Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

1970. AUGUSZTUS 12.. SZERDA «•tar MEG) kMíHop 3 Tegnap és holnap Szabályozott IN agymaros Zsámbéki királyok gyesipari Ktsz-ben *> évente közel egy­millió sakkfigurát gyártanak. A hazai igények kielégítése mellett jut bőven a sakk-készletekből külföldre is. Foto: Urbán A templomot magyarok épí­tették, aztán elpusztultak a tö­rök alatt, és a helyükbe tele­pültek már németül imádkoz­tak benne. A nagymarosi föld sok munkát kívánt, de meg is hálálta. Félholdas, egyholdas, többholdas gazdák termesztet­ték a gyümölcsöt, szőlőt, köz­ségbeli kiskereskedők hajón szállították a pesti, bécsi, prá­gai piacra. A falu masszív, tá­gas, szecessziós iskolája jó­módról árulkodik, vagy a kul­tuszminisztérium volt valami­kor gáláns. A szegényebbek kőművesnek, vagy a vasút­hoz álltak. A két háború kö­zött a legtöbb család pesti nyaralókat fogadott — a há­ziak a szezonban kiköltöztek a nyárikonyhába vagy fel a padlásra. Nagymaros szolid polgári nyaralóhelynek szá­mított. A felszabadulás után a la­kosság tíz—tizenöt százalékát kitelepítették. Helyükbe a fel­vidékről érkeztek magyarok. Rendesen művelték a juttatott földet, mert hegyekből, dom­bokról érkeztek, értettek a málnához, ribizkéhez, szőlő­höz. Néhányan összeálltak, negy­venholdas téeszcsét alapítot­tak, nem ment. ötvennyolcban szövetkezet alakult. Ez sem járt sok sikerrel. így lettek előbb szakszövetkezet, majd utóbb a Szobi ÁFÉSZ-hez tar­tozó Dunakanyar Mezőgazda- sági Társulás. Az elmúlt hat évben a községi tanács vízmüvet, több mint kilencezer folyómé­ter járdát, több mint három­ezer folyóméter utat épített. A KONGRESSZUSI VERSENYBEN a megyei villanyszerelő vállalat ' most ötezer lakosú Nagymaros J népessége mégis csökkent. Csak a földhöz való viszony j változásában kell keresnünk az okát? A korszellem szirén­hangjában, mely a fiatalabba­kat váci vagy fővárosi bérhá- [ zakba kívánkoztatja. hogy egy I generációval később telket ! akarjanak venni Nagymaro- j son, vagy máshol? Nem egé- ! szén ... Á köziségrendezési terv — ne terüljön szét a falu, mert így a közművesítés drá­ga! — csupán a Martinovics- hegyet jelölte meg építkezési területként. Az építkezés és közművesítés a valóságban itt a legköltségesebb. Csak a szennyvízelvezetésre ötvenmil­lió forint kellene... A népes­ségcsökkenés másik oka a he­lyi, vagy csak közeli munka- alkalom hiánya. Ipartelepítés­re nem kapnak engedélyt: üdülőterület. A lakosság jó ré­sze, beleértve a nőket, nem is Vácott, hanem Pesten dol­gozik. A mezőgazdasági társulás irodájában nyugdíjas, félállás­ban alkalmazott könyvelő s adminisztrátor fogadnak hét­főn, szerdán, pénteken. Elnö­kük — napközben a földjén —, pár száz forintos tisztelet­díjjal dotálva, társadalmi munkában látja el feladatát. Közös művelésben csak a négyszáz holdon, de szétszór­tan telepített erdeik állnak: magánkezelésben nem állhat­nak. Erdészt alkalmaztak, szomszéd községbeliekkel mű- veltetik, vágatják az erdőt. Hasznából utat építenek, ku­takat furatnak. Négy éve tíz holdon telepített málnásukat ugyancsak az egyik szomszéd község szakszövetkezete mű- veli-hanyagolja. Az ezerhá­romszáz holdas társulás négy- száznegyven tagjából csupán tíznek a családja él a földből. Bejáró életmód, elöregedés: sok a parlag. Közrejátszik ebben a keres­kedelmi nált. Mégis, parkosítására két­milliót költöttek, a -hétvégi há­zak gombamód szaporodnak — a település arca valóban mindinkább üdülőjelleget ölt. Az üdülőövezet azonban nem I indokolhatja, hogy helybeli ■ asszonyok Vácra, Pestre jár- I janak dolgozni. Azt sem, hogy az itt élő családok a legdrá­gább helyen, hegytetőn legye­nek kénytelenek építkezni. Mire volna szükség elsősor­ban? Néhány kisüzem, köny- nyű ipari telephely létesítésé­re. Egy jó községrendezési tervre, mely inkább figyelem­be veszi a lakosság érdekeit, perspektívát nyújt. Pezsgőbb felvásárlótevékenységre, ami jövedelemkiegészítő kertész­kedésre teremt kedvet a fia­talabbaknál is. Tanácsadásra, mit termeljenek? Néhány jó kezdeményezésre magától a helyi társulástól: piaci el- árusítás, léüzem stb. S egy kis állami támogatásra. P. A. Emlékülés A magyar katolikus papi békemozgalom megalakulásá­nak 20. évfordulója alkalmá­ból, ma az Újvárosháza dísz­termében emlékülést tartot­tak. Dr. Ijjas József kalo­csai érsek, a püspöki kar elnökének, a katolikus béke­mozgalom elnökének megnyi­tó szavai után dr. Beresz- tóczy Miklós, az Országos Bé­ketanács katolikus bizottságá­nak főtitkára összegezte a két évtized tevékenységét a béke szolgálatában. ÁTADTÁK AZ ÚJ FELÜLJÁRÓT Mától a külső Soroksári úton jelentősen megjavult, s biztonságosabbá vált a közle­kedés. Tegnap átadták a Dó­zsa György út és Nagy Sán­dor utcánál, a HÉV-vágányok fölött épített közúti fölül- jaró hidat. Bartos István, a Fővárosi Tanács vb-elnökhe- lyettese vágta el az útelzáró szalagot. Olasz export—import a szocialista országokba Az Olasz Statisztikai Intézet jelentése Szerint az Olaszor­szág és a Szovjetunió, vala­mint az európai szocialista | országok közötti kereskedelem 1970 első három hónapjában az elmúlt év hasonló idősza­kához képest 17 százalékkal növekedett és értéke 226,8 mil­liárd líra volt. Ennek keretében Olaszor­szág a szocialista államokból 122,3 milliárd líra értékű árut importált. Ez az elmúlt év ha­sonló időszakához képest 24 milliárd lírás növekedést je­lent. Az Olaszországból a szocia­lista országokba irányuló ex­port volumene 104,5 milliárd líra volt, ami 1969 hasonló időszakához képest 14 milliárd lírás növekedést képvisel. Partfalat építenek a Velencei-tónál A nyári időszakban sem szünetei a kotrási, partfalépí­tési munka a , Velencei-tónál. A tervek szerint az agárdi madárvártától, a pákozdi szú­nyog-szigetig, 13 kilométer hosszan összefüggő rendezett partszakaszt alakítanak ki. Je­lenleg az agárdi szakaszon dolgoznak az építők. Itt eddig 4800 méter hosszan készült el a partot a hullámzástól védő betonszegély. Ezt követően a velencei kanyarba települnek át a betonozok, ahol az autós­strand partszakaszát építik ki. Utazik a tömeg 1968-ban száztizenkét dolgo­zójuk volt, az idén már két­száznegyven: a növekvő me­gyei beruházások, az igények, a megrendelések az utóbbi időben általában megkétsze­rezték, megháromszorozták a tanácsi építő- és szerelőipari vállalatok kapacitását. Az övék, 1968-hoz viszonyítva, az idei esztendő végére három­szorosára növekszik. Tervük ez évre harminckilencmillió forint termelési érték — ebből már teljesítettek huszonkét- milliót. A megyei tanács villamosí­tási beruházásainak szinte kizárólagos kivitelezői, — évi kapacitásuk mintegy hetven százalékát leköti Pest megye. Régebben a termelő- szövetkezetek elektrifikálása volt a legfőbb, kiemelt felada­tuk. Később a Dunakanyar villamosítása: például a Visegrád felé vezető főközle­kedési úté, vagy a Visegrádi vár díszkivilágítása ... Azóta tevékenységük súlypontja át­tevődött a községi villanyhá­lózatok, szaknyelvük szerint „légvezetékek” további ki­építésére. Jelenleg például Érden ötmillió forint értékben bővítenék hálózatot, Pilisszent- kereszten kétmilliós megren­delésre higanygőzvilágítást szerelnek, Dunakeszin fel­újítják a hálózatot, azaz a régi faoszlopokat betonoszlo­pokra cserélik. Emellett ti- zenkétmilliós értékben elvég­zik az őszi vásár MÉM-pavi- lonjainak összes villanyszere­lését. Egy másik munkájuk, az ajkai alumíniumkohó kábelei­nek szerelése, tízmillió forintos megrendelés teljesítése. Télen, amikor megfogyatkoznak a szabadban végezhető munkák, budapesti lakóházak belső villanyszerelési rekonstruk­cióival foglalkoznak — ez épí­tőipari szolgáltatás, amelyet az állam anyagi ösztönzőkkel támogat. Mindebből is lemérhető a nyilvánvaló fejlődés: nagy utat jártak be, emelkedő ívet tettek meg az elmúlt időben. Miközben az építőiparban ál­talánosan nyomaszt az anyag- ellátás gondja, a munkaerő- hiány, a szervezési nehézsé­gek .., Mi mindennek köszönhető akkor e vállalat gyors növe­kedése? Érzékeltetőül, hogyan ra­gadta meg a vezetés a gazdasá­gi reform adta lehetőségeket, néhány példa. Létrehoztak egy műszaki tervezőrészleget — nagy előny, hogy saját el­járásaikra tervez. Életre hív­tak egy biztonságtechnikai csoportot. A különben köte­lező és drága érintésvédelmi, elektromos tűzrendészeti mé­réseket saját vevőkörüknek kedvezményes áron végzik: „üzletpolitika”. Megalakítot­tak egy előszerelő üzemet, előnye a laikusnak is nyil­vánvaló — de a részleg ide­gen cégeknek is dolgozik, ami szintén nyereségnövelő. Azután, míg máshol mun­kaerőhiánnyal küzdenek, az ő dolgozók száma rövid idő alatt kétszeresére növekedett. Persze, nemcsak a létszám puszta feltöltése volt a cél, hanem az új emberek jó be­illeszkedése, a dinamikus, minőségi munka elérése. (A magas kvalifikáltság a hazai villanyszerelőiparban adott.) A vállalat vezetői, így pél­dául Szentirmai József párt­titkár, munkaügyi vezető, Nagy Ferenc főkönyvelő, nem titkolják, véleményük szerint az építő-szolgáltató-szerelő- ipari munkaetikán éppen a reklamálók, maga a lakosság, a közönség, a megrendelők rontottak legtöbbet — a bor­ravalórendszerrel. Amely el­len elég jó ellenszer — a meg­felelő bérezés! Nos, nálunk az 1967. évi átlagbér — 26 360 fo­rint: magasabb, mint az álla­mi vállalatoknál — az eltelt idő alatt tíz százalékkal növe­kedett. Tavaly az egy sze­mélyre jutó átlagos nyereség- részesedés négyezer forint fö­lött volt... Munkásfelvétel­kor nem is egy-egy főt, ha­nem brigádokat vesznek fel. Nem munkaerőcsábítás — a vállalat híre csábít. Idei tervük harminckilencmillió forint termelési érték, — negyven- öt-ötven milliót vállaltak. Ter­melékenységük a tavalyi esz­tendőhöz képest harminchét százalékkal növekedett. Csak jó bérezéssel ezt nem tudták volna elérni, sokat segít a brigádok támogatása, fegyel­me, egysége, kedve, bizalma. De az is igaz, a versenymoz­galmat — versenyvállalás: az évi terv tízszázalékos túl­teljesítése — a vezetés sem hagyja ösztönzés nélkül. El­vük: ha verseny, egyenlő fel­tételek mellett bonyolódjon le, s a díj se maradjon el. Mivel a teljesítménybérezés­ben nincs bérmegkötés, es hát az egyik munka olyan, hogy rá lehet hajtani, míg a másik nem tűri a nagy len­dületet, ahelyett precizitást kíván — az egyik típusú mun­káról pár hónap után áthe­lyezik a brigádokat a másik fajta tevékenységre. A díja­zásban aztán nincs egyenlős- di: a kollektív szerződés ki­egészítésében lerögzítették, hogy a versenyben az első há­rom helyezést elért brigádok tagjai a máshol általában csak vezetőknek juttatott nyere­ségprémiumban részesülnek. Kívánságuk pedig csak annyi, — magával a vállalat­tal is hasonlóképpen bánjanak felettes szervei, őket se bírál­ják kizárólagosan a „gyengét segítsük, az erős úgyis megáll a maga lábán” különbsége- ket-korrigáló elvével. Gyor­san felfejlődtek — érthető, hogy a fejlődést nem tudták megfelelően követni forgó­alappal, eszközökkel. Ügy ér­zik, megérdemelnék a kiemel­tebb támogatást — amelyet eddig nélkülöztek. Padányl Anna kiszolgáltatottság. Az egyedül felvásárló itt a MÉK: diktálja az árakat. Nyolc éve harminc vagon mál­nát adott el a község, de vol­tak esztendők, amikor hét forint körül vették kilóját: ez évre az értékesítés lecsökkent tizenkét vagonra. — Tavaly negyven fillérért, forintért is adtak el jó minőségű ősziba­rackot. A legnagyobb sárgaba­rack az idén három forint het­venért kelt el, aztán esett az ára. Ennél kedvezőbb jel, hogy az ÁFÉSZ az idén fel­árat fizetett a társulás tagjai­nak a málnáért. Nagymaroson 1961-től 1968- ig földrendezést hajtottak vég­re — ez volt a hatodik telek- könyvezés az elmúlt huszon­öt évben. Bár semmilyen kö­zös művelés nem folyt, táb- lásították az akkor még ter­melőszövetkezeti tagok föld­jét — a kívülállók pedig cse­reingatlant kaptak, miközben a táblában fekvő szőlőt, gyü­mölcsöst „helyén maradó” magántulajdonnak könyvel­ték. Igaz, azok, akiknek a ren­dezés más területen jelölte ki a földjét, nem vették birtok­ba: mindenki a régit művelte tovább — de csak évről évre, tervek, jövőre gondolás nél­kül. A járás, a megye több vizs­gálatot lefolytatott — a cse­lekvés egyre késett. De épp aznap, amikor Nagymaroson jártam, szállásolták be magu­kat a faluba a váci járási földhivatal tisztviselői. A tár­sulás ezerháromszáz holdjából most nyolc—kilencszázat zárt­kertté nyilvánítanak. A tu­lajdonjog végre rendeződik, mindenki eldöntheti, művelje vagy eladja végérvényesen ki­jelölt földjét. Előreláthatóan sok telket fognak eladni ezután víkend- házépítőknek, hiszen Nagy­maros fejlődő üdülőtelep. Bár strandja elhanyagolt, üdü­lője, szálláshelye kevés, a kemping sem teljesen kihasz­Nincs hely a vonaton, az autóbuszon, az országúton. Ta­lán még a levegőben sincs, legalábbis a repülőn. Elfoglal­tuk. Nem régi szó ez, hogy tö­megközlekedési eszköz, de ki­fejező. Régen nem nevezhették így még a vonatot és az or­szágutat sem. mert akkor csak tömegesen álmodtak az uta­zásról. Ma tömegesen álmod­nak és tömegesen utaznak. A tömegközlekedési eszkö­zök demokratikus intézmé­nyek. Mindenkit elvisznek, akinek jut hely. Mostanában azonban mindez nem ilyen egyszerű. A vonaton például így augusztusban csak akkor lesz ülőhely, ha a vonat indulása előtt legalább egy órával ki­megyünk a pályaudvarra és beülünk. A „későnjövők” áll­nak. S annyi jegyet adnak egy-egy szerelvényre, ahányan kérnek rá. Tehát biztosan sen­ki sem tudja, hogy mennyien is utaznak egy-egy vonaton. Számozott állóhely nincs. Min­denesetre néha annyian ka­paszkodnak egy-egy szerel­vényre, hogy nekik már álló­hely sem jut. A vonat azért elviszi őket, ez a vonat törvé­nye. Mostanában ez megszű­nőben van. Egyes vonalakon csak annyi jegyet adnak ki — elméletben —, amennyi az ülőhelyek száma, most néha egy helyre két jegyet is ad­nak. Ez a helyjegy. Helyjegy nincs, ez az egyik tulajdonsá­ga az ilyenfajta jegynek. A másik tulajdonsága, hogy min­dig csak nekem nincs helyem, vagy jegyem, a többieknek van. Tehát a helyjegyet meg kell szerezni, jó előre gondol­ni kell rá, következésképpen az utazás bonyolódik. Az utazás bonyolódik, mert utazik a tömeg. Nem az egyes ember, hanem a tömeg. Ma ez az utazás törvénye. Ez az uta­zási törvény szinte szemünk előtt semmisíti meg a jó öreg vonattörvényt — vagyis, hogy a vonat mindenkit elvisz; er­re már nem képes többé. Megváltozott volna a vona­tok tulajdonsága? Nem, Csak a kevés vonat tulajdonsága változott meg. Az utazótömeg- hez viszonyítva kevesebb a vonat — az autőusz, a repülő, szűk az országút — ezért aztán az exkluzív vonalakon még keveseb utast szállít, megszű­ri a tömeget a helyjeggyel — az autóbusz és a repülő kezdet­től fogva exkluzív — ezzel szemben kényelmet és kelle­mes környezetet biztosit. Tehát utazik a tömeg, de nem mindenki kellemesen és kényelmesen. A zsúfoltság ide­gesítő. A Balaton felé igyekvő autósok általában idegesek. Ezen az sem segít, hogy az autó — és főleg annak tudata — önmagában is kellemes és kényelmes. A tömegközlekedési eszkö­zök tehát nem igazán demok­ratikusak. Csak lehetőségeik­ben. S ezért egyre nehezebb és bonyolultabb az utazás. Egyre inkább „szervezés kérdése” lesz az egész. S a „szervezés kérdése” talán a legnehezebb dolog a világon. De ne felejtsük el: ma még egy holdutazást zökkenőmen­tesen lehet megszervezni. De 100 év múlva? Mikor tömegek szeretnének a holdra utazni... •' Berkovits György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom