Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

4 irfap 1970. JULIUS 28., KEDD Egy „ars poetica” története CSODÁLATOS JÖVENDŐ? Őt nő és egy férfi kó, Bodrogi Gyula. Tábori Nó­ra. Inke László, Körmendi Já­nos, Csala Zsuzsa és Képessy József alakítják. A film fantáziát, sok ötletet kíván a kivitelezőktől. Az autót, amelyben 3000-ben utaznak, szobrászművésszel terveztetik, s műanyagból ön- tik majd ki. Az android- ember egy mérnök konstruk­ciója alapján készül. A gyártásvezető, Pásztor Jó­zsef meséli: — A legtöbb gondot az első téma helyszínének kiválasztá­sa okozta. Bejártuk Budát és környékét, s végül Szobon akadtunk rá erre a kopár, riasztóan félelmetes környe­zetre, amely alkalmasnak lát­szott egy világkataklizma szín­helyének illusztrálására. Hi- ‘szen a robbanás után semmi nem maradt, mint holt kőze­tek és egy hajdani épület megolvadt vasszerkezetének darabja. Horváth Tibor rendező mondja: — A tévének ez az első tu­dományos-fantasztikus filmje. A műfaj, bizonyos , mértékig, nekünk is új, de szívesen vál­laltuk. Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek szórakozza­nak, de ugyanakkor elgondol­kozzanak azon, hogy az erő- egyensúly könnyen felborulhat. A mondanivalót egyébként a keret szereplői megfogalmaz­zák majd, mi is kíváncsian várjuk a futurológus vélemé­nyét. Hátborzongató belegondolni, hogy egy esetleges atomhábo­rú után az emberiségből mind­össze hat ember maradjon. Meg is kérdezem Káló Fló­riánt: hogyan érzi magát a vi­lág egyetlen élve maradt fér- fia? — Segítségért kiabálok...! —so os'­ll1 lőzetes bejelentés nélkül “ rámtörő éhségem csití- tásául befordulok az inár- csi vegyesboltba, de ínycsik­landóbbat, mint két szo­morkás kifli, nem lelek. El­szántan tépázva a szívós péksüteményt, bandukolok. A szomszédos kirakat igéző, divatos lasztexdresszeket kí­nál, szó szerint mórikálják magukat a ruhafogasokon. Feltehetően nem sokáig, bár az áruk borsos. A boltok előtti korláton srácok guggolnak, mint a kisverebek, és álmodozó, só­vár tekintettel révednek egy égkék plakátra. Méltán. „Jön! Jön! APOLLÓ CIR­KUSZ! Csak egy napra. Elő­adás kezdete fél 9 órakor, pénteken, vízmentes, fedett ponyvasátorban... 2 sport­zsonglőr ... 2 humoros tánc- páródista ...A törpe Misiké, futballozó kutyák, cigány táncosok, fejegyensúlyozók, Ali, a fakir, a világot járt bűvész az ő csodálatos att­rakciójával és még sok kí­sérőműsor, amelyre minden­kit szeretettel várunk, az APOLLÓ CIRKUSZ vidám artistái és bohócai.” Va­lamint „Tímea, a sékelő leány”. Gyermekkorom cirkusz­ábrándjai, nagyratörő tit­kos elszánásai, hogy majd megszököm az artistákkal, és én, aki tériszonyosan szé­dülök a járdaszélen, kötél­táncosként szédítem a vilá­got. Meg a sok regény és újságcikkemlék. És persze, mindenekelőtt Julietta Ma­sina és Anthony Quinn, a filmbeli, feledhetetlen bo­lond lány és a goromba, lánctörő mellkas alatt do­bogó szív ... Még néhány évvel ezelőtt is halálos ko­moly nosztalgiával téptem le a fáról a hirdetést: Cir­kuszkocsi jutányosán el­adó ... Óh igen, ez lenne a szabadság, az élet: ha meg­elégeltem valahol, vagy va­lakit, lakáscsere, engedély, búcsú nélkül felszedném a horgonyt... Vagyis ezt a témát nem lehet kihagyni. Röp-interút kérek Apoiló úrtól, vagy szaktárstól, valamint tár­sulatától, annál inkább, mert sorsszerűén épp itt Ki volt Vojtyna? Arany János a költészet elméletevei is foglalkozott: bírálatai és tankölteményei tele vannak rá vonatkozó fi­nom észrevételekkel és talp­raesett elvekkel, „Vojiyna ars poeticája” című tréfás költeményében pedig — Rieal frigyes megállapítása sze­rint, aki Arany János élet­művének legalaposabb isme­rője volt — Horatius „Ars poetica”, valamint Boileaut J^’art poetique” című köl­teményeinek méltó párja. Ki volt az a Vojtyna, akinek ne­véhez fűződik tulajdonkép­pen Arany János ars poe­ticája, vagyis költészettana? Erre vonatkozóan néhány érdekes adat található dr. 1 Schönwitzky Bertalan főgim­náziumi tanárnak 1896-ban megjelent „A pozsonyi kir. Hath, főgimnázium története” című könyvében, amelyből megtudjuk, hogy Vojtyna Má­tyás egykor pozsonyi diák volt. Dr. Schönwitzky Berta­lan ezeket írja róla: „Iroda­lomtörténetünknek ezen fúr? csa alakja az 1839/40 iskola­évben, húsz éves korában gimnáziumunk IV. (gramm.) osztályába járt. M\nt telje­sen árva gyerek vetődött hoz­zánk Galíciából, ahol Tryni- cza (Rzessow kerületben) volt a születéshelye. Atyja, akit Sebestyénnek hívtak, lengyel jobbágy (colonnus) volt. Gyámjául 1839/40-ben Lakota János van megnevez­ve. Schönwitzky közli a ne­gyedik osztályt végzett Vojtyna osztályzatát, amely­ből megállapítható, hogy „elég jól tanult”. A múlt század második fe­lébe« az Újvilág utcai Arany Sas vendéglőben gyakran ta­lálkoztak írók, művészek. Ide járt többek közt Jókai Mór és Tóth Kálmán költő is. Társaságukban többször meg­fordult az irodalmi ambí­cióiról ismert Bemáth Gábor, Heves megyei földbirtokos is, akit jó kedélye miatt bará­tai csak Gazsinak becéztek. A vendéglőben közismert fi­gura volt Vojtyna Mátyás, aki tulajdonképpen Bernáth Gazsinak volt amolyan tisz­tességes szolgálója, de magát írótársnak tartotta. Arany Já­nos is kedvelte az eredeti mondásairól nevezetes, szlá- vos akcentussal beszélő Voj­tyna Mátyást, akinek rig­musain többször mosolyog­tak. A szabadságharc idejé­ben például ilyen lelkesítő verssorokat írt: „Egy kis ha­lál? Nem teiz semmit! Őseinknek szintúgy volt." Amikor Arany János meg­írta „Vojtyna arc poeticája” eímű költeményét és a vers elmében megörökítette Voj­tyna Mátyás nevét — mint Vadnai Károly „Gazsi” című visszaemlékezésében (Buda­pesti Szemle 1893. III.) meg­írta —, Bernáth Gazsi a kö­vetkező szavakkal reagált er­re: „Adta tót diákja! Elérte, amire én hiába törekedném, mindig fönnmarad neve a magyar irodalomban”, Akik megmaradtak ... Dőry Virág és Gór Nagy Mária Égbenyúló, rideg sziklák. Lenyűgözően félelmetes táj, kőből összerótt kunyhó. Mel­lette egy ötven év körüli, markáns arcú nő és négy ti­zennyolc-húszéves fiatal lány./ MISS DENNIS: Ma te vagy a napos, ugye? DAISY: Igen. MISS DENNIS: Akkor a mosogatás rád vár ... Suzie, kérlek: Délután Mabell-lal és Maryvel vadászni mentek... Viszitek a Geiger-számlálót,.. Legyetek óvatosak, hátha be­leütköztök valami csavargóba? MABELL: Csavargóba? MISS DENNIS: Ügy értem, Mabell, hogy emberbe ... SUZIE: Emberbe! Istenem, nyolc hónapja nem láttam ele­ven embert... MABELL; Csak halotta­kat ... DAISY: De azt éppen ele­get.« dolna-völgyi kőbányában. Itt forgatják ugyanis egy tudomá­nyos-fantasztikus tévéfilm el­ső sztoriját.* A stáb teljes létszámban ki­vonult. A forgatás szünetében Horváth Tibor rendezőt fag­gatom. » — Az előbb látott jelenettel kezdődik Robert Shackley: Nugent Miller és a lányok cí­mű darabja.' A világkatakliz­ma után elpusztul az emberi­ség, s csak egy iskola néhány tanulója menekül meg tanár­nőjével együtt, mert időben atombiztos óvóhelyre menték. Amikor előmerészkednek a föl alól, berendezkednek a no­mád életre. A konfliktus ak­kor kezdődik, amikor felbuk­kan a világ egyetlen férfia, Nugent Miller. A történetet Kohut Magda, Gór Nagy Mária, Schütz Ila, Dőry Virág és Faluhelyi Mag­A forgatás szünetében Kohut Magda, Gór Nagy Mária és Káló Flórián A világot elpusztító atomhá­ború után életben maradt né­hány ember beszélgetésének lehetünk tanúi Szobon, a Mag­Változatlanul kevés a kollégium Még „hiányzik” négyezer középiskolás A Művelődésügyi Miniszté­riumban most készült el az Idei középiskolái felvételekről a statisztikai összesítés. Esze­rint a különböző típusú kö­zépiskolák első osztályaiba 59 378 tanuló iratkozott be. Ez az általános iskolát végzettek 35.1 százalékának felel meg. A felvettek közül 30 22I-en (50,9) százalék) gimnáziumban, 29157-en (49,1 százalék) szak- középiskolában kezdik meg ssszel tanulmányaikat. Változatlanul kevés a kö­zépiskolai kollégiumi hely, ezért az oda jelentkezettek 51,8 százalékát nem tudták felvenni. E fontos diák-intéz­ményekben az idén 9973 fia­tal kapott helyet, vagyis az el­ső osztályosok 16,8 százaléka kerülhet kollégiumba. Az 1970—71-es tanévi közép­iskolai felvételi keretszámot 63 000—64 000 között szabták meg. Ebből következően még több, mint négyezer betöltet­len hely van. da eleveníti meg. A férfi: Káló Flórián. > A Csodálatos jövendő című tévéfilm négy, jövőben játszó­dó történetet fog össze. A kü­lönböző témáknak egy beszél­getés adja a keretét: Kuczka Péter és Maróti Lajos vitat­koznak egy futurológussal az emberiség és a technika jövő­jéről. A novellák egy-egy té­makör megelevenedései. A másik három történet nem tragikus, hanem inkább szórakoztató hangvételű. Meg­ismerjük az androidokat, az emberhez összetévesztésig ha­sonló gépembereket, tanúi le­hetünk egy robotgép-szoba­lány és gazdája halálos szerel­mének. Az utolsó novellában, a Verzifikátorban pedig olyan tökéletes gépet láthatunk, amelyik nemcsak számolni, könyvelni tud, hanem verset is ír: A szerepeket Pécsi Hdi­TV-FIGYELÖ Ami sikerült és ami nem A novellairodalom gyöngy­szemedből válogató tévéfilm- összeállitást láttunk szardán este. A három novellista, az. amerikai Ambrose Bierce, az angol Somerset Maugham, és a lengyel Slawomir Mrozek alkotásai közül Mrozeknek, A kutya című elbeszéléséből ren­dezett nyugatnémet kisfilmje tetszett leginkább. Mrozek az elbürokrati zál ódott élet ütő­erén tartja kezét — orvosi je­lentéseket szerkeszt korunk emberének betegségeiről. A kutya, mely besompolyog a kispolgár szereplők hivatalába, otthonába, szórakozásába — ha ezek a színhelyek és elfog- laiteágok még munkának, ott­honnak, szórakozásinak nevez­hetők —, a mindenfajta elien- őrzöttségben és önellenőrzés­ben keletkező félelem megtes­tesülése, kivetüdése egy okta­lan állat képére... Magában a filmben a színészek, a kispol­gárrá visszafejlődött emberek megjelenítői tetszettek legin­kább. Az előadást a rendezést azonban túl „németesmek”, ap­rólékosnak találtuk: mindent lerögzítettek, s így kevés he­lyet hagytak, játékot engedtek a fantáziának. Pénteken „Magyarországon át” címmel a lengyel televízió dokumentumfilmjét közvetí­tették. 1939-ben, mikor a né­metek lerohanták Lengyelor­szágot, lengyel katonák, ellen­állók tíz- és tízezrei menekül­tek Magyarországra — ez a korszak, esemény a film témá­ja. Megtekintése után azonban úgy éreztük, hogy a téma al­kalmat nyújtott volna még több érdekes emberi portré felvillantására. Ugyancsak pénteken láttuk a „Cirkusz mindenhol’’ című amerikai cirkuszfilm-összeállí­tást. A közelmúltban el vol­tunk kényeztetve cirkuszté­mában — az előtte való hé­ten egy francia cirkuszfilmet láthattunk. De micsoda kü­lönbség! Hát nem érdekes: két bűvész, mindkettő megközelí­tően azonos ügyességigei bánik karikáival — miért fog el az egyik produkciója alatt mély unalom, miért teremt a má­sik magasfeszültséget? Lehet, hogy karikáik csupán ürügy­ként szolgálnak egyéniségük előadásához? Az amerikai cir­kuszfilmet, szöges ellentétben, a franciával, csak nehezen tudtuk végigunatkozmi... Vasárnap este Tiso de Mo­lina, Moliére, Puskin, Max Frisch és mások műveiből egybedolgozott darabot lát­tunk „Don Juan bűnhődése” címmel. Don Juan alakja nemcsak minden korok íróit ihlette újrafogalmazásra a XVII. századtól — de még a jelenkor filozófusai, pszicholó­gusai is sokat vitatkoznak a Don Juan-i elmealkat fölött: hol a tagadás szellemét, hol a ro­mantikáét, hol a művészet életté való lényegülését, hoi a démoniságot emlegetik. Sajna, ez az összeállítás keveset tu­dott megéreztetni abból, mi­ért? De úgy érezzük, Sinkő László kiválasztása sem volt szerencsés a címszerepre. Ezután, műsoron kívüli ve­títésben, egy rendkívül jó, friss, modem hangvételű, di­namikusan pergő szovjet kas- filmet láthattunk, benne egy balettiskola növendékeinek produkcióit. Padányi Anna üget, azaz vonszolódik, traktor által húzatva, a csi­nosan újjáfestett, három­szakaszos kocsikonvoj, a trupp. Megkérdezem őket a cir­kuszélet romantikájáról, ne­hézségeiről, lakáskérdésről, szakszervezetről, arról, ho­gyan és miért éppen ezt, és ha abbahagyják, mi lesz., átképzik-e magukat, vagy ... Hoz-e a konyhára, lehet-e öröklakásra gyűjteni eb­ből, vagy csupán a művé­szet iránti olthatatlan ra­APOLLÓ NEM AD INTERJÚT jongás és a kultúra ter­jesztésének vágya hajtja őket. Hogy többértelműen értve: honorálja-e a vi­dék eléggé a cirkuszos- igyekezetet, vagy inárcsi- kakucsi vonatkozásban még ma sem eléggé vájtfülű a publikum. Meg hogy miképpen sé­kel Timea. Meg hogy a kutyákat és a cigányokat miféle esztétikai meggon­dolások terelték egymon- datba az égkék „piagáton”. Meg hogy civilben is vi­dámak-e az artisták, vagy műsor folyamán sem. Kérdés, az burjánzik, dö­givei. Mikor is, ha nem cir­kusztrupp láttán? Némi poroszkálás a por­ban, nyomon követve a truppot. Végül letáboroznak, a három kocsi egymás köz­vetlen közelében a füves té­ren horgonyoz. Időközben betérek a tsz-be, komoly, normális kérdések ügyé­ben, addig kipihenik, el­szortírozzák magukat, és frissen állhatnak kérdé­seim zuhataga elé. Néhányszor körözök a ko­csik mentén, nehogy rossz ajtón kopogtassak és egv oroszlán nyissa ki — mert azért ennyire már nem va., gyök haláltmegvetőn lei* kés, sajnos. Az egyik függönyös ajtó* ban lány ül. Talán ö Tímea, amint éppen sékel? A szom­szédos kocsiból pakombar- tos, lezser viseletű ifjú lép ki, unottan battyog felém. Lehetséges, hogy küllemem és noteszem nem árulkodik hivatásomról, de az is el­képzelhető, hogy a száguldó riporter láttán nem csapja meg a truppot a publicity szele. Én az ő helyükben elkábulnék a Nagy Lehe­tőségtől, a sajtó nyilvános­ságától. Én, az én helyem­ben mindenesetre elbátorta- lanodom a művészet testkö­zelségétől. — Az igazgató ehr.;: a cirkuszigazgatót keresem, riport végett..; — Apám?.;; A lány — most már két­ségtelen, hogy ő Timea, személyesen: nem moccan sékéről, csak mutatja, atyja a másik kocsiban székel. A cirkuszigazgató fogor­vost nem ismerő szája (egy őrült gondolat csap meg: nemcsak az oroszlánok fo­gatlanok, hanem... ?) ba­rátságtalanul, unottan nyí­lik ki, és elutasító .mimiká­ra szedi ráncba a gyűrött újságpapírra emlékeztető arcot. — Interjú? Riport* No neeeem! örökösen zaklat­nak, kéjem, már a tv is kint járt, meg a nagy la­pok. Nem érünk mi rá ilyen haszontalanságokra! Szó sem lehet róla! A cercle — a kihallgatás A —• részéről befejező­dött. Visszavonul lakosztá­lyába. Lehet, hogy éppen egyszerű, de ízletes ebéd­jében zavartam meg, ame­lyet idomított állatsereglete társaságában fogyaszt? Vagy valóban agvonzakiatja a publicity az inárcsi-kakucsí körzetben cirkáló cirkuszo­sokat? Rejtély. De ígv igazi a cir­kusz világa. Ilyen titokzato­san. Talán csak a stílustö­réstől félt az igazgató is.., Péreli Gabriella * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom