Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

4

PCS 1

hegyei

&Ctriap

1070. JÚLIUS 5., VASÁRNAP

• • '

Ot törvény

KULTÚRSTATISZTIKA - 1969

Kiadvány- és napilaprekord

A moziválság tovább tart

Néhány túrái új ház olyan 1 benyomást kelt, mintha nem három, négy, vagy öt éve építették volna, hanem 30, 40,

vagy ötven esztendeje. Ezeket a friss hajlékokat kisemberek lakják, akiknek előző rozzant épületét a néhány évvel ezelőtt feltörő és faltörő belvíz megrongálta — ezért belvizes kölcsönt kaptak — és cigányok, akik ki akartak törni az embertelen putrikból, államunk segített is nekik — kamatmentes hitelt vehettek fel. A sikerületlen házak egy részét ugyanaz a túrái építőipari kisiparos készítette. Államunk bizonyára nem azért biztosít kamatmentes kölcsönt a cigányoknak, hogy ezen a drága pénzen új putrikat építsenek és nem azért ad kedvezményes belvizes hitelt, hogy a víznek olyan kedvező ingatag alapra teremtsenek hajlékot. Két hosszú riportban részletesen beszámoltunk az említett kétfajta kölcsönből épült kifogásolt házakról. Nem sok eredménnyel. Úgy látszik, hogy azoknak az illetékeseknek, akiknek meg kellett volna vizsgálniuk az említett építményeket, kitűnő fedél van a fejük felett. Nekik biztos, hogy kényelmesebb, mert nem kell vizsgálgatni, utánajárni, vesződni, intézkedni, felelősségre vonni — egyszóval nem kell többet dolgozni és állástfoglalni.

Első törvényem:

„Addig nyugodt az ember, amíg nincs álláspontja; s addig elkeseredett a többi ember, amíg körülötte a véleménynélküliség állóvize poshad”.

Felkeresett az egyik twrai panaszos, aki attól fél, hogy új háza nemsokára rommá lesz és bizalmasan elmondta, hogy szakértők jártak a községben, megvizsgálták a házát és több más házat is, amelyeket mind ugyanaz a túrái kisiparos készített — és a szakértők megdöbbentek. Igaz, vizs- gálgatták már a házakat más szakértők is, mert a kisiparos perre ment az építtetőkkel és fordítva — de ahány szakértő, annyi vélemény nyilváníttatott Mindenesetre a véleméELSŐ NEMZEDÉK

A Borsod megyei Kistokaj község vasútállomása melletti homokbányában ásatást kezdtek a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei: K. Végh Katalin és dr. Kemenczey Tibor. Az első sírok felbontása után megállapították, hogy a honfoglalás utáni első nemzedék X. századi temetkezőhelyére bukkantak. Eddig harminc sírt bontottak ki és különösen a női sírokban volt sok értékes bronz- és ezüstékszer.

KÖNYVESPOLC

Spanyol mesterek

A Budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteménye nemcsak gazdagságával emelkedik ki, hanem viszonylagos teljességével, valamint a képek magas színvonalával. Vallásos témájú művek, életképek, portrék, csendéletek allegorikus ábrázolás — mindez megtalálható a budapesti múzeum falain, valamint a Corvina Kiadó most megjelentetett Spanyol mesterek című kötetében.

Az ízléses és kiemelkedő nyomdatechnikával előállított kötetben a képeket H. Takács Marianna, a gyűjtemény szakavatott őre mutatja be, kiváló művészi érzékkel, plasztikus és minden lényeget kidomborító tanulmányában. A könyvben többek között szerepel Greco, Velasquez, Ribera, Zurbaran, Murillo, Goya és Padilla sok kiváló, szép alkotása. — K —

nyék nem lehettek túlságosan elmarasztalók, hiszen a Gödöllői Járásbíróság, szakértői vélemény alapján is, kötelezte az egyik szerencsétlen építtetőt, hogy a kisiparosnak több mint hétezer forintot fizessen ki, amit az azért nem akart kiegyenlíteni, mivel úgy tapasztalta, hogy házát a kivitelező nem fejezte be.

Panaszosom most örömmel újságolta, hogy az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetet (ÉMI) kérte fel a Pest megyei Bíróság, hogy mondjon véleményt. Ők aztán komoly műszeres vizsgálatot folytattak és nagyon csodálkoztak — mint panaszosom megsúgta —, hogy ezeket az épületeket az OTP műszakilag átvette.

Mint az előző két cikk szerzője, megörültem, hogy végre társakra találtam, méghozzá komoly építőipari szakemberekben és tudományos intézetükben.

Az illető panaszos azonban még hozzátette: ha ebből is cikk születne, ne írjam ki a nevét, és szorongást láttam tükröződni az arcán.

Második törvényem:

„A véleménynélküliség arcnélküli tengerében

fél az, aki igazáért harcol, pedig sikerét csupán a nyilvánosság ereiéire építheti”.

Elmentem az ÉMI-hez és megtaláltam azt a szakértőt, aki a házat megvizsgálta. Titokzatosan mosolygott, érzékeltette, hogy bizony csodálkozott, de korainak találta, hogy nyilatkozzon. Különben is főnökével kellene beszélnem, aki még több házat vizsgált meg, de Ő most nincs itt Furcsa dolgok lehetnek ott, tette még hozzá, aztán többet semmit.

Másodszor is elmentem az ÉMI-be, beszélhettem a főnökkel. Szcilíd szakmai felháborodást olvastam ki általános mondataiból. Nyilatkozni nem nyilatkozik, mert őket a bíróság kérte fel a szakvélemény elkészítésére egy ház esetében. Bár a többit is megvizsgálta, mert nagyon kiváncsi volt, de csak magánemberként, mert erre megbízást nem kapott. Mondtam, nyilatkozzon magánemberként. Ezt nem teszi, mert erre nincs felhatalmazásai!) — ugyan kitől kellene ehhez felhatalmazás? — ha esetileg lapunk megkérné az intézetet a házak kivizsgálására, akkor rendben lenne, dehát a lap ezt nem teheti, erre nincs pénze. Persze igencsak formális lenne a dolog, mert csak azt tudnánk meg, amit már eddig is megtudtak a szakértők.

— Tehát — kérjek engedélyt az igazgatójától, vagy menjek el az Igazságügyi Műszaki Szakértői Irodába (IMSZI), ott megtalálhatom hivatalos véleményüket, nézzem meg ott. Mintha érdekes lenne, hogy hol nézem meg...!

Harmadik törvényem:

„A közvélemény ereje megbízható szakvélemény birtokában megsokszorozódik. A szakvélemények elvesztik erejüket, ha csupán az intézmények egymás közt cserélik és eltitkolják”.

Az IMSZI-ben megtaláltam az illetékes szakértőt, akinek elmondtam, hogy úgy tudom, nála vannak a peres iratok. Már visszaküldte a bíróságnak, válaszolta. Szakértői véleményét kértem, erre kezembe nyomta a hivatalosan gépelt véleményt. Olvasni kezdtem és jegyzetelni:,,... Az alapozás osztályon aluli — nem éri el a B—50-es betonminőséget... A lábazaton kialakított két helyen kapott eredmény nem értékelhető... Az alapozás becsült szilárdsága 25—30 kp/cm1. Egyes helyeken ezt az alacsony értéket sem éri el... Az alapot a tervtől eltérően készítették el. csak 55 centi mélyre vitte le...” 80 helyett.

Amikor eddig jutottam, a

Az elmúlt évben összesen 5 millió 389 ezer 743-an váltottak színházjegyet — és ez tíz év távlatában több mint egymilliós nézőszámcsökkenést jelent. Számottevő a fejlődés a múzeumügy területén. Az országban 1969-ben 180 múzeum működött, 1935-ben még ! csak 46. Az elmúlt évben 1442 I

kiállítás várta a látogatókat, és csaknem 6 millió 800 ezren éltek is a lehetőséggel. Húsz év alatt éppen tízszeres a múzeumlátogatók számának növekedése. S a legszembetűnőbb a változás vidéken: két évtized alatt több mint ötvenszeresére nőtt a falusi múzeumlátogatók száma.

Lakat helyett cipzár

szakértő felszólított, hogy mégegyszer mondjam meg a nevem, majd kijelentette, hogy neki el kell mennie, tehát adjam vissza a dokumentumot, végül hivatkozott távollevő főnökére, és szépen megkért, hogy a bíróságon nézzem meg a szakvéleményt. Közben gyanakvóan méregetett, és idegesség vibrált az arcán. Kezdtem magam rosszul érezni, legalább annyira, mintha én építettem volna az iménti silány alapú épületet.

Negyedik törvényem:

„Az eltitkolt vélemény elidegenedik alkotóitól, egyre inkább személytelen tabuként kezelik, s mint ilyen, »államtitokká« lép elő.”

A Pest megyei Bíróságon nem tekinthettem bele a szakvéleménybe, amit itt el is fogadtam, megértettem, hiszen a bíróságnak szigorú szabályai vannak. Nem is a bírósági aktából kellett, hogy tájékozódjam — ezt csak végső esetben próbáltam —, hanem a szakvélemények szülőinél.

Ezek után mit csináljon az újságíró? Honnan szerezzen információt? — ha nem nyilatkozik senki. Találjunk fel egy új műfajt? Nyilatkozzon az újságírónak az újságíró? Legyen, íme ötödször: ötödik törvényem:

„A minisztereket könnyű szóra bírni, mert ők ismerik az államtitkokat, tehát nem félnek attól, hogy elmondják. Aki nem miniszter, nehezen nyilatkozik, mert sohasem tudhatja, hogy mikor árul el »államtitkot«.”

Az ÉMI második embere — nem miniszter, de magas állású —, megígérte segítségét, ő volt az egyetlen, aki megértette, hogy nem magánemberként érdeklődöm, hanem újságíróként — egy pártlap munkatársaként —,s ilyen minőségben nem tőlem tagadták meg a nyilatkozatot, hanem a közvéleménytől!

Berkovits György

L

A fiatalabb újságolvasó nemzedék még nem is élt, amikor mi fiatal újságíró nemzedék voltunk. Húsz esztendeje. Huszonöt. Visszaré- vedve a legendás időkre, mai szemmel és mai ítélettel nem lenne nehéz eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy a mi szárnypróbálgatásunk idején néha talán nehezebb volt újságolvasónak lenni, mint újságírónak. Persze, akkor nem ez volt a lényeg. A lapnak mindennap meg kellett jelennie, már minit hogy a mi lapunknak, mert előfordulhatott az ellenzéki nyomdában az öreg gépen egy-egy csavarlazulás, amelynek következtében a formában felpúposodott a szedés és egy kicsit újra kellett kezdeni az egészet. Ez persze néhány órás nyomdai kiesést jelenthetett... Nnna! öreg barátom és nyomdai mesterem mondotta ilyenkor: „Mi a fenének kell annyit el- lenzékieskedni? Lám, még a gép sem bírja el...” Mi fogalmam volt nekem abban az időiben az ellenzékről? Azt hiszem: semmiféle kialakult és általam absztrahálható ködképződményt tekintettem annak, amely — absztraháció hiányában — behelyettesült a tisztes borbélymesterrel, aki a gazdák felvégi fertályán működött mindaddig, amíg — pártja révén — fel nem csapott szerkesztő úrnak. Mindenesetre nagyon utáltam a

Elkészült a művelődésügy 1969. évi statisztikai mérlege. Az összegezésből kiderül, hogy tavaly 26 732 kiadvány jelent meg az országban, a legtöbb a könyvkiadás eddigi történetében. Ebből 4513 könyv — 1967 óta ha nem is jelentős mértékben, de évről évre fokozatosan csökken a számuk. A könyvek összpéldányszáma azonban emelkedik, s tavaly már meghaladta a 38 milliót is. (1938-ban viszont a 10 milliót sem érte el.) Tavaly a könyveladás teljes értéke több mint 960 millió forint volt, s az összes forgalom egynegyedét a falvakban bonyolították le.

Magyarországon 1969-ben 340 különféle időszaki sajtótermék jelent meg — több mint egymilliárd példányban. Ezen belül a napilapok 661 millió példányt tettek ki: ez a magyar sajtó történetében az eddigi legmagasabb példányszám.

A rádióelőfizetők száma

nem emelkedett jelentősen:

egy év alatt alig több mint 17 000 a gyarapodás, s így az elmúlt évben 2 millió 531 ezer 406 előfizetőt tartottak nyilván. A lassú emelkedés magyarázata, hogy a piac lényegében telített. Ezzel szemben tavaly csaknem kétszázezer új tévétulajdonost jelentettek be, és számuk így megközelítette az 1 millió 600 ezret. A fővárosban ezer lakosra 215 tévé- készülék jut, a városokban 181, falun pedig 121 az arány.

Filmgyártásunk eredményei is számottevőek a számok tükrében: 21 nagy játékfilmet készítettek 1969-ben (ennél többet csak 1938-ban gyártottak: 32-t), a kis játékfilmek száma tavaly csupán 12 volt. Televíziós játékfilmet viszont 27-et forgattak.

Tovább tart a mozilátogatók fogyatkozása. 1960-ban még a 140 milliót is meghaladta a nézőszám az elmúlt évben már csak 82 millió volt. Legnagyobb mértékben a községekben csökkent az érdeklődés: 1960-hoz képest csaknem a felére.

A színházlátogatás is csökkenő tendenciát mutat.

mestert, szegényt, hiszen ellenünk kente-fente beretváját nap mint nap és — bocsánatomra legyen —, halvány fogalmam sem volt abban az időben az ellenfélnek járó köteles tiszteletről, a lovagias micsodáikról s egyebekrőL Egyszer-egysizer én is bele- aka&zkodtam kikent-kifent körmondataiba s ilyenkor — másnap, a megjelenés után — azzal fenyegetett, hogy megírja anyámnak elfajzásomat.

n.

Azt hiszem, az döntötte el a mezőgazdasági rovathoz való besorolásomat, hogy parasztképem volt, meg hogy a kenyeret úgy ejtettem ki: kenyér. Umlautosan. Az első napon biciklire ültettek és ki- küldtek egy közeli faluba, az ottani egyetlen „mmtagazdá”- ról írandó egy riportot. Amíg a pedált tekertem tizenkét kilométeren át, volt időm töprengeni: mi is az a mintagaz- da, mi is az a riport? Hogy azután mire mentem, mutatja a végül is az elkészített írásmű sorsa: a papírkosárba került, én pedig sebzetten, némán. összetörve és megsemmisülve kies albérletem homályában töprengtem egy darabig a sors különös eljárásán, amelyet szerkesztőm testesített meg, mondván, hogy semmi sem baj, a mély vízben mindenki megtanul úszni, ha életrevaló. Ha meg nem, ajkkor nem kár érte, ha lemerül. Kelörültek az asszonyok Ceg- lédbercelen, amikor az Egyetértés Tsz szerződést kötött az Elzett Fémlemezipari Művekkel:

nyolcvanan találtak így munkát helyben.

A község határában egy kis műhelyt rendezett be a termelőszövetkezet, ahol az asszonyok lakatokat készítettek. Mindenki jól járt: a gyár is, a tsz is, s nem utolsósorban a ceglédberceli lányok, asszonyok. A szövetkezet úgy állapodott meg alkalmazottaival, hogy egy évben 30 napot kötelesek a mezőgazdaságban dolgozni, ha a munka úgy kívánja. A tsz-tagok viszont télen segítenek a „gyáriaknak”, ha erre szükség van.

