Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

I«ESI MEGYEI 1970. AUGUSZTUS 11., KEDD Osztrák látogatók Vas megyében Az Osztrák—Magyar Baráti Társaság hetven tagú küldött­sége érkezett szombaton két­napos látogatásra Szombat­helyre. A csoport tagjai meg­ismerkedtek Szombathely és Kőszeg nevezetességeivel, el­látogattak Jákra, ahol a leg­régibb magyarországi román műemlék templomot tekintet­ték meg. Kajszi után paradicsom Málna Dunakesziről — Hollandiába (Tudósítónktól.) A Dunakeszi Konzervgyár­ban javában tart még a fő­szezon. Augusztus. 5-én teljesítették a kajszibefőtt tervüket: 100 vagonnyit konzerváltak. Ha­todikén a paradicsom került a szalagokra, s ebből a terv: 800 vagon. A paradicsomot a konzervgyárral szerződő felek szállítják. A legtöbbet az Egyesült Dunamenti Tsz te­herautói hoznak Dunakeszire — 100 vagonnyi mennyiséget, utána következik a mogyoró­di tsz 80 vagonnal, s a sződi tsz 60 vagonnal. Sajnos, a jú­liusi jég Csornád és Veres­egyház termését elverte. Mál­nából 50 vagon árut készítet­tek. Hollandia részére. Az uborkát 3 községből kap­ják: Veresegyházról, Szódról és Püspökhatvanból. Szeret­nék az eredeti tervet (88 va­gon) túlteljesíteni. Az őszi­barackot a jövő héten kezdik el üvegekbe rakni. A gyárban munkaerőhiány van. A nyári szezonban ugyan­is kevesebb diák jött dolgozni, mint tavaly. Tehát, aki mun­kát vállalna még a szünidő hátralevő részében is, azt szí­vesen látják... Solymosi László V ezetőségvá/asz fások Több női vezetőt szeretnénk...” 99 i— Nők és fiatalok. A köz­lekedésben és a szállításban 130 ezren dolgoznak, az össz- dolgozók húsz százaléka nő, és 36 százaléka fiatal. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségi ülésén állást foglalt a nők helyzeté­nek javítása és a nehéz mun­kák gépesítése mellett. — Előnyben a törzsgárda. Az Egyesült Izzó váci gyárá­ban a képcsőgyártó részleg­ben bejelentették: a bérfej­lesztésre szánt összeg három­negyed részét idén a törzs- gárdatagok fizetésének eme­lésére fordítják. A megkezdett mondatot így fejezi be a Május 1. Ru­hagyár ceglédi telepének csúcstitkára, Mészáros Gyulá- né: — De nem szívesen vállal­ják. Pedig minket nemcsak a kormányhatározat serkent. Itt igazán érthető igyekezet ez, hiszen 884 főnyi összlétszá­múnkból csupán 166 a férfi, — s dolgozóink több mint négyötöde nő. Ez a „nőura­lom” azonban megfordítva tükröződik a vezetésben. Húsz művezetőből mindössze öt a nő, — egynegyedrészük. Na­gyon kevés! — Ambícióhiány? Nem sze­retnek tanulni? — Egyik sem. Nem ilyen egyszerű probléma ez. Jól dol­goznak a lányaink, asszo­nyaink, szívósak, munka­bírók, sokukat nemcsak a maga szűk részfeladata ér­dekli, társadalmi tisztséget is szívesen vállalnak. Szíveseb­ben vesznek részt viszont a pár.tvezetőségi, szakszerveze­ti vezetőségi munkában, azaz a társadalmi, nemfizetett munkában, — mint hogy veze­tő beosztást vállaljanak. Fél­nek a nagyobb felelősségtől — ami méghozzá kevesebb kere­settel jár. — Például? — Egy művezető fizetése 2200—2500 forint: akik viszont számításba jöhetnének, mun­kájuk folytán, mint leendő művezetők, speciális munká­jukkal átlagosan 2400—2500-ra is fölviszik. Tehát több érvük is van arra, hogy miért ma­radnak inkább a nagy türel­met, gondosságot, rátermett­séget követelő fázismunkák­nál, — hogy szívesebben gallé- roznak, újjáznak, mint hogy mások, ilyen munkájáért vál­lalják a felelősséget. De ez ellen a felfogás ellen tennünk kell, amit csak lehet. — Mi a módja annak, hogy az arra alkalmas a szalag mellől, vezető posztra kerül­jön, ilyen körülmények kö­zött? — Fiatalokat, szakmunkás­nőket, szeptemberben „be­iskolázunk” — négy évi tanu­lás után technikumi érettségit szereznek. Ha kitartanak idáig. Mert nem könnyű. Ti­zenöt közül most például mindössze hat maradt. Csa­ládi okok, gyerek, lakás­Megalakultak az első garázsszövetkezetek 30-40 százalékkal olcsóbb építkezés A közelmúltban jelent meg a személygépkocsi-tárolók épí­tését szabályozó miniszteri rendelet. Nyomában már ki­bontakozóban van a szövetke­zeti mozgalom egy újabb ága: sorra alakulnak a garázs- szövetkezetek. Kecskeméten. 140, Győrött 190, Zalaegersze­gen 70 autótulajdonos alapí­tott szövetkezetét és már meg­kezdődött a garázsok építése is. Ezenkívül mintegy 20 ga­rázsszövetkezet alakult Buda­pesten és más városokban. Hazánkban jelenleg 173 ezer személygépkocsi van a lakos­ság tulajdonában, s ezek nagy részét — különösen a váro­sokban — gyakorlatilag az ut­cán tárolják, ami anyagi, köz­lekedési és egyéb szempontból is hátrányos. A negyedik öt­éves terv során pedig ugrás­szerűen megnő a személygép­kocsitulajdonosok tábora, a je­lenlegi gépkocsiállomány vár­hatóan megháromszorozódik. A rendelet lehetőséget nyújt az építkezésekre, az állami és a lakásszövetkezeti tulajdon­ban álló ingatlanokon egy­aránt. Mind az építkezés, mind az üzemeltetés a szövetkezeti ke- re^kben valósítható meg a legelőnyösebben és a leggaz­daságosabban. A szövetkezet a tagok igényeinek megfelelően gondoskodik a tervekről, az építő kapacitásról, sőt műsza­ki vezetés biztosításával a ta­gok saját maguk felépíthetik a garázsukat. Nagyobb számú és szövetke­zeti jellegű építkezés többféle­képpen csökkenti az építési költségeket. A számítások sze­rint a megtakarítás a 30—40 százalékot is elérheti. A szö­vetkezeten belül szerelő aknát, kéziműhelyt, szervizszolgála­tot, benzinkutat is lehet léte­síteni. AZ EGÉSZSÉGÜGYI VI­LÁGSZERVEZET statisztikai felmérése megállapítja, hogy az elmúlt években ugrássze­rűen megnőtt a 45—54 éves emberek között a szívroham következtében beálló halálese­tek száma. Az országok közöt­ti összehasonlítás szerint a szívroham leginkább a közép­korú holland férfiakat fenye­geti; Hollandiában az elmúlt 12 év alatt 40 százalékkal nőtt az ilyen halálesetek száma. Az aggasztó jelenség alól egyetlen ország kivétel: Ja­pán. problémák, anyagiak miatt. A mi dolgozóink varrni tudók, azaz otthoni munkával szép pluszkeresetre tehetnek szert. Kevesen vállalkoznak arra, hogy az ilyen kereseti lehető­séget agyat-zsebet megterhelő tanulással cseréljék fel, évek­re. Megértem őket, — de nem nyugodhatom bele; hiszen a jövőjüket váltják így apró­pénzre. — Sokhelyütt gond az ipari­tanuló-utánpótlás. — Nálunk is évente újra felmerülő gond. A tizennégy évet betöltött fiatalok munka­könyvét válthatnak, munká­ba állhatnak, azonnali kereset­tel. A városban az EVIG-nél a kezdőfizetés is több, mint minálunk; a kórház is hívta a lányokat, sokan inkább oda­mennek, jobban tetszik a kórházi munka. Idén a terve­zett hatvan helyett mindeddig csak negyvenöt gyerek jelent­kezett. Pedig sok kedvezményt kapnak, — ötvenfilléres üzemi ebédet, az első évben a köze­pes tanuló is 160, a kitűnő 250 forintot kap, a 13/1969-es ren­delet óta évi harminc munka­nap tanulmányi szabadságot, a harmadik év végén a kitű­nőek havi 700 forintot. De hiá­ba, vannak családok, ahol ennyi kitartás sincs, — ahol nagy a család, és kevés a kere­set, vagy a gondolkozásmód szűkös: nem látnak messzebb a pillanatnál... Pedig a mi reménységeink: az ipari tanu­lók. — Hányán vizsgáztak idén? — Hatvankilencen. Ez szép szám. Büszkék vagyunk rá­juk: a ruhaipari tanulók ez- év tavaszán megrendezett or­szágos tanulmányi versenyén két tanulónk első és második helyezést ért el, és a verseny­ben is részt véve, a verseny folyamán tett szakmunkás- vizsgát, összesen tizenegy tanulónk. — A győztesek? — Első helyezett volt Kor- pácsi Irén, tizennyolc éves; jutalmul Bulgáriába utazik tizenöt napra. A további tíz tanuló a minisztériumtól, il­letve a vállalattól 300—500 forintot kap. — A kiemelkedés egyik út­ja az iskolázás, de van-e más lehetőség? És — nyíltan — van-e mennyiségbeli, vagy minőségbeli eltérés a nő, és a férfiművezetők teljesítmé­nyében? Respektálják-e őket, ott, ahol csupa nő között többségében férfi művezetők dolgoznak? — Ilyen konfliktusunk nincs, nem is volt. A kiemelés első feltétele, hogy milyen módon végzi a munkáját valaki. Mert sokan kifogástalanul végez­nek valamilyen részmunkát, de érdeklődési körük nem ter­jed ezen túl. Akit érdekel az összmunka minél több fá­zisa, aki tudni akarja, minek a fázismunkáját végzi és szí­vesen megtanulja a többi részmunkát is, az nemcsak szakmai, hanem gondolko­dásmódbeli fejlettséget is mutat. Művezetőink vállal­ták, hogy segítik a több re- szortos felkészültséget — hi­szen ez a gyárnak is érdeke. — Ki az első női művezető a telepen? — Halmi Imréné, alapító tag, nálunk végezte a ruha­ipari technikumot, ő lett el­sőül női művezető, 1960-ban, harmincon innen. Most ké­szítem a káderfejlesztési ter­vünket, különös tekintettel a negyedik ötéves terv idő­szakára, de kitekintve az utá­na következő évekre is. A nők továbbképzése, vezető munkakörbe való kiemelése itt is fontos szerepet kap. Nem frázis: én igazán szíve­men viselem a nődolgozók sorsát, fejlődését, hiszen a sa- játmagam életén tapasztaltam ki, hogy milyen erőfeszíté­seket kell tennie egy nőnek, ha helyt akar állni... Valóban nem frázis — Mé­száros Gyuláné három gyer­meket nevelt, tizenhat éve dolgozik a gyártelepen, volt személyzeti előadó, statisz­tikus, most csúcstitkár. Nagy­fia most kiskatona, ikrei ti­zenhat évesek, a kislány gim­nazista, a fiú kereskedő-tanu­ló az ÁFÉSZ-nél. Egyedül ne­veli a gyermekeit, és munkája mellett, levelezőn érettségi­zett 64-ben, két tízéves, és egy tizennégy éves gyerek anyjaként. Amikor második gimnáziumba járt, elvesz­tette a férjét, sok mindenről le kellett mondania, éjsza­káznia, tanulnia, dolgoznia, gyereket nevelnie; nem volt könnyű. De elvégezte a maxista—leninista esti egye­temet is. — Talán mert én is egy éve keltem fel az iskolapadból, azért szeretek a fiatalokkal foglalkozni — mondja. — Tudom: ők is szeretik, ha mel­lettük vagyok, szószerint is. Vizsgára velük utazom, druk­kolok nekik, együtt tanulok velük. Mondtam: reménysé­günk a fiatalság. Péreli Gabriella A szabadság szabadsága Nyár van, a pihenés, a sza­badságok időszaka. A szabad­ság, a pihenés mindenki meg­érdemelt joga, ám e jog nem függeszti fel a kötelezettsége­ket. Ügy tűnik mégis, hogy felfüggeszti. Panaszos levél tudatja a szerkesztőséggel: négy hétre íróasztalfiókban pihen a levélíró fontos ké­relme, mert a döntésre illeté­kes tisztviselő szabadságra ment, s külföldre utazott. Ad­dig — a levélíró szavaival — „megállt a világ, mert he­lyette senki nem intéz sem­mit, ' csak a vállukat vono- gatják a többiek, s azt mond­ják, a szabadsághoz minden­kinek joga van”. Joga, valóban. Ám úgy, hogy közben „megálljon a vi­lág”? Ha ritka eset lenne, ak­kor sem hagyhatnánk szó nélkül, ám sajnos, nem rit­ka, hanem tipikus eset, hogy a szabadságok kivételénél túl nagy szabadságot engednek meg sok helyen. A magunk keserves tapasztalataiból tud­juk: gyárakban, vállalatok­nál, intézményeknél hetekig hiába keresünk felelős em­bereket, mert szabadságon vannak, ők is, helyetteseik is, azok helyettesei is. S az még hagyján, hogy mi hiába ke­ressük őket, de hiába keresik őket a partnerek, a vevők, az ügyfelek. Amíg szabadságon vannak, addig nincs döntés, határozat, addig nem igazol­ják vissza a rendeléseket, nem folytatnak üzleti tár­gyalásokat, mert a látszat­helyettesek, akik egyébként szerény beosztásokat töltenek be, nem vállalkoznak sem­miféle intézkedésre. Nekik csak annyi „jogkört” adtak, hogy azt mondják: ahogy visszajön a főnökség, majd foglalkozik az üggyel. Nagy gyárban dolgoznak úgy, hogy egyszerre ment szabadságra az igazgató, a főkönyvelő, s a két legfontosabb főosztály vezetője, s hogy „tökéletes” legyen a szervezés: a főmér­nök külföldi tanulmányútra utazott ugyanebben az idő­ben ... Intézményeknél hal­mozódnak az akták, hasonló okok miatt, vállalatok kés­lekednek munkával, szállítás­sal, szerződéssel, mert a ve-, zérkar üdülni ment. Ki irigyelné bárkitől is a megérdemelt pihenést, s kü­lönösen ki sajnálná azoktól az emberektől, akik nagy ré­sze jóval többet dolgozik nyolc óránál, akik munkája sokféle idegességet, felelőssé­get hord magában? Másról van szó. Arról, hogy furcsa, s erkölcsileg igazolhatatlan a szabadságok olyasfajta osz­tályozása, amikor a fizikai dolgozók, a kis beosztású al­kalmazottak akkor mennek szabadságra, amikor küldik, engedik őket, a nagyobb be­osztásúak azonban tetszésük szerint, akár valamennyien, egy időben. Azután: bebizo­nyosodik ilyenkor, hogy nin­csenek megfelelő helyettesek, teljes jogkörrel és kellő át­tekintéssel rendelkező máso­dik emberek, akik zökkenő nélkül irányítanák tovább a munkát. Harmadszor: ha ily’ könyedén elmehet egyszerre s hosszabb időre a különböző vezető beosztásúak csoportja, s ha nélkülük is — ahogy mondani szokták — fut a sze­kér, vajon valóban mindany- nyian nélkülözhetetlenek más időben? Végül: ha ilyen egy­szerű dologban ennyire sok a zavar, az ellentmondás, a keresztbeszervezés, vajon en­nél jóval bonyolultabb kérdé­sekben a felszín alatt mi le­het azokon a helyeken, ahol nyaranta megáll a világ? (m. o.) A békemozgalonban résztvevő katolikus papok kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a békemozga- lomban kifejtett eredményes munkájuk elismeréseként ka­tolikus papokat tüntetett ki a Munka Érdemrend ezüst, il­letve bronz fokozatával. A kitüntetéseket hétfőn délelőtt Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke adta át a Hazafias Népfront .Országos Tanácsá­nak székházában. Ugyancsak itt nyújtotta át dr. Réczei László professzor, az Orszá­gos Béketanács elnökhelyette­se, a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét a béke­KAVICSBÁNYA mozgalomban • hosszú ide­je eredményesen tevékeny­kedő katolikus papoknak. Ezt a kitüntetést 21-én kapták meg. Az ünnepségen a kitüntetet­tek nevében Máté János c. apát és Vitányi György c. prépost mondott köszönetét. Édes és keserű Analizátorok Miért édes a cukor és miért keserű a mandula? Azért, mert az ember (és egyébként minden élőlény) nyelvét ízlelő­helyek borítják. De miféle „laboratórium” rejlik ezekben a gócokban? F. Dastoli és munkatársai kipreparálták egy sertés nyelvének ízlelőgócait és bonyolult kémiai reakciók segítségével típusonként kü­lönválasztották azokat a fe­hér jemolekulákat, amelyekből az ízlelő gócok felépültek. Kí­sérleteik során kétfajta mole­kulát találtak: az egyik csak a cukorral egyesült, a másik bár­milyen keserű ízű anyaggal Ügy látszik, ezek a molekulák az édes és a keserű íz analizá­torai. A környező bánya. ....-V.. --... - ■ ■' ■ ................. .... V ........ . .y„, ... ... . .... .A kö zségek, termelőszövetkezetek sóderszükségletét biztosítja a sződligeti kavics­Autóút a Szaharán át Már megjkezdődtek a világ legnagyobb sivatagán, a Sza­harán átvezető korszerű autó­út építési munkálatai. A nagy afrikai közlekedési útvonal költségeit jórészt a fejlesztési világbank finanszírozza, mely- lyel hat teljes éven át folytak az erre vonatkozó tárgyalá­sok. Az autóút 497 millió dollár­ba kerül, háromezer km hosz- szúságú lesz és Algériát, vala­mint Tunéziát köti össze Mali­val, Nigériával, Csáddal éd Felső-VoltávaL t t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom