Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
8 pest «te«» W/Cfrlap 1970. JÜNIUS 7., VASÁRNAP A keskeny, csontos arcú fia- A talember azután sem tudta volna OKát adni, miért volt olyan sürgős, hogy bejussanak a végállomásnál a buieűe. iu- relmetlenül, kézenfogva húzta maga után a lányt, Együtt járták meg délután a hegyet, átsétáltak az erdőn, különösen táradtak vagy szomjasak nem voltak. Lenetséges, nogy csupán az öröm késztette sietségre, a lendület hajtotta, ahogyan az előbb nekilódultak a lejtőnek, kergetőztek egy ki- , csit, s amelyikük hamarább leért, kitárt karral várta a másikat. A hodályszerű büfé bejáratában megtorlódtak a befelé igyekvők, s a csontos arcú fiatalember, aki szürke pepitakabátot hordott, összekapaszkodott párjával. Az áradat vitte őket, s akaratlanul arrébb sodorok egy kövérkés asz- szonyt. A fiatalember jókedvű volt, még rá is mosolygott. Aztán beállt a pénztár előtti sorba. Zsebében kotorászott apróért, mikor hátulról rákopogtak a vállára. Megfordult. Keményképű, zömök férfi állt mögötte. Fél szeme összehúzva, feje kissé oldalt billentve. Semmi jót nem ígért a tekintete. — Mit lökdösi a feleségemet? A fiatalember előtt nem állt már senki. — Tessék kérni — sürgette a pénztárosnő. Két tűz között egy másodpercre megzavarodott, aztán gyorsan megváltotta a blokkot. Mielőtt ellépett volna, hátulról megfogták a könyökét. — Ne siessen úgy! A lány az üveges pultnál nézelődött a megtöppedt húspogácsák, s a fonnyadó kolbászadagok közt. Észre sem vette a jelenetet. — Azt kérdeztem, mit huli- gánkodik itt? — fordította szembe a fiatalembert a mellé szegődött férfi. Valamivel alacsonyabb volt, idősebb is nála. S a hangja fenyegető. — Lesz szíves elengedni — mondta idegesen a fiatalember, s elharapva utánamormolta: — nagyon sajnálom, ha meglöktem valakit... A másik elmosolyodott. Mintha bunkót forgatna arca előtt. — De még mennyire megsajnálod, te csibész. — Egy pillanatra sem eresztette el a markába kaparintott könyököt. Taszított rajta egy kicsit. A fiatalember egyszeriben megértette, hogy a vadonba került, a napfényes délutáni kirándulás végpontjára. Minden ezért a pillanatért történt. Mikor a dombtetőn, a kilátó korlátjának dőlve átfogta a lány vállát, ez az ismeretlen már valahol a háta mögött járt, hogy elérje, belekössön, megalázza. Könnyedén bólintott, mint, aki beletalált szerepébe, meg sem próbált kibújni alóla. — Tehát, mit akar? A lány most feléjük fordult a pulttól. Szavukat nem érthette a tömegben, de ahogy szemben álltak, átvillant rajta az ijedség. Kialakulatlanul fiatal arca olyan védtelenné vált, mintha öltözködés közben nyitnának rá. — Most nem ugrálsz, mi? — rekedt, vastag hangja volt a férfinak. — Hagyjon békén. Mondtam, hogy sajnálom ... — Gyerünk! Kifelé! A fiatalember megpróbálta kiszabadítani könyökét, de a másik a hóna alá nyúlt, s olyan karolással szorította az ajtó felé, mint a detektív a fülöncsípett zsebtolvajt. — Pofa be, nem csinálunk Ingyen cirkuszt! Majd odakinn elintézzük! 1 bből a marokból úgysincs szabadulás Kezdjen el dulakodni? Félfordulattal visz- szanézett a pult felé. Csak a VIDOR MIKLÓS: E KIHÍVÁS szemével kérhetett bocsánatot, amiért a föltűnés elkerülésére kénytelen angolosan távozni. Pár perc az egész, annyi csak, míg összevereti magát, aztán rögtön visszatér, remélhetően a saját lábán. Még az is átfutott rajta, milyen fura, hogy a gömböc kis nő, akit arrébb taszított, nincs sehol. E.zébe sem jutott ellenkezni. Ellazította karját, s a markolás is kiengedett. A kinn ácsorgók szemével nézve, akár két cimbora lépett volna ki, vasárnap déli sörözés után. — Gyerünk csak arrébb — dörmögte a zömök. Fejét még egyre elbillentve tartotta, amint mustrálta foglyát. — Itt sok a nép! A kockás kabátú fiatalember torka száraz volt, szívverése szaporázott. Az előbb a büfében ösztönei mérték csak föl az erőviszonyokat, most értelme is tudomásul vette. Utálta önmagát, amiért belekeveredett. De most már végigcsinálja. Elhaladtak a buszra várakozók mellett. Két kis bódé következett, nemrég még gyümölcsöt. csokoládét árusítottak bennük. Húsz lépés még, s a tájban voltak, a betonúton túl ritkás liget kezdődött. A fiatalember oldalt sandított kísérőjére. Baloldalt, kabátja hajtókájába szúrva zománcozott sportjelvény. — Azt mindenesetre szedje le — mondta csöndesen. — Minek? — Mert szúr. A férfi elnevette magát: — A kis kacsódat félted talán? Azt hiszed, hozzám érhetsz? — Szedje le. Én se vagyok kidekorálva. Megálltak. A férfi körülnézett, nincs-e a másiknak egér- útja. — De mindjárt leszel — lendítette meg az átlát. Már indulat sem volt benne. A fiatalember szűk fahan- gön megkérdezte: — Mi értelme az egésznek? Megváltozik: ezzel valami? — Csak a pofád — felelte a férfi szakszerű komolysággal. Hosszan vizsgálgatta: huszonnégy, huszonöt éves lehet. Valami poros irodában görnyed egész héten, hogy összegürcölje azt a másfélezret, amivel imponálni akar a tyúkjának. Rákacsintott, bíztatóan: — No, kisapám, készen vagy? Nem kapott választ. A fiatalember egy helyben állt, vállat vont. Semmi harciasságot nem érzett. Csak túlesni rajta! — Mi lesz? Nem félted a szép, kockás jakódat? — ösz- szevonta szemét, vágott ajka egészen behúzódott. Két ökle a nadirágzsebében. — No, gyere! — Én nem verekszem — mondta elszántan a fiatalember. — Tessék, üssön meg, azzal végeztünk! — Aha, elfogyott a legény? — Nekem erre nincs idom. — Csak idegen nőket lök- dösnd! Aztán, ha férfi is van mellettük, teli a nadrág. Te szemétláda! — Fogja be a száját. A zömök férfi odalépett elé megmarkolta kabátját, úgy állt előtte egy ijesztő másodpercig, orra alá nyomva csomós öklét. Aztán parányit fölkoccantotta vele a7 fiatalembei állat. Várt. — Vagy meggondoltad magad? A fiatalember hátra lépett — Fejezzük be. — Csak úgy? — nevetet kurtán, torokból. — Az lenn« G. SZŰCS LÁSZLÓ: EGYEDÜL vitt be a közeli eszpresszóba, a KÉKVIRÁG-ba. Volt valaki mellette, de arra már nem emlékszem pontosan. Dideregtem. Apa egyre csak azt hajtogatta, hogy többet ne tegyek ilyet! Elsírtam magamat. Értse meg, néha muszáj találkoznunk. Csetlek-botlok a világban. Bólintott. Megérti! — Ezentúl, minden pénteken itt, ebben az eszpresszóban összejövünk — mondotta. Hátul ültünk a csendes, homályos sarokban. — Hat órakor? — Nem lesz késő? — Nem! Nem! Ebben állapodtunk meg. Már nem fáztam. Igaz, egy kis rumot is hörpintettem. Fenemód kihúztam magamat, amikor távoztunk; és csak kint, a havas utcán gomboltam be a kabátomat. Hadd irigykedjenek Apára. Milyen remek kis nőcit szedett fel! Egész héten készülődtem. Jobban ment a tanulás is. Otthon meg kitakarítottam. Ha valami eszembe jutott, gyorsan feljegyeztem a noteszomba. Csütörtökön felszökött a lázam. Nem lettem beteg, csak túl izgatott voltam. Másnap, pénteken kilencig ücsörögtem a sarokban. Volt nyolcvan forint dugi pénzem. Először coca-colát rendeltem. Aztán töményét. Apa nem jött el! Nem haragudtam meg rá, ^(SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ KISS DENES: Balatonszárszón József Attila emlékezetére A fény millió késpengevillanással táncolt-tündökölt a nyári tavon Bennünket örökre egymásba kaszabolt valamilyen hatalom Szárszó, Szárszó, örök élet Szárszója: a költő fekszik itt a síneken A vonatok az ő testén járnak zokogva és rázkódva Többé nem viszi el őt innét senki sem A parton állunk a múlhatatlan parton Mint árnyékok némán úsznak a hajók Szél moccan hogy az est sóhajtson Szorítjuk üres öklünket: örökös útravalót de fájt! A gyomrom reszketett; mintha valaki, egy erős ember belém rúgott volna. Nem telefonáltam, nem akartam zavarni. Nem feledkezett meg rólam, csak valami közbejött. Valami halaszthatatlan dolog. Aztán, mintha mi sem történt volna, \ épp olyan kedvvel várakoztam a következő péntekig. Megint nem jött. Egy ismeretlen férfi italt küldött a pincérrel. Elfogadtam. Beadtam a derekamat. Mindegy! Ügy éreztem: elájulok. Később a férfi mellém ült. Haza akart kísérni. Szerencsémre nem erőszakoskodott. Otthon, anyám csak felpofozott. Ott toporzékolt előttem. Ám semmit se szedett ki. Telefonon kerestem Apát. Lesz, ami lesz! Egy nő vette fel a kagylót. Letorkolt. — Hagyjuk, a mesét — kiáltozott dühösen. — Épp elég baja van az itteni nőkkel! Jobb lesz, ha többet nem zavarja, ezt tanácsolom! Kattant a készülék. Kiléptem az utcai telefon- fülkéből. Esett a hó. Pilinkél- tek a fehér pelyhek. Most aztán mihez kezdjek, hová menjek? Belefájdult a fejem, any- nyit töprengtem. Igazából semmihez se volt, kedvem! Sokat gyalogoltam. Talán a fél várost bekoporcoltam. Gig- lerrel találkoztam. Ment korizni. Csillogó szemekkel újságolt valamit. Teljesen átázott a csizmám. A friss levegő azonban jót tett. Valami megmozdult bennem. Többet nem megyek el a KÉKVIRÁG-ba; se most pénteken, se máskor. Ezt határoztam. Majd veszekszem anyával. A pofonokat már kezdem megszokni. Nem veszélyes! De ezt a remegtető, súlyoj idegességet, amely a gyomrom mélyéről tör fel s úgy sajdul szét a testemben, hogy teljesen megzavar, fejemet vesztem; másnap még az iskolát is kerülöm, azt az-ör- vényt nem akarom többé! Nem. Nem. Nem. Nem; Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Aztán majd lesz valahogy. Kihagyom a szüléimét a számításból. Nehéz lesz; persze, hogy nehéz, de másképpen nem megy. Akkor legalább, úgy tervezem: öt Fecske elég lesz er napra. Doboz négy napra, és gyakrabban járok majd moziba. SZUTS DENES: Ha addig élünk is -a mamát kihozzuk... ILLÉS ISTVÁN: 1947 nyarán születtem Nem tudom, milyen a háború, Nem tudom, milyen a légitámadás Nem tudom milyen a szomorú köznapok sűrűjében a hátországi élet, Nem tudom milyen a front, de mindezektől nagyon félek. V/////// ___ s/sS//S/S/SSS/SSSS/S/SSSSSS//SSSSSSS/S/SSS///SSSSS/SSSSSSS/////S/S/s A H ARMADIK EMELETI LAKÁSBAN CSÖNGETTEK. A csöngetés módja, időtartama, hangsúlya szokatlan volt. Lehet egyébként egy rövidet és hosszút, kettőt, hármat, két kis rövidet és három rövidet csengetni. Két hosszút talán még igen, de három hosszút senki sem csönget. Az idő pénz, az emberi türelem véges. AZ ASSZONYT MEGLEPTE A CSÖNGETÉS. Lajos, a férje nem jöhetett haza, mert a főnöke délután kettőkor senkit, főleg a sofőrjét nem : engedi el. Éva lánya matekot izzad most homlokának póru- ; saiból a gimnáziumban. A : házmester, a pénzbeszedő, a ■ gázóraleolvasó másképpen morzézik. Mindenkinek ismerte az ujja járását, tizenöt éve lakott a bérházban. Tíz éve még dolgozott, de meghűlt, krónikus izületi gyulladását egy „arany” nevű svájci gyógyszerrel kezelték. Csontjaiból a velő kiszáradt. „Mintha homok lenne a térdemben” — panaszkodott. AZ AJTÓBAN KÉT IDEGEN FÉRFI ÁLLT. — Helló! — mondta, kezében