Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
1970. JÜLIUS 3., PÉNTEK MST MEcrei kMítIop Elhunyt Szőnyi Miklós Sronyi Miklós, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa, a Pest megyei Párt- bizottság, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, a MÍG ÉRT Vállalat igazgatója váratlanul elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Az MSZMP Pest megyei és Budapesti VI. kerületi Bizottsága Az új váci járás Nagyobb anyagi erővel 1970. június 30.: egyesült a szobi és a váci járás — váci járás néven — az Elnöki Tanács rendelete alapján. Előnyös-e az egyesülés? — tette fel a kérdésit Balogh László, az új Váci Járási Párt- bizottság titkára az új járási pártbizottság alakuló ülésén? Válaszolt is rá: előnyös lehet, mert az új járás feltételei sokkal jobbak. Hogy mennyire sikerül az előnyösebb helyzetet kihasználni, az főleg a járási pártbizottság hatékony A legtöbbet az ember tehet TALÄN MÁSNAK IS FELTŰNT már, hogy amikor egy üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság, vagy más vállalat gazdasági tevékenységéről van szó, nagyon kevés szó hangzik el az emberről. Különösen így van ez akkor, ha kevésbé volt eredményes a hónap, a negyedév vagy az év, ha az eredmény elmaradt a tervezettől, a várakozástól. Szállítási nehézségeink voltak, a technikánk bár fejlődött, még nem korszerű, nyersanyag- és alkatrészhiánnyal küszködünk, piaci, értékesítési gondjaink voltak, nem kaptuk meg a várt segítséget, támogatást az illetékes szervektől stb. — Ilyen és ehhez hasonló .tételekkel, csak objektív okokkal magyarázzák az eredménytelenséget. A hangsúly itt a „csak”-on van! Alapos, részletes, megfontolt és igaz a felsorolás, logikusak, észszerűtek a magyarázatok arról, hogymiért nem sikerült úgy a munka, ahogyan kellett volna, milyen — a vezetéstől független — tényezők, események játszottak közre, hogy ez van, ami van és — tárja szét kezét a könyvelő, az igazgató — mit csináljunk. VAN TEHAT bő „objektív ők” felsorolás, de arról már alig esett szó, hogy mit tett az, aki legtöbbet tehet — az anher, a dolgozó ember. Mintha ebben a technikai rohanásban egyesek megfeledkeznének a kétkezi odolgozókról, mintha — hadd kockáztassam meg — a technikai forradalom időszakában lebecsülnék az ember szerepét a termelésben. Erre enged következtetni az, hogy ha a termelékenységről, gazdaságosságról van szó, ezeknek csak a tárgyi, dologi oldalát emlegetik egyes gazdasági vezetők és a munkásember csak „áttételesen” mint munkaerő, lazuló vagy szilárduló munkafegyelem kerül belé a beszámolóba, az értékelésbe. Anélkül, hogy az úgynevezett objektív tényezőket egy pillanatra is lebecsülném, néhány megjegyzést, véleményt mondanék az ember mellett — a termelésben. Kell és nagyon fontos — ha úgy tetszik létfontosságú — a korszerűsítés, de mit sem ér, ha nem „kalkuláljuk” be azt, akiért történik — az embert. Téves az a nézet, hogy az automatizálás, a korszerű gépek mindent megoldanak, s hogy minél modernebb egy üzem, annál kevésbé fontos az emberi kéz. Éppen fordítva van ez! Minél modernebb az üzem, annál nagyobb szerepe van az embernek, a szubjektumnak. Hiszen a gépek kihasználtsága, karbantartása, 'az embertől függ, aki parancsolója a technikának, akinek tevékenységétől függ, hogy hogyan és mennyi ideig teremtenek javakat a gépek. A KORSZERŰSÍTÉSNÉL, a gépesítésnél tehát feltétlenül számolni kell az emberrel, képességével, tehetségével, hozzáértésével — mert a gép egymagában nem old meg semmit. Nagyon, nagyon sok múlik a munkahely légkörén, attól, hogyan érzi magát ott, a munkahelyén az ember. Azt hiszem, nem kell különösképpen bizonygatni: a megelégedett ember jobban dolgozik, többet termel, többet produkál, mint az elégedetlen. Vannak, akik úgy vélik, hogy a magas órabér, a jó fizetés már egyenlő az elégedett kollektívával, az elégedett emberrel. Nem egészen így van ez. Persze, akad olyan munkás, aki nem bánja, ha a hátán fát hasogatnak is, csak fizessék meg. De van olyan is, akinek egy jó szó, elismerés többet ér, mint néhány forint Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ebben a nagy munkahelyváltoztatásban milyen szerepe van a nagyobb bérért való, nem mindig meggondolt tülekedés mellett más okoknak is. Tudnék felsorolni olyanokat, akik azért hagyták ott és cserélték fel régi munkahelyükéit, mert közvetlen munkatársaival nem tudtak együtt dolgosait ott« ».u.... VAN, AKI . AZÉRT MENT EL más üzembe, mert — ahogy ő mondta — ázsiai állapotok uralkodtak a munkahelyén, a minimális egészség és tisztálkodási feltételeket sem biztosították. Más azért távozott, mert a vezetőjével nem tudott kijönni, mert az „rászállt” és ő már ott nem nagyon rúghatott labdába. Ismét másnak az nem tetszett régi munkahelyén, hogy állandóan az üzemi demokráciáról beszéltek a termelési tanácskozáson, hogy így az övék, meg úgy az övék az üzem, eredményeivel és gondjaival együtt, de olyan döntésekről, ami őt és a zsebét is jelentősen érintette, csak utólag értesült, vagy volt úgy, hogy véleményére, javaslatára egy szóval sem reagált a vezetőség. Azt hiszem, nem kell különösebben győzködnöm e példák után, hogy az elégedettség a munkahelyen nemcsak az órabértől függ, hanem legalább annyiban attól is, milyenek a kapcsolatok a munkás és a vezető között, van-e ténylegesen, lehet-e szava a munkásnak az üzemben, adnak-e véleményére, vagy meg sem hallgatják, az üzemi érdeket és az ő érdekét a lehetőségekhez mérten megpróbálják-e egyeztetni, hogyan beszél vele a művezetője és van-e hol megmosakodnia munka után. ÉRDEMES LENNE egyszer számítást végezni, hogy a jó munkahelyi légkör, az emberi elégedettség, az, hogy valójában magáénak tekinti a munkás üzemét és élvezi a jógát is a kötelesség mellett, menynyire járul hozzá az eredményesebb munkához, a hatékonyabb gazdálkodáshoz. Tudom, nehéz ezt kimutatni, de állítom, hogy kimutatható. Sok olyan üzem, tsz, vállalat van Pest megyében is, amely azonos - feltételek mellett eredményesebben dolgozik, mint a szomszédja, amelyben az „objektív feltételek” épp úgy adva vannak, de elhanyagolják, kevésbé veszik figyelembe a másik nagyon fontosat, vagy fontosabbat — az embert. (papp) munkájától és a kommunista kollektívától függ. Az összevonás szükségességét és előnyeit szinte alig kell igazolni, mert aki ismeri a viszonyokat — a régi szobi járás viszonyait — az előtt kézenfekvő, hogy a kis szobi járás — 76 581 kh, 26 719 lakos — mint önálló, köz igazgatási egység nem állhatta meg a helyét. Lakóinak száma az utóbbi esztendőkben kétezerrel csökkent, közös gazdaságai elmaradtak a szomszédos járás gazdaságaitól — a mostohább természeti viszonyok és a nagyabb szakemberhiány miatt —, ipara pedig egyáltalán nem fejlődött ki. Mindezek miatt a lakosság nagy része máshová jár dolgozni, utazó járás, ennek ellenére közlekedése igen elmaradott állapotokat tükröz. Az egyesített járás ezzel szemben, 38 községével, erős közös gazdaságaival — a régi váci járás területén rendkívül hatékonyan működnek a kiegészítő üzemágak — jelentős iparával, sűrűbb közlekedési vonalaival az elmaradottabb szobi területeket is saját színvonalára emelheti. Erőforrásai ’ többrétűek és gazdagabbak, ezáltal állampolgárai igényeit sokkal kielégítőbben láthatja el. Az új járás — 140 274 kh, 99 ezer lakos — kommunális, kulturális és egészségügyi ellátását magasabb színvonalon lehet biztosítani, tágabb lehetőségei vannak a helyi foglalkoztatottság járáson belüli növelésének. A Dunakanyar ezen oldala 'is egységes közigazgatás* alá kerül, így nagyabb anyagi erővel, egységesebb szemlélettel fejleszthetik. Nem feledkeznek meg a sajátos szobi jellegzetességekről sem, sőt jelentősebb erővel, koncentráltabban gondolhatnak például a bogyós- kultúrák fejlesztésére. Az egyesülést nem véletlenül vezette be a két járási pártbizottság összeolvadása, hiszen a párt irányítása mellett történik az állami és társadalmi szervek egyesítése. Az új, nagyobb járásban 3670 párttag él, akik 122 alapszervezetben tevékenykednek, •négy pártbizottság és nyolc csúcsvezetőség irányítása alatt. A párttagok már eddig is rendkívül jelentős és eredményes munkát végeztek, hiszen az ő érdemük elsősorban, hogy az egyesülés minden zökkenő nélkül történt. Az a felvilágosító és propaganda- munka, amelyet a két régi járás párttagjai véghezvittek, megmutatta, hogy mindkét terület politikai munkásai egyformán akarják az egyesülést. A járások és községek egyesülése ugyanis nem esetleges, pillanatnyi meggondolások szüleménye, hanem átgondolt egységes szemlélet és terv alapján történik. Mi ez a terv? Az elaprózott, életképtelen közigazgatási egységek megszüntetése, hogy hatékonyabban dolgozó, több hatáskörrel felruházott, a lakosság igényeit mind színvonalasabban kielégítő, jelentékenyebb közigazgatási egységeket hozzanak létre. S mi ez a saemlélet? Hogy az olcsóbban és szakszerűbben dolgozó közigazgatás a szocialista demokratizmus egyik alappillére legyen. a Gy. Vita az antikommunizmus ... stratégiájának kérdéséről A TIT filozófiai, hadtudo-' mányi és nemzetközi választmánya csütörtökön a Kossuth' Klubban megtartott országos előadói konferencián az antikommunizmus stratégiájának kérdését vitatta meg. Bevezető előadást tartott Pálos Tamás, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője; korreferensek voltak, Bálint Antal és dr. Fukász György akadémiai, illetve főiskolai tanárok. Épül a villamos vezeték y.w.ww».? •■TV* * Nagyarányú vasútkorszerűsítésre kerül sor az idén. Villamosítják és korszerű biztonsági berendezéssel látják el Budapest— Nyíregyháza között a vasútvonalat A munkálatokat csehszlovák szakemberek végzik, és ez év decemberében már villanymozdony viheti a Hajdú expresszt Kelet—nyugati metró Már csak 200 méter Csupán 200 méter, s a metró-építők mechanikus alagútfúró pajzsa eléri a Déli pályaudvartól a Moszkva térig már korábban megépült pálya- szakaszt. így teljes hosszában járható lesz a kelet-nyugati metróvonal. A párhuzamosan húzódó, alagutak másik fúrópajzsa szintén eljutott már a Varsányi Irén utca nyomvonaláig, az itt dolgozóknak azonban még körülbelül 340 métert kell megtenniük a Moszkva téri csatlakozásig. A Deák tértői a Déli pályaudvari végállomásig húzódó 3,5 kilométer hosszú metró vonalon négy mélyállomást alakítanak ki. Hamarosan megkezdődik a metró északi-déli vonalának építése is. A program szerint az idén, mintegy 80 millió forint értékű munkát végeznek el. A Nagyvárad térről induló vonal a Deák térnél csatlakozik majd a kelet—nyugatihoz, s onnan halad tovább Újpest felé. A nők és a fiatalok helyzetéről tárgyalt a SZOT Csütörtökön az ÉDOSZ- székházban ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta-. nácsa. Az értekezletet Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg, majd első napirend di pontként Somoskői Gábor, a SZOT titkára előterjesztette a SZOT ein ölesé gének jelentését és határozattervezetét, a bérből és fizetésből élő nője és fiatalok között végzett szakszervezeti tevékenységről' és a további feladatokról. ! Így lett tavasz i z emberek már nagyon ri unták a telet. Jolka is unta, pedig ő még kicsi volt, s ezért egyáltalán nem volt biztos abban, hogy ö is ember. Többször is kérdezte erről nagyapját, aki ilyenkor elmondta neki, hogy lehet valaki ilyen kicsi, mint az ujjam ni, és ember, de lehet valaki akkora, mint egy hegy és mégsem az. — Most arról beszélj — kérte nagyapját —, hogy miért unják az emberek a telet és a legfontosabbról, arról, hogy mikor lesz már vége a télnek? Nagyapó hunyorított egyet a szemével. Jolka közelebb húzódott és várta a történetet. — Mondd, Jolka — kezdte a nagyapó — ugye nem mindig volt tél? Nagyapó kérdéssel kezdte a meséit. Jolka most is válaszolni akart, el akarta mondani, persze, emlékszik, nem mindig volt tél, de tudta, hogy akkor a nagyapónak rossz lesz a kedve, így inkább nem felelt. — Igazad van, Jolka, nem mindig volt tél. Es ml volt a tél előtt? A szabályok szerint erre a kérdésre sem illett volna válaszolni, most azonban csak nem fért a gyerekbe a hallgatás. — Tudom, nagyapa. A tél előtt ősz volt. Azt is tudom', hogy mi volt az ősz előtt. Nyár. Es előtte meg tavasz. — Látta nagyapja elsötétült arcát, de azért csak nem hagyta abba. — És azt is tudom — kiáltotta, hogy az emberek mindig azt unják, ami van. a z utolsó szavakat már r\ csaknem sírva mondta. Sejtette, hogy nem lesz mese. Nagyapa megsértődik, bezárkózik a szobájába, este pedig árulkodni fog anyunak meg apunak, hogy ez a kölyök annyira neveletlen: ő már nem bír vele; adják be óvodába, vagy oh! bár már csak iskolába járna, és a többi. Ezúttal azonban nagyapó nem ugrott fel a helyéről. — Honnan tudod, te mindezeket? — kérdezte. — Én sok mindent tudok. A tévében legalább háromszor láttam egy mesét az évszakokról. Abban van az benne, hogy a gyerekek örülnek a télnek, ha megjön, és annak is örülnek, ha elmúlik. Szóval az is jó, ha valami jön, de az is jó, ha valami megy. — Csak az a rossz, ha valami marad — tette hozzá a nagyapó. — Igen — bólintott Jolka. — En sok mindent tudok. Ez itt például az „A” betű, mutatta ujjával a Nagyapó most kivételesen nem javította ki. — Ha olyan sok mindent tudsz — kérdezte —, akkor miért akarod, hogy meséljék? Jolka magabiztosain válaszolt. — Mert szeretem a meséket. És most különben sincs semmi a tévében. m nagyapó, bár nagyapó SM volt, nem volt valami nagyon bölcs ember. Okos ember volt, hiszen öreg kort élt meg, de hát szerencsétlenségére az unokája a nagyapja mellé a televíziót is örökölte. — Nekem nagyapám sem volt ebben a korban, és televíziós készülékem sem — gondolta kissé bánatosan. Ránézett az órájára. Volt még néhány perc a műsorkezdésig, s elekor elfogta valami dac, hogy versenyre kel azzal a négyszögletes micsodával, és valami olyat tesz, amit a vetélytársa nem tud. — Gyere ide Jolka — hívta unokáját. — Rendben van, sók mindent tudsz. De azt ugye nem tudod, hogy mikor lesz vége a télnek. Megállj! Nehogy azt mondd, hogy tudod. Ezt nagyon-nagyon kevés ember tudja, én is csak most tudtam meg, és így mesélem el neked, iziben. Add ide azt a könyvet a polcról! Gyorsan! Azt! Látod, most megfogom, de mi történik, ha elengedem? Ne szólj közbe, persze, hogy leesik. De miért? Mert magához húzza a föld. Es miért nem esik le most? Azért, mert tartom, fogom a kezeimmel, kicsit reszketnek már a kezeim, de még tartani tudom. Hát jegyezd meg Jolka, így van ez a téllel is. Akikor lesz vége, ha magáihoz húzza a föld. — Ha a könyv leesik, vége tesz a télnek? — kérdezte Jolka. Nagyapja fáradtan legyintett. — Nem, de ezt te még nem érted. Kapcsold be a tévét, mert már elkezdődött a műsor. J olka engedelmesen felállt, megnyomta a gombot a készüléken, aztán elhelyezkedett a székében. Amíg bejött a kép, átgondolta a mesét. A felnőttek vagy elhülyül- nék, vagy elfelejtik, hogy milyen értelmesek voltaik gyerekkorukban. Nézte a műsort, a dobozba zárt csodát, amíg egy csat fonást nem hallott. Mire odaugrott, nagyapja már felemelte a könyvet. Nem tudom, mi van velemi — suttogta az öregember— Úgy húz a föld. A gyerek visszaült a tévé elé és sírni kezdett. — Miért bőgsz? — kérdezte halkan az öregember. A gyerek szipogva válaszolt. — Mert én a tavaszt is akarom, meg téged is. B. B. L
