Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

1970. JÜLIUS 25., SZOMBAT PEST HEGYEI X^CíHttP Hogy ne kívánkozzanak el otthonról... szerint, helyesnek többségé- ellent az A tanácsok akkor folytat­nak helyes ifjúságpolitikát, ha nemcsak meghallgatják, hanem igénylik is a fiatalok véleményét, sőt, bevonják őket a tervek megvitatásába éppúgy, mint a megvalósítás munkájába. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fiata­lok szívesen kapcsolódnak be ebbe a munkába, akár egyénileg, akár az ifjúsági szervezeten keresztül. A ta­nácsok jó ifjúságpolitikája tehát egyúttal azt is jelenti, ha a legrátermettebb fiata­lokkal az eddiginél nagyobb számban választják be a kü- különféle helyi vezető testü­letekbe, ahol a felnőttekkel azonos jogokkal és kötele­zettségekkel vehetnek részt a közös munkában. A tapasztalat amit az ifjúság tart, az az esetek ben nem mond idősebb korosztályok céljai­nak, érdekeinek sem. A falu­korszerűsítés például, amely­nek a fiatalok az élharcosai, szívügye mindenkinek — függetlenül évei számától. Ki ne akarná, hogy faluja kiemelkedjék a sárból, hogy minél több betonjárda ké­szüljön, s a városihoz foko­zatosan közelítő új, kulturált életforma, a kereskedelem­ben, a szolgáltatásoknál, s a községpolitika valamennyi területén az eddiginél gyor­sabb ütemben valósuljon meg? Ma sokan panaszkod­nak amiatt, hogy a falu­szépítésre felhasználható ösz- szeg mennyire szűkös. Ám a társadalmi munkaakciók egész sora bizonyítja, hogy ott, ahol meg kell fogni a dolog végét, általában a fia­talok állnak az első sorok­ban. Munkás kezük révén olykor százezrekkel tágítható, egy-egy faluban a faluszépí­tés költségkerete — helyen­ként pedig egyenesen több a munkáskéz, mint az el­végzendő munka. Vannak ugyanakkor olyan sajátosnak nevezhe­tő igények is, amelyeknek teljesítése — érthető okokból — főként a fiatalság szív­ügye. Ilyen a kulturális, mű­velődési, szórakozási lehető­ségek bővítése, valamint a rendszeres sportolás ügye. Ebben a vonatkozásban meg­lehetősen sok meg nem értés­sel találkoztunk a helyi taná­csoknál. Évek óta nem tud­ják megoldani például szá­mos helyen, hogy a fiatalság valóban otthont találjon a községi művelődési házak­ban, Igaz, része van ebben annak is, hogy a községek nem elhanyagolható részében még a régebbi elképzelés alapján épült kultúrházak találhatók, ahol az egyetlen nagy terem főként az egész községet átfogó rendezvé­nyek céljait szolgálja. De még ahol vannak is kisebb helyiségek, ott is gyakran zárva találják azokat a fia­talok. Jó kezdeményezésnek mondható az a mostanában kialakuló szokás, hogy a kul- túrház fenntartásának anyagi gondját a községi tanács és a helyi termelőszövetkezetek közösen viselik. Különösen megnőtt a fia­talok sportolási igénye. De bármerre elmehetünk az or­szágban, láthatjuk, hogy leg­alább minden második falu­ban mennyire elhanyagolt a sportpálya és környéke, arról nem is szólva, hogy a futball­csapatnak gyakran arra sincs pénze, hogy megváltsa a vasúti jegyet, ha a járás má­sik szögletében kell a soros mérkőzést lejátszania. Hol vagyunk még attól, hogy egy-egy községben többféle sportág is szakosztályt tart­hasson fenn. Hiányoznak ehhez a sportszerek, a mini­mális eszközök. Mindez a községpolitika tárgykörébe tartozik és el­odázhatatlan tennivalót jelent a község vezetői számára is, ha azt akarjuk, hogy a fia­talok ne kívánkozzanak el hazulróL K. I. Dr. Bognár József elnökleté­vel pénteken a Parlament go­belin termében ülést tartott az országgyűlés terv- és költség- vetési bizottsága. Részt vett a tanácskozáson Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, Faluvégi Lajos pénzügymi­niszterhelyettes, Dreclin Jó­zsef, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, valamint az országgyűlés más bizottságai­nak több vezetője és számos meghívott szakértő. Az ülés résztvevői kézhez kapták az Országos Tervhivatal által el­készített anyagot a negyedik ötéves terv formálódó törvény- javaslatának fő vonásairól. E napirendi témához adott ki­egészítő tájékoztatást az ülé­sen Párái Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, majd megvitatták a készülő tör­vényjavaslat fő vonásait. Felszólalt a vitában Ínokai János, Kurucz Márton, Szőke Antal, Kovács István, dr. Bó­dogén János, Nagy József, Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest me­gyei Pártbizottság első titkára, Riba Miklós, dr. Pesta László, és Nics János országgyűlési képviselő, valamint Pulai Mik­lós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, és Kónya Lajos, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője. Pályaválasztó komputer Több mint kétezer egyetemista vizsgaeredményeit alig 30 perc alatt összegezi, elemzi a szá­mítógép. Az úgynevezett okta­tási ügyvitel, adminisztráció gépesítése érdekében érdekes kísérletbe kezdett legutóbb az egyetemi számítóközpont, A Nyírségi ősz Az idei — harmadik — Nyírségi ősz programjából ki­emelkednek a nemrég elhunyt Váci Mihály emlékezetére ren­dezendő ünnepségek. Emlék­táblát helyeznek el a költő szülőházán és azokban az is­kolákban, amelyekben taní­tott. A városi tanács „Váci Mihály” országos szavalóver­senyt rendez. Október elején a vidéki folyóiratok munkatár­sainak kétnapos találkozójára kerül sor Nyíregyházán, a Nyírségi ősz keretében Besse­nyei Györgynek Nyíregyházán síremléket, szülőfalujában, Ti- szabercelen pedig szobrot állí­tanak. Ekkor nyitják meg a vásárosnaményi új múzeumot. A televízió egyik legnépsze­rűbb műsora, a Fórum legkö­zelebb július 28-án jelentke­zik, s ezúttal az egészségügy­gyei kapcsolatos közérdekű kérdések kerülnek napirend­re. A műsorban dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Pesta László, az ország- gyűlés egészségügyi állandó bizottságának elnöke, Gál László, a SZOT titkára, dr. Zoltán Imre professzor, az Or­vostudományi Egyetem rekto­ra, Darabos Pál, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete főtitkára és dr. Bartha Ferenc fővárosi vezető főorvos válaszol a kérdésekre. A televízió egyik közvetítő- kocsija az adás idején Buda­pesten a posta központjában tartózkodik, s a telefonon be­érkezett kérdéseket a különle­ges tudakozó több mint húsz munkatársa veszi fel, majd a telexvonalon továbbítja a stú­dióba, ahol Szepesi György CSAK ISKOLÁSOKNAK! „Praktilon” iskolaköpeny, csak a Centrum Áruházakban, 6—12-ig Tornacipők Rostironok 140,- Ft-tól 170 Ft-ig 25,70 Ft-tól 37 Ft-ig 19,50 Ft-tól 60 Ft-ig AZ ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZBÓL AZ ISKOLÁBA! tolmácsolja az illetékeseknek. Előreláthatólag két vidéki vá­rosból, Szolnokról és Győrből a nézők rádióstúdiókon ke­resztül, szintén eljuttathatják kérdéseiket a Fórumhoz. Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemen folyó kí­sérlet célja, hogy v komputerek segítségével gépesítsék az egyetem tar­talmi munkájára vonatko­zó adatokat, s ezzel gyors, megbízható információkat nyújtsanak az egyetem ve­zetői számára. A számítóközpont másik munkája évről évre visszatérő gondon, az egyetemekre való aránytalan jelentkezéseken kíván segíteni. Az egyenetlen jelentkezések miatt az idén is előfordult, hogy 17—18 pont­tal sem lehetett bizonyos sza­kokra, karókra bejutni, míg másutt 13—14 pont is elegendő volt. Az egyetemi számítóköz­pont a Művelődésügyi Mi­nisztérium megbízásából felméri mintegy 50 ezer harmadikos középiskolai tanuló pályaválasztási szándékát. Azért a harmadikosokét, hogy mire jövőre kitöltik jelentke­zési lapjaikat, megismerjék az országos helyzetet is. A számí­tóközpont jóvoltából addigra már minden iskolába megér­kezik az összes érettségi előtt álló pályaválasztási elképzelé­sének teljes és részletes sta­tisztikája. Losonczi Pál Somogybán Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, Somogy megye országgyűlési képviselője pénteken Somogy megyébe lá­togatott. A megye és a járás vezetői­vel folytatott rövid eszmecse­re után Losonczi Pál — Szi­geti Istvánnak, a megyei párt- bizottság titkárának és a ka­posvári járás párt- és tanács­vezetőinek társaságában — felkereste a kaposfői termelő­szövetkezetet. Itt a közös gaz­daság és a község vezetői fo­gadták az Elnöki Tanács elnö­két, aki a vendéglátókkal az időszerű gazdasági kérdések­ről beszélgetett, majd megte­kintette az aratási munkákat. A délutáni órákban Losonczi Pál a társaságában levő me­gyei és kaposvári járási veze­tőkkel együtt a Bardibükki Ál­lami Gazdaságot kereste fel, ahol Kiss János igazgató és Csizmadia József, a helybeli termelőszövetkezet elnöke tá­jékoztatta a gazdaság mun­kájáról, terveiről, majd a ven­dégek megtekintették a gazda­ságban folyó aratási munká­kat. Fóliából is lehet... ... szőnyeget szőni. A zsámbéki Műanyagfeldolgozó Vállalait már hozzá is látott: az idén 200 ezer négyzetméternyit készít­tet — bedolgozókkal. Fürdőszobában és víkendházban egyr aránt célszerű. Foto: Urban ALAPOZUNK — Messze még a tábor? — Ááá, már csak kétszáz­húsz kilométer.., Szolnokon áll a vonat. Aztán nekilódul, és mikor a Tisza-hí- don megy át, mindenki kifelé bámul az ablakon. Tenger a Tisza. Hetek óta fürödnek a fák, de a homokzsákok már nem kellenek. A kocsikban fiatalok. Fehérgyarmatra utaz­nak. Építőtáborba. „Mi, kérem, szöget raktunk a kocsik alá gyermekkorom­ban. Arra neveltek, ne szeres­sük az idegeneket. És most na­gyon jó látni, hogy itt vannak, velünk vannak, segítenek olyanok, akik azt sem tudjuk, kicsodák.” Hat típus A fehérgyarmati gimnázium lesz az otthonunk. Ismerkedünk a többi sráccal, „igen, mi is egyetemisták vagyunk, az ÉL- TÉ-ről, igen, ismerjük őt is, de nem tudott lejönni”. Lerakjuk a csomagot, és indulás, hiszen mindenki arra kíváncsi, mit mondanak a szabolcsiak, ho­gyan emlékeznek a vízre, és a kétségbeesés után hogyan áll­tak talpra, alapozzák-e máraz új házakat a romok helyén. Csak a község peremén dűltek össze a vályogkunyhók. Előt­tük már tornyot épít a Jégla- sor, és a homokhegybe alag­utat fúrnak a gyerekek. — Nehéz nekünk — mondja Csécsi Józs^fné. — De menje­nek még lefelé az úton, ott van egy ház, az összecsuklott, a mienknek a fala repedezett csak meg, nékik még nelíe- .íebb. — De maguk is sátorban al­szanak ... vetjük ellen. — No, csak hogy ránk ne dűljön, de ők azért, mert kü­lönben a csillagos ég alatt hál­nának — magyaráz. — És az új ház? — A hat típus közül a leg­olcsóbbat választottuk. Azt hi­szem, ők is. Alapozunk. Ötven ágy A tornateremben ötven eme­letes ágy. És száz nekikesere­dett egyetemista. — Itt mindent lehet majd, csak aludni nem — mondják. És mikorra mindenki megkap­ja az ágyneműjét, elhelyezke­dik, alszanak egykettőre. A pékségben friss kenyér­szag. — Bemegyünk? — kérdezi Horváth Gergely, aki földrajz­matematika szakra jár az EL- TÉ-re, és fogyni jött a tábor­ba. Az ékesebbek követik. Nagy zacskó kiflivel jönnek vissza. — Adták? — Adták. Azt mondta az, egyik pék, maguk idejöttek, hogy segítsenek nekünk, nem fogadhatunk el pénzt maguk­tól. ' Állásidő Az első munkanap. A TÜ- ZÉP-telepre gyalogolunk a munkaruhákért. Ott fogunk dolgozni. Iparvágányt vezettek a telepre, a vagonokat egyene­sen ide tolják. — Azt hittük, nem fog men­ni. Gyenge teherbírású sínek ezek... Ügy látszik, mégis si­került: ők is „megemberelték” magukat... — mondja a te­lepvezető. Az első vagon. Színültig tég­lával. Mellettünk cementet rá­molnak: a DCM-ből jött. „A téglát könnyebb” — rugaszko­dunk neki. Négyesével kell szabályos rendbe rakodni — egy mázsáért hetven fillért fi­zetnek. Ha rögtön teherautóba — úgy könnyebb —, egy forint negyven. Jó lenne megkeresni az ellátásra a pénzt... Egy vagon lerakása nyolc gyakor­latlan embernek másfél óra. Számítgatjuk: nyolc óra alatt négy vagont lehetne lerakod­ni. Mikor készen vagyunk az elsővel, szólunk, „hol a követ­kező?” „Következő nincs” — felelik. — „Menjenek haza. Állásidőben elszámoljuk ma­guknak.” Segítünk a községbelieknek téglát tisztítani. Állásidőben. Éjjeli rakodás A munkaruháink vadonat­újak. Kapunk egy tenyérnyi filcdarabot is, védi a tenyerün­ket a téglától. De a por ellen nincs orvosság. Száll, és az iz­zadt testen ottragad. Reflekto­rok fényében adogatjuk egy­másnak a négyes „csomago­kat”. Az éjjeli rakodás roman­tikusabb. A brigádunk fizikus­brigád. Az ELTE fizikusszaká­ról jöttek mindannyian. — Öregem, tőlünk márany- nyiszor megkérdezték, miért jöttünk ide, és mindenki frappáns választ vár, hogy jobban teszed, ha dolgozol ve­lünk ... Hidd el, akkor jössz rá, miért jöttünk — mondja Gergely István, a brigádvezető, és azt hiszem, igaza van. Itt mindenkinek jólesik a munka. Fehérgyarmaton 11 egyete­mista lány is van. Mondanom sem kell, népszerűek. Véletle­nül kerültek ide, Csengerre várták őket, itt nincs valami sok munkájuk, de nem küldik haza őket. Hogyan nézne az ki? A fele a KÖJÁL-nál dol­gozik, a többiek a „tábori konyhán” segédkeznek. Rengetegen mondták, írjam meg, hogy a kaja finom, ne aggódjanak otthon, elég is. Én inkább az ebédet írom le: hús­leves (éttermi két adag), töl-* tött káposzta öt töltelékkel. Vályogkockák Valaki azt mondta — még itthon —, hogy az országban mindenki tudja, hogy Sza­bolcsban árvíz volt, csak ép­pen a szabolcsiak nem. Nagyarban két asszony vá­lyogkockákat tisztított. Rájuk dűlt a fal. Mind a ketten meg­haltak. A falu ott jajongott körülöttük. A nyolc gyerek — a két asszony gyerekei — fut­kostak kétségbeesésükben. Az egyik asszony anyja eksztázis­ban imádkozott, a férjek mes­terséges légzéssel akarták őket életre kelteni. Az orvos mezít­láb érkezett — későn. Az országban senki nem tud­ja igazán, mi az, hogy árvíz, csak a szabolcsiak. Ök azt is tudják, mi az a tragédia. És ezért néznek meleg szemmel a zalaegerszegi VOLÁN teher­autóira, a pesti építő szakem­berekre, a katonákra és arra a közel húszezer fiatalra, akik két hetet szünidejükből Csen- geren, Kishódoson, Jánkmajti- son, Fehérgyarmaton, Tunyog- matolcson, Mátészalkán és Vá- sárosnaményban töltenek. Tamás Ervin Napirendem a negyedik ötéves terv készülő törvényj Egészségügyi Fórum

Next

/
Oldalképek
Tartalom