Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
«ST Mf.r.» 1970. JÜLIÜS 1., SZERDA PEKING Kuznyecov beteg Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a Pe- kingben, október 20-a óta tárgyaló szovjet küldöttség vezetője megbetegedett, és kedden különrepülőgépen hazautazott a Szovjetunióba. A szovjet diplomata betegágyánál előzőleg kínai és szovjet orvosok konzultáltak. Hal plusz négy Luxeui búr gban R briS belépőről tárgyal a Közös Piac A kontinens egyik legkisebb országának székhelyén, Luxemburgban olyan tárgyalások kezdődtek, amelyek mind rö- videbb, mind hosszabb távon kétségtelenül kihatnak Nyu- gat-Európa jövőjére. Kerek húsz miniszter jelent mag tíz Első alkalom, hogy a luxemburgi „Europa-Központ” felhőkarcolójának zászlórúdjain a „hatok” lobogói mellé felvonták a négy folyamodó ország, köztük Nagy-Britannia zászlaját is. KÖTELEZŐ hKIMÉR CSOMAGOLÁSA ’"(Folytatás az 1. oldalról.) városokban tette kötelezővé a kenyér csomagolását. A fokozatosságra azért volt szükség, mert a papíripar egyszerre nem tudott elegendő finom csomagolóanyagot adni. A Papír- és Irodaszer Nagykereskedelmi Vállalat a maga részéről készen áll a rendelet végrehajtására, gondoskodott elegendő papírról. A szükséges, mintegy 3500 tonnányi csomagolóanyag már a megyeszékhelyeken, a lera- katoknál van korlátlan meny- nyiségben, az előírt méretekben áll a kiskereskedelmi vállalatok, a szövetkezetek rendelkezésére. A kenyér kötelező csomagolásáról szóló miniszteri rendelet végrehajtását egyébként az ÁKF és maguk az érdekelt vállalatok is többször ellenőrizték. A tapasztalatok kedvezőek, alig néhány üzletben találtak szabálytalanságot. Magyar-portugál párttalálkozó (Folytatás az 1. oldalról.) munista Párt hősi harcával, amelyet a fasiszta diktatúra ellen, a demokratikus rendszer kivívásáért, a portugál gyarmati uralom felszámolásáért folytat. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői elismerésüket tolmácsolták a szocializmus magyarországi eredményeivel kapcsolatban, amelyet úgy értékelnek, mint nagyjelentőségű hozzájárulást a nemzetközi munkásosztály és az összes ország népének harcához. Mindkét fél hangsúlyozta, a kommunista és munkáspártok internacionalista együttműködésének, valamint az összes antiimperia- lista erő öszefogásának nagy fontosságát, és kölcsönösen kifejezték törekvésüket a magyar és portugál kommunisták közötti kapcsolatok elmélyítésére. Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a ff PROSPERITÁS" KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. ország képviseletében, köztük i a szóban forgó államok kül- l ügyminisziterei. A tíz ország számtani aránya önmagában is érzékelteti a luxemburgi megbeszélések horderejét: hat olyan államról van szó, amely már tagja a Közös Piacnak és négy olyanról, amely be akar lépni ebbe a tömörülésbe. A matematika azonban nem mindig mérvadó a nemzetközi porondon: a négy „tagjelölt” közül egyre összpontosul szinte az egész nemzetközi figyelem: Nagy- Britanniára. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a másik három jelentkező, Írország, Dánia és Norvégia döntése pusztán a brit belépési szándék egyenes következménye. Per Borten, Norvégia miniszterelnöke például néhány héttel ezelőtt Oslóban magyar újságíró-delegációt fogadott, amelynek őszintén kijelentette: mivel az angol belépéssel az EFTA, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás léte il- lúziórikussá válik, London közös piaci felvétele automatikusan maga után vonná Oslo felvételi kérelmét is. Ügy tűnik, legalábbis egyetlen vonatkozásban, végéhez közeledik a közelmúlt brit történelmének egyik legmeg- alázóbb szakasza, az az időszak, amelynek során Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a sorozatos francia vétó nyomán hiába kopogtatott bebocsátásért a Közös Piac kapuján. Minden jel arra vall, hogy ezen a kapun belátható időn belül beengedik a brit oroszlánt. Ehhez De Gaullenak kellett távoznia az Elysées-palotá- ból... Csaknem bizonyos, hogy London számára az átállás súlyos, megrázkódtatásokkal terhes lesz. Elsősorban az eddig a brit nemzetközösségre épült mezőgazdaság szenvedhet a francia konkurrenciától, annál is inkább, mert amikor a Közös Piac a mezőgazdaság finanszírozásáról döntött, Nagy- Britannia csak külső szemlélőként figyelhette a potenciálisan számára is fontos határozatokat. PIÉRT-ígéret (Folytatás az 1. oldalról.) zött 45 millió iskolafüzet kerül forgalomba, iskolatáskából 70 fajta, a tavalyinál negyven százalékkal több, mintegy 250 000 áll a vásárlók rendelkezésére. A múlt évben kevés volt a körző, most 400 000 darabbal teljesen kielégítik az igényeket. Iskolai kék csomagolópapírból 130 tonnával többet kapnak az üzletek, bőségesen lesz rajzpapír, itatóspapír. S csaknem 11 és fél millió, polietiléntasak, kétszer annyi, mint tavaly. Az idén újdonságként jelenik meg a boltokban, már teljes választékban a famentes füzet, a patronos diáktoll, a térképes tolltartó, a szótárfüzet, s famentes nagy alakú spirálfüzet. Változatlanul hiánycikk viszont a félíves és az egészíves rajztábla, üveg-* hiány miatt kevés a tinta és a tus. A tanszerek ára lényegében nem változik; még a drágábban beszerezhető cikkeket is változatlan áron hozzák for- gálomba. A választékbővítés indokolja a cikkskála és az árskála növekedését, a drágább termékek mellett azonban változatlanul forgalomba kerülnek az ugyanolyan célra használható, olcsóbb cikkek mindaddig, amíg a fogyasztók igénylik. Ghana és Szomália ünnepe Ezekben a napokban és hetekben tíz éve, hogy az imperialista gyarmatbirodalmak bomlása nyomán egész sor új állam alakult Afrikában. A függetlenség kivívásának tizedik évfordulóját a mai na.pon két ország: Ghana és Szomália ünnepli. Ghana Ghana volt az első afrikai állam, amely a II. világháború után elnyerte függetlenségét. Előtte Afrikában csak két önálló állam létezett: Etiópia és Libéria. Ghana szakította át elsőként a gyarmatosítók által emelt gátakat, hogy a gazdasági függetlenség és önállóság útján példát mutasson Feke- te-Afrika többi országainak. A függetlenség kikiáltása a köztársaság 1960. július 1-én történt megalakulása után azonban a gazdasági fejlődés irányának kérdése körül fokozódó mértékben ellentétek jelentkeztek. A nemzeti burzsoázia zöme feudális és törzsi viszonyok, a nyugati befolyás fenntartását kívánta. Nkrumah, a független Ghana első elnöke viszont a gazdaság fejlesztésének szocialista irányzata felé hajlott. Ezzel magyarázható, hogy a hadsereg 1966 februárjában — Nkrumah távollétét felhasználva — magához ragadta a hatalmat. Ghana Fekete-Afrika egyik leggazdagabb vidéke, az ásványkincsek kitermelése és a feldolgozó- ipar jelentős része azonban külföldi — elsősorban angol és amerikai — tőke kezén van. Ghana ipara a függetlenséget követően jelentős fejlődésen ment keresztül. Gazdasága szempontjából igen nagy a jelentősége ä Vol- ta-erőmű elkészültének. Kulturális téren még erősen érezhető az országban a gyarmati örökség terhe. Szomália A mai Szomáliái Demokratikus Köztársaság területe a Brit-Szó- máliföld és Olasz-Szomália egyesüléséből alakult ki. Az afrikai kontinens legelmaradottabb országainak egyike. Ezt tükrözi felnőtt lakosságának nagyfokú analfabétizmusa, az iskolák hiánya és az ország gazdaságának elmaradottsága is. A múlt év októberében politikai fordulatot hajtottak végre az országban és ezt követően vették fel a Szomáliái Demokratikus Köztársaság nevet. Az ország ásványkincsei még feltáratlanok, ipara és mezőgazdasága is fejletlen. A tengervízből lepárlással nyert són kívül csak a mangánércbányászat érdemel említést. A külföldi tőkét főleg olasz, angol és amerikai vállalatok képviselik az országban. 1962-től a Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott Szomáliának. Kórházak, iskolák, élelmiszeripari üzemek, gyapottisztító és rádióállomás épült itt szovjet segítséggel. Kulturális szempontból az ország 2,7 millió lakosa elmaradott állapotban él. Az iskolahálózat lassan fejlődik, de a fővárosban már működik egy egyetem, ahol évente átlagban 600—700 hallgató kap felsőfokú képzést. — TL — Losonai Pál Ulánbátorban (Folytatás az 1. oldalról.) a magyar kolónia képviselőivel találkozott hazánk ulánfaá- tori nagykövetségén. Losonczi Pálné délelőtt felkeresett egy Ulánbátor környéki nemzetközi úttörőtábort, ahol az ott nyaraló magyar gyerekek köszöntötték. Szerdán reggel Losonczi Pál Dél-Göbi megyébe látogat, ahonnan csütörtökön ’délután tér vissza a mongol fővárosba. BAUDOUlfr belga király és Mobutu tábornok, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke hétfőn aláírta a két ország közötti barátsági szerződést. Éjszaka a diáknegyedben A szagok kavalkádja Ki mit tud sztriptíz Egy padlásszoba tanulságai Párizs, Quartier Latin. A diákkerület. Zegzugos utcácskák, a világ négy égtájáról származó vendéglői cégtáblák — külön felhívom kilátogató hazánkfiai figyelmét, a Long Van Ciu mesternél egyedülállóan elkészített kolibritojá- sos gyíkfaroklevesre — a járdaszegélyeken előkelőén elnyújtózó, hosszú hajú, tarkabarka gitározó fiatalok, bá- mész külföldi turisták, suhanó sportkocsik és ötvenéves tragacsok, sztriptizbárok, pornófilmes zugmozik, s mindez valami átható olaj, sülthús, izzadság, parfüm, benzin és alkoholszagba burkolva. Ez Párizs legvidámabb kerülete. (Pompidounak vagy Párizs rendőrfőnökének feltehetően más a véleménye: innen indultak az 1968-as párizsi forró nyár eseményei, itt álltak legtovább a barikádok és itt tört be a legtöbb ablak és rendőrfej.) Itt a barátkozás egy lezser „Hogy vagy?”-gyal kezdődik és rendszerint egy üveg Pernodt mellett kiteljesülve valamelyik diáktanya füstös, gitárzajos helyiségében fejeződik be. (Másnap már senki sem emlékszik, hogy égy Marianne-nak, Vivienne-nek. Clarisse-nak vagy Brigitte- nek esküdött örök hűséget.) Nekem indulásként egy pinceklubot osztott ki a sors. Furcsa hely volt, legalábbis egy viszonylag szolid, pesti polgár szemével. Hogy összesen hány helyiségből állhat, azt a legszorgosabb kutatómunkával sem sikerült egészen pontosan, felderítenem: a benyílók, folyosók, kis- és nagytermek labirintusát összevissza, ha Hz gyerlyácska világította meg. Volt helyiség, ahol a szó szoros értelmében tárt karokkal fogadtak, volt, ahonnan egy szigorú „teltház” felkiáltással eleve kiűztek. A 6 frankos beugróért ezt, továbbá négy-ötéves lemezekről harsogó beatzenét és egy pohár valamilyen italt nyújtottak, a beugróoetli ellenében. (Azt hiszem, ez a világ egyetlen szórakozóhelye, ahol egy pohár Scotch-whisky és egy pohár szódavíz egységáron jut el a fogyasztóhoz.) Hogy rajtam kívül ki volt még az a négy-ötszáz jelenlevő fiatal, azt a fényviszonyok nem engedték eldönteni — a helyiség tulajdonosigazgatója szerint diákok és hozzám hasonló bamba külföldiek. Valahol, vagy fél méterrel a fülem mel'ett a szomszédos mozi Easy Rider előadását készült megnézni haverjaival egy kellemes bariton. Nyomába szegődtem. A pénztárnál már barátok voltunk, a mozi után pedig lakótársak is: a Sorbone három angol szakos diákja meghívott egy, a padlásszobájukban megtartandó világmegváltó beszélgetésre. Az ügy elég különös tanulságokkal zárult számomra. Mindenekelőtt azzal, hogy a fél világot bejárt és meglehetősen művelt srácoknak halvány gőzük sincs sem Magyarország pontos földrajzi fekvéséről, sem a Budapest és Bukarest közötti különbségről, a magyar irodalom. művészet nagyjairól nem is beszélve. Tény viszont, hogy e tárgykörben megtartott kiselőadásomat rendkivüli érdeklődéssel hallgatták, s azt is megfogadták, hogy a jövőben jobban figyelnek majd a magyarok, jelenlétemmel is bizonyított létezésére. Hálából népnevelő tevékenységemért rövid úton ők is kifejtették, hovatartozásukat, sőt politikai nézeteiket is. Háromból hárman szimpatizáltak a szocializmus eszméjével, ennél többet azonban nemigen tudnak elmondani a dologról. Mao és Che Guevara a sláger — .normál baloldal” —, legalábbis véleményük szerint — nem nagyon van az egyetemen. Hajnal felé, csüggedő érzékszerveink felfrissítésére, kollektiven levonultunk a Boul Mich-re (a Boulevard Saint Michel túá'- neve ez), s megtekintettük a nonstop és ingyenes sztriptízbár változatos műsorát. Hogy mitől nonstop, gondolom, az érthető. Hogy mitől diák, az viszont kisebb magyarázatra szorul. Kizárólag érvényes igazolvánnyal lehet belépni, s kizárólag amatőrök, alkoholtól vagy kábítószertől felspannolt kolleginák vetkőznek. Az ügy nélkülöz mindenfajta szervezettséget: spontánul, a kör alakú terem legkülönbözőbb pontjain és a legkülönbözőbb napszakokban áll neki a leánynépség vetkőzni. Az egésznek van valami „ki mit tud” jellege: ha valamelyik önkéntes gyengébben adja elő a számát, rögtön akad valaki, aki leinti, — esetleg odébb taszigálja —, és komplettebb műsorral a helyébe lép. Amúgy szolid hely. Bár a falakon körbe-körbe Fritz Kahn-idézetek, pornófotók, Take love not war! és egyéb buzdító feliratok, tett- legességig, legalábbis jelenlétemben, nemigen fajult a dolog. Üjdonsült barátaimmal együtt innen rajtoltunk délelőtt fél tíz körül egy középkori angolirodalom-előadásra.' Furcsán franciás volt ez is: a prof. — egy harminc év körüli, Raf Valloné külsejű srác — ezzel a mondattal indított: „aki Shakespeare és Milton között az angol irodalomról jót tud mondani, az csal, festi magát vagy angol 10 óra tájban azután számomra befejeződött a diákéjszaka. A határon túlra is át- menve, jó pesti egyetemista szokás szerint csendesen a padra hajtottam fejemet, és elaludtam... — puskás — i t >
