Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
VP ,c S/: m. jrC Y Ej ff i y t;ö N x XII. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1970. JÚLIUS 14., KEDD VIGYÁZZUNK A HIGIÉNIÁRA! Ételmérgezés Üllőn A nyári kánikula minden évben gondot okoz a háziasz- szonyoknak, de az élelmiszerkereskedelemnek is. Ezekben a napokban a higiéniára fokozott gondot kell fordítani. A járási egészségügyi csoportnál elmondották, hogy eddig egyetlen nagyobb mérvű megbetegedés történt a járásban. Július 4-én Dobos Józsefek üllői lakásán lakodalomra gyülekeztek a vendégek. Legalább hatvanan vettek részt az ünnepi vacsorán. Reggelre hatan megbetegedtek, azonnal kórházba kellett szállítani őket. Erős gyengeségre, gyomorbán- talmakra panaszkodtak: étel- mérgezés történt. A kivizsgálás folyamatban van. örvendetes viszont, hogy a néhány hónapja tartó fagylaltszezon ideje alatt a KÖJÁL ellenőrei még egyetlen fagylalt- árusító helyen sem találtak rendellenességet. A fagylaltot szabályszerűen készítették, és vigyáztak a higiéniai szabályok betartására. Remélhetőleg ezt tapasztalják egész nyáron. A KÖJÁL illetékesei ezúton figyelmeztetik a háziasszonyokat, hogy semmilyen főtt ételt ne tegyenek el másnapra, mert ha nem is savanyodik meg, nem biztos, hogy nem romlott-e. Gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot csak mosva fogyasszunk. Ezzel elejét vehetjük a megbetegedéseknek. (gér) PORTRÉ: Igaz mese egy tanácselnökről Ügy történt, mint a mesében. Valamikor egyszer egy szegény fiú elindult szerencsét próbálni. Nem volt más eszköze, csak a fanatikus lelkesedés és a hit. Hitt abban, hogy itt — az új világban — érdemes az emberekért dolgozni; hogy itt csak az alkotó, a másokért élni akaró ember létezhet. Mesebeli tarisznyája lassan egyre • több tudás pogácsájával telt meg — mert hajtotta valami. Az emberek úgy ismerték őt: rá mindig lehet számítani. S ez nem kis dolog. Az emberek a bizalmat nem adják ingyen — munkás évekkel bizonyított élet kell hozzá és a közösség szeretete. Egy község vezetője lett. Sáros utak. por, piszok, fejetlenség, rossz víz — minden, amit a múlt itt - hagyott —, ezt örökölte. Sokszor úgy érezte — nem képes ellátni a munkáját; sokszor érezte a falakat, amelyeket még olyan hittel és lelkesedéssel teli múlttal és jelennel is éreznie kellett. Mert a jó szándékot és a segítőkész emberi kezet bizony sokszor lefogja még a közöny és a bürokrácia. Érezte, még több kell a munkájához — felnőtt fejjel egy 20 ezer lakosú község gondjaival a vállán izgult az egyetem folyosóin. Reggel 6- tól este 8-ig munka, telefon, szaladgálás, kérések és erélyes sürgetések, utána pedig a tankönyv. Közben a község szemmel láthatóan szépült, fejlődött, már jó ivóvíz van minden lakásban, kövezett utakon, új boltokba járnak az emberek. Nagyközség lett Vecsés. Elsőnek a járásban. Ez volt az év első öröme. 1970 nyarán pedig az egykor csak hittel és akarattal induló lelkes fiatalember kicsit korosabban, de még fiatalos hittel és lelkesedéssel elvégezte az egyetemet. Amikor hazafelé megy a munkából, alig győzi a köszönéseket fogadni. Mert a nagyközség ilyenkor kicsi, az emberek ismerik és szeretik őt. Ez a család. A nagy család. És Szentpéteri Lászlónak, Vecsés nagyközség tanácsa vb-elnöké- nek az életútját sokszor sziszifuszinak tűnő, mégis sikeres harcait mindig ez a nagy család vezérelte. A községben végzett munka a községért. Ez tette valamikor a mesehősöket is naggyá — ez teszi az embert igazán emberré. Szalontai Attila Ma Gombán és Maglódon lesz vb-iilés Gombán ma délelőtt 9 órakor kezdődik a vb-ülés. Beszámolnak az anyakönyvi munkáról, az egyes családi események társadalmi megünnepléséről, valamint a tartási és életjáradéki szerződések helyzetéről. Maglódon délután 3 órakor ülésezik a vb. Itt a községi MHSZ és a tanács együttműködési tervében rögzített feladatok . végrehajtásáról tárgyalnak, és értékelik a községi sportmozgalom tevékenységét. MAI MŰSOR MOZIK Gyomrö: Pajzs és kard I—II. Maglód: Szeressétek Ókor Emíliát! Mende: A nyolcadik. Monor: A fehér apácák titka. Pilis: Madarak és agarak. Üllő: A varázsló. Vecsés: Akit nem lehet elítélni. ÜLLŐI STATISZTIKA Üllő község statisztikájában egyedülálló esettel találkoztunk az elmúlt hetek egyikén. Azon a héten három öngyilkosság történt a községben. Mindhárman férfiak voltak és az idősebb korosztályhoz tartoztak. Az öngyilkosságnak is egyforma módját választották. Közülük keíten meghaltak, az egyik életben maradt. Az öngyilkosság oka: két esét- ben családi viszály, a harmadikban pedig életuntság volt. JEGYZET: „Nem mentek sehová!“ A monori állomás környékét lassan tanácsos lesz elkerülni azoknak, akik sem verekedni, sem judózni nem tudnak. Saját tapasztalatom ez, de jönnek jócskán panaszok is. A legutóbbi: — A lányom elé a késő esti vonathoz a feleségem ment ki. Három huligán állt eléjük a sarkon, az egyiknél rugós bicska volt, azt kiáltották: „Nem mentek sehova, álljatok nyugiban!" Persze, ők futni kezdtek. Nem követték őket, talán csak ijesztgetni akarták a két védtelen nőt. Mindenesetre ideje lenne elejét venni az ilyesminek! Arról nem is beszélve, hogy ha valaki az itt levő parkban akar letelepedni, esetleg beszélgetni — az óriási könnyelműség. Pedig a park a pihenőké és a pároké, nem? De: , — Hapsikám, te most lelépsz, a cscjj marad, oké? Vagy az öklömet választod? És a fiú választhat, mert az ilyen eset is mindennapos. Nem kellene időnként végig- razziázni ezt a területet? (k. zs.) Szerda — fogadónap Emberek a hűvös folyosó barna padjain: izgulnak, csendben veszekszenek, vagy éppen kedélyesen beszélgetnek. Szerda van, fogadónap a járási tanács igazgatási osztályán. Fiatal, barna asszony, színes ruhában. Harminckét éves — kilencedik gyermekét várja. — Kérem, én a gyermek ügyében jöttem. Mer’ a Józsika Pomázon van, és ki akarjuk hozni. Hatan vagyunk otthon, sok ám az a pénz, amit fizetni kell érte. Dr. Szilágyi Gábor a fejét csóválja, lassan kibontakozik előttem is az ügy: a kisfiú állami gondozásban van, az apa sokáig rendőri felügyelet alatt állt, a családdal mindig volt valami baj, szabály- sértések tömegét követték el. Megérkezik a férj is: alacsony termetű fiatalember, kék nyloningben. — Meglesz annak a gyereknek otthon is mindene! Ki lehet jönni, megnézni, kész van már a ház, most egy konyhát is építünk, téglából. Iskolába is járhat a Józsika, ellátjuk mi mindennel. — És hol alszik majd a gyerek? A szobában ugyanis — hátuknak — négy ágya van. — Csinálunk neki helyet, veszünk ágyat, tessék csak megnézni majd. — Megnézzük — mondja dr. Szilágyi. — Nem célunk, hogy egy családot szétszakítsunk. Ha olyan körülményeket teremtenek, amilyen kell, ha- zavihetik Józsikát. De csak akkor! Könnyebb ügy következik: ősz hajú, szelíd arcú ügyfél, asszony, özvegy, öt gyerekével házat építene, de a legkisebb — igaz, kereső — kiskorú még. OTP-kölcsönt szeretnének felvenni, ehhez gyámhatósági hozzájárulás szükséges. — Három szoba, összkomfort lesz, a falat már fel is húztuk. — Semmi baj! — dr. Szilágyi mosolyog. — Mindany- nyian önálló keresettél rendelkeznek, el kell készíteni az OTP-nél a kölcsönkötelez- vényt, azt elhozzák ide. A gépírónő tornáztatja ujjait, kinéz, megjöttek-e az idézettek. A folyosón elkiáltott névre senki sem válaszol. — Panaszos levél jött, hogy egyik községünkben egy anya nem gondozza a kisgyermeket, nem törődik vele. A kiskorú védő- és óvintézkedéséről lenne szó, ha eljöttek volna... A jegyzőkönyv az ottani községi tanácshoz kerül. • Idézés nélkül megjelent R. B. Elmondja, hogy