Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
4 “‘‘hírlap 1970. JŰLIUS 3., PÉNTEK Is « r a rr ® Névtelen kocsik Autómentő * ^°r/ sz°m ^ Keresik a mentőt A kocsik, a buszok nem kint, Rákoson: a ferencvárosi homokban fekszenek. Az Ecserin is van egy nagy táblájuk (Ecseri 14. és tisztelhetjük e kegyhelyt úgy is, hogy: Autó- ker, használt alkatrész osztály, vagy Autóker, Begyűjtési Csoport.) De a Nagykőrösi úti zsibpiacon túl, a gabonatáblák közt, futóhomokon, amelyet még a szorgalmas Dimitrov Tsz sem tudott használni, bérbeadta a MÉH-nek, itt is találunk temetőt, autók, buszok nyughelyét. Az Autóker temetői fölé még ki is lehetne írni: „Feltámadunk". Itt még van feltámadás, generálozás, bütykölós, átalakítás. Ez az új temető Kispesten van, a Hullai Jenő utcában. De ahol szétszedik a kocsikat, alkatrészként értékesítik majd, az az Ecserin van. De azért temető mind a kettő. Elmúltunk, egyenlőkké lettünk. Ki járt ezen a Chevroleten és ki a mellette rostokoló kis Fiaton? A rendszám- táblák leszerelve, névtelenség, üres keretek, mint az elcsendesedett csatatér után a katonáktól összeszedett szetnély- azonossági cédulák üres szelencéi. Hol akadt el ez az öreg Hillman? Papírcsíkokkal ragasztott dekoráció hirdeti hajdani útirányát: „Express London—Szarajevó”. Egyenlőség van itt. nincs hivalkodó rend- számtábla-előkelősdiség: minden kocsira egyforma betűvel, fehér temperával ráírják a leltári számot. Itt van ez az utánfutó, valamikor luxus campingkocsi. Trösztigazgatóé, divatos nőgyógyászé, tenoristáé, vagy Váci utcai cipőkisiparosé volt? A kocsik némák, a vállalat diszkrét, csak egy fehér leltári száma van: 48—72. És sok olcsó példázat — mint a temetőkert kövein is — az életről. Hová került például az a sárga angyal is, az országutak e hajdani autómentője? S nemcsak arra ad választ: mivé lettünk, hanem miből lettünk, ö például azelőtt. ifjú korában, mentőkocsi volt, embermentő. Különben itt külön parcellája, sora van a fehér Nysa mentőkocsiknak. Van. amelyik karambolozástól kap‘a a halálos se7 bet. de a többségük: kiöregedett. Kalauzom meséli: ezek a legkeresettebb cikkek. Génrrv"- helyek veszik sov'iyko"sinak. s vállalatok használják, anyag- beszerzésre. De az igazi temető a? rin és a MÉH autóbontójában van. 'tt nincs feltámadás. Tizenkét ember végzi komor munkáját. Négy lángvágó, hét segédmunkás és egy kotrómester azon a telepen, amelyet meglátogattam. (A mester óriás darujával felcsippenti a magasba a buszt, avagy rácsap a pléhvázra — mert miből is lettünk? — s szállít.) A ferencvárosi homokon alusszák örök álmukat az országutak Ikarusai, a pesti za- j jós kék buszok. A nap felra- j gyogtatja kék zománcukat, rajtuk a fehér sorokat: „Csak felszállók részére”. (Nem látja maga marha, hogy leszállók?! — Maga a marha, ez a felszállók helye!!) És a busz oldalán a szám. (Ha sokat vitatkozik, felírom a számát és feljelentem! — Tessék csak felírni, és feljelenteni!) 82—22. Hát ez lett a 82—22-esből. Fel lehet ű'ni, panaszra lehet menni. Reklámcédulák még az ablaklécek felett. „Vegyen Ön is részt vállalatunk téli akcióján!” ,.A szépség titka az erő titka. A Sportolj velünk sorozat új könyve!” A szépség titka:*a megroskadt kéktestű busz padlója kinyitva, alatta sz“o. friss júniusi fű növekszik. Már nevük sincs. Nem is buszok, nem is 7-esek, 12-esek — itt már csak kilók és anyagok. K. Gy. Nyugdíjban ... a jót kell keresni Grécs Istvánnét, a volt szóin járási NEB elnökét mindenki csak Magdi néninek hívja. Aki először találkozik vele, az is úgy érzi, mintha régtől ismerősök lennének. Közvetlenségével, derűs egyéniségével észrevétlenül lopja magát az emberek szívébe. Ezért fáj most a búcsú a munkatársaknak, a kollégáknak. Tízévi közös munka után, Magdi néni nyugdíjba megy. Szere- tetreméltóságának, kiegyensúlyozottságának a titkát kérdem. — Alapelvem, hogy a jót kell keresni az emberekben. Talán ezért is került ilyen közel egymáshoz ez a kis kollektíva, amely most beleolvad a Váci Járási Népi Ellenőrzési Bizottságba. Szívesen dolgoztam velük. A függetlenített és társadalmi munkások, NEB-tagok, valamennyien jó felkészültségű szakemberek voltak, akik sokszor a pihenőidejüket is feláldozták ha sürgős munkáról volt szó. Mindig ünnep volt, ha összejöhettünk. — Magáról beszéljen ... ; — Tíz éve lettem a szobi járási NEB elnöke. Előttej 1957-től, a Nagymarosi Községi Tanács elnökhelyetteseként dolgoztam. Még korábban a nagymarosi gépgyárban munkaügyi vezető voltam, a fel- szabadulás előtt pedig háziasszony és családanya. 1945- ben kapcsolódtam be a mozgalomba, 1947 februárjában vettek fel a pártba. Mindig olyan helyen dolgoztam, ahol emberekkel foglalkozhattam. Szerettem a kollegáimat. Amikor az ellenforradalom alatt életveszélyesen megfenyegettek, a gépgyár munkásai kiálltak mellettem ... — Hogyan lett népi ellenőr? — A párt javaslatára. Kevés olyan színes, emberi munka van, mint éppen ez, S a feladat nem csupán ellenőrzés, kivizsgálás, mint ahogy kívülről látszik. Több annál. Nem is tudnám elmondani, hogy tíz év alatt hány embert sikerült megállítani félúton azzal, hogy idejében közbeléptünk, és megakadályoztuk, hogy lecsússzon a lejtőn. Ügy érzem, hogy soha nem voltam türelmetlen .;: — Most pihenés következik? — Talán-több szabad időm marad, mint eddig, de pihenni nem fogok, és nem is tudnék. A pártbizottság tagjaként dolgozom tovább. Az egyesülés után a fegyelmi bizottság összevontan működik: munkájukban ezután is részt veszek. Nagymaroson, ahol lakom, szintén számítanak rám... Ingét, saruját a kezében fogva bandukolt az országúton. Sehol egy fa, egy bokor, amelynek árnyékában egy kis időre meghúzódhatott volna. Csak a rekkenő, déli nap heve. Az előbb még fütyürészett — úgy gyorsabban maradtak mögötte a kilométerek —, de a forróság kiszárította a torkát, hiába csücsörítette a száját, dallam helyett csak furcsa, torz sípolás tört elő. Már bánta. hogy nem szállt fel a vonatra. Tizenhat kilométer kellemes tavaszi időben is jókora séta. június végén azonban emberkínzásnak is beillik. Mindegy. Maga választotta, csak önmagát szidhatja köny- nyelműségéért. Egy traktor ugyan néhány perccel ezelőtt felvette volna, de akkor már inkább csak kutyagol, mintsem összerázassa magát a télen felfagyott s azóta is kija- vítatlan országúton. Csak legalább ne járjon hiába! Az egyik évfolyamtársa szavára vágott neki az útnak: a faluban, ahová igyekszik, állítólag még divat a citera. A fiú, aki mondta, ugyan három faluval odább lakik, de szapora szóval bizonygatta, neki az apja mondta legutóbb, az pedig öt évtizede él már ezen a tájon. Néhány percre leült a nyolcas kilométerkőre. Nem volt támogatásával kiépült a délvidék új gyógyfürdője, a Dórod melletti Püspökpusztán. Részlegesen már egy év óta üzemel a fürdő, de rendezetten, teljes szépségében még csak most fogadhatja vendégeit. A napokban helyezték üzembe a második, 38 fokos meleg vizet adó termálkutat. A 20 holdas fürdőtelep mellett kijelölték azt árterületet, ahova rövidesen hétvégi nyaralókat lehet építeni. Eddig 30 vállalati üdülő és 350 családi víkendház építésére nyújtottak be igényt. A külföldiek is rövid idő alatt felfedezték az új bácskai fürdőt. Az idei csúcsforgalom: 1400 fürdőző egy napon. hozzá ereje, hogy előhalássza a zsebkendőjét, csak a kezefe- jével törölte végig verítékező homlokát. Még hátra az út másik fele. És fa, bokor még mindig sehol. Hogy Petőfi mit szerethetett ezen a domb nem látta pusztaságon? Felállt, ballagott tovább. Halk, majd egyre erősödő duruzsoló hang követte. Mire hátrafordult, már mögötte gurult az égszínkék Ford. — Hová? — szólt ki a lehajtott ablakon egy kellemes női hang. Az arcot nem látta, mert az autó már egy méterre előtte gurult, csak egy pisze orr kandikált elő a szőke haj sátorból. — Előre — recsegett kiszáradt torka. — Akkor mehetünk együtt is — stoppolt le az autó egészen melléje húzódva. Kinyitotta az ajtaját, ledobta magát a szivacsos sky-ülés- re, bólintott. — Mehetünk... — Csak aztán mondta a nevét: — Bar- ta .. . Barta Gyula. A szőke hajsátor megbillent: a pisze orr fölött két sötétkék szem, alatt kicsi, festék nélküli. szép vonalú száj. egy kissé akaratosan előreugró áll. — Patakiné.. ha ugyan ez mond magának valamit. Egyébként... — itt egy pillanatnyi tétova szünet következett: — Vera. — ei — DUNA-PARTI NYÁR Foto: Gábor Lovasnapok után - hidi vásár elolt Tata—Békéscsaba—Mohács—Bánk—Szentendre Nemzetiségi folklór Dr. Angyal László, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkára a Hortobágyon rendezett idegenforgalmi tanácskozáson bejelentette: a júniusban rendezett lovasnapok igazolták, hogy a hortobágyi lovasrendezvényeket megkedvelte a közönség. A lovasnapokon 25 ezer jegyet adtak el, és a kereskedelem kifogástalanul látta el a vendégeket. A Hortobágy további programjáról szólva elmondta, már megkezdődtek az előkészületek az augusztus 19—20-i hagyományos hídi vásárra. A pásztormúzeumot bezárták, mert a kiállítást átrendezik, s ez is a hídi vásárra nyílik meg ismét. A magyarországi nemzetiségek alkotásainak — tárgyi és szellemi értékének — az eddiginél tervszerűbb gyűjtését és feldolgozását határozták el — közölték a Művelődésügyi Minisztériumban. A folklór gyűjtésével megbízott közponi intézmények ugyanis a nemzetiségek ilyen értékeinek gyűjtését nem tartották közvetlen feladatuknak. Ezért most határozat született, amely szerint a nemzetiségi folklór gyűjtését és feldolgozását intézményessé teszik, központosítják. A határozat a többi között javasolja: az érdekelt intézmények vegyék munkatervükbe a folklórkutatást. Ugyanakkor a negyedik ötéves terv három nemzetiségű múzeum felállítását irányozze elő. A Komárom megyei Tanács például határozatot hozott, amely szerint nemzetiségi múzeumot létesítenek Tatán. Ez a múzeum országosar gyűjti majd a hazai németség s részben a dunántúli szlovákság történeti és kulturális emlékeit. Békéscsabán a haza szlovák és román lakosság történeti emlékeinek rendeznek be otthont, a délszláv folklór gyűjtésére a Mohácson évtizedek óta működő Kanizsai Dorottya Múzeum kap megbízást. A nemzetiségek lakta vidékeken a népi műemlék jellegű épületekben nemzetiségi tájházakat rendeznek be, s a tervek szerint Bánkon még az idén szlovák skanzent — parasztportát — állítanak fel. A Szentendrén megvalósuló szabadtéri néprajzi múzeumban egy-egy porta szemlélteti majd hazai nemzetiségeink építészeti és lakáskultúráját, életkörülményeit. A molnárkalács mestere Egyedülálló mesterséget folytat a 63 éves Tóth B. Pál parádi kovácsmester, aki még napjainkban is készíti a mátraaljai falvakban kedvelt ostyához szükséges sütővasat. A palóc falvakban ma is kedvelt „csemegét”, amelyet „molnárkalácsnak” is neveznek, híg édes tésztából készítik és virágokkal, év- számmal, nemegyszer a tulajdonos monogramjával díszített kovácsolt vas lapok közé öntve sütik ki. Dr. Bodgál Ferenc, a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzosa eddig már tíz különböző , „ díszítésű ostyasütő vasat gyűjtött össze. Ö „találta meg” az idős kovácsmes- tert is, akinek tevékenységét, az ostyasütő vas készítését, valamint a „molnárkalács” sütését kisfilmen örökíti meg. — Kerteskőre megyek — dobta oda a szót, hogy mondjon valamit. — Oda való? — Még soha nem jártam ott... — s mert nem kapott rá választ, úgy érezte, mondania kell még valamit. — Nem tudja, divat ott még a cite- ra? Szerette volna meghökkenteni az asszonyt különös kérdésével, de az még csak feléje sem fordította a fejét, úgy kérdezett vissza: — Egyetemista? — Negyedéves ... — Népzene? — Honnan veszi? — Különben miért érdekelné a citera? — Igaza van. Hallgattak egy sort. Vajon ki ez az asszony? tűnődött, de nem tartotta érdemesnek, hogy megkérdezze. Ha akarja, mondta úgyis magától, ha nem. hát nem. Felvette, elviszi néhány kilométerre, ez még nem lehet ok egymás faggatására. — Valamikor Bartók is járt erre — mondta csendesen az asszony. — Maga mindent tud? — csodálkozott rá. — Egy évet én is elvégeztem az egyetemen ... — Miért hagyta abba? — kérdezett rá anélkül, hogy az okát tudta volna. — Fontos? Újra látta egy villanásnyi időre a kicsi, természetespiros, szép vonalú szájat. Ettől zavarba jött. — Persze ... nem is tudom, milyen jogon faggatom... talán, mert magától mondta ... Most haragszik? Nyugodtan megállhat és kitehet, ha megbántottam. Az asszony megint csak kérdéssel válaszolt: — Maga szeretné, ha olyasmiről kérdeznék, amit egyszer cudarul elrontott? — Nem áll meg? — Nem. Maga kérdezett és én válaszolok. Elvettek feleségül. Kaptam egy autót, egy házat és hozzá egy ötven éves, kopaszodó és pocakosodó férjet. .. — s hogy idáig ért a szóval, az autót is lefékezte. — Tessék, ha akar, most kiszállhat. Nem köteles egy olyan asszonnyal utazni, aki egyszerű anyagi érdekekért feladta az álmait. — Ez minden? — nézett szembe az asszonnyal, miközben kezével cigaretta után kutatott a farmer zsebében. — Rágyújt? Igaz, csak Kossuth és nem is a legszalonképesebb állapotban.. — Kösz... — villantott felé az asszony egy cinkos mosolyt — Legalább két éve nem szívtam... — és az első slukk alaposan megköhögtet- te. — Marad? — Nem tartozunk egymásnak számadással... — És ha én mégis tovább folytatom? — nézett rá kíváncsian az asszony olyan tekintettel, mint akinek nagyon fontos, mit válaszol rá. — A szabad akaratából mindenki azt mond el magáról, amit akar. — Három esztendeje hurcolom magamban — nyomta be a kuplungot, aztán a gázpedált. A Ford most nem indult olyan simán, mint az előbb. Nekilódult, akár az asszony szava. — Attól kezdve, hogy a velencei nászútról visszajöttünk. Ide, Kerteskőre, a világ háta mögé. Orvosfeleségnek. Unatkozni. Ülni egész nap a házban, takarítani, horgolni, esténként nézni a véget nem érő kártyacsatáikat. Az elnök, a főagronómus, az iskolaigazgató és természetesen a férjem. Nekem csak a három feleség jut. Hozzám öregek, dologtalanok, nincs más téma, csak a főzés, meg a leg- frissebu pletykák. — És a citerák? — Három volt még a faluban. Megvettem. Az öregek már nem használták vagy kihaltak mellőlük. A fiataloknak meg nem kell. Most ott lógnak a szobám falán. Ez minden, ami az álmokból megmaradt. — Szegény öreg — mondta gúnyosan, mert szerette volna megsérteni az asszonyt, hogy felrázza kába álmából. — Igaza van — mondta lemondóan. — Három év alatt tizenhármat öregedtem. — És nincs szándékában újra megfiatalodni? — Elrontottam az életem. — Huszonkétévesen. Igaz? — Miért gúnyol? — fakadt ki az asszony. — Ismeri a mesét Csipke- rózsikáról? Az asszony válasz helyett lefékezte az autó futását. — Kösz, hogy eddig elhozott — lépett ki a Fordból és már nem érezte olyan rekike- nőnek a június melegét. Prukner Pál 1 Házasság - alapszint alatt A Bács-Kiskun megyei és i a baiai járási tanács, továbbá 21 környékbeli község anyagi j Gyógyfürdő — Püspökpusztán
