Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

«ST Mf.r.» 1970. JÜLIÜS 1., SZERDA PEKING Kuznyecov beteg Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszte­rének első helyettese a Pe- kingben, október 20-a óta tárgyaló szovjet küldöttség vezetője megbetegedett, és kedden különrepülőgépen ha­zautazott a Szovjetunióba. A szovjet diplomata betegágyá­nál előzőleg kínai és szovjet orvosok konzultáltak. Hal plusz négy Luxeui búr gban R briS belépőről tárgyal a Közös Piac A kontinens egyik legkisebb országának székhelyén, Lu­xemburgban olyan tárgyalások kezdődtek, amelyek mind rö- videbb, mind hosszabb távon kétségtelenül kihatnak Nyu- gat-Európa jövőjére. Kerek húsz miniszter jelent mag tíz Első alkalom, hogy a luxemburgi „Europa-Központ” felhő­karcolójának zászlórúdjain a „hatok” lobogói mellé felvonták a négy folyamodó ország, köztük Nagy-Britannia zászlaját is. KÖTELEZŐ hKIMÉR CSOMAGOLÁSA ’"(Folytatás az 1. oldalról.) városokban tette kötelezővé a kenyér csomagolását. A fokozatosságra azért volt szükség, mert a papíripar egy­szerre nem tudott elegendő finom csomagolóanyagot adni. A Papír- és Irodaszer Nagy­kereskedelmi Vállalat a maga részéről készen áll a rendelet vég­rehajtására, gondoskodott elegendő papírról. A szükséges, mintegy 3500 tonnányi csomagolóanyag már a megyeszékhelyeken, a lera- katoknál van korlátlan meny- nyiségben, az előírt méretek­ben áll a kiskereskedelmi vál­lalatok, a szövetkezetek ren­delkezésére. A kenyér kötelező csomago­lásáról szóló miniszteri ren­delet végrehajtását egyébként az ÁKF és maguk az érdekelt vállalatok is többször ellen­őrizték. A tapasztalatok ked­vezőek, alig néhány üzletben találtak szabálytalanságot. Magyar-portugál párttalálkozó (Folytatás az 1. oldalról.) munista Párt hősi harcával, amelyet a fasiszta diktatúra ellen, a demokratikus rend­szer kivívásáért, a portugál gyarmati uralom felszámolá­sáért folytat. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői el­ismerésüket tolmácsolták a szocializmus magyarországi eredményeivel kapcsolatban, amelyet úgy értékelnek, mint nagyjelentőségű hozzájárulást a nemzetközi munkásosztály és az összes ország népének harcához. Mindkét fél hang­súlyozta, a kommunista és munkáspártok internaciona­lista együttműködésének, va­lamint az összes antiimperia- lista erő öszefogásának nagy fontosságát, és kölcsönösen ki­fejezték törekvésüket a ma­gyar és portugál kommunisták közötti kapcsolatok elmélyí­tésére. Kőműves szakmunkásokat és segéd­munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a ff PROSPERITÁS" KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. ország képviseletében, köztük i a szóban forgó államok kül- l ügyminisziterei. A tíz ország számtani aránya önmagában is érzékelteti a luxemburgi meg­beszélések horderejét: hat olyan államról van szó, amely már tagja a Közös Piacnak és négy olyanról, amely be akar lépni ebbe a tömörülésbe. A matematika azonban nem mindig mérvadó a nemzetközi porondon: a négy „tagjelölt” közül egy­re összpontosul szinte az egész nemzetközi figyelem: Nagy- Britanniára. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a másik három jelentkező, Írország, Dánia és Norvégia döntése pusztán a brit belépési szán­dék egyenes következménye. Per Borten, Norvégia mi­niszterelnöke például néhány héttel ezelőtt Oslóban magyar újságíró-delegációt fogadott, amelynek őszintén kijelentet­te: mivel az angol belépéssel az EFTA, az Európai Szabad­kereskedelmi Társulás léte il- lúziórikussá válik, London kö­zös piaci felvétele automatiku­san maga után vonná Oslo felvételi kérelmét is. Ügy tűnik, legalábbis egyet­len vonatkozásban, végéhez közeledik a közelmúlt brit történelmének egyik legmeg- alázóbb szakasza, az az idő­szak, amelynek során Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a soroza­tos francia vétó nyomán hiába kopogtatott bebocsátásért a Közös Piac kapuján. Minden jel arra vall, hogy ezen a kapun belátható időn belül beengedik a brit oroszlánt. Ehhez De Gaullenak kellett távoznia az Elysées-palotá- ból... Csaknem bizonyos, hogy London számára az átállás sú­lyos, megrázkódtatásokkal ter­hes lesz. Elsősorban az eddig a brit nemzetközösségre épült mezőgazdaság szenvedhet a francia konkurrenciától, annál is inkább, mert amikor a Kö­zös Piac a mezőgazdaság fi­nanszírozásáról döntött, Nagy- Britannia csak külső szemlélő­ként figyelhette a potenciáli­san számára is fontos határo­zatokat. PIÉRT-ígéret (Folytatás az 1. oldalról.) zött 45 millió iskolafüzet kerül forgalomba, iskolatáskából 70 fajta, a ta­valyinál negyven százalékkal több, mintegy 250 000 áll a vásárlók rendelkezésére. A múlt évben kevés volt a kör­ző, most 400 000 darabbal tel­jesen kielégítik az igényeket. Iskolai kék csomagolópapír­ból 130 tonnával többet kap­nak az üzletek, bőségesen lesz rajzpapír, itatóspapír. S csaknem 11 és fél millió, polietiléntasak, kétszer annyi, mint tavaly. Az idén újdonságként jele­nik meg a boltokban, már tel­jes választékban a famentes füzet, a patronos diáktoll, a térképes tolltartó, a szótár­füzet, s famentes nagy alakú spirálfüzet. Változatlanul hiánycikk viszont a félíves és az egészíves rajztábla, üveg-* hiány miatt kevés a tinta és a tus. A tanszerek ára lényegében nem változik; még a drágáb­ban beszerezhető cikkeket is változatlan áron hozzák for- gálomba. A választékbővítés indokolja a cikkskála és az árskála növekedését, a drá­gább termékek mellett azon­ban változatlanul forgalomba kerülnek az ugyanolyan célra használható, olcsóbb cikkek mindaddig, amíg a fogyasztók igénylik. Ghana és Szomália ünnepe Ezekben a napokban és hetek­ben tíz éve, hogy az imperialista gyarmatbirodalmak bomlása nyo­mán egész sor új állam alakult Afrikában. A függetlenség kivívá­sának tizedik évfordulóját a mai na.pon két ország: Ghana és Szo­mália ünnepli. Ghana Ghana volt az első afrikai állam, amely a II. világháború után el­nyerte függetlenségét. Előtte Af­rikában csak két önálló állam lé­tezett: Etiópia és Libéria. Ghana szakította át elsőként a gyarmato­sítók által emelt gátakat, hogy a gazdasági függetlenség és önálló­ság útján példát mutasson Feke- te-Afrika többi országainak. A függetlenség kikiáltása a köztársaság 1960. július 1-én tör­tént megalakulása után azonban a gazdasági fejlődés irányának kér­dése körül fokozódó mértékben el­lentétek jelentkeztek. A nemzeti burzsoázia zöme feudális és törzsi viszonyok, a nyugati befolyás fenntartását kívánta. Nkrumah, a független Ghana első elnöke vi­szont a gazdaság fejlesztésének szocialista irányzata felé hajlott. Ezzel magyarázható, hogy a had­sereg 1966 februárjában — Nkru­mah távollétét felhasználva — ma­gához ragadta a hatalmat. Ghana Fekete-Afrika egyik leg­gazdagabb vidéke, az ásványkin­csek kitermelése és a feldolgozó- ipar jelentős része azonban kül­földi — elsősorban angol és ame­rikai — tőke kezén van. Ghana ipara a függetlenséget követően jelentős fejlődésen ment keresztül. Gazdasága szempontjá­ból igen nagy a jelentősége ä Vol- ta-erőmű elkészültének. Kulturá­lis téren még erősen érezhető az országban a gyarmati örökség ter­he. Szomália A mai Szomáliái Demokratikus Köztársaság területe a Brit-Szó- máliföld és Olasz-Szomália egyesü­léséből alakult ki. Az afrikai kon­tinens legelmaradottabb országai­nak egyike. Ezt tükrözi felnőtt la­kosságának nagyfokú analfabétiz­musa, az iskolák hiánya és az or­szág gazdaságának elmaradottsága is. A múlt év októberében politi­kai fordulatot hajtottak végre az országban és ezt követően vették fel a Szomáliái Demokratikus Köz­társaság nevet. Az ország ásványkincsei még feltáratlanok, ipara és mezőgaz­dasága is fejletlen. A tengervíz­ből lepárlással nyert són kívül csak a mangánércbányászat ér­demel említést. A külföldi tőkét főleg olasz, angol és amerikai vállalatok képviselik az országban. 1962-től a Szovjetunió jelentős se­gítséget nyújtott Szomáliának. Kórházak, iskolák, élelmiszeripari üzemek, gyapottisztító és rádióál­lomás épült itt szovjet segítség­gel. Kulturális szempontból az or­szág 2,7 millió lakosa elmaradott állapotban él. Az iskolahálózat lassan fejlődik, de a fővárosban már működik egy egyetem, ahol évente átlagban 600—700 hallgató kap felsőfokú képzést. — TL — Losonai Pál Ulánbátorban (Folytatás az 1. oldalról.) a magyar kolónia képviselői­vel találkozott hazánk ulánfaá- tori nagykövetségén. Losonczi Pálné délelőtt fel­keresett egy Ulánbátor kör­nyéki nemzetközi úttörőtábort, ahol az ott nyaraló magyar gyerekek köszöntötték. Szerdán reggel Losonczi Pál Dél-Göbi megyébe látogat, ahonnan csütörtökön ’délután tér vissza a mongol fővárosba. BAUDOUlfr belga király és Mobutu tábornok, a Kongói Demokratikus Köztársaság el­nöke hétfőn aláírta a két or­szág közötti barátsági szerző­dést. Éjszaka a diáknegyedben A szagok kavalkádja Ki mit tud sztriptíz Egy padlásszoba tanulságai Párizs, Quartier Latin. A diákkerület. Zegzugos utcács­kák, a világ négy égtájáról származó vendéglői cégtáblák — külön felhívom kilátogató hazánkfiai figyelmét, a Long Van Ciu mesternél egyedül­állóan elkészített kolibritojá- sos gyíkfaroklevesre — a jár­daszegélyeken előkelőén el­nyújtózó, hosszú hajú, tarka­barka gitározó fiatalok, bá- mész külföldi turisták, suhanó sportkocsik és ötvenéves tra­gacsok, sztriptizbárok, por­nófilmes zugmozik, s mindez valami átható olaj, sülthús, izzadság, parfüm, benzin és alkoholszagba burkolva. Ez Párizs legvidámabb kerülete. (Pompidounak vagy Párizs rendőrfőnökének feltehetően más a véleménye: innen in­dultak az 1968-as párizsi for­ró nyár eseményei, itt álltak legtovább a barikádok és itt tört be a legtöbb ablak és rendőrfej.) Itt a barátkozás egy lezser „Hogy vagy?”-gyal kezdődik és rendszerint egy üveg Pernodt mellett kitelje­sülve valamelyik diáktanya füstös, gitárzajos helyiségében fejeződik be. (Másnap már senki sem emlékszik, hogy égy Marianne-nak, Vivienne-nek. Clarisse-nak vagy Brigitte- nek esküdött örök hűséget.) Nekem indulásként egy pin­ceklubot osztott ki a sors. Furcsa hely volt, legalábbis egy viszonylag szolid, pesti polgár szemével. Hogy össze­sen hány helyiségből állhat, azt a legszorgosabb kutató­munkával sem sikerült egé­szen pontosan, felderítenem: a benyílók, folyosók, kis- és nagytermek labirintusát össze­vissza, ha Hz gyerlyácska világította meg. Volt helyiség, ahol a szó szoros értelmében tárt karokkal fogadtak, volt, ahonnan egy szigorú „telt­ház” felkiáltással eleve kiűz­tek. A 6 frankos beugróért ezt, továbbá négy-ötéves le­mezekről harsogó beatzenét és egy pohár valamilyen italt nyújtottak, a beugróoetli el­lenében. (Azt hiszem, ez a vi­lág egyetlen szórakozóhelye, ahol egy pohár Scotch-whisky és egy pohár szódavíz egység­áron jut el a fogyasztóhoz.) Hogy rajtam kívül ki volt még az a négy-ötszáz jelen­levő fiatal, azt a fényviszo­nyok nem engedték eldönteni — a helyiség tulajdonos­igazgatója szerint diákok és hozzám hasonló bamba kül­földiek. Valahol, vagy fél méterrel a fülem mel'ett a szomszédos mozi Easy Rider előadását ké­szült megnézni haverjaival egy kellemes bariton. Nyomá­ba szegődtem. A pénztárnál már barátok voltunk, a mozi után pedig la­kótársak is: a Sorbone há­rom angol szakos diákja meg­hívott egy, a padlásszobájuk­ban megtartandó világmegvál­tó beszélgetésre. Az ügy elég különös tanulságokkal zárult számomra. Mindenekelőtt az­zal, hogy a fél világot bejárt és meglehetősen művelt srá­coknak halvány gőzük sincs sem Magyarország pontos földrajzi fekvéséről, sem a Budapest és Bukarest közötti különbségről, a magyar iro­dalom. művészet nagyjairól nem is beszélve. Tény viszont, hogy e tárgykörben megtartott kiselőadásomat rendkivüli ér­deklődéssel hallgatták, s azt is megfogadták, hogy a jövő­ben jobban figyelnek majd a magyarok, jelenlétemmel is bizonyított létezésére. Hálából népnevelő tevékenységemért rövid úton ők is kifejtették, hovatartozásukat, sőt politikai nézeteiket is. Háromból hár­man szimpatizáltak a szocia­lizmus eszméjével, ennél töb­bet azonban nemigen tudnak elmondani a dologról. Mao és Che Guevara a sláger — .nor­mál baloldal” —, legalábbis véleményük szerint — nem nagyon van az egyetemen. Hajnal felé, csüggedő érzék­szerveink felfrissítésére, kol­lektiven levonultunk a Boul Mich-re (a Boulevard Saint Michel túá'- neve ez), s megtekintettük a nonstop és ingyenes sztriptíz­bár változatos műsorát. Hogy mitől nonstop, gondolom, az érthető. Hogy mitől diák, az vi­szont kisebb magyarázatra szorul. Kizárólag érvényes iga­zolvánnyal lehet belépni, s ki­zárólag amatőrök, alkoholtól vagy kábítószertől felspannolt kolleginák vetkőznek. Az ügy nélkülöz mindenfajta szerve­zettséget: spontánul, a kör ala­kú terem legkülönbözőbb pontjain és a legkülönbözőbb napszakokban áll neki a leány­népség vetkőzni. Az egésznek van valami „ki mit tud” jelle­ge: ha valamelyik önkéntes gyengébben adja elő a számát, rögtön akad valaki, aki leinti, — esetleg odébb taszigálja —, és komplettebb műsorral a he­lyébe lép. Amúgy szolid hely. Bár a falakon körbe-körbe Fritz Kahn-idézetek, pornófo­tók, Take love not war! és egyéb buzdító feliratok, tett- legességig, legalábbis jelenlé­temben, nemigen fajult a do­log. Üjdonsült barátaimmal együtt innen rajtoltunk dél­előtt fél tíz körül egy közép­kori angolirodalom-előadásra.' Furcsán franciás volt ez is: a prof. — egy harminc év körüli, Raf Valloné külsejű srác — ezzel a mondattal indított: „aki Shakespeare és Milton között az angol irodalomról jót tud mondani, az csal, festi magát vagy angol 10 óra tájban azután szá­momra befejeződött a diákéj­szaka. A határon túlra is át- menve, jó pesti egyetemista szokás szerint csendesen a padra hajtottam fejemet, és elaludtam... — puskás — i t >

Next

/
Oldalképek
Tartalom