Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

1970. JÚLIUS 28., KEDD PEST MECVEI SIKERÜLT HÁZASSÁG Jóakarattal és megértéssel Egy éve egyesült a vasadi és csévharaszti tanács Az az igazság, hogy ha a ; házasfelek egymással jól él­nek, egy szóval elintézik azt az emberek, azt mondják, boldogok. Bezzeg, ha nem, akkor bizony kiteregetik a házastársak minden ügyes­bajos dolgát. Márpedig éppen úgy lenne helyes, ha a sike­rült házasságokról is bőveb­ben beszélnének. Erre kerí­tünk most sort, ugyan nem két ember kötelékéről kívá­nunk szólni, hanem két köz­ségéről, amely most, amikor néhány hete Pest megyében több más község hasonló frigyre lépett, első évforduló­ját érte meg tanácsaik egyesülésének. Vasad és Csévharaiszt sem szerelmi házasságot kötött. Ér­dekházasság volt, amire azon­ban csak később jöttek rá az emberek. Akkor pedig már úgy alakult minden, hogy az egész lakosság helyeselte. Vasad régi község, lakói magukat szolgálták, gazda­nép lakta. Ma is a társulás alacsonyabb formájában, szakszövetkezetben tömörül­nek. Csévharaszt előbbi ne­vén CséVpuszta, csak 1950- ben lett község. Határán két uraság osztozott, Wekerle meg Karavánszky birtok volt, a két gazdaság cselédei lak­ták. Földet 43-ben közülük ke­vés igényelt, máshonnan be­települteidnek osztottak vala­mennyit, a többit pedig hoz­zácsatolták a Monori Állami Gazdasághoz. Ma is annak al­kalmazottja a legtöbb csévha- raszti ember. Életszemléletben, szokásban különböző emberek lakják hát a két falut. A nagy tör­ténelmi fordulat formájában ugyan megváltoztatta életü­ket, felfogásbeli különbségük azonban csak csökkent, de el nem tűnt. Sorsuk és helyze­tük szerint alakult ki régen, csak lassan, fokról fokra vál­tozik. A meglevő különbségek miatt Vasadon még a tanács vezetői is némi aggodalommal tekintettek a községi ügyek közös intézésének elébe, de aggódtak a vasadiak is. Csév­haraszton viszont senki sem idegenkedett tőle. Szerepe le­hetett ebben annak is, hogy a vasadi tanács elnöke, Vida György Csévpusztán született, apja ott szolgált a Wekerle- birtokon. Vida György 1954 óta megszakítás nélkül Vasa­don tölti be az elnöki tisztet. Náluk, a szomszédban azóta több elnök is volt, viszont az egész községi tanácsappará­tusban senki sem tette le az anyakönyvvezetői vizsgát, s így Vida György vagy Benke Sándor, a titkár járt már évek óta Csévharasztra anyaköny­vezni. Felvetődött, hogy Monorral vagy Nyáregyházával lesz Csévharasztnak közös taná­csa, ami azonban a lakosság­nak nem tetszett. * így egyesült tanácsuk a vasadival A esévharasztiak, amíg ott­hon tartották, nem nagyon jártak el a tanácsülésre. Most viszont követik a vasadiak példáját, szorgalmasan meg­jelennek. A tanácsban természetesen Vasadé a többség, hiszen 1696 lakosa van. Gsévhanaszton vi­szont csak 1294 ember él. A vasadi tanácstagok ellenben, az igazi demokrácia szellemé­ben, a kisebbség jogos igé­nyeit messzemenően kielégítik, a közössé lett köizségfejleszté- si alapból is. Múlt év első fe­lében, még a két tanács ösz- szevonása előtt, Csévharaszt ravatalozó építését kezdte meg 86 ezer forint élőirányzott költséggel, ami azonban ke­vésnek bizonyult. A vasiad! többségű közös tanács aztán a hiányzó 24 ezer forintot egy­hangúlag megszavazta mégpe­dig a vasadiak községfej lesz­megmarad't tési alapjából pénzből. Idén sem bánik mostohán a közös tanács Csévharaszttal Egyebek, mellett 50 ezer forin­tot juttat a most elkészült ha­raszti iskola kerítésépítésére. A közös tanács olcsóbbá te­szi a két község adminisztrá­cióját anélkül, hogy a lakos­ságra újabb kiadások terhét hárítaná, még útiköltségét sem. Csévharaszton tanácsi ki­rendeltség működik, vezetőj: Sándor Béla jó államigazgatá si szakember, elintéz mindent gyorsan, ami csak hatáskörébe tartozik. Hetenként egyszer az adóügyök intézője tart inspek­ciót a kirendeltségen, minden kedden Benke Sándor vb-tít- kár, péntekenként pedig Vida György tanácselnök kerékpá­rozik három kilométert, hogy helyben álljon rendelkezésére a lakosságnak. Egy esztendő alatt egyetlen csévharasztimak sem kellett tehát Vasadra, a közös tanács székhelyére men­ni. Vasadon azelőtt kilenc, Csévharaszton öt ember dol­gozott a tanácsházán, most összesen tizenegy. A kiren­deltségen. különben Kiss Sán- dorné személyében adminiszt­rátor is tevékenykedik. Van ugyan hivatalsegédi státus, csak aki betöltse, nincsen. Na­gyon kevés a fizetés, azért az egyetlen, irodahelyiség takarí­tását meg a kézbesítést nem vállalja senki. így azután Kissné ezit is elvégzi, azt mondja, nem esik le az arany­gyűrű az uj járói, nemcsak gé­pelni tud, odahaza is takarít. A esévharasztiak elégedet­tek a közös tanáccsal, azt mondják, gyorsabban intézik ügyeiket. A vasadiak aggodalma is meg­szűnt, látják, nem kerülnek hátrányba a szomszédok mi­att. S ami mindennél fonto­sabb, a két szomszédos község lakossága egy esztendő alatt közelebb került egymáshoz, szinte összeötvöződött már. Mindezt a közös tanács megalakulásának első évfor­dulóján. elsősorban azok oku­lására érdemes elmondani, alkik csak most léptek a közös tanácsú községeik útjára. Az új módi szerint igazgatott köz­ségben kisebb-nagyobb kezde­ti nehézségek előfordulhatnak. Vasad közös tanácsú község a példa rá, hogy jóakarattal, megértéssel és a községi veze­tők szakértelmével minden nehézség leküzdhető. Szokoly Endre A vietnami parlamenti küldöttség Szolnokon A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége hétfőn Szolnokon tett látogatást. A delegációt elkísérte dr. Perjést László, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője és dr. Jókai Lóránd, az országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottságának EOZIN Eozin néven mintabol­tot nyitott Pécs központjá­ban a mecsekaljai város vi­lághírű porcelángyára. Itt nemcsak bemutatják, de áru­sítják is a szebbnél szebb Zsolnay kerámiákat és a cso­dálatos fényű piros, valamint zöld eozin dísztárgyakat. Forgalomba kerülnek rövi­desen a kézifestésű porcelán fajanszok Is, melyeknek ké­szítése fél évszázadon át szü­netelt; Meleghengerlési próbák Székesfehérvárott, a szélesszalag-hengerműben megkezdték a második nagy egység, a meleg hengcrállvány és a hozzá tar­tozó berendezések üzemi próbáit. A szovjet alapanyagú, 480— 520 Celsius fokra felhevített alumíniumtuskókból 8—20 m/m vékonyságú alumínium lemezt hengerelnek. Képünkön: hosz- szú csíkban jön ki a hengerek közül az izzó alumínium lemez. (MTI foto — Szilágyi Pál felv.) NŐK A MEZOGAZDASAGSAN Előnyben a férfiak? Miért niiKS illetményföld? — Több támogatást az anyáknak> A mezőgazdaságban dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetéről készül felmérés a MEDOSZ Pest megyei bizott­ságán. A következtetések le­vonása még korai lenne, hi­szen most dolgoznak a gazda­ságok szakszervezeti bizottsá - gai a jelentéseken, a herceg­halmi tapasztalatok azonban máris bizonyítják a vizsgálat indokoltságát. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság dolgozóinak 16 szá­zaléka nő. A lányok és asszo­nyok adminisztratív, kisegítő munkaköröket töltenek be, il­letve az állattenyésztésben dolgoznak. S bár jól megállják a he­lyüket, vezető vagy mű­szaki beosztásba évek óta nem választottak senkit közülük. Meglevő gyakorlat, hogy bizo­nyos munkakörök betöltésére inkább gyengébb felkészültsé­gű férfit alkalmaznak, mint a nőt. Ezt a családi funkciók el­látásával, illetve az emiatt várható hiányzásokkal indo­kolják. Az is előfordul, hogy javaslatok, feladattervek el­készítésénél szívesebben ve­szik a férfiak, mint a ők kez­deményezését. Ezek után nem véletlen, hogy a nők politikai aktivitása csökkent, s általá­ban csak a munkaversenyben nyilvánul meg. A „Társadal­munk időszerű kérdései” tan­folyamok látogatottak, s részt vesznek a szakmai továbbkép­ző tanfolyamokon is, az egész­ségügyi, ismeretterjesztő elő­adások szervezése viszont eredménytelen maradt. Az egyedülálló nők hely­zetének javítására a gaz­daságban — kivételes ese­tektől eltekintve — konk­rét intézkedés, könnyítés nem történt. Nem kapnak illetményföldet sem. A gyermekgondozási se­gélyt csak a kiskeresetűek ve­szik igénybe. Az üzem kapcso­lata a nem dolgozó kismamák­kal — formális. Ebben az esz­tendőben Herceghalmon fel­újították a bölcsődét és az óvodát, bővítésre nem volt szükség. Noha a kollektív szerződés­ben szabályozták a női mun­kaköröket, felül kellene vizsgálni, hogy melyek azok a mun­kahelyek, amelyek betöl­tésére fizikai és szellemi felkészültségük alkalmas­sá teszi őket. Módosításra szorulna az ad­minisztratív és kisegítő mun­kakörök felső bérhatára is, mert különben az utánpótlás megoldhatatlan. Ismeretes az a lehetőség, hogy egy adott munkaterület dolgozóinak 15 százalékát személyi fizetésben lehet részesíteni, ez Herceg­halmon úgyszólván csak fér­fiakra érvényes. Hiányolják az asszonyok a korszerű orvosi rendelőt, a betegszobát és a kisma­mák tanácsadó szolgálatát is. Üzemi konyha, húst árusító földművesszövetkezeti bolt lé­tesítése sokat könnyítene. a gazdaság nődolgozóinak má­sodik műszakján. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az üzemi nőbi­zottságok megszüntetése még érezteti hatását a gazdaságban is, mert a szakszervezeti bi­zottságok nem foglalkoznak eléggé a speciálisan női gon­dokkal, s érdekeiket nem kép­viselik egyenlő arányban a férfiakéval. •—sí­titkára, valamint Chau Tho Thong, a VDK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A megyei tanács székháza előtt a vendégeket a megye és a város vezetői fogadták, majd a tanácsháza dísztermében Csáki István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság 'felső tit­kára köszöntötte a kedves vendégeket, s beszámolt Szol­nok megye életéről, politikai, gazdasági helyzetéről. A tájékoztató után a vendé­gek városnéző sétára indultak, megtekintették a Zagyva-híd­főnél épült Várkonyi István teret, bemutatták a vendégek­nek a Zagyva partján épülő tízemeletes, távfűtésű, előre­gyártóit panelekből készülő lakóépületeket, valamint a Zagyván túl kialakított mo­dern lakóházakból álló tallin- ni városnegyedet is. A városnéző körút után a megye és a város vezetői a Tisza Szállóban ebédet adtak a vendégek tiszteletére. Az ebédnél több pohárköszöntő hangzott el. Hoang van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja, Politikai Bizottságának tagja, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottságának elnökhelyettese, a vietnami delegáció vezetője díszes vázát nyújtott át Csáki Istvánnak, amelyet egy Észak- Vietnamban lelőtt amerikai repülőgép roncsából készítet­tek. Schürer-Párili tervkoordináló • tárgyasok Vasárnap Budapestre érke­zett Gerhard Schürer, az NDK minisztertanácsának el­nökhelyettese, a tervbizott­ság elnöke, hogy Párdi Imré­vel, az Országos Tervhiva­tal elnökével az 1971—75-ös időszakra szóló népgazdasági tervek koordinálásáról tár­gyaljon. Fogadására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Párdi Imre, ott volt dr. Her­bert Plaschke, az NDK bu­dapesti nagykövete, továbbá a Külügyminisztérium, a Kül­kereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Mellszobor a torziós inga helyén Hétfőn, Eötvös Loránd szü­letésnapján ünnepi külsősé­gek között avatták fel a nagy fizikus mellszobrát — Borics Pál szobrászművész több mint egy méter magas, kőbe fara­gott alkotását a XVIII. ke­rületben. A szobrot Eötvös Loránd egykori villájának kertjében — a mostani Hárs­fa utca és a Vadkert utca közötti téren — állították fel, azon a helyen, ahol a fizikus az általa szerkesztett torziós ingával első szabad­téri méréseit végezte. A szo­bor körül csaknem ezer négy­zetméternyi területen parkot alakítottak ki. Ä szigor - kötelesség! Két miniszteri utasítás margójára Két miniszteri utasítás látott napvilágot nemrégiben. A kohó- és gépipari miniszter az egyik kooperáló vál­lalatot arra kötelezte, hogy ha kell, importból is, de ----teljesítse, amire szerződésben vállalkozott. Az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter pedig az egyik budapesti lakótelep házainak megrepedése miatt bűn­vádi eljárás megindítását javasolja. Két különböző előjelű, de hasonló tartalmú kérdés: sajnos, nem első és nem egyedülálló esetek! Ha zánk évek óta készült — konstrukciók tucatjá­val, kalkulációk tömegével, messzibe tekintő elképze­lésekkel —, hogy erőnkhöz mérten mi is közreműköd­jünk a Szovjetunióban olasz szabadalom alapján ké­szülő „Fiat-Fiatovicsok” előállításában, öt gyárunk tizennyolc termékkel járul hozzá a nagy programhoz. Azon túl, hogy ez hosszú időre jelent biztos piacot és a műszaki kultúránk gazdagszik azzal, hogy a korszerű autógyártásba bekapcsolódunk, más haszon is várható. Az általunk teljesítendő szállítások fejében évente — a teljes felfutás után — több mint tizenkétezer „Zsiguli” személyi épkocsit kapunk. Ennek ellenére: áz első szállítmány mégis hiányosan indult el a pályaud­varról Togliattiba. A miniszter haragja jogos; nem engedhetjük meg magunknak azt a könnyelműséget, hogy a nagy táv­latú nemzetközi kooperáció ilyen rossz bemutatkozás­sal induljon. Éppen ezért, az ígéretét nem tartó válla­latnak, ha másként nem megy, importból is, nyeresé­gének esetleges megrövidítésével is, de biztosítani kell a gépkocsik folyamatos szerelését. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter nemré­giben, szűkkörben újságírókkal beszélgetett. Szóba ke­rült az építőipar tevékenységével kapcsolatos számos „örökzöld” panasz: a csöpögő víz, a púposodó padló, a letört kilincs — és főleg az, hogy ilyen kifogások miatt sokszor az egész építőipart, az egész épületet mi­nősítjük. Holott a lelketlen és hanyag munkát végző­ket külön kell választani egy-egy iparág teljes egé­szétől. Még azt is hozzátette a miniszter: az épületek minőségét meghatározó munkánál nem szabad egy haj­szálnyira sem elnézőnek lenni. Ez történt most az em­lített lakótelepi házak esetében. Az építőipari vállalatok legtöbbje erejét megfeszítve tevékenykedik, hogy a lakásprogramot teljesíthessék. Évről évre több lakás épül, és mégis — évről évre több lakás kellene... Keresik az új megoldásokat, a termelékenyebb módszereket és akkor egyes vállalatok gátlástalanul veszélyeztetik az egész iparág eddig elért sikereit! Mindenki tudja, hogy az építők előtt eddig soha nem végzett nagy feladat áll: az új ötéves tervben át kell adni az egymilliomodik lakást... S aztán indul az új program. Mindez az eddiginél nagyobb szerve­zettséget, szigorúbb munkafegyelmet feltételez. A miniszteri beavatkozás után kiáltó öntöttfalas épületek — mint a Minőségvizsgáló Intézet alapos vizs­gálata kimondja: — a kivitelezés technológiája miatt repedeztek meg. Tehát nem az építkezést gyorsító módszerekben, a termelékeny technológiában van a hiba, hanem az ott tevékenykedő emberekben, az elő­írásokon keresztülnéző, az ellenőrzést elmulasztó veze­tőkben és beosztottakban. * A szigorú miniszteri utasítások előírják a hibák mielőbbi kijavítását, a vétkesek felelősségre vonását, a vállalt kötelezettség betartását, még akkor is, ha az je­lentős pénzügyi konzekvenciákkal jár. Az intézkedések figyelmeztetnek: a közösség érde­ke, a szakma hírneve, az adott szó megtartása — min­dennél fontosabb. Ennek érdekében a szigor — mond­hatjuk nyugodtan: — kötelesség! Ugyanilyen szigor kell az üzemekben, a műhelyekben is. Bán János

Next

/
Oldalképek
Tartalom