Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
1970. JŰLIUS 5., VASÁRNAP 3 VIRÁGPORT GYŰJTŐ MÉHEK A sajátos éghajlatú Baranyában nyílik a legtöbb, legváltozatosabb virág hazánk területén. Ezt a kedvező természeti adottságot használják ki az itt élő méhészek, amikor nemcsak mézet, hanem — a méznél sokszorta értékesebb és keresettebb — virágport is gyűjtetnek a méhéikkel. Az * én a méhészek 6—8 ezer kilogramm virágporra számítanak. A kantárak röplyukait műanyagráccsal zárták el a méhészek. így a rács lesövri a magára szedett virágporszemeket a méhről, egy ládikába. A virágport a gyógyszeripar használja fel a különféle készítményeihez. Vezefőségválosztás előtt Emberség dolga Forgács Ferenc nyugdíjas, az egyik gödöllői, kilencvenkét tagú városi pártalapszervezet titkára eredetileg arany- és ezüstművességet tanult. Azt hittem, ezzel a mesterséggel mindig jól lehetett boldogulni, — meglepődve hallom, hogy egy évben, ha három hónapig volt munkája, akkor szerencsésnek nevezte az esztendőt. El is hagyta eredeti szakmáját, kitanult többféle mesterséget, végül pedig Gödöllőn, mert egykoron ide nősült, egy szódaüzemben heMINDENRŐL SZÓLNI KELL F elkészíteni a gyakorlati életre BESZÉLGETÉS SÓFAL VIZOLTÁNNÉVAL A legtöbb drukkra, izgalomra alkalmat adó, még,is egy életre szólóan szép periódus a diáik életében egy-egy év végi vizsga. Sokkal inkább így van ez a felnőtt diákokkal, az egyetemi hallgatókkal. Hogy erőfeszítéseik meghoz- ták-e a megfelelő gyümölcsöket, ezzel kezatuiK a rövid interjút Sófalvi Zoiltánnéval, a megyei marxiizmus—leninizmus esti egyetem igazgatójával. — Diáik és tanár, azt hiszem, egyaránt elmondhatja, hogy vizsgaeredményei megfeleltek a várakozásnak. Az idei jelentős változás még kedvezőbb összképet ad: az idén először szigorlaton kellett számot adni, tehát egy egész évi anyagból. Még a csak részleteket „bevágó” hallgató is rákényszerül arra, hogy összefüggésében, teljességében lássa a sok részletet, s végül is ez a cél, nem pedig egy-egy anyag betanulása. • A hallgatók hangulata? — Minden korábbi évnél kedvezőbb. A vizsgák színvonala, eredménye bizonyítja, hogy jobb az esti. egyetem összetétele, színvonalasabb, nagyobb általános műveltséggel rendelkező, nagyobb mozgalmi tapasztalattal felvértezett férfiak és nőik tanulták végig lelkiismeretesen az esztendőt. Mindez azért is fontos számunkra, mert az iskola ily- módom egyre nagyobb mértékben betölti káderképző szerepét is. Márpedig nem mindegy, politikailag és közgazdaságilag mennyire hozzáértő és művelt emberek állnak vezető posztokon vagy kerülnek oda. A tanári kar, természetesen nagyon sokat tesz ennek érdekében, külön öröm, hogy nagyszerűen Ö6szekiovácsolód- tak, s jó összhangot tudtak teremteni a hallgatókkal. • Visszatérő motívum, hogy a tudomány, a tananyag lehetőleg legyen minél szorosabb kapcsolatban az aktualitással, a mindennapi élettel. — Gondolom, azt akarja kérdezni, hogy nem elvontan, elvont tudományt tanítunk-e. A kérdés magában hordja a tagadást is, hiszen a marxizmus—leninizmus nagyon is gyakorlati tudomány. Ugyanakkor igaz, hogy csak akkor teljesedhet ki, ha szinte kézzelfoghatóvá válik aktualitása, napi haszna is. Ebben az esiztendőben, a megyei pártértekezletre készülve, a párt- építési munkáról, a határozatok feldolgozásáról is sok szó esett. A Lenin-centenárium jegyében lezajlott esztendő pedig mindennél jobban reprezentálta a tanítások időtállóságát, időszerűségét. Érdekes volt a lenini gazdaságpolitikát összevetni például napjaink gyakorlatával. 41 De megvolt-e mindehhez a feltétel arra, hogy ne csak túlságosan tisztelettudóan kérdezzék és keressék a miérteket az egyetem hallgatói? — Ha megengedi, ezt is „direktre” fiordítom, s kevésbé „tisztelettudóvá”. Akkor pedig így hangzik, a kérdés: bátran és feltétel nélkül tehettek-e ellenvetéseket, s fejthették ki eltérő véleményeiket? Szerencsére azt mondhatom: természetesen igen. Meggyőződésünk, hogy mindenről szabadon lehet és kell beszélni. A rossz felfogás, a téves nézeteit ellen jó ellenvetésekkel, meggyőzéssel, magával a gyakorlati tudománnyal kell válaszolnunk, Egyébként a gazdasági mechanizmussal és jelentőségével kapcsolatban is számtalan, igen élénk és érdekes vitára, eszmecserére került sor. Igaz, hogy az oktató munka előterében is a gazdaságpolitika állt. S nemcsak a politikai gazdaságtan, témakörnél, de a filozófiánál, a munkásmozgalom tanulmányozásánál is módot találtunk a gazdasági munka értékelésére. • S a tan Ári kar vélemény* különbségei? — Nem azért mondom, amit mondok, hogy szép színiben tüntessem fel a helyzetet. Cáfolhatatlan tény azonban, hogy a tanári kar egy nyelven beszél. Ennek alapvető oka, hogy a megyei párt vb törődik velünk, jól tájékoztat, megfelelően irányít, megosztja gondjainkat. S mindehhez vehetjük nélkülözhetetlen bizalmukat is, A Már néhány évfolyam kézhezkapta a végső bizonyítványt. Érezhető-e a hatása a közéletben? — Természetesen százalékban ezt lehetetlen kifejezni. Számunkra sokkal többet jelent, hogy hallgatóink jelentős része magasabb fokon továbbtanul. Ha csak annyit értünk el, hogy felébresztettük, megfogalmaztattuk hallgatóinkkal a továbbtanulási ön- és továbbképzési igényt, akkor már jelentős missziónk volt. Ilyen szempontból sem lehetünk tehát elégedetlenek. Mégis, szeretném, ha helyet adna annak is, hogy túl minden tudományon, elengedhetetlen, hogy az itt tanuló mostani, vagy jövőbeni vezetők megtalálják a megfelelő hangot az emberekkel. Hiába a kitűnő felkészültség, ha a bánásmód, a hangnem sértő, taszító, ahelyett, hogy megnyerő lenne. A Hogy lehetne megvonni röviden az idei egyetemi év mérlegét? — Csak hozzátenni tudok az eddigiekhez: amit elmondtam, azok jelentős része folyamat. Nem váltottuk meg a világot, de meggyőződésem, hogy sikerült olyan utakat jelölni, amelyek közelebb visznek a nagyszerű célhoz. Ismétlődő, isoha szem elől nem tévesztett hitvallásunk, hogy nem elvont tudományt akarunk tanítani, hanem a tudomány hasznosítását a gyakorlati életben. Tóth György lyezkedett el. Egy kislányuk született, — őt is, feleségét is elhurcolták negyvennégyben, soha többé nem látta őket. Hogy politizált-e a felszabadulás előtt? — már amennyire lehetett itt Gödöllőn, ahol az egy négyzetméterre eső csendőrök és detektívek számaránya, — a legmagasabb lehetett az országban. A Tanácsköztársaság bukása óta alig volt itt számottevő illegális mozgalom, — barátait, akikkel a Népszavát olvasták, s meghányták-vetették a világ alakulását, a politika menetét, Dregonya József susztert, Kobzi János napszámost, Gráf Tibor fogorvost mégis elvitték később a nyilasok Sopronkőhidára, s haza nem kerültek többé... Ö maga munkaszolgálatba vonult, előbb Erdélybe vitték, azután a fővárosba, onnan negyvennégyben megszökött, hazabújdosott Gödöllőre. Egy parasztház udvarára, egy verembe vette be magát a barátjával. Később a gazda észrevette, hogy ott vannak, de nem bánta. „Pedig addigra megettük mind a répáját” — így könnyebbednek az emlékek. Fényképek kerülnek a kézbe, szóba meg a korral járó betegségek, a szív, a vérnyomás, az érrendszer romlása. Bár Forgács Ferenc, kora talán megengedi, hogy elfogadjon egy bókot, nyugdíjas létére is szép szál férfi... Emeletes bérházban, kétszobás lakásban él feleségével, a régi házukat szanálta a várost újjáformáló rendezés. De ide, mai életükbe is beáramlik a lombos, kerteket és emberi kapcsolatokat virágozható kisváros: az ajtón a gyakori vendégjárás, a nyitott ablakokon, virágos erkélyen keresztül pedig a szomszédsággal váltott szavak... Forgács Ferenc negyvenötben belépett a rendőrség kötelékébe, s a pártba és csakhamar járási rendőr kapitánnyá léptették elő. Felszerelésük többnyire lovaskocsi volt, meg hátasló, — feladatuk a közrend helyreállítása, az újjáépítés segítése, a terület megtisztítása a bűnözőktől és háborús bűnösöktől, nyilasoktól, fasisztáktól. — önnek megölték a családját. Negyvenötben hatalmat kapott, és a háború utáni zűrzavarban nyilván személy szerint öntől függött, él-e a hatalmával, vagy visszaél vele? ön ma, s nem kizárólag a kommunisták körében, de az egész város szemében közimegbecsülésnek, általános tiszteletnek örvend, — többek között ez is bizonyítja, hogy hatalmával nem élt vissza. Miből merített erőt ehhez az emberi tartáshoz? — Rajtam, politikai meggyőződésemen, szép céljainkon kívül talán a hit abban az egyszerű kisemberben, amely egyforma hangosan köszön előre vagy vissza, akikor is, amikor az ember üldözött, és akikor is, amikor úgynevezett hatalommal rendelkezik. A sok hányódás és szenvedés ellenére nekem az élet megadta azt az örömöt, hogy rengeteg ilyen emberrel találkoztam. A gazdával, aki bújtatott, és társaival, akik a feleségemet, gyermekemet hangosan megsíratták, amikor elvitték őket. Szomsédsággail, barátokkal, akikkel naponta együtt kártyáztunk a vonaton, magam is bejáró munkás, az ötvenes években, miután leváltottak, kizártak a pártból. De miég .abban is hiszek, ha emberhez méltó tartással viselkedünk az élet különböző helyzeteiben, az a rosszihajla- mú embereken is jobb irányban változtathat. Negyvenötben letartóztattunk egy helybe való nyilast. Nem volt főbűnös, de részese volt a vétkeiknek. Az illető letöltötte a i büntetését, aztán kiszabadult. Amikor negyvenkilencben a Rajk-perrel kapcsolatos elbocsátásoknál, elfogadásoknál engem is leváltottak,' s úgy Horgászásénak éjszakára - féiáron A következőkben 50 százalékos kedvezménnyel, 45 forintért vehetik igénybe a horgászok az éjszakai órákban a Balaton déli partján a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat balatonboglári egységének csónakjait. TORT ÜLT A FEHÉRTERROR volt, hogy vád alá helyeznek, hát ezzel az emberrel alá* akartak íratni ellenem egy hamis tanúvallomást. Az illető megtagadta. Riportunk alanya tehát börtönbe nem került. Egy hónapig nem hagyhatta el a lakását. Aztán elhelyezkedett a fővárosban, az egyik autójavítóban, autóhűtő-bádogosnak. A szakmájában is helyt állt, elnyerte a sztahanovista címet. Az ellenforradalom után rehabilitálták: személyzetimunkaügyi előadóvá léptették, párttagságát pedig negyvenöttől folyamatosnak elismerték ... Ma az egyik gödöllői, városi pártalapszervezet titkára. A dolgok természetéből adódik, hogy egy-egy ilyen városi, községi aiapszervezetben sok az idős veterán. — Miről beszélgetnek maguk között a legtöbbet? — A fiatalokról. — Vitáznak is róluk? — Természetesen. — S ön melyik oldalon foglal állást? — Én, azt hiszem, megértem őket. — Mit csinálnak alapszer- vezetűkben, mi a legtöbb gya- koliati tevékenység? — Gyakorlati tevékenység? Sokféleképpen igénylik a segítségünket, De talán nem ábrándítom ki, ha elárulom: rengeteg öreg, beteg embert látogatunk. Mert sorainkat gyakran felkeresi a betegség. És olykor a halál. Ezt már az utcán mondja, átöltözve, sötét öltönyben. A temető, felé tartunk. Nekem is abban az irányban van még dolgom, elkísérem. Egy elv- társat, barátját temetik ma, Nagy József veteránt, asztalosmestert, alapszervezetük egyik tagját. A temető virágba borult. A ravatal pedig — osiupa vörös. Igaz, hogy csalk lemezjátszón hangzanak fel a régi mozgalmi dalok — de így is szépen szól. Távolabb cigányzenészek várnak a sorukra. A vörös ravatal körül fekete gyűrűt alkot a tömeg, rokonok, hozzátartozók, barátok, elvtáirsak. De, amikor elbúcsúzom a párttitkártól, s elhagyom a csupa virág temetőt, a szomszédos utcáikból még mindig jönnek, jönnek a gyászba öltözött emberek. (Padányi) 1920. július 5-én tíz 1919-es népbiztost állított bíróság elé az ellenforradalom. Stookner Antal ötös-tanácsa készült fel elítélésükre. Az volt a cél, hogy befeketítsék, megfosz- szák emberi méltóságuktól, becsületüktől- a népbiztosokat, s hogy közönséges bűnözőknek állítsák be őket. A terrorper végső célja a Tanácsköztársaság lehető legteljesebb diszkreditálása volt. Ezért a lehető legkörmönfontabb módon szövegeitek meg a vádat, amelynek főbb pontjai a következők voltak: felségsértés, lázadás, zsarolás, lopás, pénzhamisítás, és 167 gyilkosságra való felhajtás. A népbiztosokat a per előtti időszakban fizikai és szellemi kínzásoknak vetették alá. Abban reménykedtek, hogy a szélsőséges tortúrák teljesen megtörik és értelmes védekezésre képtelenné teszik a perbe- fogottakat. Majd a védőket is olyan üldözésnek tették ki, ami lehetetlenné tette, hogy kötelességüket mindvégig teljesítsék. Stocker gyorslefolyású pert akart, a „gyorsított” eljárás keretében, és minduntalan a bíróság törvényes és pártatlan szerepére hivatkozott. Ezzel szemben a védők, leginkább Gál Jenő kimutatta, hogy már maga a „gyorsított” eljárás is törvénytelen, hiszen az érvényes törvények alapján csak hadiállapot idején alkalmazhatták volna. Csakhogy a bírákat és az ügyészt a törvényesség szempontjai nem kötötték. Ök birtokában voltak a terrorperek minden olyan eszközének, amellyel a védőket és a perbefogottakat megfoszthatták a védekezés lehetőségétől. És bőven éltek is ezekkel az eszközökkel. Az antant jóvoltából »győzelmes” ellenforradalom halálosan rettegett. A szovjet Vörös Hadsereg 80 kilométernyire volt a Kárpátoktól. A szovjet nép haragosan elítélte a magyar fehérek vérengzéseit. A bécsi emigráció szakadatlanul leleplezte a gazságokat. Európa valamennyi haladó politikai és szellemi vezető személyisége a vádlottak mellé állott. Olyan világhírességek követeltek perbeszüntetést, mint Shaw, Wells, Brandes, Romáin- Rolland, Freud, Einstein, Barbusse és végtelen sorban sokan mások. A kurzus kül- és bel- politikailag egyaránt elszigetelt volt és gyenge. A per .gyors” lefolytatása nem sikerült. Főleg a szovjet tiltakozás okozott zavart a „rendezők” körében. Végül is csak decemberben hirdettek ítéletet, a tárgyalás berekesztése utáni előírásos 8 nap helyett több mint egy hónappal később. Négy népbiztost halálra, hatot életfogytiglani börtönre ítéltek. De az ítéletet nem tudták végrehajtani. Az általános európai felzúdulás nyomán jobbnak látták, ha elfogadják a szovjet fogolycsere ajánlatot. A tor nem sikerült: a kurzuslovagok — minden erőfeszítésük ellenére — nem tudták bemocskolmi a Tanácsköztársaságot. F. M. Munka közben A Magyar Selyemipari Vállalat Váci szövödéjében. Bélésszövőgyárának (Foto: Gábor) Éljen a mini! Hétről hétre aggódva figyelem a női térdeket: látom-e őket még avagy sem, maxi, mini, avagy midi. Nem hiszem, hogy napjainknak lenne izgalmasabb, égetőbb és aggodalomra jobban okot adó problémája, mint ama harc, amelyet a divattervezők folytatnak a női combokkal, térdekkel és a férfiszemekkel. Tanultam történelmet, sőt mi több, emlékszem is tanulmányaim számos történeti tenyere, tudom, hogy az emberiség sokszor állt már válaszúton: rabszolgaság-e, vagy feudalizmus, feudalizmus-e, vagy a polgári társadalom, de nem hiszem, hogy akár a rabszolga akár a feudalista társadalom közvéleményét oly széles körben mozgatta volna meg a „vagy... vagy’’ problematikája, mint napjainkat a „vagy a maxi, vagy a mini” kérdése. Bevallom őszintén, jó magam minden ellenérzés nélkül, férfiúi mivoltom teljes és odaadó lelkesedésével, szemem áhítatos csüngésével, fantáziám pompás és kielégítő működésével köszöntöttem a mini divat bejövetelét. Ám, most mégsem az aggaszt, amit a minijnális divat idején maximálisain megtekintettem, hanem sokkal inkább az a kétségtelen tény, hogy nem a férfiúi ízlés győz a nők divatján keresztül, hanem az üzlet diadalmaskodik az érzelmek és érzékek felett. Mert, ugyan lehet, sőt biztosan elő is fordult, hogy a mini divat megadta a megfelelő kirakatot ahhoz, hogy a szerelmet beszerezni óhajtó férfiú ne zsákba, hanem miniben levő macskát vegyen, hogy a mini hozzájárulhatott, vagy hozzá is járult, hogy néhány hölgyszemély a maximumig használja ki a minijét. Ezek azonban egyedi üzletek voltak. Hogy úgy mondjam, manufaktúrák! Ám az a tény, hogy néhány divatdiktátor beletekintvén a textilgyárak részvényeit is tartalmazó páncélszekrényébe, végigmérve újfent, csámpás- kövér feleségét, homlokára csapva döntsön: ettől a perctől kezdve a maxi a divat... nos, ezt kikérem magamnak, mert ez nem csupán egynéhányat, hanem sok-sok millió nőt érintő üzlet. Nem férfiúi, hanem etikust mivől- tomban emelem fel tiltakozó szavam, kiáltom együtt hazám széplábú asszonyaival és lányaival: ne engedjetek a negyvennyolcból. A 48 centiből! Asszonyok, lányok, ne legyetek néhány, csak szabni, de várni már nem tudó divatkirály áldozatai! Különben is régen lejárt már a királyok kora! Le velük! Le a maxi szoknyákkal! Le velük! Bízom, hogy tiltakozó hangom nem lesz kiáltó szó. Halál a midire is. Én nem vagyok opportunista! Gyurkó Géza « * 4 * t
