Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
1910. JÜNITJS 7., VASÁRNAP \KMa» 9 Szabálytalan riport - pedagógusnapra Egyéniség húsz százalék nélkül de .nem úgy, hogy verekedett értem — „kiszövegelte”, hogy a pofonok őrá tartoznak. Mi kettőnket nevelt édesapa. így sokban hasonlít rám. Most egy kicsit távol vagyunk egymástól, hív, „megyek Gyöngyösre, neked is illene meglátogatni az ottaniakat, gyere le velem”, de nagyon ritkán van időm. Ügyeletesség, tanítás, meg aztán nagyon szeretek itt lenni, a srácokkal jól elszóraikozunk. A bátyám is szereti a gyerekeket, csak nincs türelme hozzájuk. Inkább vezet, egyébként nagyon ért az autókhoz. — Abban jobban bízűk, mint egy kisgyerekben. Ha a kocsival megállók valahol, csak akkor megy el nélkülem, ha ellopják... A gyerek mellett ott kell ügyelni, mindig csintalanságon töri a fejét, aztán az ember idegei kikészülnek — mondogatja. Nem tanítana semmi pénzért. „Messze esett az alma a fájától...” — panaszkodik néha apa, aztán megnyugszik, mert egy fia azért mégis van, aki tanít... HÚGOM Mari a neve, és szerintem édesanya elkényezteti. Egyébként értelmes lány, sokat olvas, rengeteg pénzt költ könyvre. Csak a nevelése..., azzal nem értek egyet. Apa szeret keresztrejtvényt fejteni. Egyszer, mikor amolyan „csendespihenőben” ült az asztalnál, odaszólt Marinak — hozzon neki egy ceruzát. Mari felnézett a könyvből és kapásból válaszolt: — Ott van a szekrény könyvespolcán, vedd el... Apa nem szívleli az ilyen feleletet. De nem szólt semmit, hozta a ceruzát. Félórára rá Mari is a polchoz lépett. Felháborodottan ennyit mondott: — Hogy te mit csináltál itt! Mi ez a rendetlenség? Apa újra a" polchoz ment, megigazította a könyveket, aztán visszaült. Komolyan mondom, sajnáltam az öreget Nem neveli Marit apa, akkor sem, amikor kellene. Csak nagynéha édesanyának szól oda: | — Azért ennyire miniJ szoknyát mégse kéne ... ^ De ez is csali szó marad. MAGAM 5 A gyerekek szeretete, a ne- $ velés apámról ragadt rám. A 5 szőlészet-borászat már nem 5 tudom honnan. A kettőt ösz- J szekapcsoltam: a tápiószent- 5 mártoni Mezőgazdasági Szak- $ iskolában tanítok, két és fél J hónapja. Jól érzem magam, Ja kollégáim segítenek. Taní- J tani ? Tanítani a gyerekek ta- Jnítanak: nevelni. A nevelést J a gyerekektől tanulja meg az ^ ember. Amíg: tanít. Nehéz 5 lehet nekem ? Mert huszon- J három éves vagyok? Nem. J így könnyebb. Mert huszon- J három éves vagyok. Közöttük J élek, a gyerekek között, egy J nagy brancsban, amelyikben J én vagyok a „főnök”. Peda- 5 gógusnapi riport? Azt meg- í öregedett, elsárgult diplomá- J jű tanítókról írják! Nekem J még alig hullott le a tojás- J héj ... Kezdő vagyok, szív- J bői, belülről csinálom, amit J csinálok, nem rutinból. J Kustra László két és fél ^ hónapja Tápiószentmártonbam 5 tanít. Szülei Hévízgyörköm J élnek. Bátyja Aszódon. Húga, J a szüleivel. Otthona van, J amióta él. Es otthona nincs, ! amióta a nyolc általánost ki- ; járta. Kollégiumok emeletes ; ágyaiban aludt hét évet, al- j bérletekben töltött majdnem ; kettőt (míg a kutatóban dol- > gozott), s most újra itt a kollégium, a megszokott környe- ! zet, csak tanár úrnak szólítják ! és nem emeletes ágyon, ha- : nem heverőn alszik, j — Nem rólad akarok írni. IA szüléidről, a testvéreidről, j Lelkesen bólogat. ; — Látod, ez jó... A csa; Iádról. Tamás Ervin p andavec Karcsi összerán1 coita dús szemöldökét és mint egy megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatást próbálta az agyamba vésni: — öregem, az embereknél ki kell várni a kellő lélektani pillanatot. Mert például hiába megyek én be reggel jókedvűen az osztály vezetőm hoz, ha az előző este történetesen rajta kapta nejét a Papundekli utcában egy maszek zöldségessel, mégis engem fog kirúgni, nem a kedves feleségét. És ezen még csodálkozni sem lehet. Igazán nem lehet elvárni ilyen szituációban, hogy valaki rózsás hangulatban legyen. Vagy akár nézd meg ezt a pincért. Az istennek sem jönne ide az asztalhoz. És mit gondolsz miért? Mert tudatalattijában éppen a sanyarú gyermekkorára emlékezik, amikor nemhogy borravaló, de még zsíros kenyér sem volt az osztályrésze. De figyeld meg, ha majd bejön az öreg Szeder jesi és közli vele az e heti ügető csalhatatlan befutóit, egyszerre ki fog virulni, visszatér az életkedve és igyekszik még a gondolatodat is kitalálni... ha majd akkor kéred tőle a feketét, garantálom, pillanatok alatt megkapod, mert akkor érkezett el nála a kellő lélektani pillanat! Megfogadtam Pandavec Karcsi tanácsát és másnap Lélektani pillanat 1 Elkeseredtem. Aztán megmagyarázta: — Jó, hogy csak annyiban. A maradék húsz százalék vagy te, önmagad. Mert a nyolcvan olyan, amilyennek én akartalak. Nem lennél egyéniség a „húsz százalék” nélkül... ANYÁM Ha kijönnél hozzánk Hévíz- györkre, meglepődnél anyámon. Sokszoknyás parasztasz- szony. Sokat olvas és szereti az okos embereket. Szerelmese a könyveknek. Minket nem ő nevelt. Fiúkat nevelni nem asszonydolog. Apámmal jól megvannak. Mindig szerették egymást. Mikor a bátyám nősült, sokat sírt. Tudod, az első... Mégis olyan lagzi volt nálunk, hogy csodájára jártak ... Mi ketten kirepültünk otthonról. Ö nős, én itt tanítok Tápiószentmártonban — bántja anyámat, hogy ritkán lát miniket. Ahányszor hazamegyek, a kedvenc ételeimből kapok. — Miért nem mész apádéfc- hoz Aszódra tanítani? — kérdezi anyám szemrehányóan, miiközben nézi, hogyan falok. És mindannyiszor elmondom; két vesszőparipám van egyszerre, egyiket sem hagyom ott szívesen: szeretek tanítani, de a szőlészet nélkül az mit sem ér... Gyöngyösön, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba jártam. Anyám kedves városa azóta Gyöngyös. Azzá vált, sokat látogatott engem. Gyöngyösön az emberek mindenre kapásból felelnek. Szellemesen és agyafúrtan. Figyelni kell, ha velük beszél valaki, mert könnyen sülthal lehet... Édesanya szeret gyöngyösiekkel beszélni... BÁTYÁM A bátyám nős, egzisztenciája adott: lakás, kocsi... Aszódon él, a nevelőintézet igazgatójának a sofőrje. Nagyon szeretjük egymást, szellemes, jókedélyű fickó. Kiskoromban, emlékszem, sokan akartak megverni. Megvédett, VSSSSSSSSSSSSSM’SSSm’SSM'SJ'SSSSSSSSSSSSSSS/, I ! Kustra László külseje: szem- ! üveges, a szemüveg sokdiopt- i riás, keskeny bajusz, ovális ; arc, oldalt elválasztott világos- ; barna haj. ; Beszéd közben kezével vé- ; gigszánt a haján. Mozgása J esetlen, parancsolni nem tud, 5 de kéréseit a diákok parancs- J ként teljesítik. J Pedagógustörténetei vannak, J de ezekből a diákokat és nem 4 Őt ismerné meg az olvasó. $ 5 APÁM J 5 Gimnazista koromban tör- J tént. Hazajöttem, találkoztam J a régi barátokkal, szombat J volt, mit kéme csinálni, kér- J dezgettük egymást, persze, J táncolni kell. Csinos lányok, ^ zene, esetleg egy konyáik, eset- 5 leg kettő, mit tudom én, eh- J hez pénz kel. Maradt tehát: J tánc és pénz. A tánc még csak J ment valahogy, de pénzem, J miért is lett volna, ami volt, J azt akkoriban az ember rög- J tön elverte, maradt hát a pa- |pa. J — Papja, adj pénzt, légy szí- S vés... ^ — Mire kell? J — Elmegyünk a srácokkal ^ táncolni ... ^ — Menj be a szobába, a J székrényfiókban van a pénz- J tárcám, vegyél ki belőle, ^ amenny i kell... | Besomfordáltam a szobába, | megtaláltam a pénztárcát. ^ Volt benne tizes, ötvenes, szá- ^ zas... Mennyit vegyek? J — Nos, mennyit vettél? J Bátortalanul mondom: J — Egy százast, de ha aka- S rod, elég lesz az ötvenes is. Apa leszidott. Legyek hatá- ^ rozott. Mennyi kell? Százas? J Rendben van. ötvenes? Akkor J vigyem azt. De mindig tudjam, J mit, miért. Ilyen ember apa. J Nem főiskolán tanulta a peda- J gógiáit, ilyen az alkata és a | tapasztalat, a rutin vezeti 4 Aszódon. Sok éve már, hogy a 4 „javítóban” dolgozik: nevelő. J Egyszer, miikor már elvégez- J tem a felsőfokút, megkórdez- J tem tőle: J — Beváltottam a reményei- J det? J — Teljesen nem, fiam... Csak nyolcvan százalékban. ját küldi a feleségemnek és ! reméli, jól megvagyunk... : M ásnap természetesen rög- ! “* tön elpanaszoltam ered- i ménytelen látogatásom törté- : netét Pandavec Karcsinak — j aki mint mindent —, Csigái: viselkedését is rögtön megma- | gy arázta. — Persze, öregem, azt elfe- : lejtettem mondani neked, hogy i akinek túl jól megy a sora, i annál éppen olyan rossz lélek- i tani pillanatban kopjogtatsz, i mint annál, akit igazságtalan- j ság ért, vagy bánata van. Az j ilyen emberek mind csak sa- | ját magukkal törődnek! — De hát Pandaveckám, az i isten szerelmére, mondd meg i végül, ki foglalkozik ezek sze- j rint az ember dolgaival, ki | intéz el valamit készségesen, \ jó szívvel!? — Hát ahhoz bizony él kell \ kapni a kellő lélektani pilla- ; natot... — közölte Pandavec j Karcsi meglehetős rideg és \ fölényes modorban, majd szó i nélkül belehamuzott a ká- i vémba, zslebre tette az újsá- i gomat, rám hagyta a kifize- i tetlen cehhét és köszönés nél- ; kül távozott, mert nyilván nála j sem fogtam ki aznap a kellő | lélektani pillanatot. Ágh Tihamér felkerestem hivatalában Csigái Kázmért, a bumitálfelon- gyártás főelőadóját, hogy intézze el végre a hatáskörébe tartozó, régen húzódó ügyemet. Szinte biztosra 'mentem. Tudtam, hogy Csigái alig egy hete kapott magas összegű pénzjutalmat hervadhatatlan munkásságáért, a közeljövőben pedig Párizsba küldik a bumitálfelon szakemberek nemzetközi tanácskozására, de előbb még átveszi az öröklakást és Wartburg személy- gépkocsit, melyet a lottó tár gynyeremény-sors olásán nyert. Csigáinak tehát minden sikerült az utóbbi időben, így nem lehet vitás, hogy a legalkalmasabb pillanatban toppanok be hozzá. Megdöbbenésem éppen ezért határtalan volt, amikor Csigái nem ájult el az örömtől látogatásom lenyűgöző perceiben, sőt a leggorombább hangon értésemre adta, hogy ő nem jótékonysági intézmény, nem ér rá ilyen piszlicsári ügyekkel foglalkozni, de ha netán mégis összetéveszteném a Róbert bácsival, úgy szörnyű tévedés áldozata vagyok, és egyben megkér, hogy a jövőben messze kerüljem él a hivatalát, különben kézcsókmegeszik. Délben mindössze egy tányér levest. Folyton csuklik, köpköd, szeme le- vedzik, keze rángatózik. Nem tudják kire néz, melyik fia kedvesebb neki. „Drága Mutter, my dear!” — Joe leborul eléje, kezét csókolja. Paul a haját simogatja. Az asszony sír, kis Éva is. Nagyon meghatódtak. DÉLUTÁN MINDEN CSENDES. — „Egyék még Mama, igyon még Mama!” — unszolják. Előtte van kiterítve minden földi jó. Kistányért raknak a kezébe, elejti, a sütemény leesik a földre. Belenyal a borba, otthagyja. „Ugye! — fenyegeti meg ujjaival az asz- szonyt, Lajost és a kis Évát. — — „Ugye megmondtam, hogy megjönnek! Visszajönnek!”... Lajosék bűntudattal húnyják le szemüket. A társalgás elakad. Senki sem tudja, mit szóljon. „A gyógyszerem”! — nyöszörög a Mama — homlokukra csaipnák, az otthonban maradt. „Dehát a Mamának úgyis vissza kell mennie!” — mondja teljesen folyékony magyarsággal Pál és mindenki megkönnyebbül. Lajos néz csak hal szemmel a fivérekre. „Óh, igen, a Mamának legjobb már csak ott!” Aligha bírna ki egy hosszú utat, Amerikába. Meg aztán ott a rohanás ... sok autó ... idegen beszéd ........Sötétedés előtt ta xiba tuszkolják a Mamát (Lajosnak vissza kellett már vinnie a vállalati kocsit) és Lajos elfuvarozza a Mamát a szociális otthonba. MAJD ELJÖNNEK ÚJRA. — Lajoséknak ezer forintot hagynak, egv inget, két pár nylonharisnyát, meg három doboz Pali Mail cigarettát. velük. (Az asszony és Lajos eladtak már mindent s a pénzt odaadták nekik. A csekk beváltása késik.) Autóval mennek a Mamáért. A Mama éppen egy szilvafa alatt áll, botra támaszkodik. Sima, fehér haja a füle mellett hátra van tűzve hajcsattal. Vörös szemhéja rángatózik. Térdei megrogynak, a szoc. otthonvezető ülteti le a saját irodájában őket. Az irodavezetőt Paul Pall Mailel kínálja. Gázöngyújtóból ad tüzet. A két' fiú arca piros. Fogják a Mama kezét, de annyira rángatózik, el kell engedniök. Lajos és az asszony szemérmesen hallgatnak. Paul megnézi a Mama hálóhelyét, a társalgót és az udvart. „No ... nem is olyan rossz!” — mondja, de nem lehet tudni, mit ért ezalatt. A gondnok kávét főzet. Izgalmas suttogás a folyosókon. Egy kerekes kocsin gördülő öregember elordítja magát: „A kulcsaimat! hozzátok a kulcsaimat”. VENDÉGÜL LÁTJÁK A MAMÁT. — Beváltják a csekket, pénzt adnak Lajoséknak. Vegyenek, amit csak akarnak. Élelmet, a Mamának. Ne sajnálják a pénzt. Az asszony lemegy Lajossal a KÖZÉRT-be. Egy kiló téliszalámi, ementáli sajt, krémtúró, császárszalonna, vaj, befőtt, nyúlpástétom, olajos hal, szegedi buci a kosárban. Nem tudnak mást kitalálni. Tízóraira elég lesz. Ebédre tyúkhúslevest főznek, sült tyúkot, töltve, burgonyát és rizst tálalnak hozzá. Kétféle bor van. Torta, fekete. A Mama kekszet kér, loholnak, Éva ér fel legelébb, győri kekszet hoz. A Mama egy egész darabot és egy felet zért megveszik. A forintokat leszámolja Paul kezébe. Paul a nadrágja zsebébe csúsztatja a pénzt. Lajos az ágyban azt mondja feleségének: „Ha Éva nagyobb lenne, valamelyikhez hozzáadnám. Ez lenne a parti, mi?” A MAMÁRÓL BESZÉLGETNEK. — A társalgás stílusa komoly, érzelmes. A Mama tettei, amíg kicsik voltak. „Mutter was working in mosoda”. .. Fater hamar elhunyt. Lajos és felesége emlékeznek még azokra a nehéz időkre. De Peyer néni maga volt a megtestesült szorgalom, áldozatkészség. Idegen volt, mégis megszerették. Sírt a fiai után, alig várta levelüket. „Óh, yes, nekik se volt könnyű egzisztenciát teremteni USA-, ban. De most kihozzuk a Muttert, ha addig élünk is.” Már alaposan kürülnéztek Pesten. Ha kint ilyen élet van, milyen lehet egy otthonban? Nyomor, mindenki panaszkodik. Öreg villamosok, rozoga buszok, gyenge világítás... Lajos begurul, hát azért itt is történt egy s más. Vitáznak.-Az asszony halott sápadt, rángatja Lajos Ivarját. Lajos felugrik: neki beszélhetnek. Ne hasonlítgassák azt az országot ehhez . . . érvel; háborúk, nyomor, hidak. Aztán hirtelen elcsitul, észbekap, sóhajt, felkel. Dmegv és fél liter bort egy slukkra megiszik. Veri a fejét az öklével. UTOLSÓ ELŐTTI NAP. — Lajosék megérthetik, Paul és Joe azért nem mennek be az otthonba a Mamáért, mert többé soha nem tudna a lelkiismeretük nyugodni. Látni se akarják azt a helyet. Az asz- szony tiltakozik, jöjjenek csak re az asszony, szemben Joe, Lajos és a kislány az asztal végében. „Töltsél!” — rúgja az asztal alatt Lajos lábát az asszony. Paul megtörli a száját: — Kacsa!... mondjuk. Regigei betenni sütőbe... műszer ... hazahajtok, kész... televízió: Tizenkét adó. Forgatom. Bokszmecs. Forgatom: rugby ... Nem tetszik, mezítelen lányok, Las Vegas... Évának kiesik a szájából a pozsonyi kifli csücske. „Pardon” — mondja. KÖRÜLNÉZNÉK A VÁROSBAN. — Paul cuccog, csücsörít, kezét a szájához viszi és kilendíti. Aztán újból. A mozdulat elragadtatást, valami vagy valaki felett érzett örömet fejez ki. Este van, minden villany ég a szobában. „I am tired!” — Joe lerogy az egyik fotelbe. „Kis, cuki, az egy arany édes pofa” — Paul megmondja a színésznő nevét. A János-hegyen egészen véletlenül ismerkedtek meg. A közvetlenségét dicsérik, báját, fellépését. Holnap Becsbe utazik vele, elkíséri. A művésznő ott lép fel. Három nap az egész s jönnek vissza... „Kis hecc... mulatság” ... A színésznő azt mondta ebéd után a Royalban: fiúcskák, nekem most pisilnem kell. Hát nem édes pofa? Oh, yes! Egy közvetlen, arany pofa” ... „Az eigy k...” — mondja dühösen az asszony és szeme villámokat szór. (Fél szem a csekkfüzeten. Az asszony látja, amint egy tisztviselő az ötösből hármast csinál. Látja fogyni a forintokat.) Joe nyújtózik, ölelő mozdulatot tesz. „Asszonyka, szép lady”... Az egyik anyagot el kellene adni, mert a csekket csak pár nap múlva váltják be. „Piti palik ülnek a bankokban” — dühöng Lajos. A szövetet ezeikétszányák. És egy csekk, benne ötezer dollár. Paul a háziak orra alá dugja a csekktömböt. Lóbálja: „I shall meet him soon!” — mondja, amit azért magyarul is elgagyog, nemsokára találkozik majd a mamával. HA ADDIG ELÜNK IS, A MAMÁT KIHOZZUK... A fivérek egymásra néznek, szemükben bosszú, düh, keserv, így kell egy magyar nyugdíjasnak élnie. Szoc. otthon. Képzelik, milyen lehet ott. Csajka!... Oh, yes, szegény Mutter. Az asszony és Lajos morognak, nézik a cuccot. Ha pénzért adják, akkor is megéri, de ingyen adják majd. A szállás naponta annyimint... a koszt naponta annyimiint... Konyakot töltenek, isznak. Az asszony megfigyeli, hogy Paul a kisujját eltartja a pohártól, amint fölemeli. Ez az apró, parányi mozdulat ellenszenves neki Maga sem tudja miért. Joe, azaz Jánoska kedves fiú. Bohóckodik. Tud egy trükköt kártyával, bemutatja. Lajos megkérdezi, hány órakor parancsolják, hogy bekísérjék őket a Peyer nénihez? Kocsival elviszi, a főnök szemet húny. „Mert nem egy-két lépésre van az innen!” — Ezt a mondatot Lajos lassan, szótagolva kétszer etismétli. (Sokat tettünik a Mamáért, ideje, hogy visszaadjátok. Ti gazdag külföldi honfitársaink — ez van benne.) MESÉLNEK AMERIKÁRÓL. — Az asszony vacsorára pirított májat tálalt, uborkasalátával. (Az uborka kilója még 24 forint.) Pozsonyi kiflit sütött. Másnap halászlé lesz, túrós- csuszával. Lájos kiugrott a Dunára, mert a tavi ponyt büdös, hátha nem eszik meg. Paul az asztalfőn ül, jobbkéz-