évekkel ezelőtt házat vásárolt, lakókkal. akik havonta ötven forintot fizetnek. Igaz, rendesen fizetik a lakbért, de nem törődnek az épülettel, rongálják, pusztítják. — Megnősültem, mi is szűkösen élünk, hetvenéves az édesanyám, szeretnék beköltözni a tulajdonunkba, s befejezni a lakókkal folytatott állandó vitát... — A tanácsi szerveknek ilyen ügyekben nincs lehetősége intézkedni, a vitát csak bírói úton lehet rendezni. Egyezzenek meg a lakóval, kerítsenek neki másik lakást a községben. Csalódott arc, szomorú a távozás. Két öregúr, kedélyesen nevetgélve jönnek, ismerősök már. — Mi baj? — Elmondjuk mindjárt! És vaskos iratköteget szednek elő, határozatokat, szerződést, telekkönyvi kivonatot. Röpködnek a levegőben a szakkifejezések, de úgy látszik, a két öregúr mégsem érti egészen a hivatalos eljárásokat — hervad a mosoly. Bonyolult ügy, alig értem, belekeverednek ők maguk is. Telekről van szó, aminek egy része ezé, a másik azé, harmadik egy harmadiké, összekeverték a helyrajzi számokat, azt adták el, amit nem kellett volna. — Önök követték el a nagy hibát. Hogy írhatták alá a szerződést a telekkönyvi betétszám ismerete nélkül? Papírok sokasodnak az asztalon, tervrajzot teregetnek, vitáznak. Csendben nyitom az ajtót — a folyosón még várnak. (koblencz) AZ ÜLLŐI ALFA II Próbál az újonc zenekar KONCER TEN Foto: Péterffy Egyik este az üllői művelődési otthon KISZ-helyiségébe egy csapat fiatalember vonult be, hónuk alatt hangszerrel. Rövidesen megszólalt a zene. Az üllői Alfa II, az újonc zenekar próbát tartott. Amikor szünet következett, felkerestem őket pár percre, hogy megérdeklődjem, kikből áll a zenekar. Botlik Gyula a vezetőjük, tavaly érettségizett, jelenleg asszisztensként dolgozik. A zenekarDan ő a szólógitáros. Gér Sándor 18 éves vasesztergályos basszusgitáron játszik. Varga Károly 17 éves. Zenei gimnáziumba jár — ő az orgonistájuk. Kocsis Gyula 18 éves pincér a dobos. Énekesük: Virág Kálmán 22 éves áruátvevő. Különböző szakmákat képviselnek tehát, s mivei neanrég alakultak, még nagyon sokat kell gyakorolniuk, hogy a kis együttes ösz- szeforrjon. Hangszereik sem a legjobbak még, de ezt majd idővel — ahogy a keresetük megengedi —, pótolják. Szívesen meghallgattam volna beszélgetésünk után egy számot az Alfa II-től, de a szólógitáron elpattant két húr. — A Maglód! Községi Tanács felméri az engedély nélküli közterület-foglalásokat. Az utóbbi időben ugyanis sok maglód! lakos — szabályellenesen — az utcán tárolja az építőanyagokat, S küs U r::s { 1 8® V íüsi «Ü Y Ki:: ÜK! |\ UK! | A reményekből valóság lett A tavalyi fél siker után sem vesztették el kedvüket a AZ ÉVEK MESÉJE Hétfőtől szerdáig játsszák Vecsésen az Akit nem lehet elítélni című szovjet filmet. Főszereplője: Oleg Sztrizsenov. — Hogy van-e itt Bényén mesélő öreg? Hát, hirtelen nem is tudnám megmondani... Tudja, kit keressen meg? Itt a fő utcán, ha végigmegy, a nyolcvannyolc alatt megtalálja Liska Pált, Pali bácsit. Van az' öreg vagy kilencven éves, az aztán tud történeteket! Hajlott hát, tiszta, kék szemek ... Nem lepődik meg, komótosan a pad mellé teszi görbebotját, és azt mondja: — Hát, akkor én elmondom az életem sorsát. A lánya közbeszól, hogy: papa azt mesélje, amikor hajnalban keli, hogy kihordhassa tejet! Csendes szóval inti: — Bízd rám, elmondom én az elejitül! Oszt magnót nem hozott? Mer’ a Misi unokám arra szokta felvenni ezeket a dolgokat! ★ — Tízéves koromban szolgálni mentem a Klenoczki Andráshoz, utána meg, a következő esztendőben elszegődtem a másikhoz, Viczián Mihályhoz. így ment ez minden évben, mer' gyerek voltam, csak nyáron szógáltam. Amikor kijártam az iskolát, ágen- dáztam, Kedves Andráshoz mentem, ott is maradtam három kerek évig. Jól bántak a szolgával, volt enni-inni való, csak kevés a kereset. Az első nyáron 14 forintot kaptam, vettem érte ruhát. Hét-nyolc forint volt egy mázsa jbúza akkoriban! — Hamar legény lettem, korán eljártam a fonóba. Négy részre volt osztva akkor a falu: Alszeg, Fölszeg, Tabán és Spital. Mindegyiknek volt fonója. Karácsonyig fontak a lányok, amikor ezt befejezték, sütöttek réitest, hoztak bort és megrendezték a fonóbált. No, azok bálok voltak! Cimbalmost is fogadtak, de amikor nagyobbacska legény voltam, akkor már rezesbanda játszott. Csizmába’ jártak a lányok, patkós csizmába, széles pántlika volt a hajukban, leért egész a sarkukig. Mindig összebeszéltek és egyforma pántlikát kötöttek, pirosat, kéket, barnát, mikor milyet... — No, és hogy ott folytassam, hát játszottunk is a fonóban. A csókolózós játék, az meg úgy volt, hogy minden csütörtökön járt a faluban egy bátyus zsidó, csipkét, gyűrűt, mindenfélét árult. Ennek a neve volt a jel. Ha a legények elkiáltották magukat: lányok, itt járt a Lázár zsidó! — akkor jött a csókolózás. Persze, először meg kellett kérdezni: engedi, hogy megcsókoljam? Hát... Volt amelyik nem engedte. Huszonöt éves voltam, amikor megnősültem, tizennyolca feleségem. Pilisen, a boltban vettünk neki koszorút, nekem meg vőlegénybokrétát. Nagy lakodalmunk volt, mindent az a gazda adott, akinél akkor szolgáltam. Hogyne emlékeznék! Adtak 14 kappant, 3 hektó bort, fél zsák lisztet, 42 kiló marhahúst, két birkát. Az volt akkor a divat, hogy amikor mentünk a menyasszonyért, egy szalmakötelet tettek a kapuba, keresztbe, ezt elszakította a botjával a vőfély. Az asszonyok meg, akik az ebédet főzték, raktak egy fazékba hamut és azt odacsapták a földhöz. Hogy mért, azt már nem tudnám megmondani... — Nemsoká elvittek a háborúba. Harminckét hónap és kilenc nap frontszolgálatom van nekem! Amikor hazajöttem, vettem kocsit, lovat, szerszámot, feles földet — gazdálkodtam. — A feleségem meghalt, két lányom van, most az egyikkel vagyok. De azt mondom én magának, ilyen világ mint, most, még nem volt az én életemben. Csak figyelem a fiatalokat, milyen szépen járnak, mi meg ágendázni is mez- télláb mentünk. Sokkal kevesebbet dolgoznak a népek, és százszor jobban élnek! — Ha isten segít, január 16-án betöltőm a kilencven esztendőt. Nincs semmi bajom nekem, csak hát kicsit gyönge vagyok már. De ezt a bort, ezt kóstolja meg, én csináltam! Jó hideg-e? (koblencz) monori-erdei sportvezetők. A téli átigazolási szezont alaposai!. kihasználták és csapatukat jelentősen átszervezték, megerősítették. Így aztán egy cseppet sem volt csoda, hogy Monori-erdő csapatat a szakemberek a II. csoport biztos esélyesének tekintették — és igazuk lett. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a gárda sem nyújtott egyetlen egyszer sem olyan játékot, amit méltán elvártak tőle. Sok az együttesben a technikailag képzett, jó labdarúgó, és ezek közül egy-egy, ha jó napja volt, eldöntötte a mérkőzést. Kik nyerték meg a bajnokságot? A kapuban Szalontai J. különösen lapos lövéseknél képes bravúrokra — végig megbízhatóan látta el feladatát. A védelemben a Nagy, Mercz, Pálinkád I., Füredi négyes sokszor áttörhetett en falat jalentett. A középpályások: Legendi, Skri- bek, Szalontai A. és Müller mind tapasztalt, régi labdarúgók, Elöl a gólkirály, a kitűnő adottságokkal rendelkező Bán, az igen jól cselező volt vecsési balszélső Szoko- lyad és az igen technikás Szlakó ostromolta az ellenfelek kapuját. Játszott még a bajnokság folyamán Szalag, Kulcsár, Jangyik, Romhányi, Panyik. Végeredményben több mint 80 százalékos teljesítménnyel jó helyre került a csoportelsőség. Az erre az évre összeszedett együttes bebizonyította képességeinek egy részét, komolyabb edzésmunkával, összeszokottsággal, sokkal többre lehet képes ez a gárda. (—tál) i i 1 1