egy hatalmas, sárga disznóbőr bőröndöt szorongatva a köpcös, vörösszőke hajú. — A nevem Joe Peyer... This is my name! rt az asszonyra kacsintott. Szájából hosszú cigaretta lógott lefelé és parazsa majdnem elérte az állában levő gödröcskét. A füst kékesfehéren bodorodott a gangon. — Mi jönni USA! — az idősebb ritka haját, akár egy fű- csomót szétfújta a szél. Pecsétgyűrűs kezével le-le simította. — Mi azért magyar ... óh, yes ... A bőröndös vihogott. — Nos, Paul, a szép lady nem ismer meg bennünket. — Zsebébe nyúlt, mintha valami igazolást akarna elővenni. Paul búzakék szeme nevetett. — A néni, Peyer néni fiai. Yes! JAJ, ISTENEM, A PEYER NÉNI FIAI! — Az asszony kiáltásában öröm, csodálat és meglepetés hangszíne. Egy komputer percenként százezer műveletet képes elvégezni. Az emberi agy nem dolgozik ilyen sebesen, de azért igyekszik az emlékeket, cselekményeket, a lehetőségeket lezajlásuk pillanatában felfogni, majd részekre bontani. (A megfelelő fiókba helyezni.) Peyer néni évek óta az egyik kültelki szociális otthon kenyerét eszi. Valamikor szomszédok voltak. Két fia 1956-ban Nyugatra távozott. Ausztria, Hollandia, USA. Az utolsó levelezőlapot fél éve mutatta Peyer néni. A nagyobbik fiú azt írta: Mama, itt minden oké! — Az asszony minden második vasárnap el- villamosozott Peyer nénihez, süteménnyel, sülthússal, paradicsomszósszal. Télen utált odamenni, mert csak az előtérben ülhettek le és a szobákból áporodott, kórházi szag áradt. EZER VOLT FESZÜLTSÉG A LAKÁSBAN. — Paul járkál a felkefélt parketten, a bútorokat, képeket nézi. Arcán mohó érdeklődés. „Három szobájuk van ezeknek, sofőr mi a fenéből telik. Az asszony még egészen fiatal. Vajon miért járkált anyánkhoz’... Kedves tőle, az egyik ruhaanyagot odaadom neki.” Joe Peyer trikóra vetkőzve hever a rekamién, lábát keresztbe rakja. Térdén tálca, a tálcán tányér, a tányéron kolbász, vaj, egy tubus piros- paprika-püré. (SzenHvfocJkAszi- téshéz nélkülözhetetlen.) „Hogv lenni Mama? Kitűnően?... Óh. yes!” ........Jánoska !” — az asszony arcán lágy omlós mosoly. — Miért beszél ilyen csúnyán ? Elfelejtettek magyarul?... Az asszony sü- rög-forog. Megcsodálja a bőröndöt, a fényképezőgépet, amellyel két perc alatt lehet színes képet készíteni. Megmutatják neki. „Oda álljon! There is a light colour!” — „Nahát! — az asszony a nagyobb szobába ágyneműt visz. „Itt alszanak majd. Dehogy engedem szállodába magukat! Drága, rossz a kiszolgálás.” — „Ridegség, óh, yes!” — bólogat Paul. MIT SZOL MAJD A LAJOS, HA HAZAJÖN! — Lajos a konyhában félrevonul az asz- szonnyal. Suttognak. Mintha három forró, erős kávét ittak volna meg. Idegesek. Szemük ide-oda rebben. Félnék és nem félnek. Halacskák érkeztek, nem várt halacskák. Bőkezűen visszaadják majd a sok-sok évi, teljesen haszontalannak látszó befektetést, a szoc. otthonba járást. Ezek tele vannak dollárral. Biztosan aranyat is hoztak. Lajos már kifaggatta őket. A kisebbik Peyer nyomdában dolgozik, keresete havi 500 dollár. Abból aztán telik erre is, arra is. Fivére, Paul, építészvállialkozónál alkalmazott. Hozzá is tapad a pénz. „Csak el ne engedjük őket innen!” — Lajos ötvenest kér, leugrik italért. A lépcsőházból visszakanyarodik. „Adj még százat”. Ezek nem ihatnak kőbányai világost. MI VAN A BŐRÖNDBEN, A TÁSKÁKBAN? — A fivérek alszanak, reggel tálcán hozza nekik az asszony a reggelit. Joe öt apró csókot nyom a karjára. (A csók a kézfejen tisztelet kifejezése, az alkar puha részein, egyre feljebb nyomulva kacér huncutság, tréfa, ígéretvétel.) Joe a fürdőszobában az egyik tiszta törülközőt a kőre teríti és arra lép. Az asszony kimossa utánuk a kádat, a törülközőt eldugja, nehogy Lajos észrevegye. Délután kicsomagolás. Három vég ruhaszövet, órák, ingek, harisa < VAGYOK! TIZENNÉGY ^MÚLTAM, de tizenkilencnek ^néznek. Ennyivel kell beér- ^nem. Más nincs! Anya megtiltotta, hogy Apával találkoztam. Nem szóltam, minek vitatkozzam. Fölösleges; erre ^már rájöttem. Anyából annál ^ inkább ömlik a szó. A füle- ^ met se dughatom be. Ismertem ^az érveit, meghallgattam még jegyszer. Talán századszor! ^Anya ugyanis azt akarja, hogy ^ Apa jöjjön fel. Ebből a cirkuszból azonban én se kérek. ^Szerencsére csörgött a telefon §és erre kivonult a szobából. ^ Anya tehát megtiltotta! Apa ^tudomásul vette. Ök elváltak. ^ Apa albérletbe költözött. A ^dologról többet nem tudok. |Talán jobb is! Apa jövőre sze- « réz lakást, addigra összejön a $pénz, aztán lehet, hogy odaköltözöm az új otthonba. Lelhet! ^ így beszéltük meg. Mert «azért mi találkozunk néha, S hiába őnagysága minden erő- $ feszítése, minden rafináltsága. ^ Igaz, nem túl gyakran. Apa ^nagyon elfoglalt ember, sokat ^dolgozik; sok pénzre van szüksége. Legtöbbször én keresem jel. Mit csináljak, rengeteg «probléma izgat, kivel tárgyaljam meg? Anya ideges! Meg ^ nem is vagyok a kedvence. $ „Kis rifke, hol kószáltál ed- ^dig?” — fogad otthon esténként. Már amikor otthon tar- ^ tózkodik. Szerencsémre, elég | ritkán. ^ Legutóbb Apa cudarul le- ^ hordott. Igaza volt, nem vetetem fel. Tél van; tizenöt—húsz jók hideg! Én meg majdnem ^két óra hosszáig ácsorogtam kz intézete előtt. Vártam rá! ^Ügy tudtam, fél ötig tart a ^ munkaideje. Hat után pillan- ^ tottam meg. Kékre fagyva ^ vánszorogtam elé. v Majdhogynem karjaiban S szép! — Csípőre csapta két§ kezét, tömör lett a pillantása. ^ — No, mennyit ér neked, ha ^ nem vasalom ki a pofádat, öcsi? He? , vJ Hat erről van szó. Ezért kel- & lett diszkréten elvonulni. Kö- $ rös-köriil a besötétedő fák. ^ Alig két percnyire a végállo- $ mástól, de ezen a mellékúton a ^ kutya se jár. s A zömöknek egyszerre sieitős ^ lett. — Gyerünk az ötvenessel, ^ aztán futhatsz a nődhöiz. — ^ Suttogó volt a hang, elorehaj- lőtt törzse még félelmetesebb- ^ nek hatott a félhomályban. ^ Itt nem maradt megfontolni- ^ való. Emlékezett ró, hogy ősz- « szesen négy tizes van nála. $ Lassan benyúlt kabátja jobb ^ belső zsebébe, ahol a tárcáját ^ tartotta. Csontos balkeze vá- ^ ratlanul ökölbe rándult és köz- ^ vetlen közelről pontosan bele- ^ vágott a férfi szemébe. J Alyan hirtelen történt, hogy ^ ^ maga is meglepődött az ^ akarata alól elszabadult moz- ^ dulattól. Csak az összegömye-fc dő alakot látta, amit két te- ^ nyerét szemére tapasztja. Nyö- $ szörgő káromkodás, aztán mint ^ aki berúgott, úgy támolygott a $ férfi a legközelebbi fához. S S Hideg undorodást érzett. Se ^ ijedtség, se szorongás, se lelki- $ furdalás. Elkapta róla tekinte- ^ tót, hátat fordított és lelépke- $ dett a kissé lejtős úton. Kiért $ a fák közül, megint a betonon 5 volt § A büfében ugyanaz a tolongás. A lány megpillantotta s átfurakodott a tömegein. Csupa kérdés az arca. — Mi volt az? — Semmi. — Mit akart az a pasas? — Egy ötvenest A lány hitetlenül bámult rá. — És te? A fiatalember kedvetlenül bólintott. — Mit tehettem? — Csak nem adtál néki? Fanyarul elmosolyodott: — Aki kér, annak adni kell, nem? — belekarolt a lányba, s visszakormányozta a pulthoz. — Igyuk meg végre a málnánkat! Most érezte csak, milyen cudarul megszomjazott. 'SSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS
