Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
4 “%/CMap 19t0. AUGUSZTUS 11., KEDD „Fórum' — nemcsak nevében A kitüntetett ceglédi klub A „Fórum” Cegléden működik: ifjúsági klub. Mi újat lehet mondani egy ifjúsági klubról, amikor csaknem minden falu minden művelődési házában működik egy? Az attól függ, hogy mi újat ad az ifjúsági klub, mi mást, a megszokottól eltérőt, a tagjainak. Cegléden ugyanis erről van szó. Nem hivatalból A klubvezetőség névsora és foglalkozásuk: Kovács Zol-' tán, a volt klubvezető, a városi KISZ-bizottság politikai munkatársa ez év tavaszától, azelőtt a MŰM 20-as szakiskola tanára, Radnóti Géza, a klub agit.-prop. titkára ugyanennek az iskolának a tanulója, Sinák Gábor, a klubtitkár ugyancsak, Magyar Edit, a klub új vezetője, pedagógus, Kaucz Anikó az AKÖV-nél adminisztrátor, klubvezető-helyettes, Molnár István kultúrfelelős, ugyancsak az iparitanuló-intézet hallgatója. Miért volt szükség e felsorolásra? Kovács Zoltán: — A klub 1965-ben alakult a mi kezdeményezésünkre, a KISZ támogatásával. Mikor a városban hírül vették, hogy lesz, négyszázan jelentkeztek Ebből maradtak 40-en. Afféle „elit” klubbá vált az induláskor, a sznobizmusát mindenki kiélhette ... Ilyen formájában tarthatatlan volt, meg is szűnt. Fél évvel később kezdtük újra: azzal, hogy mindazoknak akarunk adni valamit, akik érdeklődőek, és van mondanivalójuk. Mert teret akarunk adni minden, a várost érintő kérdésnek. Tessék, itt lesz a vitaalkalom, és alkalom a cselekvésre is, ha valami nem jól van, gyerünk, változtassunk rajta együtt. Ilyen programmal elértük, hogy nem zártkörűek a rendezvényeink, nem csupán egy fajta érdeklődéssel megáldott gyerekek szellemi találkozóhelye a klub, hogy a gyerekek az embert becsülik egymásban, s mindenki, aki hozzánk jár, jól érzi magát, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül. Ezt a programot mi nem hivatalból hirdettük meg, természetes volt, hiszen erre van igény. Az idő benünket igazolt. A klubnak jelenleg 45 állandó tagja van, ami nem zárja ki azt, hogy egy-egy rendezvényen ne vegyenek részt 80-an, 100-an is. A tagok közül 28 ipari tanuló, 7 gimnazista. 10 dolgozó; betonkeverőtől az óvónőig. Ami közös Cegléd: kisváros, s mint ilyen, kevés szórakozási le9 Alkepzös tan folyamokat Indítunk az alábbi szakmákban: HÁZGYÁRI VILLANYSZERELŐI, valamint Épületasztalos A tanfolyam Időtartama: hat bőnap. Jelentkezési határidő: »970. SZEPTEMBER 7. .» tanfolyam ideje alatt 1600 Ft-os biztosított bért fizetQn k. Jelentkezhetnek: . általános iskolát végzett i és 18. életévét betöltött személyek. Vidékiek részére szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoport. Budapest XI., Dombóvári út 19. i (Megközelíthető: 4-es, 41-es 43, 47-es villamossal.) hetőséget nyújt, főleg a fiataloknak. Szórakozni pedig minden fiatal szeret, ez természetes szükségletük. Ez az alap, de Cegléden ennél többet akartak, és többet tettek. Alkalmat adtak a nívós, széles körű ismeretszerzésre. méghozzá nem ráerőltetett módon; a programokat a tagság maga állította össze. De még ez is olyasmi, amit minimumként vár el az ember egy ifjúsági klubtól. Ami nehezebb: olyan /légkört teremteni, ahol a klub tagjai a szó legnemesebb értelmében barátok, olyan közösséget, amelyben az egymásnak segítés, a vezetés, a viták egymás tudásának tiszteletén alapulnak. Szerencsére így alakult. És ennek a tudata, érzése, minden klubtagban közös. A közösség — élesztő Balogh György, a városi KISZ-bizottság titkára: — Öszzintén szólva, eleinte nem hittük, hogy ebből a társaságból az lesz, ami lett. Itt van például Molnár István, klubtörzstag. Azelőtt zárkózott, pökhendi gyerek volt. „Köpött a világra”. Bekerült a klubba, olvasni kez- j dett, részt vett a vitákban, és : Síi jött belőle az, ami eddig j rejtve volt. Az irodalmi ve- - télkedőknek ő a sztárja, min- i denki becsüli tájékozottsá- , gáért. Egyébként villanyszerelést tanul. Vagy: Lázár Kamilla. Leérettségizett, aztán adminisztrátor lett. özvegy édesanyjával élt, meglehetősen egyedül érezte magát. Amióta klubtag, megszerette a verseket, és kedve támadt elmondani is azokat. Gyönyörűen szaval, és még gyönyöII. — Van szerencsém doktor úr, máris hozom a szokottat — tüsténtkedett a pincér. A „doktor úr” természetesen Kígyó Dönci volt, akit törzspresszójában dr. Kovács Ödön néven ismert a pincér és tudta róla, hogy jogtanácsos, valamint, hogy meggyőződéses antialkoholista. puritán, a munkájának élő úr. aki — szabadfoglalkozású lévén — a délelőttjeit a kávéházban tölti. Időnként itt írja meg leveleit és itt olvassa el a napi sajtót. Minden kávéháznak, mely ad egy kicsit a hírnevére, áldás az ilyen szolid törzsvendég. — Köszönöm Józsi, mi újság? — mosolygott bágyadtan a pincérre Dönci, mert egyéb jótulajdonságai mellett az is közismert volt róla, hogy nem veti meg az egyszerű embereket. A mindennap elhangzó kérdésre Józsi a szokottat válaszolta, miközben hozta a szokottat: egy szimpla feketét egy nagy pohár szódával: — Élünk doktor úr, mert muszáj... A doktor úr, mint mindig, egy halvány mosollyal jutalmazta Józsit, aki kénytelen volt beérni ennyivel, mert borravalót sosem kapott. Dönci ugyanis vigyázott arra, nehogy költekező hírnévre tegyen szert. A megszokott szertartás ezzel véget is ért és a doktor úr lapjaiba mé- lyedt. Gyorsan átfutott a papi híreken, hogy azután kellő alapossággal az apró- hirdetésekre vesse magát. Ez a rovat volt az ő aranybányája, mely ellentétben a hagyományos aranybányákkal, rűbben mond prózát. Amióta működik a klub, az iparitanuló-intézet és a gimnázium KISZ-szervezetére is jobban számíthatunk. A gyerekek megízlelték, aztán megtanulták, mit jelent: önállóan cselekedni, részt venni a dolgokban. véleményt mondani. Biztos, hogy rájuk már minden helyzetben számíthatunk. A „Fórum” valóban fórum, szóba kerül itt minden, ami a várost és fiataljait érinti. És nemcsak egymás közt; a meghívott városi rendőrkapitány előtt, a fiatalkorúak bűnözéséről, a szabad idő eltöltésének lehetőségeiről a vá-t rosi tanács művelődési osztályának képviselője előtt, a beatről, mint zenei és irodalmi irányzatról vitatkoztak, a meghívott szakértőkkel. Klubfoglalkozás minden csütörtökön és vasárnap 6 órától, a Kossuth Művelődési Központban. Vasárnap tánc, csütörtökön általában valamilyen előadás, vita. A ceglédi „Fórum” idén elnyerte a kiváló ifjúsági klub címet. Varga Vera ' Egy régi irat Előkerült Szigetszentmikló- son Makád község 1819. évi teljes költségvetése. A hajdani jobbágyfalu életébe ad bepillantást a négyoldalas fölsorolás a korabeli árakkal, melyet Baski András bíró uram állított össze. Az értékes iratot Borsos Károly ipari tanuló a helyi múzeumnak ajándékozta. sosem merült ki. Az adásvétel, a házasság, a vegyes, de légióként a lakásrovatok mindig adtak egy-egy ötletet. A hirdetési rovatok közül egy volt, amelybe még soha nem nézett bele, az állás rovat, melynek minden sorát vérlázító provokációnak érezte. személyes szabadsága ellen. Ezen a reggelen azonban csak a vegyes rovatot böngészte. — Ma biztosan benne lesz — gondolta és izgatottan futottak szemei a sorokon. Jelenlegi üzletét is olvasottságának köszönhette. Hiába, nagy dolog az irodalom, hiába szólja le Pihe, az az analfabéta bőröndtolvaj. Ezt az üzletét is egy könyvnek: Hasek Svejk című regényének köszönhette. Sétái közben figyelt meg egy házaspárt. Nagy fekete Mercé- desből szálltak ki villájuk előtt. Elsőnek mindig az asz- szony, teleaggatva ékszerrel, ő segítette ki Csimpit, a kis máltai pincsit, egy véres szemű, reszkető lábú dögöt... — Most hoppá a kis kutvu- linak, anyuskája szemefé- nyének, Csimpikének, hoppá ide anyuSka ölébe — gőgi- csélt az asszony, miközben a férj aggódva figyelt, nehogy a kutya mellé ugorjon. Az izgalom persze felesleges volt, mert őnagysága olyan terebélyes volt. hogy egy díjugrató farkaskutya sem tudta volna kikerülni. Dönci nem szégyellt tanulni a klasszikusoktól. Csakúgy. mint a derék Svejk, ellopta a kutvát. A munka nem volt könnyű. Csak a késő délutáni órákban volt lehetséges. amikor a kutya a villa kertjében tartózkodott Egy (V. I.) TV-FIGYELŐ MILYEN CSALÓKA Csalóka ez a tévé. Rátekint az ember például a tévé műsorra — .kedden és azt gondolja magában: az NDK bábfilmet majd megnézik a gyerekek, a nők félóráját a nők, a Tom Jonest a fiatal lányok (bár elárulhatom, hogy megnézném én is, ha nem ismerném már kívülről Tom minden arcvonását, dehát én ebben nem vagyok mérvadó), viszont a Történetek földön és vizen tévéfilm érdekel. A három különböző részből álló mini-játékfilm — Bárány Tamás: Szegény Böske, Csurka István: A két reumás, Palotai Boris: Fogadd részvétemet — egyre minibb értékűvé zsugorodott a szememben, ahogy teltek-múltak a percek. Olyan elcsépelt volt, olyan unalmat árasztott, olyan érdektelen történeteket mondott el. A híradó második kiadását természetesen az ember megnézi, utána általában lekapcsolja a készüléket, de ezúttal izgatott a késő éjszakába nyúló műsor címe: Demokratizmus a hétköznapokon. Néhány perc alatt felvillanyo- zódtam: Vértese.y Sándor riporternek és társainak társadalmi méretekben is izgalmas nyomozása egy szerencsétlen, beteg asszony rokkant nyugdíjaztatása körüli huzavonák után néhány lelki- ismeretlenséget és beteg gócot ismét felvillantott. Az irodák és hivatalok személytelensége, emberi problémáktól való elidegene- dettsége újabb gyakorlati és szomorú — sajnos naponta ismétlődő — adalékkal szaporodott Szabóné történetében. Az igaz, hogy sok hasonló esetet tártak már fel előttünk, de úgy Játszik, még nem eleget ... A tévé múlt heti legjobb produkciójának tartom ezt a ri- portmüsort, amely igazi tévés műfaj és amelyből igen keveset látunk. Aztán rátekint az ember a tévé műsorra — szerdán és szívesebben tekintene meg egy kevésbé agyonreklámozott sztárt, mint Gina LiOllobrigidát. Viszont kiváncsi lettem, hogy mit tenne Kállai István író az én helyemben. Az ezután következő Mozart-hangverseny zenei ismeretterjesztésnek sean volt utolsó. Viszont a Dona nobis pa- cem ... című kisfiún címe elavult: kevesen tanulnak már nálunk latint. Aztán elavult, mert a 20-as évek szimbolizmusa és szürrealizmusa ma 70-ben csak akkor adhat újat, ha nem sematikusan be- idegzett saámbóliun rendszeren alapszik, mint ez a kisfilm, amely ráadásul olyan primitív társításokkal „harcolt” a fasizmus ellen, amely az óvodáskori fantáziát sem ütötte meg. Csütörtökön két műsoron akadt meg a szemem: az O’Henry novelláiból készült tévéjátékokon — nem is okoztak csalódást — a Hattyúk taván a Novosszibirszki balett műsorán — a várt magas színvo- j nalat képviselte. Pénteken — jobb híján — ma- j radt a Halló!. . amely egy kicsit groteszk volt, miután a Szamosiköz romjai váltakoztak a beat-tel, valamint abszurd is volt, miután ai riporter rendkívül lezseren ilyesmi után érdeklődött — mintha egy j másik bolygóról szállt volna alá j — hogy tényleg olyan borzalmas-e j az árvíz? Bizony tévében, Zaíat- l nayval összeházasítva, nem is olyan rettenetese A szombat rendkívül könnyed volt a „Házasodj Ausztria” zenés játékkal, amely felhőtlen nyári produkciónak készült — mégis beborult. Vasárnap aztán olyan zápor kerekedett, hogy Maigret felügyelő kellett hozzá, hogy ne ijedjünk meg a villámoktól és a dörgésektől. *-b A két veronai ifjú. (A TV augusztus 13-i — csütörtöki — 20.20-kor kezdődő műsora) kiló mokkacukorral elcsalta a kerítésig, aztán egy gyors mozdulattal bevágta hatalmas diplomatatáskájába, melynek alján kloroformos vatta volt. A kutya egyet nyüszített, és máris aludt. Dönci pedig továbbandalgott. A kutya jelenleg a mosókonyhában lakik és láthatóan jól érzi magát. Naponta tíz deka szalonnát eszik és egy deci édes bort iszik rá. Ettől aztán állandóan részeg. Eleinte még megkísérelte, hogy felállton, a harmadik nap rájött, hogy jobb részegen feküdni a mángorló tetején, mint reszkető lábakkal csúszkálni a hideg kövön. Most már csak akkor sír, ha nem kapja meg a boradagját. Dönci persze ezt soha nem spórolja el tőle, sőt időnként egy kis likőrt is ad hozzá, amitől a kutya hanyatt fekszik ,és lábaival az ég felé rugdos. Ilyenkor nagyon kedves és Dönci mór kezdi szeretni, legfeljebb azért nem becsüli sokra, mert ilyen pancsokat iszik és fintorogva utasítja el a sört, és a rumot. — Itt van! — bökött boldogan az apróbetűs sorokra: „Elveszett életünk boldogsága, a mi szeretett Csimpi nevű máltai pincsink. A megtaláló magas jutalom ellenében hozza vissza a Pasaréti út 262-be, vagy hollétéről értesítsen a 986—765 telefonon. Nyomravezetőt is jutalmazunk.” Dönci azonnal a telefonfülkéhez sietett. — Halló! Maguk keresik azt a dögöt? — kérdezte rekedtes hangon. — Ki beszél ott? — sikitott egy hisztériás női hang a telefonba. — Nem mindegy? Én tudom. hol van az a máltai csimpi... — Nem csimpi! Pincsi! — Na bumm! Mit kapok, ha nyomravezetek ? — Amennyit kér, csak beszéljen ... — Az sok lesz — morogta Dönci. — De nem bánom, legyen mondjuk ötezer, plusz a költségeim... — Zsaroló. á? Átadom a rendőrnek... — Ha így beszél, holnap kutyapörköltet vacsorázom. Imádom a csimpihúst — mondta Dönci és lecsapta a kagylót. Aztán hazament és örömében dupla adag bort adott a kutyának, amely hálásan akarta megnyalni az áldott kezet, de közben lefordult a mángorlóról. Dönci megijedt. — Nehogy elhalálozz nekem — mondta aggodalommal —, és tudván, hogy a túlzott részegség esetén a tej hasznos — elszaladt tejért és legalább két decit beleerőszakolt a kutya szájába. Csimpi -kinyitotta a szemét, undorral köpte ki a tejet és szűkölve tántorgott a borosüveg felé.... — Olyan vagy mint a Patkány! Sosem tudod, mennyi az elég... vedd tudomásul, hogy ittas kutyát nem szolgálok ki — mondta és bevágta Csimpit az üstbe... Másnap újra telefonált, természetesen elváltoztatott hangján: — Na! Meggondolták? — Uram — szólalt meg egy férfi a telefonba. — A feleségem egyetlen öröme az a kutya ... Ne legyen kegyetlen ... Kétezret kap... — Nem sül le a képéről a bőr? Maga a felesége egyetlen örömén spórol? De nem bánom, legyen három ... — De uram ... — Semmi uram — morgott Dönci és lecsapta a kagylót. Három nap múltán egyeztek ki kétezer-ötszázban. Dönci ezen az estén hazavitte magával Patkányt. Egész éjjel tanította a szerepére, ö volt az, aki telefonált, ő lesz a nyomravezető. Előtte azonban egy reggeli lap szerkesztőségében kijárta, hogy a másnapi lapban jelenjék meg egy hirdetés a következő szöveggel: „Egy fehér máltai pincsit találtam. Kérem a tulajdonost, jelentkezzék a 235-789 telefonon dr. Kovácsnál.” A telefonszám a törzskávéház száma volt. Reggel Patkány nyolc órára hívta találkára a tulajdonost. Előzőleg azonban megkérdezte Dönci tői: — Csodálom, hogy ilyen piti ügyekbe ennyit feccölsz! — Te csak ne félts engem ... Azt hiszed, hogy az a rongyos pár ezer forint itt a tét? — mosolyodott rejtélyesen és töltött a kutyának. Magának nem, mert mint említettük, Dönci munka közben sosem iszik... — Te tudod.:: A dohány amit kapok, természetesen az enyém... — A tiéd ..; Amit kapsz... Nem fogsz ráfizetni! — mondta Dönci és többször elismétel- tette Patkánnyal a szerepét... Aztán elindult a kutyával. Először vezette végig az utcán. A kutya elég rendesen szedte a lábait, csak a kocsmák előtt cövekelt le. Ilyenkor Dönci egy kis orvosságos üvegből néhány csepp likőrt adott neki... — Többet nem lehet Csim- pikém... Gazdikád nagyon csodálkozna, ha mólésan meglát... Majd később megint kapsz... A kutya mintha megértette volna, vidáman ügetett. Dönci leült a Városmajor egyik padjára, ölébe vette a kutyát és halkan duruzsolt neki. — Inkább egy gyereket dajkálna — sziszegett rá egy fiatal nő és megvetően nézte az idült. — Higgye el hölgyem, nincs hálásabb állat, mint egy kutya! Aztán — mint a legtökéletesebb hadműveleteknél ez megszokott — pontban kilenckor megjelent a tér sarkán Patkány, nyomában a kutya izgatott gazdáival: — Az a pasas lopta el — mutatott Döncire, majd kezét megfordította és lapjával' tartotta a férfi elé, aki örömében azonnal belenyomta a bankjegycsomót. Öröme kétszeres volt. Megkerült a kutya, és a pénz három százassal rövidebb yolt a kialkudottnál. Patkány azonban nem számolt, hanem eltűnt a legközelebbi kocsmában ... « (Folytatjuk) 1 ft őfelsége kapitánya. Amerikai kalandfilm. (A TV augusztus 15-i — szombati — 20.20-kor kezdődő adása)