Az öröm nem tartott sokáig, mert az Elzett az összes kihelyezett részlegét Szécsénybe telepítette, s a ceglédberceliek

lenék kőművesék is az országnak ... A következő napon és napokon azután híranyagot gyűjtögettem innen-oiman, és amiikor az első „mínuszos” megjelent a lap hírrovatában, szerettem volna az utcán mindenkinek megmutatni, hogy nézzék már, emberek, ezt én írtam, jó kis hír, mi?

Tényleg jó kis hír volt, de legjobb az az iskola, amelynek kapuja a mindennapi lapmun- ikán át nyílt a pályára, s ezt a pályát oly magasraívelőnek láttuk, hogy nem is mertünk másként, mint alázattal feltekinteni rá. „Az újságírás szent dolog!” — mondta sokkal később egy iskolá n drága öreg szaktanárunk, s nem mondott többet, mint amennyit mi is éreztünk, noha megfogalma- zatlanuL

IIL

Ami a tanulást, művelődést illeti, a maihoz képest egy kicsit mintha fordított világ lett volna... Abban az időben a „mély víz” (lásd: előbb) volt az első szemeszter, amelyben megbízhatóan eldőlt a „ki- mire-való” kérdése. S aki megkapaszkodott, mert volt benne valami spiritusz, ment tovább, pontosabban: mehetett tovább. Jött a második szemeszter: a tanulás, amelyet a pályakezdő már maga is igényelt, hiszen maradni akart a szerkesztőség és nyomda szentségében. És: a főszerkesztő is

elvesztették „kenyerüket”. Szerencsére csak átmenetileg, mert sikerült partnert találni a trösztön belül.

A Lemezárugyártól kaptak bérmunkát: húzózárat készítenek.

Az átállás nem ment köny- nyen, egyelőre órabérben dolgoznak. Még kevesebbet keresnek, mint korábban, de mindenkinek igyekeztek munkát adni. A különböző cipzárak részleges gyártása a feladatuk: a cipzárakra csak a nyitót és a végszemet teszik rá. Júliusban 300 ezer méter a tervük. Tudják teljesíteni, sőt

többet is vállalnának.

Most tárgyalnak a partnerek arról, hogy jövőre különböző fémből készült játékok vagy azok alkatrészeinek gyártását is vállalnák.

tudta, ki érdemes erre.. I A további beruházásra. A „zsák- bamacska”-játékra nem volt idő s pénz. (Most van ilyen nevű, időközönként megjelenő humoros lapféle, tombolával...)

A húsz év előtti gyakornok- nemzedékből — ahogy elnézem — sokan maradtunk a pályán és azóta már megtanultuk — ki jobban, ki kevésbé — a politikát, a kommunikációelméletet, a stilisztikát, a tördelő- és képszerkesztést, a sajtójogot és még sok egyebet.

IV.

Az első hónapban megengedték, hogy a volt kollégiumban lakjam, azután — felvevőn az első fizetést, valami 240 forintot — albérletbe költöztem, befizettem a kifőzdében ebéd-kismenüre és méginkább azt hittem, hogy én vagyok a világ ura.

Négy albérletem volt mind- összesen. Az első főbérlő egy szabómesterrel vigasztalódott hajdani apáca volt, aki esténként — a legelején — meglátogatott, s kért: imádkoznék talán vele. Nem álltam kötélnek. Hát imádkozott ő. A szentkép az ágyam fölött, a fejrésznél függött a falon, így hát lábrészhez kellett állnia, ha szembe akart kerülni a szenttel. Én meg ott feküdtem az ágyban, s tettem, mintha aludnék. Egy hétig tartott ez az állapot, végül elmaradt az asszonyság.

Csizmában jártam én abban az időben. S micsoda meleg nyár volt!

V.

Finánc özvegye volt a má~- sodik főbérlő. Üriasszony, aki-- nek az volt a meggyőződése, hogy aki újságíró az űriemLEGENDÁS IDŐK

l

f

k

t