbről 200 hétvégi ház volt itt, tavaly 500, az idén 300 telket parcelláztak. Kerti növényzet, fák, házak gomba módra nőnek, az építkezés problémáin saját üdülőhelyi bizottságuk segít. A víkendházak negyedét átszelő főút szélén frissen hányt árok, csővezeték — már építik a vízhálózatot. Sétánkat Diósd legromanti- kusabb részében, a községbeli „Tabánban” fejezzük be. Hátukkal a hegyoldalnak támaszkodó vagy éppen hegybe vájt szép öreg házak — az ottani lakáskörülmények azonban ma már korszerűtlenek. Ez a terület szanálásra vár. De nem sajnáljuk a kedves negyedet, mert az épülő, fejlődő Diósdon az egészséges, a modem mellett a szép is megvalósult: az új Diósd bőségesen kárpótol. Padányi Anna A XIX. kerületi■ úttörők tábora árnyas fenyveserdő mélyén terült el Göd peremén. A sátortábornak több mint száz lakója volt. Nyolcvankilenc úttörő — fiúk és lányok —, valamint huszonöt kisdobos. Néhány tanár felügyelete mellett jól megérdemelt kétheti nyaralásra érkeztek. Programjukban szerepelt kirándulás a Dunakanyarba, járőrverseny és számháború. Senki nem sejtette: az ügyességet és erőt próbáratevő versenynek harci szellemére még szükségük lesz. Senki nem sejtette, hogy a tábort megtámadják. Rendzavarok a fenyvesben Az első jelek is inkább csak bosszantóak voltak. A tábor környékén megjelent néhány fiatal. Ebben nincs semmi különös: Göd új vendégeire érthetően kíváncsiak voltak a helybeliek. Az idegen fiúk később a tábor területére is bejöttek. A tanárok távozásra kérték őket, hogy ne zavarják a tábori rendet. „Belépni tilos!” szöveggel egy táblát is kitettek. A táblát légpuskával szétlőtték. Az idegenek nem távoztak. A tanárok a békés megoldás hívei voltak. Tárgyalásokba bocsátkoztak a gödi fiúkkal. Az apróbb bosszantások okára ekkor fény derült. A budapesti úttörők — e fiúk szóhasználatát idézve — hagyományos „kéglizőhelyüket” foglalták el, ahova „csajokkal” szoktak kijárni... A fenyveserdő törzsvendégei ezért nem vették jónéven a táborozok Cavalleria Rusticana Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni, a neves olasz operaszerző és karmester. Egyszerű szülőik gyermekeiként született 1863 decemberében, csak mecénás támogatásával folytathatja zenei tanulmányait a milánói konzervatóriumon. Az előírt tanéveket azonban nem járja végig, egy vándortársuiLathoz szegődik, s mint karmester, bebarangolja hazáját. Később Setrignolában telepedik le, ahol mint zomgo- ratanító és a városi zenekar dirigense tengeti életét. Itt írja meg a Cavalleria Rusticanát (Parasztbecsület), arnefly- lyel nemcsak a Sonzogno kiadóvállalat pályadíjáit nyeri el, hanem egy csapásra világhírnevet is szerez. Első előadása Rómában, 1890-ben van, de 1890 decemberében már Budapesten is bemutatják. A színpadi szicíliai paraszttragédiát a déli temperamentumból fakadó őszinte líra, friss népi inspirációtól duzzadó, behízelgően népszerű melódia, énaelmi itaontrasiztjaiban megkapó drámai muzsika emeli szárnyaira. Többi műve már megközelítőleg sem ilyen sikeres. jelenlétét. S a zavarkeltés folytatódott. A hívatlan látogatók ezzel egy időben megállapodásra igyekeztek jutni néhány táborlakóval. Eszerint a gödiek hoznak egy kis itókát, cserében pedig összeismerkednek a lányokkal. Minderről persze a tanárok mit sem tudtak. Egyik este létre is jött a találkozó, a váratlan táborellenőrzés azonban sürgős távozásra késztette a „vesztegetőket”. .. Ám, később az egyik szervező visszatért. Soós József volt az, a nevével még találkozunk. A 21 éves villanyszerelő — különben másodállásban mozigépész — a fenyvesben felejtette öngyújtóját. A zseblámpával kutató fiatalembert a tábori őrség elfogta, majd a tanárok hazakísérték és igazoltatták. Soós József sérelmesnek tartotta foglyulejtését. Ügy döntött: bosszút áll. Szervez az „alvezér" A megtorló akciók kiterve- lésében kitűnő partnerre akadt B. József személyében. Ez a 17 éves fiatalember nagy ambícióval látott a szervezéshez, minek következtében a „vezér” elfogását követő második napon már a tettek mezejére léphettek. Nemcsak ketten, még kilenc társukkal együtt. A táborhoz érve, lármázással kezdték az akciót. Aztán a sátrak közé röpült az első kő, amit száraz kenyérdarabok és konzerves dobozok követtek gyors egymásutánban. Csakhogy a táborlakók sem voltak restek a válaszadásban, Z olit, kis újdonsült barátomat, jobbra-bal- ra lökdösték az üzletben. Hiába, Zoli kicsire nőtt, s ki gondolná, hogy ő is épp olyan vásárló, mint a polcok mellett válogató felnőttek. Talán egy órája már, hogy figyelem, mennyire átadja magát mindenki a vásárlás örömének, hiszen vásárolni, ismeretlen áruk tömkelegében turkálni nagyon jó. Hát még külföldön! Külön izgalom, vajon megérti-e a kiszogláló, amit szeretnénk kiválasztani. Az otthon felírt listából, mit sikerül megtalálni? Az üzletben rengeteg a külföldi. Messziről rájuk ismerni. Akik csoportban érkeznek, — egyformát vásárolnak. Valaki ajánlhatta, — amott öten is az úti frigiderek között válogatnak. Végül valamennyien egyforma pirossal indulnak a pénztárhoz. Egy másik társaság a háztartási robotgépet mustrálhatja. Az egyik asszonyt férje mindenáron odébbvinné, de az megmakacsolja magát. Talán ötödször emeli fel a kívánatos masinát, próbálgatja a hozzáillő alkatrészeket, megkeresi az árucédulát, azután többször egymás után megnézi, mintha a hosszú szemlélődés alatt változhatna az ára... Kíváncsian várom, ki győz: a férj vagy a feleség? Soha nem tudom meg, mert Zoli magával vonszol. Életében először utazott külföldre S méghogy utazott! — de először van zsebében olyan pénz, amit önállóan vásárolhat el. Rettenetes izgatottan vezet célja felé. A negyedik polccsoport kikerülése után megállít. — Tessék nézni! — mutat valamire. Nézem, de világért sem ismerem fel, amit látok. Nem akarom megbántani a gyereket, először nem kérdezem, mi ez, hátha magam is megoldom a rejtélyt. Talán majd súg valaki. Sehonnan nem érkezik segítség. Zoli az árat méregeti: 82 márka. Hangosan számol: 328 forint. — Megéri? — kérdezi. — Mi ez? — árulom el kérdésemmel tudatlanságom. — Melegítő papucs. — ??? Kézbe veszem. Szerintem a papucs két daVásárlás rabból kellene, hogy álljon, mert az embernek két lába van. Ez pedig egy, illetve kettő, de összenőtt. Plusz villanyzsinór lóg a sarkából. — Mit kell ezzel csinálni? S a gyerek oktat, úgy látszik, a mai fiataloknak nem okoz gondot a technika. — Anyu mindig panaszkodik, hogy fázik a lába. Télen majd’ megfagy. Ezt a papucsot csak be kell kapcsolni a villanyba és felmelegíti. Megveszem neki! Már-már szóra nyitom a szám: — 82 márkáért?! Azután elharapom a szót, szerencsére. Zoli átszellemült arcocskáját lesem, aki gondolatban már átadta az ajándékot, élvezi édesanyja örömét, kis lelke boldog, mert látja, milyen boldogságot szerzett. Hirtelen rájövök, hogy ez az alaktalan alkotmány megéri az árát. Akár a dupláját is. Igaz, hogy csak ülve használhatja a tulajdonos, közel a konnektorhoz, s csupán nagy ritkán, mert melyik dolgozó nő ér rá mele- gítgetni a lábát, pihenni az összenőtt papucsban. Mire becsomagolták a drága ajándékot, Zolival izgultam: mit szól majd édesanyja könnyelmű fiacskájához, szidja-e vagy majd engem okol, amiért egy józan felnőtt nem beszélte le gyermekét ekkora butaságról. Mi mi \dent lehetett volna venni 82 márkáért! Hasznos, kívánatos, olcsó holmit, amikről a szomszédok annyit beszéltek.., fisak hát ezek a szomszédok kiokosodott L felnőttek, Zoli pedig gyerek, aki latolgatás helyett édesanyja fagyoskodására gondol, aki minden télen fázik, s ezentúl már nem kell fagyoskodnia. Sági Ágnes így a társaság okosabbnak vélte, ha a támadás időpontját elhalasztja. Kevesen vagyunk — állapította meg Soós József a dicstelen visszavonulás után. S „alvezére” értett a szóból... Két nap telt el. A gödi moziban este véget ért az előadás, a teremből kiözönlött a közönség, főleg fiatalok. Soós és B. József már toborzott. Körbejárt a jelszó: „Bosszút kell állni a táboron!” És harminc fiúból összeállt a sereg. Irányítóik a többségnek nevét sem tudták, a többségnek meg viszont arról nem volt fogalma: kin és miért is kell bosz- szút állni? Amikor nagyjából tisztázódott a feladat, öten el is inailtak a csoportból. De még így is maradtak huszonötén, akik valamiféle jó „murit” sejtettek az akcióban, s elindultak a fenyveserdő felé... Fegyverbe! — ez volt a következő jelszó, s a kezek hamarosan már karókat, dróthuzalokat, vascsöveket markoltak ... Erdei háború ■■ karókkal Az úttörőtábor elcsendesedett. Takarodó után pihenésre készültek diákok és tanárok. Másnap reggelre kirándulást terveztek. A konyha felől ekkor csörömpölés hallatszott... A tábort három hullámban érte a támadás. Csatárláncban, ütőszerszámokat forgatva lendült a sátrak felé az első sor. Csatakiáltások, riadót harsogó hangok vertéli fel az erdő csendjét. Most már a táborlakók sem a meggyőző szó, hanem csak karjuk erejében bízhattak, összecsaptak a fadorongok, csattantak a pofonok, s az ellen első hadsora megfutamodott. Ennek fele se tréfa — látták a tanárok, mégis úgy igyekeztek védekezni diákjaikkal, hogy komolyabb sérülést senkinek se okozzanak. A meg-megújuló rohamok ellen viszont keményen kellett állni a sarat, mert a támadók nemigen törődtek ellenfeleik testi épségével. A felbolydult erdőben teljes lett a zűrzavar, a lassan szétoszlatott, menekülésre kényszeri- tett támadók tévedésből már egymást is ütlegelték... A bátor úttörők — akik maguk is karókkal, sátorrudakkal fegyverkeztek fel — végül is megfutamították a gödiek vad csapatát. Ketten közülük a tábor foglyai lettek. A védők közül több diák, tanár s egy — éppen látogatóba érkező, s a csatában is résztvevő — büntetőbíró sérült meg. Szerencsére, mindenki csak könrfyebben. S hol volt időközben a két fővezér, Soós és B. József? Mindvégig az utolsó sorban. Ök csupán buzdítottak a verekedésre. A többieknél eszesebb Soós még saját fegyverét is más kezébe nyomta.,; Letartóztatásban a főbűnösök Ha az óvatos Soós József a csatában az utolsó sorban is állt, a váci rendőrkapitányság udvarán — ahol 30 fiú közül válogatták ki a nyomozók a főbűnösöket — az első helyre került. Mellé pedig B. József állt. Garázdaság vádjával, a rendőrség mindkettőjüket előzetes letartóztatásba helyezte, További hat — a verekedésben bizonyíthatóan részt vett — fiatal, így a 19 éves Árvái András, a 22 éves Kopa Jő zsef, a 17 éves G. Pál, a 16 éves Sz. Károly, a 17 éves P. László és a 16 éves K. József ellen szintén bűnvádi eljárást indítottak. Mert a békés diákok elleni támadás nem „muri” volt, hanem bűntett — amiért felelniük kell. Szitnyai Jenő 4
