Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

Mit jiEcrti 1970. JÚLIUS 25., SZOMBAT ROMM Kormány­é s ,s111 an iválsáa (Római telefonjelentés) Két hét telt el Rumor olasz miniszterelnök lemondása óta. Andreotti, az új kormány megalakítására kijelölt mi­niszterelnök két hétig tár­gyalt a pártok képviselőivel, az olasz politikai élet veze­tőivel. Az eredmény: vissza­adta megbízatását Saragat köztársasági elnöknek, nem tudta összehozni a négy párt­ból — a kereszténydemokra­tákból, a szociáldemokraták­ból, a szocialistákból és re­publikánusokból — álló úgy­nevezett középbal kormányt. Kétheti tárgyalássorozat után sincs tehát kormánya Olaszországnak. A strandszezon krízise Rómában tökéletes, mert a kormányválsággal egy időben még strandváiság is jelentkezett. Az olasz főváros tengerparti fürdőhelyén, Ostiában tekin­télyesen hosszú tengerparti szakaszon járvány veszély miatt tilos, vagy legalább nem ajánlatos fürödni. A közegészségügyi szervek jélentése szerint a járvány­veszély rövidesen szűnik, a kormányválság ennél bizo­nyára tovább tart majd — el­sősorban a szociáldemokra­ták jóvoltából. A középbal négy pártja közül ugyanis a szociáldemokrata volt az egye­düli, amely nem szavazott bi­zalmat Andreotti kormány- programjának. Római politi­kai körökben általában úgy értékelik, hogy a szociálde­mokratáknak ez a lépése a négypárti középbal koalíció végét jelenti. Ezt a helyzetet világítja meg Berlinguernek, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettesének nyilat­Aratnak: teljes erővel (Folytatás az 1. oldalról.) szinte éjjel-nappal készen­létben lesznek, hogy átve­hessék a beérkező szállít­mányokat. Persze, rendkívül fontos a jó együttműködés a gazdaságok­kal. Ezen a nyáron ugyan ja­vult a raktárhelyzet, azonban a nagy mennyiségű, múlt év­ről még meglevő átmenő kész­let szükségessé tieszi a termés egy részének szabad téren va­ló elhelyezését Az eddigi termésátlagokról szólva még nem tudott sokat mondani a vezérigazgató, mert szinte táblámként más és más az eredmény. Egyébként is na­gyon sok múlhat még az ara­tás befejezéséig az időjáráson. Mindenesetre annyi már bizo­nyos, hogy a bel- és árvízká­rok, valamint az időjárás okozta kieséseik ellenére, eb­ben az évben is bőségesen megterem az ország kenyere. — sp — CSAK RÖVIDEN PÉNTEKEN az Egyesült Ál­lamok bécsi nagykövetségének épületében megtartotta 26. ülését a stratégiai fegyverzet korlátozásáról tárgyaló szov­jet és amerikai küldöttség. A két küldöttség legközelebbi ülésére kedden kerül sor a Szovjetunió bécsi nagykövet­ségének épületében. A „Kon-Tiki" mellé kerül a „Rá 2" Thor Heyerdahl világhírű norvég kutató, aki 1947-ben „Kon-Tiki” nevű hajójával a Csendes-óceánt, most pedig „Rá 2” papiruszhajójával az Atlanti-óceánt szelte át, csü­törtökön sajtókonferenciát tar­tott New Yorkban. A „Rá 2” útját mind a ha­józás, mind az emberi kapcso­latok szempontjából teljes si­ker koronázta — hangsúlyozta Heyerdahl. — A hajó fedélze­tén tartózkodó 8 fő — egy norvég, egy amerikai, egy szovjet, egy olasz, egy mexi­kói, egy egyiptomi, egy japán és egy marokkói állampolgár — 57 nap alatt szelte át az At­lanti-óceánt, azaz tett meg 3273 tengeri mérföldet (6000 kilométer). Heyerdahl kijelen­tette: ami a 8 állampolgárnak a hosszú út alatti kapcsolatait illeti, a nemzetiségi, ideoló­giai, politikai vagy vallási kü­lönbségek semmiféle szerepet sem játszottak. A hajót nem­sokára Oslóba szállítják, ahol a „Kon-Tiki” mellett kiállít­ják. Tartalék műhold Tartalék távközlési műhol­dat bocsátottak fel a floridai Cape Kennedy telepről csütör­tökön. Az új műhold az In­telsat—3 sorozat utolsó tagja, NICOLAE CEAUSESCU, a román államtanács elnöke Franz Jonas osztrák államel­nök meghívására szeptember 21. és 25. között hivatalos lá­togatást tesz Ausztriában. kozata. Berlinguer kifejti, hogy a válság legutóbbi fej­leményei mindenki előtt vi­lágossá tették a szociálde­mokratáknak és ultra jobb kereszténydemokratáknak szándékait. Ezek az erők, jegyzi meg Berlinguer, nem tartották kielégítőnek még azokat a jelentős engedmé­nyeket sem, amelyeket And­reotti programdokumentuma ajánlott számukra. Ez bizo­nyítja, hogy ezek az erők mindenáron, a politikai hely­zet jobbra tolódását akarják elérni. Az olasz kereszténydempk- rácia válaszút előtt áll, de ugyanúgy az olasz demokrati­kus és népi erőkre is próbaté­tel vár. El kell utasítani a zsarolásokat és meg kell sza­badítani Olaszországot ettől a zavaros légkörtől, hangoztatta Berlinguer. Az országnak vi­lágos demokratikus vezetésre van szüksége, amely eltávolít­ja a gazdasági válság veszé­lyeit, lehetővé teszi a dolgozók vívmányainak fejlődését és biztosítja a parlament és min­den demokratikus intézmény korrekt és teljes működését. Saragat köztársasági elnök szombaton új tanácskozásba kezd. Július 26-án, vagy 27-én már ismeretessé válik, hogy ki lesz a megbízott miniszterel­nök. Nem tartják kizártnak, hogy ismét Andreotti kap megbízást a kormányala­kításra, de ezúttal más céllal. Valószínűleg úgynevezett „egyszínű”, tehát csupa ke­reszténydemokratákból álló kormányt kellene alakítania, amelyet a középbal pártjai kí­vülről támogatnának. Egy ilyen kormány léte Olaszor­szágban azonban olyan bi­zonytalan, hogy már megala­kulásakor azon kellene gon­dolkozni, hogy ki lesz a kö­vetkező miniszterelnök. Kerekes Imre VARSÓ Ma véget ér az ötödik szakasz? Pénteken délelőtt a varsói külügyminisztérium épületé­ben folytatódott a lengyel— nyugatnémet politikai véle­ménycsere ötödik fordulója. Winiewicz lengyel külügy­miniszter-helyettes és tárgya­lópartnere, Duckwitz külügyi államtitkár 11 óra 30 perckor találkozott ismét. Eszmecseré­jük középpontjában az állam­közi kapcsolatok rendezésének alapjaira vonatkozó egyez­mény kidolgozása és megszö­vegezése áll. A megbeszélés több mint egy óra hosszat tartott. A megbeszélés után Duckwitz újságírók kérdéseire azt vála­szolta, hogy a tanácskozások „igen jól folytak”. A DPA nyugatnémet hírügy­nökség szerint szombaton dél­előtt valószínűleg véget ér a lengyel—nyugatnémet tárgya­lások jelenlegi, ötödik szaka­sza. A bonni küldöttség szom­baton délután szándékozik ha­zautazni. Bulj Londonban Jovan Bulj, Belgrad legnép­szerűbb rendőre, londoni ven­dégszereplése után csütörtö­kön este, dicsőségtől övezve hazarepült. Bulj rendőrt a BEA légitársaság hozatta Lon­donba, hogy nagyobb reklámot csináljon belgrádi járatának. Bulj viszont azt kérte, hogy a Scotland Yard teljesítse vá­gyai netovábbját: egy délutáni szolgálatot a hírhedt londoni forgalomban. A Scotland Yard engedett, de csaik egy feltétellel: Jovan Buljnak az út közepén kell maradnia, nem „táncolhat” jobbra-balra, mint ezt Belg- rádban megszokta, ottani ra­jongóinak legnagyobb örömé­re. A jugoszláv rendőr azért itt is valóságos koreográfiái remekművet mutatott be a gumibottal: kéztartásáról az­óta is beszélnek. Annál is in­kább, mert egyébként valóban táncos: az egyik belgrádi ama­tőr balett-társulat tagja. ’ . v Egymás után érkeznek Peruba a Szovjetunió segélykülde­ményeit szállító hatalmas repülőgépek. Képünkön: egy gyógy­szereket és kórházi felszereléseket szállító óriásgép a limai repülőtéren. A brazíliai Pernambuco államból hetekig iszonyú száraz­ságról érkeztek jelentések. Most viszont szörnyű áradás pusz­tít Pemambucóban, ahol eddig legkevesebb 50 ember életét követelte a hirtelen felhőszakadások következtében fellépett árvíz. Képünkön: menekülők — néhányan a földönfutóvá lett ezrek közül. KŐOMLÁS veszélye miatt kitelepítették Wildlahner oszt­rák alpesi falucska lakosságát. Az osztrák hatóságok fontol­gatják a falu végleges kitele­pítését, mivel a közelmúltban háznagyságú sziklák omlottak le a helység fölötti hegyoldal­ról és sok sziklatömb omlás­sal fenyeget. ISMERETLEN TETTESEK felrobbantották a Dublin— Belfast közötti vasútvonal egy szakaszát. Az első áthaladó szerelvény szinte csodával ha­táros módon átsiklott a 35 centiméternyi kirobbantott rész fölött, s a mozdonyvezető csak azután fékezett Senki sem sérült meg. NIMERI szudáni elnök augusztus elején hivatalos lá­togatást tesz a Kínai Népköz- társaságban. C zeretem az alkonyi félho­^ mályt, a kék órát, a franciás l’heure bleut, amely az estét előzi meg, az Abbá­zia teraszáról nézni. Ez a tíz­szer kétméteres alapterületű sziget kényelmes székeivel, parányi asztalkáival Párizst idézi. A meleg járdán a sétá­lók, az elcsilingelő villamo­sok, a zsúfolt, töfögő autóbu­szok ... az alattam dörgő kis­metró kocsijai, amelyek csak képzeletemben futnak ide s to­va ... mind Európa legfénye­sebb csillagát keltik életre. S lám, egy újsághír is: An­toinette D.-t a párizsi rend­őrség lefülelte. Az idős asz- szony, aki ötven éve űzte a zsebtolvajlás hallatlan ügyes­séget s nem kis rutint kívánó mesterségét — anélkül, hogy egyszer is leleplezték volna — lebukott. És most is csak az okozta vesztét, hogy már únta a betanult mozdulatokat — és tréfálkozni akart. Áldo­zata táskájából kilopta az erszényt, majd kiürítve egy másik nő táskájába csente, aztán visszahúzódott. A két asszony veszekedését nem bírta nevetés nélkül megáll­ni, s ezzel felhívta magára a kocsiban tartózkodó detektív figyelmét. Áh, Antoinette! Az életben soha sem szabad a meg­szokottaktól eltérő mozdula­tokat tenni, mert az mindig gyanút kelt. Ön még csitri lányka volt, s gondfeledten futkározott mezitláb a pro- vance-i gyepen, amikor Mon- sieaur Selavy lélekszakadva rohant a hírrel, Özvegy édes­anyja rosszul érzi magát. Aztán a Mama lehúnyta sze­mét és Ön eltartó nélkül ma­radt. Párizsba ment, s az Ana- tol France-i igazságmegálla­pítás szerint jogában állt a gazdagokkal együtt a híd alatt hálni. Hordott zöldséget a vásárcsarnokban (nem az újban, ahol most az évszá­zad panamáját vizsgálják, hanem a régiben), később fel­szolgálónak szegődött az öreg Pierhez, s el kellett tűrnie, hogy kövér, idős urak tapo­gassák alabástrom kezecské­jét, amely inkább méltó lett volna álhercegek csókjaira. Óh, Antoinette! Kitalálhat­nék önnek más mesét is ... atyja tengerészként szolgált a Siramic tengerjárón, de a hajó elsüllyedt, édesanyját a szívtelen Guy de Mirabeau elbocsátotta a múzeumból, mert Arzéné Lupin akkor lopta el Manett „Vitorlásait”. Ús az első fellépés torok- ^ ba ugró izgalma? A vil­lamos sokkal zajosabban, ot­rombábban kattog, mint más­kor ... a nagy, nehéz ajtajai: börtönajtók... hatalmas ab­lak néz ki a hűvös estébe, de a fehér neoncsövek is benne tükröződnek, megvilágítva a rácsdíszes falakat... reklá­mok az ablakban, „Használjon Punktroll fogyasztóövet”... és a járda is fel akar billenni, Párizs egész éjszakai élete, autók, taxik, a bárok felé fényekből... A Maestro a ke­zét veregeti... „Nagy leszel, Antoinette!” A dicséret pszichózisa a hal- lucinált valóság képét való­sággá teszi... hányán jönnek még, metróban, buszban, mo­zipénztárnál ... nincs kegye­lem!... az a ravasz, bundás öregasszony... esernyővel, kapucnival... Ha, ha, ha... a sóvár arcú gascogne-i pa­rasztasszony 19 000 frankot dugott ruhájának ráncaiba... temetésen a cilinderes úr a vi­No, de mindegy, bár a cél­hoz vezető utak talán még érdekesebbek, mint néha a cél. Antoinette! Az a sok tanulás, az edzések szörnyű órái! Egy közepes artista naponta 8 órát gyakorol. Liszt Ferenc azt mondta, ha napi 6 óránál kevesebbet ül a zon­goránál, már nem tetszik a saját játéka, ha csak négyet, észreveszi a műértő, ha napi kettőt, már rájön a közön­ség. Pedig a zsebtolvajláshoz még finomabb ujjak kelle­nek, nem ropoghatnak az Ízü­letek, simán, olajozottan kell minden perecnek mozogni... Vajon hányszor csengett a bá­bú az ügyetlen bukszakieme­léskor? Hányszor koppintott körmére a „Maestro”, amíg rezdületlen maradt a bábú ruhája, zsebe, köténye? Nem lehetett osztrigát fogyaszta­ni, legfeljebb büdös kis szá­rított halakat... s közben otthon az ágyacska-vackán álmodni a „nagy halról”, mi­közben jobb kezei ej ének gyűrűs ujján súlyos ólom­golyó csüngött — az ujjacs- kát meghosszabbítandó — a padló felé... tolongó emberek, minden ott forog, topog, a könyvesbolt, a Rue de Rivoli... KIJÁRAT... és már úszik is feléje az egész emberi zivatarnak a fel­hője ... festett nöarcok, bo­rotvált férfiarcok... s a Maestro int a szemével... ez az első bevetés... A NŐN li­begő, könnyed karperec... mindig a zárját kell először figyelni... „Dupla patent, ho­rog kampó, lovagkapocs”... és egy pillanat ezredrésze alatt tudni kell valamelyikkel azo­nosítani ... „Ne a kezed nézd, hanem az ó szemét!”... (A „szakma ezredéves tanácsai”) Az utcafordulónál behunyja szemét, a villamos lámpája hunyorít... „Most!”... Meg­van ... Rohanna, leszállna, taxiba ugrana, úszna, mint a pisztráng a sebes folyóban .., ám mindegyik cammogó med­ve lenne Antoinettehez, a piros fülű, az égő arcú, kezdő zsebeshez... A rra ébred, kávéházban ül, előtte kuglóf, csokoládé­krém ... és kint az autók fé­nyes fekete csíkot húznak a tükörsima úton, és az ember kiszűri a csíkokat a kattanva, váltást jelző sok színű neon­lág legszebb aranyóráját tette a zsebébe ... Antoinette trófeái! Egy gaz­dag élet zsákmányai ... moz­gó bankok... Antoinette ügyvédje házat vett neki, kis kertet, egres- és eperpalántákkal... jégbe hű­tött málna ... fajansz étkész­let... és időnként a plébános úrnak 500 frank, a szegények javára... Antoinette sohasem kuncogott, amikor átadta... komolyan vette az életet. ötven év! Mennyi emlék, mennyi érdekes helyzet... so­ha nem mert férjhez menni... a Maestro meghalt, egyedül dolgozott... és lám, így van ez, Antoinette, a végén min­den nagy művész könnyel- műsködm kezd ... Már nem a munkát nézi, hanem a játékot, ez az öregséggel jár. Úgy lép ki a bisztróból, mint a titkos mosolyú lányok, akiknek jó lábuk van és gyorsan elillan­nak az esőben ... máskor olyan ijedtén, mint akinek ag­godalma nem ismer határt.. Kesztyűt visel Antoinette, mert két körme hosszúra nö­vesztett és erős zsilettel óvato­san be vannak vágva, s élesek, mint két operáló sziké... le­veti kesztyűjét, dolgozni kezd, de már elviszi a kalauz je­gyeit, csecsebecséket is lop, körbevágja egy szerinte un­dok, procc viselkedésű, görbe lábú vénasszony mandzsettá­ját. .. Antoinette! A zuhanás meg­kezdődött, Ön ítél, válogat és nevet munka közben!... Ját­szik és nevet!... Az ablakban nézi magát, a produkcióért él és hal, mint a niagy színészek. p gy 69-es Buick fényszóró­L jának ezüst peremét lát­ta. aztán a kocsiban dölyfö- sen ülő ficsurakat... Antoi­nette! Az a madonna arcú nő, akinek kiemelte az erszényét, olyan jóságosán nézett önre, de a másik, akinek a táskájá­ba az üres erszényt becsem­pészte, arra a boszorkányra hasonlított, aki kislánykorá­ban csalánnal verte mezítelen lábszárát... A szokásos mor- moláson keresztül hallotta az éles kiáltást: ... „Maga volt, maga!” ... a lépcsőházban is így kezdik, visszafojtott léleg­zettel ... aztán hajba kapnak... és ön nem. tudta türtőztetni magát... fuldokolva neve­tett ... táskája kinyílt, benne a zsebelt pénz... és ott állt pechjére egy detektív... s az utasok egyszerre ön felé for­dultak ... Amikor a rendőrautóban vitték, már nem látta a világ­város káprázatát... a hangok elúszva lopták be magukat az üvegen... Az ember sokkal átlátszóbb — gondolta Antoi­nette —, titokzatos vegyi vál­tozások következtében min­dig a tulajdonságait árulja el s nem a tetteit... azokra csak később, de sajnos nem későn jönnek rá. •• Illők az Abbázia teraszán, ^ Pesten, előttem az újság és a kihűlt feketém. „Nem a szajré volt a lényeg, nem a szajré”! — talán ezt mondhatta Antoinette a bíró­ság előtt, s „becsületben meg­őszült” fejével gyengéden bic­centett. Szüts Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom