Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

1970. JÚNIUS 7.; vasárnap nsr HEGY KI k/Cirittp Szövet — fémszálból Azt hihetnénk, hagy vala­melyik texti'.szövöde gépter­méről készült e felvétel, csak a szálak „gyanús” csillogása sejteti, hogy valami másról van szó. Valóban, nem textil-, hanem fémszövőgépak látha­tók a képen, a helyszín pedig a Szovjetunió évi kétmillió négyzetméter különféle fémhá­lót előállító krasznakamszki üzeme. ­A fémhálóik legnagyobb „fo­gyasztója” a cellulóz- és pa­píripar. A foszlatott és vízzel péppé kevert cellulózszálakat végtelenített fémhálószalagra terítik rá, ahol víztartalmá­nak nagy része eltávozhat, le­csöpöghet az apró nyílásokon keresztül, mielőtt az anyag a simítóhenigerek közé kerülne. Az üzem a legkülönbözőbb fémekből — rézből, acélból, alumíniumból, ezüstből, sőt, platinából is — készíti termé­keit, melyeknek egyedüli elő­állítója az országban. A MŰVÉSZET S AZ ÉLET: EGY! 160 évvél ezelőtt, 1810. jú­nius 8-án született Róbert Schumann, a XIX. század egyik legnagyobb német ro­mantikus zeneköltője. Apja könyvkereskedő és könyvkiadó, akinek Zwickau - ban levő vállalata Szászország egyik haladó irodalmi és po­litikai központja. Robert Schu­mann hétéves korában kezdi meg zenei tanulmányait, ki­lenc éven át a városi orgonis­ta növendéke. Feleségében, Clara Wieck-ben megértő, ál­dozatkész' élettársra és mű­vészpartnerre talál; felesége korának egyik legnagyobb zongoraművésze és férje zene­szerzői pályáját is egyengeti. Schumann az 1830—40-es évek vezető német zeneszerző­je, a romantikus zene- és dal­költészet kiemelkedő mestere. Fellépése a Weber, Beethoven, Schubert halálát (1826, 1827, 1828) közvetlen követő évekre esik, s világnézetét az 1830-as franciaországi júliusi forrada­lom is befolyásolja. Ennek szellemében vezeti az új né­met zene megteremtéséért ví­vott harcot, s esztétikai alap­elve: a művészet és az élet el­választhatatlan egységébe ve­tett hite. HAGA Konténeres forradalom 45 tonna — 16 méter A Nemzetközi Szállítási Unió megkezdte Hágában 12. kongresszusát. A kongresszus szerint a konténerekkel törté­nő országúti szállítás fejlődése szükségessé teszi, hogy az eu­rópai országok felülvizsgálják a járművek teherbírására és méreteire vonatkozó előíráso­kat. Ezért azzal a kéréssel fordult a kormányokhoz, hogy a szállító járművek összteher- bírásának felső határát a Franciaországban jelenleg en­gedélyezett 35 és az NSZK- ban engedélyezett 38 tonna helyett 45 tonnában, az áru­szállító járműcsoport hosszát pedig 16 méterben állapítsák meg. Megyei állatkórházaink slágere Sípoló korong — mágnessel Még alig van múltja, de máris számos állat életét men­tette meg egy új magyar ta­lálmány. Legélés közben az állatok, főleg a szarvasmarhák gyak­ran nyelnek szöget, drótot vagy más fémdarabot, ami aztán könnyen okoz súlyos belső sérüléseket. Gyakran el is pusztítja az állatot. A tüne­tek pedig legtöbbször nem eléggé egyértelműek a biztos diagnózishoz. Ilyen esetekben a hordozható, mindössze körülbelül másfél kiló súlyú Csanda—Zalavá- ri—Molnár—P.eírikovits- féle elektromágneses mű­szer óriási segítséget nyújthat az állatorvos­nak. A készülék ugyanis, ha érzé­kelőjét — egy síma korongot -r- végigvezetik az állat tes­tén, azonnal sípolni kezd, mihelyt a „látókörébe” jut a fémdarab. Pontosan jelzi az irányt, sőt a sípoló hang ereje még a fémdarab mére­teire is következtetni enged. Ezután az esetek többségé­ben elég, ha az állattal egy mágnest nyeletnek el, amit később a hozzátapadó „kór­okozóval” együtt kihúzhat­nak. Műtétre tehát csak ab­ban az esetben van szük­ség. ha ez a művelet nem vezet eredményre, de akkor is nagy könnyebbség, hogy a fémdarab helyét pon­tosan ismerik. A tranzisztorizált műszer­ből, amely egyetlen zseb­lámpaelemből száz órán át táplálkozik, edig néhány da­rab készült el, ezeket megyei Próbamalom A Labor MIM a Gabona Tröszttel együttműködve komp­lett gabonaliszt és takar­mánykeverék-vizsgáló labora­tóriumot rendez be Székesfe­hérváron. A laboratórium nemcsak a termények, illetve a liszt minőségének ellenőrzé­sére alkalmas, hanem útba­igazítást ad majd a legcél­szerűbb technológiák kiválasz­tásához is. A laboratóriumot sokféle speciális berendezésből állítja össze, ezek közé tarto­zik az automatikus próbama­lom, amely világviszonylatban egyedülálló gyártmánya a La­bor MIM-nek és 6—10 percen belül választ ad mindazokra a minőségi jellemzőkre, ame­lyekre egy nagy malom csak órák múlva tud „felelni”. THÖR HEYERDAHL háncs­hajója, a Rá—2 elérte a Rák­térítőt. Az idő kellemes, de a szél nem kedvező — jelentette rádión a norvég kultató és nemzetközi személyzete. Szemtől szemben a polipokkal A Szovjet Tudományos Aka­démia Távol-keleti Intézete dolgozta ki munkatervünket. Eszerint meg kell figyelnünk, hogyan .támadnak a polipok az emberre, fel kell mérnünk egyes szívókorongjainak és magának a polipnak az erejét, valamint fel kell mérnünk a part közvetlen közelében a polipok számát. Ennek az ál­latnak a magatartása ugyanis még nem egészen ismert, ezért gyakran hallani tévedésekről és mindenféle meséről. Társamat, Vologyát, ellátom tanácsokkal, és figyelmezte­tem, hogy kezdetben nem sza­bad elővigyázatlan mozdulatot tennie. A polip egy párkányon terpeszkedett, a testével kissé felemelkedve, a feje tetején ülő szemével észrevett ben­Harc a repülőgéprablók ellen A repülőgépeltérítések egy­re emelkedő száma — amit többnyire lőfegyveres fenyege­téssel hajtanak végre — indo­kolttá teszi bizonyos megelő­ző intézkedések bevezetését. A párizsi orlyi repülőtéren a TWA légitársaság utasainak beszállás előtt a képen látha­tó, két függőleges alumínium­Azonnali belépéssel alkalmazunk KUBIKOSOKAT. KUBIKOSBRIGÁDOKAT, BETONOZÓKAT, ÚT- ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, FELÉPÍTMÉNYESEKET, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3. csőből' álló „kapun” kell ke­resztülhaladniuk. Ha fegyver, illetve ahhoz hasonló nagysá­gú fémtárgy van valakinek a csomagjában, vagy a ruháza­tába rejtve, a „csőkapuhoz” csatlakozó műszer figyelmez­tető jelzést szólaltat meg. A jelzőberendezés azon az elven működik, mint a föld­alatti (fém) csővezetékek nyomvonalát kimutató, a föld­ben vagy falban elrejtett fém­tárgyak felderítésére szolgáló „kincskereső műszer”. A két „antenna” (a két alumínium­cső) között létesített elektro­mos teret a fémtárgy „megza­varja”, ekkor lép automatiku­san működésbe a figyelmezte­tő jeladó. Azt, persze, csak a szemre­vételezés döntheti el, hogy valóban lőfegyvert jelzett-e a műszer, vagy egy súlyosabb cigarettatárcát, fémből való emléktárgyat, esetleg baleset után a csontok összeillesztésé­re használt fémrudat — mert ez is előfordulhat! nünket. Feléje úsztunk. A po­lip kinyújtotta felénk a karjait. Megállunk: nem fogjuk most zavarni. A fenék egyre távo­lodik. Hirtelen egy rántást ér­zek a lábamon. Megfordulva látom, hogy a hasadékból két hosszú kar nyúlik ki, és elkap­ja az uszonyomat. Vologya a segítségemre indul, de megál­lítom őt, mivel teljesen vilá­gos volt, hogy a polip téve­dett. Azt hitte, hogy egy hal úszott el fölötte. Mindjárt el fog engedni. És valóban, a csápok egymás után visszahú­zódnak a mélyedésbe. Láttuk, hogy a polip megnyugszik, mozgatja a csápjait, szabályos gyűrűkbe hajtja őket. Kérem Vologyát, hogy úsz- szon el a hasadék előtt, sze­retném lefényképezni a karok mozgását. Minden hiába: az uszonyok nem érdeklik többet a polipot. Lassan belejövünk a mun­kába. A partszakaszunkon az összes polipot megszámoltuk. Már nem is kell keresnünk őkét, előre tudjuk, hol me­lyikkel találkoztunk. A nagy polipokat nem nagyon érdekli működésünk, nem tekintenek bennünket ellenségnek, va­dászzsákmánynak pedig túl nagyok vagyunk. Hamarosan hozzáfogunk a legfontosabb kísérletünkhöz: a tapadókorongok erejének a méréséhez. A korong felépítése nagyon érdekes. A kar végén levő ta­padókorongot kívülről egy lyukas hártya fedi, amely egy üregben végződik. Először a tárgyhoz simul a hártya, her­metikusan befedi az összes egyenlőtlenségeket, majd az izmok segítségével a hártya felett egy harangot formál, ami vákuumot hoz létre, s így a környező nyomás a tapadó- korongot rászorítja a tárgy fe­lületére. A szívó erő nagysága minden várakozást felülmúlt: egy három centiméter átmérő­jű tapadókorong 2,5—3 kilo­grammot, ami nagyon sok. Egy másik polipnak a karjai körülbelül méteresek, de mi ketten sem bírjuk leszedni a kő felületéről. A kőnek feszít­ve lábunkat, fújtatunk, igyek­szünk, de hiába. Hamarabb tudnánk kettészakítani. Amíg pihenünk, a polip a kő alatti vékony résbe bújik, ahonnan sehogysem lehet kihúzni. Vi­szont tudom, hogyan űzhető ki rejtekhelyéről: a parton kele­sek egy vékony vesszőt, benyú­lok a hasadékba, és elkezdem csiklandozni és szurkától. So­káig tűri. de végül megunja, és kiugrik a hasadékból. Ha­gyom, hogy kissé megnyugod­jon, és a vesszővel a mélység felé hajtom. A polip békésen mozog a kívánt irányba. Vo- logyának tetszik a helyzet: egy pásztorra hasonlítok, a polip meg egy szelid juhra. Amikor a mélység megfelelő, Vologya is lemerül a poliphoz a dina­móméterrel. Amíg méri az erő­kifejtést, a polip szorosan át­fogja karjaival. Tudom, hogy a polipot csak békén kell hagy­ni, és elengedi Vologyát, vég­ső esetben pedig a segítségére sietek. Mégis a hátamon végigszalad a hideg. Vologya viszont bízik önma­gában: nem siet, kiválaszt egy vastagabb kart, nagyobb tapa­dókorongot. Mindent alaposan csinál. Még kiegészítő mérése­ket is végez terven felül. Vé­gül is megkönnyebbülten fel- _ lélegzem: Vologya mutatja a hüvelykujját, amivel jelzi, hogy a méréseket befejezte.., Idővel elsajátítottuk a polip­vadászat mesterségét is: egyi­künk teljes erővel húzza a törzsénél, a másikunk pedig eltépi a kőtől a karjait. A ta­padókorongok jellegzetes hang kíséretében válnak el, amely hasonlít a szétrepedő anyag reccsenésére. Legkényelmesebben a nya­kánál lehet tartani, ahol a tör­zséből kinőnek a lábak. Ilyen­kor a polip a karjait esernyő formájában kifordítja, és kö­zöttük látható lesz a fekete „csőre”. A karok ide-oda te- kerednek, megpróbálnak hoz­zátapadni valamihez. De ha a karjaival magunk felé fordít­juk, akkor a testünket azonnal körülfonja, karunkra, lábunk­ra, fejünkre tekeredik. A polipoknak nincs semmi­féle ellenséges szándékuk, az emberhez is úgy viszonyulnak, mint a szilárd támasztékokhoz. És általában igyekeznek minél hamarabb elhagyni ezt az in­gadozó, számukra kellemetlen tárgyat. Előfordult, hogy egy-egy po­lipot úgy tartottunk a karjai­nál fogva, mint a gyeplőt. Ilyenkor áramvonalas formát ölt, és tölcséreiből kilövellve a vizet, lassan vontat bennünket a vízben. A polipok e nyugodt maga­tartása ellenére Vologyával mégis olyan következtetést vontunk le, hogy jobb a nagy polipokkal óvatosan viselked­ni, mert minden különösebb nehézség nélkül víz alatt tarthatja az úszót. És hogy ezt eddig nem tették meg velünk, az egyszerűen azért volt, mert nem találták szükségesnek. De másként is tudnak visel­kedni. Később, november vé­gén Vologyától kaptam egy le­velet. A következőket írja: „Találkoztam egy hatalmas polippal. Ilyet még nem lát­tam. A karjai két méternél is hosszabbak. Egy kövön ült, és olyan volt, mint egy hegy. Ter­mészetesen elhatároztam, hogy közelebbről megismerkedem vele, de ez nem tetszett neki. Elkapott a kezemnél fogva, és nagy erőfeszítésbe került, amíg kitéptem magam a karjainak az öleléséből.. Jurij Asztafjev A állatkórházakban alkalmazzák sikeresen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom