Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
mo. JÚNIUS 9., KEDD "KSCíilap 3 AZ ÉPÍTŐANYAG-IPAR TEGNAP, MA ÉS HOLNAP Feszültségek és forrásaik Az 1960—1969 között épített , lakások 63,4 százalékában fürdőszoba is található, s az új (lakások 52,5 százalékában ott a vízvezeték. Az 1969-ben Pest megyében fölépített 5746 , lakásból 3359-ben található ■ mosdóhelyiség s 2629-ben víz- ! vezeték. Egyszerű, ténymeg- I állapító mondatok, a korsze- irűsödés jó jellemzői. Csak- fhogy: a fürdőszobába, kád, ! csempe, mosdó kell, a vízve- {zetékhez cső, nyomásfokozó és -csökkentő szelepek, szerelvények sokasága. A házról magáról nem is szólva. Mert ahhoz cement, mész, tégla, cserép, üveg, parketta, mozaiklap ^éppúgy kell, mint — pénz és ! türelem... Építkezni nem (könnyű, sokféle ok miatt. Az :okok között döntő helyet fog- 'lal el az, amiről panaszos le- ! velek garmadáját kapjuk: az ! anyagellátás akadozása, egyenetlensége, néhány építőanyag rlcrónikus hiánya. A szakemberek azt mondják: az építőanyagoknál a kereslet évek óta jelentős mértékben meg- ; haladja a kínálatot. A nem •szakemberek azt mondják: f hiába keresünk cementet, te- 1 tőcserepet, nemes burkolóanyagokat — csempét, padló- 1 kerámiát — azbesztcement termékeket, nem kapunk, vagy kevesebbet mint kellene, s azt is mennyi szaladgálás, kérle- :lés, sőt, mi tagadás, némi borravaló kézbenyomása után... Másféle lépték ■ Nyúljunk nagyon mélyre az idő bugyrában. 1938-ban mindössze kilencezer ember dolgozott a hazai építőanyagiparban, s a legfontosabb termékből, cementből az egy lakosra jutó termelés 36 kg volt. (Ugyanakkor Lengyelországban 50, az Egyesült Államokban 141 kg.) Az építőanyagipar napjainkban 82 ezer embernek ad kenyeret, s a ce- menttermelés az akkorinak éppen a nyolcszorosa... Korunk azonban másféle léptékkel mér: nemcsak a megtett (utat, hanem az igényeket is Í számításba veszi a mérleg készítésekor. S bár hatalmas a megtett út, az építőanyag-ipar p— immár esztendők óta — az igényektől, azok teljesítésétől {jócskán elmaradt. Nehéz gon- ; dókat okoz ez állami és ma- ■ gánépíttetőknek, kereskedőkének, mindenkinek. A harmadik ötéves tervről szóló törvény II. fejezete 15. paragrafusának első bekezdésében ez áll: „Az építőanyagipar fejlesztése irányuljon a korszerű építőtechnika követelményeinek fokozott kielégítésére, az építkezések, valamint a lakosság építőanyaggal történő ellátására. Ennek érdekében az építőanyag-ipar termelése a termékek minőségének jelentős javítása mellett 25—30 százalékkal növekedjék.” 1969-ben az építőanyag-ipar 17 százalékkal termelt többet, mint 1965-ben. Ezzel a sereghajtók között foglal helyet, hiszen rajta kívül csak a bányászatban, a textiliparban s a fafeldolgozó iparban ily szerény mértékű a termelésnövekedés. Ezzel máris a gondok égjük csomópontjára bukkantunk: a termelés mennyisége elmaradt a tervezettől. Változik a divat Az építkezéseknek, az épületek formáinak — sőt: anyaginak is — „divatja”, azaz irányzata a legutóbbi két évtizedben gyorsan váltakozott. A téglalap alakú, hagyományos parasztházak helyébe a négyzet alapterületű, villaszerű, nagyablakos, redőnyös házak kerültek. A vályogtéglát felváltotta az égetett tégla, a nád- és zsúptetőt a «serép és pala, a világosságot syitó nagy ablakok ugrásszerűen megnövelték a síküveg iránti igényt... Építőanyag- ipari termék a cement, a mész, a samott, az azbesztcement nyomócső, a vasbeton gerenda, a mozaik- és cementlap, a kályhacsempe, a porcelán szigetelő, az öntött és húzott síküveg... Minden építőanyag termelése gyorsan bő- tyült az 1950—1970 közötti két évtizedben, a felhasználós azonban még dinamikusabban emelkedett. 1950-ben 797 ezer tonna cementet termeltek hazánkban, 1969-ben 2 564 000 tonnát, s ez még a jelentős importtal együtt is kevésnek bizonyult! Az azbesztcement nyomócső termelése megnégyszereződött, az égetett cserépé megháromszorozódott, az öntött síküvegé meghatszorozódott, s mégis: kevés, kevés, kevés. 1969-ben az építőanyag-ipar a belkereskedelem rendeléseit — például cementből, falazóanyagokból — már eleve csak csökkentett mennyiségekkel fogadta el teljesítésre, ám a vállaltak egy részével is adós maradt. S hiába, hogy például a beton- és gázszilükát kézi falazó elemekből volt kínálat — ezek kevésbé ismertek és kedveltek — az építtetők téglát s megint csak téglát kerestek. S hiába futott be nagyobb mennyiségű importanyag, akkor már késő őszt, télíkezdetet mutatott a naptár, az építőanyagok piacán lévő feszültséget most már a téli tárolás gondjai is tetézték... Kielégíthetetlen éhség A szakmabeliek, s a közgazdászok világszerte az építőanyagok iránti kielégíthetetlen éhségről beszélnek. Az építőanyag világszerte nagyon keresett cikk, az ágazat a legdinamikusabban fejlődők közé tartozik. (Hazánkban sajnos, nem.) Ha hazánkban az úgynevezett idősort tekintjük, az abszolút számok elismerést keltőek. Az építőanyagipar termelése 1950-hez mérten 1968-ig megötszöröződött. A termelésnövekedés azonban erősen hullámzott. 1960. és 1969. között például évi egy százaléktól tizenötig terjedt Rafael Pál üvegcserepet válogat. Rongyos kesztyűt húz, nehogy megsértse a kezét. Az üvegdarabok után le kell hajolnia. Sűrűn. Azt mondja az orvos, hogy Rafael Pálnak isiásza van. Szaggat a dereka. Munkabetegség, mondanák a szakemberek. Olyan betegség, amit a munkától lehet felszedni. Rafael Pálnak ezért dolgoznia kellett, itt is — a Nagykőrösi Konzervgyár gön- gyölegtalepén — és máshol is. Megnyugtatásul közlöm: Rafael Pál cigányembernek sikeaz alsó és felső határ, nagyon gyors volt 1964—1967 között, egy százalékkal nőtt csak 1968-ban, s csökkent (!> 1969- ben. Ugyanezeket a hullámzásokat tapasztalhatjuk szű- kebb körben is, a megye építőanyag-ipari vállalatainál, legyen szó akár a minisztériumi, akár a tanácsi iparról. A mésztermelés például két egymást követő esztendőben 50— 60 százalékos eltérést mutat, s szembetűnőek az ingadozások a cementáru termelésben, az építési faanyagoknál, stb. Az építőanyag-ipart 51 vállalat alkotja, ezekből azonban harminc olyan akad, amelynek évi termelési értéke nem haladja meg a százmillió forintot; kis és közepes vállalatok tehát. Ez egyben a koncentráció fokára is utal. Arra, hogy a hazai építőanyag-iparon belül a kelleténél kevésbé nyílt mód a nagy mennyiségek nyújtotta előnyök kihasználására — ilyen értelemben igazán korszerű cementtermelő csak a Dunai Cement és Mészmű, — a modern és komplex gépesítésre .— napjainkban vált erre át a téglaipar, s már működik az ország legkorszerűbb, úgynevezett mintagyára Törökbálinton —, a termelés és a kereslet közötti távolság csökkentésére. Mindez érthetően nem csupán az iparág ügye. Az építőanyag: mindenki ügye, mert hazánkban mindenki vagy építő, vagy építtető. Az építőanyag hiánya a népgazdaság valamennyi ágazatában halmozódó hatásokat kelt, s megtöbbszörözhető károkat okozhat. Okok és okozatok tehát jóval túlterjednek az 51 vállalat alkotta ágazaton. Mészáros Ottó (Következik: Például a cerült megkapnia a munkabetegség egyik fajtáját. Rafael Pál elvégezte a három elemit. Többet iskolába járni nem is jutott eszébe se neki, se a szüleinek. Pontosan nem is tud visszaemlékezni hányán is voltak testvérek. Tápióbicskén a cigánytelepen éltek. Úgy mondja, hogy apja jószágfelvásárló lett volna, vagyis lovakkal kereskedett. Ö szorgalmasan tartotta a lovak kötőfékét és vigyázott rájuk, amikor a füvet legelték, néha el is kísérte az apját a Két új nagykövet L,osonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének hétfőn délelőtt átadta megbízólevelét Fassou Mathias Móriba, a Guineái Köztársaság új magyarországi nagykövete. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, hétfőn fogadta Roeslan Baboe rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Indonéz Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Konzerv birkapörkölt A különböző zöldségfélék és főzelékek, továbbá a gyümölcsök tartósítása, hűtése és tárolása mellett megkezdték a húskészítmények előállítását is az új debreceni konzervgyárban. Több hagyományos készítmény — sertésmájkrém, rakott- és székelykáposzta — mellett újdonságot, hortobágyi ízek szerint készített kissé csípős birkapörköltet is gyártanak. Félliteres üvegekben szállítják a kereskedelemnek. Legelőn a méhek Pest megyében megkezdődött a méhek „legeltetése”. Inárcs, Pusztavacs, Gödöllő és Dömsöd akáoerdeiben mintegy 28 ezer méhcsalád gyűjti a nekitáirt. A megyében 61 méhésztársulat működik 1240 taggal. A méz keresett cikk külföldön is: Pest megye méhészei ez évben 42 vagonnal szándékoznak exportra küldeni. Gyűjtik a virágport is, elsősorban Franciaország, Svájc és az NSZK számára, ahol dúsított tápszereket készítenek belőle. vásárokba. Mást nem igen csinált ő gyermekkorában. Lovak, mező, vásárok, meg a szabad levegő. A ló irányította az életet. 1939-ig. Pénze addig sose volt, de amikor 18 éves lett egyszeriben észrevette, hogy eddig még sohasem rendelkezett pénzzel. Akkor aztán elszegődött parasztokhoz napszámba. Csak akkor, ha nem volt egy fillérje sem. Amikor megkapta a napszámot, azután nem dolgozott, hanem elköltötte a pénzt. Nem is tudja már, hogy mire is ment el. Valamire csak kellett az biztos. Házra nem, mert putrit építettek maguknak pénz nélkül is. Olyan falusi parasztházra sem kellett a pénz, mert ki győzné azt kivárni — lenne vagy tíz év is — amíg arra összegyűlne a forint. Ruhára se kellett, mert hát nem járt meztelenül, ételre, arra kellett, dehát az mindig jutott valahonnan, no meg italra... így volt ez addig, amíg befejeződött a háború, 1945-ig. Akkor 24 éves volt. Rafael Pál továbbra is járt napszámba, meg is nősült, aztán felkerekedett és elköltözött Nagykőrösre. A cigánytelepre. Nem volt sok gondja a költözéssel, meg a lakással, mert ahol lakhatnak 150-en, ott még kettő is elfér. Mivel úgyis sokat mászkáltak ide- oda, elszerződtek és a feleségével együtt a MÉH-nél lettek vasbegyűjtők, vagy négy-öt évig. Olyan munka volt ez, hogy akkor csinálhatták, amikor akarták. Aztán megszületett az első két gyerek. Akkoriban, úgy 1952 táján Rafael Pál maszek kőművesekkel kezdett járni, persze csak akkor, ha nagyon kellett a pénz. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy kell a pénz, mindjobban és mind rendszeresebben. 33 éves lett Megunta, hogy nincs semmije, látta, hogy aki mindig dolgozik, az mindig is kap pénzt, házat épít, ruházkodik, a kocsmában is állandóan van pénze és itala 1954 volt. > Rafael Pál azon vette észre magát: Várpolata felé viszi a vonat, utazik, hogy ott munkát vállaljon az állami gazdaságban. Két hónapig dolgozott egyfolytában, nap mint nap, szünet nélkül. Azután otthagyta és hazament. Néhány hetes szünet után azonban újra vorn ént ...) Rafael Pál élete, munkája (8.) Listák helyett egy kartonon Harmincmillió találkozás Halaszthatatlan a közigazgatás korszerűsítése A közélet szerves része s a legszemélyesebb érdek, hogy a közigazgatás minél egészségesebben, tempósabban bonyolíthassa le rengeteg ügyét. A kimutatás szerint valamilyen formában évente majd 30 milliószor találkozik az apparátus a lakossággal. Csakhogy éppen a tájékozódásra módot adó szükséges statisztikák, elemzések nem állnak rendelkezésre — állapította meg többek között a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára tegnapi sajtótájékoztatóján. Beharangozása a június 11-én kezdődő szervezéstudományi konferenciának, melyben a főszerepet, a kezdeményezést éppen a szak- szervezet vállalta magára. Száz esztendő alatt az ipari munka termelékenysége tizenötszörösére nőtt, míg a közigazgatás csupán a megduplázódást könyvelhette el. Márpedig ezek a teendők egyre bonyolultabbak és nélkülözhetetlenebbek. Szovjet szakemberek számítása szerint, ha nem gépesítenék, ésszerűsítenék a rendkívül szövevényes munkát, néhány évtized múlva az egész ország lakosságának közigazgatással kellene foglalkoznia. Az igazság az, hogy nagyon sok helyen ma is Habsburg- korabeli adminisztrációs módszerekkel operálnak. Egyik helyen rengeteg a munkatársak terhe, másutt éppenséggel nincs sok tennivaló. A helyes arányokat megteremteni, keresni a legcélravezetőbb és leggyorsabb módszereket — ez naton ült, Budapestre utazott Munkát vállalt a Ferencvárosi pályaudvaron. Kocsikat mosott vágánysizabályozökat krampácsolt, köveiket vert a sínek alá. Akkoriban mindennap nagyon fáradt volt, ott betegedett meg a dereka. Meg is unta három és fél év után ezt az embertroppantó munkát és továbbállt. Tulajdonképpen mindegy volt, hogy hol dolgozik. S most emlékezetes és büszke korszaka következik Rafael Pálnak. Ugyanis átment a Csepel Művek transzformátor- és radiátorgyárába, csőszerelők mellett a kazánokat fűtötte — és elküldték hathónapos tanfolyamra, hogy megtanulja, miként kell szakszerűen a gázkemencét befűteni. Ez volt az az emlékezetes eset, amikor megtanították valamire, mégpedig úgy, hogy közben nem is kellett dolgoznia és ráadásul a fizetését is kapta. Sőt mellette volt két segédmunkás is, akik neki cipeked- telk. Három évig dolgoizott itt. Akkoriban, 1961-ben szép órabért is kapott, hat forint nyolcvanat. Mégis kilépett. Azt mondja: nem bírta már és meg is unta a napi kétszeri utazást, a zsúfolt és télen dermesztő munkásvonatokon. Akkor otthon maradt és munkát vállalt a Nagykőrösi Konzervgyárban, de csak szezonra szerződtették. Jól keresett, 1700—1800 forintot, két évig dolgozott, azután megunta, hogy csak szezonmunkás lehet, elszokott ő már ettől. Ismét felment Pestre, munkát vállalt az újpesti hajógyárban, festette a hajótesteket és berendezéséket. Csak egy évig. Azután ismét hazatért és megállapodott^ most két éve, a konzervgyárban, mert rendszeres munkát kapott a göngyölegtelepen. Rafael Pál nem szereti a szabad szombatot. Kifejtette, azért, mert így kevesebbet keres. Örül, hogy kampányban nincs szabad szombat. Az a Rafael Pál örül ennek, aki azelőtt csak akkor dolgozott, ha az egy szál ruháján kívül mindenből kifogyott. Vajon érdemes-e Rafael Pálnak rendszeresen dolgoznia? Négy iskolás gyereke a hozzáértő szakemberek dolga. A most következő konferencián 4—5 esztendei előkészületi és kísérleti munka eredményeiről is számot adhatnak. Pest megye vezetői egy kis csoportot bíztak meg a főváros környéki és a távolabbi tanácsok munkájának felülvizsgálatára. Erre azért volt szükség, mert a környező vidék a szüntelen felvándorlás következtében agyonzsúfolt, mégis jó ideig hasonló nagyságú apparátus gondoskodott ügyeik intézéséről, mint egy távolabbi, kieső, kisebb forgalmú tanácsnál. A jelzett helyeken már létrehozták az egészséges egyensúlyt. Egy másik előadó a kutatómunka során megállapította, hogy sok helyütt alacsony a főnöki munka színvonala, nem választják ki a feladatra megfelelő személyeket, hiányos a kisegítő személyzet s ezek dolgát i is a fontosabb feladattal í megbízott munkatársak ' látják el. Napjainkig a racionalizálás alatt létszámcsökkentést, leépítést értettek. Ez a szemlélet nem helytálló: a megnövekedett közigazgatási feladatokat kell gyorsabban, sokkal inkább közmegelégedésre ellátni. Sürgető ez annál is inkább, mert az állami közigazgatás sokszor a legkezdetlegesebb módszerekkel dolgozik. Az elkövetkező évek feladata a gyors, egészséges változások elősegítése az oktatási intézményektől a gépesítésig. t. gy. még otthon pusztítja a kenyeret. Felesege beteg a tüdejével, bár időnként elszegődik olyan munkára, mint a krumpliszedés. Rendszeresen pénzt kell keresnie, mert már évek óta minden esztendőben levágnak egy disznót, a felesége meg 12—13 csirkét tart, amiből minden héten megesznek egyet-kettőt; tehát pótolni kell. Aztán minden hónapban félretesznek 300—400 forintot — szezonban 1700 forintot, különben 1300 forintot keres, és kap 510 forint családi pótlékot. így összegyűjtöttek 15 ezer forintot és vettek egy fél házat — azért ilyen olcsón, mert lakóval adták. Gondolták, hogy a lakó majd kimegy s ők beköltözhetnek, hiszen albérletben laktak még 1967- ben is, kilencen egy háromszor hármas szobában. Se villany, se víz. 30 forint bért fizettek érte — képzeljék el, milyen lehetett. Szóval a lakó nem költözött ki, erre ügyesen eladták a fél házat 32 ezerért, s vásároltak egy másik fél házat 40 ezerért; szoba-konyhát. Itt már volt villany, de víz nem. Négyezerrel még tartoznak, ezenkívül az átírást sem fizették még ki, mert az meg hatezer lenne. Tehát mindenképpen rendszeresen dolgoznia kell Rafael Pálnak, ha nem akar fél ház, disznó, csirkék, néhány pohár bor és sör nélkül maradni. A gyerekei is el szeretnék végezni a nyolc osztályt — a két nagyobb el is végezte. A lány varrónő szeretett volna lenni, a fiú meg géplakatos, de nem lettek. Elrnen- tek pénzt keresni. Ruházkod- ni akartak, inkább odahagv- ták a szakmát. Azt mondja Rafael Pál, hogy az úgy van: a gyerek amíg kicsi, minden akar lenni, később meg már csak a ruha kellene neki, meg a szórakozás. Tehgt nem tanulnak, elmennek dolgozni. Rafael Pált nem vitte el rögtön a rendszeres munka, mert neki ruha se kellett, meg a szórakozás se. Tulajdonképpen kellett volna — ha megmondta volna neki valaki, hogy mi az, hogy ruha, szórakozás, munka, meg élet. ( berkovits ) 1
