Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

I VT JM H» «yuriap 1970. JÜLIUS 5., VASÄRNAP BELFRST // Eltérített'" buszok és gumicsúzlik Belfastban, a Falls Road nevű katolikus negyedben az éjszaka folyamán több mint 1500 brit katona vett részt az észak-irországi zavargások ed­digi legelkeseredettebb ütköze­tében. Reggel fél nyolcig a polgári lakosság köréből össze­sen öt halottat számoltak meg: ezzel tizenegyre emelke­dett a legutóbbi két nap alatt elesett polgárok szá­ma. A hadsereg este féltizenegy órától kijárási tilalmat rendelt el, de a Bernadette Devlin szabadon bocsátását követelő fiatalok nem tettek eleget a parancsnak. Katonai szóvivők szerint a Losonczi Pál Ulánbátorból Omszkba érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) gan jelentem, hogy a magyar néptől kapott megtisztelő meg­bízatásnak eleget tettünk”. Zs. Szambu válaszában szólt az eredményes véleménycse­rékről, méltatta a pénteken aláírt gazdasági megállapodá­sok jelentőségét a Mongol Népköztársaság szempontjá­ból, és kellemes utazást kí­vánt a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének. Losonczi Pál a Mongol Nép­köztársaságból útban hazafe­lé, szombaton Omszkba érke­zett, ahol J elizavetyin, aiz omszki területi pártbizottság másodtitkára és más városi vezetőik fogadták. Az Elnöki Tanács elnöke Omszkból vasárnap reggel utazik tovább Budapestre. Hatszázzal kevesebben — 240 millióval többet A Csepel Autó az egy százalékért (Folytatás az 1. oldalról.) termelt, mint 1969 hasonló időszakában, annak ellenére, hogy 5—600 fő az állandó lét­számhiány. A többlettermelést a termelékenység növelésével érték el, mely 1969-hez viszo­nyítva idén 7 százalékkal nőtt a Csepel Autóban. Ennek ellenére a vállalat mégsem teljesítette az első fél­évi tervet; csupán 96,5 száza­lékot értek el. A kezdeti ered­mények azonban biztatóak és munkásaik összefogásával év végére behozzák a lemaradást. Tervükből még 53,5 százalék teljesítése van hátra. Ezt a munkaszervezés javításával, a fluktuáció csökkentésével kí­vánják megvalósítani, s nem töltik fel a megüresedett lét­számot. így a vállalat munká­sai is jól járnak, hiszen a ter­vezett 2 százalékos béremelés helyett 1970-ben 3,9 százalék­kal nő a jövedelmük. Érdekes, és követésre méltó tervet dolgoztak ki a fluktuáció csökkentésére. Az 1 százalék nemzeti jövedelem növelésére kiírt versenyt két szakaszra osztották. A versenyben jól szereplő brigádok az értékelé­sek után magas jutalmat kap­nak, de csak akkor, ha a ter­melékenység növelése és a terv teljesítése mellett, csök­kentik a brigádban a munka­erővándorlást. Ha egy brigád teljesíti is tervét, de közülük többen hagyják ott munkahe­lyüket, kiesnek a versenyből, nem kapnak jutalmat. A Csepel Autógyárban ko­molyan veszik a nemzeti jö­vedelem 1 százalékos növelé­sét és a munkaversenyt. Az elkövetkezendő napokban mű­szaki konferenciákat rendez­nek, ezeken megvitatják — még a termelési tanácskozá­sok előtt —, a tennivalókat. Felhívják az üzemvezetők fi­gyelmét arra is, hogy nem csu­pán rajtuk, hanem a dolgozó­kon is múlik a terv teljesíté­se. összefogással, közös erővel kell megbirkózniuk a felada­tokkal. Számítsanak a törzs­gárda segítségére, a szocialis­ta brigádok versenykedvére. — Kovács — ÁLLANDÓ BUDAPESTI MUNKÁRA felveszünk szakács és hentes szakmunkásokat konyhalányokat takarítónőket portásokat kertész szak- és segédmunkásokat varrónőket vízvezeték-szerelőket (hosszú gyakorlattal) faipari gépmunkásokat asztalosokat festőket mosodai, szállodai és konyhai segédmunkásokat. fűtésszerelőket Iskolai igazolvánnyal rendelkező diákoknak 14 éves kortól a nyári szünidőre modern munkásszállásainkon szállást, étkezést olcsón adunk. Kedvezményes utazás. JELENTKEZÉS Építőipari Szolgáltató Vállalat ; jdapest XI., Bartók Béla út 152. csapatok azért nyomultak be a katolikus negyedbe, hogy a ki­járási tilalom betartására kényszerítsék a lakókat. A be­hatolás azonban nem maradt válasz nélkül: kézigránátok, benzin« palackok, sőt pisz­toly- és puskalövések fogadták a katonákat, akik közül körül­belül tizenöten könnyebben megsebesültek. A szóvivők azt állítják, hogy a katonák által agyonlőtt civilek között egy­két orvlövész volt. A csatával egy időben Belfastban három helyen bomba robbant, az egyik meg­semmisítette a News Letter című konzervatív-unionista reggeli lap földszinti helyisé­gét. A zavargások elmérgesedé­sének jele: egyre több a pisz­toly- és puskalövöldözés, a bombarobbanás, a katonák a „forróbb” helyeken minden járókelőt őrizetbe vesznek, sok asszonyt és gyereket kell vidékre költöztetni. Péntek este alkalmazták a katonák először új találmá­nyukat: a három ember által húzott, két méter magas gu­micsúzlit, amely messzebbre képes hajítani a Cs-gázpat- ront, mint a kilövőpisztoly. A Falls-negyed asszonyai min­denfelé ecetes vödröket rak­tak ki a házak elé, mert az ecetes rongy állítólag némi védelmet nyújt a gáz ellen ... A brit csapatok nehéz bul­dózereket vetettek be a min­denfelé emelkedő barikádok eltakarítására. A legtöbb ba­rikád váza egy-egy „eltérí­tett” autóbusz. Több esetben a buszt elő­zetesen felgyújtják, hogy a katonák ne jöjjenek be az ut­cába. Bizonyosnak látszik, hogy a tartomány katolikus la­kossága nem szünteti meg az ellenállást, amíg hősük és vértanújuk, Bernadette nem szabadul börtönéből. Ugyancsak olajat öntött a tűz­re az uralkodó protestáns pol­gári réteg ostobasága és ma­kacssága: nem hajlandók le­tenni a július 12-én és 13-án kulmináló „orániai parádék” tervéről. E provokativ mene­tek rendszerint a katolikus negyedek peremén kígyóznak, s rendszerint részegen, sérte­getik polgártársaikat. így látja a hetet kommentátorunk Pálfy József: START A TEMPLOMHEGYEN Európa egyik legkisebb or­szágában, a mi Nógrádunkkal azonos nagyságú Luxemburg­ban a főváros büszkesége a húsz egynéhány emeletes „Európa-palota” a Kirchber- gen, azaz a Templomhegyen. Mivel Luxemburg is tagja az Európai Gazdasági Közösség­nek, vagyis ott van a Közös Piacon, a büszke palotát azért építtette a kormánya, hogy helyet adjon a közösségi in­tézményeknek és megfelelő keretet teremtsen a közös piaci miniszterek tanácskozá­sainak. Amikor három esz­tendeje ott jártam a szinte még malterszagú, vadonatúj ■épületben, éppen — a NATO ■miniszteri tanácsa ülésezett ■benne. Példázva, hogy az Eu­rópai Gazdasági Közösséget tíz évvel ezelőtt megalkotói a ■NATO gazdasági alépítmé­nyének! szánták... A luxemburgi Kirchberg a ■héten a Közös Piac hat or­szága képviselőinek és Nagy- ■Britannia egyik új, konzerva­tív miniszterének, Anthony ©arbemek tárgyalásaival vo­nult be újra a diplomáciai krónikába. Hét évig kellett várni London urainak, amíg ■újra leülhettek a tárgyalóasz­talhoz, hogy Nagy-Britannia ■közös piaci bebocsáttatásának ■kérdését elővegyék. 1963 ja- nuár végén ugyanis a brüsz-1 iszeli hasonló tárgyalások a franciák határozott „non”-ja miatt meghiúsultak: de Gaul­le tábornak képviselője ne­met mondott az angol csatla­kozási kérelemre. Érdekes megemlíteni, hogy őfelsége akkori kormányának az eu­rópai ügyekkel megbízott mi­nisztere, aki kénytelen volt elviselni a brüsszeli veresé­get, nem volt más, mint Ed­ward Heath, a jelenlegi tory- vezér és miniszterelnök. Személyes sikere is lenne, ha ez alkalommal az angol csatlakozást — természetesen hosszadalmas tárgyalások: előbb elvi vita, majd techni­kai természetű alkudozások után — nyélbe tudná ütni ... Nem fölösleges néhány cím­szóban visszautalni Nagy- Britannia belépésének okaira, ugyanakkor hasonló vázlatos­sággal élőre jelezni az angol gazdaság várható nehézségeit Az angol nagytőke szorgal­mazza a csatlakozást, hogy exporttermékeit kedvezőbb feltételekkel, ha lehet vám­mentesen helyezze el a Közös Piacon. A szigetországban levő le­ányvállalatai nyomán érdekelt amerikai monopoltőke szintén sürgeti a bejutást a Közös Piac vámfalai közé. (Nagyjá­ból annyi amerikai tőke van Nagy-Britanmiában, mint az Európai Gazdasági Közösség hat országában együttvéve!) Viszont a közös piaci belé­pésnek ára van: a londoni kormánynak meg kell szüntet­nie az angol mezőgazdaság ál­lami támogatását, lazítania kell a nemzetközösség orszá­gaival való kapcsolatait — mindennek pedig az lesz a következménye, hogy megdrá­gul az élet; a mezőgazdasági termékek ára éppúgy megug­rik, mint a nemzetiközösség országaiból érkező iparcikke­ké, amelyeket például Indiá­ban sokkal alacsonyabb mun­kabérekkel állítottak elő. Meglehet, hogy Heath közös piaci sikere — pyrrhusi győ­zelem lesz, amelyért talán a legközelebbi választáson kell majd fizetnie... Egyelőre azonban még semmi sem dőlt el, a Közös Piac és Nagy Bri­tannia tárgyalássorozatát nyár végén folytatják, Luxemburg­ban csak a start történt meg. A június 18—i angol válasz­tások eredménye befolyásolja a tárgyalásokat. A szociálde­mokrata bonni kancellárnak, Willy Brandtnak talán nem lesz annyira szívügye az ango­lok támogatása, mint mikor még a munkáspárti Wilson volt kormányon. S ha a Heath-kabinet a várakozások­nak megfelelően valóban szo­rosabbra fűzi szövetségesi vi­szonyát Washingtonnal, ez új­raélesztheti Párizs ellenkezé­sét. Pompidou francia állam­fő és Brandt e héten Bonnban a kérdéseket is megtárgyal­hatta a szokásos félévenkénti francia—nyugatnémet csúcsta­lálkozók soros ülésén. A jelentések szerint emel­lett központi helyet foglalt el a Brandt—Pompidou megbe­szélésen a kelet—nyugiati vi­szony problémaköre, a szocia­lista országok két héttel ez­előtti kezdeményezése. Mind Brandt korábbi nyilatkozatai, mind Pompidou elnöknek a július 2-i sajtókonferencián elhangzott mondatai arra utaltak, hogy a két fővárosban érdeklődést tanúsítanak a bu­CIPRUS MA: A MÁSODIK VÁLASZTÁS Külön görög — külön török parlament Az évtizedes szünet után va­sárnap tartják az önálló cip­rusi állam történetében a má­sodik parlamenti választáso­kat. A parlamenti választáso­kon hat párt indul, amelyek között az Akel nem csupán a leghaladóbb, de az egyik leg­erősebb is. Egyes megfigyelők szerint a párt számíthat a sza­vazatok harminc százalékára. A burzsoá pártok közül a Glavkosz Kleridesz vezette egységpárt a legbefolyásosabb, valamint az O. Jonidisz — Ni­cosia polgármestere — vezette haladó front, amely a ciprusi parasztság jobboldalát, s bizo­nyos mértékig a városi kispol­gárságot tömöríti. A török közösség teljesen külön tizenöt képviselőt vá­laszt vasárnap. Ezek — mint Nicosiában rámutatnak, nem fognak visszamenni a közös parlamentbe, hanem külön üléseznek majd a főváros tö­rök övezetében. Ez azért rend­kívül fontos, mert az alkot­mány szerint egyetlen tör­vényt vagy egyéb fontos, ha­tározatot sem lehet érvényes­nek tekinteni, amíg a 35 fős görög és 15 fős török képvi­selőcsoport többsége külön jó­vá nem hagyja azt 168 óra Vasárnap: Utcai harcok BeV fast ban Hétfő: Losonczi Pál megér-: kezett Mongóliába — Nasszer megk< dte tárgyalásait a szov­jet vezetőkkel Kedd: Nixon beszámolója a kambodzsai helyzetről — Megkezdődött az alkudozás Anglia és a Közös Piac ha­tóságai között Szerda: SEATO-értekezlet Manilában — Norodom Szá- hanuik elutazott Phenjanból Csütörtök: Pompidou sajtód értekezlete — Megnyílt az an­gol parlament Péntek: Francia—nyugatné­met csúcstalálkozó Bonnban — Az SZKP pléniumhatároza- tokat hozott a szovjet mező- gazdaság fejlesztésére Szombat: Losonczi Pál ha­zaindult Mongóliából — Har­cok Phnom-Penh körzetében — Kiújultak a zavargások Eszak-lrországban dapesti memorandumban fog­laltak iránt Pompidou sajtókonferenciá­ja egyébként megerősítette a francia külpolitika vonalát két más fontos kérdéscsoportban: a távol- és a közel-keleti konfliktusok ügyében. Sürget­te például az amerikai csapa­tok kivonását Indokinából. Az indokínai háború ügye a héten „naptári okokból” is időszerűvé vált: június 30-án járt le az a határidő, amelyet Nixon elnök maga szabott meg az újabb amerikai ag­resszió során Kambodzsába behatolt csapatainak vissza­vonására. Nos, az amerikai el­nök a „nyugati Fehér Ház­ban” azaz a kaliforniai San Clementóban levő, kies nyári rezidenciájában úgy nyilatko­zott, hogy az amerikai légi­erő folytatja Kambodzsa bom­bázását, az amerikai „légi er­nyő” védelmében és amerikai fegyverekkel, valamint ameri­kai számlára thaiföldi, saigoni és Phnom-Penh-i csapatokkal vívatja tovább a harcot a kambodzsai nép ellen. Nixon érezhette, hogy érve­lése nem győzi meg az ameri­kai háborúellenes közvéle­ményt, ezért formai enged­ményt tett: David Bruce nagy­követ személyében új vezetőt nevezett ki a párizsi négyes tárgyalásokon részt vevő ame­rikai küldöttség élére. Mint emlékezetes, Cabot Lodge le­mondása óta, több mint fél éve nem volt vezetője az ame­rikai küldöttségnek, s emiatt a VDK és a Dél-Vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttségveze­tői is hazatértek. A csökken­tett szinten a párizsi tárgyalá­sok még csekélyebb lehetősé­get kínáltak az előrehaladásra. Világszépe-csokor öt világrész országainak szépségkirálynői gyűltek össze New Yorkban, hogy részt vegyenek az 1970-i Miss Universe megválasztásán. A lát­ványos esemény július 12-ig tart Miamiban. Képünkön a sok jelölt közül egy csokor: a skandináv országok szépségver­senyének győztesei, V * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom