Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

...az Absolon Sarolta önkéntes építőtábor legifjabb lakó­ja, „akit" szőlőkötözés közben találtak az állami gazdaságban dolgozó lányok.1 Jó sora van a kis árváknak, ugyanis azóta már szaporodott eggyel a nyúlállomány, a lányok nem sajnálják a fáradságot, minden este tejért mennek a közeli istállóba. Szuszi egyébként fővárosi nyúl lesz, ha a táborozást befe­jezik, az első turnus „munkásai” magukkal viszik Budapestre. Fő gondozója, pótmamája Szuszinak Vasvári Erzsébet. Foto: Sípos László Elszalasztott riport Csütörtökön reggel 8 óra előtt kis csoport várakozott a Ceglédi úti „újságos” pavilon, előtt. A csoport vezetője gyor­san megírt egy képeslapot, azután mind az öten felpat­tantak kerékpárjuk nyergé­be, s tovakarikáztak a Cegléd felé vezető úton. Csak ekkor tudtam meg az újságárus nénitől, Vajda Fe- rencnétől, hogy a „konvoj” szigorúan családi. Egy kiskun­félegyházi édesanya indul minden évben gyermekeivel kerékpárral Apcra. Most csak az ötödik osztályos legkisebb maradt otthon, a négy- na­gyobb együtt karikázik. A családi csoport azóta ta­lán megérkezett úticéljához, de amíg a hátukat nem lát­tam eltűnni az út kanyarula­tában, így szomorkodtam: íme szeme így szalad az ember elől egy érdekes téma. , Talán jövőre megtudjuk a nevüket is... (sz) Rekord a strandon A vasárnapi melegben mintegy ezernyolcszázan ke­restek menekülést a hőség elől a medencék hűvös vizé­ben, és az árnyas fák alatt. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Férfiak hallgatása Csehszlovák film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Tisztavatás 1969. Magyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. Megunta a vándorlást, körösi lett • A Bokros ’ dűlő szőlőligetei között hatalmas dinnye-föld ■terpeszkedik. Valahol a köze­pe táján két ember kapál a tűző napon. A dinnyés és fele­sége szorgoskodik. Vigyázva elindulok a diny- nyesorok között, nehogy rá­lépjek a kis dinnyékre. — Van-e még sok kapálni való? — kérdem köszönés után Tóth Jánostól. — Van még egy kicsi — feleli kurtán —, ott, a görög­dinnyés rész, még érintetlen :— mutatott egy hatalmas par­icellára. — Hány holdat művelnek? Tóthné válaszol. — Ebben az évben 20 hol­dat vállaltunk, de végebben sem volt kevesebb. — Győzik erővel így kettes­ben? — Muszáj győzni, de azért ha kell, mindig kapunk segít­séget. ; — Mikor érik be a termés? — A korai fajták már szép nagyok, ha az időjárás nem akadékoskodik az idén, akkor már most kóstolgatni lehetne az első szüret gyümölcseit — Körösiek? — Csányiak vagyunk, évek óta ideszerződtünk, mint a fecskék, mi is tavasszal jöt­tünk. és ősszel mentünk ha­za. Meguntuk a vándoréletet, vettünk egy házat, autónk is van — hazaérkeztünk. Min­den évben a Rákóczi Terme­lőszövetkezettel kötünk szer­ződést. — Ha újra kezdhetné, dinnyés lenne? — Nézze — szól Tóth Já­nos —v nem könnyű a mi munkánk. Igaz, sok-sok éve csinálom már feleségemmel, kitanultam minden fortélyát. Jó jövedelmet biztosít, emel­lett szeretem is. Mondjam azt, hogy újra dinnyés lennék? Miklay Jenő n A PESTMEfrYEI HÍRLAP KÜLÖN KIAPAS/T XIV. ÉVFOLYAM, 163. SZÄM 1970. JÜLIUS 14., KEDD EZ NEM VICC! Kígyózó sorok a tejboltban Sasszemek olvassák a mélyben a vízóra állását * Nem is olyan rég, amikor [ még akadozott a húsellátás, megszületett a vicc: mi az, ami negyven méter hosszú, morog és a vége krumplit eszik? A szabatos válasz így hangzik: asszonyok állnak sor­ban húsért. Nos, ez a helyzet azóta mó­dosult, legalábbis annyiban, hogy a sorok jóval rövidebbek, baromfihús minden mennyi-1 ségben kapható, csak mostaná­ban a tejboltban tapasztalható hasonló hosszúságú sor és morgás. Reggel 8 óra előtt csak az térhet be, aki kettesével jön, hogy egyikük a pénztárhoz, a másikuk a pulthoz sorolhas­son be. így csak egyszer kell kivárnia az előtte álló 20—25 embert. Tudjuk, hogy vannak beteg Kezdődik újra, s a vesztes megint a fogyasztó lesz? Alig egy hónapja, hogy el­csitult a hibás vízóra-leolva­sás miatt támadt vihar hul­láma. Megnyugodtunk, hogy végre utolértük magunkat, a fizetésben, illetve az órát, mert a leolvasók olykor-oly­kor a hasukra ütve találták ki és írták be a számokat. Vessünk fátylat a történtekre, kezdjünk tiszta lapot! Re­ménykedtünk, hogy most már minden másképp történik. Csalódtunk. A két vízóra­olvasó ismét megjelent. Az egyik az aknától két méterre levő kerítésre könyökölt — természetesen kívülről, a másik felemelte az akna fe­dőjét, és sasszemeivel a más­fél méteres mélységben levő, serdülő bolha nagyságú szá­mokat megpillantva — titok­ban hasára ütve — beírta a következő számot: vízóraál­lás 93. Csakhogy a számlán az elő­ző állás is 93! S mégis 270 forint a vízszámla! Ki érti ezt? Mi nem. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pedig édeskeveset törődik a dol­gokkal. Legfeljebb a Köz­üzemi Díjbeszedő Vállalattal intézze el a kedves fogyasztó a nézeteltéréseit — gondolják. Meddig űzhetik még a Viz- és Csatornamű Vállalat beosz­tott dolgozói kisded játékai­kat a fogyasztók rovására? Meddig lehet több ezer forin­tos „tévedést” vállrándítással elinténi?! Mikor jutunk már ki ebből az ördögi körből? (szabó) ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Fehér György és Tines Margit: György, Fekete István és Tolnai Terézia: Már­ta, Demcsik Tibor és Németh Judit: Zoltán, Kakukk János és Vásárhelyi-Faragó Zsu- zsánna: János, Terjéki Sándor és Bukta Éva: Éva, Fodor István és Lakatos Anna: An­na, Sinka Zoltán és Oláh Er­zsébet: Zoltán, Halápi Dénes és Császár Jolán: Zoltán, Gu- lyás-Nagy Ferenc és Kovács Terézia: Csaba, Eszes Ernő és Bagi Irén: Ernő, Katona •Ambrus és Gasparin Judit: 'Agnes, Gulyás László és Har- tányi Julianna: László, Mári Benjámin és Horváth Eszter: 'Andrea, Demeter Sándor és Kovács Ilona: Attila nevű gyermeke. I Névadót tartott Fehér Mi­hály és Ivanics Lidia: Szilvia nevű gyermeküknek. ' Házasságot kötöttek: Illés •László és Nagy Ilona, Bujdosó Sándor és Ványi Irén, Bathó István és Laza Julianna, Kiss Győző és' Mészáros Gabriella, Szűcs István és Szöllősi Mag­dolna, Kecskés Kálmán és ISzalai Zsuzsanna. I Meghalt: Üveges Ferencné iMolnár Erzsébet (Széchenyi Itér 26.), Mózes István (Nyárs- tapát, Hosszú d. 14.), Szabó (Ferenc (Temesvári u. 20.), Gazda János (Kocsér, Szabad­ság u. 8.), Varsányi Istvánné, ■Csípő Erzsébet (Hangácsi u. (48.), Tüge Ferencné Tapolcsá- Inyi Rozália (Gyöngyvirág u. 15.), Verebes Miklós (Csemő, (Őrlik d. 7.). Óh! Te drága nyár Ugye, milyen is­teni, hogy nyár van. Igen, most már ne­kem is isteni, lassan kezd begyógyulni a hátam, mert szeren­csére, mostanában napfogyatkozás van. Mert ugye, az égen nincsen, nap. De aikkor hol van? No, ne firtassuk. Ab­ból csak probléma lenne. Még kiderül­ne, hogy III. Richard a „Rózsák háborúja" közepette őt is orvul, hátulról leszúratta. Igen, van itt egy tanú, aki látta. Meg­bízható ember, nyu­godjanak meg. De probléma nincs, re­méljük, túléli. Sze­gény ugyanis, már nincs itt. Épp emiatt... Hogy hol? Hát... ott. Addig olvassanak újságot. Abban az­tán igazán nyár van. Fürdőruhás, pocakos újságíró bácsik és bikinis újságíró né­nik írják a nyarat. Bizony. Kifogyha­tatlan fénnyel. Pél­dául írnak a finom, habzó, hideg sörről. Apropo, sör. Általá­ban kipécéznek vala­kit, aki túl sokat hű- tötte magát sörrel, — aztán félúton félholt­ra verte az épp arra haladó szódást, aki nem ismerte el, hogy Burgundit szál­lít' a derék atyafi pincéjéből —, és ad­dig molesztálják, míg teljesen agyon nem veri a szegény szó­dást. Akkor aztán elő a kerítésléc, akarom mondani a toll, és zűrnek: átszúrja a pacákot. Ügy kell neki, miért nem szódát ivott és a sö­röst verte agyon? Mert az nem bűn, sőt, antialkoholiz- musról tanúskodik. Aztán ez a nyár minden derék fagy- lailtost átalakít Luk­récia Borgiává. Sőt, eredetibben csinál­ják. Két féldeci forró fagylalt egy kette­sért, benne húsz szá­zalék ciánkáli, negy­ven százalék hashaj­tó, harminc százalék nyugtató, kilenc szá­zalék fecskefilter, — a fennmaradó egy százalék cukor, vaní­lia, eper meg efféle haszontalanságok. Tennivaló a követ­kező: Az ember veszi a tölcsért, még mi­előtt a fagyláltos megelőzné, két gyors mozdulattal lenyeli, aztán tartja a mar­kát, és ami benne marad a gyanús fo­lyadék átszűrődése után, az az ehető. Jó étvágyat. . Aztán nyáron fel­tűnnek a mozgó gom­bák. Fehérek, piro­sak, egyszóval száz- színűek, hatalmasak, és mindig eső után, ragyogó napsütésben. Egyik ismerősöm ál­lítólag (a mamámék beszélik), letépett egy ilyen gombát. Most börtönben ül. Liliomtiprásért. Pe­dig az iskolában azt tanítják, hogy a li­liom fehér színű, és nincs bocskora, se gallérjt Ezeknek a liliomoknak viszont ixin. Bocskoruk is, gallérjuk is, no meg sok más egyéb. Vi­gyázzanak! Nem le­tépendő gombák, csak kifestett sze­mű, miniszoknyás, sarus li-li-om-ok: kalappal. Lipák Tibor emberek, akiknek a betegsége nem kérdezi, hogy jöhet-e vagy sem. Azt is tudjuk, hogy a ke­reskedelmi dolgozók is embe­rek, s nekik is jár a szabad­ság. Azt azonban már nem nem tudjuk elfogadni, hogy a tejboltot üzemeltető Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalat eny- nyire mostohának tartja Kö­rösre szakadt gyermekét, azzal sem törődik, hogy ott hány ember hiányzik, vagy kisegítő kellene a zsúfolt reggeli órák­ban. S ha viccel is kezdtem ezt a morgó mérgelődést, azért kérem és kérjük, hogy vegyék komolyan, mert nem a legké­nyelmesebb korgó gyomorral végigácsorogni kétszer ugyan­azt a sort... Most miért maradt el? Ismét elmaradt egy előadás, a Magyar Állami Népi Együttes fellépését kellett „visszamondani”, hiszen elővételben csak negyven jegy kelt el. Hogyan lehetséges ez, hi­szen az érdeklődés jóval nagyobb volt. Most mire kenjük, kire, kikre hárít­suk a felelősséget? A tör­ténethez az is hozzátarto­zik, hogy az a bizonyos negyven jegy is az utolsó percekben kelt el. De hol volt a többi? Miért kell sorozatosan ilyen kudarccal zárulnia a művelődési otthon rendez­vényeinek; mindig a körö­si közönség a hibás? Jó lenne, ha egyszer az illetékesek alaposan utána néznének a tényeknek. Hátha a hiba a „közvetítő vonalban van"... ? Ma búcsúztatják Galambos Ignácot Hetvenhat éves korában hunyt el a munkásmozgalom régi harcosa, Galambos Ignác, aki érdemeiért a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, a. Tanácsköztársasági Emlékér­met, s legutóbb a Felszabadu­lási Emlékérmet is megkapta. Kívánsága szerint földi ma­radványait elhamvasztották. Hamvait ma délután 5 órakor helyezik el — kegyelettel em­lékezve a réigi harcosra — a római katolikus temetőben. Ez utolsó találkozáson mon­danak búcsút harcostársai) barátai, ismerősei is Galambod Ignácnak. Csütörtökön: Az ITV munkájáról Négyévi munkájukról ad szá­mot a városi tanács végrehaj­tó bizottságának Verbó Zoltán üzemvezető, az Irodagéptech- nikai Vállalat üzemvezetője. Ezen az ülésén, amelyet csü­törtökön'reggel 9 órakor kez­denek, döntenek a kisajátított házak bontási jogáról is. Ünnep a vasútállomáson Szombaton délután a vasút­állomás kultúrtermében gyűl­tek össze a XX. vasutasnapot ünnepelni a szolgálaton kí­vüli vasutasok.* Hamza Lajos állomásfőnök köszöntő szavai után az első félév eredményeinek ismer­tetésére került sor, s örömmel állapították meg, hogy a ter­veket teljesítették. Az ün­nepi műszak, a vasutasnap tiszteletére felajánlott társa­dalmi munkák azt is lehetővé tették, hogy a vasútállomás és környéke megszépüljön. Az ünnepségen jó munká­jáért Kalocsai Zoltán forgal­mista és Bartha Ambrus rak­táros soron kívüli előléptetést kapott, huszonötén pedig pénzjutalomban részesültek. Savanyító a Hunyadi Tsz-ben Még ezen a nyáron uborka- és káposztasavanyító üzemet állítanák fel a Hunyadi Ter­melőszövetkezetben, hogy a kertészet termékeit jobban értékesíthessék. A berendezéshez már be­szerezték a nagy hordókat, amikbe a savanyítanivaló kerül. C snn! P üHa « P o | _ J eiis p süli ^ J tiilS S3 Tavaszi kézilabdafinálé Gailgahévízi TSZ SK—Nagy­kőrösi Kinizsi 21:11, félidő 8:5. Kinizsi: Szabó S. — D. Ko­vács L. (1), Vikartóczki K., D. Kovács F. (2), Nagy A. (1), Podhorszki (1), Varsányi (4). Csere. Kecskeméti, Szőke (2), Péczeli. Vasárnap Galgahévízen ját­szották le a májusban elmaradt találkozót. AS elején alig né­hány néző lézengett a pályán, s a körösi fiúk mindjárt 3:0-ás vezetésre tették szert. A ha­zaiak 5:4-re feljöttek, amikor a község túlsó részén levő lab­darúgópályáról mind nagyobb csoportokban érkeztek a né­zők. Kiabálni kezdtek, többet közülük ki is vezettettek a já­tékvezetők a nézőtérről. A cserepad az oldalvonalon volt, a nézők nem egy esetben be­léptek a pályára, s huzamo­sabb időn át ott is tartózkod­tak. Megfordult a mérkőzés képe, több játékosnak nem jött ki a lépés, a körösiek kö­zül. A hazai „szurkolók” any- nyira megfélemlítették a Ki­nizsi játékosait, hogy nem mertek többet közelharcba bocsátkozni, s a lepattanó lab­dákért is bátortalanul küzdöt­tek. Sajnos, a bírókat is meg­félemlítették a „nézők”, s így alakult ki a nagy gólkülönb­ség. Szomorú, évente visszaté­rő esemény a körösiek galgahévízi mérkőzéseinek „légköre”. Az ifjúsági mérkőzés elma­radt, mert a körösi csapatból csak négyen utaztak el, s a ké­zilabdázás szabályai szerint a csapatnak legalább 5 tagjának kell lennie. A távolmaradók nem jelezték időben hiányzá­sukat — ami nem éppen sportszerű. ★ Kispuskás MNK-forduló A megyei kispuskás Magyar Népköztársasági Kupa nagy­kőrösi csoportja harmadik fordulóját vasárnap délelőtt „miniidő” alatt bonyolították le a tormási MHSZ-lőtéren. Az MHSZ-konzervgyár II. telepi Lövészklubot Muhi Já­nos 30/233-as eredményével képviselte a férfi felnőtt kor­csoportban. A konzervgyár I-es telepieket az ifjúsági Czeczon István 30/220-as ered-; ménnyel képviselte. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy ebben az évben a körösi lövészek már maga­sabb szintű versenyeken sze­repelnek, s kevesen indulnak a kispuskás versenyeken. ★ Tornászhír A múlt héten a Pedagógus SE tíz ifjúsági és serdülő tor­násza „edzőtáborozott” Ceglé­den, a megyei táborban. Kö­zülük Konrád Zoltán, Prikkel Zoltán és Pap Gyula szereplé­se érdemel dicséretet. Sulyok Zoltán I I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom